R. Kovács László: A Pék István kárpótlási ügy

A Pék István kárpótlási ügy

A hivatal tárgyalóterme modern világosbarna bútorokkal volt berendezve; az ablaknál elhelyezett hosszú tárgyalóasztal bal oldalán Popovics Dénes államtitkár helyettes ült, ősz, göndör fürtjei arról árulkodtak, jóval túl van az ötvenen. Szigorú tekintetével az asztal körül ülő három férfit és a tőle jobb oldalon jegyzetelő, kissé teltkarcsú hölgyet méricskélte.

– Halljuk, kit küldtek a Megyei Bíróságtól?

– Adamovics István vagyok, jogi szakértőként delegáltak – mondta a bal oldalon ülő, szürke Bosch öltönyt viselő férfi, akinek enyhén pufók arcából ravaszság sugárzott. Felállt, és mindenki felé megnyerő magabiztossággal, udvariasan biccentett.

– Kóczon Tamás képviselő vagyok, a kormánypárt részéről – emelte fel kezét a mellette ülő hatvan év körüli férfi, akin látszott, hogy erősen kopaszodó haját néhány hajtinccsel próbálja álcázni, s közben jobbra-balra jópofa grimaszokkal imponálni. A túloldalról egy szintén kopaszodó, kissé elhízott férfi már fel sem állt, foghegyről tett egy megjegyzést:

– Déneském, vágjunk már bele! – mondta ízes keleti tájszólással. – Minek ez a bemutatkozó ceremónia? Zimányi Lehel vagyok, mindenki ismer a megyében, de itt van mellettem ez a kis félénk leányka, nem ismerlek, aranyoskám. Kérlek, mutatkozz be Popovics Dénes úrnak, elvégre ő az államtitkár helyettes!

A szőke, melírozott hajú, harminc körüli hölgy nagyon meglepődött. Kissé szorongva állt fel, bal kezét szája elé tette, védekező testtartásán mindenki mosolygott, elrebegte a nevét:

– Dr. Sziráki Anna vagyok a Megyei Ügyészségről, szóvivő.

A bemutatkozás utáni csendet az államtitkár helyettes bejelentése törte meg:

– Azért jöttünk össze, hogy a kárpótlási botrány ügyét helyretegyük a megyében, a felkorbácsolt indulatokat le kellene csillapítani. Előttem van néhány akta, megpróbálom végigvezetni az eseményeket kronológiai sorrendben, hogyan is történt az eset. Közben nyugodtan félbeszakíthatnak, megjegyzéseket tehetnek, de elsősorban problémamegoldó javaslataikra számítok.  

Az előtte tornyosuló dossziékból az államtitkár helyettes kinyitotta legfelsőt:

– Na, nézzük csak! A társaságot, azaz a Szivárvány Geotermikus Companyt, 93 nyarán alapították. Már az is gyanús volt, hogy négy kínait szerepeltettek az alapító okiratban és Pék Istvánt. Nagy csinnadrattával meghirdették, komoly befektetőket keresnek, akik kárpótlási jegyeikkel támogatják a céget, extra- profitot sugalmazó hirdetéseikkel ügyesen manipulálták az embereket. Megígérték, hogy 120%-ot fizetnek a kárpótlási jegyekért, 20%-ot azonnal előlegként, három hónappal később pedig készpénzben pótolják a maradék 80%-ot.

– Elnézést, hogy közbevágok! – mondta Adamovics. – De ha valaki ilyen sokat ígér, abból bárki rögtön rájöhetett volna, hogy ez csak nagy csalás lehet! Egyszerű közgazdászlogika kell ehhez; ha valaki képtelen profitot termelni, a beígért kamat délibábbá válik.

– Várjon! Még nem fejeztem be a tények ismertetését! – utasította rendre az államtitkár helyettes. – Aztán ráérünk majd foglalkozni az önök megjegyzésével. Szóval meghirdették ezt az üzletet, ügyes csalival etették be az ügyfeleket; az Árvaházi Politikai Foglyok Szövetsége, az ÁPFSZ támogatta Pék István ügyét, istenítette a Geotermikus Companyt, amely kikötötte, hogy csak annak váltják be a kárpótlási jegyét, aki belép a Politikai Foglyok Szövetségébe, az ÁPFSZ-be. A kárpótlási jegyeiktől megszabaduló kuncsaftok bizalmát három dologgal erősítették meg: a Megyeháza második emeleti irodájában székelt a szövetség, így sokan feltételezték, hogy a kormány biztos garanciát vállal, ha a hivatal egyik helységében kötik meg a szerződéseket. Ráadásul, amikor a belépési nyilatkozatot ki kellett volna állítaniuk, előtte komoly keresztkérdésekre kellett felelniük az ÁPFSZ-nek: Valóban üldözték a kommunisták valamikor? Miért kapta a kárpótlást? Rászolgált maga arra, hogy a mi szövetségünk a támogatását megadja? A jelentkezőknek egyfajta antikommunista elkötelezettségükről kellett bizonyságot tenniük, holott a szélhámosok ezzel terelték el a gyanújukat.

Kóczon Tamás rácsapott az asztalra, majd felugrott:

– Ne haragudj, Dénes, hogy mondhatsz ilyet, mi sosem vállaltuk kezességet semmiért. A kisemberek gyarapodási vágyát mi sohasem használtuk fel politikai célokra. Ne állíts itt ilyen felháborító dolgokat!

– Elnézést, hogy félbeszakítom önt, Kóczon úr – szólt közbe Adamovics. – De meg kell cáfolnom, amit ön mondott. Rengeteg panaszos levele arról árulkodik, hogy a belépést megelőzően elbeszélgetések voltak, ami valószínűleg azt szolgálta, hogy lépre csalják az embereket. Sőt volt olyan, aki beismerte, hogy kitalált üldözéses történetet produkált a Politikai Foglyok Szövetsége előtt, hogy beválthassa kárpótlási jegyét.

– Folytatnám, ha megengednék – köszörülte meg a torkát  Popovics és összeráncolt homlokával a vendégeire nézett.

– Elnézést, hogy közbeszólok, államtitkár helyettes úr, de van itt egy feljegyzés arról, hogy a politikai foglyok szövetsége nem éppen tisztességes vezetőkből állt – jegyezte meg Sziráki Anna ügyészségi szóvivő. – Kezdeném Kertész Gyulával; aki az ötvenes években – itt van előttem egy papír, ami igazolja – közokirat-hamisításért és társadalmi tulajdon elleni lopásért vádat emeltek ellene, de végül megkegyelmeztek neki. Az sem tudható, hogy lett az országos szervezet alelnöke. Az egyik ellenzéki lapban megcsúfolták, bebizonyították, hogy 1956-ban a forradalmi tetteit részegen követte el Dömsödön. Az ítélet szerint egyetlen forradalmi tette az volt, részegen izgatott a népi államrend ellen. Ráadásul egy rendőr tanúsította, hogy tudatos ellenforradalmárnak nem tekinthető, hanem megtévedt dolgozónak. Kapott nyolc hónap felfüggesztettet izgatásért 58-ban. 65-ben ismét bíróság előtt állt, valakivel összeverekedett. Folytatnám a sort, a másik jómadár Csatári János előéletével, aki szintén a kárpótlási jegyet szedte.

– Kérem, itt fejezze be! – szólt közbe az államtitkár helyettes. – A mai nap nem azért jöttünk össze, hogy a problémákat felfújjuk, mások szennyes múltját kivesézzük. Megoldást keresünk egy gazdasági bűnügyben, amelyet politikai hisztériakeltésre használ fel az ellenzék; ezt kell lokalizálnunk! 1993 nyarán, amikor meghirdették, hogy átveszik a kárpótlási jegyet 120%-on, nagyon sokan jelentkeztek. Az első körben meg is történtek a kifizetések.

– Bocsánat, arról szeretnék érdeklődni, az első körben kiknek fizették ki a 120%-ot? – kérdezte Adamovics.

– Sajnos, az ezzel kapcsolatos dokumentumok elvesztek – mondta kissé mentegetőző hangon az államtitkár helyettes. Megpróbálunk utánanézni a dolgoknak.

– Semmi értelme – jegyezte meg Zimányi Lehel. Nálam megvan a névsor, de abból nem lehet semmit kideríteni. Benne van majdnem minden megyei kormánypárti politikus, tehetős helyi vállalkozó, de persze nem a saját nevükön. Nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, testvérek, szomszédok kárpótlásjegyei lettek kifizetve. Megjegyezném, még a megyei rendőrfőkapitány nyírmakrai nagyapja is kapott teljes kifizetést. Persze, ez nem azt jelenti, hogy csak az ELIT lett kifizetve az első körben, ügyeltek arra, hogy minden faluban egy-két frekventált helyen dolgozó ember megkapja a kárpótlási jegyéért a 120%-át, hogy jó reklámot csinálhassanak nekik a második körre. Szerintem nagyon jól tudták, a második körben már nem fognak fizetni!

– Akkor folytatnám a nyomozás adataival – csapott az asztalra az államtitkár helyettes. – Pontosan 3560 esetben károsították meg az embereket, vagyis ennyien a névérték 20%-át kapták meg a kárpótlási jegyek után, összesen 787.119.300 Ft-ot.

– Bocsánat, hogy félbeszakítom – kért szót Kóczon képviselő. – Van már valami nyomozási eredmény arról, hová is került az a sok kárpótlási jegy? Hová fektették be? Becslések szerint 1,2 milliárd forint értékű kárpótlási jegyről van szó, azt nem lehet csak úgy eltüntetni.

– Ne légy már ilyen naiv, barátom – mondta Adamovics kissé cinikus hanglejtéssel. – Értékesítették a tőzsdén. Abban az időben állami lakást vehettek a kárpótlási jegyek 120%-ért. Széles skálája volt az olyan cégeknek, ahol érdemes volt befektetni; 175%-ot ért a kárpótlási jegy. Részvényt vettek rajta. Tipikus pilótajáték volt. A 20% előleget kifizették abból a pénzből, amit kaptak a kárpótlási jegyekért a tőzsdén. A brókerem utánanézett, 51-72% között tudták értékesíteni abban az időszakban a kárpótlási jegyeket a tőzsdén, ami nem kis summát jelentett. S ebből fizették a további kuncsaftokat; erre épült az egész pilótajáték.

Sziráki Anna felemelte a kezét és szót kért:

– A lefoglalt ügyészségi iratok egyértelműen megszervezett bűncselekményről tanúskodnak a Pék István ügyben. Számomra érthetetlen, hogy tudták a Politikai Foglyok Szövetségét ebbe belevinni egy geotermikus nem tudom micsodába, majdnem egy éven keresztül. Hogy lehetett felvásárolni a kárpótlási jegyeket olyan feltétellel, hogy a névérték 20%-át azonnal kifizetik, és aztán később további százat. Érthetetlen, a tőzsdén miért nem vették észre, amikor eladták azokat 24 órán belül tőzsdei árfolyamon, 21-72% között. Beetették a többieket, akik ezután jelentkeztek és mindenki hallgatott. Senki nem nézte meg, nem ellenőrizte, hogy ez a geotermikus akármicsoda ez idő alatt semminemű nyereséges tevékenységet nem folytatott… Pék István találmánya semmit nem ért. Az sem tűnt fel senkinek, hogy a bankok be sem szálltak ebbe, rögtön átlátták, hogy az egész egy nagy humbug, egy bazi nagy átverés.

– – Bocsánat, ismét közbevágok – kért szót Popovics államtitkár helyettes. – Nagyon eltévedtünk; maguk az igazságot keresik, a színtiszta igazságot. Ma azért jöttünk össze, hogy megoldást keressünk, le kell zárni az ügyet! Az igazság keresése olykor csak a közvélemény felháborodását fokozza, mi azért vagyunk itt, hogy a kedélyeket lecsillapítsuk, lehűtsük. Értik? Folytatnám azzal, hogy a kilencven napos kifizetés elmaradt. Aztán elkezdtek kitalálni különböző ürügyeket, Pék István ügyvezető igazgató technikai okokkal indokolta; a megyei lapban megpróbált mindenkit megnyugtatni, még egy miniszter nevét is megemlítette, aki hisz találmányában.

– Szeretném az ügyészség álláspontját ismertetni – mondta Sziráki Anna ügyészségi szóvivő. Pék István felelős mindenért. Felderítettük a vagyontárgyait, próbáltuk megkeresni tettestársait. Igyekszünk választ kapni mindenre. A legnagyobb probléma az, hogy a csalássorozatban ténylegesen részt vett politikai szervezetet nem tudjuk felelősségre vonni, maximum azt vethetjük a vezetőség szemére, hogy gondatlanok voltak.

– Hamarosan elkezdődik a büntetőper, a szakértők megmondják, van-e reális esélye annak a geotermikus erőműnek valaha is felépülni és profitot termelni, amiről ábrándozott ez a Pék István. Szerintem nincs.

– Elrendelték már Pék István vagyonának zár alá vételét? –kérdezte Kóczon.

– Természetesen – válaszolta Sziráki. – De sem ő, sem a Kft. nem rendelkezik olyan vagyonnal, amely fedezné a tartozásokat. Nem dőlt el még azoknak az ingatlanoknak, földeknek a sorsa sem, ahol ezt a kutat szeretnék megépíteni. Próbáltuk a pénz útját többször lekövetni, de a kft. ügyviteli anyagai, a papírok nyilvántartása egy idő után ellenőrizhetetlen volt; rögtön rájöttünk, szándékosan sértették meg a számviteli fegyelmet, ezért okkal feltételezhetjük, tudatos volt a szakszerűtlen gazdálkodás. Próbáltuk a nyomozás során a büntetőjogi felelősséget kimutatni, de most a per előtt, ami még hátra van, sajnos azt kell mondanom, egy helyben toporgunk! Az jött ki, valójában minden a Pék István ötlete volt, vagyis a cége, a bróker cége, amit négy kínaival alapított, semminemű nyereséges tevékenységet nem folytatott.

– Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy ez a Pék István egy balek lenne – szólalt fel Zimányi Lehel, miközben a dossziéjába nézett. – Itt van előttem a levele. Ez egy jó szándékú, idealista ember, hisz magában. Belelátok a lelkébe, a pénz nem érdekli, mintha csak azért élne, hogy halhatatlan legyen a találmányával… nem veszik észre?

– Maga itt nem védőügyvéd, Zimányi úr – utasította rendre Popovics államtitkár helyettes. Egyébként a megyei napilapban nevetségessé tudjuk tenni Pék Istvánt. A nyomozóknak a középiskolai fizikai és kémiai könyvekből próbálta megmagyarázni a geotermikus energiáról szóló elméleteit. Tudja, ez olyan gagyi, mintha most maguknak előadást tartanék arról, hogy vízből hogyan csinálok üzemanyagot gépjárművekbe. A szuper találmányommal elégetem a nitrogént az oxigénnel, csak éppen azért nem tudom megvalósítani felfedezésemet, mert lángelmémet konkurens cégek, olajmaffiák elnyomják. Kedves Zimány úr, értse már meg, akik a háttérben voltak és ezt az egész pénzlenyúlást irányították, tudták, hogy Pék István egy romantikus álmodozó, feltaláló, ő egy tipikus balek volt ebben az ügyben, aki végén elviszi a balhét.

– Na, akkor most szólnom kell – vágott ismét közbe Kóczon. – Itt az ideje megoldani a dolgokat a szájízünk szerint. Hamarosan elkezdődik a bírósági tárgyalás. A kínaiak eltűntek, hazatelepültek, maradt az ügyvezető igazgató, Pék István. A politikai szervezetet nem vonhatjuk felelősségre, de valakinek el kell vinni a balhét, nem? Nézzük csak a vádpontokat; első vádpont, a társaság tevékenysége kimerült a kárpótlási jegyek felvásárlásában és továbbadásában, de ez már nem szerepelt a Cégbíróság által bejegyzett tevékenységek között. Pék István részéről súlyos hiba volt, hogy vezető politikusokra hivatkozott, akik szerinte támogatásukról biztosították. Kinyomozták, senkitől, semmilyen állami szervtől nem kapott se támogatást, se ígéretet. Nagyon hasznos lesz az a tény, hogy a bankok elutasították, tehát nem voltak meg a hitel felvételhez szükséges feltételek. Ezzel meg lehet indokolni a 20% előleget, az utána következő ügyfeleitől beszedett pénzből fizette ki, tehát a pilótajáték volt az egész! A tárgyalás során le kell tagadni, hogy a kormány tisztviselői bármiről tudtak volna… A vádnak azt kell hangsúlyozni, hogy a valós hozamból lehetetlen lett volna kifizetni a vállalt összeget, a 120%-ot!

– Pék Istvánnak ravasz ügyvédje van – jegyezte meg Sziráki Anna. – Mi lesz, ha azzal védekezik, találmánya azért nem valósulhatott meg, mert a letartóztatása, és a sajtó folyamatos hitelrontó magatartása akadályozta találmánya befejezésben.

– Ha egy vádlottat nevetségessé teszünk, akkor nem lesz mártír – vetette közbe Adamovics. – Ilyenkor kell bedobni a jogi petárdát, hogy középiskolai fizika és kémia könyvekből akarta találmányát megvalósítani, a megyei sajtó ebben a rendelkezésünkre áll, ezt már előre lebeszéltem! Hatásos lesz, és az Isten se mossa le róla, hogy egy szélhámos. Szegény már évek óta arra hivatkozik, nem hajlandó elárulni találmánya lényegét, nehogy aztán a dilettánsoké legyen az óriási anyagi és erkölcsi haszon. Májusban várható a tárgyalása, akkora van kitűzve; néhány szakértőt is kirendeltek. Azt hiszem, nem lesz nehéz rábizonyítani, hogy az egész geotermikus energiáról szóló története egy mese, egy nagy hókuszpókusz.

– Most akkor nem értem, mi van ezzel a szakértői véleménnyel? – kiáltott fel mérgesen Zimányi Lehel. – Megbundázott szakértőkkel akarjuk ezt a szerencsétlen embert börtönbe juttatni? Itt ma nem azért jöttünk össze, hogy az ítéletet vagy annak az indoklását megfogalmazzuk.

– Szó sincs erről, csupán egyeztetünk, a köz javára. Bár néha az érdekek összeegyeztetett harmóniája fölülírja az igazságot a közvélemény megnyugtatása érdekében – válaszolt higgadtan az államtitkár helyettes. – Már elkészült a vádirat, nyolcszázmilliós kárpótlási jegycsalással vádolnánk meg Péket. A szakértőink a tárgyaláson komoly érvekkel fogják igazolni, nem lehet a szarból aranyat csinálni, úgy termálvízből sem lehet olcsó elektromos energiát előállítani. Energiaszakértőink szerint Magyarországon nem építhető fel egy ilyen nagy hasznot hajtó geotermikus erőmű!

– Mi lesz, hogyha Pék komoly érvekkel operálna majd a tárgyaláson? – vetette közbe Adamovics. – Hogy tudjuk ezt kivédeni? A tárgyalás a jövő héten kezdődik; szerintem egy álmodozó feltalálóból nem lenne célszerű mártírt csinálni! Pék István fanatikusan hisz a terveiben, úgy érzi, a céljának elérését politikai cselszövők, irigy konkurensek hátráltatják. Várható, hogy védekezésül ellenségképeket fog kreálni, talán meg fog említeni néhány minisztert, akivel tárgyalt, de nekünk ezt le kell nyelni, mi tudjuk, nincs valóságalapja. Majd mindenbe megpróbál belekapaszkodni. A politikai szervezete cserbenhagyta, nem álltak ki mellette a rendőrségi kihallgatásokon; a kárpótlási jegyet pedig úgy szedték be, hogy tudták, ügyfeleik már sohasem látják a pénzüket. Persze őket futni hagyjuk, amivel én nem értek egyet! Az ügyészség kemény döfése lesz, ha felvetik, miért nem kapott bankgaranciát a találmányához. Várhatóan ki fog térni arra, az anyagiak hogyan hátráltatták, hogy kidolgozhassa részletesen projektjét. Számolnunk kell azzal is, hogy meg fogja jegyezni, mennyire zavarkeltően hatott a földtulajdonjogának be nem jegyzése. A tárgyaláson várhatóan Pék István továbbra is ragaszkodni fog saját igazához, továbbra is szemmel láthatóan hinni fog elképzeléseiben. Valószínűleg szenvedélyes hangon előadja, még mindig hisz a geotermikus találmányában és egy utolsó esélyt fog kérni, hogy kárvallottakat kifizethesse.

– Bocsánat, hogy közbevágok – érdeklődött Zimányi. – Milyen ítélet várható? Hány évet kaphat Pék?

– Az ügyészségen a szakértőink átnézték az iratanyagát és öt-hét év körül várható az ítélet – mondta Adamovics. – Ebből tizenöt hónapot már letöltött előzetes letartóztatásban. Legjobb esetben öt év akkor is kinéz neki.

Sziráki Anna hirtelen nagyot koppantott a tollával az asztalra, hogy felhívja magára a figyelmet:

– Szeretném leszögezni, az ügyészség körültekintően fog eljárni, mi is körülbelül úgy látjuk, kábé öt év szabadságvesztés javasolható a vádiratban.

– Vagyis ha jól viselkedik, akkor harmadolással néhány év múlva kiszabadulhat – jegyezte meg Zimányi Lehel. – Akkor miben reménykedhetnek az emberek, valamikor visszakaphatják a pénzüket? Van-e valami remény?

– Remény az mindig van – csóválta a fejét Popovics államtitkár. – Ismered a közhelyet a reményről, „az hal meg utoljára”. A bizakodás megmaradt, a pénz eltűnt, mint mondtam, már képtelenek voltunk lekövetni, kik váltották be a tőzsdén a kárpótlási jegyeket, azt sem tudtuk lenyomozni, hogy a részvények kik között cseréltek gazdát. Csak egy biztos, a pénznek már Vespasianus óta nincsen szaga… vagy mégis! Itt most egy orrfacsaró bűzt kell lokalizálnunk. A Politikai Foglyok Szövetségének ártatlansága kizárt, tagjaik közül néhányan alaposan megszedték magukat. Egy ügyes trükkel akkor is kicsalták a kárpótlási jegyeket a balekoktól, amikor már rég kiderült, hogy Pék Istvánnak és társainak a második körben semmi esélye sincs kifizetni azt a bizonyos 120%-ot, amit megígértek, és mindegyikük megússza a börtönt!

– Halljuk az ügyészségi szóvivőt, valamit szeretne felolvasni! – szólt követelő hangsúllyal Zimányi Lehel.

Sziráki Anna felállt, göndör haját bal kezével hátrasimította, majd egy papírfecniről olvasni kezdett:

– A nyomozás kizárólag Pék István bűnösségét állapította meg, a kínai befektetőket, akik be voltak jegyezve, már nem találtuk. Elvarratlan szálak vannak, a három befektető jelenleg papíron Hongkongban él, de az Interpol hiába keresi őket, eltűntek. Próbáltuk vizsgálni a Politikai Foglyok Szövetségének tisztviselőit, akik továbbították a kárpótlási jegyet, de nagyfokú vagyongyarapodást nem tapasztaltunk náluk, nem tudjuk bizonyítani részükről a pénzlenyúlásokat az utolsó körben, a vádemelési javaslat kizárólag Pék Istvánra irányul. Higgadtan, a jog mentén kellene ezt az ügyet lerendezni, nem hiányzik, hogy elszabaduljanak az indulatok.

– Azért jöttünk össze hogy ezeket az indulatokat lecsillapítsuk – jegyezte meg az államtitkár helyettes. – Itt van például ez a Tordai Zoli nevezetű zugfirkász. Oknyomozó riportsorozatot írt „Kárpótlási balhé Vadkeleten” címmel, valahogy le kellene állítani, merész következtetései vannak abban a szennylapban, egyszerűen felháborító; cikksorozatában szidja a kormányt és állandóan politikusfejeket követel.

– Nem lesz nehéz leállítani – mondta a képviselő. – Könnyen szájkosarat tehetünk rá; feleségét még 86-ban beszervezték itt a megyei állambiztonságiak, Tordainé hatos karton fénymásolata véletlenül éppen nálam van. Könnyen rábírhatjuk, hogy Pék István tárgyalásáról korrekt módon tudósítson, mi fogjuk irányítani a tollát.

– Akkor végül is mi lesz a koncepció? – kérdezte Kóczon türelmetlenül.

– Úgy látom, mi itt már mindnyájan egy húron pendülünk és elsimítjuk ezt a kellemetlen ügyet – mondta az államtitkár helyettes. – Vegyük úgy, mint egy modern mesét. A vagyontalan álmodozó feltaláló jóhiszemű emberekkel elhitette, hogy meggazdagodhatnak. A „szent ügyhöz” naivan csatlakozott egy tisztességes antikommunista politikai szervezet, amelynek segítségével aztán lenyúlták kisemberek százmillióit. Természetesen az ítélet indoklását úgy kell megfogalmazni, hogy a pórul járt befektetőkben maradjon még egy szikrányi remény, hogy egyszer valamikor talán visszakaphatják a pénzüket.

– Simán fog menni a tárgyalás? – kérdezett rá Zimányi.

– Nagyon bízom benne – válaszolta Sziráki Anna. – A tárgyalást vezető bíró ígéretet kapott, a lánya beadhatja az osztályvezető állás pályázatát a megyei adóhivatalhoz, és el is fogja nyerni az állást. Természetesen csak az ítélet után, ez garancia lesz arra, hogy brókercégünk nem kerül reflektorfénybe és csak a balek Pék Istvánra fognak koncentrálni a sajtóban a bírósági eljárás során. A legenyhébb ítéletet fogja kapni, ennyi eltüntetett pénzért ez nagyon méltányos lesz, és ha jól viselkedik, még harmadolhatják a büntetését. A börtönben aztán luxuskörülmények között újragondolhatja találmányát, visszatérhet a közéletbe is, de már nem fognak hinni neki az emberek.

– Ezzel be is zárnám mai tanácskozásunkat – mondta Popovics Dénes és szürke mappájába kezdte visszapakolni iratcsomóit. – Természetes számítunk mindenki diszkréciójára, hiszen viharos politikai időkben számunkra ez az egyetlen balzsam – mondta a mutatóujját a szája elé emelve és elindult a bordó bársonnyal bevont ajtó felé.

R. Kovács László