kb. 27 perc olvasás
pppppppppppppppppp
Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lelkek
Édenkerti aranykor vagy vaskori pokol
Táltos csikó-paripa vagy állatorvosi ló
Emberélet-minőség vizsgálat magyarul
pppppppppppppppppppp
Eugéniusz:
A bölcs bátor dicsérete
és a balga gyávaság korholása – III.
Szellemiségek, test-lélek, társas lény/egy-én
(Tettek ð magatartások ð jellemek ð sorsok)
pppppppppppppppppppppppp
Petőfi Sándor
AZ EMBER
Nincs nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben, olyan gőgben él!
A világot fitymálják ajkai,
S minth’ az eget akarná szántani
Orrával, oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a te életed.
Rohanva jő az idő s elrohan,
Egy kezében bölcsőd pólyája van,
S másikban koporsódra szemfödel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S mit végezhetsz egy pillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat?
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyenelned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb, kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Dicsőséged, neved maradjon! hol?
A nép is elvesz, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet,
S e föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Koltó, 1847. szeptember
p
Petőfi Sándor:
A MAGYAR POLITIKUSOKHOZ
Lenézik a szegény költőket
Ez elbizott, kevély urak,
Kik a megyék s ország gyülésén
Fényes szerepet játszanak.
Pusztulj az útból, jó fiú, ki
Kopottan ballagsz ott gyalog,
Mert eltiportat ezen úr, ki
Hintón melletted elrobog.
Azért vannak tán olyan nagyra,
Hogy őket paripák viszik,
S mig a költő tengődik éhen,
Az ő szolgájok is hizik?
Vagy, ami még szebb, azt gondolják
Talán, hogy fontosabbak ők
Az emberiség mérlegén, mint
E haszontalan verselők?
Ti, kik úgy fölfuvalkodátok,
Tudjátok-e, mik vagytok ti?
Az apró napi események
Mulandó pásztortüzei.
Éjenként lát a vándor, amint
Föl-föllobogtok magasan,
S reggel felé a nagy tüzeknek
Már csak hideg, holt hamva van.
Hozzátok képest, mikor égtek,
A költők kicsiny csillagok,
E messze csillámló szikráknál
Százszor nagyobbak lángitok;
De hamvatokat is midőn már
A szellők régen elvivék,
A távolságban a kis csillag
Még akkoron is egyre ég.
Tanuljátok meg, mi a költő,
És bánjatok szépen vele,
Tanuljátok meg, hogy a költő
Az istenség szent levele,
Melyet leküld magas kegyében
Hozzátok, gyarló emberek,
Amelybe örök igazságit
Saját kezével írta meg.
S habár más nemzet föl se’ venné
A költőket, ti magyarok,
Költőitek előtt, tinektek
Illő, hogy fejet hajtsatok.
Oh, a magyar költőknek vajmi
Nagy honfi-érdemök vagyon…
Szégyen, ha elfelejtettétek!
Még nincsen túl fél századon.
Nyelvünk, egyetlen kincsünk, melyet
Apáink örökségiből
El nem rabolt még az enyészet,
Az ellenünk esküdt idő.
Nyelvünk is veszendőben volt már,
Hozzája közel volt a vég,
Az országútra kitaszítva
Halálos bajban feküvék.
Kevély urak, e szent betegnek
Milyen segélyt nyujtottatok?
Ha hozzáléptetek, azért volt,
Hogy rajta egyet rugjatok!
Költők valának ápolói,
E rongyos, éhes emberek,
Ők ápolák s menték meg… és ti
Őket mégis lenézitek!
Pest, 1847. december
p
A kevélység ellen
Uram, Jézus Krisztus,
alázatosságnak igaz tüköre,
ki azt akarád, hogy az alázatosságra
tőled vennénk példát,
és a te sok gyalázatos kínaidból
alázatosságot tanulna a por és hamu;
kinek sem testében, sem lelkében
nincs kevélységre való oka:
távoztasd el éntőlem
a felfuvalkodott kevélységet,
melyet te gyűlölsz.
Mindenható és igaz Isten,
ki az angyalok kevélységét
szörnyűképpen megalázád,
alázatos szolgálóleányodat
pedig anyáddá választád,
vedd el az én szívemnek felfuvalkodását,
és adjad, hogy semmiben ne dicsekedjem,
hanem csak tebenned;
senkit meg ne utáljak,
semmit magamnak ne tulajdonítsak,
hanem ami jó bennem vagyon,
megismérvén, hogy tetőled,
minden jóknak véghetetlen kútfejétűl vagyon,
ebből nem nékem, hanem a te szent nevednek
kívánjak minden dücsőséget.
Ki az Atya és Szentlélek Istennel élsz. Amen.
Pázmány Péter
p
Bocsássátok meg,
ha valahol az eretnekek elleni erős indulatból,
és azért, hogy az olvasókat elrettentsük
a különféle csalóktól, trágárkodóktól,
megkeseredett szavakat mondunk.
Ugyanis a káros tanítások elleni harc kényszere,
hogy az olvasókat elrettentsük
és szabadságunkat megmutassuk,
önmagában igen nagy feladatot ró ránk.
Üdvösebb, ha mi őket jobban szeretjük, mint ők önmagukat.
A mi szeretetünk ugyanis hasonló a keserű orvossághoz,
melyet ha beszednek, az elhatalmasodott erkölcsi rosszat,
miként a testi sebet, meggyógyítja.
Mindenesetre, kevélységüket
és fölfuvalkodottságukat lelohasztja.
Pázmány Péter
p
Kevélység.
A gazdag, ha sánta is, kevélyen járhat.
A kevélység lenyomja a szerencse tengelyét.
A pénzt rút kevélység szokta követni.
Az angyaloknak is a kevélység ártott.
Az angyaloknak is a kevélység ártott.
Büdös a kevélységtől.
Ha a kutya bőrére eleve innának, elkevélykednék
Kevély koldus, tudatlan pap,
félénk katona, egyaránt nevetséges.
Kevély vitéz hamar vész.
Kevély, mint a biró leánya.
Kevély, mint a koldusbiró.
Kevély, mint a páva.
Kevély, mintha ő hajtaná a gönczöl szekerét.
Kevély, mintha ő ültette volna a fiastyukot.
Kevély, mintha övé volna a nagy diófáig.
Kevélynek orvossága a lealázódás.
Kevélység a harag első oka.
Kevélység a romlásnak kalauza.
Kevélység a tudatlanok hibája.
Kevélység és esztelenség testvér-atyafiak.
Kevélység lenyomja a szerencse tengelyét.
Kevélységet, részegséget, szegénységet nehéz titkolni.
Kevélységgel jár a jó szerencse.
Mit ér a kevélység, hogyha vén a feleség.
Mit ér a kevélység, hogyha vén a feleség.
Nem tudom, ha a vak kevélykedhetik-e vakságában?
Ritka gazdag kevélység nélkül.
Ritka nagy szerencse kis kevélység nélkül.
Ritkán jár a szerencse kevélység nélkül.
p
[Elszáradt a borzafa…]
Elszáradt a borzafa,
Hol hálunk az éjszaka,
Majd elmenyünk amoda,
Ahol a sok laboda.
Szeretsz, rózsám? Nem biz én.
Elhagynál-e? El biz én.
Nem szánnál-e? Nem biz én.
Megemlegetsz? Nem biz én.
Csak egy forint a bérem,
Mégis szidnak, ha kérem,
Vesszen oda a bérem,
Fekély legyek, ha kérem.
Nem halok meg az idén,
Jövendőben se biz én,
Hal a gutta, nem biz én,
Nem leszek bolond biz én.
Vékony cérna, köménymag,
Jaj be szegény legény vagy,
Egy pénznek ura nem vagy,
Mégis olyan kevély vagy.
Kriza János gyűjtése
Oroszlánként
úri kedvedben,
nem (l)étvágy miatt,
agyoncsapsz egy egeret.
Hiába fogadkozik: segíthet,
kikacagod az ajánlkozásáért –
így nincs aki kihúzzon a szarból,
vagyis kirágjon a hálós csapdából…
p
„Négy formában
mutatkozik meg
a gőg felfuvalkodottsága:
amikor azt gondoljuk, hogy
a jó tőlünk származik;
amikor azt hisszük, hogy
ha fentről kapjuk,
érdemeink miatt kapjuk;
amikor annak a meglétével büszkélkedünk,
ami nincs nekünk;
amikor, másokat megvetve
egy bizonyos tulajdonság
egyedüli birtokosának igyekszünk látszani.”
Nagy Szent Gergely
p
Minden
rossz gyökere
„Nincs olyan bűn,
amely némely esetben
ne a kevélységből,
más esetben pedig
ne a kapzsiságból származna.
Vannak ugyanis olyan emberek,
akik kapzsiságuk miatt válnak kevéllyé,
míg mások kevélységük miatt válnak kapzsivá.
Az első csoportba tartozók […]
nem szeretnék a pénzt,
ha nem úgy gondolnák,
hogy általa kiválóbbá lehetnek. (…)
A második csoportba tartozók pedig
nem vágynának arra, hogy kitűnjenek,
ha nem úgy gondolnák, hogy ily módon
nagyobb gazdagságra tehetnek szert […].
Tehát mindkettőt nevezhetjük
minden rossz gyökerének.”
Petrus Lombardus (1100 k. – 1160)
p
Kevélység
A Szentlélek
egyeséti vagy
közöséti minékünk
az ő szent hét ajándokát
az hét halálos bűnök ellen.
Első halálos bűn: kevélység.
Szent Ágoston úgymond:
Az kevélység ő magának
tulajdon felmagasztalásának szerelme.
Avagy ím ezenképpen magyaráztatik:
Az kevélység mondatik néminémű merészségnek,
kivel ember Istennek félelme nélkül meri tenni azokat,
kiket tud lenni Istennek ellene, ő Teremtőjének ellene.
És ennek okáért mondatik az kevélység
minden bűnnek kezdetének.
Ez gonosz kevélységnek bűne ellen
Szentlélek adja az ő ajándokát,
azaz az isteni félelmet.
A Szentlélek hét ajándéka-
Cornides-kódex
p
Névtelen
Politikus
„Politikus,
emellett sok pénze is van.
Külsőre átlagos,
nincs benne semmi különös.
De az érződik, az lerí róla,
hogy nagy a hatalma.
Képzeletében végtelenül sikeres,
magát különleges, egyedi lénynek gondolja.
Nem fél attól, hogy
baklövéseket vagy hibákat követ el,
mert imádóinak csapata mindig kész
az ő döntő súlyú szavát elfogadni.
És ez tetszik neki.
El tudja hitetni,
hogy minden neki köszönhető,
hogy rá nem vonatkoznak a szabályok,
a ’törvény előtti egyenlőség’.
Méltatlankodik, ha valaki megkísérelné
úgy kezelni őt, mint a többieket.
Ez az ’előjoga’ valamiképpen
a tetteiben is megjelenik,
és ez még hatalmasabbá teszi őt.”
Laura Bazzicalupo: Kevélység
p
Egy kevély széphez.
Félre tőlem, szép Kevély!
Rab-bilintsed’ áldozatja
Légyen ám, akár ki fattya,
Hetyke-petyke büszkeséged
Bennem el-nem éri véged’
Nem; felőlem így ne vélj;
Félre tőlem, szép Kevély!
Félre tőlem, büszke Szép!
Szépre nézni nyúgodalmom:
Rabja lenni fő únalmom,
Két szemem gyönyörködése
Szép szabadságom’ veszése.
Veszteség ez! Drága Kép!
Félre tőlem, büszke Szép.
Földi János
p
„Ezt mondottátok:
Hijába szolgálunk Istennek;
és mi haszna vagyon, hogy
az ő törvényét őrizzük és hogy
alázatoson viseltük magunkat
a Seregeknek Ura előtt?
Sőt inkább boldogoknak
mondják a kevélyeket:
mert nevekednek,
akik hamisságot cselekesznek,
és akik késértik az Istent,
megszabadulnak.
Akkor akik az Urat félik, szólának,
és reá figyelmeze az Úr, s meghallá,
s íraték emlékezet könyve őelőtte azokért,
akik az Urat félik és nevét becsülik.
És lésznek nékem az napon
melyen ígéretem megteljesítem
kiváltképpen való népemmé,
ezt mondja a Seregek Ura;
és kedvezek nékik,
mint ember fiának kedvez,
ki ő hozzá engedelmes.
Akkor megtérvén meglátjátok,
micsoda különbség légyen
az igaz és istentelen között,
aki szolgál Istennek,
és aki nem szolgál nékie.”
Bethlen Miklós
https://mek.oszk.hu/06100/06152/html/
p
Hova mensz,
hova mensz,
te kevély katona
(A hibás lány kérője)
– Hova mensz, hova mensz,
Te kevély katona?
Hova mensz, hova mensz,
Te kevély katona?
– Én ide, én ide,
Anna utcájához,
Én ide, én ide,
Anna utcájához.
– Oda ne, oda ne,
Ahhoz a leányhoz!
Oda ne, oda ne,
Ahhoz a leányhoz!
Mert annak a lánynak
Három az erkölcse,
Mert annak a lánynak
Három az erkölcse.
Elsődik erkölcse:
Részeges a leány,
Elsődik erkölcse
Részeges a leány.
– Semmi az, semmi az,
Nem gondolok véle,
Semmi az, semmi az,
Nem gondolok véle.
Vagyon a pincébe,
S igyék ő belőle,
Vagyon a pincébe,
S igyék ő belőle.
– Második erkölcse:
Sánta is a leány,
Második erkölcse:
Sánta is a leány.
– Semmi az, semmi az,
Nem gondolok véle,
Semmi az, semmi az,
Nem gondolok véle.
Megyek a városba,
Veszek én nékije,
Megyek a városba,
Veszek én nékije
Kurta olyan szoknyát,
Magas sarkú csizmát.
– Harmadik erkölcse:
Haragos a leány,
Harmadik erkölcse,
Haragos a leány.
– Semmi az, semmi az,
Nem gondolok véle,
Semmi az, semmi az,
Nem gondolok véle,
Ha látom, ha látom,
Kiállok előle,
Ha látom, ha látom,
Kiállok előle.
Ha látom, ha látom,
Kapom a korbácsom,
Ha látom, ha látom,
Kapom a korbácsom,
Kapom a korbácsom,
Jól meghúzogalom,
Kapom a korbácsom,
Jól meghúzogalom.
Moldva
p
A gőg
„Négy formában
mutatkozik meg
a gőg felfuvalkodottsága:
amikor azt gondoljuk, hogy
a jó tőlünk származik;
amikor azt hisszük, hogy
ha fentről kapjuk,
érdemeink miatt kapjuk;
amikor annak a meglétével büszkélkedünk,
ami nincs nekünk;
amikor, másokat megvetve
egy bizonyos tulajdonság
egyedüli birtokosának igyekszünk látszani.”
Nagy Szent Gergely
p
Kevélység
a büszkeség elfajulása;
mig a büszke ember
nagy becset tulajdonít
személyes tulajdonságoknak,
birtoknak, származásnak, kitüntetésnek,
de azért nem néz le szükségképen másokat,
csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal,
addig a kevély, főleg másokkal szemben,
kiket lenéz, tartja magát nagyra,
nagyobbra mint szabad.
A büszke a maga érdemét beszéli;
a kevély mások érdemét lenézi.
A kevély ember rendesen hiu is,
a kevélység az öntudat tultengése.
*
A K. ugy szomoru-,
mint vigjátékban ecsetelhető.
Amott leginkább
mint tragikai vétség lép föl
és a hős bukását indokolja,
itt pedig a hiusággal egyesülve,
erős kacagásra gerjeszt.
A spanyol elszegényedett grandok
vigjátékokban és operette-szövegekben
gyakori mintái a felfuvalkodott K.-nek.
Pallas Lexikon
p
Politikai kevélység
„nyomorult gyávának tartom,
ki magát tagadja meg, hogy
a nép itéletének hizelegjen; –
de azt is tudom, hogy a nép,
tévedjen bár itéletében, de itél;
s Krisztus urunknak halni kellett,
mert a nép őt minoritásban hagyta
Barabás ellenében,
s azért a kevélység
legnagyobb tévedésének hinném,
ha valaki a nép itéletével
nem-gondolást affectálna; –
ellenben bölcsességnek tartom
azon igyekezni, hogy mit
egyes értelmes ember,
becsületes szándokkal
a közre nézve jónak hiszen,
az a közönség helyeslésétől megnyerje;”
Kossuth Lajos
p
A fenyűfáról
és nádszálról
A nádszál áll vala kezel
egy egyenes, szép magas fenyűfa mellett.
És midőn a szél fú vala, ottan té s tova
hajladoz vala a szél után.
Monda a fenyűfa a nádszálnak.
Menj tova innég.
Nem vagy méltó, hogy mellettem állj.
Monda a nádszál: Miért?
Felele a fenyűfa:
Mert nyughatatlan vagy és állhatatlan,
hol amoda, hol imide hajlosz.
Miért nem állasz vesztek?
Lám én veszteg állok, akármint fújjon a szél.
Monda a nádszál: Éntőlem nem lehet.
Mert vékony és gyönge vagyok,
és nincsen annyi erőm, mint tenéked.
Ezért kell hajladoznom, hol imide, hol amoda.
Monda a fenyűfa: Tehát temagad vallod,
hogy erősb vagyok náladnál.
Bezzeg szép és erős vagyok:
La mely magas vagyok.
Azonközben egy igen nagy szél támada.
És a nádszál utána engede és meghajola.
De a fenyűfa nem akara engödni,
hanem akara erejét megmutatni
és állhatatos voltát megjelenteni.
De a szél hatalmat vőn rajta,
és mind gyökerestől kiszaggatá a földből
és ledőté a földre, annyéra, hogy mind elromlana.
ÉRTELME
Ezt e fabulát szerzötte a bölcs,
a kevélyek és a nagyakarók ellen,
hogy megmutatná, mint járnak azok,
kik kevélyek és nem tudnak senkivel tűrnyi
és senkinek engödnyi.
Ők azt tudják, hogy
az a nagy emberség és a megmaradásnak útja,
hogy ha nagyakarók és kevélyek lesznek
és senki előtt nem alázzák magokat,
de senki oly erős és hatalmas nem volt,
hogy hatalmasb nem találkozott volna őreája.
Az Isten is igen gyűlöli a kevélyeket,
mint Szent Péter mondja, és ellenek áll.
Ezt kedig eleitől fogva az ő ítíletiben
és cseleködetiben megmutatta.
A hatalmasokat, dölyfeseket és kegyetleneket
megrontotta és elvesztötte:
de az együgyűeket és alázatosokat felemelte,
mint a Szűz Mária,
a mi Urunk Krisztus Jézusnak anyja
az ő énekében vallja.
Erről az írásból sok példát hozhatnánk:
de nem szükség.
Gondoljatsza csak negyven esztendőtől fogva,
hova löttenek el és hova lesznek naponként
a nagy embermarók, az igen nagy urak,
és az egyéb magabírók,
mind az országban szerinszerte, mind a városokban?
Úgy tetszik, hogy minden dücsőségök a porban fekszik.
Heltai Gáspár: Száza fabula
p
Orczy Lőrinc
Szabadkőmívesek törvénye
Az Istenre bízzad, pajtás! te ügyedet,
Hozzá fohászkodván emeljed kezedet.
Hallgató légy inkább, nagyra ne püffeszkedj,
Keveset kívánván kevéssel elégedj.
Tanulj megtartani reád bízott titkot,
Kisebbnek engedni, becsűlni nagyokot.
Ne fenyegess senkit, ne halaszd munkádat,
Vess meg kevélyeket, viseljed sorsodat.
Istenes életet élj, s készűlj halálhoz,
Így, s nem másképp juthatsz igaz boldogsághoz.
p
Kevély
1.Elbizakodottan önhitt (személy),
aki magát alaptalanul és túlzottan nagyra tartja,
másokat pedig bántó módon lenéz.
A kevély ember gőgje határtalan.
A kevély ember valódi teljesítménye
alulmúlja azt, amit magáról terjeszt.
2. Elbizakodottan önhitt
személyre jellemző (viselkedés,
megnyilatkozás, hozzáállás),
amiben megmutatkozik
a személy bántó lenézése és önteltsége,
illetve vele kapcsolatos (hely, dolog).
A mesebeli földesúr kevély testtartással
pöffeszkedik a bírói székben.
Kevély szavakkal
deresre vonatja a szegény legényt,
akinek elvetette lúdjait.
A falu fölé egy kevély kastély magasodik.
3. Átvitt értelemben:
Elbizakodottan önhitt emberhez hasonló
(más élőlény, jelenség, dolog),
amelynek külseje, viselkedése, megjelenése
egy ilyen személyre emlékeztet.
A galambdúcon egy kevély galamb búg.
A kevély páva a gyepen sétál szétterjesztett farktollaival.
Eredet
[kevély < ómagyar: kevély
< ősmagyar: kevély (pöffeszkedő, öntelt)
< dravida: kemili, kembali (büszke, magamutogató)]
(Wikiszótár)
p
Kevély
szinonimái:
arrogáns
begyes
beképzelt,
büszke
dölyfös
elbizakodott,
felfuvalkodott
fennenpökő (régi, régies)
fennhéjázó,
fölényes
fölényeskedő,
gőgös,
hetyke,
hiú,
lekicsinylő
lenéző
magahitt (régi, régies)
megvető
nagyképű,
önelégült,
önhitt,
öntelt
pöffeszkedő
pökhendi,
rátarti,
rátartós
öntetszelgő,
p
A kesseléről,
varjúról és csigáról
Egyszer egy nagy csiga
kérköszik vala az ő kevélységében,
mivelhogy ő félelem nélkül volna,
miért hogy jó és erős háza volna,
melyet senki meg nem bonthatna.
Azonközben nékiröpüle egy kesselő
és megkapá a csigát és elkezdé vinni.
Látván azt egy varjú, hozzáröpüle
és mondá a kesselőnek:
Bezzeg jó ragadományt kaptál,
de nem használsz vele,
hanem ha megtörhetnéd,
úgy jól lakhatnál véle.
Nehezen lehet kedig tetőled,
mert igen kemény a csigának a háza.
De tanácsot tudnék adni,
hogy könnyen megtörhetnéd.
Monda a kesselő:
Adj tanácsot és
megosztom a ragadományt veled.
Monda a varjú:
Ihol vagyon egy kőszál:
egyenesen igen felmenj az égbe
és onnét bocsásd alá a csigát
és mikoron a kőszálra esik,
ottan eltörik és úgy ehetjük meg.
Felröpüle ez okáért a kesselő az égbe
és alábocsátá a csigát a kősziklára
és midőn a héja megromlott volna,
hozzákapá a varjú és felcsapá
méglen a kesselő az égből alászálla.
*
ÉRTELME
A csigán ezt tanoljad, hogy
ha az Isten jó egészséggel, tisztességgel,
marhával, jószággal etc. szeretett,
tehát ne fuvalkodjál fel
és el ne hidd magadat:
mert e világi dücsőség nem állandó.
Az Isten gyűlöli a kevélyeket és ellenek áll,
mint Szent Péter mondja.
Ha valaki elhiszi magát,
és nagynak véli magát:
ottan nagyobb és
hatalmasb támad ő nálánál:
ez is nem mehet szűzen el,
mert noha dücsőséges és hatalmas
azért sok ravasz varjú vagyon,
mely ottan megcsalhatja.
Ekképpen jára a kankó kéncstartó barát
és sok dúsok Magyarországban.
Kiki mint tartson Istentől
és jó lelkiismerettel hivataljába eljárjon
és magát ajánlja
az ő szentséges gondjaviselésének:
ottan nem árthat néki
sem ravaszság, sem álnakság.
HELTAI GÁSPÁR
Dölyfös
szinonimák:
arrogáns, elbizakodott,
felfuvalkodott, fennhéjázó,
gőgös, hányaveti, hetvenkedő,
hetyke, hivalkodó, kérkedő, kihívó,
önhitt, rátarti, pöffeszkedő, pökhendi,
pimasz, szemtelen, öntelt
p
Dölyfös
Előnyös anyagi és társadalmi
helyzete tudatában mást lenéző, megvető,
bántóan öntelt, felfuvalkodottan kevély,
visszatetszően gőgös <személy>;
dölyffel telt. Dölyfös főszolgabíró.
A bankár dölyfösen pöffeszkedett autójában.
Dölyfös uri kocsis űl a hintó bakján.
(Arany János)
Kora lejárt a dölyfös boldogoknak.
(Reviczky Gyula)
|| a. Ilyen személyre valló, rá jellemző,
tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>.
Dölyfös tekintet, szavak.
Ez hát a vetélytársa.
Nyúlánk, dölyfös tartású arisztokrata.
(Mikszáth Kálmán)
A kálvinista … jogosultnak tartja magát
Istennel, emberrel szemben valami független,
szembeszálló és dölyfös magatartásra.
(Móricz Zsigmond)
p
CSÁSZÁRNÉ PÁVÁJA
(A gőgős feleség)
Héj páva, héj páva, császárné pávája!
Szegény legény vótam, gazdag leánt vettem;
S a gazdag leánnak kedvit nem lelhettem;
A vásárba mentem, piros csizmát vettem,
Avval hazamentem s az asztalra tettem.
– Kéncsem, feleségem! mondj uradnak íngem!
– Én bizony sohasem, teljes életembe!
Mert apám házánál nagyobb urak jártak,
Őköt sem uraltam, téged sem urallak. –
Héj páva, héj páva, császárné pávája!
Szegény legény vótam, gazdag leánt vettem,
S a gazdag leánnak kedvit nem lelhettem.
A vásárba mentem, rojtos ruhát vettem.
Avval hazamentem, s az asztalra tettem.
– Kéncsem, feleségem, mondj uradnak íngem!
– Én bizony sohasem, teljes életembe!
Mert apám házánál nagyobb urak jártak,
Őköt sem uraltam, téged sem urallak! –
Héj páva, héj páva, császárné pávája!
Szegény legény vótam, s gazdag leánt vettem,
A gazdag leánnak kedvit nem lelhettem;
Az erdőre mentem, somfabotot szeltem,
Avval hazamentem, a pad alá tettem.
– Kéncsem, feleségem, mondj uradnak íngem!
– Én bizony sohasem, teljes életembe!…
Botom elékapám, hátára vagdalám;…
– Uram vagy, uram vagy! halálig, uracskám!
Háromszék
p
Fertő
kintről-
bentről
És előszólítván
az egész sokaságot, monda nékik:
Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:
Nincs semmi az emberen kívülvaló,
a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt;
hanem a mik belőle jőnek ki,
azok fertőztetik meg az embert.
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
És mikor házba ment vala be a sokaság közül,
megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.
És monda nékik:
Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é?
Nem értitek-é, hogy
a mi kívülről megy az emberbe,
semmi sem fertőztetheti meg őt?
Mert nem a szívébe megy be,
hanem a gyomrába;
és az árnyékszékbe kerül,
a mely minden eledelt megtisztít.
Monda továbbá:
A mi az emberből jő ki,
az fertőzteti meg az embert.
Mert onnan belőlről,
az emberek szívéből származnak
a gonosz gondolatok, házasságtörések,
paráznaságok, gyilkosságok,
Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok,
álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem,
káromlás, kevélység, bolondság:
Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki,
és megfertőztetik az embert.
(A Márk írása
szerint való szent evangyéliom)
p
[Szaladj kuruc, jön a német! …]
Szaladj kuruc, jön a német!
Ládd, mely lompos, kerget téged!
Hidd el, megdöf, ha elérhet;
Érdemed szerint megfizet.
Nyalka kuruc!
Hol vagy te most, nyalka kuruc,
Aki voltál, mint a szép strucc?
Már hazádba soha nem jutsz;
Ez világbul is majd kifutsz.
Nyalka kuruc!
Fájhat szíved Alsó-földért,
A Dunántúl szép országért;
Elhagyott szép asszonyokért,
Télben rendelt kvártélyokért.
Nyalka kuruc!
Nem vigyáztál Sopron-tájra,
A kőszegi nyájasságra,
Szombathelyi szép dámákra,
A sümegi kevély táncra.
Nyalka kuruc!
Kiért Isten megbüntetett:
Szabadságot tőled elvett;
Idegen földre kivetett,
Ugyan nagy rabságra vetett.
Nyalka kuruc!
Ez kis verset ki szerzette
Kurucokat kesergette
Mert pusztulását érzette;
Ugyan meg is jövendölte.
Garamszentgyörgy (Bars)
p
Gőgös –
‘kevély, rátarti, dölyfös’. –
gőg: ‘kevélység, dölyf’.
A ~ melléknév a gége sok
alakváltozatának egyikével kapcsolatos;
eredeti jelentése ‘kiálló gégéjű’ volt („gégés”);
mai jelentése azon alapul,
hogy a kiálló gége
a kevélyen fölvetett fej képzetéhez társul.
A lelkület és testtartás összefüggésére
példa lehet a dölyfös szó is.
A gőg valószínűleg
másodlagos alak,
elvonás a ~ből.
p
Pökhendi
1. Sértő módon fölényes (személy),
aki öntelten és szemtelenül elbizakodott.
A pökhendi főnök visszaél a hatalmával.
A meccs előtt még pökhendi sportoló nagyon kikap.
2. Ízléstelenül dicsekvő (személy),
aki túlzottan, és arra méltatlanul büszkélkedik
egy nála lévő dologgal, cselekedetével
vagy (különlegesnek tartott) képességével.
A pökhendi legény azzal henceg,
hogy bármikor fel tud emelni egy malomkövet.
A pökhendi fiú az új biciklijével dicsekszik a társai előtt.
3. Fölényes, dicsekvő emberre jellemző
(arckifejezés, magatartás, megnyilvánulás);
vele kapcsolatos (dolog).
A pökhendi beszédet nem veszik jó néven.
A pökhendi viselkedést elutasítják.
p
Pökhendi
I. melléknév -n v. -en [e], -bb
Sértő módon fölényes, öntelt,
szemtelenül, hányaveti módon
elbizakodott, kérkedő <személy,
főként férfi>. Pökhendi alak, fráter.
Pökhendi tapintatlan ember… (Mikszáth Kálmán)
A feketekávénál … kipattant belőlem … az egész gondolat.
– Mit gondolsz, ők mindnyájan, az egész vármegye
nem lehetne-e több neked, mint a pökhendi grófjaid?
(Kaffka Margit)
|| a. Ilyen személyre jellemző, vele kapcsolatos,
ilyen természetet, magatartást kifejező
<dolog, megnyilvánulás.>
Pökhendi arc, beszéd, fellépés,
modor, nézés, viselkedés; pökhendi módon
v. pökhendien viselkedett.
A mindig pökhendi arc …
egyszerre udvariassá változott. (Jókai Mór)
A magyar nyelv értelmező szótára
p
PÖKHENDISÉG
önbizalomhiányra vezethető vissza.
A pökhendi nincs tudatában, hogy
az álcája gyengeséget leplez.
A tudatlanok bátorságával gázol bele másokba,
egy percig nem gondolja, hogy a dölyf,
amit sugároz másoknak, komoly terhet jelent.
Beláthatatlan következményei vannak,
amikor valaki sikeressé válik
és hatalmába keríti a pökhendiség,
olyankor azt képzeli Istenné válhat.
NAPI AGYALÁS 236.
p
Pökhendi
szinonimái:
gőgös, felfuvalkodott,
pöffeszkedő, fennhéjázó,
dölyfös, önhitt, nagypofájú,
önelégült, kivagyi, kevély, rátarti,
hiú, nagyképű, elbizakodott, fölényeskedő,
öntelt, beképzelt, fellengzős, fölényes, hetyke,
hencegő, lekezelő, hányaveti, hetvenkedő,
hatalmaskodó, orrát fennhordó, arrogáns,
gangos, önfényező, vagánykodó, nagyzoló,
egoista, önimádó, okoskodó
p
Arrogáns
1. Kihívóan önhitt, öntelt (személy),
aki túl sokat képzel önmagáról,
és ezáltal más emberekkel lekezelően bánik,
őket figyelmen kívül hagyja.
Az arrogáns emberek nagyon könnyen
meg tudják bántani a környezetükben lévő társaikat.
Egy arrogáns főnök beosztottjaként dolgozni nagyon rossz.
2. Kihívóan önhitt személyre jellemző
(magatartás, megnyilatkozás, közlés, arckifejezés),
ami tőle származik, vele kapcsolatos.
A beosztott a kritikát egy arrogáns
fintorral és vállrándítással fogadta.
A férfi arrogáns hozzáállása
már más kollégának is feltűnt,
nem szeretettek a közelében lenni.
Eredet
[arrogáns < : latin arrogans
(hatalmaskodó, lekezelő)
< arrogo (követel)]
p
Arrogancia
vagy gőg a neve
a valaki által saját magánál
kevesebbre tartott személyekkel
(kisebbekkel, tudatlanabbakkal,
tájékozatlanabbakkal, szegényebbekkel,
alacsonyabb rangúakkal) szemben mutatott
túlzott büszkeség, öntudat és felsőbbrendűség
megnyilvánulásának viselkedésben, gesztusokban
és fogalmazásban.
*
Gyakran az ilyen viselkedésben
a magatartás hivatalos, szertartásos és formális
(stiláris) vonatkozásainak és/vagy fontosságának
hangsúlyozása, erőltetése tapasztalható,
és előfordul a mások önmagát is autentikus forrásokkal
azonosító tekintélyekre való hivatkozással való kioktatása.
*
Arrogancia
az a cselekedet,
amelyben valaki jogokkal
vagy előnyökkel visszaél,
beleértve a csak retorikai (szóbeli) előnyöket,
az erőszak alkalmazását, vagy az azzal való fenyegetést.
*
Az arrogancia ugyanúgy
az agresszió egy vonatkozása,
mint az agresszió színlelése,
aminek a szükségtelen büszkeség számít.
Az arrogáns személy bízik saját képességében
és vallott értékeiben,
gyakran keresi is azt a foglalkozást,
szerepet, helyzetet és lehetőséget,
ahol a magánál ”kevesebbeket”
rendreutasíthatja vagy helyreteheti,
ez az ő pszichológiai nyeresége.
*
Az interperszonális kommunikációban
(párbeszédben vagy írásos vitában, egyezkedésben)
az arrogancia abban a törekvésben nyilvánul meg
az arrogáns résztvevő részéről, hogy
ő határozhassa meg a kommunikáció stílusát,
tartalmát, általában a szabályait.
Ezzel ugyanis behozhatatlan előnyre
és nyereségre tesz szert…
Wikipédia
p
[Túl az Óton
zergő malom; …]
Túl az Óton zergő malom;
Bút s bánatot törnek azon.
Bár az enyimet törné meg,
Hogy bús szűvem ne ölné meg.
Túl az Óton van egy fűzfa,
Alatta egy szép leánka:
Homloka fejér, mind márvány,
Szemődöke mind szivárván.
A hód a homlokán vagyon,
Azét fémlik olyan nagyon.
Ha a nap ott járna s kelne,
Még annál fényesebb lenne.
Az ajaka bazsarózsa,
Az orra pedig muskáta
Héj, de kevély, nem jő hezzám!
Ásd meg síromat, jó anyám!
Székelyföld
Büszke
1)
Szelidebb ért.
mondjuk oly emberről,
ki némi önérzetből,
magát bizonyos körülmények közt
rátartja, illetőleg felsőbbséget,
és erkölcsi becset igényel.
Ez érteményben vett büszke
nem vet meg másokat, mint a kevély,
nem követel érdem fölötti kitüntetést, mint a gőgös,
nem oly felfuvalkodott, mint a dölyfös,
de meg sem alázza magát,
mint a szerény, vagy alázatos,
s leereszkedni nem szeret.
Rangjára, állására, becsületére sokat tartván
annak megsértését nem tűri.
Büszke létére készebb szükölködni,
mint valakitől kegyajándékot elfogadni.
Büszkébb, hogysem
alsóbb rendűekkel társalogjon.
2) Aki magával eltelve,
s inkább külső előnyeinél
mint valódi belső érdeménél fogva
taglejtéseiben és beszédében föltünőleg
hegyke, begyeskedő, negédes, kényes.
Büszke legény. Büszke leány. Büszke katona.
Büszke, mint a kompolti kisasszony;
mint az előhasu menyecske;
mint a borbély legény;
mint a paripa;
mint a kanpáva.
Közmondások.
3) Átvitetik élettelen dologra is.
„S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.”
Kölcsey „
S a büszke várnak tornyain…
Búsan szállong gyászlobogó.”
Eötvös.
„Nézd ott a tetőn ama büszke falat.”
Kisfaludy K.
Mennyiben
a büszkeség rendesen
bizonyos önteltségből fakadó
fuvás által nyilatkozik,
gyöke büsz rokon a pöffeszkedést,
felfuvódást jelentő buzma szó buz gyökével.
Képzésre hasonló a hegyke, icke, ficke, nyalka,
fecske, csacska, s több más
igenevekből alakult melléknevekhez. –
Fokozati különböztetés végett V. ö.
KEVÉLY, GŐGÖS, DÖLYFÖS,
FENNHÉJAZÓ, NEGÉDES.
Magyar nyelv (1862) szótár
p
A büszke ember
1
Aki ok nélkül
szégyelli magát, bűntudatos,
aki lemond emberi méltóságáról,
aki megalázkodó, meghunyászkodó
2
aki arra büszke,
ami nem érdem, vagy
amit csak másnak köszönhet,
amit a szerencse stb. hozott neki
3
aki túl büszke,
és nem enged, nem lép,
nem békül ki a szerelmével,
s majd egész életében ezt sirathatja…
p
[Ej-haj, magyar ember…]
Ej-haj, magyar ember
Összeüti bokáját,
Átalkarolja
Kedves babáját,
S büszkén kiátja:
Három a tánc halálig,
Ej-haj, világos,
Ej-haj, viradtig!
Ej-haj, magyar ember
Megüritti kupáját,
S búson siratja
Kedves hazáját,
S búson kiátja:
Most a tánc is halálos,
Ej-haj, világos!
Ej-haj, Világos!
p
Büszke
1. Olyan <személy>,
akit a maga értékének,
érdemének, elért eredményének
tudatában önérzet, öröm tölt el.
Büszke a sikerére, tudására.
Büszke lehetsz arra, amit tettél.
Legyünk büszkék reá,
Hogy szinészek vagyunk.
(Petőfi Sándor)
|| a. Olyan <személy>,
akit jóleső érzés, öröm tölt el
vmely vele kapcsolatban levő, hozzá tartozó,
hozzá többé-kevésbé közelálló közönség,
személy, dolog értéke miatt.
Büszke hazájára, honfitársaira;
büszke a magyar irodalomra,
a magyar sportolókra, tudósokra.
Az anya büszke a fiára.
Nagyon büszke volt az új ruhájára.
Büszke lehetek ez ismeretségre.
(Csiky Gergely)
Büszke volt fiára, ki a
… szellem ambicióit választotta.
(Babits Mihály)
2. Olyan <személy>,
aki magát sokra tartja,
s ezért nagyon megválogatja,
hogy kikkel és mennyire bizalmasan érintkezik.
Büszke ember, nehezen barátkozik.
Büszke lyányok … idővel
Megbékélnek asszony fővel. (Arany János)
|| a. Olyan, <személy, közösség>,
aki, amely még kisebb sértést sem tűr el; önérzetes.
Büszke nép. Aki ennyire büszke,
ezt a gorombaságot sem hagyhatja megtorlás nélkül.
3. (rosszalló)
Olyan <személy, közösség, társadalmi réteg>,
akiben, amelyben túlteng az önbecsülés,
s ez mások iránt tanúsított lenéző, lekicsinylő
magatartásában erősen megnyilvánul;
öntelt, gőgös, dölyfös.
Lajos, büszke Lajos! magyarok királya! |
Voltam én is hű, de nincs annak hálája.
(Arany János)
Büszkén … jár, mint egy fiatal kakas …
Ha valakivel találkozik,
úgy beszél vele, felülről: no te is élsz?
(Móricz Zsigmond)
4. Büszke (1–3) személyre valló
<cselekvés, magatartás, külső>.
Büszke járás, testtartás, viselkedés;
büszke arc, ajak, mosoly, száj, szem.
Gyilkosok csiklandozták
S meghalt komoly, büszke fővel.
(Ady Endre)
A sír mélyéből, büszke, dacos arc, |
Figyelsz-e még ránk, harcos Ady Endre?
(Tóth Árpád)
5. (átvitt értelemben, választékos)
Olyan <állat>,
amely úgy jár, mozog, viselkedik,
mintha saját szépségétől el volna telve
v. abban gyönyörködnék.
Büszke paripa, páva.
Toldi ugyan ráér, büszke lován léptet.
(Arany János)
Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, |
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.
(Ady Endre)
6. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben)
Olyan <építmény, természeti képződmény>,
amely környezetéből feltűnően,
hatásosan kiemelkedik, magasra tör.
Nyögte Mátyás bús hadát |
Bécsnek büszke vára.
(Kölcsey Ferenc)
Utat a büszke ormokon
Nekik befútta már a hó. (Tóth Árpád)
Nézzetek: napba törtetően,
Mint épít büszke kupolát. (Juhász Gyula)
|| a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben)
Nagyra törő <képzelet, terv stb.>.
A világba kergetett sok büszke álmom. (Ady Endre)
7. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Pompás, nagyszerű.
Endre király … jár büszke lakában. (Vörösmarty Mihály)
Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél,
Büszke fegyver csillog, büszke hadsereg kél.
(Arany János)
p
Olyan büszkén
fogadták a halálos ítéletet,
mintha csupa dicséretet
olvastak volna fel előttük.
A kihallgatásoknál,
amikor még remélték,
hogy javítanak sorsukon,
talán szelídeknek mutatkozának,
de most: mindegyik egyszerre
úgy megkeményedett, mint a gránitszikla.
Akik látták őket az utolsó útjukon, azt mondották,
hogy a kísérő katonaság lógatá a fejét szomorkodván;
de a hős hadfiak mindannyian büszke daccal menének.
Úgy mesélik, hogy Damjanich még élcelőde…
Az arai vértanúk – Gáspár András emlékezése
p
[A téeszben
de büszkék a leányok! …]
A téeszben de büszkék a leányok!
Dolgozni mind a kertészetbe járnak;
Mind a takarékba rakja ja pénzét,
Mégis hitelbe vásálnak kelengyét.
Lányok, lányok, téeszbeli leányok,
A szigetbe kábosztát vágni járnak.
Olyan fagyos a káboszta levele,
Szegényeknek majd kihullik a könnye.
Lányok, lányok, téeszbeli leányok,
Mostanába sok panasz van reátok:
Azt lesitek, hogy merre jár a pósta,
A téeszben meg megfagyott a káboszta.
Berhida (Veszprém)
p
Petőfi Sándor
PALOTA ÉS KUNYHÓ
Miért vagy oly kevély, te palota?
Uradnak fényében kevélykedel?…
Azért van rajta gyémánt, hogy szive
Mezítelenségét takarja el.
Szakítsd le a cafrangokat,
Mit rá szolgája aggatott,
S nem ismersz isten munkájára,
Oly nyomorúság marad ott.
S hol vette gazdád ama kincseket,
Mik semmiből őt mindenné teszik?
Ott, hol a héja a kis madarat,
Mit szétszakít, melynek vérén hizik.
A héja vígan lakomáz,
S szomszéd bokornak fészkiben
Madárfiúk zokognak, várván
Anyjokra, mely meg nem jelen.
Fitogtasd csak, te gőgös palota,
Az orzott kincsek ragyogásait,
Ragyogj csak, ugysem ragyogsz már soká,
Meg vannak már számlálva napjaid.
S kivánom, hogy minél elébb
Láthassam omladékodat,
S hitvány lakóid összezúzott
Csontját az omladék alatt! – –
S te kis kunyhó a magas palota
Szomszédságában, mért szerénykedel?
Miért bújtál a lombos fák mögé,
Azért-e, hogy inséged födjed el?
Fogadj be, kis sötét szoba;
Nekem nem kell szép öltözet,
De szép szív… s a sötét szobákban
Találni fényes szíveket.
Szent a küszöb, melyen beléptem én,
Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!
Mert itt születnek a nagyok, az ég
A megváltókat ide küldi be.
Kunyhóból jő mind, aki a
Világnak szenteli magát,
S a nép mégis mindenfelől csak
Megvetést és inséget lát.
Nem féljetek, szegény jó emberek,
Jön rátok is még boldogabb idő;
Ha mult s jelen nem a tiétek is,
Tiétek lesz a végtelen jövő. –
A földre hajtom térdemet
E szűk, de szent födél alatt:
Adjátok rám áldástokat, s én
Rátok adom áldásomat!
Pest, 1847. január
p
Ady Endre
A Rothschildék palotája
Rossz fiákker, kerekes gálya,
Hol az embert hallgassra intik.
Párisban, Bécsben, télen mindig,
Ködben és este ragyogott föl
Rothschildék palotája.
Kocsisom mindig arra tévedt,
Mintha kocsisom a Sors volna
S rossz fiakkeren bandukolva
Láttam: pompa, tüzes fényesség,
Szőnyegek s drága képek.
Boldog kocsis: egy lovat üthet.
Be borzasztó tenger az utca,
Hol száz gálya száz útját futja.
Be nem egyforma az az isten,
Aki kerget bennünket.
Lekacagott a kocsis hozzám
S ciceroneként járt a szája:
„Ez a Rotschildék palotája”.
S én a hideg ülésre nyomtam
Lángoló, dühös orcám.
Ember-könnyek sós tengerében
Éreztem siklani a gályám,
Vetélt örömök bús dagályán.
Csak egy-két tornyos szikla-kastély
Ragyogott ránk kevélyen.
Örök este és örök gálya,
Csak ott, ott fenn egy-egy toronyban
Lobban öröm örömre, lobban
És mindenek fölött világlik
Rotschildék palotája.
p p p p
Plusz-mínusz tét
Emberélet-minőség:
őrzés, javítás helyett rontás
A közvetlenül legfőként önmagának,
de közvetve legtöbbet az előszeretteinek,
majd hatalmától függően másoknak is sokat ártó:
profi segítőként, írástudóként, vezetőként stb. stb.
És aki nem tudja megkülönböztetni: barát/ellenség.
Akinek jó szándékkal kövezhetik az útját a pokolba,
mert nem kéri: csak álbarátaitól védje meg a Jóisten,
az ellenségeivel elbánik maga is – sőt, még tanul is tőlük…
Aki nem látja, nem becsüli, őrzi, gyarapítja az aranyát,
de sárnak tartja, vagy ügyesen-szorgosan azzá változtatja,
ahelyett, hogy még a sárból is aranyat próbálna kovácsolni,
vagy pedig azt, ami sár-szar, pont azt aranynak veszi/nevezi…
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot s javítva visszanyerjük egészségünket!
A mese, példabeszéd stb. rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulásod kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
p.s.:
Érzékenyítő, elképzeltető, megértető, elemzendő-újra összerakandó,
tovább gondoltató, megítélendő, igaz/hamis-vizsgálat alá helyezendő,
értékelendő, súlyozandó, eszméltető stb. közmondás, ige, példabeszéd,
életkép, tanmese, vicc, jellemrajz, bölcsesség, vers: részek az egészből
