kb. 3 perc olvasás
Idézetek – születés
A halál kezdete a születés, s mindenki haldoklik, attól a perctől fogva, mikor világra jött.
Nincs az életnek olyan történése, amely ne kapcsolódna valahogy a futballhoz. Minden benne van. Születés, boldogság, csalódás, remény, árulás, csalás és halál. És olyan katartikus perceket okoz, amiket semmi nem ír felül.
Amikor egy születés történik, akkor ott három ember születik: egy gyerek meg két felnőtt.
A Holdról nézve a Föld olyan apró és olyan törékeny, és olyan drága kicsi pont abban az Univerzumban, hogy a hüvelykujjaddal eltakarhatod. Aztán rájössz, hogy azon a ponton, azon a kicsi kékes és fehéres dolgon, ott van minden, ami valamit is jelent számodra: a történelem, a zene, a költészet, a művészet, a halál, a születés, a szerelem, a könnyek, az öröm, a játékok, minden. Mindez pontosan itt van ezen a kicsiny kis ponton, melyet letakarhatsz a hüvelykujjaddal. Aztán ráébredsz ebből a szemszögből, hogy örökre megváltoztál, hogy van itt valami új, hogy a kapcsolat már nem az, ami volt.
Az emberi tudat olyan, mint egy torony, amely magasan a világ fölé emelkedik, és négy kitekintő ablaka van. Egyik a születés misztériumát mutatja, másik kilátást ad a halál misztériumára, harmadik a barátságra, negyedik a szerelemre. Ez a négy alapélménye van minden művésznek.
Az emberi agy már a születés pillanatában elkezd dolgozni, és nem is áll le addig, amíg ki nem állsz valahova nyilvánosan beszélni.
Csak az örök témák érdekelnek: a születés, a halál – és ami e kettő között van.
Vegyük észre, hogy nincs vesztegetnivaló időnk,
Mert a halál bizonyos, időpontja
azonban bizonytalan!
Akik összejönnek, azok szét is válnak,
s ami összegyűlt, abból semmi sem marad;
A felemelkedést hanyatlás követi,
a születés vége pedig halál.
Vannak, akik már az anyjuk méhében,
S vannak, akik születés közben halnak meg,
Mások akkor, mikor már másznak,
Megint mások, mikor járnak.
Egyesek öregkorukban,
Mások felnőttkorukban;
Mind elmennek egyesével,
Mint a földre lehulló gyümölcs.
Amikor meglátunk egy újszülöttet, hát eléggé erőltetett dolog azt kiáltani: Óh, milyen gyönyörű! A csecsemők soha nem szépek, csupán a születés lehet önmagában véve szép.
Összehangolt sokaságok rajzolják meg
Életünk bonyolult mintázatait.
Születés, tanulás, szerelem és kéretlen öregség –
Érdemtelen ajándékok, más kijelölte határok.
Az élet a születés pillanatától kezdve egyetlen óra felé tart. Ami látszólag a döntések labirintusa, választások sora a jövő számtalan útja közt, valójában egyetlen útvonal bejárása csak, és a célhoz érve és visszatekintve ez az egy ösvény látszik: a számodra kiválasztott pálya.
Ritka az olyan család, amelyben legalább egy ember nem tudja, hogyan kell gondoskodni egy gyermekről. Mégis, bár a születés és a halál 1:1 arányban fordul elő az emberi életben, és az emberi halandóság stabilan 100 százalékon áll, gyakori, hogy egy családban senki sem tudja, hogyan kell segíteni valakinek a halálban.
Az élet mércéi – születés, halál, veszteség, házasság, szerelem, vágy, boldogság – értelmüket vesztik (…) a börtönben. Itt telik az idő, de nem számít. Lehetne órám, de mit árulna el nekem a lapja? Semmit. Amikor nem létezik többé az idő, az embert nem érdekli a felkelés, nem gondol a születésnapokra, nem emlékezik az emberekre, akiket elveszített. Szabadon lebeg az univerzumban, nem kötődve senkihez. A szíve üres, és mert üres, nincs ideje sem. Nincsen helye a világon.
A halál nem csak abból állhat, hogy elpusztul a testünk. Néha a régi énünk eltűnik, és a semmiből megszületik egy új. De minden születés erőszakos, és nincs halál fájdalom nélkül.