kb. 13 perc olvasás
„Provokativ vitát erőszakoltak ki […]
antiszemita, szemita nézetek vonatkozásában” –
jelentések a Demszky, Majtényi-féle maoista csoportról

Ha nem értettél velük egyet, lejárattak, esetleg antiszemitának bélyegeztek. Vörös kokárdával mentek tüntetni, de nem féltek a büntetéstől, hiszen úgy gondolták, befolyásos szüleik miatt amúgy sem bántják őket. Később demokraták lettek, szamizdatosok, rendszerváltók, talpig européer emberek. Az állambiztonsági iratok szerint így festett az az ELTÉ-s maoista csoport, amely jogászhallgató társaságként 1972-ben a Tanácsköztársaságot külön is megünnepelte, s amelynek több tagja befolyásos emberré vált és maradt a rendszerváltás után is. A (vélemény)vezérek gyermekkora – Demszky, Majtényi, Kőbányai, Báron és társaik története, 2. rész.
Előző cikkemben igyekeztem bemutatni, hogyan szervezkedett az ELTE jogi karán az a maoista (saját kései átértelmezésükben: új-baloldali) kör, amely a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójára, 1972 március 21-ére vörös kokárdás demonstrációtszervezett. Demszky Gábort és az egyetemen (ill. a dossziékban) „Mao Laci” gúnynéven emlegetett másik főszervezőt letartóztatták, majd elengedték, és az állambiztonság titkos nyomozást indított ellenük.
Ennek elsődleges célpontjai Demszky, T. László („Mao Laci”), Báron György és Cs. György voltak, de egyértelműen a csoporthoz sorolták a ma is közismert emberek közül a fiatal Majtényi Lászlót (aki a tüntetésre nem ment el) és Kőbányai Jánost (ő ott is volt).
Hamar kiderült, hogy nem átlagos egyetemisták kerültek célkeresztbe. Ahogyan a következő jelentésben fogalmaztak: „Elgondolkoztató, és a további lépéseink kialakitását is befolyásoló az a körülmény, hogy a fenti tevékenységet szervező egyetemi hallgatók szülei között jelenleg komoly funkciót betöltő elvtársak is vannak.”
MICSODA SZÜLŐK: IMPEX, PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM, BM, KÖZPONTI BIZOTTSÁG
Volt min eltűnődni a BM-nél, Demszky apja például impexes volt, egyszer mint a „KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat osztályvezetője” említették, máskor a„Chemkomplex [helyesen: Chemokomplex] Külker. Vállalat üzletkötőjeként” hivatkoztak rá, anyja pedig a Pénzügyminisztériumnál volt osztályvezető. T. „Mao” Laci nevelőapja „Szabó Károly MSZMP-tag, a BM. nyugállományu ezredese” volt, míg anyja „Szabó Károlyné MSZMP-tag, a Központi Bizottság politikai munkatársa”.
Ettől függetlenül a III/III. már megindította a nyomozást, 1972 tavaszán tovább gyűjtötte az információkat. Egy „Biró Csilla” fedőnevű informátor a következőt jelentette:„A Jogi Karon erős visszhangot váltott [T.] László és társai március 21-i cselekménye. […]
A hallgatók véleménye szerint, az hogy [T.] László és társai eddig eljutottak, köszönhető annak, hogy a kar vezetőinek és oktatóinak hallgatólagos támogatását élvezték, valamint eltürték II. éves koruk óta folytatott anarchista magatartásukat. Ez azzal magyarázható, hogy elsősorban [T.]Lászlónak magas pozicióban lévő támogatói vannak. Sokan jelenleg is azon az állásponton vannak, hogy ebből az ügyből sem lesz semmi mert patronálói most is meg fogják menteni.”
Ezt a vélekedést más informátorok is megerősítették:„Jelentem, hogy április 27-én nyilvános szórakozóhelyen találkoztam Aradi Béla, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar III. éves hallgatójával. [Ő jelentette be a BM Panaszirodáján a tüntetést.] Közölte azt is, hogy [T.]Lászlóval és néhány társával találkozott az egyetemen és arról beszéltek, hogy a velük szemben folyó eljárástnem tartják rájuk nézve veszélyesnek.
Azon az állásponton vannak, hogy legrosszabb esetben egy évre eltiltatják őket az egyetem látogatásától, de abban reménykednek, hogy csupán szigorú megrovásban fogják őket részesiteni.[T.] László és társai jelenleg saját ideológiájuk alátámasztására közös dolgozatot készitenek. Ehez a munkájukhoz felhasználják Kun Béla: >Szocializmus és szindikalizmus<, valamint Davidov: >Munka és szabadság< c. müveiket.”
(Jelentés, Bp., 1972. május 2.):
D. G. ÉS AZ INTERNACIONALISTA, FORRADALMI ESZMÉK
Jellemző ez a magabiztosság, ahogyan az is, hogy a jelentés szerint az „új-baloldaliak” Kun Béla állítólagos művéhez fordultak (nem vagyok marxista történész, de úgy fest, nem Kunnak, hanem az egykor Tisza István meggyilkolását tervező Szabó Ervinnek – lásd cikkem – volt hasonló című >A szocializmus/Szindikalizmus és szociáldemokrácia< kiadványa). Ugyanezekben a napokban (május 13.) készült a következő jelentés, amelyet a többször felbukkanó „Garai” fedőnevű ügynök adott. Ez azért is fontos irat, mert itt Demszky Gábor nem a rendőrségnek adta elő a történetet, hanem az egyetemen: „[…] D. G. kijelentette, hogy csupán tisztázni akarták, hogy nálunk nemcsak a nacionalista, ellenzéki, nem haladó, tehát reakciós gondolatoknak van bázisa, hanem az internacionalista, forradalmi eszméknek is.”[Internacionalizmus – eszünkbe juthat Demszky nagyapja, Demszky Rudolf, aki a Komintern embere volt, miután Szovjetunióban beállt a Vörös Hadseregbe.]
Bár a jelentéseket mindig fenntartással kell kezelnünk, az előzmények ismeretében az is teljesen logikusnak tűnik, amit „Garai” az ügy mellékszereplőiről súgott. Arról, hogyan próbáltak kihátrálni, amikor már látták, hogy ezt talán még a befolyásos hátterű „Mao Laciék” sem fogják simán megúszni. „Mind többen emlitették, Kőbányai János is részt vett ennek az ügynek különböző fázisaiban. Ő ugy tesz, mintha semmi köze nem lenne az egészhez, ha felmerül valahol beszélgetés során, akkor teljesen tudatlannak tetteti magát.” – folytatta „Garai” (Kőbányai is részt vett a tüntetésen, ahol igazoltatták), majd:
„Felmerült olyan megjegyzés a hallgatók körében, hogy ezek közül jónéhány gyereknek tekintélyes szülei majd kihuzzák a bajból őket.”
Az állambiztonság az értékelésben egyértelműen fogalmazott: „Az is köztudott, hogy biznak magas funkcióban lévő >kapcsolataik< >mentőakciójában<, s ezt tudatosan terjesztik is egymás között és környezetükben.”
ÉS ELŐBUKKAN A KÉSŐBBI RENDŐR-FŐKAPITÁNY
Az egész dosszié egyik legfontosabb jelentéséhez (Bp. 1972. május 12.) az a hallgató adta az információkat, aki Demszkyékkel együtt járt az ELTE-re, de be akart jutni a rendőrséghez. Sikerült, később ismert rendőr lett belőle, a jogász végzettségű Margitai Domokos a rendszerváltás hajnalán már a kulcsfontosságú V. kerületi rendőr-főkapitányságot vezette, így sorsuk később is összefonódott Demszkyvel. Most nézzük a jelentést:
„Engedély alapján f. hó 2-án a BM Utlevél Osztályon beszélgetést folytattam MARGITAI DOMOKOS […] KISZ-tag, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar IV. éves hallgatójával, akinek felvétele folyamatban van a BRFK. Bűnügyi Vizsgálati Osztályára. [T.] Lászlóról több operativ értékü információt közölt: személyesen kb. 2 éve ismeri, 1970-ben Városlődön KISZ-vezetőképző táborban egy szobában laktak.
Az egyik vitájuk alkalmával [T.] László kijelentette, hogy >Magyarországnak egy uj forradalomra van szüksége, és ő ezért harcolni fog, még akkor is, ha felakasztják érte<.”
Látjuk, hogy a rendőr kényes dolgot közölt egykori szobatársáról, ettől függetlenül a T-ről elmondott információ (utóbbi tetteit, viselkedését látva a dossziékból) teljesen helytállónak tűnik. Ez a folytatás szempontjából fontos:
„A hallgatok között olyan vitákat provokáltak, amelyekkel céljuk az általuk >ellenfélnek< vélt egyetemi hallgatótársaik lejáratása volt
– mondta az ELTE-s csoportról a hallgató. –
Tudomása szerint [T.] és a köréhez tartozó személyek ilyen jellegü provokativ vitát erőszakoltak ki az elmúlt évben felszinre került – általunk is ismert – >antiszemita<, >szemita< nézetek vonatkozásában. Ezzel a lépésükkel sikerült elérniük, hogy az érintett pozitiv hallgatók passzivitásba vonultak.
Ismeretei szerint [T.] László köréhez tartoznak: [Sz.]András, [Cs] György, [K.] Anna, [Sz.] Judit, [B.] Ildikó, [Sz.]Tibor, [V.] Gábor IV. éves és Demszky Gábor II. éves hallgatók. […]
Véleménye szerint [T.] Lászlóékat sem izgatja különösebben az eljárás, mert azt remélik, hogy kapcsolataikon keresztül ismételten elérik, hogy az egyetemről ne távolitsák el őket. Többen beszélnek arról, hogy [T.]Lászlónak igen magas pozicióban lévő rokonai és kapcsolatai vannak.”
Lényeges rész ez. Magyarországon a rendszerváltás előtt, de főleg utána sokan, sokszor visszaéltek az antiszemita skatulyázással.
A kilencvenes években, amikor a nyomtatott sajtónak és a tévének, rádiónak még szinte korlátlan hatalma volt, életeket, pályafutásokat lehetett tönkretenni azzal, ha valakire ráhúzták ezt a jelzőt. Ebből a dobozból nem lehetett utána kitörni, ezt a billogot nem lehetett lemosni. És most természetesen nem azokról beszélek, akikre joggal aggatták rá, hanem azokra, akikre büntetés, fenyegetés, lejáratás vagy izolálás céljából, a hatalmi játszmák eszközeként.
Véleményem szerint az eltés hallgató jelentése éppen erre a játszmára utalt.
Figyeljünk a kulcsszavakra (amik még akkor is meghatározóak, ha az állambiztonság maga is ezekre az aljas eszközökre épített): „viták provokálása”,„hallgatótársaik lejáratása”. „Provokatív viták”„kierőszakolása” az „>antiszemita<, >szemita< nézetek vonatkozásában”, és: „Ezzel a lépésükkel sikerült elérniük, hogy az érintett pozitiv hallgatók passzivitásba vonultak.” A jelentésben gyakorlatilag „előre” leírták, hogy húsz-harminc évvel később a komoly túlerőben lévő baloldali és SZDSZ-közeli média hogyan járatja majd le ellenfeleit. Akár pártokról, akár emberekről legyen szó. De ezt csinálta jóval korábban a kommunista propaganda és állambiztonság mások mellett Kéthly Annával (lásd: Hankiss Ágnes vonatkozó munkafüzetét, ill. az azt feldolgozó cikkemet).
AZ V. KERÜLETI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ÉS AZ ELLENZÉKI TÜNTETÉSEK
Térjünk vissza még a kapitányságon társaira valló jogászhoz, hiszen már a rendszerváltás előtt komoly pozícióba került, a nyolcvanas években a V. kerületi rendőrkapitányságot vezette. Kőszeg Ferenc aBeszélőben ezt írta: „Az ő irányítása alatt álló rendőrök adták a karhatalmat az ellenzék tüntetésein, az ő kapitányságán hallgatták ki a legtöbb ellenzékit. A Szalay utcai épületbe kísérték be 1988. június 16-án Tamás Gáspár Miklóst, Orbán Viktort és – megbilincselve – Demszky Gábort.” Vélelmezhetjük, hogy ennél azért több történhetett, hiszen 1988-ban Margitait és a kapitányságot feljelentették: „1988. november 11-én a FIDESZ Munkáscsoport, s személy szerint Kollár Erzsébet (a FIDESZ és a TDDSZ aktivistája) feljelentést tettek a Budapesti Katonai Ügyészségen fiatalkorúak ellen elkövetett bűncselekmények miatt. Ezek között kínzás, hivatali hatalommal történt visszaélés, személyi szabadság korlátozása, gyermekgyilkosság gyanúja, súlyos testi sértés szerepelt. A feljelentés dr. Margitai Domokos r. őrnagy és ismeretlen személyek ellen -, bűnszövetség pártolása miatt Horváth István belügyminiszter, valamint ifj. Marosán György kormány- szóvivő ellen szólt” – írta Kiss Tamás az ügyről Kapuban. Maga Margitai is nyilatkozott a sajtónak, majd az egészet bűncselekmények hiányában lezárták.
AZ ÁLLAMBIZTONSÁG EGYIK FÉSZKE VOLT A KAPITÁNYSÁG
Azt egyébként maga Margitai mondta el egy interjúban, hogy ez a rendőr-főkapitányság az állambiztonság egyik fő fészke volt, a cikk szerint két külön szobája volt a szolgálat embereinek, és megtörtént, hogy az ő nevében mentek ki házkutatásra. Mi lett Margitaiból a rendszerváltás után?
Az Országos Rendőr-főkapitányság vizsgálati főosztályának vezetője.
Megnéznénk egy most lefolytatott beszélgetést Demszky és közötte.
NEVES KÁDÁRISTÁK SEGÍTSÉGÉT REMÉLTÉK
Az állambiztonság egy szintén májusban készült jelentésében a csoport ismertebb tagjainak viselkedését vizsgálta. „A március 21-i cselekményük, a fegyelmi eljárás meginditása utáni magatartásuk főbb jellemzői: […] Kapcsolatokat próbálnak teremteni neves politikai és közéleti személyiségekkel, /pl. Gyurkó László, Vajda Mihály/ hogy őket ügyük kedvező elbirálása érdekében megnyerjék. Foglalkoztak azzal a gondolattal is, hogy valamelyik napilapon keresztül >nyilvánosság< elé viszik az ügyet.
Környezetükben >elhintették<, hogy különösebb bajuk nem történhet, mert szüleik, rokonaik között jelentős párt- és állami funkciót betöltő elvtársak vannak, akik >intézkednek az érdekükben<”.
VAJDA MIHÁLY ÉS A „JOBBÁGYMENTALITÁSÚ” MAGYAROK
Vajda Mihály emlegetése is lényeges. Ez az egykori marxista filozófus most, januárban azzal került be a hírekbe, hogy kiderült, önéletrajzi művében (Szög a zsákból) különös dolgokról értekezett. Én a következő részletet inkább – ahogyan a Mandiner.hu korábban – kommentár nélkül közölném: „Van egyfajta attitűd, amiről én többnyire felismerem a zsidókat; azt hiszem ennek az attitűdnek a döntő eleme az, hogy mindig van benne egy ironikus visszafogottság a saját álláspontot illetően is, hogy jó, jó, de azért egész biztos nem vagyok benne. Ennek a társaságnak azért is kellett távoznia a Fideszből, mert ez az ironikus visszafogottság, ez Orbán Viktor Fideszébe nem fér bele.
Mert ez a társaság abból a bizonyos budapesti zsidó értelmiségből jön, a Fidesz másik része pedig, akkor még nem voltak azok feltétlenül többen, az meg a sokszázezer parasztból jön.”
Vajda úr elmélkedésével (februárban az ÉS-ben fejtette ki „elméletét”, ahol elmagyarázta, hogy a szerinte„jobbágymentalitású” magyarok miért gyűlölik a zsidókat – ami önmagában már kettős hazugság), az azt övező érdektelenséggel, a megszokott hallgatással, a kiigazítás elmaradásával külön cikkben foglalkozom majd. Most inkább továbblépek. Kiss László – akitől nagyon sokat tanultam – elegáns és ironikus válaszcikket írt a Magyar Hírlapban.
Vajda gondolata is csak azért fontos, mert nyilvánvalóvá válik belőle az a felsőbbrendűség-tudat, amely – legyen szó bármely származású, vallású, stb. csoportról – egy egészséges emberben viszolygást kelt.
Hogy Vajdának a marxizmusból ideáig sikerült eljutnia – ez az ő dolga. Viszont feltűnik itt egy világkép (mi, azironikus, kritikus értelmiség és ők, a velünk szemben lévő plebs/prolik/parasztok/jobbágyok), amely mintha már a Margitai által előadott jelentésből is elénk tárulna. S ha ezzel a körrel vitatkozni próbált valaki, akkor „passzivitásba” kényszerítették.
Meglepő, ha azt mondom, hogy Vajda uszító memoárjáttavaly az ELTE-n mutatták be? Tessék, a kör bezárult.
TERMÉSZETESEN LUKÁCS-TANÍTVÁNY VAJDA IS
Mivel ez az egész cikk Demszkyék maoista csoportjáról szól, nem árt ebből a szempontból is megnézni Vajda életrajzát.
Nekem egészen eddig a cikkig (valahogy az ámokfutásáról is lemaradtam) fogalmam sem volt, hogy ki ő – bevallom, sohasem érdekelt a marxista, poszt-marxista elmélkedés, érdeklődésem a filozófia iránt Søren Kierkegaard, Friedrich Nietzsche és Hamvas Béla műveivel jórészt lezárult –, de „Mao Laciék” világnézeti gondolkodását látva túl nagy meglepetés nem ért. Természetesen Vajda is lukácsista, azaz a Tanácsköztársaság politikai megbízottjának (V. hadosztály), Lukács Györgynek a tanítványa.
Marxistaként kezdte, majd ahogyan a Wikipédián olvashatjuk: „Fokozatosan távolodott el a marxista eszmétől, illetve 1973-ban a Budapesti iskolában betöltött szerepe miatt politikai alkalmatlanság címén elbocsátották az intézettől és szabadúszóvá vált”.
Már ebből is látjuk, hogy ő is a tipikus baloldali fejlődést követte. Előbb marxista volt, aztán tanult, tanult és tanult, fokozatosan eltávolodott, de azért csak annyira, hogy 1972-ben még jó ötletnek tűnt az ő kegyét keresni.
Szegény filozófust később olyan keményen üldözte a Kádár-diktatúra, hogy „1977-ben Brémában lett vendégprofesszor, egészen 1980-ig tartott [ott] előadásokat. Az 1980-as években többször volt New Yorkban vendégprofesszor.” A szív megszakad.
A MÁSIK VÉDŐNEK KÁDÁR HÁZIÍRÓJÁT, GYURKÓ LÁSZLÓT GONDOLTÁK
A jelentés szerint Demszkyék másik célpontja Gyurkó László lett volna. Róla most csak annyit, hogy kora ünnepelt és futtatott írója, Kádár János nagy rajongója volt. Ahogyan Ónagy László írta cinikusan: „Gyurkó elvtárs jó elvtárs.
Írt esszéregényt a Nagy Októberiről, a Nagy Októberi Leninjéről, a Nagy Októberi Kádár elvtársáról, a Nagy Októberi 1956-járól, írt a Nagy Októberi önmarcangoló értelmiségéről, aki nem érti, és nem akarja megérteni a Nagy Októberit.
Gyurkó elvtárs jobbító szándékkal végigrobotolta életét, végső fizetsége mégis a sértés, a bántás, az, hogy nem becsülik megfelelően. Nyolcvankilencben sértődötten beint a hálátlan közéletnek, visszavonul”.
GYURKÓ ÉS VITÁNYI VISSZAUTASÍTOTTA ŐKET, ACZÉLNÁL PRÓBÁLKOZTAK
Tűpontos megfogalmazás. Ők voltak a maoista csoport kinézett segítői. Sőt, egy következő jelentés szerint „Mao Laci” meg is kereste Gyurkót, és másokat is: „[T.] László több kapcsolatától olyan tanácsokat kapott – elsősorban egyetemi évfolyamtársaitól –, hogy használja fel rokoni kapcsolatait. Korábbi álláspontjának megfelelően kitart a mellett, hogy rokonait e cél érdekében nem kivánja igénybe venni. Hajlandó viszont arra, hogy jelentős funkcióba lévő elvtársakat környékezzenek meg ügyük érdekében. 1972. május 3-án [T.] felkereste Gyurkó László és Vitányi Iván [elvileg szociológus, de pártlistája még magyarországi szinten is épületes – bár legalább következetes – : MKP (1945-1948), MDP (1948-1956), MSZMP (1972-1989), MSZP (1989-2011), DK (2011 óta)]elvtársakat kérve, hogy ügyüket sajtó utján hozzák nyilvánosságra […] Kérését visszautasitották. […] [T.]László, Ilku Pál Művelődésügyi Miniszter Elvtársnálkivánta meghallgatását kieszközölni. […] Dr. Molnár Jánosné elvtársnő fogadta, aki azzal bocsájtotta el, hogy figyelemmel kisérik ügyüket. Kádár János és Aczél György elvtársak levél utján történő >tájékoztatását< is tervezték. […] [T.-ék]
ugy tudják, hogy Gara Iván kapcsolatuk nőismerősén keresztül Aczél elvtárs tájékozott ügyükről, és hajlandó őket fogadni.”
Ha valaki aggódott volna Demszkyék sorsa miatt, ideje megnyugtatnom.
Bár az ELTE a főkolomposnak tekintett „Mao Lacit” (azaz T.-t) kizárta, Demszky és Sz. András csupán egyéves felfüggesztést kapott, míg Báron György és Gara Iván megúszta megrovással. (T. egyébként minisztériumi segítséggel egy másik egyetemen folytathatta joghallgatói pályáját, de erről később.)
A szóba került Gyurkó ugye a diktatúra után kvázi visszavonult a közélettől (legalább ő megtette, ez becsülendő), 2007-ben meghalt. Vajda viszont a kétezres években került a „csúcsra”: 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottsága elnöke lett, majd 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig annak rendes tagjává. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2005-ben emeritálták. Szintén 2005-ben az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki. Az intézetet 2009-ig vezette. Csodálatos.
Vitányi is szerepel a dossziéban, hiszen állítólag visszautasította „Mao Laci” kérését. Ő tavaly a Népszavában írt Gyurcsány Ferenc melletti mozgalmár-cikket, ahol – ezek szerint megőrizte humorérzékét –„vén szociáldemokratának” nevezte magát. Gyurcsányról ezt írta: „Látom őt közelről, szerintem ő az egyik legtisztességesebb embere a mai magyar politikának”.
Folytatom.
https://pestisracok.hu/provokativ-vitat-eroszakoltak-ki-antiszemita-szemita-nezetek-vonatkozasaban-jelentesek-a-demszky-majtenyi-fele-maoista-csoportrol/






