kb. 7 perc olvasás
Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 3.
REBELLIS KOLDUS DALA
Királyok, királyok, tündöklő királyok,
A kiket a világ trónusain látok,
Nem vagytok másoknál se jobbak, se szebbek,
Csak hatalmasabbak s tán szívtelenebbek.
Botos, ebes pásztor kel a birka nyájnak
De nem kell a szabad, a művelt polgárnak,
Annak a becsület egyedüli féke,
Nem gyarló halandók ráfogott felsége.
Az a maga ura, a maga iránya,
A ki rosszat nem tesz, mert az embert szánja,
A kitől távol áll a bűn és a gazság,
Mert vallása lelke, hite az igazság.
Jól van, helyesen van, ingyen is megértem,
Hogy elől ragyogjon a valódi érdem,
De mikor köztetek annyi gyenge, rossz van,
Mégis csak ti ültök a fénylő magosban.
Pedig hogyha érdem és nem véletlenség
Szabná ki az osztályt: hol lenne a fenség?
Kevesen volnátok istenek e földön,
Véletek vón tömve pincze, fegyház, börtön.
A ki most legelső, lenne legutolsó,
Minden bárgyú mondat, minden dadogott szó
Nem hozná a népek millióit lázba,
Nem röpítné sürgöny szerte a világba.
Ti kuczorganátok az előszobákban,
Titeket lökdösne minden inas bátran,
És ha gondolnátok néha nagyot, szépet,
Közönytől, nyomortól hej! ti véreznétek.
Ha ti nem volnátok, egyszerűbbek volnánk,
Többször lelkesednénk, ritkábban hajolnánk,
Nem feszítne köztünk annyi szemtelen gőg,
Egymást igazabban, bensőbben szeretnők.
De a míg ti lesztek, addig mint az átok
Egy czifra hazugság rontja a világot:
Bölcsek éhen halnak és a hitvány pára
Fölkent homlokkal lép országok csúcsára
ÁBRÁNYI EMIL
*
Ha
nehéz is,
de bevalljuk,
ha nem tudunk segíteni –
legalább nem ártunk senkinek!!!
*
Nekünk
sokkal előbbre való
a beteg emberek érdeke
mint „a mundér becsülete”…
*
Szerényen
elismerjük,
hogy a Természet gyógyít –
mi csak akadályokat próbálunk
újra és újra elhárítani…
*
Agy-
vagy szívműtétnél
sem hiszed magad
élet és halál urának –
csak alázatos szolgának…
*
Tudatában
vagyunk felelősségünknek:
milyen végzetes következménye lehet
még a legkisebb tévedésünknek is…
*
Naprakész
szakmai tudással
és formánkat jól időzítve
bátran vágunk bele
a testhezálló, ránk testált Nagy Feladatba!
*
A kollektív bölcsesség
intézményes leleményével
tartunk konzíliumot
a beteg és a beteg társadalom felett
*
Időnket
és erőnket nem kímélve
gondosan, megfontoltan, alaposan
sok feltevést fel- és elvetve diagnosztizálunk!
*
Tudásunkat
sosem méregkeverésre,
de gyógyszer és kúra, terápia kiötlésére használjuk
*
Hosszas
mérlegelés után
javaslunk egy terápiát,
amit folyamatosan tesztelünk,
s tévedésünket bevallva módosítunk!
*
Hol
remeteként
elvonulsz-elrejtőzöl meditálni,
hol mozgalmak élén menetelsz,
az (eszme)barikádokon vagy nagylegény…
*
Megbecsüljük
és megtiszteljük
a ritka alkalmat,
ha kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt
egyszer-egyszer lehetőleg élőszót kapunk!
*
Mi
magunk
teremtünk
új zárt és nyitott fórumokat
szakértők és laikusok
nézeteit megismertetni és ütköztetni!
*
A
jó,
igaz és
szép műalkotással
igényt ébresztünk, segítséget adunk
belső és külső világod megismerésére,
és megjavítására, s megszépítésére is!
*
Javaslatainkat
személynevünkkel vállaljuk,
mert személyesen jótállunk-kezeskedünk értük!
*
Receptek
és előzmények nélkül merünk
semmiből, káoszból új világot teremteni!
*
Ne
hagyjuk
levenni a napirendről
csoportunk, rétegünk, nemzetünk sorskérdéseit
*
Nem
engedjük
a mellébeszélést,
leleplezzük az eufemizmusokat, az álválaszokat!
*
A
sötétség ellen
nem nagyobb sötétséggel,
vagy a sötétség csökkentésével,
de fénnyel vesszük fel a harcunkat
*
Fároszként
világítunk éjszaka
a lélektenger partján,
hogy a sok-sok hajó a sötétből
még viharban is hazataláljon…
*
Szellemi
arzenálunk korszerűsítéséért
örök fegyverkezési versenyben állunk…
*
Nincs
más választásunk,
nekünk akár még magunk ellen is
nyíltan kell az igazat szólva tanúskodni…
*
Ha
rossz
irányban kutattunk,
akkor visszamegyünk az indulásig
és nulláról is, öregen is újra kezdjük!
*
Nem
futhatunk
a „pénzünk” után,
hiába tettünk fel egy „rossz lóra” mindent…
*
Megrendelés nélkül is
sűrűn és sokkolva is ébresztgetjük
a társadalom szundikáló lelkiismeretét…
*
Aki
mindenkit szolgál,
azt olykor senki sem fizeti? –
Légy hát kolduló szerzetes!
*
Világot járunk
és látunk, tanulunk,
hogy ésszel verjük el a port a Döbrögiken!
*
Bátran
éljünk a mindenkori
„király bolondja” szerep adta előjogokkal…
*
Az arra
alkalmas jelentkezőt
mi avatjuk be fokozatosan
a szellemvilág mélyebb titkaiba!
*
Tudjuk
és tanítjuk,
mennyire más
a tudás, a művészet és a hit titkainak jellege…
*
Lebeszélünk
a minden titok megfejtésének
fölösleges, sőt káros vállalkozásáról
*
Óvjuk
az embereket
a számonkérhetetlen demagógiától
legyen ez politikai, ideológiai, papi stb.!
*
Vannak
hosszútávon szükséges áldozatok,
de evilági boldogságod nem engedjük feladni!
*
Már azzal
sokat használunk,
ha oldjuk a rögeszméket
és oszlatjuk a babonákat,
kifigurázzuk a balhiteket!
*
Ne csak aufklerista,
de radikális is légy:
a végére járva nyomozd ki
a hamis tudat társadalmi gyökerét!
*
Az
efemer,
másvilági
vagy mesterséges paradicsom
helyett maradandót, természetest,
ürömmentes igazit ajánlj!
*
Meggyőzünk:
végleg dobd el
élethazugságaid mankóját –
de nem mi rúgjuk ki alólad,
és elesni sem engedünk!
*
Tüzetesen vizsgálva
átlátunk élethazugságaidon –
érzéstelenítve, humorban oldva,
de megmondjuk az igazat!
*
Segítünk leszokni
a szellemi kábítószerekről,
az öngyilkoló életpótlékokról is…
*
Beláttatjuk, hogy hasznos,
sőt olykor elengedhetetlen
a nagy bajban, életkrízisben
külső közvetítőhöz, mediátorhoz fordulni!
*
Ellenezzük-betiltatjuk
az elektrosokkot és társait,
de meg-megrázzuk, ébresztgetjük
az élet hétalvóit, a veszélyben szendergőt!
*
Rádöbbentünk,
eszméltetünk,
buzdítunk és segítünk:
Te is emancipálódj
a mai korszellem rabszolgasorából…!
*
Mi
olyan bábukat-szobrokat,
királyfikat faragunk,
amikbe a befogadókon keresztül is
életet is tudunk lehelni!
*
Nemcsak
megálmodunk
vagy vizionálunk alternatív jövőképeket –
azt jó-rossz oldalaival le is festjük…
*
Mindig
át kell látnunk-láttatnunk
a társadalmi kontextust:
mikor mire – nem – használhatják fel
nevünket, művünket, nyilatkozatunkat stb.?
*
Ha
csak te
szólhatsz „szabadon”,
alapos a gyanúd:
gőzlevezető szelep a szerep:
ki kell hátrálni, előre menekülni…
*
Leleplezzük
az álvitákat,
és az álproblémákat stb. –
rámutatunk a „sokszínű” média
közös elhallgatásaira…
*
Rámutatunk
az oly objektívnek tűnő tudományok
közös hamis ideologikus stb. előfeltevéseire!
*
Nemcsak
utánajárunk a kényes ügyeknek,
de a napirendről sem engedjük levenni őket
*
Reményik Sándor
Eredj, ha tudsz!
Egy szívnek, mely éppúgy fáj,
mint az enyém
Eredj, ha tudsz…
Eredj, ha gondolod,
Hogy valahol, bárhol a nagy világon
Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod,
Eredj…
Szállj mint a fecske, délnek,
Vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, ez érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt,
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.
Hajdanában Mikes se hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
Fürödni a Márvány-tengerbe jártak,
Meglátogatták az itthoni árnyak,
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák,
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.
Ha majd úgy látod, minden elveszett:
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szelekbe minden régi álmod;
Ha úgy látod, hogy minden elveszett,
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.
Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok.
Leszek őrlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz, lappangó rút féreg,
De itthon maradok!
Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár: halló fülekbe eseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyujtózsinór,
A kanóc része, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz-száz évekig
Hamuban, éjben.
Míg a keservek lőporához ér
És akkor…!!
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De addig, varjú a száraz jegenyén:
Én itthon maradok.
1918. december 20
*
Szellemi-társadalmi elit
Hivatás, pokoljárás és árulás
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,
akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
.
A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,
akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:
papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,
akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk/büntetésük”.
.
És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,
de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,
magát továbbképző, de a mai protokollt jól követő-betartó,
betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos…
.
És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi – méreggel oltatók/oltók stb. stb.
.
p.s.:
Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,
ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.
A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,
sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.
