kb. 5 perc olvasás

Jókai Mór
Találós mesék
Találjátok ki, hogy mi ez?
Veres inge néki vagyon,
Karddal körülvéve nagyon,
Nem kell neki engedelem,
Még is, a hol kell megjelen.
.
Hát ezt mondjátok meg, hogy mi?
Nincsen veres sipka nélkül.
Hamar küzd, nehezen békül,
Vagyon neki sarkantyúja,
Az első riadót fújja.
.
Hát ezt ki találhatja ki?
Tavaszszal jön nagy táborral,
Mikor nagy pusztitást forral;
Biztatják a föld népeit,
Ölje meg, a hol teheti.
.
Ezt is nehéz kitalálni:
Fiatalon börtönbe’ volt.
Édes, kedves, nem is hajolt,
Vénségére a szabadban
Fás, keserü, haszontalan.
.
Hát erre ki ismerne rá?
Minden ujja veres plajbász,
Nem barátja a haladás;
Olló is van a kezében,
Ha megfog, – köszönöm szépen.
*
találós mese
Teljes szövegű keresés
találós mese: 1. a → találós kérdés, a szóbeli rejtvény egyik fajtája, melynek megfejtése rövid epikus történet. Célja a mulattatás. Leírást ad, néha többszörösen összetett mondatban, versben vagy prózában, kérdő formula nélkül, s megfejtése önálló. A verses találós mese erős irodalmi hatást mutat. Tárgya megszámlálhatatlanul sokféle: a háztartás, a gazdaság, természeti jelenségek stb. A találós mesék között sok olyat találunk, amelynek átlátszó, egyszerű, olykor naiv a szövege, más részénél viszont a költői eszközök – alliteráció, ismétlés, hasonlat – szép számmal meglelhetők, s a jó ritmusú, szépen hangzó tömör kis alkotások költői értékűvé nőnek, pl. Arany erdőn arany tőke / arany tőkén arany tál / arany tálon arany máj / arany késsel vágják. Megfejtése: csillagos ég, holdvilág, holdsugár. A magyarság feltehetően a honfoglalás előtti időben is ismert találós mesét. Ma is élő népköltészeti műfaj. Ismert és elterjedt az egész magyar nyelvterületen. A találós mesék nagy részének ismerjük nemzetközi párhuzamait. A találós mese előadásáról kevés ismeretünk van. (→ még: csümölgetés) – 2. Ide sorolhatók azok a mesék is, melyekben egy talány és megfejtése áll a cselekmény középpontjában. St. Thompson egy részüket az → állatmesék, más részüket a → novellamesék közé sorolja. Az ide tartozó szövegeket gyűjteményeinkben hol a mesék, hol a találós kérdések között találjuk, aszerint, hogy az adatközlő, a gyűjtő a talányt vagy a mesés megfejtést, esetleg a kötött vagy a kötetlen szövegrészt tekintette-e jelentősebbnek. Az kétségtelen, hogy a kötött szövegrész a hozzá tartozó mese ismerete nélkül megfejthetetlen, de az is bizonyos, hogy a magyarázat – talán a tartalomszerű szöveglejegyzés, vagy a meg nem felelő adatközlő kiválasztása következtében – gyakran nélkülöz minden költői megformálást. Valószínűleg kiemelkedő repertoárral és nagy előadói gyakorlattal rendelkező adatközlők is különbözőképpen mondanak el egy-egy találós mesét aszerint, hogy epikus vénájú mesemondó vagy találós kérdéseket kedvelő rigmusmondó-e az illető. A műfajhoz tartozó magyar népmesetípusok száma mindössze 5, az altípusokkal együtt 12: „A kismadár és a koponya”: AaTh 244D*, → talányfejtő királykisasszony, a: AaTh 851, → kiskutya neve, a: MNK 871A*, „Várj, virág, várj…”: MNK 871B*, → rabszabadító: AaTh 927/7 altípussal. Találós kérdésekre épül, műfajilag mégsem sorolható ide számos → Mátyás-mesénk vagy a Salamon és Markalf → népkönyv és népi származékai, mivel azok eszesség-próbák; a találós mesének nevezett műfajhoz tartozó típusok viszont különleges, a véletlen által teremtett vagy mesterségesen kialakított helyzeteket foglalnak frappáns mondókákba (Thompson, St. Motif-Index H790–809). Rabszabadító találós meséink redakcióinak és változatainak száma is feltűnően gazdag (7, ill. 30), de a szomszédos népek nemzeti katalógusaiból hiányzanak, annál nagyobb számúak és változatosabbak viszont a Ny-európai, spanyol, német, holland és angol, ill. ennek megfelelően az angol- és spanyol-amerikai változatok. A talányfejtő királykisasszony jellegzetes találós kérdéseivel ismeretes az egész európai kontinensen, francia-angol- és spanyol-Amerikában, D–DK-Ázsiában és Afrikában is. (→ még: versbetétes mese) – Irod. Szendrey Zsigmond: Találós meséink és külföldi megfeleléseik (Ethn., 1921); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Taylor, A.: English Riddles from Oral Tradition (Berkeley–Los Angeles, 1951); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Ortutay Gyula–Dégh Linda–Kovács Ágnes: Magyar népmesék (II., Bp., 1960); Mitrovaj, V. V.: Zagadki (Leningrad, 1968); Rauch, Karl: Rätsel aus alter Welt (Köln–Düsseldorf, 1970).
Kovács Ágnes–Szemerkényi Ágnes
*
találós kérdés
Teljes szövegű keresés
találós kérdés: rövid, epikus műfaj, célja a mulattatás (→ találós mese). A találós kérdésben egy tárgy, jelenség vagy fogalom körülírása kérdés formájában hangzik el. Tárgya sokféle, legrégiesebbek az időjárásra és a természeti jelenségekre vonatkozóak. Tartalmuk szerint két nagy csoportra oszthatók: tudáspróbákra és tréfás kérdésekre. Az előbbiekben főleg iskolában, templomban megszerezhető ismeretekre vonatkozó kérdések vannak, megoldásuk nem nélkülözheti az ötletességet. Ide tartoznak a számrejtvények is, amelyeknek lényege, hogy rögtön, gondolkodás nélkül kívánják a feleletet (pl. Ipadnak, napadnak, három papnak, hat kappannak hány körme van? 148). A tréfás kérdések nagy része képtelenség (Mikor fél a nyúl? Mikor kétfelé vágják.), másik részének pedig etimológiai alapja van. (Mit mondott a kötegyáni vasúti bakter a gyulai török basának? Semmit sem mondhatott, mert még akkor nem volt vasút.) A találós kérdések általában ötletesek, szellemesek, tömör megfogalmazásuk csattanós. A falu hagyományos társas összejövetelein a szórakozás egy fajtáját jelentette a találós kérdések feladása és megfejtése (→ csümölgetés). Megfejtése bizonyos tekintélyt szerez. Némely hagyományos ünnepi alkalomkor szertartási elemként szerepel – pl. lakodalomban, amikor a vőlegény násznagya kikéri a menyasszonyt, szokás a találós kérdés feladása. Ha megfejti a vőlegény násznagya a kérdést, kiadják a menyasszonyt, ellenkező esetben bizonyos mennyiségű bort, pálinkát stb. köteles fizetni a násznagy. A találós kérdések elterjedését a ponyván árult → népkönyvek és ponyvafüzetek is elősegítették. Ilyen közkedvelt gyűjtemény volt az 1629-ben Lőcsén kiadott Mesés könyvecske. „Mely uyonnan meg ekesitetet rövid ertelmes Kerdesekkel és Feleletekkel. Mostan Németből Magyarra fordétatott.” Ismert és elterjedt az egész magyar nyelvterületen, élő népköltészeti műfaj. Száma több tízezer, folyamatban van a találós kérdések archívumba gyűjtése. (→ még: rejtvény, → vicc) – Irod. Szendrey Zsigmond: Népi találós kérdéseink szerkezete (Ethn. 1923); Taylor, A.: A Bibliography of Riddles (Helsinki, 1939); Taylor, A.: English Riddles from Oral Tradition (Berkeley–Los Angeles, 1951); Bedker, L.–Aluer, B.–Holbek, B.–Virtanen, L.: The Nordic Riddle, Terminology and Bibliography (Copenhagen, 1964); Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet (Bp., 1968).
Szemerkényi Ágnes