kb. 24 perc olvasás
Eugéniusz:
Önsors-rontás/javítás ABC – VI.
pppppppppppppp
Emberélet mennyiség/minőség
Szócikk-csíra/vázlat gyűjtésem:
A létjavítás/rontás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp
Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
pppppppppppppppppppppp
Csokonai Vitéz Mihály versei
*
A gazdag
Van Mídásnak pénze, van kincse rakással,
De azért sohasem cserélnék Mídással.
Neki foly Paktólus arany fövényével,
Neki telik háza Frigia pénzével,
De mit ér, hogy házát teli tőlti a kincs,
Ha esze házában semmi portéka sincs?
Néki ezer juha béget a hegyeken,
Ezer ökre járkál a kövér réteken,
De ezer ökrével minek dicsekedik,
Ha maga a gazda az ezeregyedik?
Hogy drága étkekkel van rakva asztala,
Mit ér, ha ezekkel csak disznót hízlala?
Hogy felhők közt lakik dicső palotába,
Azzal nem derekabb ember valójába,
Mert, lám, véle laknak ugyanott az ebek,
Sőt még fentebb laknak a baglyok s egyebek.
Nem újság, hogy bolond lakjon palotába,
Egész sereget látsz Bécs egy utcájába.
Ő talpig aranyba s talpig bíborba jár,
S már ezzel magának mély tiszteletet vár.
Pedig sokkal cifrább és szebb a farsangi
Szánkázó lovaknak csörgői s cafrangi;
De sokkal drágábbak voltak a római
Áldozatra hajtott barmok oldalai.
De sok titulusid sem tehetnek nagynak,
Nálunk a kutyáknak tíz nevei vagynak.
Mit ér, hogy szolgálnak Frigia népei,
Mit ér, hogy előtted görbűlnek térdei,
Ha a nádszálak is ekkép kiáltanak,
Hogy Mídásnak szamárfülei látszanak.
*
Zsugori uram
Esmérek én egy vént. – Ki az? – Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. –
Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Olly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyjára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amellyről minden húst a párka lerága.
Most is azért sóhajt és dúlfúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását,
Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, –
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget:
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba melly szörnyű károm következe: –
Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze –
Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! –
Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.
*
EGY FÖSVÉNYNEK LEÍRÁSA
Míg Plútó jóságát nem közlé emberrel,
Amíg meg nem vesztett sokat édes szerrel;
S mihelyt az Úr őket veré gazdagsággal,
Bemocskolták éltek sok rút gonoszsággal.
Mert ebből származott az a fösvény elme,
Amellynek csak a pénz minden segedelme;
Mert a crézusi kincs a fösvény szentsége,
Ha pénzt kérnek tölle, mindjárt van mentsége.
Akármi nagy vétket nem fél vinni végbe,
Csak hogy bús ládája pénzzel telhessen be,
Csak hogy pénzt adjanak, rágja a fa héjját,
Bosszantja az Istent, ha nem éri célját.
A pénz kívánságát addig el nem únja,
Míg örökre szemét maga bé nem húnyja,
A gondtól gyötretik lelke s tetemei,
Nem esmérnek álmot béesett szemei.
Leesik lábáról szörnyű rohanással,
Búsúlt orcájára borúl nagy sírással,
Ha látja, hogy pénzét viszik a tolvajok;
Nem bánja, ha testét epesztik sok bajok,
Így felel a fösvény keserűségébe,
Mikor gyötrettetik súlyos inségébe:
Ama boldog idők, jaj, úgymond, elmúltak,
Mellyekben szegények lábamhoz borúltak,
És tetszésem szerént magokat intézték,
Mert pénzemért szavam mint törvényt, úgy nézték.
Dupla
vagy semmi,
vagy inkább a mínusz:
az egy fenékkel két lovon ülő/leeső…
A két szék közt pad alá eső: két szerető
közt vénlány, illetve agglegény maradó…
Társ-függő –
aki eltúlzottan
lesz egy test-lélek
az élete párjával…
(rögtön utána hal)
És/vagy a szexrab:
az orránál és a farkánál
fogva vezetett, zsarolt, és
ezért így bármikor bárhova,
akár a vesztébe is megvezethető ember…
Akinek
ott a szíve,
ahol a kincse –
a süllyedő hajóról,
vagy az égő házból
a gyereke, a felesége előtt
kincses-ládáját, könyveit,
kéziratait stb. stb. menti…
Aki
non stop
háborgó, méltatlankodó:
miért van úgy, hogy többnyire
neki kell alkalmazkodnia a világhoz,
az adott/folyton változó körülményekhez
és valamennyire, nem kicsit az élettársához is!?
Aki
„tökélyre viszi”
az adaptálódást:
tényleg „egy test és lélek”
lesz az élete egy nagy párjával,
és ebben ő teljesen asszimilálódik,
teljesen hasonul – végeredményben felolvad
Aki
rém–
történeteivel,
elrettentő példáival
lebeszéli baráti vagy
tisztelői, figyelői körét
a szülésről, gyerekvállalásról,
a szerelem csodálatos gyümölcséről!
(az elképzelhető legrosszabb kimenetelt,
mint szinte egyedüli lehetőséget bemutatva…)
Ha már neki nem lett, akkor ne legyen másnak se…
Ez a világ már úgyis megérett a végső pusztulásra…
Késő bánat
eb gondolat…
Csak túl későn
netán csak halálod óráján,
„esik le a tantusz”, döbbensz rá
ez idáig buzgón élted másnak az életét!
Te nem egy egy-én, egy csoda-unikum,
csak másoknak a gyenge utánzata voltál,
mechanikumertsan kopíroztad a példaképeid,
akik után akár még a kútba is ugrottál…
Egyetlenegy
A legritkább példány vagy:
Ilyen nem volt és nem lesz több
Nemcsak a testeden van
különös ismertetőjegy
Ha akarnál, sem tudnál
teljesen beolvadni a tömegbe
Nem a futószalagról kerültél le
A te fontos küldetésed senki
más nem végezheti el helyetted
Nem a puszta különbözés kedvéért
vagy te más, mint a más ember,
mint a „csodabogarak”/különcök
Téged nem lehet beszámozni
Nem vagy precízen kiszámítható
Nem téged szabnak a cipőhöz
és ruhához, hanem megfordítva
Eredeti vagy, nem utánzat
És nem is lehet jól hamisítani,
mert rögtön lebukna az illető,
ha úgy akarná kiadni magát, mintha te lennél
Még ikertestvéreddel sem lehet összetéveszteni
De negatívan is válhatsz torz egyéniséggé,
hogy anyád sem ismer azután már rád!
Hogyan is
lehetnél boldog?
Ha csak magadra/csak másra hallgatsz
Ha képtelen vagy az elemi érdekvédelemre
Ha elásod vagy aprópénzre váltod talentumod
Ha folyton csak mentenéd, óvnád, kímélnéd magad
Ha végleg berendezkedsz a gödörbe, azt otthonosítod
Ha minimális kockázattól vársz maximális nyereséget
Ha oly sok mindenről oly korán és végleg lemondtál
Ha az életed csak meg akarod úszni, ki akarod bírni
Ha csak kibicelsz és/vagy kukkolsz az „életjátékban”
Ha csak statisztálsz, dublőrködsz életjátékfilmedben
Ha másik ember életét éled, vagy kimazsoláznád azt
Ha idegen, ellenségeid által formált isten(kép)ed van…
Stb. stb.
Intés
Rosszul esik
az intés annak,
aki letér az ösvényről,
Pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást
(Példabeszédek könyve)
Tükör-
kerülő/törő
1.
A mese nem rólad szól?
Minden – nem – fiktív
történetben, mesében
csak önigazolásod keresed,
vagy a szomszédra ismersz:
így mást nem is találsz…
2.
Amikor a gonosz mostoha
összetöri igazmondó tükrét,
amikor nem azt mondja neki,
amit ő most hallani szeretne:
– Szép vagy, de nem a legszebb…
Aki
már azt is bűnös,
titkos-tudat alatti
önzésnek veszi, és
meggyónja, ha mondjuk
például az altruista adakozása,
feltétel nélküli, irgalmas szamaritánus
segítség-nyújtása neki is némi örömet okoz…
Apátia
Érdeklődés, életkedv-hiány
Akiket már semmi, senki nem érdekel,
se más, se maguk – teljesen közönyösek.
Vagy csak úgy tesznek, mintha azok lennének,
s így mindig másra hárulna a hálátlan szerep,
hogy a letargiából kirángassák őket…!?
Alkoholisták
az egyik csak simán alkoholista,
akinek legalább bűntudata van,
s többnyire gyógyulni is akar –
a másik sokkal nehezebb eset:
ő egy ún. munkaalkoholista,
aki még büszke is a bűnére…
(mert minden bűnnek számít,
ami elválaszt istennek tetsző Élettől)
Neki mindegy
(Nyelvtudás-hiányos)
amnézia vagy amnesztia
internátus vagy internálás
megörülni vagy megőrülni
örvendő lány vagy örömlány
gondtalan vagy gondatlan
együtt-munkálkodó vagy kollaboráns
Stb. stb.
Analfabéta
Hiába van kezedben a végrendelet,
mely jó fordulatot adna sorsodnak,
ha nem tudod a szöveget elolvasni,
vagy nem érted annak jogi nyelvezetét:
akkor az csak egy összepiszkolt papírdarab,
és a rivális örökösök könnyen kisemmiznek…
Vagy nem tudsz térképet olvasni, értelmezni,
akkor sosem találod meg az elásott kincset….
Aki
már az elején
elveszíti a fonalat,
de röstell szólni, és
már csak bután bólogat,
és így, vesztére nem tanul meg
például kamatos kamatot számolni…
(emiatt akár lakóházát is dobra üthetik…)
Aki
már most
pontosan tudja,
mert ő egy oly fontos
és elfoglalt személy, hogy
mit fog tenni mondjuk egy év múlva
kedd este nyolckor és félkilenckor
Ennyi teret enged a spontaneitásnak…
Akinek
semmilyen
életterve sincs,
még úgy körül-belül sem –
infantilis: ő percről percre él
a teljes, laza spontaneitásban:
ahogyan esik, úgy puffan,
valahogy majd csak lesz…
Gyerekcsíny
Már felnőve is
azzal szórakozol,
hogy ismeretleneket hívsz fel,
és trágárságokat mondasz neki,
vagy becsengetsz egy házba és elrohansz…
(Otthon kitünteted magad a Bátorság érdemrenddel)
Aki
„fiatalos” lazaságból,
amire még rá is játszik,
vagy mert rosszul alszik/ébred,
mert rendszertelen, éjszakázó,
vagy rossz lelkiismeretű stb.,
már eleve késve, hajszolva indul
és napközben sem éri utol magát,
ezért aznap soha nincs a helyén…
Jó rossz stressz
Permanens életveszélyben!?
Huzamos időn keresztül, akár
naponta órákon át abban a tudatban lenni,
hogy egy nagyobb hiba az életedbe kerülhet,
ha pl. csak másodpercekre elszunyókálsz –
vagy hogy teljesen ki vagy szolgáltatva:
például a veled szembejövő kamionoknak…
Te is, szeretteid is meghalhatnak, vagy
„csak” nyomorékok, árvák lehetnek,
nyomorba vagy börtönbe kerülhetsz…
Profi segítő
Orvos, pszichiáter
és a beteg ember…
Ha látsz egy halat
kint a parton vergődni,
akkor orvosságot tömsz bele,
vagy simogatod, vigasztalod,
vagy esetleg minél előbb visszajuttatod
az ő elemébe, a saját közegébe, a vízbe?
(Elveszítve egy potenciális fizető pacienst…)
Zsák és foltja
A bolond légvárat,
vagy kártyavárat épít,
vagy a téli évszakban
egy életre szóló/szánt
hókunyhót, jégpalotát stb.,
a profi segítő, pl. a pszichiáter
meg alkalmanként szedi a lakbért…
Kereső-találó
Addig figyeled magad,
s keresel lankadatlanul,
amíg meg nem találsz végül
egy életfelmentő betegséget!
Esetleg segítségedre vannak
az ún. ingyenes szűrővizsgálatok,
ahol biztosan találnak valamit,
és te persze kapva kapsz rajta…
Hisz nincs egészséges ember,
csak nem elég kivizsgált beteg.
És onnantól nem ér a neved!
Megélhetési
bárcás koldus
A testi öncsonkító,
az ön-rokkantosító,
vagy aki addig játszik ilyet,
míg végül tényleg úgy is marad…
(az elég kicsi, de mégiscsak havi fix
rokkant-nyugdíjért túl jól szimuláló…)
Hipochonder –
a családján, barátain
élősködő képzelt „nagybeteg”,
aki egy életen át így zsarolja,
terrorizálja az „előszeretteit”,
felmetést adva magának az Élet,
a hivatása elemi kötelességei alól
Míg majd tényleg beteg is lesz,
mert úgy marad – önbeteljesítő jós…
(A rajta élősködő „orvosok” is besegítenek,
mint ahogy Moliere imaginárius betegénél…)
Nem szobatiszta
Az önbezáró, magányos inkontinenciás
Aki az öngyógyítás helyett csak megkeseredik,
és szégyenkezve kerüli az emberek társaságát,
ami más, újabb „betegség” katalizátora lehet,
sőt: bio-logikusan, törvényszerűen lesz is…
Önmagának gyárt-halmoz hátrányokat…
Halálfóbiás
életfonalvesztő-tévesztő…
A rémeket látó, szorongó pánikbeteg,
aki a rohamaikor megsemmisülés érzést él át…
És már attól is retteg, hogy mikor jön az újabb –
végzetessé válható rossz körökbe zárja magát…
Pedig van mindene: étele, levegője, vize, hajléka stb.,
„csak” a bölcs élet és halálfelfogása/attitűdje hiányzik…
Élettékozló
Aki unatkozna már
a koradélután folyamán,
mert nem talált rá Dolgára,
a lélekemelő feladataira,
ha a masszív halálfóbiája
nem izgatná újra fel, és így
nem okozna neki pánikrohamot…
A halálfóbiás,
aki létbotránynak,
teremtési hibának stb.
tartja az ő halandóságát,
de aki a délutánját dögunalomban tölti,
két kézzel szórja, herdálja drága idejét…
Aki
„szentül hiszi” /
sőt: úgy tudja, hogy
az emberlélek nem halhatatlan,
annak a halál nem élni ösztönző terminus,
csak egy ijesztő megsemmisülés, végállomás,
és ami egyre jobban nyomasztja, bénítja,
mert hogy naponta közeledik…
EGY MAGYAR GAVALLÉR
Amott tollászkodik pávaként egy gavar,
A piaconn sűrű porfelleget kavar.
Utánna nyíretten lotyogtatja magát
Egy német ruhában puhálkodó bagát.
Mindeniknek cifránn csillog ruházatja,
De magát a magyar dicsőbbnek mutatja.
Dicsőbb a magyarok istenének szente,
Nagyobb méltóságot ád a magyar mente,
Mellynek zőld posztaját ragyogással szántja
Gazdagon pazérlott arany paszamántja.
Angliai veress nadrág fénylik rajta,
Mutatja, hogy ő is véres magyar fajta.
Arany sarkantyúja peng karcsú csizmáján,
Hármoniás ütést tesz ezüst szablyáján.
Almásszürke csődör lovát táncoltatja,
Lejtős fordúlással kerengve ugratja.
Tündöklő serényje játszik a szellővel,
Az arany szerszámra hányja gőgös fővel.
Most büszkén rúgkapáll, majd harsogva nyerít,
Orránn sebes szellőt fuvall és tekerít.
Ragyog hátán selyem posztóval vont nyereg,
Csujtárján az arany Meander tekereg.
Merőn megűl rajta vitéz leventája,
Nem mozdúl semmije, csak a bokrétája,
Mellynek kócsagtollból kötött szála között
Arany bogláriba a fény megütközött.
Csillámló pirossa nyusztos kalpagjának
Szégyeníti haját az anglus dámának.
Barna szemöldöke, hollószín bajussza
Képének pirosló tejét büszkén ússza.
Bársonyszín hajai a széltől suhognak,
Reátekergődzött szárnyain lobognak.
Ilyen vitézt mutat a magyar gyermeke,
Ez a szép természet nagyságos remeke.
*
A kevély
Nézd csak azt, ki amott sétálgat kevélyen,
Mindent megvét s útál szemeivel mélyen.
Felemeli orrát a többiek felett,
Öblös vitorlája hajt igen nagy szelet.
Ezt mihelyt valami szellő megmozgatja,
Azonnal kétfelé büszkén fintorgatja.
Fel sem vesz senkit is nagy rátartiságban,
Mintha csak ő volna ember a világban.
Sajnálja a főldre bocsátni lábait,
Útálván a véle testvér főld porait.
Sőt büszke lelkének az esik terhére,
A Teremtőt azért veszi crisisére;
Hogy amely levegőt a szegény kilehell,
Úri tüdejének színi ugyanazt kell. –
.
Emberek! vagy hérók légyetek s istenek,
Ha kevélységtekkel lehettek ilyenek;
Vagy légyetek vélünk emberecskék ti is,
Így több becsűletet fogunk adni mi is.
Mely nagy balgatagság, csak embernek lenni,
Mégis a hasonló embert fel sem venni!
S azzal, hogy valaki másikat megvetett,
Azzal pretendálni tőle becsűletet.
A becsűlet olyan dögpárának langja,
Mint a lidérc, melyet szűl a sír barlangja.
Aki ezt kergeti, elrepűl előle,
S azt szokta kísérni, aki szalad tőle.
Az embernek igen kényes természeti,
S magát megvettetve látni nem szereti. –
Mit nyér hát, ki mindent odavét oktalanúl?
Őtet is megveti minden: s kárán tanúl. –
A kevélység csupán a bolondnak gondja;
Úgy van! mert a kevély a világ bolondja.
Hát a világnak Ily bolondja sok van-é? –
Hogyne! sőt a világ az Ily bolondoké:
Sőt már a kevélyek oly nagy számmal vannak,
Hogy aki nem kevély, már azt tartják annak.
Tarka luftballonok! lebegő árnyékok!
Gyermekségből támadt fényes buborékok!
Lám a nemes ércek mind fenékre szállnak,
Mikor az otromba tökök fenn úszkálnak.
*
AZ EMBERGYŰLÖLŐ
Azt beszélli Timon, hogy ő mind egyaránt
Gyűlöl minden embert s még senkit meg nem szánt.
Mellyre mások könnyű választ feleltenek,
No, tehát őtet is gyűlölik mindenek.
*
A kétszínűség
Vélnéd, hogy a nyalkán pirosló Sodoma
A legjobb gyümölcsök szép paradicsoma:
Pedig ha skarlátja szádba ketté válik,
Várt gyönyörűséged mind hamuvá válik.
Gyakran a mennyei illatú epernek
Apró leveli közt kígyók is hevernek:
Ne higyj a hozzája csalogató partnak,
Ne véld, hogy sikamló hantjai megtartnak.
.
A szív igen szoros helyre vagyon zárva,
Az ábrázat sokra fordítható lárva:
Sőt még a beszéd is egy oly csalható jel,
Hogy minden szándékot palástolhatsz ezzel.
Sőt a mosolygó száj, a vigyorgó szemek
Egy ártalmas lelket fedező tetemek;
Sőt mit mondok? vagynak olyatén Judások,
Akiknek halálra árúl csókolások.
.
Oh, Jupiter! ha már a hamis arannak
Ily tiszta jelei s bizonysági vannak:
Ugyan hát a hamis szívű rossz embernek
Testén ilyen jegyek miért nem hevernek?
.
Különben ki milyen portékákat árúl,
Azoknak jutalma mind magára hárúl.
A lelki
öncsonkító:
az isteni vágyairól végleg,
egyszer s mindekorra lemondó
Az önfeladó, a megalkuvó gyáva,
vagy a nagy áldozathozó mártírkodó,
aki pl. gyerekéért „lemond a boldogságáról”,
aki ettől bűntudatos lehet, ha folyton hallja …
Lógós
Minden erőd s leleményed leköti:
hogyan lógj el tanulást és munkát,
hogyan vond ki magad kötelességeid alól,
így az már ennél jobb ügyekre nem is marad…
Megmaradsz feleslegesnek, elhasználatlanul,
aki nem töltötte be boldogan a rendeltetését…
Aki
már huszonévesen (!) is
mindenekelőtt már szerfelett
azon aggódó, hogy hogyan biztosítsa be
már most a nyugdíjas korszakát, annak jólétét,
és ezért a biztosítótársaságok ideális balek ügyfele…
Az örökös
raktárra aggódás miatt
lett ő olyan őszülő koravénülő,
vagy a már/még nagy „gyerekéért”
is túlaggódó mellrákos lebetegedő
Akinek
maga az öregedés is
csak egy fokozatos romlás,
non stop testi-lelki leépülés,
nem pedig egy új, önmagában
egyszeri, új és jó életkorszak,
egy bölcs és örömteli, derűs
tkp. második boldog „gyerekkor” …
Aki
előbb
alaposan kiélvez
minden Istentől, vagyis
erkölcsileg tiltott dolgot,
pl. paráznaságot, perverziót,
sőt pedofíliát, liliomtiprást stb.,
majd öregen majd szánja-bánja,
és – impotensen – már jó fiú lesz…
Azzal biztatja/áltatja magát, hogy
a jobb lator is csak a kereszten tért meg…
Aki szerint
a bűnt csak a papok találták ki,
ahogy az örök kárhozat rémképét is
(ez azért nem áll távol az igazságtól)
az emberek birkanyájjá idomítására –
ezért vagy kiiktatja ezt a fogalmat,
vagy álszenten hódol az erénynek,
vagy majd élete végén megtér….
Rolling Stones
Aki maga a nem gördülő kő:
minden oldala csupa moha,
megtorpant és állva maradt,
elveszítette életlendületét:
pl. egy penészes vénlány,
savanyú-keserű agglegény…
Buridán szamara –
itt-most, kell időben döntenie,
két egyforma nagyságú/illatú széna között
mert ő csakis az egyik köteget ehetné meg –
a végén a döntésképtelenség miatt éhenhal
(mint az, aki két szék között a pad alá esik,
két nőnek is udvarol, két vasat tart a tűzbe,
és a végén mégis/pont ezért agglegény marad…)
Aki
még nem tud
üzemi vakságáról
és vak, automatikus,
és így reflektálatlan,
de már elavult, már káros,
őt így már csak akadályozó
„örökölt” megszokásairól…
Ő már egy mindent tudó öreg szaki,
akinek az újoncok ne adjanak tanácsot…
Utolsó pár
előre fuss…
Ahogy a magyar népmesékben
a legsoványabb gebéből táltosparipa,
a legszegényebb gyerekből királyfi lehet,
úgy lehet halmozottan hátrányos helyzetűből is
teljes – értékű – életet élő, boldog ember,
nem csak hogy a hátrányai ellenére is,
de pont a hátrányukból előnyt kovácsolva!?
(A szarból aranycsinálás szellemi alkímiája –
ha valami, akkor ez az igazi életbölcseleti kihívás…)
Aki
a piacon nem,
de az erkölcsben alkudozó –
az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,
vagy mondhatni, hogy a tűzzel játszó,
de az nem egy csacska kis krampuszka,
de az öreg és ravasz Gonosz szellem:
Ő menten el is kapja és be is darálja…
Hűbele Balázs
Egy hebehurgya személy,
aki nagyon elhamarkodottan,
szelesen cselekszik, viselkedik
„Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!”,
azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés
nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…
Hebehurgya
Az előbb nagyot vágó
és majd csak azután méricskélő
A kimondott szavát visszaszíni próbáló….
Aki bölcs maradt volna, ha hallgatott volna…
A visszacsinálhatatlan károkon későn bánkódó
A mód-szertelen
Tűt kutat a szénakazalban,
de előtte még a szemét is beköti,
és csak a vaksötétben tapogathat…
A próba-szerencse alapon kereső
Nincs kizárva, hogy talál, de esélye?
A drága idejét hiábavalóan pocsékoló…
A ködösítő
A (saját) tisztán-
látás(á)t korlátozó,
szellemi ködgéppel ügyködő –
homályosít, hogy ne igazodj ki,
ne derüljön ki semmitmondása,
vagy bevisz az erdőbe, megvezet…
Aki előbb zavart kelt, hogy így majd
a zavarosban a kedvére halászgathasson…
Megtévesztett
A beszűkített tudatú,
aki nem lát át a szitán…
A két lényegében egyforma,
és egyként hamis alternatíva közül választó
A pártok pankrációjára éles tétmeccsként fogadó,
pártpreferenciája miatt családi/baráti viszálykodó…
Vaklármázó
Aki így tud ideig-óráig
a figyelem középpontjába kerülni,
még ha a sok ismétlődés után nagy árat fizet:
elveszíti a szavahihetőségét – amire épp akkor
és ott lenne a legnagyobb, életbevágó, létszüksége…
Mint az unaloműző játékból „Farkas!”-t kiáltó bojtár…
Téli álom
Úgy akarsz tovább,
vagy egy majdani jobb világban élni,
hogy testileg-lelkileg hibernálod magad,
és jobb időkre, illetve arra a hercegre vársz,
aki felébreszt majd a Csipkerózsika álmodból?
(mint pl. aki „rákos betegsége” lelki okát nem keresi,
de abban bízik, hogy 100 év múlva lesz rá gyógyszer…)
Conditio sine qua non
Az ún. elengedhetetlen feltétel…
És ami látszólag felesleg, de létszükség…
Régóta vándorolsz étlen-szomjan a sivatagban,
de minden oázisban csak nyakkendőt árulnak,
– Kell a fenének, de nem nekem – mondod…
Mikor végre inni- és ennivalót is vehetnél,
nem mehetsz be: „Belépés csak nyakkendővel!”
Bűnösen ostoba
Átvitt értelem és
a képletes jelentés –
azt eszik, vagy isszák…!?
A mindent csak szó szerint értő
szemkiszúró együgyű, balga lélek:
tulajdonképpen szellemi fogyatékos,
aki így visszafordíthatatlan kárt okoz.
Lásd pl.: az Ilók és Mihók népmesét…
Az elvakított „paraszt”
A szemfényvesztő szélhámos
bűnöző vagy politikus áldozata
Aki virtuális csecsebecsével elkápráztatható…
Akinek a hátán kokárdával még szántani is lehet…
Aki jó reklámmal kicsalható idegenbe, aljamunkára
Aki hamisgyöngyért elkótyavetyéli szüzességét stb.
Rossz végletes
Aki soha nincs középen,
nincs az arany középúton:
nem ül rajta a lovon, de át-
esik az egyikről a másik oldalra
nem bátor – de hol egy gyáva,
egy örökké csak menekülő nyúl,
hol meg a hiányzó bátorságát
rosszul bizonyítandó esztelenül
vakmerő – mert „vak” – ló…
A mániás
és a depis
Hol megszállott hiperaktív túlpörgő,
magát akár mesterségesen is stimuláló,
aki követhetetlen, mint egy mérgezett egér,
hol meg egy összeroskadt, roncs, mosott rongy,
aki csak egy teher magának, társainak, a Földnek…
Aki ráadásul erre még büszke is, mert úgy tudja,
hogy ez éppen a nagy géniuszoknak a sajátossága…
Az
istenkísértő
Az ún. extrém sportoló,
a rekord/hírnévhajszoló,
aki így akar „kitűnő” lenni,
balgák ámulását elnyerve
magának önbecsülést adni…
A hazardőr pénzhajszoló:
salto mortale, halálugrás
a cirkuszban védőháló nélkül,
vagy egyre életveszélyesebb
menekülő-művész produkciók…
A hazárdjátékos,
játékszenvedély-beteg
A mindenét, sőt a családja házát/vagyonát
egy bizonyos rulett-számra feltevő (vabank)
Aki pont a vesztőhelyre, játékbarlangokba jár
lehetőleg hamar/azonnal nagyon sokat nyerni…
És mert látott már ilyet, úgy hiszi, ő lesz az,
aki a következő kivétel lesz, és nem a szabály…
(pedig az is tönkre tenné, ha bankot robbantana,
még ha abba is tudná hagyni – ami nem valószínű…)
Akinek holtbiztos a szisztémája:
aki pénzzé teszi minden vagyonát,
így minden lottó-számot megjátszva
majd ő lesz a tuti milliárdokat nyerő…
Arra épít és ebben azért igaza is van, hogy
a szerencsejátékban neki is egyenlő az esélye,
„csak” azt nem fogja fel, hogy ez mily minimális…
Azt meg a lottó-lázában fel sem tudja fogni, hogy
ha mégis nyerne, az is tönkre-, boldogtalanná tenné…
Konstruktív versenyzés
A sportbéli, szakmai, gazdasági,
politikai stb. riválisom: ellenfél,
de nem az ádáz ellenségem,
hisz nem ellehetetleníteni akar,
hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra,
hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból –
jóllehet adott esetben csak egy első hely van,
mégis mindketten nyertesek lehetünk és végső
soron a köz profitál ebből a nemes versengésből
Destruktív versengés
Van persze destruktív rivalizálás is,
amikor az együttműködés helyett versenyzünk,
pedig végső soron mind egy csapatban játszunk,
egy csónakban evezünk, és épp azt lékeljük meg.
Vagy amikor nemtelen eszközökkel nehezítem,
hogy ellenfelem legjobb formáját futhassa,
és energiáimat, kreativitásomat stb. éppen
a saját teljesítményem javításától vonom el…
A nevető harmadik
és a síró-rívó többi áldozat
(Ahogy a latin mondás szól: Divide et impera)
Miért hagyod magad a társaiddal összeugrasztani,
vagyis egy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni,
vagyis megosztani, elgyengíteni és így leuralni…!?
(Így szerezi meg pl. Csongor is az ördögfiókáktól,
a saját szellemi fegyverükkel a varázseszközöket)
Ha háborúztok, mindkét fél mérhetetlen sokat veszít,
és az lesz a győztes, aki viszonylag kevesebbet…!?
Ateista
és esetleg,
sőt inkább gyakran
még bősz antiklerikális is…
Aki a szutykos mosdóvízzel
az istengyermeket is kiönti a pöcegödörbe…
Egy pályatévesztett pap miatt magát a Jóistent tagadó
(és ezt az űrt más pótvallással, végül a Sátánnal kitöltő…)
Aki
a csalt,
a lopott, a rablott, a sikkasztott stb.
javakból ad, osztogat kis alamizsnát,
amiért a kifosztottak hálálkodását várja,
és még ki is oktatja őket, hogy mire költsék…
De akinek ebül szerzett jószága ebül vész el…
Aki
sokkal jobb
ügyhöz méltó buzgalommal
szeretne/akarna nemcsak jót tenni,
de mindig mindenki előtt még jónak Is látszani…
Nem a benne lakó isteni hangot, a daimont követi,
de tüntető jótékonykodással aratna hálát/elismerést
Aki
Nagy Keresztény
akar/szeretne lenne,
de már a „Vén gazember”
hálátlan szerepet nem vállalna:
éveken át tolvaj-csaló hírben állva
menteni a dzsentri apa vagyonát az utódoknak…
(lásd Mikszáth Kálmán ilyen című kisregényét)
Színházi díszletekből
ún. Patyomkin falut építő,
sőt esetleg még ebben is lakó…
Vagy: a kirakatban egy búgó gerlicepár,
a zárt ajtó mögött meg testi/lelki marakodás
Vagy a „Fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelű,
a gazdagság látszatát a nyomorgás árán is fenntartó…
A magánossághoz
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet!
Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam;
Hogy itt Kisasszondon reád találtam.
E helybe andalogni jó,
E hely poétának való.
.
Itt a magános vőlgybe és cserében
Megfrisselő árnyék fedez,
A csonka gyertyányok mohos tövében
A tiszta forrás csergedez.
Két hegy között a tónak és pataknak
Nimfái kákasátorokba laknak;
S csak akkor úsznak ők elő,
Ha erre bőlcs s poéta jő.
.
A lenge hold halkal világosítja
A szőke bikkfák oldalát,
Estvéli hűs álommal elborítja
A csendes éjnek angyalát.
Szelíd Magánosság! az íly helyekbe
Gyönyörködöl s múlatsz te; ah, ezekbe
Gyakran vezess be engemet,
Nyugtatni lankadt lelkemet.
.
Te a királyok udvarát kerűlöd,
Kerűlöd a kastélyokat;
S ha bévétődsz is, zsibbadozva szűlöd
Ott a fogyasztó gondokat.
A félelem s bú a vad únalommal –
Csatáznak ott a tiszta nyúgalommal.
A nagy világ jótétedet
Nem tudja s útál tégedet.
.
Ohajtoz a fösvény, de gyötrelemmel
Goromba lelkét bünteted;
A nagyravágyót kérkedő hiszemmel
A lárma közzé kergeted.
Futsz a csatázó trombiták szavától,
Futsz a zsibongó városok falától:
Honnyod csupán az érező
Szív és szelíd falu s mező.
.
Mentsvára a magán szomorkodónak
Csak a te szent erődbe van,
Hol bíztatásit titkos égi szónak
Hallhatja a boldogtalan.
Te azt, ki megvetette a világot,
Vagy akinek már ez nyakára hágott,
Kiséred és apolgatod;
Magát magával bíztatod.
.
Te szűlöd a virtust, csupán te tetted
Naggyá az olyan bőlcseket,
Kiknek határtalanra terjegetted
Testekbe kisded lelkeket.
Tebenned úgy csap a poéta széjjel,
Mint a sebes villám setétes éjjel;
Midőn teremt új dolgokat
S a semmiből világokat.
.
Óh, kedves istenasszony! én is érted
Gyakorta mint sohajtozom,
Mert szívemet baráti módra érted,
Midőn veled gondolkozom.
Ártatlanúl kecsegtetel magadba,
Hív vagy, nem úgy, mint a mai
Színes világ barátai.
.
Lám, mely zavart lármák között forognak
A büszke lelkek napjai,
Kőről kövekre görgenek, zajognak,
Mint Rajna bukkanásai. –
De ránk mikor szent fátyolid vonúlnak,
Mint éji harmat, napjaink lehúllnak,
Tisztán, magába, csendesen:
Élünk, kimúlunk édesen.
*
ÓDA AZ ÁRNYÉKSZÉKHEZ
Blumauer
Kis szék! mellynek nevét nem emlegetjük
Ha tudjuk a políciát,
Vagy mellé mindenkor vigyázva vetjük
A tisztes salva-véniát;
.
De akit mégis megkeres napjába,
A legszorosb órába is,
S ájúlás nélkűl bűzölget magába
A legfinnyásabb dáma is.
.
Mindennap e te óltárodra tészi
Természet-áldozatjait
E nagy világnak a galántabb részi,
S temjénét felbocsátja itt.
.
Olly bálvány vagy te, mellynek a királyok
Térdet, fejet görbítenek,
És akit ők, csak áldást nyújts reájuk,
Haj’don farral süveglenek.
.
Olly hű barát is vagy, hogy a te széked
Előtt mindennap megjelen
A nagyszemérmű szűz apáca, s néked
Magát mutatja meztelen.
.
Mint isteneknek trónusán a mennyen,
Nagy gőggel űl a bőlcs terád,
Büszkén tekint le és durrantja fenjen
A zúgó mennydörgést alád.
.
Te vagy példája a trónusnak sokba;
Mert annyi milliók közűl
Terajtad is, miként a trónusokba,
Egyszerre egynél több nem űl.
.
Te vagy, mellynél több pompa s etiquette,
Mint a trónus körűl, vagyon:
Mert mellyik trónus az, mellynek mellette
Udvarlanának olly nagyon?
.
De abba méltó tégedet becsűlni
Minden szagos székek felett,
Hogy a trónusba sokszor terhes űlni,
Te még könnyítesz ahelyett.
.
Ajánlod kebled a test ösztönétől
Nyomott embernek szívesen,
S az emberség legsúlyosabb terhétől
Magad felóldod édesen.
.
Nagy lélek, kis lélek búcsúdat járja,
Ha lépszorúlás bántja őt:
Teáltalad lehiggad lelke sarja,
Melly rá vastag ködburkot szőtt.
.
Melly sok csudádat szemléljük napjába!
Ím, hozzád sok szegény beteg,
Mint a nyavalygó moslemin Mekkába,
Tolúl, hogy őtet gyógyítsd meg.
.
Áldásnak széke vagy te! s áldozatját
Hiába nem találja ki
A páciens, mert régi állapotját
Tetőled érte megnyeri.
Csokonai fordítása
pppppppp
Csakis az ember lehet
teljesértékű, boldog életű,
vagy egy ön/társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
