kb. 4 perc olvasás
Ha kimondjuk a szót :”pogácsa”, az általunk ismert közkedvelt eledelre gondolnak nemcsak a szomszédos népek, de még Törökország lakói is. Legrégebbi nemzeti étkünk egyike, a pogácsa „ősét” a történetírók szerint már a „honfoglalás” idején is fogyasztották eleink.Eredetileg a hamuban sült pogácsa parázson sült kenyeret jelentett, azaz egy nagy lapos kenyérféle lehetett. Igy már érthető, hogy népmeséink világgá ment főhősének miért volt elég egyetlen hamuba sült pogácsát tennie tarisznyájába.
S hogy miért szeretjük a pogácsát? A pogácsa igazi népi ennivaló,a vendéglátás elmaradhatatlan része. Nagyszüleink gőzölgő pogácsája az otthon melegét juttatja eszünkbe. A pogácsát nem lehet nem szeretni, mindenkinek van egy biztos pogácsareceptje, amivel elkápráztatja vendégeit. Ma még mindig a hagyományos ízesítésű pogácsák a legkedveltebbek, mint a túrós, tepertős vagy a sajtos pogácsa. Édes pogácsát is lehet készíteni,ezek enyhén sós tésztájába töltelékként lekvárt vagy krémeket tesznek.
Pogácsát készíthetünk omlós vagy leveles változatban. Az omlós tészta lényege, hogy a lisztet a zsiradékkal összemorzsoljuk, majd hozzáadjuk a kedvünk szerint az ízét,jellegét adó krumplit,túrót,…-nagyon sok lehetőség van.Leveles tészta készítésekor a liszthez adjuk a zsiradék tizedét és a többi hozzávalót.Pihentetés után kinyújtjuk a tésztát és a maradék zsiradékkal megkenve hajtogatjuk, s ezt ismételjük néhányszor.
Manapság terjednek a nagyüzemben gyorsan,praktikusan előállítható szögletes „pogácsák”, de ne feledjük, az igazi pogácsa kerek! Ennek régi hagyománya van,a körforma magasabb jelentéssel is bír, a világ egységét, a természet körforgását is szimbolizálja. Bizonyos ünnepeken a közösség együtt törte meg és fogyasztotta el a táltos által spciális recept alapján elkészített pogácsát emlékezvén arra, hogy az ember is része ennek a nagy kerekségnek…
A Czuczor -Fogarasi szótárban (1862)
POGÁCSA
(pog-ács-a) fn. tt. pogácsá-t. Sajátnemü lisztgyuratból való, porhanyó, ropogós, izletes sütemény, melynek alakja rendesen kerek, dudoru, gömbölyü. Zsiros, vajas, töpörtős pogácsa. Mézes pogácsa. Örül neki, mint tót a pogácsának. (Km.). Néha a zsiros tarisznyából is pottyan ki vajas pogácsa. (Km.). Sokrétü pogácsa Istennek áldása. (Km.). A Müncheni codexben így neveztetik a zsidók husvéti kovásztalan kenyere, lepénye. Átv. értelemben így neveztetik a pogácsaformára alakított tésztaféle anyag, pl. kendermagpogácsa, az olajütőben képzett sonkolyból; gyógyszerészi pogácsa. Tájdivatosan pl. Abaújban: bogácsa.
Kerek, gömbölyü alakjánál fogva rokon a bog, bogács, boglár, boglya, bogy, buga szókhoz. V. ö. PO, gyökelem. Gyarmathi Sámuel a latin ,focus’ szótól származtatja, mintha volna „focacia, a foco in quo torretur.” Egyébiránt megvan a török, csagataj nyelvben, és több szláv nyelvekben is.
Varga Csaba a BOG gyökből származtatja, miszerint:
BOG
Az alapgyök: bo=”ívesre hajló”. Egyik bővítménye: bo-og, ez összevontan ejtve: bog. A benne rejlő kép: „csomódad, dudoros, íves hajlású valami” (Pl. német: ‘bogen’, ‘bug’= görbület). Ez ősképből a bogos, bogáncs, boglya, boglár, buga, fordítva guba. A bogár és a bagoly is bog. Dudoros oldaláról neveztetett el a bögre és a bogrács is. A bog lágyan, gy-vel is ejthető: bogyó, bögyörő, bögy, bugyor, bugyelláris, bugyog, buggyos, bugyi, bugyolál. A forrásban lévő vízben pl. sok kis „buggy” keletkezik, lásd bugyogó víz, de a ruhadarab is bugyogó, mert azonos a kép. E bog gyökből az angol ‘bug’=bogár, ‘bag’= bugyor (zacskó), svéd ‘bagg’. A gy helyett ty is ejthető: bütyök, batyú (pl. a túrós batyú is), butykos, minek alapjából a ‘butelia’. Német ‘Bugt’=bütyök. A b m-vé is válhat: batyú>motyó, bögyörő>mogyoró, bog>mag. A gyök végén ny is lehet: mony a tojás is és a here is, mert bogy mindkettő. Érdekes még a bodza szó is: a bogyózó szó összevontan ejtve.
A b-t p-nek ejtve adódik a bog-ból a pog, innen a POGÁCSA (bog-ács), német: ‘pack’, mert bog, bugyor ez is, ahogy a pacal, a pocak, a pók és a poggyász is. Az angol ‘baggy’= bugy, bugyor, a ‘baggage’ pedig szintén magyar, a poggyász b>p változata. Ugyanez a francia ‘bagot’, ‘bagage’= poggyász is.
A bog szó zöngétlenül ejtjve: bok, buk, bek, bék. Innen az egyaránt bogot jelentő bokor és bokréta. Német ‘Bukett’: bokréta. A kócos gyereket, s a pulit is bogossága miatt nevezzük így: buksi. De a boka is bog, továbbá latin: ‘bacca’=bogyó, ‘baccátus’=”gyönggyel ékesített”, értsd: bogyós. Francia ‘bacciforme’: bog, bogyó formájú. De a béklyó is bog (boglyó, bogol).
Ám mi köze lehet egymáshoz az egyazon gyökű béklyónak és békének?
Aki lát, hamar rájön. Mert nem csak a béklyó, hanem a béke is bog: amit megkötöttünk. Kötés. A frigyet, a szövetséget, a szerződést is kötjük, s az ezáltal keletkezett csomó a bog>bok, bék.* Hun ‘bek’=békés. E bék(e) szavunk b>p módosulattal: olasz ‘pace’, angol ‘peace’, szláv ‘pokoj’, latin ‘pax’, franczia ‘paix’. (Az x úgy kerül ide, ahogy pl. a fog=fig, illetve pl. szék (pl. székely) szavakba is: ‘fix’, ‘szax’.)
Bog, bag, bagh, bug, bugy, bogy, begy, bögy, bigy, bek, bék bok, buk, bacc, POG, pok, pók, poc, pac(e), pax, paix, pogy, poggy, baty, but, buty, moty, müty, mogy, mony:
egyetlenegy ősi szavunk ez – harminc féle kiejtéssel.
—