Nagy Jenciklopédia – Életminőség-vizsgáló tükör – VII.

Eugéniusz:

Nagy Jenciklopédia –

Életminőség-vizsgáló tükör – VII.

A boldog vagy boldogtalan ember

A bölcs vagy balga teremtmények

ppppppppppppp

Táltos paripák vagy állatorvosi lovak

Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön/társ-sorsjavító vagy rontó típuspéldatár

ppppppppppppppppp

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények ill. okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Gulyás Pál
Szeptemberi szivárvány

Forog égő kereke,
szép színes kereke.
Most gördül fel az égre,
a nyár utolsó fénye.
Eltűnik és előjön
a hamúszín felhőkön.
S mint a hangra a visszhang,
fölötte egy másik van.
Most a felhőkben kutat,
keresi a másikat.
.
Honnan jönnek e színek,
e szép csillogó színek?
Az alma innen piros?
Innen lesz sárga a rozs?
Hát a szilva innen kék?
Innen zöldek a cinkék?
.
A Nap az édesapja,
égre ő rajzolgatja.
Az ő szíve jó, szelíd,
ő éteti színeit!
Bárcsak egy percre enyém
lenne ez a messze fény.
Nem lennék többé beteg,
meggyógyítná lelkemet,
belátnék a sírokba,
a porladó csontokba,
a halált másképp látnám,
ez lenne esti lámpám…
.
Égő kereke forog,
színe, tánca egyre fogy,
a felhőkön már olvad
s hozza az éj a Holdat.
Nincsen már csak egy ága,
belehajlik a fákba.

*

Somlyó Zoltán
Szeptember

Mitől oly terhes minden ősz
s mért kábulunk el illatában?
S ha lágyan perg a sok levél,
mért látjuk, hogy ott a halál van?
.
Ha szőlőgerezdhez nyulunk,
mért járja hő az ujjainkat?
S az érett nő mért gyengül el,
mint rózsa, mit a szél megingat?
.
És mint a vágyó anyaméh,
miért járunk szívig kinyílva?
S miért cseng és mért mosolyog
az érett körte, alma, szilva?
.
Ezt kérdi öntudatlanul
így őszidőn a gyötrött lélek.
Bámulván csöndes betüit
a kalendárjom levelének.
.
S míg leterítve áll az ágy
s a kályhának még lángja nincsen
az ablakon az őszi fény
beszáll s megcsúszik a kilincsen.
.
S kopogtatás nélkül benyit
az ősz, adója legjobb jónak;
az érett magzatot hozó
anya: a kilencedik hónap.

*

Kassák Lajos:

SZEPTEMBERI SUGARAK

Duruzsolj őszi táj, beszélj hozzám szelíden
mintha az anyák és szeretők nyelvén szólnál
pirosra érett almákról, zörgő diókról
a betakarított gyöngyszemű gabonáról
és jaj, a madarakról se feledkezzél meg
akik már fáznak szegények s csak emlékeik
hintáján libegnek ide-oda a szélben.
.
Ó, micsoda szelek s micsoda illatokat
hurcolnak magukkal a zord városok felé,
hol a munka embere kitárja eléjük
kormos zubbonyát és két mezítelen karját
magasba emeli, áldva e szép hónapot
miközben az új gabonából sült kenyérre
és a kipréselt szöllő szűz levére gondol.

p 1.

p

p Hármas kötél

p Sokkal jobb dolga van

p a kettőnek, mint az egynek.

p Mert ha elesnek is,

p az egyik felemeli társát.

p Jaj, pedig az egyedülvalónak,

p ha elesik, nincsen, aki felemelje.

p Hogyha együtt feküsznek ketten,

p megmelegszenek.

p Az egyedülvaló, pedig

p mi módon melegedhet meg?

p Ha az egyiket megtámadja is valaki,

p ketten ellene állhatnak annak,

p és a hármas kötél nem hamar szakad el.

p Prédikátor 4:9-12

p

p

p Savanyú a szőlő

p Mivel csak azt tekinted,

p hogy neked mire és hogyan

p van a Másikból szükséged,

p – mintha csak egy mobil

p telefont vennél a piacon -,

p s megfordítva már nem…

p Ezért jó eséllyel maradsz társtalan.

p S hogy ez a hiány ne kínozzon annyira,

p megideologizálod az egyedüllétet,

p túlhangsúlyozod az előnyeit…

p

p

p Lamentálás

p A feleség szövege este otthon

p „Hát vedd már

p egyszer tudomásul,

p hogy éppen olyan

p dolgozó ember vagyok, mint te!

p Csakhogy én reggel ötkor kelek,

p lerohanok kifliért és tejért,

p és keltek mindenkit,

p és felhozom az újságot

p és reggelit adok

p és uzsonnát csomagolok,

p és kiszellőztetek és beágyazok,

p hogy mire munkába indulok,

p már alig állok a lábamon,

p és ledolgozom a nyolc órát,

p aztán bevásárolok, cipekedek,

p főzök és mosogatok,

p és sose látom a krimi elejét

p de ha megkérdezem,

p hogy melyik volt az áldozat,

p akkor én vagyok a hülye.

p Hát az is vagyok,

p legalább is ti

p annak néztek engem.”

p Janikovszky Éva

p

p

p Halálba táncoltatás

p Az élettársak inkább haláltársak?

p Aki saját magad után a legtöbbet javadra,

p az éppen ennyit, vagy többet a károdra tehet

p Egymást felemésztő, kinyuvasztó játszmák sora:

p ezek a háborús évek is minimum duplán számítanak

p pedig éppen a családi béke a hosszú élet egyik „titka”…

p A házaspárbajos évek csak hosszúnak fognak tűnni…

p

p

p Mentő

p Élet/dologmentő

p Aki csak magát menti

p Az égő házból, gyerekét,

p élettársát, anyját már nem.

p Vagy aki mindent mentene,

p minden használati tárgyat is,

p és így végül ő maga is odavész…

p

p

p Meskete

p Aki felnőttként

p már nem veszik komolyan a mesét,

p (amik eredendően sem gyereknek szóltak)

p Vagy aki még akkor is szó szerint érti azokat:

p például: életfogytiglan jó/rossz embereket lát…

p

p

p Lefizető

p A fizető „Főúr”

p „Mindenki a vendégem!”

p Így akarsz bevágódni, „barátokat” szerezni

p Ők addig tartanak ki mellette, míg pénze tart…

p Így eredeti önleértékelése csak még nagyobb lesz!

p

p

p Spiritus rector

p Ki a nagyobb bűnös?

p Az elkövető, a végrehajtó bérgyilkos?

p Az egy valaki a felheccelt lincselő tömegből,

p vagy az értelmi szerző, a kiagyaló és felbujtó:

p bűnbakképző, ellenségkép-festő, mumust gyártó

p

p

p Kárhoztató lélek

p Még bocsánatkérés után sem tud úgy tenni,

p mintha mi sem történt volna – örökké hánytorgató

p Örökké, naponta emlékszik és emlékeztet,

p Nem ismeri a feledés jótékony homályát,

p s ezzel a másikat, de magát is lekötözi,

p nem bocsájtja el a rabságból…

p

p

p Önkárhoztató

p Akinek az teszi pokollá az életét,

p hogy már egyedül csak ő nem tud

p saját magának megbocsátani!

p Pedig ezt már minden érintett,

p sőt: Isten maga is megtette volna,

p ha ő ezt hagyta/elfogadta volna…

p Ő inkább bűntudatában szenveleg!

p Saját kiválósága: erényeként éli meg…

p

p

p Versenyeztető

p Szereted a feleséged,

p és ezt minden nap érezteted is vele,

p de azt is, hogy az előzőt meg se közelítheti.

p De adsz neki esélyt: naponként lepontozod,

p folyamatosan kiértékeled aktuális teljesítményét…

p

p

p Előszeretet

p Az idegen az első!?

p Kívülállónak lágyszívű,

p de a belül állónak kemény, kő

p Vagy mindenkihez egyként viszonyul,

p Gyereke sem kap több figyelmet, törődést,

p mint akármelyik szomszédja, távoli rokona…

p Hiszen ő úgymond az egész emberiség barátja…

p

p

p Kölcsönző

p Aki csak annak ad kölcsön,

p kamatos kamatra, sőt uzsorára

p aki biztosan visszafizeti, de kezest kér tőle.

p Vagy annak, aki biztosan nem, s így övé a zálog

p (a háza, a felesége, a gyereke, a rabmunkája stb.)

p

p

p Nyomorultak

p Az igazság pedig ez:

p nyomorultnak kell lennünk,

p és azok is vagyunk.

p Emellett a legkomolyabb bajok főforrása,

p melyek az embert érik,

p az ember maga: homo hominis lupus,

p az ember az embernek farkasa.

p (…)

p De minek mennénk ily messze:

p ötéves korban cérnafonóba.

p vagy másféle gyárba lépni

p s ettől kezdve először 10, majd 12,

p végre 14 óra hosszat egy nap ott ülni,

p s ugyanazt a mechanikus munkát végezni –

p valóban drága ár azért a gyönyörűségért,

p hogy valaki lélegzetet vehet.

p Pedig ez milliók sorsa

p és sok más millióé cseppel sem különb.

p Schopenhauer

p

p

p Érdemelv

p Aki csak azt

p és annyira szeret,

p aki/amennyire azt kiérdemli,

p az majd nagyon elcsodálkozik,

p mikor elmarad az irgalom:

p minden bűnét megbüntetik,

p mikor elmarad a kegyelem,

p a ki nem érdemelhető ajándék…

p

p

p Rivalizáltató

p Aki az édes/mostoha

p gyerekeit versenyezteti:

p licitáljanak, hogy

p ki szereti őt jobban/legjobban

p És ilyenkor azután persze

p a hízelgők nyerik el a pálmát.

p Száműzött/kitagadott lesz az,

p ki nem szavakkal ömleng, de…

p De amikor éles próbahelyzet van,

p csak őrá számíthat az apa, az anya.

p (lásd: Só mese, Lear király stb. stb.)

p

p

p Hipokrita

p A kisebbik rossz

p A képmutató legalább hódol az erény előtt,

p De mi van azzal, aki bűneivel nyíltan kérkedik?

p És milyen az a kor, ahol ez már nem megvetett kivétel,

p hisz lassan, de biztosan elfogadott köznapi gyakorlat?

p

p

p A fa és a gyümölcse

p Rossz magot ültetsz, ki sem hajt

p A csemete nem akar gyökeret verni

p Megnő a fa, de nem hoz elég termést

p Terem a fa bőven, de mást, mint vártál

p Csak nagy sokára és kétévenként terem

p Nagyon fagyérzékeny – rosszkor rügyezik

p Mire beérne a termés, elpusztítják a kártevők

p Jön egy nagy vihar, jégeső és semmi nem marad

p Már éppen szüretelnél, amikor ellopják az egészet

p Betakarítod a termést, de nincs kinek jó áron eladni

p Stb.

p

p

p Gyorstermelők

p Te veszed, bérled a földet

p Te tudod, őseid mit izzadtak rajta

p Te műveled, veted, ápolod, locsolod

p Te figyeled aggódva, milyen az időjárás

p Te reménykedsz, hogy lesz mi enni télen

p Te fektettél be, hogy el tudd adni a termést

p És akkor jönnek egy nap/éjjel, s elvisznek mindent

p

p

p Rossz szomszéd

p Aki magas kőfallal veszi körül magát

p Aki feljelent, ha az utcára pakolják le a sódered

p Aki nappal alszik, de éjszaka végtelen tivornyába kezd

p Aki azon mesterkedik, hogyan mérgezze meg a kutyádat

p Akinek nincs csengője és úgy tesz, mint aki nagyothalló

p Aki nem veszi át a küldeményed – vagy olvassa leveled

p Aki a kerítésen át leskelődik, hallgatózik, majd pletykál

p Stb.

p

p

p A kicsi – nagy – hatalma

p A kicsi pótolhatatlan segítsége

p Az oroszlán és a kisegér meséjében

p az állatok királya megkönyörül

p az útjába kerülő incifincin,

p aki nem győz hálálkodni,

p s megígéri, hogy meghálálja még ezt,

p amin az oroszlán csak kacag…

p De amikor hálóba gabalyodik,

p éppen a kisegér éles kis fogai

p mentik ki az életveszélyes csávából!

p (Ahogy nincs az a kicsiség,

p ami nagyot nem árthatna neked

p egy csepp méreg, egy szál gyufa stb.)

p

p

p Személyválogató

p Akinek egy gyerek,

p egy koldus, egy parasztember stb.

p már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

p hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

p hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

p Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

p hogy a jól választott barát tükre segítségével

p valaha is kellően helyes önismerete legyen,

p és hogy így életében jó döntéseket hozzon…

p

p

p Tantaluszi kín

p A görög mitológiában

p Tantalosz, Zeusz fia, 

p hogy próbára tegye

p az istenek mindentudását, 

p vendégségbe hívta őket, 

p amelyen a saját megölt fia, 

p Pelopsz húsából készült ételt

p tálalta fel nekik. 

p Bűneiért az alvilágban 

p a legszörnyűbb kínokat

p kell elszenvednie 

p örök időkig. 

p Egy tóban áll,

p nyakig érő vízben, 

p s valahányszor kortyolni akar belőle, 

p szája elől eltűnik a víz.

p

p

p Pénz

p Mert nincs a pénznél

p emberek között nagyobb gonosz,

p miatta városok pusztultak el,

p s miatta lettek emberek földönfutók,

p aljas tettekre ez tanít,

p a lelkeket miként ha megcserélné,

p jót gonoszra vált,

p az embernek megmutatja,

p hogy legyen minden lépés

p istentől elrugaszkodott.

p (Antigoné)

p

p x

Gárdonyi Géza:

SZEPTEMBER


Elnémult a rigó. Az esteli csöndben
az őszi bogár szomorú prí-prí dala szól már.
A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:
Elmúlt a nyár, a meleg nyár!
.
Így változik búsra az én hegedűm is:
fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.
Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,
de prí-prí: odavan a nyár, – a nyár…

1903

*

Tóth Árpád
Szeptemberi szonett

Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.
.
Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.
.
Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva
Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,
Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.
.
Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,
S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el,
S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.

1910.

*

Juhász Gyula:

SZEPTEMBER ARANYA

Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.
.
Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.
.
Mert ez az én sorsom, üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén,
Szeptember aranya van.

*

Fekete István:

Szeptember

Őszi hálót szőnek már a pókok,
vizek tükrén vándor csillagok.
Bokrok árnyában üresek a fészkek,
mint az erdő szélén nyári kis lakok.

Szőlőhegyen a rizling meg a saszla
cukrot szűrnek a napsugárból.
Hasad már a diók szagos héja,
jegenyenyár csúcsán öreg varjú szól.

Levegőben seregélyek járnak,
harkály rikkant, lepke tántorog,
kinyílik a zsúpos présházajtó,
s régi mámort lehel vén garádtorok.

Völgybe ér a délutáni árnyék,
hűvös az est, harmatos a rét.
Köd lebeg a patak fényes selymén,
teljes csillagporral tündöklik az ég.

Aztán elvesznek majd mind az utak…
Nem marad más, csak a csend és álom,
mohos tetőkön ásít a kémény,
halott levél kereng a pókfonálon.

p 2

p

p Tudni, érteni és élvezni

p Mindent tud a humor történetéről,

p csak nem érti, s főleg nem élvezi a tréfát –

p elméletet alkotott az emberi humorról,

p de képtelen hatásosan elmondani egy viccet,

p és mások jól elmondott jó viccén se nevez egy jóízűt…

p

p

p Tekintélyelvű

p Eredet és érvényesség

p Mindegy, hogy honnan tudod

p (illetve: hogy te mit gondolsz erről)

p – „istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,

p az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,

p hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!

p (a tekintélyre hivatkozás nem érv…)

p

p

p Szesztestvériség

p a kocsmában mindenki a barátod,

p mindenki a keblére ölel, pláne amíg fizetsz,

p de melyikük lenne kezesed egy kölcsönnél,

p vagy ki jönne el közülük melletted tanúskodni,

p vagy ki fogadna be egy napra is, ha kilakoltatnak?

p

p

p Egy népből csőcselék

p „A legnagyobb veszély,

p ami egy népet fenyeget,

p nem az, hogy szolgaságba süllyed,

p és hatalmasabb, nagyobb számú,

p erőszakosabb nép számára dolgoznia kell.

p Szolganépek lehetnek nagyok,

p a szegénység, a munka, a megalázás ellenére

p élhetnek magas sorsot.

p A legnagyobb veszély,

p ami egy népet fenyeget,

p hogy primitívvé válik,

p hogy eldobja magától

p a tudatos gondolkozást,

p és a tudatos gondolkozót,

p s ezzel a tudatlanság óceánjába merül.

p Így válik csőcselékké, söpredékké,

p züllik és oszlik fel…

p Hamvas Béla

p

p

p A többség

p sosem képviseli a jogot. 

p Nem, sosem! 

p Ez is csak olyan társadalmi hazugság,

p amely ellen minden szabad,

p gondolkodó embernek küzdenie kell. 

p Kik alkotják egy-egy nép többségét? 

p Az okosak vagy tökfilkók? 

p Egyezzünk meg, hogy a tökfilkók többsége 

p világszerte lenyűgöző arányú. 

p De, az ördögbe, csak nem helyes, 

p hogy az ostobák ráncigálják az okosokat?! 

p Ibsen

p

p

p Önbüntetés

p Mintha el lenne tiltva a közélettől…

p Négyévenként leadod egyszem voksod,

p (amit a Nagy Számítógép elnyel, s kiköp)

p S vakon kell bíznod érdekeid képviselőjében,

p mert mandátuma őt tkp. semmire sem kötelezi,

p annál inkább a párt, a frakció katonai fegyelme:

p S így a Vezér szava dönt, akinek a Pénz diktál…

p Így azután olcsó fröccsel moroghatsz nyomorodon

p

p

p Valamit valamiért?

p A patkányok is segítik egymást?!

p Egymás között, a csoporton belül,

p aki velük jót tett, azzal ők is jót tesznek,

p az értelmes önzés erkölcse értelmében.

p Keresztelő János azt tanította,

p hogy ha neked van két inged,

p add oda a rászorulónak az egyiket.

p Jézus még ennél is többet követel:

p add oda mindkét, az összes inged…

p Biztos, hogy őt akarod követni?

p

p

p Judeokrisztián!?

p Idegen isten imádtatni!?

p Ha én zsidó vezető lennék,

p én is ilyen igéket adnék Jézus szájába,

p és küldenék egy Pált a tanítványok élére?

p „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták:

p Szemet szemért, fogat fogért.

p Én pedig azt mondom nektek:

p Ne szálljatok szembe a gonosszal,

p hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől,

p tartsd oda neki a bal arcodat.

p Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat,

p annak add oda a köntösödet is.

p És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,

p menj vele kétannyira.

p Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar,

p el ne fordulj tőle.”

p Mt 5,38-42

p

p

p Teremtmény

p Mire rendeltetett?

p Használati utasítások?

p Ha úgy bánsz magaddal,

p mint aki a gitárt szögbeverésre,

p vagy nehezéknek, dísznek használja,

p vagy húsvágó deszkának, légycsapónak,

p esetleg zálogba rakható értéktárgynak

p akkor ne csodálkozz rajta,

p ha kialszik az isteni szikrád…

p

p

p A lényeg

p meg nem ragadása

p Ha egy marslakó megfigyeli életünket

p és megnéz mondjuk egy bocsánatkérést,

p akkor ő mit fog ebből érteni,

p hogyan fogja ő ezt visszaadni, reprodukálni?

p Pont ugyanúgy lép be a szobába,

p mechanikusan ismétli a szavakat stb.,

p amik egy új helyzetben lehet,

p hogy újabb sértést jelentenek…

p (Hogy a Kovács egy csaló?

p Már bocsánatot kérek!)

p

p

p Testügyességeink

p Mindenki zsonglőr, akrobata/cirkuszművész

p Villámgyorsan felöltözni és levetkőzni (riadó)

p Az első ügyetlen csók után egy ügyeset adni

p Kerékpáron egyensúlyozni, személyt-terhet szállítani

p Hazavinni a bevásárolt sok holmit gyalog és buszon

p Egy kaviccsal az ablakot úgy megdobni, hogy ne törjön

p Egy krumplit takarékosan megpucolni, almát lehéjazni

p Stb. stb. stb.

p

p

p Lelki erőforrás

p Mi visz rá embereket

p Rendkívüli, hősi tettekre,

p Vagy akár egy életen át tartó önfeláldozásra?

p Az istenhit, a szerelem, a család- és hazaszeretet stb.

p Mit meg nem tesz Rómeó, hogy elnyerje Júlia kezét!

p Életösztöne a sarokba szorított nyulat is oroszlánná teszi?

p Miért vállalja az elhivatott igazságkereső a pokoljárásokat?

p

p

p Pipiskedő

p Tetszelegve viselkedik,

p Nagyon kedvesnek kíván mutatkozni

p Finomkodva, édeskésen viselkedik

p Vagy rátartian mozog, kényeskedik

p Vagyis ő önelárulóan nem őszinte…

p (lásd pl. Vörösmarty Pipiske c. versét)

p

p

p Hagymaember

p Aki csak hámozható

p Semmi mag, csak a héj

p Sehol egy szilárd kemény mag

p Csak a sok le-és felvehető rétegek

p (Lásd: Ibsen: Peer Gynt)

p

p

p Érzéktelenítve/fogyatkozva

p Becsukódó dimenziók és világok

p Már nem érzed az ízeket

p Már nem érzed, mi van a szádban

p Már nem érzed az illatokat

p Már nem érzed a hideget-meleget

p Már nem érzed az anyagokat

p Már nem hallod a hangokat

p Már nem látod a színeket, formákat

p Már nem érzed a fájdalmakat

p Már nem érzel némi nemi élvet

p Már nem érzed, mikor kell kimenni…

p Stb.

p

p

p Outsider

p Nem kompetens kívülálló!?

p Aki nem tudhat tojást tojni,

p az nem tudja megállapítani,

p hogy melyik a jó tojás,

p és melyik a záp tojás?

p

p

p Fejfedő

p Praktikum és fejdísz

p Sapka, kalap, csákó, süveg

p Ami megvéd ütéstől, esőtől, széltől

p Ami jelzi nemed, korod, rangod, nemzetiséged

p Ami kifejezi családi állapotod, csoporttagságod

p Amit megemelhetsz és amivel adományt gyűjthetsz

p Amit kötelező levenni vagy épp tilos a födetlen fő…

p

p

p Jótündér

p Egy tünemény

p Egyszeri jó alkalom

p Légy készen, s légy résen,

p ha hirtelen eléd toppan a Jószerencse

p és ott és akkor bármelyik kívánságodat teljesíti,

p mert ez ritka, és lehet, vissza nem térő pillanat!

p S ha semmit se vagy rosszat kérsz, attól koldulsz…

p

p

p Balkezes

p Aki ügyetlen?

p Vagy akinek a bal keze a jobbik?

p De átszoktatták/hagyta magát átszoktatni,

p Vagy maga átszokott a másikra megfelelésből…

p (A tapsteszttel eldönthető, ki minek született)

p

p

p Olcsó: mondások

p Olcsó a katonának vére.

p Könnyű a só, ha olcsó.

p Könnyű olcsó városban megszokni.

p Olcsó fának hideg a lángja.

p Olcsó húsnak híg a leve.

p Olcsó János.

p Olcsó mint a cigányhal. (Szálkás.)

p Olcsó mint a kurafi

p Olcsó mint a vasszar.

p (Kiégetett szén a kovácsnál; értéktelen.)

p Olcsó ott az ember, a hol nem ismerik.

p Olcsó ott az ember, a hol sok van.

p Szépen döglik a marha, olcsó lesz a bőr.

p

p

p Életismeret-hiány

p Elzárva tartottak – jogi – nagykorúságodig!?

p Várkastélyban, lakatlan szigeten, árvaházban

p hogy megóvjanak a rossz példák látásától –

p így bedőlsz az első cukros bácsinak, aki becéz…

p (Lásd pl.: Moliere A nők iskolája c. színművét) 

p

p

p Persona non grata

p Kiutasítanak, kinéznek,

p kigolyóznak, kitoloncolnak stb.

p Ez amúgy elsősorban, alapjelentésében

p az immunitást élvező diplomatákra vonatkozik,

p akiket alapesetben nem lehet honi bíróság elé citálni,

p de nem kívánatos személlyé nyilvánítva kiutasíthatók…

p

p

p Ahhoz képest

p Viszonylagos/relatív!? 

p Ahhoz képest még elég jó vagyok?

p Pl.: focikapusnak a koromhoz képest.

p De a szakmádban, hivatásodban

p már nem védekezhetsz ezzel.

p Ott a mindenséggel mérd magad!

p Különben te leszel az a nevetséges,

p aki a focisták között a legjobb filozófus,

p és a bölcselők között a legjobb focista.

p

p

p Kör-válogatósdi

p Referencia csoport

p Csak olyanok társaságát keresi,

p akikhez képest ő azért még mindig…

p Akiknél ő nagyobb, erősebb, okosabb,

p képzettebb, tehetségesebb stb. stb.

p Így biztosítod be magad, hogy

p felnézzenek rád, csodáltasd magad!?

p Hogy soha ne előre, csak vissza fejlődj…

p

p x

Kosztolányi Dezső
Szeptember elején

A hosszú, néma, mozdulatlan ősz

aranyköpenybe fekszik nyári, dús

játékai közt, megvert Dárius,

és nem reméli már, hogy újra győz.

.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,

s nem várja, hogy a kedvét töltse még,

a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,

fülébe súg, elég volt már, elég,

s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,

hogy ez az élet, a kezdet s a vég.

.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,

el kell veszítenem. A bölcsesség

nehéz aranymezébe öltözöm,

s minden szavam mosolygás és közöny.

*

Kosztolányi Dezső
Szeptemberi áhítat

Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,
most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,
s szememből az önkívület kicsap,
emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,
halál fölé, a régi romokon,
segíts nekem, szeptember, ne eressz el,
testvéri ősz, forrón-égő rokon.
.
Én nem dadogtam halvány istenekhez
hideglelős és reszkető imát,
mindig feléd fordultam, mert hideg lesz,
pogány igazság, roppant napvilág.
Méltó vagyok hozzád: nézd, itten állok,
még sok hívő száj büszkén emleget,
vérembe nőnek a termékeny álmok,
s nők sem vihognak a hátam megett.
Nem is kívánok egy pincét kiinni,
vagy egy cukrászdát, vendéglőt megenni,
.
csak az élet örök kincsébe hinni,
s a semmiség előtt még újra lenni.
Ki érleled a tőkén a gerezdet,
én pártfogóm és császárom, vezess,
az életem a sors kezébe reszket,
de lelkem és gerincem egyenes.
Uralkodásra a karom erős még,
adj kortyaidból nekem, végtelen,
s te aranyozd, aki vagy a dicsőség,
még most se rút, nem-őszülő fejem.
.
Érett belét mutatja, lásd, a dinnye,
fehér fogától villog vörös ínye,
kövér virágba bújik a darázs ma,
a hosszú út után selymes garage-ba,
méztől dagadva megreped a szőlő,
s a boldogságtól elnémul a szóló.
.
Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,
mint hogyha a perc szárnyakon osonna,
el-nem-múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.
Húgom virágokat kötöz a kertbe,
aranytálban mosakszik reggelente,
s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,
a csillagokról ráhull az aranypor.
.

Olyan ez éppen, mint gyermekkoromba.
A felnőttek érthetetlenül beszélnek
egymás között, minden nesz oly goromba,
estente búgó hangja van a szélnek,
tán megriadt lenn egy sötét falombtól,
s a télre, sárra és halálra gondol.
.
Aztán a délután is furcsa nékem,
hogy a napot árnyékok temetik,
a zongorán, mint hajdan a vidéken,
örvénylik a Sonata pathétique,
bukdácsol a billentyűn tompa búban
az édes elmebeteg, árva Schumann,
s mert nem lehet már jobban sírnia,
száján kacag a schizophrénia.
.
Nem volt a föld még soha ily csodás,
a fák között mondhatlan suttogás,
a fák fölött szalag, beszegve kancsal
fénnyel, lilába lángoló naranccsal,
az alkonyat csókot hajít a ködnek,
és rózsaszín hullámokon fürödnek.
Miféle ország, mondd, e gyermek-ország,
miféle régen elsüllyedt mennyország?
.
Jaj, minden oly szép, még a csúnya is,
a fájdalom, a koldus gúnya is,
jaj, hadd mutassam e kis templomot,
mely déli tűzben csöndesen lobog.
Imádkozó lány, száján néma sóhaj,
mint mélyen-alvó, ferde szemgolyóval,
vakok meresztik égre szemüket,
Isten felé fülel egy agg süket.
.
Vagy nézd az estét, a kormos zavarba
kis műhelyébe dolgozik a varga,
csöpp láng előtt, szegényen és hiába,
mint régi képen, ódon bibliája.
.
Most az eső zuhog le feketén,
most a sötétbe valami ragyog,
mint bűvös négyszögön a mese-fény,
fekete esőn arany-ablakok.
Künn a vihar, elfáradt, lassu rívás,
benn villanyfénynél őszi takarítás,
a készülődés télre, az igéret,
s az ámulattól szinte égig érek.
.
A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak,
s mint a kisikált sárgaréz-edények
a konyha délutánján, mért ragyognak?
Mit akar tőlem ez a titkos élet?
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?
Ki fényesít eget és hegyeket?
Mily pantheizmus játszik egyre vélem,
hogy századok emlékét visszaélem?
.
Az Orion süvegje mért parázsló?
Miért, hogy mindent lanyha pára mos?
Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló?
Miért csodálkozol, csodálatos?
.
Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.

1935



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

