kb. 24 perc olvasás
Eugéniusz:
Önsors-rontás/javítás ABC – X.
pppppppppppppp
Emberélet mennyiség/minőség
Szócikk-csíra/vázlat gyűjtésem:
A létjavítás/rontás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp
Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
pppppppppppppppppppppp
Vörösmarty Mihály versei
Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.
.
Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.
.
Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.
.
Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!
*
NÉVNAPI KÖSZÖNTÉS
Laurához
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál pogánynak,
Mert pogány vagy és kegyetlen
Híved fájdalmának.
.
Vagy ha már meg kelle lenni,
Mondtak volna másnak,
Szép-, hamisnak, kellemesnek
Csak ne Laurának.
.
Mondták volna: légy gyönyörré
Mindenek szemében,
És örömnek kútfejévé
Férfiak szivében;
.
Vagy neveztek volna inkább
Fájdalom napjának,
Gyötrelmemnek, bánatomnak,
Búm okozójának.
.
Gyötrelem bár s bánat és bú,
De az enyém volnál,
Már keresztségedtől fogva
Lelkemhez tartoznál.
.
Hát ha még jobb szíved volna,
Hátha még szeretnél,
Lelke lennél életemnek,
Drágább en lelkemnél.
.
Nincs az a kincs, nincs dicsőség,
Melyért od’adnálak:
Egy életre elég volnál
Isten áldásának.
1842. június
*
LAURÁHOZ
Rád nézek, mert szeretlek,
Rád nézek, mert gyülölsz;
Míg bájaid veszélyes
Dacával meg nem ölsz.
.
Rád nézek, mert gyönyört ád
Szemlélnem arcodat;
Rád nézek, mert öröm lesz
Meghalnom általad.
.
Rád nézek, mert talán még,
Egy kisded percre bár,
Gyülölség és szerelmünk
Cserében visszajár.
.
Még akkor érzenéd csak
Mi a szívgyötrelem,
A mostohán viszonzott,
A gyűlölt szerelem.
.
Még akkor sínlenéd csak
Kegyetlenségedet,
S nem hagynád ennyi kín közt
Elveszni lelkemet.
.
1842. február 13. előtt
*
A MERENGŐHÖZ
Laurának
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
.
1843. február vége – március eleje
Nem
gondoltál
merészet, nagyot,
és nem tetted fel rá élted,
nyomtalanul válsz semmivé…
Legfeljebb bebalzsamozott,
mumifikált tested „él túl” …
Életfilmje
visszapörgetésekor
detonációs rádöbbenő:
ő csak egy statiszta volt,
egy bárkivel helyettesíthető,
egy névtelen „arc” a tömegben,
aki nem a saját szerepét játszotta,
aki nem tudta az érdekeit érvényesíteni…
Ha
elmúltál
már ennyi meg ennyi,
akkor te már öreg vagy
az udvarláshoz, a tánchoz,
a szerelmes éjszakákhoz stb.!?
Ebben a dimenzióban már élve
halottnak nyilvánítod magadat…
Pedig az emberi lény unikuma,
hogy minderre majd’ életfogytiglan,
és az év minden szakában is képes!
Ezek is az öröm/gyönyör tiszta forrásai,
feltéve, ha olcsó/drága pótlékokkal
nem piszkítod/mocskolod be őket…
Ön-
csonkító
Ha elmúltál
már ennyi meg ennyi,
30, 40, 50, 60, pláne 70,
te már öreg vagy a focihoz,
a mulatozáshoz, a tánchoz,
az együtt-alváshoz, öleléshez stb.
Ezeknek egyszer s mindenkorra vége!
Nem a mértékén, módján változtatsz,
de egyszer s mindekorra kiirtod életedből…
Akinek
olyan merev
elvei-szokásai vannak,
mintha valaki mondjuk
kényszer-zubbonyban akarna
szerelmesen össze-ölelkezni,
és/vagy gúzsba kötve táncolni
Betanított
életvezetők
Aki csak a kályhától
elindulva „tud” táncolni…
És a vicc a gonosz manóról,
aki minden éjszaka bepisiltet,
Majd, amikor a pszichiátere
tanácsára ő már ellentmondana,
akkor új „parancsot ad”, bekakiltat:
erre a verzióra már nem volt kész válasz
Javíthatatlan
aki már-már tökéletes…
aki egy fogadatlan prókátor,
aki mindent mindenkinél jobban tud,
aki mindig másokat akar megmenteni,
aki mindig jobban tudja, mi a jó neked,
aki senkitől nem kér/fogad el jótanácsot,
így azután nehéz/lehetetlen rajta segíteni…
Aki
önhitten
előre iszik
a medve bőrére,
nem is keveset, a fejébe is száll,
így azután a döntő pillanatban célt téveszt,
és így végül jó eséllyel a medve eszik belőle…
Nem ő fogja majd a láncos medvét táncoltatni…
Az
átok–
bumerángot
jó erősen és
messzire eldobó,
ami mást is sebezhet,
de vissza is csapódik rá.
Az Égre és így végül persze
önmagát is szembe köpő…
Aki egy
alacsony önértékelésű,
így túlérzékeny mimóza,
aki rögtön megsértődik,
és duzzogva ki/félrevonul,
ha a fiúöltözőben mókásan
zrikálják, tréfásan ingerlik,
játékosan bosszantják stb. stb.
sem játékban,
sem az életében
nem él a meglepetés erejével,
nem tud kellemes meglepetést
szerezni pl. egy váratlan ajándékkal –
minden következő lépése kiszámítható,
mint egy előre programozott mosógépé…
Önerős
Saját hajadnál fogva
húznád ki magad a mocsárból.
mint állítólag Münchhausen báró
„Büszkén” ne is kérj segítséget,
hogy is szorulhatnál te másra!?
Vagy agresszív kismalacként
harapj bele a segítő kézbe…
Deus ex machina
„Váratlanul, csodával határos megoldással’.
A kifejezés szó szerinti fordítása: „isten a gépből”
a szólás görög eredetű, a drámai előadásokon
gépezet (emelőszerkezet) segítségével emelték színpadra
a megoldást hozó, istent játszó szereplőt.
Mint amikor egy reménytelen helyzetben
közbelép és mindent megold az isteni kegyelem…
Aki
mindazért
a rengeteg jóért,
kegyelmi adományért,
amiben folyton részesül,
azért nem ad naponta hálát –
de viszont tucat párna alatt is
megérzi az egy kis borsószemet…
Pedig a rosszért is hálát kell adni,
mert abból is épülhet, ha elég bölcs.
Az ő polcain már sorba rakva állnak
naponta/havonta teleírt panaszkönyvei –
ilyen szemmel, füllel, lelkülettel jár-kel,
hogy mi mindent lehet majd „rovás-írni” …
Be is vonzza, meg is teremti így ezeket!
„Könyöradomány”
Az Isten nem alkuszik…
Pénzért vásárolni „szerelmet”?
Betegséggel kizsarolni a törődést?
Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?
Ún. jócselekedetekkel kiérdemelni a mennyet?
Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?
Amit egyszer megengedtek, arra már jogot formálni?
Kegyből
járandóságot formálni?
A tanulságos anekdota szerint
amikor F. J. császár eljárt vadászni,
a vadászmestert a kocsis mellől a bakról
mindig maga mellé, a hintóba szólította –
mindaddig, mígnem ő egy alkalommal
már magától is egyből be is ült mellé,
nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.
Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon…
Biztosra menni
A legjobb dolgok
tényleg ingyen vannak?
Például: szerencséből,
ajándékból, kegyelemből?
Egyfelől ez megnyugtató,
hisz ilyenje bárkinek, még
a szegény embernek is lehet.
Másfelől meg nyugtalanító,
hisz annyira nem tőlünk függ!
Szeretnénk ezt bebiztosítani:
babona, jogot formálás, követelőzés,
zsarolás, megvásárolhatóság stb. stb.…
A babona
az ostobák vallása?
Saját sikeres vállalkozásunkat
Még mi magunk sem tudjuk
pont ugyanúgy megismételni,
hiszen nincs két egyforma gól –
Legfeljebb babonássá tehet minket,
ha a tegnapi gólszerzés minden részét
pontosan ugyanúgy ismételnénk meg,
kezdve attól, hogy mit ettünk reggel…
Egy
focikapus is
érzi-tudja, hogy
mennyire nem csak
őrajta múlik a siker,
ezért lesz sokszor babonás, hogy
így próbálja előre biztosítani ezt…!?
Ugyanazt a nadrágot veszi fel stb. stb.
Nem is beszélve pl. a bányászokról,
akik nem véletlenül „Jó szerencsét!” köszönnek…
Aki
mintha
el-elfelejtené, hogy
minden új meccs 0:0-ról kezdődik
és legalábbis elvileg háromesélyes,
és a papírforma gyakorlatban borulhat –
pláne, ha ő elbízza magát, mint a nyuszi,
aki a teknőssel áll ki versenyfutásra…
Érdem és kegyelem
Felkészülhetsz a meccsre,
jól időzítheted a formád,
akár mindent beleadhatsz
s még jól is mehet a játék,
s mégsem következik mindebből,
hogy akár egyetlen gólt is fogsz lőni…
Ezt akkor igazságtalanságnak éled meg,
máskor viszont nem háborogsz azon,
ha egy szerencsés, talált góllal
felborítjátok a papírformát…
Aki azt hiszi,
hogy akinek egyszer
már szerencséje volt,
onnantól bérletes lesz!?
Nála nem forog a szerencsekerék…
A pünkösdi szűz kézzel nyerő,
aki visszatér a játékbarlangba,
és még a gatyáját is elveszíti…
(Harsányi Zsolt: Jókedvű könyv)
Sors bona, nihil aliut – Ez a hadvezér
Zrínyi jelmondata, aki nagyon is tisztában volt
a hadiszerencse fontosságával/forgandóságával…
Őt
a jó-
szerencse elvakítja,
és elbizakodottá teszi,
a bal meg leveri lábáról…
Ő elbukik a jellem e próbáján –
rosszul él a lelki fejlődésének
sorsa adta ilyen lehetőségével…
Nyomora nem edzi, de zülleszti…
Ki-ki a saját
szerencséjének kovácsa!?
Mert aki mer, majd az nyer…!?
A bátraknak van szerencséje!?
De: akinek több a szerencséje,
mint az esze és a szorgalma?
A hülyének van szerencséje?
Vagy a rest legénynek (népmese)?
Vagy-vagy
Roppant szerencséje
volt a szerelemben és/de
kevés szerencséje a kártyában –
egyszerre nem lehet mindenben…!?
(igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)
Amiben szerencsés, ott elbizakodik,
amiben nem, ott maga alá kerül,
és feltétel nélkül kapitulál….
Kinek
lennél hálás,
hiszen mindent
magadnak köszönhetsz,
te vagy a modern self made man!?
De ennek az egykori mintája, Robinzon
nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…
Másként, ha épp rosszul megy a sorod,
akkor meg a Jóistent káromolod, vagy
csak magad kárhoztatod
Akit
csak a protekció
repíti fel egy ideig magasra,
de a maga érdemének tudja –
majd a kegyből előbb-utóbb kiesve
még a kiindulószintnél is mélyebbre zuhan…
Ha pl. felgördül a függöny, az ezerfejű cézár,
a közönség ítél és buktat (ha nem fizetett klakk)
Aki
„összetéveszti”
az ingyen isteni kegyelmet
a király, a kormány, az oligarcha stb.
előjogokat élvező kegyence helyzetével.
Olyan személy, aki vmely hatalomnak
– rendszerint érdemtelenül – kegyében áll,
s ennek folytán kivételes kedvezményeket élvez…
Ahonnak a kegyúr kénye-kedve szerint ki is ejtheti…
Kegydíj
Megöregedett
v. munkaképtelen alkalmazott,
ill. hozzátartozói részére kivételes kegyképpen
megállapított olyan, kis összegű, rendszeres juttatás,
mely az érvényes szabályzat v. szerződés szerint nem jár.
Özvegye visszautasította büszkén a kegydíjat,
amit számára a cár rendelt. (Jókai Mór)
Lutri
Egyfelől annyira hisz a szerencsében,
hogy képes vagyonát a lottóra stb. költeni,
másfelől meg egyáltalán nem akarja észrevenni,
hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,
hogy még él, van munkája, van háza stb. –
elfojtani próbálja azt a nagyon kínos gondolatot,
hogy mindez akár egy pillanat alatt odalehet…
Hazárdjátékos
Aki nagy tétekben „játszik” –
egyszer majd csak bejön neki
a mindenért kárpótló főnyeremény…
Pl. a „Va bank!” – minden vagy semmi!
amikor kártyában/szerencsejátékban
valaki mindenét felrakja egy tétre…
+
Va banque!
átvitt értelemben
mindent egy lapra feltenni –
olyan lépés, ami rendkívül kockázatos
A rossz matekos
Akinek holtbiztos a szisztémája:
aki pénzzé teszi minden vagyonát,
így minden lottó-számot megjátszva
majd ő lesz a tuti milliárdokat nyerő…
Arra épít és ebben azért igaza is van, hogy
a szerencsejátékban neki is egyenlő az esélye,
„csak” azt nem fogja fel, hogy ez mily minimális…
Azt meg a lottó-lázában fel sem tudja fogni, hogy
ha mégis nyerne, az is tönkre-, boldogtalanná tenné…
PETIKE
Bús mogorván ül Petike,
Ha ha ha!
Péter és bú! a mennykőbe,
Mi baja?
Anyja kémli hű szemekkel –
Jó öreg!
Azt gondolja, fiacskája
Tán beteg.
„Kell galuska, Peti fiam,
Eszel-e?”
„Dehogy eszem, dehogy eszem,
Ki vele.”
„Kell bor, édes szép fiacskám,
Iszol-e?”
„Dehogy iszom, dehogy iszom,
El vele.”
„Kell-e sarkantyú csizmádra,
Petikém!
Kalpagodra toll s mentédre
Rókaprém?”
„Mit nekem toll, mit nekem prém,
Sarkantyú!
Ha szivemben, mint a róka,
Rág a bú!”
„Kell-e könyv, a szomszéd könyve,
Biblia?”
„Mit nekem könyv, a beszéd mind
Szó fia.
Egy barátom van nekem csak,
A halál;
Az, tudom, hogy innen-onnan
Lekaszál.”
„Az egekre! Peti fiam,
Meg ne halj:
Annyi benned a sohajtás,
Mint a raj.
Átidézzem tán Juliskát?
Láthatnád?”
Szól mogorván Péter úrfi:
„Hol van hát?”
.
Ármány-adta Péterkéje!
Még mi nem volt a bibéje!
Sem kalapja, sem mentéje,
Sem a sarkantyú zenéje,
Nem kell neki róka málja,
Sem a szomszéd bibliája;
Nem kell neki bor, galuska,
De bezzeg kell a Juliska,
Bár negédes és hamiska,
De vidor, szép és piroska.
Sem ehetnék, sem ihatnék,
Csak Julcsával nyájaskodnék.
.
„Ej Petikém, szép fiam, hát
Ez a baj!
Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj
S meg ne halj.
Most takarodj iskolába,
Rosz fiú!
Meg ne lássam, hogy pityergesz.
Félre bú!
Iskolában a Juliskát
Elfeledd:
Isten éltet, tíz év mulva
Elvehet’d.”
1841. január 19. előtt
*
PIPISKE
Pipiske, aki vagy,
Miért oly gőgösen,
Hogy tőled a világ
Nem szinte idegen?
.
Hogy megdicsérgetik
Parányi lábaid,
S egyűgyű kebeled
Fehér hullámait?
.
S minő badar beszéd
Arcod rózsáiról!
Hol, mint rebesgetik,
A szépség papja szól.
.
Igaz, te nem vagy rút,
De, gyöngyöm, nincs eszed:
Egy tyúknak több lehet,
Ha ló kikérdezed.
.
Nincs benned fürgeség,
Nincs egy jó gondolat;
Megfogni szárazon
Nem bírnád a halat.
.
Mit használ szép szemed,
Ha csak bámulsz vele?
És nádszál termeted?
Csak lengeség jele.
.
Mi haszna vagy fehér,
Ha kebled jégverem?
S fejed szép fürt alatt
Egy eszmét sem terem.
..
Mindössze is csak egy
Csinos kis bábu vagy,
Tetemben nem csekély,
De lelked hía nagy.
Bíznának csak reám…
„Hohó! talán bizony?”
Korán sem: én csupán
Javára dolgozom.
.
Meglátná a világ
Az egykor léha nőt
– Azaz, ha elvenném! –
Mivé faragtam őt.
*
,Szép ifjú, köszönöm!
De nem fogadhatom;
Pipiskeségemet
Tovább is folytatom.
.
S ha majdan a tavasz
Pacsirtahangot hall,
Bizvást jövendölöm:
Nem önnek szól a dal.’
1839. január 17. előtt
*
AZ UNALOMHOZ
Holdvilág az arcod,
Kályha termeted,
Régi fejkötőtől
Boglyas a fejed.
.
Épen nem mondhatni,
Hogy szép dáma vagy,
Mégis tisztelőid
Száma vajmi nagy.
.
Válogatni nem tud
Tompa ízleted;
Aki hozzád hajlik,
Azt mind szereted.
.
A pimasz körökbe
Makkfilkózni jársz,
Lesben a vadásszal
Sült galambra vársz.
.
Régi duska társad
Minden jó uracs,
Kinek esze tálban
S szíve a kulacs.
.
S ami ellen annyi
Finnyás nőke küzd,
Téged el nem hajt a
Drága pipafüst;
.
Sőt, hol orrboszontva
Porzik a tobák,
S illatot, hiú fényt
Rejtnek a szobák,
.
Ott is ásitozva
Gyakran megjelensz,
S bűvös álomírral
Szájt, szemet befensz.
.
Sok kis és nagy úrnál
Ülsz te pamlagon,
Karjaidba dőlnek
Nő és hajadon.
.
S akik érdeketlen
Nézik a hazát,
S nyugton veszni hagynák
Legnagyobb fiát;
.
Kiknek embertársok
Jaja puszta hang,
Melyre nem csendűl meg
Lelkökben harang;
.
S aki a dologtól,
Könyvtől idegen:
Az mind édeleghet
Vaskos kebleden.
.
Sok munkás henyével
Írsz te verseket;
Hajdan így csináltak
Nálunk könyveket,
.
És mondák: „A téli
Est unalmiban
A magyar nemzetnek
E könyv írva van.
.
Olvasd el magyar nép,
S tartson meg az ég!”
Mert erő, egészség
Kell hozzá elég.
.
Íme szép asszonyság,
Mily sok érdemed!
Ráadásul hozzá
Adj még egy kegyet:
.
Valahára köztünk
Únd meg magadat,
S hordd el más világra
Régi sátrodat.
.
Szállj, oh szállj el tőlünk
Túl a tengeren:
Nyűg elég marad még
E jó nemzeten.
1841
Aki
önerőből
koldussá teszi magát:
hazardőr, uzsorahitelt felvevő stb.,
vagy az örökös panaszkodásával
az anyagi leromlását be is vonzó,
és a mindennapi elemi megélhetése
attól függ, hogy irgalomból, kegyelemből
kap-e a járókelőktől alamizsnát…
Akinek
még nem járt le
a jól megérdemelt
börtönbüntetési ideje,
de valamilyen ünnep,
évforduló stb. alkalamából
amnesztiában, közkegyelemben részesül…
Aki
önerőből
koldussá teszi magát
(hazardőr, uzsorahitelt felvevő stb.),
és a mindennapi elemi megélhetése
attól függ, hogy irgalomból, kegyelemből
kap-e a járókelőktől alamizsnát…
Aki
a siker,
a szerencse,
vagy a szerelem
hatására elveszti
a józan ítélőképességét;
elkábul és megszédül stb.,
és végzetes hibát követ el….
Aki megrészegedik a jólléttől
(és jódolgában megveszik…)
Vak tyúk
A mód-szertelen
Tűt kutat a szénakazalban,
de előtte még a szemét is beköti,
és csak a vaksötétben tapogathat…
A próba-szerencse alapon kereső
Nincs kizárva, hogy talál, de esélye?
A drága idejét hiábavalóan pocsékoló…
Aki
úgy bolondítja
meg az életét, hogy
a próba-szerencse, vagy
a sorshúzás „módszerével”
választ foglalkozást, életpályát,
és esetleg még egy életre társat is…
(szereti a zsákbamacska meglepetést)
Aki
„igazoltan” boldogtalan:
hisz mindenkinek látnia kell,
hogy ő rosszkor/rossz helyre született.
Ennek a bizonyítására fordítja az erőit,
sokkal jobb ügyhöz méltó buzgalommal…
Önbeteljesítő jóslata a kedvenc dala is:
„Fekete Péter öcsém/Te kis ügyefogyott
Ki a szerencsemalac/Fülit sose fogod…”
Aki
mindent
ki akar érdemelni
igyekezettel, szorgalommal stb.,
azt is, amit csak a szerencse, ill.
az isteni kegyelem adhat meg neki,
amire például neki születni kellene,
vagy ami csak ajándékként értékes…
Az élet legjobb dolgai ingyen vannak,
azokat nem lehet kiérdemelni, megvenni:
mint például a talentum, a tehetség stb.,
de persze lehet ezt nem/rosszul használni…
Mindent
ki akarsz érdemelni,
még az ingyen kegyelmet is –
vagy túl büszke vagy azt elfogadni
(egyáltalán nem tudsz semmit elfogadni,
ha azt nem tudod azonnal kellően viszonozni)
számolgatod,
könyveled élettársad érdemeit:
már/még mennyire méltó-e Ő Terád,
s ha már nagyon nem, akkor fel is út…
Ha tényleg te is azt kapod, amit érdemelsz –
hiszen te ezt kérted és nincs kegyelem,
akkor az akasztófán végezd, ha nincs
egy olyan lény, aki úgy fogad el téged,
ahogy itt és most vagy!
Köz-
kegyelem
Te sem adsz másnak,
így azután te sem kapsz
az Istentől amnesztiát –
így mindörökre priuszos,
büntetett előéletű maradsz.
Vagy: neked Isten elengedte
a nagy adósságodat, de te meg
ugyanakkor behajtanád mástól a kicsit is…
Alkalom mulasztó
Aki a jótündér-szerencse adta
(három) kívánságát balgán elszórakozó
és így a most lehetséges sokkal jobból
egy még rosszabb helyzetbe kerülő Midasz,
aki balgán azt hitte, hogy egy király bölcs is,
aki tudja, hogy mi is az ő jól felfogott érdeke/akarata
Midasz király
Ha módodban van
egyszer bármit kívánni,
akkor legyen meg a Te akaratod,
és ne is tudakold, hogy mi lenne
a Jóistené, ami a javad szolgálná:
kérd azt, ami neked most a legtöbb,
vagyis váljon minden arannyá kezedben…
(utána attól koldulsz, és nem győzhetsz
imádkozni-rimánkodni: csinálja vissza…!)
Jó-
szerencséből bal
A mesék ősi és örök
bölcsessége szerint
a szerencse forgandó
és nem személyválogató,
mindenkit meglátogat,
csak jól kell tudni élni vele,
mert a bölcsnek hasznára van,
a bolondnak még kárára is lehet.
Igaz ugyan, hogy az aranyhal
a telhetetlen feleség miatt
a halászt a viskójába rakta vissza.,
a kiinduló helyzetébe,
de ez már nem ugyanaz volt,
mert megtapasztalta a jobbat,
és tudja, hogy mit veszített…
Akinek a „betegség”,
a biológiai elváltozás
egy átkozott balszerencse,
egy kivédhetetlen külső csapás,
amit az orvos majd szerelgethet…
Aki kikéri magának, hogy orvosa-
segítője a „lelkében turkáljon” –
inkább bármit életfogytig szed,
műthetik, sugarazhatják stb.,
csak neki változnia ne kelljen
Aki
egy megveszekedett,
veszett embergyűlölő,
aki magával viszi örök sírjába
az életjobbító-könnyebbítő találmányi titkait –
nem tartva kötelességének azok megosztását…
Aki
nem tudja
kell időszakig
titokban tartani
találmányát, felfedezését,
és így abból vagy csak más profitál,
vagy rossz kezekbe kerül emberellenes célra…
(vagy vállalja a pokoljáró dudás sorsot, ahogy
Wass Albert tudósa az Elvész a nyom c. regényében)
Aki
mindent
újra fel akar találni –
spanyolviaszt, meleg vizet,
sőt még magát a kereket is:
és addig nem is használja,
ha nem övé a szabadalom…
Aki
többet él
a nyers erejével,
mint az okosságával, az eszével:
meg is szakad, hamar ki/lemerül,
mert nem használ egyszerű gépeket
amilyen pl. a kerék, az emelő, a csiga stb.
Önmagát minősíti le igavonó barommá, géppé…
Aki
viszolyog
mindentől,
ami túlságosan,
„pofon” egyszerű,
aki mindig mindent
a bonyolultabb, komplikáltabb
módon tesz: pl. így vakarja a fülét is…
Aki
mint a „néma” gyerek,
akinek anyja se érti szavát,
nem adja világosan tudtul, hogy
neki ez nem ízlik, vagy nem esik jól,
de amikor már betelik nála a pohár,
akkor felfortyan és rátámad azokra,
akik idáig jóhiszeműen az ellenkezőt vélték…
Aki
semmit
nem ad írásban,
mert akkor azt nem
tagadhatja akár rögtön is le,
ha négyszemközt, tanú nélkül szól…
(Mert a szó elrepül, az írás megmarad)
Akinek
gyenge az akarata,
nem fejlesztette, gyakorolta,
és e jellemhibájából fakadóan
semmiben nem lesz állhatatos,
nem akarásnak nyögés a vége –
sőt ki lesz téve annak a veszélynek,
hogy így mások, és nem jószándékú
akarata fog érvényesülni az életében…
Voluntarista
Nem figyelve, illetve
nem érzékelve testjeleit,
a neki éppen alkalmas időben
ráül a bilire, és órákig hiába vár,
vagy nagyon erőlködik, úgymond
„mindent lehet, csak akarni kell!”,
de ennek nem (be)kakilás,
de sérv stb. lehet a vége…
Későn
már felesleges,
vagy még kár is…
Eső után köpönyeg,
miatta nem szárad
a csuromvizes ruha…
Jól bezárni az ajtót,
ha már megtörtént a baj –
esetleg így pont azokat kizárni,
akik kármentőnek segíteni jönnének…
Késő bánat ebgondolat…
…utólag már sopánkodni kár?
Amin már nem lehet javítani,
azon bánkódik, emészti magát,
pedig ez nem segít, sőt növeli a bajt:
a bűntudatos rágódás gyengít, „betegít” …
Az esetből viszont épp a tanulságot nem vonja le,
így azután könnyen beleesik ugyanabba a hibába…
Rossz
fokozatok
Az egyik nem ismeri fel a hibáját,
és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,
a tanmese se róla, mindig másról szól –
de azért elbizonytalanodik („moratórium”)
A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,
nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…
A harmadik még büszkén dicsekszik is vele!
Büszke-gőgös
Még kijavítható hibát csinálsz,
de mert röstellsz segítséget kérni,
ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,
valami deus ex machina égi segítséget,
vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,
a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,
így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz
a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába…
Individualista gőg
Az ún. paternalizmus
teljesen, mindig kizárva –
ő még részegen is „liberális” …
Senkit nem hatalmaz fel arra,
hogy ha már – nagyon – berúgott,
akkor ne szolgálja ki, ill. erőszakkal,
tiltakozása ellenére is vigye őt haza,
így jó eséllyel fagy meg az árokban…
Piszkító-tisztító
Jobb ügyhöz méltó bugalommal
mindenkit bemocskol, befeketít
és így ő sem fog annyira kiríni közülük…
Ha ő nem lett boldog, a másoké is hamis…
Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre
(még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)
A hiba
az ön készülékében van…
Ha pl. a szemüvegeden pl.
egy piszok, egy folt van,
akkor azt hiheted, hogy
a világban van a hiba.
Ha netán sötét az üvege,
akkor mindent sötétnek látsz.
És a pesszimista magára
operált fekete szemüvege…
Eltalálja
a szarva között a tőgyit –
a hibát hibára halmozó lény
Nem tudott eleget a hódító,
a betolakodó, a hívatlan
idegen török Mehemed,
a magyar állat viselkedéséről
ezértígy végül felrúgták a tehenek
Ő egy
ún. kincstári optimista,
megélhetési kényszerből –
de aki amúgy, félig titkon,
a szabadidejében, s pláne
leittasodva már nyíltan is
egy mély elvi pesszimista…
Borúlátó –
a ráoperált fekete
szemüveges ős-pesszimista…
Most ugyan még süt a Nap, de
majd egész biztosan be fog borulni…
Így hát akkor minek is lehetne örülni…?
Ha szemüvegén piszok van, piszkos a világ…
Akinek mindig félig üres, és nem teli a pohár…
Az optimistákat csacska infantilisekként lenézi…
De titkon mégis azt várja, adják vissza derülátását…
Szerelembe esve minden fekete színesre varázsolódna…
Ha nincs
happy end,
nem „operett”,
akkor már nem is
érdekel ez/az a film –
hisz a bölcs népmeséknek is
az a vége, hogy boldogan éltek…
Te „csak” pont azt nem fogod fel,
hogy odáig milyen jellem- és
bátorságpróbákat álltak ki…
El kell indulni szerencsét próbálni!
Szerencséje is csak a bátraknak van,
mert aki nem mer, az nem is nyer…
MI BAJ?
Mi ok, hogy tégedet
Kell féltenem,
Mi kéne még neked,
Én nemzetem?
.
Földed bort és buzát
S aranyat ád,
Mégis szegény fejed
Szükséget lát.
.
Az arany kirepűl
Fejed felett,
Vad éhség néz veled
Farkasszemet.
.
Kit egykor gyűlölél,
Most kedvesed,
Még a pityóka is
Rajtad veszett.
.
És pénzed soha sincs,
Csodálatos!
Pedig még vized is
Aranyat hoz.
.
Gondolkozál-e már,
Mi adna pénzt?
Tégy mint más nemzetek:
Végy kölcsön – észt.
.
Szabadságod dicső,
De magtalan;
Üdv nem terem sötét
Árnyékiban.
.
Törvényid száma nagy,
Ki tartja meg?
Betegség ez a sok
Törvény neked.
.
És volna szép Dunád,
De berekedt,
Végén egy jó barát
Hurkot vetett:
.
Széles határod is
Görcsöt kapott
Mindinkább befelé
Vonogatod.
.
Mi lelt, beteg vagy-e,
Mi kéne még,
Mit adjon, hogy üdülj,
A kegyes ég?
.
Rosz gazda vagy, szegény
Jó nemzetem,
Gazdálkodásodat
Nem szeretem.
.
Kivánod ami nincs,
S nem kapható,
S mid van, kezed között
Olvad mint hó.
.
Hol a hű szorgalom
S szent indulat,
Emelni s védeni
Országodat?
.
Helyt adni másnak is
A jog terén,
S nem tűrni a jogot
Bitor kezén?
.
De mindez még sebaj,
Ha lelked van,
Ha lelked csábokért
Nincs áruban;
.
Ha lelked ébren áll
Jó s rosz napon,
Világol és hevít
Munkáidon.
.
Ha ezt is eladod,
Jó éjszakát,
Nincs isten, aki le
Tekintsen rád.
1847
*
KESERŰ POHÁR
Bordal „Czilley s a Hunyadiak” szomorújátékból
Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
.
Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
.
Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva – és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
.
Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
.
S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
1843. augusztus 26. előtt
pppppppp
Csakis az ember lehet
teljesértékű, boldog életű,
vagy egy ön/társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
