kb. 2 perc olvasás
ELŐSZÓ |
Sorozatunk második kötetében két tanulmány jelenik meg Sík Sándor egy-egy tömör kifejezésének címszavával: emberebb ember és magyarabb magyar. A harmincas évek fiatal magyarságának (huszonévesek) eszmevilágát próbáljuk ma közelbe hozni Sík Sándor pedagógiájának fényében egyrészt a kor keresztény világnézeti, másrészt magyarságtudati kettős optikáján keresztül. A folyóirat – „Fiatal Magyarság” -, melynek Sík Sándor volt főmunkatársa, óhatatlanul tükrözi a Mester gondolatait, eszmerendszerét, gyakorlati tanácsait 60 év távlatában.
Válogatásunk időben (1933-37) és térben (tematikusan) egyaránt önkényes, csupán a tanítványoknak tanítójukhoz való kötődésében fonódnak össze az idézett források. Másrészt a múlt dimenziójából merítünk a jelen s talán a jövő felnőtt fiataljai számára. Igaz, a folyóirat „öregcserkészeknek” (a 18. életévüket betöltő fiataloknak) szól, mégis úgy véljük – s ezt az olvasóra bízzuk -, a ma gondolkodó fiatal nemzedék (egyetemi hallgató) is találhat aktualitásokat e kortörténeti dokumentumokban, ahol először tematikus rendben haladunk, majd a második részben az időrendiséget követve.
A szerkesztő
Sík Sándor pedagógiája a „Fiatal Magyarság”-ban
(Neveléstörténeti sorozat)
II.
Dr. Várnagy Elemér:
„EMBEREBB EMBER”
Dr. Páva István:
„MAGYARABB MAGYAR”
Sorozatszerkesztő:
Dr. Várnagy Elemér
Lektor:
Dr. Vastagh Zoltán (I. rész)
Dr. Várnagy Elemér (II. rész)
Technikai Szerkesztő:
Ambrus Attila József
A kötet kiadását támogatta:
A Pedagógus Szakma Megújítása Projekt 4. sz. Alkuratóriuma
A Janus Pannonius Tudományegyetem
BTK Pedagógia Tanszék Kiadása
Pécs, 1994.
ELŐSZÓ
Sorozatunk második kötetében két tanulmány jelenik meg Sík Sándor egy-egy tömör kifejezésének címszavával: emberebb ember és magyarabb magyar. A harmincas évek fiatal magyarságának (huszonévesek) eszmevilágát próbáljuk ma közelbe hozni Sík Sándor pedagógiájának fényében egyrészt a kor keresztény világnézeti, másrészt magyarságtudati kettős optikáján keresztül. A folyóirat – „Fiatal Magyarság” -, melynek Sík Sándor volt főmunkatársa, óhatatlanul tükrözi a Mester gondolatait, eszmerendszerét, gyakorlati tanácsait 60 év távlatában.
Válogatásunk időben (1933-37) és térben (tematikusan) egyaránt önkényes, csupán a tanítványoknak tanítójukhoz való kötődésében fonódnak össze az idézett források. Másrészt a múlt dimenziójából merítünk a jelen s talán a jövő felnőtt fiataljai számára. Igaz, a folyóirat „öregcserkészeknek” (a 18. életévüket betöltő fiataloknak) szól, mégis úgy véljük – s ezt az olvasóra bízzuk -, a ma gondolkodó fiatal nemzedék (egyetemi hallgató) is találhat aktualitásokat e kortörténeti dokumentumokban, ahol először tematikus rendben haladunk, majd a második részben az időrendiséget követve.
A szerkesztő
