kb. 16 perc olvasás
Állambiztonsági jelentések
az ELTE „maoista” csoportjáról:
Demszky, Báron, Majtényi, Kőbányai, „Mao Laci” és társaik

Szinte kivétel nélkül ismert, befutott emberek lettek azokból a jogász-hallgatókból, akik az állambiztonsági jelentések szerint maoista, szélsőbaloldali csoportot alkottak az ELTE-n a hetvenes évek elején, közepén. Azért nyitottak róluk dossziét, mert Demszky Gáborék 1972. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójára emlékezve vörös kokárdával (!), előre bejelentve mentek „tüntetni”. Demszkyt és az iratokban „Mao Laci” néven emlegetett fő szervező-társát letartóztatta a rendőrség, de szinte azonnal el is engedték őket. Az állambiztonsági iratokból világosan látszik, hogyan működött az ELTE-n ez a kör, akikkel végül kesztyűs kézzel bánt a BM, hiszen egyrészt balról “lázadtak” a diktatúra ellen, másrészt a főszereplők szülei befolyásos embereknek számítottak.
„Ha egy szerényebb sorban élő, >falusi gyermeket< – mondották – hasonló cselekmény miatt a rendőrség előállitana, >biztos jól megkalapálnák<.” – állambiztonsági jelentés a Demszky Gáborék ellen folytatott rendőrségi eljárásról.
„Elgondolkoztató, és a további lépéseink kialakitását is befolyásoló az a körülmény, hogy a fenti tevékenységet szervező egyetemi hallgatók szülei között jelenleg komoly funkciót betöltő elvtársak is vannak.”
– állambiztonsági jelentés ugyanazzal a csoporttal kapcsolatban.
„Határozat, Budapest, 1972. április hó 5. […] Lóczi Pál r. hdgy. […] megvizsgáltam [T. – az ügy egyik főszereplőjét következetesen anonimizálom, mert úgy látom, nem vált közismert közéleti személyiséggé] LÁSZLÓ és társaira 1972. március 20-án érkezett bejelentést. Ennek alapján határozatot hoztam a bizalmas nyomozás bevezetésére, előzetes csoportdosszié nyitására. Indoklás: Megállapitottam, hogy [T.] László és társai a Magyar Népköztársaság politikai, társadalmi rendjét sértő, törvényeink által üldözendő politikai jellegű büncselekmény elkövetésére készülnek.”
A megfogalmazás kicsit szürreális („készülnek”) annak ismeretében, hogy T. Lászlót és Demszky Gábort még a határozat előtt, március 21-én letartóztatták, és a dossziék szerint ekkor – áprilisban – már nem igazán terveztek semmit – legfeljebb azt, hogyan ússzák meg. Sokat márciusban sem kellett kutatniuk utánuk, hiszen az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán működő baloldali csoport előre bejelentette a tüntetést:
„Aradi Béla joghallgató [a nevét azért nem anonimizálom, mert a néhai joghallgató már a Kádár-rezsimben ismeghatározó jogász, ügyész lett] 1972. március 20-án a BM Panaszirodáján irásos bejelentést tett, mely szerint[T.] László, Demszky Gábor, Báron György [filmesztéta, a MÚOSZ kritikusi szakosztályának elnöke], az ELTE ÁJK hallgatói, több egyetemi hallgatótársukkal együtt, középiskolai tanulók bevonásával 1972. március 21-én a hivatalos ünnepi programtól eltérő külön politikai demonstráció, tüntetés végrehajtását tervezik. – folytatódik a határozat. – Az elsődleges ellenőrzés adatai a bejelentés tartalmát igazolták. Vezetői engedély alapján intézkedéseket tettünk a rendzavarás megakadályozása érdekében.
[T.] Lászlót, Demszky Gábort akciójuk végrehajtása előtt a helyszinről előállitották, több társával együtt igazoltatták. Cselekményükért az ELTE állami vezetése [T.] Lászlóval és Demszky Gáborral szemben fegyelmi vizsgálatot rendelt el, ennek befejezéséig az egyetem látogatásától eltiltották.”
A tüntetés napján készült jelentésből a részletekre is fény derül: „1972. március 21.-én Zsarnóczai József r. őrgy. elvtárs III. Osztályvezető utasitására kiszálltam a VIII. ker.-i Kapitányságra abból a célból, hogy résztvegyek, illetve állambiztonsági szempontból irányitsam azoknak az előállitottaknak a meghallgatását, akik egy Wartburg gépkocsin utazva szervezeten kivüli tüntetés szervezésének gyanujába keveredtek. A VIII. ker-i Kapitányságra […] előállitották; – Demszky Gábor […] apja a Chemkomplex Külker. Válllalat üzletkötője, jelenleg Amszterdamban, anyja: a Pénzügyminisztérium osztályvezetője […] [T.] László […] joghallgatót /: apja nyugdijas BV tiszt: /”. [Már ebből is látszik, hogy nem „akárkik” akadtak horogra. Végig kényes terepen mozgott a BM].
„Két meghallgatott egymástól függetlenül, de egybenhangzóan a következőket mondotta el – így a jelentés:
Őket és barátaikat felháboritotta, amikor értesültek róla, hogy március 15.-én ellenforradalmi elemek nacionalista jelszavakkal tüntetést rendeztek. Az a gondolatuk támadt, hogy március 21.-én a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján vörös kokárdával tüntetést szerveznek ezek ellen az ellenforradalmi elemek ellen.
1972. március 16-tól 18-ig a gödöllői Agrártudományi Egyetemen tudományos diáktanácskozás folyt, amelyen az ELTE jogikarának képviseletében Demszky, mint a jogikar tudományos diákkörének titkára, [T.] pedig, mint a ELTE jogikar KISZ. Bizottságának agit. prop. titkáranéhány más, velük egy véleményen lévő joghallgató társaságában részt vett.
Gödöllőn [T.] és Demszky a rendszerünk melletti tüntetés gondolatát kifejtette és a diáktanácskozás az ő gondolatukat lényegében magáévá tette, mivel egyetértettek abban, hogy az 1956-os ellenforradalom megismétlődését el kell kerülni.
1972. március 18.-án este Demszky, [T.] és még kb. 10-15 joghallgató összejött Báron György joghallgató lakásán és itt ennek a tüntetésnek a gondolatán vitatkoztak. […] március 20.-án a jogikaron ismét vita tárgya volt a tüntetés gondolata
és az emlitett személyek a tüntetés tervét megbeszélték Kozma Pál elvtárssal a Politikai Gazdasági Tanszék Vezetőjével, aki egyébként munkásőr századparancsnok. Kozma elvtárs a tüntetés gondolatával nem értett egyet […].”
GIMNAZISTÁKAT MOZGÓSÍTOTTAK A VÖRÖS TÜNTETÉSRE
Úgy fest, a munkásőr-századparancsnok tanár véleménye későn érkezett, hiszen az iratok szerint az agit-prop-titkár T. vezetésével már előtte megkezdték a „mozgósítást”:
„Meg kell emliteni, hogy a szombat este Báron lakásán hozott határozatnak megfelelelően a résztvevők március 19.-én telefonon a tervezett tüntetésre mozgósítani kezdték az ismeretségi körükhöz tartozó, baloldali érzelmü gimnáziumi tanulókat, többek között a Kölcsey Gimnáziumból – írták a jelentésben. – A mozgósitás részben a március 21.-n a jogikar előtti, illetve a Dózsa György uton a Tanácsköztársasági Emlékmü közelében történő találkozóra szólt. Volt olyan elképzelésük is, hogy >proletár internacionalizmust< feliratu transzparens alatt fognak felvonulni.
1972. március 20.-án este a szóban forgó fiatalok ismét összejöttek Báron lakásán, ahol a vita tárgya ismét a tüntetés terve volt. Ekkor már – részben Kozma elvtárs állásfoglalása nyomán – többekben merült fel kétely a tüntetés helyességét illetően. Ennek eredményeként az ujabb szavazásnál már azok kerültek többségbe, akik a tüntetést ellenezték. Ezért el is határozták, hogy március 21.-én reggel felkeresik a megbeszélt gyülekezőhelyeket és az ott megjelent fiatalokat lebeszélik arról, hogy a hivatalos rendezvényen kívül tüntetést szervezzenek. […] Ennek a határozatnak megfelelelően jelentek meg a gyülekezőhelyeken:
a jogikar előtt és a Dózsa György uton Demszky, [T.] és társai vörös kokárdával és mentek egyik diákcsoporttól a másikig, hogy oszlásra szólitsák fel őket. Elfogásuk ekkor történt.”
Bár Demszkyéket nem bántotta, és hamar elengedte a rendőrség, megfigyelésük megkezdődött. A csoportdosszié fedőneve „Anarchisták” lett, ebbe gyűjtötték azokat a dokumentumokat, amik a csoport tagjaira, illetve a tágabb, szélsőbaloldalinak, maoistáknak nevezhető körre vonatkozott. Bár Demszky Gábor későbbi visszaemlékezésében következetesenújbaloldalinak nevezi a csoportot, mi most nem megyünk bele ebbe a „játékba”. Az állambiztonsági iratokat idézzük, és ők többször megerősítik, hogy szerintük egyértelműen maoistákról volt szó. A dosszié öt kulcsszereplője T., Demszky, Báron, Sz. András és Cs. György volt (utóbbiakat szintén nem tekinthetjük közismert embereknek). De azért előbukkantak még érdekes nevek (az illető nem feltétlenül volt a csoport ismerőse, mint ultra-baloldali személy került a dossziéba):
APRÓ PIROSKA “ULTRA-BALOLDALI” TEVÉKENYSÉGE
„Kivonat >Telki< fn. informátor 1968. szeptember 4-i jelentéséből: > Faragó Imre, volt szoc. dem. politikus szerint készülődő ellenforradalmat most már leverték[Prágai tavasz – MG], de a szellemi áramlatokat nem tudták így elintézni, s ha a Szovjetunió nem talál valamilyen kiutat, a két malomkő között végül is előrlődik.
Az egyik malomkő a revizionizmus, a másik a kinai vonal. Szerinte ez a kő őről bennünket is, annyira, hogy pl. Apró Antal lánya is valamilyen ultra-baloldali tevékenységben vett részt.
De itt mindjárt mondta is, hogy – nem úgy, mint Lengyelországban, ahol a kormány most ujabb antiszemitizmust szit, s ahol nemrégiben a papát is eltávolitották a fia miatt a hivatalából – Apró Antal továbbra is funkcionál. Ugyancsak Faragó szerint, cseh-ügy nálunk csak az értelmiségi körökben van, a munkások nem törődnek vele. Telki<”.
Sajnos, még nem tudjuk, hogy mi volt pontosan az az„ultra-baloldali” tevékenység, amiben Apró Piroska részt vett, de ez az 1968-as év amúgy is élménydús volt a számára.
Azon a nyáron pihent a KGB alá tartozó Nemzetközi Újságíró Szervezet balatonszéplaki üdülőjében, ahol elkészítette azt a feljegyzést, amelyet korábbi cikkemben már bemutattam:
„1968. julius 15.-től 26.-ig üdült Balatonszéplakon Günter Sacharias és felesége. Üdülésük utolsó napjaiban ismertem meg őket. Annak ellenére, hogy igen szimpatikus és kellemes emberek voltak, minden olyan beszélgetés elől, ami komolyabb témákat érintett volna,mereven elzárkóztak” – írta akkor. (Cikkem itt: Állambiztonsági feljegyzés Apró Piroska aláírásával – Balatonszéplakon nyaraltatta a hírszerzés a kiszemelt nyugati újságírókat).
Az „Anarchista” dossziéból kiderül, hogy az ELTE-n működő csoport, illetve leginkább T. László próbálta kinevelni az utánpótlást. Az erre érdemesnek vélt fiatalokat az állambiztonság szerint T. azok közül válogatta ki, akik az egyetem Állam- és Jogtudományi Karára jelentkeztek, és elmentek a felvételi vizsgákra segítő „Studium Generále”-nek nevezett képzésre. Az iratok szerint itt kiválasztott egyetemisták – köztük T. – tanították, készítettek fel őket.
Az állambiztonság kihallgatott több gimnazistát, akik így belekeveredtek az ügybe.
„A felvételi vizsga megkönnyitése érdekében az iskola vezetősége és a KISZ. Megyei Bizottságának javaslata alapján 1971. augusztus 15-30.-a között Budapesten résztvettem a >Studium Generále< tanfolyamán, amelyet tudomásom szerint az ELTE. Állam- és Jogtudományi Kara szervezett” – jelentette az egyik lány meghallgatásán a Békés megyei Rendőr-főkapitányságon (1971. november 2.):
„Hazatérésemet követően [T.]Lászlótól egy levél kiséretében kaptam egy irógépen készitett, indigóval másolt, 8 oldalból álló anyagot, amely >A szocialista forradalom uj szakasza< cimen a kinai kulturális forradalom problémáiról szól.
[…] Én ezt az anyagot egyszer elolvastam. Annyit értettem meg belőle, hogy a kinai kommunista pártba befurakodtak oda nem való személyek, s ezektől a pártot meg kell tisztitani.”
A T. László által a fiataloknak kiküldött pamflet mai szemmel nézve poros, unalmas kommunista propaganda-anyag, de néhány részletet azért nem árt bemutatni. (Ezt is, ahogyan a leveleket is csatolták a dossziéhoz). „Jóllehet a burzsoázia hatalmát már megdöntöttük, a burzsoázia továbbra is megpróbálja felhasználni a kizsákmányoló osztályok régi eszméit, hogy megrontsa a tömegeket, megnyerje gondolkodásukat és megpróbáljon ismét hatalomra kerülni – így a gimnazistáknak küldött propaganda. –Célunk jelenleg az, hogy harcba szálljunk minden olyan tekintélyes személyiséggel, s szétzuzzuk mindazokat, akik a kapitalista uton haladnak”. [Nem vagyok marxista történész vagy filozófus, így nem tudom, hogy ez új-baloldali gondolatnak számít-e.]
Majd:
„Vessük el a félelmet! Ne féljünk a felfordulástól! Mao elnök gyakran mondotta, hogy a forradalom sohasem lehet kifinomult, gyengéd, mérsékelt, kedves, udvarias, tartózkodó és nagyvonalu.”
A legérdekesebb az a pont, ahol a kádereket osztályozzák: „[…] 9. A káderek kérdése A káderek nagyjából az alábbi négy kategóriába sorolhatók: 1. jó 2. viszonylag jó 3. olyan, aki követett el ugyan sulyos hibákat, de nem vált a párt és szoc. ellenes jobboldalivá 4. a párt és szocellenesek maroknyi csoportja”.
NEM MACI, MAO LACI
A maoista T. Lászlót már 1971 végén elkezdték megfigyelni. Egy 1971. október 23-án készült javaslatután harminc napig lehallgatják a telefonját – vagyis a szüleiét – és kilenc napig ellenőrzik a postáját. Egy „Biró Csilla” fedőnevű informátor pedig a következőket jelentette róla (Jelentés, 1971. december 30.): „[…] Elmondta még, hogy [T.] Lacit évfolyamtársai Mao Lacinak hivják. […] Értékelés: […] Az >Anarchisták< fn. ügyjelzésben már többször felmerült, hogy [T.] Lászlót az évfolyamon
>kis Mao<-nak hivják. Jelenleg más oldalról is bizonyitást nyert, hogy […] >Mao Lacinak< is szólitják.”
1972. MÁRCIUS 15.: EZ HÁBORÍTOTTA FEL DEMSZKYÉKET?
Most térjünk rá 1972. március 15-re, amikor hosszú évekig nem látott tömeg ünnepelte 48-at az utcákon. A diktatúra rendőrsége 88 – más források szerint 89 – embert állított elő, többen börtönbüntetést kaptak, nagyon sokakat eltiltottak a tanulástól. A tizenhét évesGrillmayer Józsefet például másfél évet töltött a Gyűjtőben, a kétezres években Laczik Erika készített vele interjút a Magyar Nemzetben. „A tömeg ellepte a Margit hidat, és az úttesten vonultunk. A Bem-szobornál valaki betörte az egyik rendőrautó szélvédőjét. Ez volt a tüntetésen az egyetlen erőszakos cselekmény.
Később átmentünk a Szentháromság térre, ahol ügynökök és KISZ-vezetők közreműködésével már több embert kiemeltek a tömegből. Ekkor a tüntetők a következőket kiabálták: Pribékek, oroszbérencek!
– emlékezett. Íme egy megfigyelési fotó:
Demszkyék – saját akkori magyarázatuk, ill. jelentések szerint – ezt a „nacionalista” tüntetéssorozatot látvahatároztak el, hogy – mint maoistáknak (vagy a későbbi főpolgármester narratívája szerint: új-baloldaliaknak) – lépniük kell. Elsőként elmentek Gödöllőre: „Március 16-18 között Gödöllőn megrendezett Tudományos Diákkörök X. Konferenciáján – a hivatalos Szervező Bizottságnak előzetesen nem jelentve – megjelentek: [T.] László, [Sz.] András, Báron György, Demszky Gábor, [K.] Andrea, Majtényi László joghallgatók – olvasható abban a hosszú feljegyzésben, amelyet letartóztatásuk napján, március 21-én készített a BM:
Kérték – s hosszas vita után kaptak engedélyt –, hogy résztvegyenek a filozófiai és az ifjúsági-szociológiai szekció-üléseken. Megjelenésükkel egyes dolgozatukkal és felszólalásaikkal vitát kezdeményeztek, átmeneti zavart okoztak.”
Itt felbukkan egy újabb név: Majtényi László, akiről most csak annyit jegyeznék meg, hogy a diplomája megszerzése után életrajza szerint a Magyar Hajózási Részvénytársaság jogtanácsosa lett. A dossziéhoz csatolták azt a feljegyzést is, amelyben összegyűjtötték a„Gödöllőn tartott tudományos országos TDK; Konferencián részt vett ELTE hallgatók” névsorát, ezek közül a közismert emberek nevét közlöm: „1, Demszky Gábor [..] 4, Báron György, 5, Majtényi László […] 7, Gara Iván [ismert bankszakember lett], 8, Szikora János [a mostanában zaklatással vádolt rendezőről, színház-igazgatóról van szó] 15, Karádi Éva [Lukács György-kutató, filozófiatörténész]”. Ők nem feltétlenül voltak„maoisták” (egy kivételével – Karádi – később is felbukkannak ebben a cikkben), mindenesetre ők mentek el az ELTE -től, ezért szerepeltek ezen a listán a dossziéban.
EGY ELŐRE BEJELENTETT TÜNTETÉS KRÓNIKÁJA
Később – ahogyan a korábbi jelentésben is olvashattuk – a csoport egy része Báron Györgyék lakásán gyűlt össze, ahol a tüntetésről vitatkozott. A társaságból végül Aradi Béla ment a BM Panaszirodájához, az ott felvett jegyzőkönyv szerint ezt mondta: „Egyrészt azért teszem meg bejelentésemet, hogy engedélyt kérjek a holnapi felvonulásra, másrészt védelmet kérjek az esetleges huligán elemektől.” („Felvéve 1972. március 20.”)
A rendőrség végül nem engedélyezte a vörös kokárdás szeánszot – más se hiányzott nekik a központi (például KISZ-es) ünnepségek mellett –, ezt Aradi közölte társaival. Mégis kimentek, ahol Demszkyt és T.-t letartóztatták.
EGY KOMPLEX-OSZTÁLYVEZETŐ ITT, EGY NYUGÁLLOMÁNYÚ EZREDES OTT
A BM a demonstráció másnapján, 1972. március 22-én javasolta Demszky és T. („Mao Laci”) telefonjainak 90 napos lehallgatását (T. esetében újra). Ekkor is megerősítést nyert, hogy nem hétköznapi egyetemistákról volt szó. T.-vel kapcsolatban ezt írták: „A telefonállomás édesanyjának, Szabó Károlyné MSZMP-tag, a Központi Bizottság politikai munkatársának neve alatt van nyilvántartva. [T.] László nevelőapja Szabó Károly MSZMP-tag, a BM. nyugállományu ezredese. [Az iratot gépelő állambiztonsági alkalmazott vajon nyelt egyet? – MG] Az operativ rendszabály utján kizárólag a[T.] László által és tevékenységével összefüggő beszélgetéseket rögzitenénk.” Demszkyvel kapcsolatban pedig ezt írták: „Az állomás Demszky Rudolfné MSZMP-tag, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője nevén van nyilvántartva. Férje Demszky Gábor [helyesen Rudolf]MSZMP-tag, a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat osztályvezetője.”
A DOCENSEK NEM AKARTÁK VÁLLALNI A FEGYELMI ELJÁRÁST
A rendőrségen kihallgatott jogászhallgatókat (Demszkyt, T.-t és a jelentés szerint a rendőrségre a Demszky Wartburgjában hagyott kabátjáért bement (!) Sz. Andrást) Sárándi Imre, a kar dékánja felfüggesztette. Nem volt egyszerű, az erről készült jelentésben (március 28.) látjuk, milyen burok védte őket az ELTE-n: „Dr. Sárándi Imre elvtárs gondként vetette fel, hogy a fegyelmi bizottság elnöki tisztére felkérte dr. Vig József MSZMP-tag, a Büntetőeljárás-jogi Tanszékének docensét, aki azonban ezt betegségére való hivatkozással nem fogadta el. Ezt követően intéztek kérést dr. Volczer Árpád MSZMP-tag, a Jogi Kar Marxista Tanszékének docense felé, aki megbizatását szintén nem vállalta azzal, hogy >az érintett hallgatók az ő neveltjeik, hozzájuk közelállanak, ismerik problémáikat és ilyen körülmények között a fegyelmi bizottság elnöki tisztjének betöltése számára kinos lenne.<”
Árulkodó már ez is, hogy a marxista Volczer természetesen nem vállalta a dolgot. Miért is tette volna? De még érdekesebb a jelentés folytatása: „Molnár István elvtárs a Jogi Kar dékáni titkára a Budaőrsi uton történt beszélgetésről ugy tájékoztatott bennünket, hogy a fentiek mellett még észrevételek hangzottak el a rendőrséggel szemben is. Nem értik a [T.] Lászlóékkal szemben tanusitott humánus eljárást. Ha egy szerényebb sorban élő, >falusi gyermeket< – mondották – hasonló cselekmény miatt a rendőrség előállitana, >biztos jól megkalapálnák<.”
AZÉRT VANNAK A JÓ BARÁTOK…
Jogos kérdés, hogy kik tartoztak ebbe a maoista (bocsánat, új-baloldali!) csoportba. Pontos választ ma már nehéz erre adni, hiszen csak jelentésekre, feljegyzésekre hivatkozhatunk, ami nyilván nem egyenlő az igazsággal. A BM szerint Demszky és „Mao Laci” mellett Báron György is kulcsszereplőnek tekinthető, már csak azért is, mert az ő lakásán tartották a gyűléseket. Egy bizonyos „Garai” ezt jelentette róla:„Báron György […] Legjobb barátja Kőbányai János [író, szerkesztő, tavaly kapta meg a Komlós Aladár-díjat, amely kapcsán barátja és mentora, Heller Ágnes mondott laudációt]. Ők ketten szerkesztik a II. évesek faliujságját, valamint cikkeket irnak az egyetemi lapokba is. Tudomásunk szerint mindkettő apja ujságiró és aMÚOSZ-ba járnak tanfolyamra. [Báron biztosan, ezt életrajza is megerősíti – MG] Báron jó baráti viszonyban áll a Majtényi Lászlóval is. […] Ilyen jó viszonyt tart fenn minden politikai és kulturális megmozdulás szervezőjével, többek között Vámossal [minden bizonnyal Vámos Miklós, aki szintén az ELTE-re járt ekkor, és újságot szerkesztett – MG], Szikorával, Demszkyvel. Ő maga is kezdeményez ilyeneket, pl. idén Majthényivel >Egyetem, demokrácia, KISZ< néven, némileg partizánakciónak nevezhető vitadélutánt tartottak az Eötvös klubban. […] Értékelés: […] Báron György […]
Szélsőséges, anarchista nézeteket hangoztat. Barátai: Kőbányai János és Majtényi László, II. éves hallgatók, vele azonos politikai koncepciót képviselnek. Majtényi a márc. 21-i tüntetésről tudott, azzal egyetértett, Kőbányai Jánost viszont a helyszinen igazoltatta a rendőrség.”
(Jelentés, Bp. 1972. április 12.)
Kőbányai letartóztatását Csáki Ernő is megerősítette, aki az állambiztonság részéről tájékoztatta a rendőrség akciójáról az ELTE dékánját, Sárándit: „Az egyik csoportban feltünő viselkedést tanusitott egy fiatalember, aki összekötőként járt a csoportok között és különböző utasitásokat adott. Ezt a személyt igazolásra szólitották fel, melynek során megállapitották, hogy azonos: DEMSZKY GÁBOR […] lakossal […] az ELTE […] hallgatójával […] Mivel mozgásából egyértelmüen szervező tevékenységre lehetett következtetni, beültették az URH-s gépkocsiba. Ekkor a közelben álló három fős csoport az URH-s gépkocsi mellett elhaladva, kézzel jelzéseket adott Demszky Gábornak. Igazoltatásuk során megállapitást nyert, hogy közülük két fő szintén az ELTE hallgatója: [T.] LÁSZLÓ […] KŐBÁNYAI JÁNOS […] Az igazoltatást végző rendőr elvtársaknak [T.]László kijelentette: >Ha Demszky Gábort előállitják, akkor engem is, mert együtt szerveztük az egész eseményt.< A későbbiek során [T.] kijelentette:
A Hüvösvölgyi nagyréten kellene egy kicsit körülnézni, mert ott érdemesebb.<”
[Hüvösvölgyön azok gyűltek össze, akik kiálltak a március 15-én letartóztatott diákok mellett. „Mao Laci” kiszólása sokatmondó: ne őket, a szélsőbaloldaliakat bántsák, hanem menjenek inkább a diktatúra ellen lázadókat megfegyelmezni. És persze az a magabiztosság is logikus, amivel feladta magát, talán azt gondolta, semmi baja nem lehet az egészből.]
A kisebb csoportok megfigyelése során kiderült, hogy hozzájuk tartozott több fiatalember, akiket szintén igazoltattak. Ezek: GARA IVÁN […] BÁRON GYÖRGY […] [K.] FERENC […] [Sz.] ANDRÁS […] A fiatalok piros kokárdát viseltek. […] Ügyükben jelenleg vizsgálat nem folyik,ellenük büntetőeljárás nincs folyamatban” – írta Csáki Ernő Sárándinak. A fegyelmi eljárás megindult, ahogyan a nyomozás is. Ekkor már tudták a Belügyminisztériumban, hogy nem akárkik kerültek a célkeresztbe. Az egy dolog, hogy szélsőbaloldaliak voltak, de ennél lényegesebb volt családi helyzetük. Az Összefoglaló jelentésben egészen nyíltan fogalmaztak:
„Elgondolkoztató, és a további lépéseink kialakitását is befolyásoló az a körülmény, hogy a fenti tevékenységet szervező egyetemi hallgatók szülei között jelenleg komoly funkciót betöltő elvtársak is vannak.”
(Összefoglaló jelentés és javaslat, Budapest, 1972. április 5.)
Folytatom.
Vezető kép: Demszky Gábor/MTI
https://pestisracok.hu/allambiztonsagi-jelentesek-az-elte-maoista-csoportjarol-demszky-baron-majtenyi-kobanyai-mao-laci-es-tarsaik/
Kapcsolódó írások – ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet
- „Provokativ vitát erőszakoltak ki […] antiszemita, szemita nézetek vonatkozásában” – jelentések a Demszky, Majtényi-féle maoista csoportról2019.03.18.
- “Az Úristen különös kegyelméből éltem túl a kommunisták kínzásait” – Beszélgetés Pákh Tibor forradalmárral (videóval!)2019.03.18.
- Őket elektrosokkolták, minket meg zsebre vágtak – Az ellopott rendszerváltás margójára2019.03.18.











