Önsors-javítás/rontás ABC – VIII.

Írta: Nagy Jenő · 2025. február 27.

kb. 26 perc olvasás

Vlagyimir Szolovjov: Az Antikrisztus története | antikvár | bookline

Eugéniusz:

Önsors-javítás/rontás ABC – VIII.

pppppppppppp

Az antikrisztus - Tim LaHaye, Jerry B. Jenkins - Kincs Könyv

Emberélet mennyiség/minőség

Szempont és témaötlet-gyűjtésem:

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

pppppppppppppppp

Könyv: A fikusz és az Antikrisztus (George Orwell)

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Könyv: Michael White: Galilei, az antikrisztus

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Wass Albert: Az antikrisztus és a pásztorok - Ráday Antikvárium

Komjáthy Jenő

POGÁNY VAGYOK

Pogány vagyok. Nincs bennem semmi

Alázatos, tömjénszagú;

Zsolozsma, zsoltár, istenesdi

Nem ejti lelkemet rabul.

.

Nem verem én bűnbánva mellem,

Nem mondok szánom-bánomot,

Olcsó dicséretét se zengem

Annak, ki – majmot alkotott.

.

Nem ejt meg engem semmi földi,

Se földöntúli hatalom:

Az eget ostrommal bevenni,

Nem lekoldulni akarom.

.

Nem járok templomaitokba,

Miket a hízelgés emelt,

Bálványotok előtt a porba

Lelkem sohase térdepelt.

.

A földön úr szolgái vagytok,

S urat imádtok mennyben is;

A szív, a szolgaságba hajtott,

Csupán a zsarnokokba hisz.

.

Szeretek én, s ti hízelegtek,

Csúsztok ti, míg repülök én!

Imátok lenn a porba reszket,

Fönnszárnyaló enyém.

.

Arcotokon a kegy malasztja;

Fő vágyatok a nyugalom:

Én nem születtem hódolatra;

Szívem örök forradalom.

.

Pogány vagyok. Dac ül szememben,

Gúny és harag rezg ajkimon;

Pusztító tűz feszíti mellem,

A harcok élvét áhitom.

.

A gyűlöletnek óceánja

Csap olykor át a szívemen;

A viharoknak orgonája

Játszik most benne rémesen.

.

Mert gyűlölöm sivár világtok,

Amelynek neve: unalom;

Ásító kéje nekem átok,

Rothadt nyugalmát eldobom.

.

És gyűlölöm a lomha szörnyet,

Gyűlölöm arcod, rút Közöny!

Rég fekszi tetemed a földet,

Gőzébe hal milljó öröm.

.

S gyűlöllek téged, korcs Alázat,

Törpék álarca, pórerény!

Hiszen te adtál kúszni lábat

A Gyávaságnak, látom én.

.

És gyűlölöm a Szolgaságot,

A bűnök bűnét mindfölött:

Haragtól reszketek, ha látok

Egy elnyomót vagy görnyedőt. –

.

Pogány vagyok. Merész szememben

A szép Igazság szomja ég.

Istennő az; ha fátyla lebben,

Gyönyörbe tör a föld, az ég.

.

A szeretetnek óceánja

Csap akkor át a szívemen;

A teremtésnek orgonája

Szól mostan oly fönségesen.

.

Megzendül a szférák zenéje;

Az égi gömbök szózata,

Zokogva, zengve hull beléje

Az örök fájdalom maga.

.

Megnyílik a világ köröttem,

A légi kárpit széthasad,

Lebegni szigorú körökben

Látok csodás, nagy tárgyakat.

.

Nem tárgyak ők, dicső személyek;

A régi istenek talán:

A lelkük test, a testük lélek,

Tapintom s mégis látomány.

.

Alattam a föld is kitárul,

A por rajong, a kő beszél,

Jelt ád a némaság magárul,

És fölragyog a titkos éj.

.

A mélység mély szivét kitárja,

Leveti lepleit az Ég…

Úgy érzem, egy világ királya,

Ugy érzem, egy isten levék.

.

Természet! Élő templomodban

A tárgyak lelkét szíhatom:

Szent falaid közt égre lobban

Minden leláncolt hatalom.

.

Határtalan nagy templomodban

Az isten testét érezem;

Szivem szivével összedobban,

Szemébe néz ihlett szemem.

.

Világok teste lett a testem,

Amit látok, az mind enyém;

Átcsapnak a lángok felettem:

Égek, de el nem égek én!

.

A lelkek lelke lett e lélek,

A szívek szíve lett e szív,

Az ember bennem istenné lett,

Olimp dicső követje hív!

*

Erdődy János: Az antikrisztus és szolgája

Ábrányi Emil

KRAMPUSZ-KIRÁLY.

Krampusz-király a hajdan-korban élt.

Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;

Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;

Királyilag töltötte a napot.

Egyszer – barátim, halljatok mesét –

Krampusz király elveszti az eszét;

Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:

A nép riong: „Vivát Krampusz király!”

.

Mond Krampusz: „Szólok mindenki fiának:

Legyen már vége a komédiának!

Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,

De úgy bántok mint istennel velem.

Íme, fejemben korona ragyog,

Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!”

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

„”Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!””

.

Mond Krampusz: „Engem Felségnek neveztek,

S előttem, mint a birkák, porba estek!

Mit tettem én, hogy felségessé váltam?

Egész éltemben fogamat piszkáltam

És ásitottam szörnyen-szörnyeket

Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!…”

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

„”Te felséges vagy, ó Krampusz király!””

.

Mond Krampusz: „Látom, hogy éheztek, asztok,

Mégis nekem milljókat megszavaztok!

Minek nekem e falka millió?

Az ország pénze hát csak arra jó,

Libériákba hogy verjem bele,

S hizlaljak egy raj konclesőt vele?”

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

„”Kapsz milliókat, ó Krampusz király!””

.

Mond Krampusz: „Kérlek, dobjatok ki engem!

Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!

Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség

Hogy szamarat megillessen a fenség!

Vezessen kormányt, aki ember szintén,

És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!”

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

„”Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!””

.

Mond Krampusz: „Hát szavamnak semmi haszna?

Nem hallgattok kérésre, sem panaszra?

No jó! Ha késtek s nem dobtok le innen,

Hát passzióm lesz háborúba vinnem

Százezreket!… No jó! Dühömben nyúzlak,

Rúglak, leköplek és bitóra húzlak!…”

De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:

„”Rúgj, köpj, akasztass, ó Krampusz-király!””

– 1879. –

Selma Lagerlöf: Az antikrisztus csodái (Franklin-Társulat) - antikvarium.hu





Egyformás

Uniformizáló

avagy militarizáló…

„Aki nem lép egyszerre,

Nem kap rétest estére,

Pedig a rétes nagyon jó,

Katonának az való…”

p.s.:

Katona bácsi haptákba’

bekakilt a nadrágba.

Mondtam neki: „Mossa ki!”

„Hű, de büdös! Dobja ki!”





Érzési csalódás?

Az elöljáró mindent jobban tud:

A katona nem fázik, csak úgy érzi

S ha brómos teát kap, akkor „eunuch” lesz,

átmenetileg nem fog semmilyen nemi vágyat érezni.

És ha a gyerek látja a papot nagypénteken húst falni,

akkor az Atya elmagyarázza, hogy ő most rosszul lát…





Prokrusztész ágy

Fakó minden teória,

a lét aranyló fája zöld –

de te addig csonkítod,

míg bele nem gyötörhető…

Ha nem illik koncepciódba:

fel se fogod, nem is látod meg…

Vagy: nem a ruhát szabják a katonához,

hanem a katonát csonkítják a ruhához…





Csapda

Az is baj, ha van

a katona fején sapka,

de az is baj, ha nincsen –

az a lényeg, hogy valamibe

mindig bele lehessen kötni –

mindig csak az elöljárónak,

a főnöködnek állhat feljebb,

bármikor lecsaphatna rád,

ezért húzd be füled, farkad,

örülj, hogy luk van a fenekeden,

ne kér, pláne ne követelj semmit…





Betörés

Megtörni a lelket…

A katonaság nem volt hatékony,

nem lettünk minőségi hadra-foghatók?

De talán/biztos nem is ez volt a fő célja,

hanem inkább a fiatal vadcsikók betörése…

(ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség

minden férfi honvédő alapkiképzésére…)





Irreverzibilis!?

Beszélgetnek a bolondok a háborúról.

-Igen, szörnyű volt – mondja az egyik.

– Én is egy csatában vesztettem el a fél lábam.

-De hiszen neked megvan mind a két lábad! – szól társa.

-Na igen, mert a csata után megtaláltam!





Naiv!?

Ember a fronton,

a lövészárokban:

Kérem! Ne lőjenek,

itt emberek vannak…!

S amúgy meg: hát nem neki van igaza!

A Ne ölj! isteni főparancsolat megszegése,

a szándékos emberölés lehet a kötelező…!?

Vagy öl, vagy ölik? ha dezertál főbe is lőhetik,

ha nem vonul be, akkor börtönbe zárhatják…





A háborúzó ember

(Fekete István: Hú)

… láttam

a háború rémületes gonoszságát, embertelenségét,

elképzelhetetlen szenvedéseit és teljes esztelenségét!

Kérdezd meg a francia anyákat, akik megnyerték a háborút,

és kérdezd meg a német anyákat, akik elvesztették a háborút.

Kérdezd meg az orosz rokkantakat,

és kérdezd meg a magyar “Törzs”-eket,

akik világtalanul, esetleg kéz

és láb nélkül jöttek haza kosarakban,

kérdezd meg: nyertek vagy veszítettek?

Nem, Laci bácsi, nincs megnyert

vagy elveszített háború, csak “Háború” van!

Pusztító, öldöklő, embertelen!

A háborúk nem oldottak meg még semmiféle problémát,

de mindig elvetették a magját a következőnek.

A háborúkat alig néhány ember robbantja ki,

de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg.

Az egyszerű emberek ölik egymást halomra,

ők hullanak idegen föld meszesgödrébe,

s az ő otthonaik pusztulnak el.

Ők az eszközök, és ők az áldozatok.





Akinek

feltétlen

parancs, hogy „Ne ölj!” –

ezért nem ad a bajtársi

kérésre sem kegyelemdöfést,

hogy az ő keze-lelke tiszta maradjon,

inkább hagyja őt értelmetlenül kín-szenvedni…





Aki

jól tudja, hogy

a szándékos emberölés

az egy „halálos bűn”, mégis,

ha besorozzák frontkatonának,

akkor „jogos önvédelemből” öl/gyilkol…





Szelíd,

erőszakmentes…

Ad absurdum vinni:

egy amúgy helyes,

pl. keresztényi elv

túl merev alkalmazása:

pl. nem csak a végsőkig

törekszel a békés megoldásra,

de már eleve, elvből lemondasz

az arányos önvédelmi erőszakról…





Háború és béke

Egyenlő felek között

nemigen tör ki háború –

de aki erőszakmentes amis,

vagy „bulányista” katolikus,

az egy s bevonzó zabad préda,

az a másikat kísértésbe hozza,

a provokáló agresszív lépésre…

Ha békét akarsz, légy kész háborúzni!?





Aki

csak egy

tornából is

felmentett nyápic –

egy önmagát alkalmatlanná

minősítő „katonaszökevény”,

egy már eleve dezertáló, aki

nemhogy a nagy hazáját, de még

a kis házát és a családját sem

képes senkitől sem megvédeni…





Ott-

honvédő

Veszélyben

a természetes ész is

engedi az önvédelmet,

a támadás elhárításához

szükséges, arányos mértékben

Már amennyire egy felzaklatott

idegállapotban mérlegelni lehet,

ha pl. besurranó tolvajra ébredsz…

De azét lelőni ne akarjad, mert

így jóval nagyobb bűnt követsz el,

vagy e fegyver által veszel el,

ha elveszi tőled…





Aki

Párizsba ment

megcsodálni Európát…

Majd a háború kitörésekor

megtapasztalhatja, hogy milyen

francia internálótáborban senyvedni

(lásd pl. Kuncz Aladár: Fekete kolostor)





Aki

sikeresen próbál

tartósan rosszban lenni

a nem választható-cserélhető

kert-, vagy lakásszomszédokkal,

fenntartva az örök hidegháborúzást…

(az nyugtatja: távol jó rokonai vannak…!?)

A lehető kölcsönös segítség szüksége helyett

így csak folyton borsot törnek egymás orra alá…





Amikor

a vitás kérdéseket

párban, ill. családban

nem diplomatikus úton, de

veszekedéssel-verekedéssel,

nagyban: háborúval döntik el:

aki épp győz, annak lesz igaza

(ahogy az erősebb kutya párzik…!?)





Az

a szép/nagy lakás,

kertes családi ház,

ami otthonod lehetne,

az egy kupleráj, és/vagy

egy szemétdomb, egy túlzsúfolt raktár,

egy kvázi laktanya, klastrom, sőt börtön,

egy átjáróház, egy kórház-elfekvő stb. stb.,

vagy egy hidegháborús családi tűzfészek…





Akinek

nem saját

teljesítménye

jobbítása a fő cél,

de hideg-háborúzik,

destruktívan verseng,

és így csak annak örül,

ha az ő ellenfele gyenge,

indiszponált, balszerencsés stb. stb.

Nem arra ösztönzi őt a szerelem, hogy

magából a legeslegtöbbet hozza ki, hogy

felnőjön a feladathoz, megtáltosodjon,

hanem ellenfelét igyekszik „eltenni láb alól”…





Aki

váltig nem érti,

hogy miért van mindig

körülötte zűrzavar, hidegháború stb.,

mert nincs tisztában lelke hatalmával:

ha nincs meg megteremtett lelki békéje,

akkor háborog a tenger, nem tud vízen járni…

(Ahogyan ott „bent”, úgy ott „kint” is…)





A hetvenkedő katona

A mások hőstettével dicsekvő gyáva,

aki csak a harc elmúlásával jelentkezik.

Vagy a nagyokat lódító-tódító Háry János:

a messzeség operetté szépíti a háborús időket?

Pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél,

s idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál…!?

Vagy van olyan bölcs és hazaszerető parasztember,

aki ilyen időkben is magyaros virtussal jellem marad…





Öl

Háborús kényszerhelyzetben:

Az leszel, aki öl, vagy az, akit ölnek?

Aki nem ölel, az öl – szóval és tettel,

És végül még önmagát is a gyűlölettel

(hiányzott neki az anyaöl, a nő öle…?)





Aki

nem

biorobot-katona,

ő önként és kéjjel öl

ellenségnek kikiáltott

ifjakat, és család-apákat,

nem csak parancsra, bár azt is

lehet balekként tenni, és hamar

úgynevezett hősi halált is halni,

vagy végszükségből, önvédelemből,

de ez is nehezen feldolgozható

traumával, bűntudattal jár…





A

rózsa 

vagy a nő

szépségében-

illatában gyönyörködő,

de az őt megsértő szúrós

tövisét már háborogva kifogásoló…





Aki

váltig nem érti,

hogy miért van mindig

körülötte zűrzavar, hidegháború stb.,

mert nincs tisztában lelke hatalmával:

ha nincs meg megteremtett lelki békéje,

akkor háborog a tenger, nem tud vízen járni…

(Ahogyan ott „bent”, úgy ott „kint” is…)





Aki

irigy,

minden

gazdag(abb) embert

már eleve gazembernek lát,

és háborog, rendőrért kiált stb.

ahelyett, hogy békében élvezné

az istentől neki szánt boldogító,

a gazdagabbak aktív közreműködése

által is biztosított tisztes szegénységet…





Aki

vagy csak koldul,

vagy csak panaszkodik istenének.

És háborog, ha nem kapja meg, amit kér,

pedig nagyon hálás lehetne neki, hogy

nem teljesíti gyermeteg kívánságát:

pl. legyen minden csoki/arany…

Mert akkor ettől koldulna…





Aki

odakint,

pl. kocsmában

harsogva adja elő, hogy

ő a barikádok potenciális

rettenthetetlen utcai harcosa –

otthon viszont, persze úgymond

csakis a családi béke kedvéért

már egy lekvár, egy papucs férj

(viszont övé az utolsó szó joga:

– Igenis, azonnal drágám…!)





Akinek

a nemi élete 

nem egy emberspecifikus,

örök, egész éven és szinte egész

életen át tartó tiszta örömforrás,

de egy muszos házastársi kötelem,

amihez a házi béke miatt jó képet vág…





Intelem

„Ha kívánod

a királyság tisztességét,

légy békességtűrő.

Ítélj békességtűréssel,

szánakozással és irgalommal”,

mert „a jó cselekedetek törvénye

főékesség a királyok koronáján.

Illik a királynak kegyesnek, irgalmasnak

és több egyéb jóságokkal

teljesnek és ékesnek lenni,

mert a kegyetlenséggel

és gonoszsággal fertőzött király

haszontalan keres király nevet,

mivel zsarnoknak mondatik”.

„Uralkodjál mindenki felett harag,

kevélység, gyűlölködés nélkül,

békességesen, szelíden, emberségesen,

megemlékezvén szüntelen, hogy

minden ember azon egy állapotban vagyon

és semmi fel nem emel, csak az alázatosság,

semmi meg nem aláz, csak a kevélység és a gyűlölség.”

István király intelmei





Aki

nem

ismeretlen katonája,

és nem is hősi halottja

a lelki hadviselésnek,

a családi hidegháborúnak…

Ember embernek farkasa:

folyik a mindenki harca mindenki ellen,

amiben végül mindenki csak vesztes lehet…





Aki

ruhában,

baltával alvó –

állandó fokozott 

harckészültségben van,

riadtan-riadót várva „alszik”,

mintha bármikor orvtámadás lenne várható…

Neki ezt jelenti a kellő óvatosság és éberség…





Férfiatlan!?

Aki szégyell sírni,

mert őt úgy nevelték,

hogy az nem katonadolog,

és nem tud így természetes

úton-módon megkönnyebbülni,

és ön-megerőszakolva elfojtja könnyeit,

és marad, gyűlik a lelki teher, majd robban…?





Rev. P. Huchedé: Az Antikrisztus (Vallás és Élet) - antikvarium.hu

Jókai Mór

Milyen fából faragják a bibornokot?

Ki legszorgalmasabb alvó,

Annak lesz a hivatal jó,

Ki soha semmit se tanul,

Az be is jut hivatlanul.

.

Kinek egyetlenegy gondja,

A jó pincze és jó konyha:

Várhat jót a Vatikántul,

A hol „vota ponderantur.”

.

A ki sötétséget terjeszt,

Testvérgyülöletet gerjeszt,

És a syllabust hirdeti:

Bibor süvegig viheti.

.

Ki a bünöst megtéríti,

(Hogyha szép lány) beteríti,

S felruházza a mezetlent:

Baréthoz jut okvetetlen.

.

De a ki áldást osztogat,

És a néppel jót tesz sokat,

Ki másnak vet, másnak arat

És maga szikárnak marad.

.

Ragyog tudománynyal, észszel,

Áldozatot hoz két kézzel,

Hiveinek igaz atyja,

Hazájának hű magzatja.

.

Szelleme mesze világol,

Kilátszik a sokaságból,

S kit hive, nem hive, szeret:

Az bibornokká nem lehet!

*

Az élet kapuja

Komjáthy Jenő:

EGY FŐPAPNAK

Απαγε Σαταϖαζ

Hazugság apja volt a Sátán;

Hazugság papja! Most a hátán

Nyargalsz te fene-szilajon.

Hiába sallang és tudós lé,

Jól ismerünk mi már, te kópé,

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Eszményiség! Ez hát a jelszó,

A hímporos szárny, – ámde hernyó

Lebeg a csilló szárnyakon.

Gyönyörű mez! De hát a lényeg

Csak undok, éhes, satnya féreg …

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Az Evolúciót lihegve

Megtámadád, titkon szepegve,

Szemed a zsíros koncokon.

Tanítni mersz? Előbb te menj hát

A belső evolúción át! …

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Ismerjük a szemforgatósdit,

Így védte kasztod mind az ósdit,

Legelve buja maszlagon.

Vesd le előbb a reverendát,

Az ósdi vallás ócska rongyát! …

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Kardot ragadni, dalra kelni,

Eszményekért hevülni, tenni:

Barbár vagy ehhez, paflagon.

Ne affektáld az Eszme gondját,

Magadba járjad a bolondját! …

Kilátszik a lóláb, papom!

.

A Szabadságért harcra kelni,

Népet szeretni, fölemelni,

Hogy éljen méltón, szabadon:

Minderre szűk a reverenda.

Ám dividete dividenda! …

Kilátszik a lóláb, papom!

.

„Divide et impera!” Régen

Hatott, de az új nemzedéken

Nem fog ki jelmezes barom.

E faj a cifra színen átlát,

Hiába bíbor és a skárlát …

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Fölszabadítni minden embert,

Ragadva zsarnokokra fegyvert:

Dicső dolog vón, mondhatom!

Ez ám az Eszmény! De a gátra

Ember kell, ki ne nézzen hátra! …

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Szabadságot minden paránynak!

Ezt hirdetik a jók, a bátrak,

Hogy ne heverjen parlagon

A Mindenségnek egy atomja…

Utópia! Kinek mi gondja! …

Kilátszik a lóláb, papom!

.

Sötétség apja volt a Sátán;

Sötétség papja! most a hátán

Nyargalsz te furfang-utakon.

Hiába sallang és tudós lé,

Jól ismerünk mi már, te kópé,

Elárul a lóláb, papom!

*

A Vatikán sötét titkai - KÜLÖNSZÁM

Komjáthy Jenő:

BABONÁS HATALOM …

Babonás hatalom járma alatt

Nyög a földön érzés, gondolat.

Szakadozva, csonka alakban

Jelenik meg a láthatatlan.

Töredezve, ferde tükörben

Jelenik meg a pipogya rögben

Az Isten.

.

Rokonát a rokon nem leli föl,

Örökös a magány, nem veri föl

Zeneszóval a vidám, igazi testvér,

Csak az árnyat ölelte, aki eszmél;

Hiába ver a szíve sebesebben:

Töredék marad a földön, esetlen

A Szellem.

.

Gyönyörű, de fátyolozottan

Jelenik meg a lenge sorokban;

Sanyarú, szomorú, sorsa enyészet;

S ah, vérbe fürösztve ér kora véget,

Az okát hiába keresném,

E siralomvölgybe keresztjén

Az Eszmény.

*

Röck Gyula: Az Antikrisztus és a Hamispróféta | könyv | bookline

Komjáthy Jenő

ANTIKRISZTUS

A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.

Ily úton lettem optimista.

Oly bamba, félszeg és ügyetlen,

Hogy elbámul az öreg isten!

Így lett belőlem optimista.

Hozsannát zeng nekem az újkor,

Az eszme vaskos, kézzelfogható.

Hát vesszen az,

Ki elszédül forró lehelletétől.

Az ég üres; ezt így találta Laplace

Legyen a föld is minta-hízlaló,

Az eget átkutattam s mit se lelt,

Csak óriási űrt, a távcső.

Jehova, akit imádnak

A zsidók és vénasszonyok.

A szentirás hazug, veszett könyv,

Minden rossz tőle származik.

Botor, kietlen s béna bölcsesége.

Kopott és gyermekes minden sora.

Az élvet hirdetem. Határtalan

Legyen az ember üdve, mámora!

Szinültig még az élet színbora,

S bár nem jövök szamáron,

Utamra is virágot hintenek.

*

Az Antikrisztus





Az ellenség haszna

Húzz hasznot ellenségeidből.

Értened kell hozzá, hogy

mindent a jó végén fogj meg,

ne a pengén, hogy megvágjon,

hanem a markolatán, amely megvéd.

Kivált, ha ellenségről van szó.

A bölcsnek több haszna van ellenségeiből,

mint az ostobának barátaiból.

A rosszakarat néha hegyeket elmozdít,

melyeknek a jóindulat nem merne nekigyürkőzni.

Sokak nagyságát haragosaik alapozták meg.

A hízelgés ártalmasabb a gyűlöletnél,

mert ez hatásosan orvosolja a hibákat,

melyeket amaz elhallgat.

Az okos tükörnek használja a kajánságot,

mert jobban megmutatja a valót a vonzalomnál,

és általa elejét veszi gyöngéi leszapulásának,

vagy kijavítja azokat. Aki a torzsalkodás,

vagy rosszindulat mezsgyéjén él,

nem lehet eléggé résen.

(Gracián – Életbölcsességek kézikönyve)





Gyűlölet

Gyűlik az ölet

Ha gyűlölt ellenségedet is magaddal ránthatod,

akkor magad is inkább a biztos vesztedbe rohansz

A bűnt gyűlöld, ne a bűnös embert – őt szeresd,

segítsd annak megértésében: magának is árt így –

magadnak is használna, ha figyelnél az igazságaira…





Nem

hiszi el, hogy

már éppen csak

az ő „ádáz” ellensége

mond valami igazat róla,

így sem húz hasznot belőle

(ő a hízelgő barátaira hallgat,

az ellenséget meg csak gyűlöli,

attól dafke semmit nem tanul…)





Ha

kiengeded

a palackba zárt szellemet,

pl. az idegen/fajgyűlöletet stb.,

akkor igen nehéz visszaparancsolni,

és előbb-utóbb te is áldozatául fogsz esni…





Aki

gyűlöletet

szít benned,

hogy ellenséget gyárts

mindazokból, akik nem azt

támogatták, hogy őt vedd el

(ami persze kiszolgáltat neki,

és tenlelked jobbik felét is öli,

hisz magyarán gyűlik benne az ölet…)





Amikor

az érdemtelenül

sokáig gályarab fegyenc

embergyűlölőként szabadul,

és meglopja az őt segítő püspököt,

akkor ő kegyelmez, s még ajándékoz is neki,

és e gesztustól ő megtér, és jó ember lesz…

(Victor Hugo: Nyomorultak)





Aki

az egyik

rossz végletből

a másikba rosszba eső:

egy önimádó/öngyűlölő,

a magába szerelmes, sőt önistenítő,

majd meg az önmaga tökéletességéből

előbb-utóbb nyilván kiábrándult öngyalázó





Ambivalens

egyszerre két,

egymással ellentétes érzés, késztetés

jelenlétét/gyors váltakozását, ingadozását jelenti.

A két érzés lehet például szeretet és gyűlölet,

vagy vágyakozás és félelem: ha ilyen érzései

vannak egy kutya befogadásával kapcsolatban,

akkor egyszerre szeretnéd is befogadni, meg nem is.

Az ambivalencia döntésképtelenséggel jár(hat)….





Imád/gyűlöl

Akit úgymond a legjobban „imád”,

pont azt gyűlöli meg, és csak azért,

mert nem tudta eddig az önképére formálni

(imígyen magát imádandó kisistennek képzelve)





Projektor

A lelki falra naponként újra vetíti

az ő kreált, kitalált ellenségképét,

„akit” azután vadul utálhat, gyűlölhet,

ami ideig-óráig egybe és izzásba tartja őt…

(és ami neki olcsó mentségül: bűnbaknak is szolgál)





Egy

első vagy

egy nagyobb

csalódásod után

végleg nőgyűlölő leszel:

minden nő hazug és számító!

Nem is keresed magadban a hibát,

és nem is akarsz/mersz változtatni

(rosszabb eset: „melegen” érdeklődsz,

hátha kiderül, hogy „genetikailag” más vagy…)





Csak

egyetlen egy

lányt szeret(het)tél,

Ő volt/lett volna az Igazi,

de ő mégis máshoz ment –

ezek után mi más vár rád:

agglegénysors/kútba ugrás,

vagy megölni a riválisodat,

és évekre börtönbe menni…?





Aki

úgymond

a házi béke kedvéért

örökre papucs alatt van,

és csak nyel, és nyel, vagy

majd meg már annyira telítődik,

besokall, hogy akár még ölni is tudna…





Abortusz…

Aki egy idegen,

orvosi latin szóval,

egy „eufemizmussal”

szépítgetne magzatgyilkosságot

(előbb ő önáltatóan bagatellizál,

később a sorsa majd dramatizál)





Aki 

embergyűlölő,

aki magával viszi örök sírjába

az életjobbító-könnyebbítő találmányi titkait –

nem tartva kötelességének azok megosztását…





Akiből

hiányzik

az emberi nagyság ahhoz,

hogy elviselje egy közeli ismerős sikerét.

A legtöbb ember bolond, aki haragszik,

mikor azt látja, hogy a család valamilyen

finom, gúnyból, haragból, ellenérzésből szőtt

szövetséggel fordul a sikeres családtag ellen.

Mert mindig van egy ember a családban,

akinek pénze van vagy híre, vagy befolyása,

s a többi, a törzs, ezt az egyet gyűlöli aztán,

és fosztogatja. – Márai Sándor





Aki

egész életében

nem volt a maga ura,

ő csak bérmunkás, alkalmazott,

akinek naphosszat más parancsol,

más mondja meg, hogy mi a dolga,

itt és most mit – nem – szabad tenni,

és akinek az engedelmességtől függ

a mindennapi megélhetése, betévő falatja…





Betanított

életvezetők

Aki csak a kályhától

elindulva „tud” táncolni…

És a vicc a gonosz manóról,

aki minden éjszaka bepisiltet,

Majd, amikor a pszichiátere

tanácsára ő már ellentmondana,

akkor új „parancsot ad”, bekakiltat:

erre a verzióra már nem volt kész válasz





Aki

beképzelten

a magas lóról

úgy beszél a „barátaival”,

mint tanár a vizsgázó diákkal,

vagy mint a nyomozó a gyanúsítottal,

vagy a büntetőbíró a vádlottal stb. stb.

Aki nem képes szimmetrikus kapcsolatra:

ha nem ő a parancsnok, akkor engedelmes.

Ezért pont a legfontosabb kapcsolatai nem

jönnek lére, vagy gyorsan bomlanak:

se jóbarátja, se hű élettársa…





Mindent

vagy semmit?

Ha már a Napnak

nem parancsolhatsz,

akkor a gyermekednek,

sőt még a kiskutyádnak is

csak rimánkodsz, könyörögsz.

Nem tudsz jól disztingválni…

Vagy a Napnak is parancsolod,

hogy keljen fel hajnalban, és

a gyerekednek is azt, amit

már úgyis megtett…





Időzítés

Aki akkor üti,

de akkor nagyon a vasat,

amikor az már régóta hideg.

Akkor kezdené gyerekét nevelni,

amikor az már alig-alig hajlítható…

Aki túl későn kap észbe, hogy

a gyerek minden óhaját és sóhaját

máris parancsnak véve egy nem kis

házi zsarnokot nevelt egyszem gyerekéből…





A

cenzúra

nem egyes embert öl,

hanem az egész emberiség lelkét öli,

legalább szándékozik ölni, de testileg is milliókat öl;

mert ki képes fölszámlálni, hány ember lett a cenzúra

által elnyomott jog és szabadság nélkül nyomor áldozatja?!

De kérdezzük, józan ész-e az, midőn valaki mondja;

neked nem szabad beszélned, vagy csak úgy szabad beszélned,

mint én akarom. Az igazi józan ész azt mondja:

hogy az ily kívánat bolond kívánat,

tehát nem józan ész súgja.

Táncsics Mihály





Aki

egy jó,

szakértő,

a rosszat jól csináló mester,

egy megbízható, szorgalmas stb.

bértollnok, lélek/karakter-bérgyilkos,

rágalmazásban, lejáratásban verhetetlen,

vagy egy nyomozóból lett betörő, maffiózó,

vagy egy fehérgalléros profi bűnöző…





A rút kiskacsa

tanmeséje arról a lényről,

aki eltévesztette a helyét,

rosszul azonosította magát,

így a társak gúnyolódása stb.

miatt selejtként értékeli le magát,

minden baja lesz – öngyilkos is lehet…

Pedig amúgy gyönyörű hattyú lehetne,

ha rájönne a végzetessé válható tévedésére…





El nem engedés

Úgy akarod megtartani,

vagy éppen visszahódítani

a nem téged választó szerelmedet,

hogy öngyilkossági fenyegetéssel zsarolod –

hogy legalább egy időre így az ő életét is

megkeserítsed – pedig állítólag annyira

szereted, s így csak a javát akarod…





Aki

akár még

öngyilkossággal,

annak kísérletével

is fenyegetődzve

pont az elő-szeretteit

zsaroló: szeressék őt

sokkal többet, sokkal jobban…

Pont úgy, ahogy ő azt elképzeli!

Aki mindig csak kapni akar, mert ő

nem is nagyon akar/tanult-tud adni….





Aki

bátran,

életét is kockáztatva

ki akar menteni a folyóból.,

még azt is, pont őt lehúzod

a víz alá, a mélybe: bele is hal…

Te meg, aki gyáván, vagy rossz

segélykiáltásból eldobtad életed,

te meg esetleg megmenekülsz…





Ön-

gyilkos

„bosszúállás”

Ha egyszer bejutsz gazdagékhoz,

pl. az oly irigyelt szomszédodhoz,

pl. meghívót kapsz a lakodalomba,

akkor te – még aznap és rögtön –

ki is ennéd őket a vagyonukból…!?

(lásd: Móricz Zsigmond: Tragédia)





Éhhalál”

Csak most jöttél meg

a hadifogoly/kényszer-

munkatáborból, ahol alig

adtak enni, sokat éheztél,

jól összeszűkült a gyomrod,

és most egy nap alatt kárpótolnád,

de így csak halálra zabálod magad…





Aki

direkt,

csúnya, bántó,

sértő szavak nélkül,

de szellemi fölényével,

például a gyilkos iróniával

tud a másik elevenébe vágni,

megalázni, és nevetségessé tenni…





Aki

buzgón

és kitartóan keres, és

ma könnyen talál orvos-partnert

a lelki, életszemléleti/viteli bajai

ún. medikalizációs játszmáihoz…

Önvizsgálat/változás helyett „gyógyszer”

és a beteg-szerep látszólagos, de csak

átmeneti, hosszú távon gyilkos előnyei stb.





Aki

nem látja-

fogja fel, hogy

ő is isten gyermeke,

így egyenlő esélye van

a teljes értékű emberéletre,

van, amiben ő a legeslegjobb,

amiben ő pótolhatatlan egy-én,

de nem találva rá küldetésére

ő inkább balgán és gyáván

az önsajnáltatás öngyilkos

csapdájába menekül…





Aki

önmagát

egy született

vesztesnek tartva

nem látja az aranyát,

és nem is próbál még

a kakiból is aranyat csinálni,

ehelyett rosszmájú, besárgult 

más sikerét irigylő boldogtalan lesz…





Bernard Mcginn: Antikrisztus | könyv | bookline

Komjáthy Jenő

AZ ÚJKOR SZELLEME*

A villám és a fény szárnyán jövök

Hirdetni az igazságot közétek.

Sugár vagyok a vértenger fölött,

Szivek fölött, kiket ízekre tépett

Balhit, rajongás, szolgaszenvedélyek;

Élő vagyok a bús árnyak között.

.

Előttem a kisértet-múlt remeg,

Amerre járok, ott lehull a járom,

Áldott utamra rózsát hintenek.

A régi kor világot mindenáron

Lerontom én, és bízva, égve várom

A büszke kort, mely korokat temet.

.

Az élvet hirdetem! Határtalan nagy

Legyen az ember üdve, mámora!

Ragadjon végtelenbe vágyad:

Szinültig még az élet színbora;

Igyál belőle, s meg ne bánd soha,

Rózsákból vess magadnak ágyat!

.

Mert vágyad végtelen, s a végtelenség

A te dicső és jogos örököd!

Tulajdonod fölött tarts büszke szemlét,

S átkozd a szellemet, mely megkötött!

Érezzed át, hogy dús vagy és örök,

Érezd a létnek roppant égi terhét!

.

Csak végtelen telíthet végtelent,

Egészben lüktet az csupán, mi teljes;

És akinek a lélek megjelent,

Nincs kötve az időhöz, semmi helyhez,

El nem fuvallja szél mint gyönge pelyhet,

De szabadon csapong, rombol, teremt.

.

A tűz, a víz, a föld, a lég enyém!

Egyedül engem ismer itt urának,

Kit emel és himbál a létremény,

Akik leverten vagy mosolyogva járnak

Virágos hátadon, ó, föld! S a nyárnak

Zsibongva ringanak fénytengerén.

.

Föl, föl, természet édes gyermeki!

Rohanjatok az eszmeharc tüzébe!

Kebleteket egy szent vágy rengeti:

Szabaddá, ah, emberré lenni végre!

Munkára fel, élők, törjetek égre!

Nem, nem elég hódolnotok neki!

.

Hiába sírtok, vége, vége!

Letűnt az ósdi hit hazug kora.

Megölte az utánzók kapzsi népe;

Mi hajdan büszke hit, most babona.

Hiába dobnotok a máglya tüzébe,

Mert én, csak én nem égek el soha!

.

Mert én vagyok a hő, a fény, a nap,

Én vagyok a jövő, az örök újkor.

Jaj annak, aki tőlem elmarad!

A fény nem reszket a borútól,

De a sötét kitér az útból,

Ha fény hullámözönje rája csap.

.

A tudást hirdetem! Temploma épül,

Oltárán a világosság lobog.

Ki elszédül forró lehelletétül,

Kinek keblében gyáva szív dobog,

Ki búvik a naptól, az veszni fog;

Megsemmisül, mert elsötétül.

.

Mindent kell tudnod, mindent megragadnod,

Hisz a teremtés koronája vagy!

Füröszd a fénybe istenszomjas arcod,

Teremtsen millió csodát az agy,

Ne legyen nyűge többé gondolatnak,

Tudó s látó lehetsz, de kell akarnod!

.

A cél mindentudás, mindenhatóság:

Törj szűntelen s merőn a cél felé!

Ne féld a szörnyü pálya véradóját,

Ha szemed az irányt már meglelé,

Minden lépésed angyalsergek óják,

A végső diadal a szellemé!

.

Keresd az Istent! Szállj le önmagadba,

S amit szétboncol a kegyetlen ész,

Alkosd egésszé fensőbb gondolatba,

Magasb egységbe fűzd, mit fölmetélsz.

Szívtengered gyöngyével szállj magasba:

S az örök hatalmak képmása léssz!

.

Keresd az Istent! Mindenütt keresd,

De mindelőtt kutasd, fürkészd magad!

S bár válladat görnyeszti a kereszt,

Lelked magas mélységekig ragad:

Boldog, ki látod és átérzed ezt:

Légy, mint az Istenek, bölcs és szabad!

.

Istenné lenni! Egyetlen, dicső cél!

Hisz öntudatlan minden erre tör.

Az atom; mit magányba rejtve szőttél,

A végtelen szivébe átömöl,

Az eszmekéjt fölváltja tettgyönyör,

Életvalóra vál az őserőnél.

.

A gondolat a legnagyobb erő,

Mindenható te vagy csak, istenszeme!

Az álomész világot szervező,

Mit alkotott nincs abból semmi veszve,

Hiába szögzitek vadul keresztre,

Kitör sírjából a világverő.

.

Mind semmi az, ki minden lenni nem vágy,

Kislelkü, szolga nép és gyáva pór;

De te, akit gyötör az égi honvágy,

Törj ki porléted szűk korlátiból,

Halld meg, a szellem riadója szól:

Törd szét a régi átokverte formát.

.

Törd szét a szellemfojtó láncokat,

A múlt porát lelkedről rázd le mind!

Akard dicső megújhodásodat,

A lángmerésznek örök élet int;

Világot csak: az eszme fénye hint:

Légy, mint az Istenek, nagy és szabad!

* Szerző szerint

élvvágy és tudvágy

(a kettő alapjában egy)

a modern emberiség két fő motívuma:

kéj és mindentudóság:

az ideál kevesebb nem lehet.

*

Tóth Árpád:

ÁLARCOSAN

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?

Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,

A világ minden fényét s melegét

Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.

Ibolyákkal a téli Riviérát.

Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,

Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat

Se tudok hazudni, se lopni.

Vergődő és fénytelen harcokon

El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek,

Csillog a világ szörnyű arany-szennye.

Röhögő senkik, balkörmű gazok

Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,

Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.

De légy türelmes. Jön még ideje

Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,

Váró révem, virágos menedékem.

Most álarc van rajtam, zord és hideg,

De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,

Öledbe hajló arcomról lemállik,

S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden

Mindhalálig.

1927

Merezskovszkij: Az antikrisztus/Péter és Alexej I-II. (Franklin-Társulat  Kiadása) - antikvarium.hu

pppppppppp

A bibliai Antikrisztus - Idea könyvtér - erdélyi magyar könyvek

Csak az ember lehet

teljes, boldog életű helyett

egy ön- (és társ) sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp

Az antikrisztus és szolgája