kb. 1 perc olvasás
Táncsicsnak egész politikai tevékenységéhez szorosan kapcsolódik publicisztikai munkássága; ennek egyik legfontosabb állomása a Munkások Újsága. Történetének legmélyebb gyökereire éppen szerkesztőjének, Táncsicsnak szavai mutatnak rá legvilágosabban:
»Viszontagságos életemnek még csak hajnalán , gyenge ifjú valék, robotban szántottunk . A hajdú kegyetlenül elvert azért, mert a többi ekétől elmaradtam, hogy ökreimet nyugtassam. Akkor elhatároztam magamban, hogy robotban szántani nem fogok többé soha. De ezzel együtt megszületett bennem azon eszme is, hogy minden tehetségemet a robot és dézsma megszüntetésére fordítom, mert erősen meg voltam arról győződve, hogy a haza addig föl nem virágozhatik, míg kebelén a lakosságnak egy része henyén, munkátlanul, a másik rész verejtékéből él.«1
A jobbágyság terhének eltörlése, közteherviselés, kötelező örökváltság, a föld felszabadításával, a a földjuttatásokkal párhuzamosan az abszolutizmus jármának széttörése — ezek képezik a radikális politikus és szerkesztő Táncsics egész harcos életének kardinális pontjait. A »verejtékező«, kizsákmányolt osztálynak érdekképviselete, tántoríthatatlan következetes állásfoglalás mellette, agitálás megerősödéséért, életbentartásáért, a jövőben való kiszélesítéséért, könyörtelen küzdelem minden má s érdeket képviselő társadalmi osztállyal — ezt tükrözi vissza 48-as lapjának, a Munkások Újságjának sajtópolitikája is.
http://epa.oszk.hu/02500/02518/00142/pdf/EPA02518_irodalomtortenet_1952_03-04_481-509.pdf