kb. 3 perc olvasás
| 22:45, Péntek (november 16.), m1 | ||
Mezei-Pálfi-Szőke-Brestyánszki: Záróra |
||
86 perc 
rendező: Mezei Zoltán szereplő(k): |
||
|
A Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának előadása felvételről A XX. század hajnalán, valahol egy füstös amerikai bárban, utolsó közös estéjét tölti öt sorstalanná lett zenész. Szépre, jóra és kevésbé kellemes eseményekre emlékeznek. A múltból előbukkan egy gyönyörű nő, a lóverseny forgataga, a maffia törvénykezése, szerelem, barátság és bosszú. A történetet sok fülbemászó jazzmelódia fűszerezi, amelyet a szabadkai társulat színészei varázsolnak a színpadra zongorán, bőgőn, klarinéton és gitáron. |
||
*
Mezei – Pálfy – Szőke – Brestyánszky: ZÁRÓRA
zenés játék
A SZABADKAI NÉPSZÍNHÁZ, MAGYAR TÁRSULAT előadása
Az előadás színlapja a színház saját honlapján…
Az előadás fotóalbuma a színház saját honlapján…
Szereposztás:
Isabelle: G. Erdélyi Hermina
Arch: Szilágyi Nándor, Pataki Gyűrű-díjas
Frankie: Katkó Ferenc / ifj. Kucsera Géza
Mike: Szőke Attila
Roy: Ralbovszki Csaba
Tommy: Pálfi Ervin, Pataki Gyűrű-díjas
Közreműködik:
Novics Tibor m. v., Mačković Darko, Gúzsvány Lénárd m. v.
Munkatársak:
Hangszerelés, korrepetálás: ifj. Kucsera Géza m. v.
Koreográfus: Rogács László m. v.
Díszlet- és jelmezterv: Kreszánkó Viktória
Rendezőasszisztens: Szőke Attila
Súgó / ügyelő: Kotroba Júlia
Fény, hang: Flajsman Róbert
Kellékes: Szabó Cibolya Gábor
Színpadmester: Vidakov Milorad
Rendező: Mezei Zoltán
Az előadásról:
A XX. század hajnalán, valahol egy füstös amerikai bárban, utolsó közös estéjét tölti öt sorstalanná lett zenész. Szépre, jóra és kevésbé kellemes eseményekre emlékeznek. A múltból előbukkan egy gyönyörű nő, a lóverseny forgataga, a maffia törvénykezése, szerelem, barátság és bosszú. A történetet sok fülbemászó jazzmelódia fűszerezi, amelyet a szabadkai társulat színészei varázsolnak a színpadra zongorán, bőgőn, klarinéton és gitáron.
A rendezői / társzerzői naplóból:
Való igaz, nem túl divatos forma ehhez a korhoz nyúlni, főleg a jazzhez élőzenei megnyilvánulásban. A kicsit borgőzös, szivarfüstös, fülledt hangulat érdekelt bennünket, és maga a dzsessz. Valójában előbb keletkezett a hangulat, és utána a cselekmény. Igyekeztünk egy olyan történetet, cselekménysort kitalálni, aminek van tartalma, és rólunk, vajdasági színészekről is szól – persze csak áttételesen. Igyekeztünk olyan történetet összehozni, amely egyenértékű a zenével, mindezt igényesen, kamarában, és egészen pici térben. – Mezei Zoltán
Sajtóvisszhang:
Az egymásba fonódó, visszaemlékező történetek leheletfinom könnyed-séggel bontakoznak ki a színpadon, amelyen nem tesz erőszakot sem a színészi játék, sem a szöveg.
A megfelelő helyeken a darabot átívelő érzékeny, ironikus, fanyar humor jól megfér a sötétebb tartalmakkal. Nagyon dícséretes a dramaturgiai és a rendezői megoldás, hogy a történet linearitása nem a színpadon, hanem mintegy metanarratív módon a nézőben áll össze.
A jazz nagymértékben atmoszférateremtő eleme az előadásnak, viszont sohasem tolakszik a jól szervezett, jól felépített jelenetek elé, hanem összefonódik azokkal, nem illusztráció, hanem életstílus. Annak ellenére, hogy a darabban nem hivatásos zenészek veszik birtokba a hangszereket, hanem színészek, mégis nyugodtan elmondhatjuk, hogy zseniálisan megoldották a feladatot. (Sirbik Attila)
Lúdbőröztető atmoszférát teremtettek, és a szöveget minden idegszálukkal magukévá tették. Varázslatos dallamok és jó, erős humorral földközelben tartott képsorok, durva szerelmes mese… Blue Moon, thank you. (Barácius Zoltán)
Díjak:
Az előadás 2006-ban a Kisvárdai Határon Túli Színházak Fesztiválján elnyerte az Illyés Közalapítvány díját.
Ugyanebben az évben, a Záróra az egri Stúdiószínházak Fesztiválján elnyerte a fesztivál Alkotói közösségi díját.
2005 – A szabadkai Népszínház zsüridíja a legjobb női főszerepért G. Erdélyi Herminának (Isabelle).