kb. 17 perc olvasás
Önsorsjavítók vagy rontók – XXIV.
Egy-egy mondatban a bölcs/balga,
a boldog vagy boldogtalan lelkekről
Ősi-örök igazságok magyarán szólva
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára
Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,
a mese rólad szól: ismerj hát magadra,
a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:
bölcsen bátran változtasd meg az életedet…
*
Ratkó József:
Halott halottaim
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik a jövő fehér falai közül
ki hiányzik a favágók a mesteremberek közül
a költők közül a parasztok közül
a szülők közül ki hiányzik
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
Budai Nagy Antal mellől ki hiányzik
ki hiányzik Dózsa György seregéből
Bethlen úr mellől ki hiányzik
ki hiányzik Rákóczi talpasai közül
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik a felnégyeltek közül
a karóba húzottak közül
a kerékbe törettek közül ki hiányzik
ki hiányzik a jövő fehér falai közül
az akasztottak közül ki hiányzik
a regimentből ki hiányzik
ki hiányzik az őszirózsás
koszos cselédek közül
ki hiányzik a jövő fehér falai közül
ki hiányzik közülünk ki hiányzik
ki hiányzik közülünk ki hiányzik?
.
Halottaim, halott halottaim.
.
Nem szül nekem a fa fiút,
csak madarat, csak madarat.
Kikapart méhek az oduk,
lakatlan kismama-hasak.
Rám ki hasonlít, ki hasonlít,
ki őriz az időben engem?
Elevenszülő szerelem,
segíts, segíts meg engem!
.
Tündöklik ez a tél, szívemet megérinti,
hóhártyás talppal megtapossa,
pompázik, kényeskedve sétál.
Páváskodó, halálos évszak,
bögyében a holtak kihűlnek.
Az ég derengő inkubátor,
feltöltve füsttel, stronciummal.
Hol vagytok édeseim, népem,
korahalottaim, zabihalottaim,
holtak között lelencek, anyátlanok,
kitagadottak az időből,
hol vagytok, édeseim?
.
Miasszonyunk, miasszonyunk
fekszik a műtőasztalon,
most hoz halálra titeket,
nem kínlódik, öle alatt vödör;
és ott, a még anyaölmeleg
vérkocsonyában, a kocsonyás
vérmocsárban, süppedő
vérlápban, véringoványban
kicsi virág, kicsi virág
úsztatja két pici karját,
állát föl, föl, föltartja,
fuldoklik, kiáltozik:
anyám, édesanyám,
fogadj vissza engem
hatalmas öledbe
nem csináltam semmit
nem csináltam semmit
első fürdővizem
a te véred vala
az lett utolsó is
az lett utolsó is
s elhallgat. Meghalt? Meg sem született.
S nem halhat meg, aki nem élt még,
s nem élhet, aki meg sem született.
Mert a halál a születőké;
mert az élet a születőké.
.
Tömegsír ez a vödör? ez a szerelem-illatú
és fém-illatú és vérrel illatozó?
Nemzet-sír? Vörösmarty látomása?
.
Kerülnek innen tűzre, szemétre,
fejükön vérből korona,
égnek a kicsi-Dózsák
sercegve-sisteregve.
Ki esz föl titeket,
hitetek kibe épül,
húsotok kit nevel
szerelemre, forradalomra?
Mi készül itt, milyen irtóztató
rend, hogy ennyi az áldozat?
Milyen forradalom veretett itt le?
Mennyi Werbőczi s Zápolya
kell ennyi halálhoz?
.
Köttetett béke a halállal,
nagy-szégyenű, iszonyú.
S amit nem végzett el a fegyver,
deres, hüvelykszorító, kaszatömlöc,
karó, tüzes trón, akasztófa, kerék,
elvégzik most a szikék,
nikkelkanalak, csipeszek,
elvérzik ez a nép.
.
Kerülnek innen tűzre, szemétre,
egymillió, kétmillió,
kezükön vérből kesztyű,
mellükön vérből vért,
fejükön vérből korona.
Griffen, szarvasbogáron
indulnának haza.
.
Az ég derengő inkubátor,
feltöltve füsttel, stronciummal.
Műszerfény: meteor villan.
Félnek az én édeseim ezen a dombon.
Nem jár itt farkas, hogy örökbe
fogadná párosával őket.
Tántorodó tenyerű öregek
szedegélnek nagymama-arccal.
Melyiket a millió közül?
.
Itt vagytok-e mind, a jövőből
örökre hiányzók, halott halottaim,
akiknek nem jut élet,
akiknek nem jut halál?
Itt vagy-e, kicsi énekesem, drágám?
mintha én ettelek volna meg,
torkomból fölénekelsz:
hóhér-anyácskám, gyönyörűm,
gyönyörtől zengő hegedűm,
játsszunk: ki szeret engem?
s énekel az a másik is, szépet lát, hómosta
födetlen leánytestet, száját fölszakítja az ének:
.
akarsz-e szeretni velem?
.
Bemutatlak a holtaknak;
apám-anyám mit szól hozzád,
mit mondanak a csípődre,
derekadra – jó-e szülni?
.
Jaj, édeském, jaj, vérecském,
csípőm ki se kerekedett,
fülem ki se türemkedett,
szülőrésem meg se nyílt még,
ujjaimat hártya fogja –
hogy tudnálak én szeretni?
.
Azt mondja erre a fiú, kiénekelve a rothadó, meleg
rongyok, cserepek, trachomás üvegdarabok, szalmaszálak,
málló félcipők, csontok, kenyérkehajak közül, fölénekelve a
romlás púpjából, ahova lökték:
jaj, édeském, jaj, vérecském,
ujjaidat fölnevelem,
csípődet kigömbölyítem,
gyöngyvé rakom fogaidat,
szülőrésed meghasítom,
kerülhetsz a hátam mögé,
szeress engem!
.
S így alapíttatik horda, nagycsalád, nemzetség, törzs, új nép,
ebből a szerelemből, s vándorol jövőt foglalni,
hazát foglalni, élők és holtak közül örökre kitaszítva.
Tőlük izeg, vonaglik, lökdösődik, kúszik odább ez a domb.
Mert nem ketten vannak és nem százan vannak. Kétmillió szerelem,
kétmillió korahalottam, fele a földé és fele a tűzé,
nézd, hogy igyekszik odakötődni fához, kimetszett
köldök-gyökerével a földhöz, beletapadni kidobott bögre ölébe!
S megépül halott-Magyarország, ők nemzenek új kicsiket,
és lesz vala köztük költő, akinek szájából kivirágzik végre
a szegénységünket, lóvátett reményeinket visszavarázsló
hatalmas ének
p 1
p
p Ő a perfekcionista, bűntudatos, így kiégett anya – kompenzálva kényeztet
p Aki a kényelmet élvező „gyereket” nem löki ki a fészekből, a mamahotelből
p Naplopó: másutt biztos kolbászból van még a kerítés is, de itt ő éhen hal…
p A mértéktelen: ami kicsiben orvossága lenne, az nagyban már pont méreg
p Aki a hamis, káros mellett minden illúziót porig romboló, csak rontó-bontó
p A szutyok mosdóvízzel gyereket, pl. a rossz pappal még a Jóistent is kiöntő
p Aki a nagyvárosban naivan a becsületkasszába gyűjti a termékei árát
p Az örök ráérő, halogató: még a tűzoltómunkát is a körmére égető Pató Pál
p Az igen gyorsan felbuzduló, de nagyon hamar feladó szalmaláng lélek
p Az önfelmentő/önbűneit ajnározó ádáz bűnbakkereső felelősséghárító
p A csalárd róka-gólya vendégség mindkét bús éhesen maradt kárvallottja
p Akivel a parazitája sikeresen elhitetheti, hogy ő legjobb, a kebelbarátja
p Aki kígyót melenget a keblén – egy Tartuffe az ő vendégbarátja/papja stb.
p
p
p 2
p
p Aki nem is kezd bele a munkába, így persze soha nem is jöhet meg a kedve
p A korán (ön)beskatulyázott: ebbe a fekete dobozba végleg berendezkedő
p A gyors tempós, de rossz irányú – a jó céltól egyre csak távolodó „haladó”
p Ő sűrűbben cserélgeti az elveit, mint az alsónadrágját: hiteltelen szélkakas
p Életkönyvből nem leső: figyelem-tapintathiányos elefánt a porcelánboltban
p Ő valahogy mindig benne van abban a százban, akit az az egy bolond csinál
p A tökéletes angyalra váró: ha megkapná, holtig az Ő kegyetlenségét szenvedné
p Aki a maga, maximálisra értékelt képmására formálná az élettársát/gyerekeit
p Aki hagyja elvenni a fiatalsága, kívülállósága stb. ún. hályogkovács bátorságát
p Amit egyszer fejébe vett, ha törik, ha szakad, megteszi – mi több: erre büszke
p A rozzant gebébe a táltosparipát istennek se belelátó: nincs szeme a csodára
p A mérvadóéra egyáltalán nem adó, inkább a sok laikus véleménye után futkosó
p Az egy bajára száz embertől kér tanácsot, és mindent ki is próbálja, hátha…
p
p X
Káli-Horváth Kálmán:
ABORTUSZ VÍZIÓ
„Elevenszülő szerelem,
segíts, segíts meg engem!”
/Ratkó József/
.
Magzatharangnémaság.
Félrevert versek hiánya.
Kitörve harangnyelv.
Néma.
Gyilkol az anyahas.
Dráma.
Kicsi Gyöngy, kicsi Gyöngy játszik.
Bujdosik haranghas kádban.
Döf felé kesztyűs fehér kéz,
fogó és szike a szájban.
Icuri-picuri vérzik.
Reccsen, behorpad az arca.
Fájdalmát lelkébe fojtja.
Dalol a pöttömnyi morzsa.
Kedves, ó Kedves! – dúdolja.
Húsodat adtad. Szeretlek.
Édes, ó Édes! – dalolja.
Véredből tápláltál. Szeretlek.
Drága, ó Drága! – kiáltja.
Csontodból csontom. Te ments meg!
Ne pusztítsd tenmagad énbennem.
Ne vadászd tenfiad kebledben.
Bujdosok kardteli barlangban.
Koncolnak, boncolnak, szaggatnak.
Anyuci nyugtass meg, öled véd.
Gyermeked vagyok, nem ebéd.
Anya öl, anya ölsz… –zihálja.
Pötty nyelvét hentes már nyiszálja.
Kicsike, Kicsike tátog csak.
Kicsike, Kicsike tátog csak.
Kicsike, Kicsike elcsendül.
Kicsike, kicsike elcsöndül.
Kicsike, Kicsike, Kicsike.
Elcsendül, elcsöndül. Kicsike!
Tűri a szabja és penge élt.
Sebek kis bőrén ezerszám.
Tűri, mint Krisztus a szenvedést.
Garatját lyukasztja szerszám.
Inat is, eret is vágnak.
Belezik virágát vágynak.
Rutinos gyógyító gyilkol.
Kaszabol. Tudja, hogy mit, hol.
Levágja csuklóját, karját,
rojtosra szabdalja arcát,
kis hasa hasítva ketté,
cafatra vágva a szemhéj.
Vakon is, vakon is mászik,
rúgkapál kezetlen árva.
Meg sem születő hősök
halnak így vérlápban ázva.
Metszik a lábát is tőből.
Csöpp mellét törik, bezúzzák.
Kifordul mellkasán s nyomban
leáll csöpp szíve. Nem moccan.
Kicsike, Kicsike meghalt?
Kicsike, kicsike mozdulj!
Kicsike, Kicsike, kelj fel!
Kicsike, Kicsike, Kicsike…
Csend van.
Dolgozik a kaszás.
Fehér köpenyén halálpiros ordít.
Mi folyik itt?
Milyen szereposztás?
Ha a doktor öldököl, ki gyógyít?
Hipokratészt is darabokra szednék!
Megőrült az ember. Bőre alatt sátán.
Nincs már hova futni, nincsen menedék!
Meg sem tudsz születni! Elég, elég, elég!
Nem akarom látni, nem akarom tudni!
Múljon e látomás. El akarok bújni
cetnek belsejébe. Küldj mást szólni Isten!
Erőm elhagy, végem. Eltiport Csöppségem…
Sok Kicsiny hullik a csendbe.
Istenem! Fogadd méhedbe!
Nem bírok belenyugodni.
Szívembe járnak zokogni.
Véremben, sejtemben élnek.
Agyamba égtek a képek.
Életért kúszott a gyermek.
Menekült, mint akit esznek.
Bár ennék! Hadd lenne testté!
Anyjában érnék az esték.
Örök szimbióziságyba,
fészkébe lenne bezárva.
Rágja!
Ha megölte, rágja!
Eméssze gyomra, ne máglya.
Nyughelye legyen anyácska.
Kis lénye ne legyen trágya.
De ő nem kell. Nem szükség ölte.
Selejtet, vetik a tűzbe.
Se neve, sírhelye sincsen.
Sohavolt, névtelen, nincsen.
Láng nyalja, láng falja.
Nemlét!
Kitörölt, felülírt
Emlék.
Kiáltok égbe én és földbe.
Keresem harangforma ölben.
Kikapart! Lakatlanul kongnak.
Nem hallik visszhangja a szómnak.
Indulok vészbe és halálba,
alvilágnak emésztő poklába.
Kezemben harang van, nem hárfa.
Zeneszóm zord drámai lárma.
Meglelem véreimet ott.
Maradok magnak bús halott.
Mikor már elfogy ízes testem,
a várt költő kicsírázik bennem.
Nyílik tér, rügyez idő, végzet.
Költő hajt ki a földből és vet
szép magot, jó magot fel mennybe,
ont esőt, bő esőt könnyezve.
Zeng a dal, hárfát penget ujja.
Visszahív létbe hangja, húrja.
Eloszlik ölt magzatok búja.
Létbe hív vérüknek tanúja.
Vészharang hangjára, ítélet napjára
elvérzett múltunkat kiadja a föld, víz, ki adja a tűz is.
Elvérzett jövőnket kiadja a föld, víz, ki adja a tűz is
vészharang hangjára, ítélet napjára.
Férfi és nő lesz az arcuk.
Nem látszik rajta a harcuk.
Hegeik, sebeik vesznek.
Örvendnek angyali testnek.
Kicsike, Kicsike szép lett.
Kis szíve, kis teste ép lett.
Röpteti mennyei hinta.
Halálból életbe nyitva.
*
Nyakó Zita
Abortusz
Itt vagyok már,
de mégsem vagyok itt,
aprócska vagyok és védtelen,
mert nem látsz, és nem panaszkodom,
csak fejlődöm, és növök szüntelen.
Osztódom, sejtekké növök,
növesztem parányi testemet,
szeretetben, s melegben osztozom,
táplálékon, s életen veled.
Minden apró vércsepped,
és minden szívdobbanás,
esély, hogy megszülessek,
esély és újabb varázs.
Egy hete létezem még,
aprócska sejttömeg vagyok,
csupán egy cseppnyi élet,
lassan telnek a napok.
A harmadik héthez értem,
szerveim növekednek,
a negyedik héten már
köldökzsinór köt össze minket.
A második hónapomhoz értem,
bizony már nyolc hetes vagyok,
biztosan érzed már a létem,
érzed, hogy itt vagyok.
Eltelik még egy hét,
már látszik lábam és kezem,
emberi formám van már
és veled dobban a szívem.
A kromoszómák eldöntötték,
hogy kisfiú leszek,
és tovább vihetem büszkén,
édesapám a neved.
A szemem kék lesz,
anyám, akár a tiéd,
a hajam pedig, mint a nyár,
ragyogó szőke, szép.
De épp most mi történik?
Ennyi volt szép mesém csupán,
mert nem akart, nem szeretett,
mert megölt a saját anyám.
Ennyi volt röpke szép mesém,
csak a bús halál maradt,
nem láttál, és nem ismertél anyám,
meghalt benned minden pillanat.
A szívem nem dobban meg többé,
nem leszek mosolygó, boldog gyermeked,
miért nem szerettél
miért nem becsültél,
gyönge és ártatlan életet?
Ejtettél-e könnyet vajon értem?
Ezt én nem tudhatom, gyökeremmel
téptél ki testedből,
elszakított tőled a fájdalom.
Minden halál, pillanata,
új életet fogan,
s minden aprócska életben,
parányi lélek van.
Vágyja, az életet,
joga van megszületni,
nem dönthetünk felőle,
szeretni kell, s felnevelni.
*
Fehér Zalán
Inter
Fém csörög, visít a szívó.
Vér kopog, és fénylik az izzó.
Vidám a levegő, nevet a doktor,
maszkok alatt megbújik a mosoly.
Csak egy röpke pillanat, mi a valóba húz.
Őt bántja csak, kinek arca remegve bús.
Szeme mögött fojtó könnyek,
zokogna, tudva tudja, de nem akarja többet.
Észre se vennénk, mi folyik közben,
és egy vesztett életnek vége szökken.
Maró a bánat, mit rebegése hordoz.
Karját fognám, de a lelkemben borzong.
Suttognám fülébe, tartson ki, kedves.
De a szemünk együtt lenne nedves.
Hogy itt állok-e vagy ott?
Akarom-e vagy tagadom?
A válaszomat sohasem tudom.
Nyomorban élve éltet hozni, talán valamit jobbá tenni.
Vagy nyomortól védve félve tenni, jobb életet nem hozni.
Nagyot ugrik, horkant a szipoly.
Nem látni már a fájó sikolyt.
Fejemben hordozom a néma éneket,
s palackba zárva viszem
az eldobott életet.
p 3
p
p Akinek léte elviselhetetlen könnyűségű, fajsúlytalan (teher alatt nő a pálma)
p Akit kiköp az úr, mert ő se nem tűzforró, se nem jéghideg, mindig langyos
p Akinek „kompromisszum”: ő hidegen, neje forrón szereti – langyosan isszák
p Aki azt hiszi, hogy pont olyan tűz-forrón eszik a kását, ahogy azt főzik!
p Aki azt kívánja: bárcsak mindig csak csokit ehetne/minden abból lenne
p Aki úgy jár, mint Midasz: minden (!), amihez ér, az menten arannyá válik
p Aki azt hiszi: amiről önként lemond, az könnyen vissza is jön: pl. szabadság
p Aki azt hiszi: a kárörvendőnek örömtelibb az élete: több a (szennyes) forrás
p Aki azt hiszi: van Isten háta mögötti ócska hely, de legalább senki sem látja
p Aki azt hiszi: üdvözül, ha szétosztja mindenét, de csak Goriot apó sorsára jut
p Aki az a gazdag ifjú, akinek Jézus a vagyontól szabadulást javasolja: hiába…
p Aki azt hiszi, ha majd öregen, nyugdíjban végre ő is hegedül s képeket fest…
p Aki erővel is sietteti a felnőttséget, de csak egy kiégett koravén lesz belőle
p
p
p 4
p
p Aki azt hiszi, hogy ő felnőve semmit nem veszíthet, csakis nyerhet hozzá
p Aki felnőve nem is próbálja megőrizni a gyermeklélekből a megmentendőt
p Aki nem akar felnőni, mert csak a védett gyermekkor lehet boldog (infantilis)
p Aki sokallja a szabadsága árát – ő olcsóbban megússza mint örök szolga…!?
p Akinek a szabadság boldogsága nem csak szükséges, de elégséges feltétele is
p Aki az emberiség nagy barátja, de hidegen hagyja mellette szenvedő hitvese
p Aki irgalmatlanul előadott igazsággal szűkít, közel nullára redukál baráti kört
p Aki nem ismeri/érti: mi a kegyes hazugság – ő szinte egy szalonképes szadista
p Aki az egyszeri kegyelmi adományra, emberi ajándékra jogot is akar formálni
p Aki kiröhögte, mikor a gyerek Széchenyi az asztalnál ülő jobbágya kezét csókolja
p Aki a mindennapi élelmét megtermelő paraszt nevet csak sértésként használja
p Aki egy szájból fúj hideget-meleget, aki az egyik szavával agyonüti a másikat
p Aki élvezettel fetreng a bűn mocskában – neki elég, ha majd kiöregedve megtér
p
p x
p
Márió:
Abortusz
Szétteszed lábad, hogy múljon a vágyad
És hol az eszed
A pettingbe teszed
Hancúrozol nagyokat, begyüjtve a skalpokat
Ha Nő vagy úgy felelőtlen is lehetsz
Egy ártatlan élettel bármit is tehetsz
Hogy szeretsz élni, azért volna mitől félni
Egy orgazmus élmény
Aztán egy kérvény a kompetens bölcsekhez
Engedély, bíztatás egy barbár művelethez
Ha te meg se születsz, van-e esélyed ily módon gyilkolni
Bomlott elmédbe tegyél végre rendet
És ha valaki meg akar születni
Nem kéne helyette a Hóhért fizetni
Vagy újabb kéj és újabb gyerek
Mert én még ezek után is merek
Hogy hűlye vagy azt nem csodálom
De hogy primitív azt ki nem állom
Felfogtad már hogy mit teszel
Hogy mekkora bűnbe esel
Beszéld meg magaddal
A maradék agyaddal
Valaki meg akar születni!!!!!
*
Kiss Anna Mária
abortusz
a gyerekek úgy vannak
mint a
lencsefőzelék
most nincs bele mustár
.
körömmel kaparom a földet
vesszek belőlem
szél hordjon szét
.
utálom a rohadt napfelkeltés izét
véres színjátékot
kurva tavaszt
még meghalni se hagy
.
szemben
magammal
sűrűn hallgatok el
.
semmit akarok
nem akarok
ott a szivárvány
elérhetném
.
mellemen varjak ülnek
mondom
menjenek el
talán egyszer megértem
.
eladhatom az életet
akár a nyárnak
nyárfapihék
hópelyhek
vagyis mindegy
.
félek nélkülem létben
térben lenni
védeni
seperni hazudni fájni
.
abortuszom közben azt mondja a hentes
na kislány, még egy ilyen, magának annyi
húzgálja gyerekkel együtt beleimet kifelé,
tutira meglop, beleloccsantja a vödörbe
a kisbaba mellé csusszan, végül is karjára
fűzi beleimet, elsétál vele, mint egy buzi
a retiküllel, én meg ordítva sírok utána,
de a műtőssegéd azt mondja, fogjam be
a pofámat, ha nem akarom, hogy a többi
belső szervemet is kivegyék
.
így aztán
magam varrom be számat
nem engedem
hogy érzéstelenítsenek
.
Nyomásgyakorlás
felborított bögréből
folyik a tej
a porcelánra festett
plútó kutya
nem éri el
lassan csordogál
az asztalról a székre
markolom
az asztal lábát
de már rángat
a szőnyegre
összekulcsolom kezeimet
ne verjen
már neki imádkozok
nem istennek
az ütések nehezek
szemei könnyesek
.
ilyenkor mindig
arra ügyelek
ordításommal
ne verjem fel
a környéket
szégyenlem
hogy anyám
ilyen hangosan
szeret
.
Emberfogyatkozás
leült a küszöbre
már kávét se kért
a nyár nyalogatta
a tájat
a forró beton
nem fenyegette
felfázással
de már különben
se akart és tudott
volna szülni
erőtlenül szívta
a cigarettát
megszokásból élt
ült a küszöbön
a betontestű közönyön
egy dallam se
jutott eszébe
lehangolódtak benne
a hangszerek
még sose látták
ilyen szelídnek
kisimultak a szitkok
a szemében
elmesélte
jövőre kapott
időpontot cétére
kikapcsoltatta
a villanyáramot
kiengedte a vadludakat
szálljanak el
ő is lassan útra kel
.
Kisiklás
áprilisi sugarakat
burjánzott a nap
miközben kikaparták
belőlem a magzatot
nem jött ki hang a számon
most meg már csak
ordítani tudok
visszaszáradtak a helyükre
a nyákos vérlemezkék
kékséges esték
a tengerre vitt
hogy felejtsek
hogy a só kimarja
a szememből a könnyet
egy életre
hogy életet adhassak
egy új testnek
combjaim a tagadástól
feszültek
hiába horgonyzott le
mélyen
csupán a meddőség
fogant meg bennem
egymás torkának szegezzük
a kérdést ki rontotta el
melyikünk hordozza
a sérült kromoszómát
már nem találjuk
a másikon az erogén zónát
fuldoklunk a naplementében
a feltételes anyaság
szűzhártyát varr télre
.
Kötelék
A vonat hangjába
kapaszkodva
elmenni.
Itthagyni
a nagy semmit.
Nincs szerető,
nincs család,
nincs tenger,
nincs folyó.
Valaki vágja
már el a
szoknyám alól
kilógó köldökzsinórt!
.
Ablakpárkány
átázott anyasággal
remeg a párkányon
az ablakot nem lehet
kinyitni
az esőcseppek odaadóan
mossák a kicsukott múltat
a halálnak örökös szaga van
kikéredzkednék
hogy együtt fázzunk
a köldökzsinór nem hagy
asszimilálódni
szüntelenül
csitítgatják bennem
a követelőzést
azt mondják elmúlik
pedig egyre élesebben
rajzolódik ki
anyám száján a sírás
kétségbeesetten keresi
a hazautat
a bepárásodott üvegen át
hallgatjuk egymás szívkorgását
Mélyrepülés
Megfelezi a testét,
hogy teljes legyen.
Önmagával összeérjen,
a csontozatba beleférjen.
……
kutyasors
törött bors
az orr alá
hogy
minek él
többet most már
ne egyél
jut is, marad is
ad is, kap is-
a maradékból
nők szoknyái alól
elhasznált test
most hozzá ér
ő inkább már
nem beszél
aki bújt, aki nem
elvetél
…..
Lejárt szavatosságú este
spicces teste
hízeleg.
Kilakoltatott fészek
a méhe.
Röptetne.
Füstmérgezést kapott
minden fecske.
Leállósáv,
hűtlen igen.
*
Anne Sexton
Az abortusz
Valaki megszületendő
most mégis elment.
Hogy a föld csücsörített, s rügyeivel
bomladozott megint, cipőt
váltottam, s – Délre fel.
Hol a Kék Hegyek oly nagy-végtelenül
görbítik hátukat, krétarajz
macska, zöld bunda felül,
az út mosódeszkája tört
szürke lett, gonoszul, hol a szén
vet vak-szem-alja kört,
Valaki megszületendő
most mégis elment.
öröksnidling, a fű meredt,
s én is néztem, hol nyel el a föld,
s hány törékeny élet van – s lehet?
Pennsylvania jött, kis töpörödött
apóval, nem volt mesealak…
S volt-nincs, hogy a vágy és műve örök.
Haza, akkor. Gyérült az ég,
magas ablak, semmire. Út
hártyája bádog, négy kerék.
Valaki megszületendő
most akkor elment.
Úgy, asszony, vesztés nélküli
halál logikája. Avagy: te gyáva;
tűntöd tűnt véred fürdeti.
(Fordította: Tandori Dezső)
pppppppppppppppp
Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,
a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú
bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek
.
Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
.
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
.
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
.
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd a baj okát,
és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
.
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
.
?
Magyarán íródó érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető,
rácsodálkoztató, megértető, megítélendő, értékelendő,
súlyozandó, tovább-gondolásra serkentő, igaz önismeretre
és szeretetre: bölcs változásra indító, ősrégi/újított intelmek…
pppppppppppppppppppppp
