Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Régi-új intelmek/bátorítások – V.

Írta: Nagy Jenő · 2026. január 2.

kb. 16 perc olvasás

Eugéniusz:

Intelmek és bátorítások – V.

Ősrégi és új magyar parainézis

szabadlelkű örökifjú keresőknek



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

pppppppppppppppppppppp

Önmagadon

nevetsz vagy szörnyülködsz, mert

a mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!

Bessenyei György

Szépség

Ez egy isteni kép díszes formájával,

Egyenes termete; nyájas orcájával.

Mosolygással teszi többnyire szavait,

Rendesen vonítja széjjel ajakait.

Az egészség látszik vidám személyjébül,

Öröme szökdös fel mellyére, szívébül.

Édes titok tetszik tündöklő szemébe.

Gyakran elsóhajtja magát nagy hevébe.

Mosolygást, játékot ereszt maga körül,

Úgy mozog lankadva, a szépségének örül.

Szendrey Júlia:

Ne higyj nekem…

Ne higyj nekem, ha mosolygok,

Álarcz ez csak arczomon,

Mit felöltök, ha a valót

Eltakarni akarom.

Ne higyj nekem, ha dallásra

Látod nyílni ajkamat,

Gondolatot föd e dal, mit

Kimondanom nem szabad.

Ne higyj nekem, hogyha hallasz

Fölkaczagni engemet,

Megsiratnál, hogyha látnád

Egy ily perczben lelkemet.

Pest, 1856. október 10.

Ábrányi Emil

Mosoly

Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,

Melyben sugár s könny lágyan összefoly.

Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.

Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.

Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?

De mást nem láttam, csak szép mosolyát.

Rajtam pihent a könny-áztatta szem,

S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!

Mint vándor-angyal járt e bús világban.

Ha égre nézett, mosolyogni láttam.

Úgy tetszett nékem: a magasba fönt

Mosolygó szemmel társakat köszönt.

Utólszor láttam. Sírtak körülötte.

És ő mosolygott. Némán. Mindörökre!

p 1

p Aki

p önként

p Jóistentelen lesz:

p ő pont nem az ördögöt/

p démont űzte ki magából…

p Ízlésekről

p úgymond nincs vita,

p gusztusról nincs disputa,

p de ő a súlyos ízlés-ficamát sem „kezelteti”

p Lelki katarzis/

p purgatórium, tisztítótűz:

p ő azt sem tudja, hogy ezt eszik-e vagy isszák…

p A mese soha nem róla, de mindig másról szól…

p Aki

p végleg

p lemond

p a boldogságáról,

p csak az okozattal,

p a betegségével küszködik

p Akinek

p más csak

p rivális, sőt ellenség,

p de nem potenciális szövetséges lehet –

p az ő egész élete egy versenye mindenki ellen…

p Még

p akár egy lelenc gyerek

p is többet tudhat a felmenőiről,

p az őseiről, mint ő, akit ez nem érdekel…

p Még

p a jobbik eset,

p ha nem ismeri,

p de ennél rosszabb,

p ha szégyelli, le/megtagadja az őseit…

p Aki

p nem ismeri,

p nem tudatosítja

p családja rossz sorsmintáit, szokásait:

p ezért vakon az ismétlésükre ítéli magát…

p Aki

p mások előtt

p nevetgélő fakutya,

p aki majd ott fog sokat sírni,

p ahol senki, csak az Istene látja…

p Aki

p nem választ:

p ő minden eshetőségre kész:

p úgymond a biztonság kedvéért

p még egy ismeretlen istent is imád…

p Aki

p egy házilag eszkábált

p eklektikus vallásában dagonyázó,

p majd meg inkább kínlódó, vergődő…

p Aki

p az államosított,

p kiherélt vallás-egyház követője,

p a hamis pásztor vezette nyáj birkája,

p és nem a lelkében lakó élő isten szavára figyel…

p Embert

p a barátjáról,

p de még inkább

p az istenképéről ismerni:

p nem véletlenül lesz ő ördög-pofa

p Akinek

p nincs kapcsolata

p a benne is élő Istennel,

p vagy egy idegen istent imád,

p amivel örök szolgaságra ítéli magát…

p Aki

p egy kis

p porszemnek képzeli magát,

p akivel a Nagyisten nem ér rátörődni,

p az ő fogadására nincs is szabad időpontja…

p Aki

p egy mindenható

p kisistent játszik mindaddig,

p amíg előbb, mint utóbb jó pofára nem esik

p Aki

p egy mindig

p lábatlankodó,

p örökké láb alatt levő:

p hamar el is teszik láb alól…

p Aki

p mint

p az örök alvajáró,

p aki a háztetőn mászkál –

p és felébresztve leesik, lezuhan

p Akinek

p naponta frissül-bővül

p már most is sokezer oldalas panaszkönyve,

p és így magát teszi koldussá, és így „igaza lesz” …

p Aki

p nem keres,

p és így nem lel

p mindennapi örömöt:

p piacozás, főzés, evés –

p csak hamar túlesne rajta…

p Akinek

p soha nincs

p fellelkesült állapota,

p takaréklángon vegetál,

p már csak hálni jár belé a lélek

p Aki

p csak egy kis

p szó-szelet vet,

p és majd megdöbbenve

p azt látja, hogy vihart aratott…

p Aki

p egy csípőből

p mindennek ellenszegülő,

p aki ezért krónikus cukorbeteg lesz

p Aki

p egy büszke Absztinens

p pedig csak a kísértéstől/

p a gátlásoldó igazságtól tart

p Te

p kerülöd a

p az önfeledt játékot,

p nehogy ezáltal esetleg

p valahogy kiadd igazi magad

p Aki

p csak a kocsmában,

p borittasan nagyhangú,

p hőbörgő-hőzöngő nagylegény,

p otthon már-még papucs alatt van…

p Aki

p egy fanatikus,

p dogmatikus állatvédő:

p nem irt/gyérít egeret, patkányt –

p sőt: még asztalt is terít nekik!

p Elvből

p kerülöd

p a szembeszállást,

p így azután mindegyre

p szemtelenebb lesz a „piaci légy”

p Aki

p elhiszi,

p elfogadja, hogy

p vannak káros állatok:

p irgalmatlanul pusztítja is őket

p Ő

p az a tiszt/kapitány,

p aki a patkányok módjára

p gyáván elsőként menekül a süllyedő hajóról

p Akinek

p a majomszeretetből

p burokban-inkubátorban

p nevelt gyerekpalántáját

p elfújja még a gyenge szellő is,

p mert ő olyannyira életképtelen…

p Aki

p ennyire

p önismeretlen:

p bagolyként pont te mondod

p a kis verébnek, hogy ő egy nagyfejű…

p Aki

p önkritikátlan:

p más szemében szálkát is felnagyít,

p de az övében még gerendát sem látó

p Aki

p a jóban,

p az lakoma-asztalomnál

p mindig az első társ volt,

p de bajban/betegágyamnál

p akár még a legutolsó sem…

p Akinek

p a gondolkodása,

p illetve ún. narratívája,

p értelmezési-fogalmi kerete

p a „politikailag korrekt” regulák

p kényszerzubbonyában kínlódik, vergődik…

p Aki

p egy félcédulás

p „szabad szóló” diliflepnis,

p de aki nagy árat fizet ezért:

p így senki nem vesz komolyan…

p Aki

p nem hiszi el,

p hogy ő, az állatkirály oroszlán,

p még valaha az életben nagyon is

p rászorulhatsz az incifinci kisegérre

p Aki

p egy tanácsot

p nem kérő beképzelt önfejű –

p ha – ritka kivételként – mégis,

p és kap is, akkor azt nem becsüli meg:

p ezért így rajta nehéz/nem is lehet segíteni…

p Akinek

p nincsenek

p abszolút/feltétlen értékei –

p ő erkölcsi kérdésben is alkudozó, engedő,

p s válik becstelen, jellemtelen, gerinctelen,

p szélkakas, kaméleon stb. hitvány emberré…

p Akinek

p amit a pénz

p nem mér/fejez ki,

p nem kvantifikálható,

p az számára már nem is

p jelenthet komoly, nagy értéket –

p ezért pl. palotája van, de otthona nincs…

p Aki

p sosem egyértelmű,

p mindig hagy magának

p egy kibúvót, menekülő utat,

p hogy ne lehessen szaván fogni…

p Aki

p a lelki békétlen,

p irigy, gyűlölködő stb.

p „öngyilkos” lelki hadviselő:

p ő a jó képességeit főleg/csak

p a napi hidegháborúban kamatoztató,

p amiben ő maga is leépül, felőrlődik stb.

p Akinek

p nincsen új

p havi virágzása,

p illetve: jaj, megjött

p a véres/hisztis ún. havi baja…

p A kifejezés elárulja a (v)iszonyát…

p Aki

p soha nincs

p áldott állapotban,

p de – olykor/sokszor

p egy nem kívánt – terhes,

p amit a magzat is megérez…

p Akinek

p az „abortusz”

p egy rutin „orvosi” beavatkozás,

p és nem pedig egy magzatölés/gyilkolás

p (a rádöbbenés után lesz trauma/dráma)

p Aki

p ami bűnt

p ön-áltatva/altatva

p bagatellizálni próbálna,

p az később lesz majd komoly lelki dráma…

p Aki

p életigenlő

p gyermekáldás helyett

p meddő, vagy magzatgyilkos,

p vagy legfeljebb csak egykés átkos

p (akit nagyon nehéz nem elrontani…)

p x

Zajzoni Rab István

Csak ne mosolyognál…

Csak ne mosolyognál

Rám oly édesen,

Hogy szerethetnélek

Szívben csöndesen.

Ajkad mosolyában

De sok inger él,

Reá kebelemnek

Ezer vágya kél.

S ez a sok vágy engem

Mindaddig gyötör,

Mig nem csillapitja

Kéjben telt gyönyör.

Ne mosolyogj, rózsám,

Hát oly édesen,

Hogy szerethesselek

Szívben csöndesen.

Czóbel Minka

A mosoly

Rózsaszin márványból

Van szép palotája,

Szűz-fehér selyemből

Uszályos ruhája,

Fején kis korona

Rubintból, gyémántból,

Övén aranycsillag

Fonott holdsugárból.

Szava, mozdulása

Szerelemre válik,

Ki látja, szereti,

Kiséri halálig,

Boldog lesz, kit érint

Lágy, puha kezével,

Minden sebet gyógyit

Egy tekintetével.

De ki egyszer is csak

Mosolyát meglátta,

Zavaros lett annak

Minden boldogsága.

Boszorkány mosolya

Csak úgy sziven kapja,

Mintha mérges kigyó

Szivébe harapna.

Reichard Piroska

Feszült csendben

Szédit a hallgatásod,

mintha sziklafalról néznék szakadékba.

Földrengés lehetett,

ami ilyen mélységeket ásott.

Aki innen leindult,

visszalopódzott féluton:

elébe vágott a meredély éle,

elébe állt a tiltó sziklafok.

De én tudom:

most vagy leérek,

vagy lezuhanok.

Érzed-e milyen nagyon félek?

A pillanat peremén állok

s élet-halál döbbenetével a szivemben

belekapaszkodom a mosolyodba,

ha most szemed el nem ereszt

e feszült csendben:

talán zokogva, talán mosolyogva

letalálok… végre letalálok…

Nyugat, 1929/21. szám

p 2

p Aki

p nagyon

p nem ismeri jól

p a saját gyenge oldalait:

p így elbukik az így nem került kísértésben

p (pl. nem kerüli a játéktermeket, vesztőhelyeket)

p Aki

p mániásan kerüli

p a megpróbáltatásokat,

p és boldog, ha sikerül neki,

p pedig épp ezért nem fejlődik lélekben…

p Aki

p mindig csak

p készül, edz, gyakorol –

p de kerüli az éles próbát,

p a megmérettetést, a tétmeccset,

p így sosem tudja meg, hogy hol tart…

p Aki

p attól vár

p villámgyorsan jókedvet,

p hogy le-issza magát a sárga földig,

p de csak felnöveszti borba fojtott bánatát…

p Aki

p már előre iszik

p a medve bőrére:

p és pont ez az elbizakodottság

p lesz a veszte – a medve eszeget belőle…

p Aki

p a kóros

p önbizalom-hiánya miatt

p egy nagyobb kudarca után

p egyre csak alacsonyabbra teszi léceit,

p ami miatt örökre megreked a szintjén…

p Aki

p a kudarcaiért

p egyáltalán nem hálás,

p az neki csak szivatás volt,

p így azokból semmit nem okul,

p inkább csak mást kárhoztat, irigyel stb.

p Aki

p egy hiú lény:

p aki vélt jelessége,

p képessége tudatában

p magát túlságosan sokra tartja,

p tetszelegve csodálja, és elvárja,

p hogy mások is elismerjék, dicsérjék.

p Akinek

p a felnövelt

p és hizlalt hiúsága,

p elismerésvágya miatt

p túl könnyen kiéneklik

p a sajtot, kincsét a szájából

p Aki

p vagy

p ő maga is

p bedugaszolja

p mind a két fülét,

p vagy pedig véglegesen

p ott is ragad a sziréneknél –

p nincs harmadik, neki jó lehetőség?

p Aki

p egy úszni

p nem/alig tudó,

p de fogadásból, imponálni,

p bizonyítási stb. akarásból

p egyből már mélyvízbe ugró,

p a szalmaszál után is kapkodó fuldokoló…

p Aki

p úgymond

p rég kinőve már

p a „gyerekes” nép/dajkamesékből

p nem hisz a jótett varázserejében/csodában

p Aki

p egy magát

p mindenkinél különbnek gondoló,

p így emberlenéző-kerülő Mizantróp:

p nincs senkije: se családja, se barátja,

p legfeljebb csak kutyája, vagy macskája…

p Akinek

p csak – fel

p nem ismert – álbarátja,

p vagyis egy titkos, belső kártevője,

p és/vagy gyűlölt/lebecsült ellensége van –

p ha egyik sem lenne, akkor nem lefelé menne…

p Aki

p azt hiszi,

p hogy Tartuffe a jóbarátja –

p sok keserves tapasztalat után

p jön csak meg a tisztánlátása, hogy

p még az is előrébb van, kinek senkije…

p Akinek

p nincs jóbarátja,

p csak hízelgői stb.,

p ezért igencsak nagy lelki luxus,

p ha nem figyel az ellensége igazmondására

p Aki

p gyakran

p nagy bajban van,

p mert van egy hiteles próbája

p az ő „remek” pudingjának: az evés…

p Aki

p az igen fejlett

p kritizáló készségét

p csak másokon kamatoztató:

p ezért az önkritikája így elsatnyult

p Akinek

p a folyamatos

p lesújtó ítélkezései önelárulók:

p aki mondja másra, az mondja magára

p Aki

p elővigyázatlan,

p gondatlan, óvatlan:

p csak a(z élet)lejtőn lefelé derül ki:

p gyenge-rossz a lelki kézi/motorfék…

p Aki

p élmény-

p gazdag, látókör-

p bővítő ön-és hon-

p ismereti utazgatások helyett:

p rémálomút, fölös drága, sznob tor-túra

p Aki

p nem ér rá

p az erdőn-réten

p sétálgatva szemlélődni:

p hatja a pénzt egy „egzotikus” útra

p Aki

p mindig csak

p az ún. pótember,

p a vésztartalék, a beugró,

p és még-már örül is annak,

p ha épp nem is kerül rá a sor…

p Aki

p igyekszik

p mindenütt feleslegessé válni,

p ami már túl jól sikerül is neki,

p hogy már senki sem hiányolja…

p Aki

p elhiteti magával:

p ő mindenhol nélkülözhetetlen,

p egyedül ő örökre pótolhatatlan ember…

p Mint Csipike, a cezaromán (lelkileg is) törpe,

p aki nélkül, ha nem vezényelne, megállna az erdei élet…

p Aki

p ott is,

p és akkor is

p amiben csak neki

p szabadna tenni/dönteni,

p ott dublőrt küld maga helyett

p (pl. a vizsgára, a nászágyba stb.)

p Aki

p egy könnyen,

p nyeglén, lazán,

p meggondolatlan rászokó,

p majd kínkeserves leszokó:

p pia, drog, élet-pótszerek stb.

p Aki

p egy belehabarodott

p szerelemrészeg-őrült:

p még kezét is levágná,

p ha a szeszélyes nagy Ő kéri

p Akinek

p minden tárgyból

p elég a kegyelemkettes –

p életvizsgáin is éppen hogy

p csak átbukdácsoló, átevickélő..

p Aki

p magyarként

p eleve leértékeli magát,

p mert nem ismeri népének

p nem ellenség-írta történetét,

p múltjának oly dicső fejezeteit

p és a világraszóló kultúrkincseit,

p nyelvünk szellemi csodafegyverét,

p a magyarság történelmi küldetését stb.

p Te

p önként

p elhanyagolod

p a nemtőid, a védő isteneid,

p pl. édes anyanyelved, ami pedig

p az egyik szellemi csodafegyvered lenne…

p A nyelvtörő:

p anyanyelvét

p is csak – kerékbe – töri,

p mint aki túl későn, vagy

p idegen nyelvként tanulta…

p Vagy egyszerre többet is,

p netán már az óvodában

p Az

p „idegenbe szakadt” –

p nagy szellemi kincsét,

p édes anyanyelvét redukálva

p és akcentussal, törve beszélő,

p írásban az ékezeteket is elhagyó…

p Akinek

p külhonban

p az idegen nyelve határa

p egyben a szellemi-lelki világáé is:

p ő egy szűk látókörű, egy korlátolt lesz…

p Aki vegyes házas:

p nem kompromisszum,

p de megalkuvás az, hogy

p feladja az anyanyelvét és

p így kultúrája nagy részét:

p konyhaangolon társalog…

p Aki

p holtig töri

p az idegent, konyhanyelven,

p lebutított beszéd/életforma:

p ő az önkéntes vegyesházas…

p Aki

p hét nyelven is

p tűrhetően gagyog ugyan,

p aktívan is, és passzívan is,

p de egyik sem az édes-ékes anyanyelve

p Aki

p kevés

p nyelven beszél,

p vagyis keveset ér:

p így például a tánc, zene,

p a képi ábrázolás anyanyelv-hiánya

p Aki

p nyelv-

p tudatlanul

p pl. amnesztia helyett

p amnéziát kér a tündértől,

p és – nagy bánatára – kap is…

p Nem mindegy

p Nyelvtudás-hiányos

p Amnézia vagy amnesztia

p Internátus vagy internálás

p Megörülni vagy megőrülni

p Örvendő lány vagy örömlány

p Együttmunkálkodó vagy kollaboráns

p Felfüggesztenek vagy felakasztanak…

p Stb.

p Analfabéta

p Hiába van kezedben a végrendelet,

p mely jó fordulatot adna sorsodnak,

p ha nem tudod a szöveget elolvasni,

p vagy nem érted annak jogi nyelvezetét…

p Akkor az csak egy összepiszkolt papírdarab

p x

Lippich Elek

A mosolyok

De töltsenek el bizalommal

A röpke, édes mosolyok, –

Vagy téged csal, vagy magát csalja

Gyakorta, aki mosolyog.

Sínylődő jóság – s alávalóság,

Gaz győzelem – és tört remény

Mosolyait lelkembe vágni

Óh hányszor, hányszor érzem én!

A büszkeség, ha megalázták,

Dacos mosolyba menekül, –

S az árulás is csak mosolyt ölt,

Mögé rejtőzve remekül.

Némely mosoly: szép, bűvös örvény,

Mely egy pokol fölött forog, –

És van mosoly, mely megbocsájt, míg

Sírásra csuklik a torok…

Van szép mosoly, amelynek láttán

Ökölbe rándul a kezem, –

És van mosoly, hogy elfordulok…

Ne lássák meg, hogy könnyezem.

Benedek Elek

A sétatéren

Mosolyog a nap az égen,

Lilike sétálni mégyen.

Játszik ő most kismamácskát,

Sétáltatja a babácskát.

Istenadta kismamája

Lemosolyog a nap rája,

Mosolyog a sétatér is,

Hogyne mosolyognék én is!

Reményik Sándor –

Mosoly

Mosolyod…

Mely szívből fakad,

Aranyozza be arcodat.

Mosolyod nem kerül pénzbe,

Mégis sokat ér testvéred szemében,

Gazdagítja azt, aki kapja

S nem lesz szegényebb az sem, aki adja,

Pillanatig tart csupán,

De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem olyan gazdag,

Hogy nélkülözni tudná,

És senki sem oly szegény,

Hogy meg nem érdemelné.

Az igaz barátság látható jele,

Hintsd be a világot egészen vele.

Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,

Bátorság a csüggedőnek,

Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,

De semmiért meg nem vásárolható.

Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,

Mert csak abban a percben van értéke,

Amelyben arcodon megjelen.

És, ha ezután olyannal találkozol,

Aki nem sugározza a várt mosolyt,

Légy nagylelkű, s a magadét add,

Mert senkinek sincs

Nagyobb szüksége mosolyra,

Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd a baj okát,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Magyarán íródó érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető,

rácsodálkoztató, megértető, megítélendő, értékelendő,

súlyozandó, tovább-gondolásra serkentő, igaz önismeretre

és szeretetre: bölcs változásra indító, ősrégi/újított intelmek…

pppppppppppppppppppppp