kb. 7 perc olvasás
( fotó: Mata Hari kivégézése)
VAN -E JOGUNK MEGBOLONDULNI?
R.Kovács László
Mindig, akikben a legjobban bízol, azokról derül ki később, hogy az orrodnál fogva vezettek.—mondta egy szamizdatos, amikor elolvasta vaskos dossziéját besúgóiról. Ennyi év után ki a frászt érdekel, hogyan üldözött magyar CSEKA.
Történetem azért mulatságos és különleges, mert ilyet lehetetlen kitalálni.
Egyszerű szamizdat terjesztőként kezdtem, mert izgi volt olvasni és továbbadni, ami tilos. Aztán már éreztem a rothadó szocializmus bűzét, és egyszerűen élveztem terjeszteni az 1985-ös Monori Ellenzéki találkozó beszédeit, a Beszélőt és a Demokratát.
Másik gyengém a női nem volt. Válásom után duplán csalódtam a városom legérzékibb gyógyszerész nőjében. Egy csodálatos éjszaka után közölte velem, hogy nem kíván felelőtlen kalandokba bocsátkozni velem bérelt lakásában, amit nős mecénása fizet, mert felrúgná a diszkrét, komoly apanázzsal járó megállapodásukat. Egy lelket megtisztító részegség után döntöttem úgy; nem veszem komolyan a nőket. Néhány hónap alatt már egy trojka (három fehérmájú cica) kizárólagos birtokosa voltam. Nehéz volt beosztani közöttük az estéket; ezért a munkahelyi elfoglaltság mellett gyakran hivatkoztam titkos — természetesen nem létező—városi ellenzéki gyűlésekre. Szakítások után a hölgyek hamar beszámoltak a kihallgató III/III-as tiszteknek ezekről az esti „összejövetelekről” tett megjegyzéseimről. Csont ezredes elhitte és teljes megfigyelést követelt – ezért lett ilyen vastag a III/III-as F dossziém.
Szeptemberi házkutatásom egy nőstény-ügynök (T. Marica) jelentésére épült, aki „elcsábításom” után pártja titkosrendőrsége számára az éjjelszekrényemről elkért néhány újságot és a következő friss szállítmányról érdeklődött.( Ma sem értem, miért voltam nekik ilyen fontos, hogy ügynököt küldtek az ágyamba.)
Aztán majdnem szokványosan folytatódott minden. Délután 4- kor a kollégium szilenciumi termében megjelent Főnököm Mizsák József alhadnagy kíséretében. Nagymamám régi albérlőjét és egykori főiskolai csoporttársamat üdvözölhettem személyében.
–Szétnézünk egy kicsit szolgálati lakásodban.—közölte kimért hangon.
Vörös, pufók arcára néztem, az örök elégedetlen sztüszivadász arcvonásait kezdtem felfedezni mesterségesen megmerevített arcizmain.
–Civil spicliként nyájasabb voltál a fősulin Mizsák.—böktem oda neki és elindultam a koli irányába. Ott a törvényre hivatkozva elkértem minden tiszt igazolványát és felírtam adataikat.
Már előre sejtették, hogy feljelentem őket a Katonai Ügyészségre. Rá se hederítettek, mert a Pártirányítás alatti Ügyészség a legmocskosabb akcióikat is lefedezte, néha olykor különlegesen gusztustalan stílusban törvényesítette baromságaikat. Aztán később a tiszt elvtársak kissé aljasnak érezték új stílusban megjelenő bosszúmat. Írtam egy feljelentést az Igazságügyi Minisztériumba a következő szöveggel:
Tisztelt Miniszter Úr!
Folyó hó ..—án X főhadnagy megjelent az Y. nyíregyházi kollégiumban,hogy Igric László tanár szolgálati lakását átkutassa. A gyanúsítottat nem létező bűncselekménnyel vádolták, hogy bejuthassanak otthonába. Az eljárás során S.P.,V.J,SZ.M. tisztek felforgatták a lakást. Arcuk kéjesen eltorzult,–a hatósági tanúk szerint olykor” betegesen”–, amikor feltúrták, majd simogatták gyanúsított ágyneműjét szamizdatot keresve közötte. Kérem a fenti tisztek ellen hivatalosan, folytassanak le büntetőeljárást „hivatali jogkörrel való visszaélés” címén és rendeljenek el elmeorvosi vizsgálatot velük szemben, mert a vizsgálat során több kóros elmeállapotra utaló személyiségjegyet produkáltak. S.P valószínűleg mániákus depressziós, V.J. elképzelhetően pszichopata, Sz.M. olykor tudathasadásos állapotban viselkedett a házkutatás során.
Tisztelettel: Igric László
A minisztérium természetesen a várt néhány soros sablonnal törvényesítette, lezárta az ügyet, de valójában nem is nekik írtam. A levelekről 60 darab fénymásolatot készíttetettem. Kikerestem az államvédelmisek lakásainak címét a telefonkönyvből, és sorba meglátogattam a lakóhelyüket. Minden lakótársuk postaládájába bedobtam egyet a feljelentésből, hogy megtudják, valójában mivel is keresi kenyérét a ház „legfontosabb lakótársa”. Kalózakcióm tönkretette a házkutatók imaigét közvetlen környezetükben Különösen dühítő volt számukra a szarkasztikus személyleírás és az, hogy házkutatás alatt számonkérő agresszív viselkedésüket elmekórtani állapotnak állítottam be. A tisztek kontrája, a „bosszú” nem sokáig váratott magára.
Amikor válófélben voltam, ex-nejem –az állambizonsági tisztek tanácsára—feljelentett, hogy elvittem a közös lakásból bútorait, amelyek előbb a közös vagyont képezték, majd ítélet után külön vagyonná váltak. Egy ilyen polgárjogi vitát két ügyvéd párbeszéde percek alatt lerendez, de itt rendkívül fontos volt egy kreált büntetőeljárás. Arról, hogy milyen szamizdatok voltak az „ellopott „szekrényekben, valójában az volt a fontos. Az „évszázad megyei bűnügyének” felügyeltével Árvaháza ügyészét Paranyica városi főügyészt bízták meg. Európában még soha nem rendeltek el elmeorvosi vizsgálatot egy gyanúsítottal szemben, mert volt felesége állítólagos bútorait ellopta, de itt egy megyei bankvezér lánya volt panaszos az ügyben, ami elvtársi körökben Árvaházán különösen nagyot nyomott a latban. Ráadásul az üggyel félszáz nyomozó közül pontosan Pénteki József főtörzsőrmestert bízták meg.
”Véletlenül”felesége a sértett apósának beosztottja volt egykor az OPREX Bankban.
(Azóta kiderült, bolti lopás miatt elbocsátották az Árvaházi Rendőrkapitányságtól. Hihetetlen, de egy tábla csokoládét lopott rendőrtisztként és az állomány legnagyobb megrökönyödésére beismerte tettét. Rendszerváltás után egy nyugdíjas belbiztonsági tiszt mesélte el Pénteki esetét, amikor az utcán összefutottunk)
Február 3.-án kaptam meg idézést, hogy jelenjek meg Dr. Bárdos rendelőjében február 24.-én, pontosan 12 órakor. Ügyszámként a „bútorlopás „-ra utaltak, mint folyamatban lévő büntetőeljárásra, de valójában a szamizdathoz szükséges stencilgép érdekelte őket, amit a koli stúdiójában rejtettünk el.(A szolgálati lakás után ezt elfelejtették átkutatni a pancserok!)
Az idézést látva az első pillanatban ökölbeszorult a kezem és elhatároztam feljelentek mindenkit. De hiszen ezt akarják! –súgta egy hang.—Ne indulj be a vörös posztóra!–
Az első héten a pszichológiával és a patopszichológiával kapcsolatos könyveket tanulmányoztam a könyvtár olvasótermében. Különösen részletes jegyzetek készítettem a pszichopata egyéniségek jellemzőiről és az üldözéses mániában szenvedő elemek személyiségi jegyeiről; viselkedési mechanizmusairól.
Hónapról hónapra elemeztem az utolsó néhány évet életemben. Éjszakai lázálmaimban ez különösen csalóka, ha néhány pohár sör után önmagad előtt akarod bizonyítani, hogy nem vagy dilis. Olykor beszóltam a tükörnek, ha megjelentek kétségeim. Elmentem titokban Miskolcra hétvégén, hogy egy híres „dili”-dokival társaloghassak maszek alapon, jó pénzért.. A Tiszai pályaudvaron aztán észrevettem „követőimet”, ezért letettem a további látogatásokról.
Aztán a második hét végén Pestre menekültem. Az igazi pesti-vagány, szamizdat készítők kioktató stílusa fejbevágott a Komjádi uszoda büféjében:
–Egy normális ember könnyen belebolondulhat abba, ha józan elmeállapotában kételkedik—kezdte higgadt hangon Ottilia.—Egy csontos arcú ritkás őszülő hajú nő volt, aki hideg tárgyilagosságával igyekezett mindenkit meggyőzni igazáról.—
–A lélektannal foglalkozó könyvek tanulmányozása sem jó Igric, mert ha sablonokat keresel, előbb-utóbb találsz néhány OLYAN viselkedésformát, amiről azt hiszed, hogy majdnem rád illik! Vannak konfliktushelyzetek is, amelyben pontosan kényszerhelyzetben úgy is reagálsz, mint a pszichiáterek elvárják.–
Bandi sötétzöld szemével szuggerálva próbálta előadni elméletét:
— Ha elkezded analizálni agyad reagálásait, el fogsz bizonytalanodni, cseszdmeg! Ha tovább folytatod az ön-elme vizsgálatot, egyszerűen felerősödnek kétségeid, és azt fogod figyelni adott helyzetben mit, mikor, hogyan, és miért várnak el tőled. Ezt akarod?
–Hát akkor mi a túróst csináljak?—kiáltottam rá dühödten.
–Amit a pillanatnyi helyzet diktál—nyugtatott halkan.— Ne akarj uralkodni spontán reakcióid fölött! Ha nem jelennél meg az adott időben, úgy hajnal négykor két fakabát keres majd fel. Kiszednek az ágyadból, és a rendelőintézetbe visznek. Útközben teszem-toszom viselkedéssel fognak hergelni; előírás szerint. Ha beértek az intézetbe, akkor sem lesz nyugtod. Emlegetni fogják jövendőbeli otthonod, a diliház kényelmét és az elmeápolók gondokoskodó nyájasságát. Az orvos persze még nyolc óra várakozás után sem fog ráérni. Várható fenyegetéseidet közönyösen reagálják le. Viszont az első dühkitörésed után tanuk, majd ápolók jelennek meg és aztán kemény gumibotozás vár vád. Végül egy telefon csörren a másik szobából, és hirtelen előkerül számodra a már előző nap odakészített kényszerzubbony. Irány Nagykálló! Tudod Igric! Az ellenzéki Pákh Tibor bácsi, aki a nyolcvanas években a pesti utcán először kiáltotta a „Ruszkik haza!” jelszót, hasonló elbánásban részesült. Tavaly egy provokatív eljárás során higgadtan kivárta sorát és alávetette magát az elmeorvosi vizsgálatnak beidézés után. Ennek ellenére mégis megállapították róla, hogy bolond. Egy kisvárosban a Te sorsod még nehezebb lesz. Ha feljelented őket magasabb fórumon, az csak olaj lesz a tűzre. Már előre jelezték a felsőbb régióba; neked üldözési mániád van! Az orvos pedig nálad úgyis talál valamit, bármennyire elmélyültél a patopszichológia szakirodalmában. Onnan nem jöhetsz ki tisztán, értsd meg Igric! Egyszerűen nem tudsz! Ezért egyetlen megoldás marad. Délben a kitűzött napon legyél ott két tanúval…–
Úgy is volt. Amikor az orvos megjelent, átnyújtottam neki egy hárompéldányos dokumentumot. Egy sablonszöveget tartalmazott, hogy megjelentem időben, de nem kívánok résztvenni az elmeorvosi vizsgálaton. Meglepődött a két tanúmon, akikre ráböktem, és készségesen aláírta az orra alá tartott géppapírokat. Rácsodálkozott szemfülességemre és egyetértő cinkossággal kacsintott rám, amint a két példányt visszaadta. Fellélegeztem. Megúsztam a vizsgálatot!A másnap esti mulatozás után az ágyamon ugrálva önfeledten üvöltöttem Kóós dalát: ”Nem vagyok teljesen őrült!”
Aztán a Megyei Ügyészség nyolc nap múlva (Paranyica városi ügyész aláírásával) –orvosi igazságügyi szakértői dokumentum nélkül– ennek ellenére „bolond”-nak nyilvánított.
Rendszerváltás után ennek a határozatnak ismét döntő jelentősége lett. (No, nem az ex-nejem által indított perben a filléres bútorok miatt!) Cicerót, Kerendi őrnagy III/III-as ügynökét lelepleztem a VAKOND-ban és beperelt. Ciceró ügynök feljelentett, majd elmeállapotomra hivatkozva (hogy nem vagyok perképes) visszavonta feljelentését Dr. Suták bírónőnél. A sajtóperi tárgyalásra kénytelen voltam beszerezni egy orvosi jelentést, mely igazolja Magyarországon egyetlen ideg – és pszichiátriai intézetében sem vagyok nyilvántartva aztán a sajtópert megnyerhettem.
Ha az egész történetre borzongva visszagondolok mindig Pétek Imre verséből egy idézet jut eszembe:
„Van –e jogunk megbolondulni,
ha nem lehetünk teljesen normálisak.”