Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 6.

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 6.

Mécs László:

Vád- és védőbeszéd

Én, Mécs, Isten szavának trombitája 
s mint költő, élő lelkiismeret: 
szétkürtölöm most minden égi tájra, 
hogy vannak züllött ifjú emberek, 
kikből nem lesz se szent, se honfi hős! 
S e fiúkért valaki felelős!

A kis királyfit rajongástul égve 
nagy mesterek védték a bűn elől, 
grófok, bárók s a pápa őszentsége 
is érdeklődött hogyléte felől 
– s ezekre nem vigyázott lelki csősz! 
E fiúkért valaki felelős!

E fiúknak nem volt gyerekszobájuk, 
hol mese-forrást rejtnek a zsaluk, 
lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk, 
hol több család csókolt, pörölt, aludt! 
Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz. 
E fiúkért valaki felelős!

Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel 
kavart habarcs volt álom-malterük. 
Az ételükben ember-jóság-ízzel 
nem találkoztak, bár az ég derűt 
szült, mert Istennel viselős! 
E fiúkért valaki felelős!

Pofozta őket mester, gazda, béres 
s rugdalta a kikent, kifent segéd: 
sokszor volt lelkük s hátuk alja véres, 
bőrük tetveknek vacsora s ebéd. 
A csontjuk vitriolos s nem velős. 
E fiúkért valaki felelős!

Csak ezt hallották mindég: „te gazember”, 
s ha többen voltak, akkor: „csőcselék”, 
irigy ebek a dús koncokkal szemben 
s a háborúban ágyútöltelék! 
Üvöltni kell, bár közhely, ismerős: 
e fiúkért valaki felelős!

Nem tudnak semmit ők a Bibliáról 
s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok! 
S csak annyit tudnak az Isten fiáról, 
hogy elítélt minden gaz gazdagot! 
Kinél szurony s arany van: az erős! 
E fiúkért valaki felelős!

Rothasztó testi-lelki rossz koszokból 
nem hámozta ki senki kincsüket 
s zenghet a jóság száz angyal-torokból, 
fülük az ég szavára már süket. 
Szívük gennyes, szemük nézése bősz. 
E fiúkért valaki felelős!

Ezeknek az lesz majd a messiásuk, 
ki forradalmat, pénzt és nőt ígér, 
a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk 
világ-lángok között a Holdig ér. 
Jön a Halál, a mindent elnyelős: 
ítélet lesz s valaki felelős!

Forrás: Legyen világosság, 1933

*

Hitelesen tudósítunk

minden „csata frontjáról”,

ahol ember küzd  a minőségi életéért

*

Nagy idők

kis-nagy tanújaként

akkor is igazat kell írjál,

ha ezzel önmagad jelented fel…

*

Száraz tényekkel

és/vagy

„nyálas” érzelmes mesével,

szociálisan érzékenyítsed

a még-már kőszívűeket!

*

Ha

felesküdtem

a gyógyításra,

elmegyek falura,

de lepratelepre,

járványkórházba is,

de a szülő-tápláló hazámat

csak tanulás végett hagyom el…

*

Kiállunk

a lincs hangulatú,

pogromra hergelt

csőcselék elé, hogy

lenyugtassuk, lebeszéljük…

*

Nekünk kell

a rossz híreket közölni,

empatikusan tapintatosan

és egyben vigaszt is nyújtva…

*

Protest song

énekes előadó –

egy szál gitárral is

felvillanyozod, feltüzeled

a még oly dermedt publikumot…

*

Egy

öngyilkosságra készülő,

vagy azzal fenyegetőző

ismeretlen embernek

telefonon is próbálj segíteni

beszűkült tudatállapotában…

*

Nem

helyette döntünk,

de megtiszteltetésnek vesszük,

ha más felnőtt tanácsot kér tőlünk,

amit szabaddá téve megfogadhat…

*

Ha

alkalmas vagy rá,

te légy a csoporthangadó,

te légy az érdeket artikuláló

és azt korrekten, ügyesen képviselő!

*

A

családot

közelről ismerő

orvosként megelőzöd,

illetve már csírájában

fojtod el a bajokat…

*

A

család

életmódját-

lelkületét figyelve

tervezed-építed

kívül és belül a házukat

(otthonteremtésük színhelyét) 

*

Bátorítjuk

és szorongásaitól mentesítjük

a várandós, a másállapotú kismamát,

de be nem csapva, nem gyerekként kezelve őt!

*

Nem

tukmálsz rá

senkire életcélokat,

de javasolsz,

vagy kifogásolsz eszközöket…

*

Ne

röstellj

a bulvár-

sajtótól is tanulni:

olvasóbarát tipográfiát,

címadást, humort stb.

*

Szerep-

repertoárjukat bővítve

új életdimenziókat tárok fel

beszűkült életű honfitársaim előtt!

*

Elmesélve,

magyarázva

vagy ábrázolva,

transzparens élet-

példámmal tüntetve

kedvet csinálok:

légy egy kutyus gazdija !

(és sokat fogsz tanulni tőle,

és sok jó dologra nevel rá téged) 

*

Folyamatosan

keresve-kutatva

közkinccsé tesszük,

amit végül találunk:

az öröm kristálytiszta,

ki nem apadó forrásait…

*

Mint egy

Indiana Jones:

légy te is

itt és most

egy személyben

tudós professzor

és bátor, vagány kalandhős

*

Meg-

tanítunk úgy nézni

minden újszülöttedre

mint egy leendő új Messiásra!

*

Felfedeztetjük-

kicsiszoltatjuk veled

rejtett értékeidet,

„csodagyerekségedet”,

a benned rejlő gyémántot…

*

Öröm-

zenét játszunk,

de tudunk szenvedni is érte,

mert az a végső cél.

hogy a közönség élvezze…

*

Felrázzuk

és gyógyítgatjuk

a kollektív amnéziában

szenvedő társadalmunkat

*

Előbb

tudatosítjuk

betegséged,

abnormalitásod,

hogy te is rádöbbenj,

és akarj is gyógyulni,

változni, egészséges lenni!

*

Köz-

érdekű adatokat

nem engedsz elrejteni,

meghamisítani vagy titkosítani

*

Nyíltan

vagy rejtve

újból neked

szegezzük a felszólítást:

Ismerd meg magadat

és változtasd meg éltedet!

*

Sajó Sándor: Magyarnak születtem

Magyarnak születtem. Bölcsőm puha fája,
Édesanyám keble azzá ringatott;
Érzés ez: hatalmas, mint a tenger árja,
S mint gyöngyöző vízcsöpp, oly tisztán ragyog.
Napfényben a vízcsöpp szivárványszínt játszik,
Éppúgy ez az érzés szívem rejtekén:
Lelkes büszkeségtől könnyhullató gyászig
Ezer változatját mind átérzem én.

Magyarnak születtem. Óh e kiváltságban
Arcomon az érzés büszkébbre pirul:
Nemzeti létünkben ami fénysugár van,
Mind lelkembe árad multak ormirul!
Fenséges küzdelmek szárnyaló csodái,
Dicsőséges hősök, véres viharok!
Rajtatok hevülni, titeket csodálni-
Van-e gyönyör ennél szentebb és nagyobb?

Magyarnak születtem. Keblembe hordom
Tünt századainknak fájó örökét:
Kedvembe’ ha víg is, van valami zordon,
Mint sorsunkba’ mindig valami sötét…
Tűnő reményeinket úgy siratjuk egyre,
Mint a megcsalt szív a hűtlen szeretőt,
S mintha jövendőnkön mindig gyász lebegne,
Melyet egy bús végzet titkos keze szőtt…

Magyarnak születtem. Szeretem e földet
Büszke szegénységben, bús gyönyörrel én;
Más nemzet gyermeke gúnyos nyelvet ölthet,-
Nincs hivatás, szentebb, e föld kerekén!
Boldogabb nép sarja kicsinyelve szánhat,-
Ezt a csodás érzést hogy is értené!
Óh de honszerelmem gyűlöletre lázad,
Ha rút árulás tör idegen felé…

Magyarnak születtem. Gyűlölt ellenségem,
Aki köztünk él bár, mégsem él velünk;
Idegen bolygóként jár a magyar égen
S fennen vigad, míg mi némán szenvedünk;
Gúny neki érzésink tiszta szentegyháza,
Lelkén szennyes érdek, bűnös vágy hevül,
S féltett eszményinket gyáván meggyalázva
Él magyar kenyéren s ah! büntetlenül…

Magyarnak születtem. Áldom ezt a sorsot:
Dicsőség, szegénység égi végzetét;
De jött-mentnél jobban gyűlölöm a korcsot,
Aki megtagadja magyar nemzetét!
Honát pazarolva bolyong a világon,
Itthon léha gőg van szívén és szaván,-
Bús haragom üszkét a szemébe vágom:
Félre innen hitvány, ez az én hazám!

Magyarnak születtem. Szeretve, gyűlölve
Virrasztom a nemzet jogos álmait,
Érte buzdolok föl búra vagy örömre,
Érte gyúl szívemben a kétség s a hit;
Érte száll fohászom az Ég trónusához:
Adjon a magyarnak lelkes nagy erőt,
Hitvallása légyen: hűség a hazához
És szeresse bölcsen, férfitettel őt!

Magyarnak születtem! Ünnepnapon szőtted
Számomra e sorsot népek Istene!
Honszerelmem lángját fölgyújtom előtted,
Ítéld meg: hiúság nem gyúl-e vele.
És ha van még árnyék ezen a szerelmen,
Óh világosítsd meg vágyó lelkemet:
Taníts meg, és Uram, milyennek kell lennem,
Hogy igazabb, hívebb, jobb magyar legyek!

*

A

mű-

alkotáson

keresztül sugározó

szabadító üzenetünk:

másokat is boldogítva

éld tisztán s teljesen,

vagyis boldogan éltedet!

*

Figyelmeztess

a rejtve ketyegő

időzített bombákra

és az ördögien jól álcázott

egyéni vagy társadalmi csapdákra

*

Pofozkodás

és kényszerítő eszközök,

gumibot nélkül harcolunk

a fatalisták, a rémhírterjesztők,

a pánikkeltők, a világvég-várók ellen

*

Elmagyarázzuk:

mit jelent egy embernek

pozitív-negatív szabadságjoggal,

illetve szociális joggal rendelkezni,

és mit azzal élni vagy visszaélni

*

„Alternatív”,

ősrégit folytató-újító

kultúrádat, életformád

a te szemedben is egyenértékesítjük:

így kishitűséged egyre csökken,

önbizalmad egyre nő

*

Önként

és minél nagyobb

nyilvánosság előtt

tisztogasd a közéletet

a korrupció rákfenéjétől…!

*

Napi-

renden

tartod a kérdést:

hogyan lehet a korrupció

lehetőségét minimalizálni?

*

Felkérés

nélkül is átvilágítjuk

a politikust, a bírót,

a kurátort, a közpénzosztót…

*

Meg-

vesztegethetetlen légy,

így és ezért érdemel hitelt

„tiszta kéz” követelésed is…!

*

Nem titkolva

„szubjektivitásunk”:

fikarcnyit sem engedünk

az objektív igazság mércéjéből…

*

Akkor

nem vállaljuk el

a médiaszereplést,

ha csak gúzsba kötve

és úgy táncikálhatunk,

ahogy ők fütyülnek

*

Történelmi

kutatásod következtetése

nem szakmai, akadémikus belügy, de

mai állásfoglalás rázós társadalmi ügyekben,

hisz már eleve innen tetted fel a kérdést,

aminek megválaszolása szinte létkérdésed lett!

*

Úgy tudd

tanítani „a történelmet”,

hogy ne múzeumba, panoptikumba vezess,

hogy érdeklődést kelts és érzékenyen érints…

*

Öncenzúránk

olykor indokolt,

de nem engedjük másnak,

hogy kiherélje mondanivalónkat –

csak az igazat, a teljes igazat mondjuk!

*

Mi vagyunk

az étel és az élet sava-borsa:

a megbolondítók, a boszorkányok,

a garabonciások, a megtáltosítók,

a világ varázstalanítását akadályozók!

*

Tisztázva

a félreértéseket,

keresve és megtalálva

a lényegi közös alapot,

oldjuk, megszüntetjük

a világvallások,

és a felekezetek közötti

sokszor, legtöbbször, mindig

mondvacsinált ellentéteket!

*

A világ-

vallások, felekezetek

sokszínű kavalkádjában

megkeressük-megnevezzük

az ökumenét,  a közös lényeget!

*

Nem hagyjuk,

hogy az embereket

megosszák és szembeállítsák,

egymás ellen kijátsszák, leuralják

annak a választásuknak alapján,

hogy melyik a kedvenc csapatuk,

zenekaruk, pártjuk, vallásuk stb.

*

Minket

inkább azért

fizessenek,

ha egészség van –

mi ne a betegeinkből éljünk…

*

Átélhető-

izgalmas ”tanmeséket”

mondok és írok, adok tovább,

hogy lehetőleg más kárán tanulj

*

Szellemi utaztató –

nagyvilági kitekintést

s így összehasonlítási alapot adj:

hogyan élnek mások máshol?

*

Idegenvezető,

aki megvédi országát,

mint saját szüleit és gyerekét

a hamis vádaktól, rágalmaktól –

és azt a legjobb színben tünteti fel…

*

Olyan

távoli-rejtett

helyekről adok

hiteles élménybeszámolót,

ahova anyagi, nyelvi stb. korlátok miatt

más nemigen jut el…

*

Megmutatjuk,

milyen volt rég

s elképzeljük, hogy

mivé lehetne ma itt

a gyermekbarát életiskola

*

Fejlesztjük

arányérzékedet,

hogy például eltaláld

a jogos önvédelem mértékét

(esetleg önvédelmi sportot

ajánlunk és arra ki is képzünk…)

*

Megtanítunk

létfontos disztinkciókra:

pl. barát vagy ellenség,

elképzelt vagy reális-e egy veszély?

*

Vicceket

gyártunk,

módosítunk és terjesztünk

a helyi és országos kiskirályok

nevetségessé tételére…

…egy hatékony szellemi

fegyvert adva a nép kezébe!

*

Minden

utunk felfedező,

tanulmányi s zarándokút is egyben,

éppen úgy magunk mint mások épülésére

*

Ellen-

példámmal is tüntetve

nehezményezem,

hogy feleslegesként,

sőt károsként

leírják a mai öregeket

*

Éberen őrködünk

nemcsak a természeti,

de a társadalmi diverzitáson,

sokszínűségen, sokféleségen is

(ami messze nem azt jelenti,

hogy  szabad utat nyitunk

a devianciának, perverziónak)

*

Az

autók, újságok,

politikusok stb.

látszatsokfélesége mögött

kimutatjuk lényegi azonosságukat

*

Ingyen adom

nem olcsó vigaszom –

és nem bagatellizálom el

lélek- és életölő bánatokat

*

Észre-

vetetjük

a társadalmi

és lelki bilincseket,

hogy levetessük azt –

tanítgatjuk a kibújást,

a „szabaduló-művészkedést”…

*

Menekülő-

művészek vagyunk,

de nem csak egy cirkuszi

mutatványként…

…példát mutatunk rá,

hogy kell kiszabadulni

a szellemi-lelki bilincsekből!

*

Öncélúan

vagy maga-

mutogatásból nem,

de az ügyért akár még

„fakírok” is leszünk?

(vagy önsanyargató

erdei, pusztai remeték) 

*

Bűvész

trükkjeinket

nem misztifikáljuk –

de tudatjuk, hogy

van, ami nem tanítható

*

Belelátjuk

az ormótlan kőtömbbe

a szobrot és lefaragjuk a felesleget

*

Addig várunk

rejtőzködve a lápban,

míg végre lencsevégre

kapjuk a ritka madarat

*

Erkölcs-

csőszködésre nem,

de becsületbíráskodásra igen:

erre szívesen vállalkozunk, ha

így megelőzhető egy konfliktus

beláthatatlan eszkalációja!

*

Idegenben

vezetünk és tolmácsolunk,

tájékoztatunk és igényt keltünk,

híven bemutatjuk az ott élők más,

sokszor megszívlelendő szokásait

*

Dalokat,

rigmusokat

és „versikéket” szerzünk,

mellyel szép álomba ringatod kisdeded…

*

Elhúzzuk

a talpalávalót,

a bénát is feltámasztva –

betanítva a lépéseket,

a koreográfiát, de hogy

akár rögtönözhessél is…

*

Kiénekeltetjük

és kitáncoltatjuk

belőled

az örömed-bánatod,

feszültséged, szorongásod,

hogy végre hivatást s párt találjál…

*

Szellemes

vetélkedők

kitalálásával-

szervezésével

agyakat tornáztatunk,

önművelésre ösztönzünk

*

Reményik Sándor

Az Ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhitattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,

Ne nyúljon hozzá avatatlanul

Senki: ne szaggassátok szirmait

A rózsafának, mely hóban virul.

Úgy beszéljen ki-ki magyarul,

Mintha imádkozna,

Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,

És pap és próféta és soha más.

Nem illik daróc főpapi talárhoz,

S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,

Ki borát issza: Élet borát issza,

Előre néz s csak néha-néha vissza –

S a kelyhet többé nem engedi el!

Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

.

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk/büntetésük”.

.

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt jól követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos…

.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi – méreggel oltatók/oltók stb. stb.

.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.

