Plusz-mínusz: ötletjegyzék III.

Írta: Nagy Jenő · 2019. június 30.

kb. 7 perc olvasás

Képtalálat a következőre: „in effigie akasztás régen”

Bölcsek és balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák vagy csak állatorvosi lovak

A Jóisten országa vagy földi és égi poklok

Az ember életminőségét javító vagy  rontó

akasztottak- -pisanello_010

Mind egy magyar mondat: a részletben az egész

Elv és gyakorlat, életforma és pályafutás jellemzése

Pozitív ∞ helyett negatív: szabad ötletek jegyzéke – III.

Kapcsolódó kép

François Villon:

Az akasztófavirágok balladája

Embertestvér, ki erre jársz a nyáron,
a dombtetőn, barát vagy idegen,
ne gúnyolódj e három jómadáron,
kik itt lengünk a sárga zsinegen:
bőrünket, nézd, a víz lemosta régen,
nyelvünk megzöldült, mint a rézgaras,
és így forgunk a korhadó kötélen,
pökhendi táncban, mint a szélkakas;
hasunk, amelybe bort tömtünk s kalácsot,
mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt,
s szívünk, amely a názáreti ácsot
sohsem dicsérte, már a sárba folyt.
Ne röhögd ki gyalázatunkat, vándor,
s ne csak mibennünk lelj bűnt és hibát,
s ha majd a meggymagot kiköpted szádból,
rebegj értünk egy Áve Máriát:
– hogy a gonosz Hold szarván el ne essen,
s az égig jusson e három zsivány,
s ruháik foltján többé ne nevessen
a grófkisasszony és az úrilány –
de kérd reánk az Úr kegyelmét,
hogy a bitóról hófehéren
megoldja Villon árva lelkét
Krisztus nevében.
Ámen, ámen.

A barna rongyok hulltak már a fáról,
s át harminchárom sáros vármegyén
hárman jöttünk koldulva Flandriából:
Ythier Méchant, Colin Cayeux meg én.
És egy nap térdig hóban állt a róna,
s a házakból követ dobtak ki ránk,
s a réteken nem nőtt, csak csipkerózsa,
s deres kökénytől felkopott a szánk,
s ott röpködött a varjú is, mely újra
fülünkbe károg, itt a dombtetőn,
s mi ültünk hárman tar bozótba bújva
s árván a ködtől megfakult mezőn.
Kislány, ki erre jársz egy jóbaráttal,
ki majd letép, te liliomvirág,
ne nézz reánk szemedben durva váddal,
de mondj értünk egy Áve Máriát:
– hogy a Tejút vizében meg ne ázzon,
s az égig jusson e három betyár,
s ott lovagoljon fenn a szivárványon,
ahol nincsen se úr, se szolga már –
és kérd reánk az Úr kegyelmét,
hogy a bitóról hófehéren
megoldja Villon árva lelkét
Krisztus nevében.
Ámen, ámen.

Ott ültünk a mezőn híg őszi ködben,
s fáztunk a hűlt tűz szürke kormain,
míg a hold rőt lámpását felkötötte
Rouen várának lila tornyain.
S hogy lassan egyre mélyebb lett az alkony,
„nézzétek” – szóltam – „mily veres a hó”,
Ythier Méchant a kését nézte akkor,
és arra jött egy batyuzó zsidó.
Ott jött görnyedten, vénen és mi szépen
felálltunk s taplót kértünk és tüzet,
de ő a kést bámulta s zöld szemében
sötét toronyként állt a rémület.
És így végeztünk véle mind a hárman,
mondj értünk még egy Áve Máriát,
s az Úr az örök élet aranyával
fizesse meg irgalmad aranyát:
– hogy a Göncöl kocsisa fel a bakra
vegye magához e három gonoszt,
s vad vágtában vihesse a magasba
Hozzá, ki már csupán kegyelmet oszt,
és kérd reánk az Ő szerelmét,
hogy a bitóról hófehéren
megoldja Villon árva lelkét
Krisztus nevében.
Ámen, ámen.

A vén zsidót a búzaföldbe dobtuk,
s a vén zsidó vagy száz tallért nyomott.
Aztán kocsmába mentünk és kimostuk
a rongyainkból mind a vérnyomot.
De a zsaruk elfogtak a határban,
s rozsdába verve vittek Párizsig,
bűnbánat nélkül haltunk mind a hárman,
s hasunkon, nézd, a lódarázs hízik,
szemünkkel varjak szállnak fenn az égen,
és forgunk-lengünk, mint a szélkakas,
és mellbimbóink, megrohadva régen,
leestek tegnap, mint a rézgaras –
vállunk a naptól már barnára égett:
testvér, ne vess meg, mint a nagyvilág,
és mondj, ha a Montmartre-i dombra tévedsz,
értünk egy végső Áve Máriát:
– hogy Colin Cayeux lókötő pofáját
s Ythier Méchant-t a zsebmetszők közül
bírák, pandúrok, ott fenn már ne várják,
rútul pislogva egy felhő mögül –
de kérd reánk az Ő kegyelmét,
hogy a bitóról hófehéren
megoldja Villon árva lelkét
Krisztus nevében.
Ámen, ámen.

[fordította Faludy György]

Képtalálat a következőre: „akasztottak”

1. Csak a – még szép – tested árulod, lelked közben mély hűtve…

2. Csak hátsó szándékaid vannak, csak hátulról közelítesz hozzám

3. Késő bánat eb gondolat – ő már csak a lépcsőházban kapcsol

4. Úgy érzi, halad – de csak a szennyárral sodródik a pöcegödörbe

5. Demagóg ígéretekkel teli padlása, és ő is teletölti másokét…

6. A babárjain csücsül – múltját éli fel, régi dicsőségéből élne

7. Sohasem hallhat szirénéneket/holtig a szirénsziget foglya marad

8. Egy pofon után bármit bevall: még pápai vizeken is kalózkodott

9. A te vádalkud: feladod anyád, kedvesed, hogy mentsd a bőröd

10. Hitt a bírónak, feláldozta a szüzességét: kedvese mégis bitófán…

11. Elefánt mások szerelmi légyottján – fölös/káros ötödik kerék

12. Hibbant, féleszű, félkegyelmű – nincs ki a négy kereke

13. Eszméletlen, ájultan, kómában/rögeszmés, téveszmés

14. Hipnotikus álom: média bűbáj – s nem ocsúdik, eszmél

15. Magad mindig kitakarod, sebed tüntetően elvakarod, feltéped

16. Nincs már/sose volt, aki csókoljon, „apoljon” és ápolgasson

17. Megtalálod a szarva közt a tőgyit

18. Meddő: nagyon későn nagyon akarna gyereket

19. Nagy akarásodnak csak görcs és nyögés a vége

20. Fogamzásgátló elnőve „előrelátóan” sterilizáltatta” magát…

21. A házaspárnak mindene van, csak gyümölcse nincs

22. Jól vagyok! – mondod, de a nyelved és a beled is kilóg

23. Rég nem kakilt egy jót: a végbele oldalt kivezetve (sztóma)

24. Gúzsbakötve táncolsz, szögesdrótkerítésen át szerelmeskedsz

25. Csak a cserépkályhától elindulva „tudsz” táncolni

26. Társastánc helyett részegen szólóban csak vonaglasz

27. Botfülű és botlábú – rálép a lábamra, összevissza rángat

28. Folyton kiesel a járás, a beszéd ritmusából – kizökkentett

29. Egyszer kinevették, azóta nem táncol, énekel, szaval stb.

30. Ha netán elrepülne a papír, oda lenne minden tudománya

31. Nincsen apád, anyád, se Istened, se hazád: nincsen semmid

32. Ha van valamid: loptad, ha semmid sincs: elkorhelykodtad

33. Légvárat épít/lakik és a pszichiáternek még lakbért is fizet…

34. A hátad mögött állt az Isten, s te megkerülted érte a Földet

35. A házaséletedben a szex a kötelesség szintjére redukálódott

36. A Mestert mindenhova követed – a kútba/örök kárhozatba is

37. A nem szabadidős önmagaddal nem vállalsz önazonosságot

38. A nyájemberségtől taszítva az öncélú különcködésnél kötsz ki

39. Minden szabály kérdéses: a nyílt vízen építenéd át a hajódat

40. Regressus ad infinitum „bizonyít”: nincsenek életforma-axiómái

41. A rendelt keskeny ösvény helyett: széles úton be a szakadékba

42. A romokban csak pusztulást, és nem egy új ház esélyét látod

43. A rossz alapra épített házat próbálgatod toldozni, foltozni…

44. A rövid karod-kardod nem mered megtoldani egy lépéssel

45. A rozzantnak látszó gebébe nem lát bele táltos paripát

46. Személyválogatás miatt elesel új, életgazdagító kapcsolattól

47. Nem most, de a sosemvolt múltban/ a képzelt jövőben „élsz”

48. A szájadból segget csinálsz: lerombolod felépíted hitelességed

*

Képtalálat a következőre: „irigység festmény”

François Villon:

Az irigy nyelvek balladája

Végy arzénes savat, salétromot,
S avas faggyút habos lúggal maratva;
Hozzá olvadt ólombul egy csomót,
Forró szurokkal, kénnel elhabarva,
Zsidó nő piszkát is hozzá vakarva;
S vedd leprás ember lábmosó levét,
Meg ócska bocskor átizzadt belét
Áspis kígyó sűrű vérébe mártva;
Tégy hozzá róka-, farkas-, borz-epét,
– Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

Szedd egy halászni rest, öreg, kopott,
Fogatlan macska agyát száz darabra;
Végy vén, veszett eb ínyéről habot,
Öszvér turháját hozzá aprogatva
– Ha már az ollód szeletekre szabta-
S kell hozzá még csatorna-hordalék,
Amelybe patkány dugja orrhegyét,
Folyik zöld és varangyos-béka nyála,
Fut kígyó-, gyík-had s más ily büszke nép:
Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

Míg élõ sikló köldökét rakod
– Kézzel nem érve – gyilkos szublimátba,
S holdtöltekor a vért hozzá csapod,
Mely megalvadt a borbély-tálban állva,
S egy részin barna, másutt hagyma-sárga:
Végy piszkos teknőbül pelenka-lét,
Adj hozzá vedlő rossz sebet, fekélyt,
Egy szajha öblítő-vizébe hányva,
(Nem járt lebujban az, ki meg nem ért):
Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

Ajánlás

Jó Herceg, törd át mind e csemegét,
Ha szitád, rostád, zsákod nem elég,
Egy sárga üllepű gatyán, vigyázva,
– De disznó-szarral ízesítsd elébb – 
Az irigy nyelvet ebbe főzd puhára!

[fordította Mészöly Dezső]

Képtalálat a következőre: „irigység festmény”

*

Képtalálat a következőre: „in effigie”

Az emberélet-romlás sorrendes forrásai

I. Aminőt-amennyit közvetlen magamnak árthatok

II. Aminőt-amennyit jó szándékkal nekem árthatnak

III. Aminőt-amennyit az álbarátaim árthatnak nekem

IV. Aminőt-amennyit – közvetlenül – másnak árthatok

V. Ahogy-amennyit a hivatásos segítők árthatnak nekem

VI. Aminőt-amennyit a nyílt ellenség/rossz hatalom árthat

VII. Aminőt-amennyit az  ún. balszerencsének köszönhetek

Kapcsolódó kép