kb. 6 perc olvasás

Bölcsek s balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák vagy akár állatorvosi lovak
A Jóisten országa vagy földi és égi poklok
Az ember életminőségét javító vagy rontó
![]()
Mind egy magyar mondat: a részletben az egész
Elv és gyakorlat, életforma és pályafutás jellemzése
Pozitív ∞ helyett negatív: szabad ötletek jegyzéke – IV.
![]()
Villon
Haláltánc-ballada
Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
„Mit sírsz” – rivallt reá – „bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!”… S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfutta, mint egy porszemet.
– Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Gót ablakokban sírt az Orvos:
„Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?”
S az nyílt: keszeg magiszter
táncolt végig a szobán,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
„Igyál, e nedv hűs, mint a – mámor,
s nincs seb, mit hegged nem takar,
igyál, testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar.”
– Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rőt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta őt:
…”Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugráltunk bakot.”
„Jövök már!” – szólt, s a víz lenn nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
– Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Repedt tükrénél állt a Céda:
„Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregből már senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény…”
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó válegény:
„Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát lárva
ágyékod hervadt bíborán!”
– Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Éjfél borult a háztetőkre,
s kuvikhan szólt a berken át,
midőn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: „Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincsed elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem.”
– Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Aránypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: „ne még, ne még”,
de ő már átkarolta drága
csípői karcsú, gót ívét,
„engedj csak még egy lanyha csókot,
meg egy gyönggyel kivart ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát” –
de ő, rút foltot fetve mellén,
mely, mint rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.
– Tunyán helyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
„Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig.”
„Nem fejted” – szólt a hang- „nem fejted”
s vállára vette jéghideg
kezét , míg felrobbant a lombik:
„Aludni mégy most, mint a töbiek.
– A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Pestis-csengőkkel jött dögvész,
s a reimsi szentegyház előtt
húsvétvasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
„Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk nagyúr! Csengőm csörög –
légy pápa vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn – én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!”
– Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
„Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mnt a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!”
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
– A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

*
1. Aki nem teszi fel a pontot az i-re, a koronát az életművére stb.
2. Nyilvántartanak!? Nyilván tartanak tőled, és nem is indokolatlanul…
3. Lankadatlan talp- és seggnyaló: leküzdi magát a gerinctelenek közé
4. Szabad szerettem volna lenni mindig, ezért kísértek végig őrök az úton
5. A „barátodra” – „a békesség kedvéért” – ráhagyod hülyeségét
6. A mennyiséggel – per se hasztalan – próbálod pótolni a minőséget
7. Mindig csak jajong, jajgat, jajveszékel/ Jaj de jó a habos sütemény…
8. Ki másra, mint nyílt/titkos ellenségére bízza önéletrajza megírását
9. Lábujjhegyre állsz a randevún, a házasságban elhagyod magad
10. Csak a nászúton döbben rá: Ő nem szellemi, lelki, nemi élettárs
11. Ha véget érnek a mézeshetek, már meg is keserednek a mindennapok
12. Az már régóta minimum birkatürelem, ha hátából szíjat lehet hasogatni
13. Mit ér az, ha csak a feleslegből, nehezen, lassan, kioktatva adsz
14. Hinni csak a templomban kell, azon kívül minden megengedett?
15. Kisisten vagy: saját képedre formálnád hitvesedet, utódaitokat?
16. Csak addig nyomozod az igazságot, amíg az rád jó fényt vet?
17. Csak akkor csodálod meg lábát, amikor már épp amputálhatják
18. Csak akkor írsz naplót, vagy énekelsz/gitározol, ha ez piacképes?
19. Csak akkor méretteted meg magad, ha tuti biztos a győzelem?
20. Csak akkor tudsz könnyezni, ha sokáig sok hagymát pucolsz?
21. A „törpe” is szükséges kihúzni azt az óriás meserépát
22. „Én csak egy porszem vagyok, rajtam nem múlik semmi!”
23. A fűszálon pici él: és mégsem kisebb a világtengelynél?
24. A Jóisten osztott rá szerepet – visszaadta, rosszul játszotta
25. Az egykori tüzes rajongóból lesz egy kiégett, cinikus
26. A látni vágyó éppenhogy a vakító Napba – nem – tekint
27. Vakfoltos: szemedben nincs gerenda, de máséban szálka?
28. Az álbarátnál még a senki/az ellenség is sokkal több, jobb
29. A „betegség” egy gonosz ellenség, vagy fájó, de isteni intelem?
30. Rendelt ideje van mindennek: addig üsd a vasat, amíg nem késő…
31. A sajtótörvény – is – ilyen egyszerű: nem szabad semmit hazudni
32. Az igehirdetésed papíros-igazsága: van-e vajon sors-aranyfedezete?
33. Ha egy kígyót melengetsz a kebleden, az felengedve megmar
34. Az önmegvalósító ember nem talál rá, mire hívja el őt az Isten
35. Ahogy élsz, úgy ítélj, ne kettős mércével: nincs erkölcsi privilégium
36. Cselekedeted maximája egyszersmind általános törvényhozás elve?
37. Ne dobj követ a házasságtörőre, de ő se vétkezzen tovább…
38. A kicsire nem adsz, a nagy meg nem számít: gaz-igaz
39. A kis tüzet még nem oltja, a nagyot meg már nem tudja
40. A bátraké a szerencse: aki nem mer, az nem esélyes nyerni
41. „Szabadon” él a kicsik hatalmával: felgyújtja a házat, erdőt…
42. A rombolás, pusztítás jelenti neki a gyors, nagy sikerélményt
43. A könnyebb ellenállás iránya: aprópénzre váltod talentumod
44. A nagykönyvből lesve, puskázva udvarolsz, bókolsz és csókolsz
45. A legelsőként a legnagyobbat rúgja a már döglött oroszlánba
46. Bár a legjobban érted, de a legkevésbé sem élvezed a vicceket
47. A legősibb mesterséget űzöd: tested érintett, lelked érintetlen?
48. A levert túl magas léc után azt játszi könnyen átléphetőre teszed
*

Az emberélet-romlás sorrendes forrásai
I. Aminőt-amennyit közvetlen magamnak árthatok
II. Aminőt-amennyit jó szándékkal nekem árthatnak
III. Aminőt-amennyit az álbarátaim árthatnak nekem
IV. Aminőt-amennyit – közvetlenül – másnak árthatok
V. Ahogy-amennyit a hivatásos segítők árthatnak nekem
VI. Aminőt-amennyit a nyílt ellenség/rossz hatalom árthat
VII. Aminőt-amennyit az ún. balszerencsének köszönhetek


Kapcsolódó írások – ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet
- Plusz-mínusz: ötletjegyzék III.2019.06.30.
- Félénkek.2019.06.29.
- Plusz-mínusz: ötletjegyzék II.2019.06.29.