kb. 12 perc olvasás
Eugéniusz:
Szép hivatások,
rút árulások és
dudás pokoljárások- III.
![]()
Vagy a legszebb isteni-emberi hivatások, –
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek…
Írástudók, szellemi alkotók, lelki stb. segítők,
gondviselők, vezetők dolga és erény/bűnlajstroma

Jót mulasztani, jót jól, jót rosszul, rosszat jól tenni:
azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,
akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

Petőfi Sándor:
A JÓ TANÍTÓ
Van biz ott a sok rosz között,
Van jó tanító is;
Volt nekem sok rosz tanítóm,
Volt nekem egy jó is.
.
Meg is maradt a fejemben,
Úgy emlékszem rája,
Mintha vén kopasz fejével
Most is itten járna.
.
Kopasz volt az istenadta,
Nem tehetek róla;
Vén legény volt, ifjusága
Régen elvirúla.
.
Elhervadtak virágai,
Egy maradt meg épen,
Egy nagy bazsarózsa nyílott
Az orra hegyében.
.
Talán minden reggel ujra
Kivirult az orra,
De nem csoda, mert gondosan
Táplálgatta, borral.
.
Már hiába, ha ez olyan
Különös plánta volt,
Hogy nem szivelt egyebet, mint
Pincei harmatot.
.
Ez alatt az orr alatt egy
Nagy bajúsz ácsorga,
Egyik rúdja égbe készült,
Másik le a porba.
.
A bajúsz alatt szája volt,
Szájában pipája,
Lapátnak is beillett vón
Köpcös szopókája.
.
Zrínyijét még valamikor
Árpád idejében
Készítették, semmi szín sem
Volt már a szinében.
.
Gombok voltak akkorák rajt,
Mint egy-egy pogány fej,
Használták is tán a török
Hadba buzogány helytt.
.
Mindenféle zsinorral úgy
Ki volt kanyargatva,
Hogy a mennydörgős mennykő is
Eltévedett rajta.
.
A szabó jó szűkecskére
Szabta a nadrágot,
De azért egy kicsit mégis
Pőtyögősen állott. –
.
Hosszan bajlódtam tán vele,
De megérdemelte,
Mert szörnyen jó ember volt az
Istenteremtette.
.
Olyan jó tanító volt ő,
Amilyen csak kellett,
Esztendőn át asztal alatt
Hevertek a könyvek.
.
Ha leckémből fél betűt sem
Tudtam felmondáskor,
Azzal vigasztalt, hogy sebaj,
Megtanulom máskor.
.
Ki is mutattam iránta
Jószivűségemet,
Vittem neki ajándékot,
Mikor csak lehetett.
.
Lelopkodtam sonkát, kolbászt
Saját kéményébül,
Ez volt ajándékom, s ő még
Meg is hítt vendégül.
Pest, 1848. január

p 1
p
p Országrablókat „príma” pénz-díj elfogadásával szalon-képesít
p
p Az Urakkal egy tálból cseresznyéző, főleg velük akar jóban lenni
p
p Fekete szómágus: gyereket beszél hasadba, feketét fehérnek mond
p
p Szerecseneket mos/mosdat előbb kis-, majd nagyüzemi méretekben
p
p Aki nem ővele, az mind ő-ellene: az tőle akár még éhen is halhat…
p
p Már csak nem is képmutató, de már például egy tüntetően parázna
p
p Olyan ő, mint aki az idegenek előtt pont a saját családját becsmérli
p
p Ha egy kis koncot kap, akkor már jól ki is van fizetve az ő hallgatása
p
p Destruktívan rivalizál – ilyen/bármi áron kerülne monopolhelyzetbe
p
p Idegen formákba erőszakolva magyar szellemet csak bénít, sorvaszt
p
p Nem áll a kenyérharc mellé, de napi ingyen-cirkuszt azt szolgáltat
p
p Introvertált/belterjes, saját levében fő, álruhában sem jár nép közé
p
p Kerüli a megmérettetést: ő önmaga saját bírája, esetleg a cimborái…
p
p x

Arany János:
FIAMNAK
Hála Isten! este van megin’.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.
Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?
Vetve ágyad puha-melegen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
.
Látod, én szegény költő vagyok:
Örökül hát nem sokat hagyok;
Legföljebb mocsoktalan nevet:
A tömegnél hitvány érdemet.
Ártatlan szived tavaszkertében
A vallást ezért öntözgetem.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
.
Mert szegénynek drága kincs a hit.
Tűrni és remélni megtanit:
S néki, míg a sír rá nem lehell,
Mindig tűrni és remélni kell!
Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
Élne a hit, vigaszul nekem!…
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
.
Majd ha játszótársaid közül
Munka hí el – úgy lehet, korán –
S idegennek szolgálsz eszközül,
Ki talán szeret… de mostohán:
Balzsamúl a hit malasztja légyen
Az elrejtett néma könnyeken.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
.
Majd, ha látod, érzed a nyomort,
Melyet a becsület válla hord;
Megtiporva az erényt, az észt,
Míg a vétek irigységre készt
S a butának sorsa földi éden:
Álljon a vallás a mérlegen.
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
.
És, ha felnövén, tapasztalod,
Hogy apáid földje nem honod
S a bölcsőd s koporsód közti ür
Századoknak szolgált mesgyeül:
Lelj vigasztalást a szent igében:
„Bujdosunk e földi téreken.”
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem.
.
Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ. –
Járj örömmel álmaid egében,
Útravalód e csókom legyen:
Kis kacsóid összetéve szépen,
Imádkozzál, édes gyermekem!
(1850)

p 2
p
p Az igazságot csak szeretné, mert „barátait” előnyben kell részesítenie
p
p Amikről ő hallgat, ő pont azzal követi el a legocsmányabb hazugságot
p
p Már régóta nem a sportért stb. él-hal, hanem már csak a sportból él
p
p Leértékeltetné a szerves kultúránkat – radikális: elvágná gyökereinket
p
p Egy epigon, hamisító és tolvaj, rabló, plagizátor – egy utánzó majom stb.
p
p Egy óvatos duhaj – szigorú öncenzúrával kiheréli még a saját műveit is
p
p „Szellemi alkimista”, aki a szart próbálja neked aranyként bemutatni
p
p Aki nem tud fontosabbat, mint eldalolni a saját, privát (világ)fájdalmát
p
p Aki se a Jóistent nem keresi, így se hazáját, se családját nem szeretheti
p
p Aki csak a gyilkos szakmai rutinból dolgozva öl ízlést, egészséget stb.
p
p Akinek az álpálfordulása csak szervilis, szélkakas köpönyegforgatás
p
p Csodagyerekekből képes szisztematikusan hülye-gyerekeket nevelni…
p
p Ő büntetlenül, sőt! szellemi kábítószert gyárt, hirdet, terjeszt és árul
p
p x

Mécs László:
Vád- és védőbeszéd
Én, Mécs, Isten szavának trombitája
s mint költő, élő lelkiismeret:
szétkürtölöm most minden égi tájra,
hogy vannak züllött ifjú emberek,
kikből nem lesz se szent, se honfi hős!
S e fiúkért valaki felelős!
.
A kis királyfit rajongástul égve
nagy mesterek védték a bűn elől,
grófok, bárók s a pápa őszentsége
is érdeklődött hogyléte felől
– s ezekre nem vigyázott lelki csősz!
E fiúkért valaki felelős!
.
E fiúknak nem volt gyerekszobájuk,
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk,
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk,
hol több család csókolt, pörölt, aludt!
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz.
E fiúkért valaki felelős!
.
Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel
kavart habarcs volt álom-malterük.
Az ételükben ember-jóság-ízzel
nem találkoztak, bár az ég derűt
szült, mert Istennel viselős!
E fiúkért valaki felelős!
.
Pofozta őket mester, gazda, béres
s rugdalta a kikent, kifent segéd:
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres,
bőrük tetveknek vacsora s ebéd.
A csontjuk vitriolos s nem velős.
E fiúkért valaki felelős!
.
Csak ezt hallották mindég: „te gazember”,
s ha többen voltak, akkor: „csőcselék”,
irigy ebek a dús koncokkal szemben
s a háborúban ágyútöltelék!
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős:
e fiúkért valaki felelős!
.
Nem tudnak semmit ők a Bibliáról
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok!
S csak annyit tudnak az Isten fiáról,
hogy elítélt minden gaz gazdagot!
Kinél szurony s arany van: az erős!
E fiúkért valaki felelős!
.
Rothasztó testi-lelki rossz koszokból
nem hámozta ki senki kincsüket
s zenghet a jóság száz angyal-torokból,
fülük az ég szavára már süket.
Szívük gennyes, szemük nézése bősz.
E fiúkért valaki felelős!
.
Ezeknek az lesz majd a messiásuk,
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér,
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk
világ-lángok között a Holdig ér.
Jön a Halál, a mindent elnyelős:
ítélet lesz s valaki felelős!
.
Forrás: Legyen világosság, 1933

p 3
p
p Hírözönvízzel árasztja el a „lakosságot”, hogy jól ne tájékozódhasson
p
p Azon dolgozik, hogy a nemzetből nép, lakosság, sőt: tömeg stb. legyen
p
p Módszeresen szellemileg kiskorúsítja, értelmi fogyatékosítja a jónépet
p
p Kiforgatja az embereket magukból – így mások meg majd mindenükből
p
p Cserbenhagyja a globális pénzvilági terror kiszolgáltatott áldozatait
p
p Aki a zsidóságával stb. tenné védett vaddá, mentelmi jog alá magát
p
p Mintha a tűzoltó az égő házba szorultakkal alkudozna a mentésükről
p
p Mintha egy pókember akrobatikájával szövögetné orv hálócsapdáját
p
p Egy patikus, aki egy lassan, de annál biztosabban ölő mérget kever
p
p Bonyolultan, rébuszokban fogalmaz, mert ő maga se érti, mit mond
p
p Mintha egy bokszoló főleg övön alul akarna ütni, övön aluli humora
p
p Mintha az óceánt titokban egy luxusjacht medencéjében úsznám át
p
p Bolondnak mondja a teória igazolásáért az óceánon tutajjal átkelőt
p
p x

MÉCS LÁSZLÓ
A három királyfi bánata
Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
Messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a napkorongot.
.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.
.
Isten tudja honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín palástot kerített.
.
Ma is így úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
.
Amerre én jártam, kövek énekelnek,
Mert az édesanyám izent a köveknek,
Szíve ment eIőttem előre követnek.
.
Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon.
három bánat teszi boldogtalanságom.
.
Az egyik bánatom: miért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok királyfi,
úgy, hogy az anyjuk tudja őket látni?
.
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
Fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
Senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam.
.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
Minden tavasszal rügy legtisztább volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna,
S ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem úgyis kevés volna.
.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

p 4
p
p Az ő az obszcén viselkedése/műve megbotránkoztatja a kisdedeket
p
p Mintha az egri várat szigorúan csak a fix munkaidőmben védeném
p
p Szédelgőn feldicsér dilettantizmust, hogy örökre pályatévesztő légy
p
p Mintha mindig és csak a szakács döntene róla, milyen finom a főztje
p
p Mintha a postás cenzúrázná ill. szelektíven kézbesítené a leveleket
p
p Ő egy szürke eminenciás, aki a háttérből orvul mozgatja a szálakat
p
p Egy pszichopata cezaromán sátánista, aki visszaél nagy hatalmával
p
p Büszke, mert a macskakaparását gyönyörű sormintával választja el
p
p Mintha a kést és a villát/melegvizet is újra és újra ki akarná találni…
p
p Mintha a Holdon élne: nem tudja, itt és most kinek hirdeti az Igét
p
p Mintha maga a bölcsőt ringató kéz az épp bontakozó életre törne
p
p A piramis csúcsáról irányít: beetet naiv, balek lelkes embercsoportot
p
p Mintegy szívességből teljesítgeti hivatali tájékoztatási kötelességét
p
p x
*
Mécs László:
Vadócba rózsát oltok,
hogy szebb legyen a föld
Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.
.
A kakas még az ólban pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.
A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.
.
Apokaliptikus, vad formája és nézése:
a félszemére vak és helyén gödör van vésve,
haja nyíratlan, fél-ősz, bozontos, mint szakálla,
bakancsa és kabátja dróttal van összezárva.
.
A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi
vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi?
Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:
„Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”
.
Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán,
ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán,
vad összevisszaságban, befonva minden ösvény,
s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.
.
Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
—Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón,
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:
.
s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését… a földet letarolták…
fiam, szemem kilőtték… s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
.
Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,
hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog…
S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”
.
Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliomból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
*
Aranyosi Ervin:
Modern kori csapda
Nem az a jó szülő, aki mindent megad,
tereád van szükség, hát ne áltasd magad!
Nem helyettesíthet okos kütyü téged,
mert te életedet a munkádnak éled!
Vagyontárgy, kényelem, pénzért megvett holmi,
elhibázott a hit: Mindezt birtokolni!
Így a gyermekedet csapdába kergeted,
pedig ő szívesen lenne inkább veled!
Később megpróbálnád onnan kiemelni,
csak az utat hozzá nem fogod meglelni!
Mikor majd megérted, neki mi hiányzott,
rájössz, nem mutattál élhető világot!
Most még nincsen késő, lelkét megmenteni,
időd rááldozni és boldoggá tenni!
Hiszen, szeretetre vágyik minden lélek,
mutass neki példát: – Valóságban élek!


„Értelmiségiek”/
ún. szellemi elit
A hivatás magaslata
és a pokoljárás helyett
az alkalmatlan, hitvány,
áruló elit arcképcsarnoka
és a korholó számonkérése,
tükörbe néző megtérésre hívása…

A nemhogy javító-segítő,
de passzívan, sőt aktívan ártó elit?
A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,
és gazdasági/politikai vezetők árulásai
.
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
.
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl…
.
Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi – méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról…


Kapcsolódó írások – TÁRSADALMI ELIT: HIVATÁS/POKOLJÁRÁS/ÁRULÁS
- Pokoljáró dudások sorsa – V.2017.02.28.
- Pokoljáró dudások sorsa – IV.2017.02.25.
- Pokoljáró dudások sorsa – III.2017.02.21.