kb. 5 perc olvasás
Nagy Jenciklopédia – XXI.
Értelmiségiek, segítők, vezetők
Nagy magyar életminőség-vizsgálatok
Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 2.
Intés az őrzőkhöz
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali Párás,
dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán
* * *
Plusz
talentumaink nemessége minket
minél több „arany” visszaadására kötelez!
*
Összerakjuk
a széttörött egészeket:
pl. reált és humánt, a népiest és urbánust…
*
Egészé egyesítünk
mesterségesen szembeállított részeket:
amilyen például a test, lélek és a szellem…
*
A csendes többség
és az elnémított kisebbség
szóló vagy kórus hangja,
annak karvezetője légy!
*
Leszoktatunk
alattvalói hajlongásról
felbátorítva az öntudatos polgári tartásra!
*
Beszélünk és írunk
a dadogós Mózesek mellett
és az analfabéta Tiborcok helyett…
*
Alázattal,
de egyben kritikádon átszűrve
fogalmazd meg polgártársaid jogos igényeit!
*
Segítsd elő,
hogy embertársad
majd nélküled, mankó nélkül is
minél szabadabban dönthessen!
*
Utógondozzuk
a börtönből, elmekórházból, intézetekből,
menhelyről és máshonnan kilökötteket…
*
Tudod,
mikor az a tőled telhető legtöbb,
ha – a nyomás dacára – tüntetően hallgatsz…
*
Közkinccsé
kell tennünk tudásunkat
a szarból aranycsinálás szellemi alkímiájáról!
*
Megtanítjuk
s ráneveljük gyermekünket
egészsége, testi épsége értékelésére és védelmére!
*
Az alkotó
-kreatív munkát
mindenki számára
elérhető-elérendő célként mutatjuk…
*
Ritkán szólj,
de akkor nagyon átgondolton-megfontoltan:
annak ott és akkor súlya, fajsúlya,
falakat átütő ereje stb. legyen…
*
Az évezredes
isteni-emberi bölcsességeket
az új generációk nyelvéhez alkalmazkodva add át!
*
Nagyobb
erővel keressük-kutatjuk
tételünk, állításunk cáfolatát mint igazolását!
*
Törekedj
a megmérettetésre,
ne bujkálj a próba elöl:
gördülj fel függöny, ítélj publikum!
*
Meg akarjuk
és meg is tudjuk különböztetni
a hízelgő-fizetett tapsolót a többitől…
*
Mint a jó vadász,
oly hosszú türelemmel ülünk
felajzott íjjal az ihletre, sugallatra várva!
*
Esetleges
pálfordulásunk hitelét
az is adja, hogy új hitünkkel rosszabbul járunk…
*
Ha kitiltanak
az iskolából-akadémiáról,
menj a piacra tudás-szülésnél bábáskodni!
*
Hipnotikus
erő sugárzik belőlünk:
az igazunkat szuggesztíven, hittel tudjuk átadni!
*
Felmegyünk a hegyre
a boldogságról tanítani –
de ezt tesszük a bitófa alatt is:
itt állunk és nem tehetünk másként!
*
Szellemi
cirkuszművészként
végezzünk halálugrást,
bűvészmutatványt és idomítást…
*
Végszükségben
egyszemélyes intézményként is működj
mint gondolkodó, író, kiadó és terjesztő stb.
*
Minket
senki nem nevezett ki a helyünkre,
és így senki, a császár sem is válthat le onnan!
*
Költői
szabadsággal alkothatsz:
csak szabadon szolgáló szellem tehet csudákat!
*
Csak
az Isten áll felettünk,
mástól nem kell engedélyt kérni
szólásra, írásra, gyógyításra stb.
*
Nem
rettent engem a szabadság,
nem félek felelni minden szavamért-képemért!
*
Nem
vállalunk vétkes néma cinkosságot
semmilyen elnyomorító sötét rendszerrel!
*
Ha kell,
börtönbe megyünk és ülünk,
hogy hitelesen tudósíthassunk az alvilágból…
*
Kifigurázzuk a mártírkodót,
de ha dudások akarunk lenni,
akkor olykor a pokolra is kell menni…
*
Nem foghatják be pörös számat:
se erővel, korbáccsal-szájkosárral,
se jutalommal, mézesmadzaggal stb.!
*
Itt és most
akarj jelen lenni,
de bármikor tudj
külső-belső emigrációba is vonulni…
*
Éppen
annyira akarunk
egyvalamiről mindent,
mint mindenről egyvalamit tudni!
*
Az „evangélium”
potenciális apostolait
főleg az egyszerű halászok közt keressük…
*
Fakó
teóriákat,
poros könyveket
a lét aranyló zöldje
láttán könnyen tűzre dobok…
*
Tudjuk,
hogy mit tudunk és hogyan,
de még inkább azt, amit s ahogy nem tudunk…
*
Tudjuk
és tudatjuk,
hogy mit muszáj
és érdemes tudni
és mi az,
amit teljesen felesleges,
sőt egyenesen káros…
*
Demonstrálva
milyen sokra megy a sok kicsi,
megéreztetem veled kis lépéseid fontosságát!
*
Ha
barbár invázió
fenyegeti kultúránkat,
szellemi védegyletben küzdünk a létért…!
*
Hangya
szorgalommal
rakjuk le mindazt,
amit agyunk az ihletett órákban teremt!
*
Tettünk-művünk
sikerének végső próbaköve:
előmozdítja-e a nagy többség boldogságát?
*
Tisztában
vagyunk a szellem hatalmával:
csak jó ügyek értelmi szerzője legyünk…
*
Anya-
farkasként küzdjünk
a gyenge gyereklélekre támadó
ordas eszmék ellen!!
*
Sosem
vaklármázunk,
ezért figyel oda és rohan mindenki,
ha egyszer-egyszer tele torokból
„Farkas!”-t kiáltunk
*
Non stop,
permanensen
romboljuk a hamis,
így káros mítoszokat
ezzel megelőzendő
a – szellemi, fizikai – népirtásokat!
*
Nem
vagyunk
önsanyargatók,
de pusztán kenyérféltésből
nem engedünk a 48-ból,
nem mondjuk a feketét fehérnek!
*
Ady Endre:
A muszáj Herkules
Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
.
Milyen hígfejüek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.
.
De nyelvelnek, zsibongnak, űznek
S nekihajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
.
Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
.
Szeretnék fájdalom-esetten
Bujdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
.
Szegény, muszáj Herkules, állom,
Győzöm a harcot bús haraggal
S késik az álmom s a halálom.
.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.
* *
Szellemi-társadalmi elit
Hivatás, pokoljárás és árulás
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,
akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.
.
A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,
akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:
papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,
akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk/büntetésük”.
.
És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,
de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,
magát továbbképző, de a mai protokollt jól követő-betartó,
betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos…
.
És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi – méreggel oltatók/oltók stb. stb.
.
p.s.:
Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,
ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.
A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,
sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.
