kb. 2 perc olvasás
Ez nem kéjutazás
INTERJÚK A BUDAPESTI PROSTITÚCIÓRÓL
| Kiadó: | Gondolat Kiadó |
|---|---|
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Ragasztott papírkötés |
| Oldalszám: | 446 oldal |
| Sorozatcím: | |
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 21 cm x 12 cm |
| ISBN: | 963-282-250-1 |
FÜLSZÖVEG
Társadalmi, morális, egészségügyi, közrendészeti probléma a prostitúcó, semmi kétség. Mindenkinek van rá kényelmes szentenciája. De kevesen értik, tudják, hogy a prostitúció egy-egy életpálya elkerülhetetlen állomása: az egyén és a társadalom tehetetlenségének hozadéka. Diósi Pálnak sikerült elkerülnie a prostitúcióról szóló, nem túl bő irodalom mindkét szélsőségét. Sem szemöldökét megrovóan felvonni, sem cinkosan „falazni” nem látjuk. Egyedülálló értéke ennek a könyvnek, hogy az életükről nyilatkozó prostituáltakat és futtatóikat valóban nyílt, bizalmas, szinte baráti szóra bírja. A nyilatkozók nem takaróznak a kényelmes mentséggel, hogy „ez is csak olyan szakma, mint a többi”, de hiányzik az önmarcangolás is a nyilatkozatokból. Noha a férfi-nő kapcsolat legtorzabb válfajának kivitelezői ők, legtöbbjük nem csupán áhítozik egy tartalmasabb, igazabb élet után: meg is próbálja azt birtokba venni. Emberekként, noha károsodott, sok tekintetben csonka emberekként ismerjük meg a Rákóczi tér környékének lányait és fiúit, de a könyv minden lapjáról kisütő életközeliség, valódiság eléri, hogy ne sommás ítéletekkel, hanem beleérző megértéssel közeledjünk Diósi Pál könyvének figuráihoz.
Az életpályák bemutatása révén Diósi Pál könyve egyúttal a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországának szélesebb társadalomrajzával is szolgál. Vissza
TARTALOM
| Irányítószám: 1084 | 9 |
| Árnyas utcán | |
| Ágnes: „Illik ilyet kérdezni egy nőtől?” | 31 |
| Ildi: „Ránézésre nem vagyok tipikus kurva” | 53 |
| Mari: „Élni elbújtam az araboknál” | 96 |
| Ani: „A franciában nagyon profi vagyok” | 112 |
| Falkába pofozva | |
| Viola: „A becsületet nem lehet sem megenni, sem meginni” | 149 |
| Robi: „Ha velük végigmegyek az utcán, az kész vádirat” | 188 |
| Luca: „Szerettek minket, de azt pénzben mérték” | 219 |
| Teri: „Menj, apukám, kártyázz egy kicsit!” | 245 |
| Döme: „Szinte ég a zsebemben a pénz” | 266 |
| Gergő: „Nem akarom, hogy csak nekem éljen” | 291 |
| Cini: „Megmondtam, hogy ez nem kéjutazás” | 316 |
| Gizi: „A nevemet soha nem mondom meg” | 355 |
| Utójátékok | |
| Teri: „Irány a Nap utcai lakás” | 383 |
| Cini: „Képtelenség elhelyezkedni” | 394 |
| Robi: „Lényegében csak nyertem” | 405 |
| Viola: „Nem jöttek be a számításaim” | 416 |
| Gizi: „Nem vagyok férjhez menős típus” | 429 |
| Gergő: „Megmondtam a Cininek, feljelentem” | 439 |
TÉMAKÖRÖK
Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Legális a prostitúció, csak sokan nem tudják, mikor2024.03.31.
- Kurvák közt az utolsók2024.03.31.
- Nuditások szent borzalma2024.03.31.
