Miért lesz valaki az Antropozófiai Társaság tagja?

Sergej 0. Prokofieff 2003. őszén, Budapesten

A Magyar Antropozófiai Társaság a Goetheanumban székelő Általános Antropozófiai Társaság Vezetőségének tagját Sergej O. Prokofieffet meghívta, hogy Budapesten tartson előadásokat a Társaság létrejöveteléről a társasági tagságról, a Klasséról, mindezek munkájáról stb. Sergej 0. Prokofieff az első előadást, a Pesthidegkúti Waldorf-iskolában, 2003. november 21-én pénteken, délután 17.30 órakor tartotta az antropozófia iránt komolyabban érdeklődők számára.

Miért lesz valaki az Antropozófiai Társaság tagja?

Tisztelt jelenlevő kedves Barátok! Az antropozófiai mozgalom kezdetétől fogva Rudolf Steiner két irányban dolgozott. A szellemi tanítvány belső fejlődésével kapcsolatos az első irány. Saját szavai szerint, minden szellemi tanítványt önálló, belső szellemi útra akart vezetni. A másik irány viszont a közösség kialakítása a Társaság létrehozása volt.

Kezdettől fogva kis antropozófiai csoportokat alakított, amerre járt. 1904-ben, mikor elkezdte igazi ezoterikus munkáját – még a Teozófiai Társaság ezoterikus iskoláján belül – megpróbált minden olyan embernek segíteni, aki az individuális belső fejlődést kereste. Már akkor elkezdett cikkeket közölni, amelyeket később foglalt össze abban a könyvben, amelynek az a címe, hogy „A magasabb világok megismerésének útja.” Ez a műve a modern szellemi tanítványok alapkönyve. Ez olyan iskolázási út, amely a mi mai korunknak, a michaeli kornak megfelel. De emellett Rudolf Steiner beutazta Európa sok országát és mindenfelé kis antropozófiai csoportokat alapított. Rendkívül komolyan vette az ezekben a csoportokban végzett közös munkát. És mindig utalt arra, hogy ezeknek a csoportoknak fontos ezoterikus feladatuk van. Ha például egy ilyen csoport nevet keresett magának, akkor sokszor tartott annak a személyiségnek az életéről előadást, akinek a nevét a csoport föl akarta venni. És utalt arra is, hogy egy ilyen személyiség valóban őrzője, védője lehet annak a csoportnak a szellemi világból, amelyik az ő nevét választotta. De arra is utalt, hogy amikor emberek összejönnek az antropozófia alapján és közösen dolgoznak, akkor ennek a munkának nemcsak a jelenlévő csoporttagok számára van értéke, hanem ez a szellemi világ számára is fontos.

Kezdettől fogva kis antropozófiai csoportokat alakított, amerre járt. 1904-ben, mikor elkezdte igazi ezoterikus munkáját – még a Teozófiai Társaság ezoterikus iskoláján belül – megpróbált minden olyan embernek segíteni, aki az individuális belső fejlődést kereste. Már akkor elkezdett cikkeket közölni, amelyeket később foglalt össze abban a könyvben, amelynek az a címe, hogy „A magasabb világok megismerésének útja.” Ez a műve a modern szellemi tanítványok alapkönyve. Ez olyan iskolázási út, amely a mi mai korunknak, a michaeli kornak megfelel. De emellett Rudolf Steiner beutazta Európa sok országát és mindenfelé kis antropozófiai csoportokat alapított. Rendkívül komolyan vette az ezekben a csoportokban végzett közös munkát. És mindig utalt arra, hogy ezeknek a csoportoknak fontos ezoterikus feladatuk van. Ha például egy ilyen csoport nevet keresett magának, akkor sokszor tartott annak a személyiségnek az életéről előadást, akinek a nevét a csoport föl akarta venni. És utalt arra is, hogy egy ilyen személyiség valóban őrzője, védője lehet annak a csoportnak a szellemi világból, amelyik az ő nevét választotta. De arra is utalt, hogy amikor emberek összejönnek az antropozófia alapján és közösen dolgoznak, akkor ennek a munkának nemcsak a jelenlévő csoporttagok számára van értéke, hanem ez a szellemi világ számára is fontos.

Amikor emberek valóban megkísérlik, hogy megértsék, és valóban gondolják az antropozófiai gondolatokat, akkor gondolataik fénylő, világító minőséget nyernek. Az a fajta gondolkodás, amelyik szellemi tényeket tud megragadni, gondolni, ez a szellemi világban, mint világító fény jelenik meg. És ezt a spirituális gondolatokból áradó fényt elsősorban az emberiség fölötti hierarchia, az angyalok hierarchiája tudja fölvenni. És éppen az angyalok azok, akik a csoportos munkákban érdekelve vannak. Mert a szellemi világból nemcsak az egyes embereket vezérlik, hanem az embercsoportokat is. Az angyalokhoz vezető híddá válhat lassan egy csoportban hosszú évekig végzett szellemi munka. Későbbi előadásaiban még konkrétabban leírta ezt Rudolf Steiner, amikor a fordított kultuszról beszélt. A közönséges kultusz esetén a szellemi lények fordulnak a Föld, az emberek felé. A fordított kultusz esetén az emberek törekednek felfelé az angyalok szférájába. És ez akkor történik, mikor a másik embernek a szellemi-lelki minősége hat ébresztően valakire. Mert az ember magasabb tudatra tud emelkedni a másik emberrel közösen végzett antropozófiai munka révén, amikor ráébred, hogy nemcsak egyedül érti meg az antropozófiai tartalmakat. Ez akkor történik, amikor azt is megérzi, hogy hogyan működik a másik ember lelkében ugyanez. És ez a megérzés, megértés lassan képességgé válik. Csak a közös munka eredményeként lehetséges ilyen értelemben az átlépés az angyalok világába. Tanulmányozni lehet egyedül és individuálisan is az antropozófiát. De hogyha a fordított kultusz értelmében együtt akar valaki dolgozni az angyalokkal, akkor emberi közösségre, egy antropozófiai csoportra van szüksége. Még azt is elmondja Rudolf Steiner, hogy az angyali lények világában vannak olyanok, akik kifejezetten várják, hogy megjelenjenek ilyen embercsoportok. Szeretnék összekötni szellemileg magukat egy-egy ilyen csoportnak a munkájával. Rudolf Steiner úgy nevezte őket, hogy ők az új csoportlények. Itt van mód arra, hogy az emberek kényszerűen megtanuljanak együtt dolgozni az angyalokkal.

Különböző években aztán összehívta Rudolf Steiner az egyes országokban összeállt csoportokat és ezekből alakította meg az országos társaságokat. Ezeknek az országos csoportoknak, társaságoknak nemcsak külső, hanem elsősorban ezoterikus feladataik voltak. Ez az ezoterikus munka a népszellemekkel van kapcsolatban. Tudjuk, hogy a népszellemek az arkangyali hierarchiához tartoznak. Ők azok a hierarchikus lények, akik a különböző népeket vezérlik. És a népek azért különböznek olyan erőteljesen egymástól, mert különböző arkangyalok, különböző népszellemek vezérlik őket. Például a magyar nép más arkangyal vezetése alatt áll, mint mondjuk az orosz, vagy a német. Azt mondja Rudolf Steiner, hogy annak a korszaknak a kezdetén vagyunk, amikor a népszellemek is rá vannak utalva az emberek munkájára. Egy ember önmagában nem tud ehhez hozzájárulni, még egyetlen csoport sem, hanem csak mindegyik csoport együtt, amelyik azon a népszellemi körön belül dolgozik. Mert mindannyiuknak ugyanaz a feladatuk, mégpedig az, hogy segítsék a népszellemet, hogy az eljuthasson a maga sajátos céljához. Ez az értelme annak, hogy léteznek országos társaságok.

Meg kell tanulják minden országban, hogy együtt kell dolgozniuk a népszellemmel, amelyik vezeti az országot. Rudolf Steiner 1923-ban újra végigjárta Európa országait és mindenütt alapította, megerősítette az országos társaságokat. És 1923. Karácsonyára ezeknek a különböző országos társaságoknak és egyes csoportoknak minden képviselőjét meghívta Dornachba, hogy mindezekkel az emberekkel közösen megalapítsa a Világtársaságot. Ezt a Társaságot, amit ő maga Általános Antropozófiai Társaságnak nevezett. Ez olyan értelemben általános, hogy az általános emberi elveknek felel

meg. És ez az a társaság, amelyben a legkülönbözőbb népekből való emberek jöttek össze, amelynek Rudolf Steiner szintén adott egy ezoterikus feladatot, miután ennek a társaságnak is megmutatkozott korszakvezérlő szelleme. Michael misztériuma mutatkozott meg. Tudjuk, hogy az antropozófiai körökben ezt az összejövetelt, amikor ez a megalakulás történt, a Karácsonyi Ülésnek, vagy Weihnachtstagungnak (a továbbiakban ezt a nevet fogjuk használni) nevezik mindenütt. Ez nem egy külsődleges összejövetel volt, hanem ennek a Weihnachtstagungnak egy mélyebb ezoterikus tartalma volt. Mert éppen ezen az összejövetelen kellett összetalálkozni azoknak az embereknek, akik ehhez az Általános Antropozófiai Társasághoz akartak tartozni.

Összeköttetésbe hozta ezeket az embereket a korszak vezérlő szellemével, Michaellel. És ezért a karma előadásokban, amelyeket a Weihnachtstagung után tartott azoknak az embereknek, akik ezeket hallgatták, Rudolf Steiner megnyilatkoztatta Michael kozmikus misztériumát. De nemcsak a Michael misztériumot nyilatkoztatta ki, mutatta be, hanem az ott jelenlevő antropozófus embereknek a kapcsolatát, viszonyát is a Michael misztériumhoz. Beszélt ezekben az előadásokban Rudolf Steiner az érzékfeletti Michael iskoláról, amely iskolához tartoztak a születésük előtt azok az emberek, akik aztán a Földön antropozófusok lettek, és aztán az emberiség legkülönbözőbb népeiben inkarnálódtak. Ezek keresik egymást, hogy itt a Földön egy olyan emberi közösséget alkossanak, akik tudatosan akarnak szolgálni a korszellem, Michael céljainak.

Michael viszont egy még magasabb hierarchiához tartozó szellem, ő az archékhoz tartozik. Ezoterikusan tekintve egészen világos szerkezete van a Társaságnak. Az egyes csoportoknak, az úgynevezett Zweigeknek az a feladata, hogy az angyalokkal dolgozzanak együtt. Ezekből a csoportokból álló Országos Társaságoknak az a feladata, hogy az arkangyalokkal dolgozzanak, az arkangyalokkal álljanak kapcsolatban. Elsősorban azokkal az arkangyalokkal, akik mint népszellemek az adott népet vezetik. És azután itt a harmadik fokozat, az Általános Antropozófiai Társaság, amely össze tud fogni az egész földkerekségen minden olyan embert, akik közösen akarnak dolgozni a korszellem, a korszak vezérlő szelleme értelmében. Olyan emberek, akik a mai korban a korszak vezérlő szellemének feladataival együtt akarnak dolgozni. Ezért, látjuk, hogy ez a Társaság három síkon tud működni. És ez a három sík, ahol dolgozunk, kapcsolatot tart fenn a hierarchikus lények három szférájával, az angyalokkal, arkangyalokkal, archékkal. A Társaságnak ez a szerkezete azonban csak a Weichnachtstagungon alakult ki az Általános Antropozófiai Társaság alapításával. És ahogy már mondtam, ez a megalapítás nem külsődleges, hanem ezoterikus tett volt. Rudolf Steiner utalt arra, hogy ennek a Karácsonyi Ülésnek az antropozófiai mozgalomban rendkívüli jelentősége van. És itt egy rejtéllyel van dolgunk.

Mert Rudolf Steiner szó szerint a következőt mondta a Weichnachtstagungról: Így szólt: ez a Weihnachtstagung az antropozófiai ügy számára vagy minden lesz, vagy semmi. Nem sok szavát ismerjük Rudolf Steinernek, amit ilyen radikálisan fogalmazott volna meg: semmi, vagy minden. És még jobban hangsúlyt kap ez a kijelentés, ha felfogjuk, hogy Rudolf Steiner számára a Weihnachtstagung minden volt, mert attól kezdve egészen a haláláig minden létező erejével dolgozott azokért a célokért, amiket kitűzött a Társaság elé. Hogyan tudjuk megérteni ezt a kérdést, ezt a titkot? Tulajdonképpen ő maga ad a Weihnachtstagung alatt egy választ erre a kérdésre. Mégpedig azokkal a szavakkal válaszolt, amelyekkel az ülés lezárása után visszatekintve karakterizálta, elemezte a történteket. Saját művének jellemzésével és karakterizálásával Rudolf Steiner rendkívül szerény volt. De itt ténylegesen hatalmas szavakat jelentett ki. Szó szerint ezt mondta: Ez a Weihnachtstagung nem egy évkezdő összejövetel volt, hanem ez a Weihnachtstagung a kezdete volt a Világidő fordulójának. Ha ezeket a nagy szavakat fölfogjuk, akkor egy döntő megismerési kérdés előtt állunk, mert világossá válik: ha megértjük ezeket a szavakat, akkor számunkra is mindent jelent majd a Weihnachtstagung. De ha ezeket a szavakat, nem értjük meg akkor annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy ez a Weihnachtstagung idővel semmivé válik számunkra. Ezek a szavak arra is utalnak, hogy az idők fordulójával, mégpedig magával a Golgotai Misztériummal kapcsolatosak. A földfejlődés és az emberiség e központi eseményével kapcsolatos, amit mondott Rudolf Steiner. Hogy tudjuk ezt a kapcsolatot megérteni? Mindenekelőtt azt kell megértenünk, hogy mi az, amiben a kereszténység az emberiség minden más vallásától különbözik. A kereszténység abban különbözik minden más vallástól, hogy minden más vallás a bölcsesség religiuma, a bölcsesség vallása. Ezért egy bölcsességteljes könyv a központjuk. Indiában a Védák, Buddha beszédei a buddhistáknál, Bagavad Gíta a Krisna követőknél, az Ótestamentum a zsidók számára, a Korán a muszlimok számára. Az Evangéliumok azonban ilyen értelemben nem bölcsességteljes könyvek, mert a fő feladatuk nem a bölcsesség közvetítése, hanem Jézus Krisztus életének a leírása. Azt az életet írják le, amelynek középpontjában egyetlen tett van, és ez a tett a Golgotai Misztérium, Krisztus halála és feltámadása. És ezért joggal mondja Pál apostol, hogyha Krisztus föl nem támadt volna, a mi prédikálásunk hiábavaló lenne.

Enélkül a tett nélkül minden más, a bölcsesség, amit szintén meg lehet találni az Evangéliumokban, semmi sem volna. Ezért a kereszténység elsősorban nem a bölcsességnek, hanem a tettnek a vallása. Mégpedig egy teremtő tettnek a vallása, ahol a feltámadás által valami új került az emberiség egész történetébe. És ez az új dolog a feltámadott test. Ahogy Rudolf Steiner jellemzi, az új része, új tagja az emberi természetnek. Egy olyan testiség, amelyben benne vannak azok az erők, olyan erők, amelyek az egész földfejlődést átfogják a régi Szaturnusztól a leendő Vulkánig. És ez ezért ősképe, előképe az emberiség jövőbeli fejlődésének. Egész addig vezet, amíg teljesen szellemivé válik az ember és a Föld. És ennek következményei vannak. Ez azt jelenti, hogy minden olyan szellemi áramlat, amely kapcsolódni akar az idők fordulóján bekövetkezett Golgotai Misztériumhoz, minden ilyennek nemcsak a bölcsességet kell közvetítenie, hanem teremtővé kell válnia. És ebből valamit meg kell találnunk a Weihnachtstagungban. Ha ez a Weihnachtstagung az idők fordulójának kezdete akar lenni, akkor ebben, mint az új keresztény misztériumok megalapozásában, nemcsak a bölcsességnek kell jelen lenni – természetesen a bölcsesség is jelen volt például az esti előadásokban -, hanem a Weihnachtstagung központjában az embernek egy teremtő tette kell álljon, ugyanúgy, ahogy az Istennek teremtő tette van a Golgotai Misztérium központjában az idők fordulóján. Ha a Weihnachtstagung gyorsírásos jegyzeteit tanulmányozzuk, akkor azt találjuk, hogy ennek a Weihnachtstagungnak az ezoterikus magva nem más, mint Rudolf Steinernek egy teremtő tette. Rudolf Steiner valami egészen újat teremtett, mégpedig nemcsak a fizikailag érzékelhető világban, hanem a Földdel közvetlenül határos szellemi világban. Ez az amit ő úgy hív, hogy a szeretet Alapköve. És az Alapkőletételnél, amire 1923. december 25-én került sor elmondja Rudolf Steiner mindazokat a fokozatokat, amelyen keresztül megteremtette ezt az Alapkövet. Ezt a legmagasabb szellemi erőkből formálta meg és adta át az újonnan alapított Antropozófiai Társaság tagjainak. Úgy adta át, mint érzékfeletti alapjait egy a földön reálisan működő társaságnak. Ehhez az Alapkőhöz ezután Rudolf Steiner, megadta az úgynevezett Alapkő-meditációt. Ebben a meditációban le vannak írva azok a szellemi valóságok, realitások, amelyekhez eljuthat a szellemi tanítvány, ha jóakarattal hajlandó belesüllyeszteni lelke mélyébe az Alapkövet. Erre többször utal Rudolf Steiner a Weihnachtstagung alatt. Arra, hogy minden ember, ha ez a jóakarat benne van, akkor meg tudja tenni, hogy a szívében elhelyezi ezt a szellemi Alapkövet. Két elemnek az összekapcsolódását látjuk, amelyek a mai korban rendkívül fontosak, és amint láttuk, amivel Rudolf Steiner kezdettől fogva dolgozott. Ez az individuális iskolázási út és az emberi közösségek alapítása. Mert az Alapkövet beleültetni, beépíteni a szívébe csak individuálisan, egyedül tudja az iskolázási útján megtenni egy ember, ezt csak ő maga, megismerésből és belső szabadságából teheti. Senki más ezt el nem végezheti. De, mikor már ezt megtette valaki, akkor ez az Alapkő a szívében nemcsak az ő számára él, nemcsak saját fejlődése a cél, hanem az, hogy ez alapja legyen egy új emberi közösségnek.

Megkérdezhetjük, hogy ez a lehetőség fönnáll-e még ma is. Beültethetjük szívünkbe még 80 évvel később is ezt az Alapkövet? Igen, ezt meg lehet tenni. Éppen azért, mert Rudolf Steiner ezt az Alapkövet nem a fizikai világba helyezte, nem a fizikai világban teremtette meg, hanem a Földdel közvetlenül határos szellemi világban, tehát az éterikus szellemi világban. És mindaz, ami a szellemi világban történik, túl van azokon a határokon, ami a térben és az időben fogja az embert. Ez azt jelenti, hogy ez a lehetőség éppen olyan aktuális ma, mint 80 évvel ezelőtt. Mert csak a fizikaiság áll az idő uralma alatt, de nem a szellemi. Megkérdezhetjük, hogy az egész Weihnachtstagung történése hogyan van kapcsolatban az időt vezérlő szellemmel. Mert láttuk, hogy azért alapította Rudolf Steiner ezt az Általános Antropozófiai Társaságot, hogy a korszellemnek, Michaelnek szolgáljon. És itt egy egész különleges kapcsolatot találunk az Alapkő lényével összefüggésében. 1923. Michael ünnepe táján, 3 hónappal a Weihnachtstagung előtt Rudolf Steiner utoljára volt Bécsben, Ausztriában. Egy különleges előadásciklust tartott ott, az emberi lélek és az antropozófia címmel. És a Michael-nap előtti, szeptember 28-i előadásban, arról beszélt, hogy mit kíván az embertől Michael, mint korszellem. És azt mondta, Michael azt kívánja az embertől, hogy a szellemit olyan reálisnak tekintse, hogy a szellemit úgy éljék meg, mint lábuk alatt a talajt. Hogy ami szellem, azon olyan valóságosan tudjon az ember állni, ahogy a fizikai földön áll a lábán. Ahogy a fizikai világban talaj nélkül nem tudnánk állni és járni, olyan reálisan kell megtanulnunk átélni a szellemit Michaeltől a mai korban. Most el kell képzelnünk azt a következetességet, ahogy három hónappal azután, hogy ezt kimondta, maga Rudolf Steiner a Weihnachtstagungon az újonnan megalapított Társaság tagjainak átadja az érzékfeletti Alapkövet, azzal a feladattal, hogy ezen az Alapkövön bontakoztassák ki a Társaság egész életét. Ha ezt a két elemet összevetjük, amit Bécsben mondott Rudolf Steiner arról, hogy mit akar Michael, és aztán azt, amit az Alapkőről mondott, hogy mindenki, aki akarja, beépítheti, beültetheti a szívébe, hogy ezen az Alapkövön megrendíthetetlenül állni tudjon, láthatjuk: ebben áll Michael akarata. Michael tulajdonképpen azt akarja, hogy ezen az úton járjunk. Marad még mindig egy rejtély, hogy Rudolf Steiner a Weihnachtstagung alatt szinte meg sem említi Michael nevét. Csak egyszer, egy esti előadásban, egy mondatban. De meg lehet válaszolni ezt a kérdést. Igen, ez így van. Külsődlegesen a Weihnachtstagung 1924. január elsején lezáródott és ezután Rudolf Steiner várt 12 napot és 13 éjszakát. És január 13-án kettős dolog történt: Először is kinyomtatta a Társaság hetilapjában az Alapkő teljes szövegét, a mantrát és ezen a január 13-án este Rudolf Steiner, egy egészen különleges előadást tartott Michaelről, Michael egészen új képét állította elénk. Azt mondta el, hogy Michael abban különbözik minden más korszellemtől, hogy az összes többi korszellemmel ellentétben Michael teljesen elismeri az emberi szabadságot, és ennek az ő számára is következményei vannak. Mert a többi korszellem, még a mai napig is, ad az embernek irányítást, feladatot, impulzusokat. Michael azonban a mi korunkban hallgatag szellem, mivel tiszteletben tartja teljes mértékben az emberi szabadságot, ezért nem a mi tetteink motivációjával kapcsolja össze magát, hanem a tetteink következményeivel. Nem azt mondja, hogy mit kell tennünk, hanem megvárja, hogy mi magunk, a saját indítékunkból milyen cselekedeteket hajtunk végre és azután a mi tetteink következményeit vagy elfogadja, vagy nem. És ebben az előadásban Rudolf Steiner egy képet tár elénk. Elmondja, hogy egy ember a beavatás után, vagy a halál után, esetleg az álomban, alvásban megjelenik Michael előtt a szellemi világban emberi tetteinek a következményeivel. Ekkor nem szavával, hanem gesztusaival, mozdulatával és tekintetével utal arra Michael, hogy a bölcs világvezetés számára az emberek tetteinek ezek a következményei elfogadhatóak, vagy nem. Hogy a szellemi világ előtt jogosultak, vagy nem jogosak ezek a tettek. És hogyha jogosultak voltak, akkor Michael, a szellemi világban, a maga birodalmában fölveheti ezeknek a tetteknek a következményeit, ahol – Michael birodalmában – tovább hatnak ezek a tettek, de itt már, mint kozmikus tettek, de lehet, hogy Michael visszautasítja ezeket az emberi tetteket. És hogyha ezt a képet megismerjük ebből az előadásból és összekapcsoljuk a Weihnachtstagung fényével, akkor világossá válik, hogy valamilyen biográfiai jellegűt dolgot mondott el Rudolf Steiner ebben az előadásban. Mindig ezen a szabadon hagyó módon. Nem azt mondja: én ezt így éltem át, de mi magunk fölfedezhetjük, hogy mi van leírva ebben az előadásban. Benne van a Weihnachtstagung érzékfeletti valósága. Mert Rudolf Steiner maga volt az, aki ezt a legmagasabb emberi teremtő tevékenységet végrehajtotta a Weihnachtstagung alatt.

Megteremtette a szeretetnek ezt az Alapkövét. És azután, ezzel az ő teremtményével, ezzel az Alapkővel Michael elébe állt, és akkor Michaeltől magától megtudta, hogy igen, ez az ő szellemi tette a szellemi világ előtt jogosult tett. Azt jelenti, hogy ez az emberi tett, a következményeivel együtt Michael birodalmába felvehető. Hogy Michael birodalmában ez az emberi tett tovább élhet, de itt már nem, mint emberi cselekedet, hanem mint kozmikus tett. És hogyha erre tekintettel vagyunk, akkor valami mást is megérthetünk, azt a szót, amit Rudolf Steiner két fiatal antropozófusnak mondott, amikor éjszaka Stuttgartból Dornachba utaztak, amikor is a fiatal Lenznek és dr. Wachsmutnak azt mondta Rudolf Steiner, hogy a Weihnachtstagung előtt az antropozófia egy földi dolog volt, azonban utána az antropozófia kozmikus ügy lett. Ebből tudjuk fölfogni, hogy Michael milyen közvetlenül volt jelen a Weihnachtstagung alatt. És ebből fölfoghatjuk, hogy milyen tény az, hogy mint kozmikus következmény ez az Alapkő, Michael birodalmában tovább él. És Michael birodalmában élhet ez az Alapkő, mint egy új kozmosz alapja, a szeretet kozmoszának alapvetése. Ez annak a jövőbeli kozmosznak a megalapozása, amelyről a Jelenések könyvében beszél János, mint égi Jeruzsálemről. Az égi Jeruzsálem, a mennyei Jeruzsálem, ez az, amely az elkövetkező Jupiter korszakban tiszta szeretetből áll majd. Ezért van az Alapkő a Weihnachtstagungon szeretet szubsztanciából megalkotva. Ennél a cselekménynél Michael, mint mennyei keresztapa áll a Weihnachtstagung mellett, szellemileg megvilágítva az egész Alapkő folyamatot.

Ezen kívül Rudolf Steiner még egy másik szellemi lényhez is közvetlenül fordult a Weihnachtstagung alatt. Ez olyan valami, amit már érintett korábbi előadásaiban. Már a korábbi években beszélt Rudolf Steiner arról, hogy az antropozófia, amit ő hozott, csak külsőleg tekintve bölcsességteli tanítás. Valóságban az antropozófia egy reális lény a szellemi világban, mégpedig olyan lény, akinek az a feladata – ahogy már a szó jelentésében is benne van, hogy emberi bölcsesség: antropossophia -, hogy az embernek, az antroposnak létrehozza az összeköttetését az égi bölcsességgel, a Sophiával. Tehát az Antroposophia valójában egy valaki, egy lény, aki szeretné elvezetni ma az embert a Sophia birodalmába.

Németül kétféleképpen lehet írni ezt a szót, hogy antropozófia: minden előadásában úgy mondja Rudolf Steiner, hogy „e”- vel végződik: Anthroposophie; az ő szellemtudományát, az ő tanítását így nevezte. Nagyon ritkán, egyes előadásokban azonban nem ezt a németes kifejezést használja, hanem a görögöst, hogy Anthroposophia, ami személynevet jelent, „ia”-val fejeződik be. Ez így írva, „ia” végződéssel, már nem a tant jelenti, hanem azt a személyiséget, aki a tan mögött áll. És akkor észrevehetjük, hogy az Alapkő megteremtése folyamán, a Weihnachtstagung alatt kétszer is közvetlenül ehhez a lényhez fordul Rudolf Steiner, és saját nevével nevezi ezt a lényt Anthroposophiának. Két különböző szövegkörnyezetben azt mondja: feladatunk, hogy szívünket élettel töltsük el Anthroposophia segítségével. Vagyis ezt azt jelenti, hogy szívünket megnyitjuk, hogy a szellemi világnak ez a lénye bevonulhasson oda. És ezt csak akkor lehet megtenni, ha megtanuljuk, hogy szeressük ezt a valakit. Ezért az első, tagokhoz írott levelében, amit Rudolf Steiner a Weihnachtstagung után írt, azt írja: én csak azokhoz az antropozófusokhoz fordulok ebbe a levélben, akik Anthroposophiát szeretik. Vagyis akik megengedik, hogy ez a lény bevonulhasson a szívükbe, hogy élettel töltse el az emberek szívét ez a lény. Ő annyira élteti, élettel teljessé teszi a szívet, hogy az ember képes legyen a szívébe belehelyezni ezt az Alapkövet. Ez egy teljesen személyes folyamat. Mert csak a személyes iskolázási út során juthatunk el oda, hogy Anthroposophiát, mint lényt megéljük. És az Alapkőletétel kezdetén még egyszer megszólítja ezt a lényt Rudolf Steiner személyes nevén, de most nem személyes, individuális, hanem szociális értelemben. És a legfontosabb feladatot tűzi az akkor alapított Antropozófiai Társaság elé. Szó szerint ezt mondja: hogy itt mi most alapítsunk meg egy emberi közösséget Antropozófia számára. Tehát a mi Társaságunkat nemcsak mint emberi adottságot tekinthetjük, hanem olyasvalaminek, amit nem a mi szempontunk szerint nézünk, hanem amit egy lény számára, a szellemi világban hozunk létre. Tehát nemcsak nekünk van szükségünk erre a Társaságra, hanem az Antropozófia lénynek is. Tehát ezt a Társaságot nemcsak magunknak, hanem az Antropozófia lénynek is alapítottuk, illetve megalapoztuk a Weihnachtstagungon. Hogy ez az Antropozófiai Társaság Antropozófia számára való egyesülése legyen az embereknek. Érdekes követni, hogy még milyen különleges helyzetben nevezte nevén ezt a lényt Rudolf Steiner. Találni lehet még egy helyet, ahol Rudolf Steiner mint lényről beszél az Antropozófiáról. Ez az 1913. év kezdetén történt, egész különleges helyzetben. 1912-ben történt meg az antropozófiai mozgalomnak a Teozófiai Társaságtól való teljes elválása. 1912. Karácsonyán volt a megalapítása egy, a Teozófiai Társaságtól független Antropozófiai Társaságnak. Az első éves közgyűlése az új Társaságnak 14 nappal később, február elején volt 1913-ban. Ebből az alkalomból tartott egy előadást Rudolf Steiner, ahol az előadás végén először és szintén lényként nevezi meg az Antropozófiát. És 10 évvel később, közben nem, megint egyszer megtörténik a Weihnachtstagungon. Mi köti össze ezt a két szituációt?

Mind a két esetben a Társaság alapításáról van szó. 1913-ban elválik a Teozófiai Társaságtól, önálló lesz, 1923-ban pedig az Antropozófiai Társaság újraalapítása történik a Weihnachtstagungon. Látjuk, hogy erről mindig akkor beszélt, amikor emberi közösség megalapozásáról volt szó az antropozófia ügyében. Mindig akkor beszélt Rudolf Steiner, az Antropozófiáról, mint lényről. Látjuk, itt is az individuális és a szociális területnek az összekapcsolása történik. Az az út, ami az antropozófiai tantól az Antropozófia lényhez vezet, az teljesen individuális út. Ezen az úton csak egyedileg, és szabadon járhatunk. De ha mint lényt, valóban megtaláltuk Anthroposophiát, akkor ez a lény azonnal közösségalakító erővel működik. Mint a Weihnachtstagungon, azt akarja ez a valaki, hogy az emberek ne csak önmagukért, hanem ennek a lénynek az érdekében is alakítsanak ki egy emberi közösséget. A Weihnachtstagungnál ez a közösség az Antropozófiai Társaság maga. A szellemi világnak még egy harmadik lényével is kapcsolatban áll ez a Weihnachtstagung. Nemcsak Michaelhez, mint korszellemhez, nemcsak a kozmikus Sophiához, hanem egy még magasabb lényhez is kötődik. És ha meg akarjuk érteni, hogy miféle lény ez, akkor vissza kell térni még egyszer az Alapkőhöz. Az a tény, hogy ezt az Alapkövet az emberi közösségnek kapta, ezáltal egy teljesen új típusú Társaságként indult el az Antropozófiai Társaság. Egy olyan közösség lett, amely Krisztusnak e szavai szerint alakult: „az én országom nem e világból való”. Mikor Rudolf Steiner Krisztusnak ezeket a szavait magyarázza, így szól: egyrészt azt mondja Krisztus: az én országom nem e világból való, de azután Krisztus maga belépett ebbe a világba, ebbe a világba, ahol a világ bitorló fejedelme jogosulatlan ura, Ahriman uralkodik. Mint ahogy látjuk, hogy Ahriman ma a teljes civilizációnkat uralja. Ebbe az ahrimáni világba érkezik Krisztus, hogy ennek a világnak a közepén felépítse saját birodalmát. Azt a birodalmat, amely nem e világból való. Mert bár nem e világból való, de minden jóakaratú ember részesülhet ebben a Krisztusi világban. És ezt az őskeresztényi elvet valósította meg Rudolf Steiner a Weihnachtstagungon, a Társaság alapításakor. Tehát van egy olyan Antropozófiai Társaságunk, amely teljesen benne áll a mai civilizáció közepében. Egész bátran és nyíltan belemehetünk ebbe a civilizációba, odáig, hogy a cégjegyzékben is szerepel a Társaság. Elvégezheti a Társaság minden fontos feladatát ebben a közegben is, az ahrimanizált civilizációban. Mégis, ezen a civilizáción belül a Társaság olyan másfajta alapon állhat, ami nem e világból való. Mert mint Társaság a szeretet Alapkövének az alapján állunk. Ezen az Alapkövön, amely a Krisztus világából érkezett ide Rudolf Steiner által. És ebből már láthatjuk, hogy milyen perspektívája lehet ennek az alapításnak, amit Rudolf Steiner végzett. Mert a jövőben csak azok az emberi közösségek lesznek valóban krisztusiak, amelyek megvalósítják magukban ezt az elvet. Az Antropozófiai Társaság az első ilyen jellegű társaság lehet, olyan társaság, ahol a Krisztus impulzus szociálisan felépítő módon működhet, mert olyasmin alapszik, ami a Krisztus birodalmához tartozik. Ezzel utaltunk a harmadik, a legmagasabb lényre, aki a Társasághoz kapcsolódik. Akinek az erői az egész Weihnachtstagungot áthatották. Ez Krisztus lénye. Ezért a Weihnachtstagung központjában az Alapkő-meditáció áll. Ez a meditáció, amelynek szíve a Krisztus-nap, a világ szellemi Napja. Ez a Nap fölkelőben van az antropozófiában és az antropozófia által a mi világunkban. Ezért, amikor befejezte a Weihnachtstagungot, azt mondta Rudolf Steiner, hogy mindaz, ami spirituálisan történt a Weihnachtstagung alatt, a szellemből eredt, abból a szellemből kiindulva, aki az idők fordulóján, a Golgotai Misztériumon áthaladt, vagyis Krisztus szelleméből. Ha most összefoglaljuk a Weihnachtstagung egész lefolyását, akkor azt mondhatjuk, hogy a Weihnachtstagung három, az emberiség számára döntő hatású lényhez fordult, Michaelhez, Sophiához és Krisztushoz. És az előadást azzal a három feladattal szeretném befejezni, ami a Társaság előtt áll. A három feladattal, ami közvetlenül össze van kapcsolva ezzel a három lénnyel. Az első feladatot a Weihnachtstagung alatt így fogalmazza meg Rudolf Steiner: ennek a Társaságnak az a feladata, hogy a lehető legnagyobb nyilvánosságot egy belső, komoly ezotériával kösse össze. Ez egészen új dolog az emberiség történetében. Mert az emberiség történetében addig az egyik oldalon ott voltak a külső institúciók, intézmények, akik kifelé fordultak, a másik oldalon, különállóan az ezoterikus intézmények, a szigorúan zárt ezoterikus körök, vagy misztériumok. És csak ma, Michael vezetése mellett lehetséges, a tudati lélek korában, csak most áll előttünk ez a feladat, hogy a két különálló pólust összekössük. 

Ez a mi korunk alapvető Michaeli feladata. A második feladatról már beszéltünk, annak szükségességével függ össze, hogy olyan emberi közösséget alakítsunk, ami nemcsak önmagáért, hanem az Antropozófia Lényéért is működik. Ez is olyan feladat, amit szó szerint elénk állított a Weihnachtstagungon Rudolf Steiner. A harmadik feladat is a Weihnachtstagungban gyökerezik, de teljes kibontakozása majd a Weihnachtstagung után következik. Amire utalt Rudolf Steiner, ez az a karmikus háttere a Társaságnak, hogy azok az emberek, akik ezt a közösséget keresik, azoknak feladatuk, hogy közösen dolgozzanak saját karmájuk ügyén, mert én tudom, ez az egyetlen Társaság a földön, amelyik ismeri a saját a karmáját, legalábbis azokban a keretekben, amelyekben Rudolf Steiner beszélt ezekről a karmikus kapcsolatokról az előadásaiban. És különleges, sajátságos, hogy azokban az előadásokban, ahol Rudolf Steiner a karmáról beszélt, nem azt mondja, ami talán érthetőbb volna, hogy az „antropozófiai mozgalomnak a karmája”, hanem mindig újra és újra az Antropozófiai Társaság karmájáról szól. Ezzel utal arra a sajátságos társasági karmára, amely az embereket itt összeköti.

Ez tehát egy olyan közösség, ahol az emberek az antropozófiai ismeretek segítésével megkísérlik, hogy tudatosan dolgozzanak a sorson, abból a tényből kiindulva, hogy a mi korunktól kezdve Krisztus maga hat az emberiségben, mint a karma ura. Ezáltal ez a tudatos munka a karmán, a sorson, ősi módon alapvető krisztusi feladat. Ehhez a feladathoz szükséges, hogy legyen egy világtársaság. Egy olyan világtársaság, amely a földkerekségen a legkülönbözőbb embereket össze tudja fogni. Azokat az embereket, aki a jelen kor michaeli áramlatához tartoznak. Olyan emberek, akik még a születés előtt a michaeli iskolában ezeket megismerték, és itt most a Földön nemcsak antropozófiát keresnek, hanem a többi antropozófust is, hogy velük együtt a közös karmán dolgozzanak. Hogy ez mennyire nem könnyű feladat, azt mutatja ennek az egész Társaságnak a nehéz sorsa, élete az elmúlt 80 évben. De nem az a kérdés, hogy ez a feladat könnyű, vagy nehéz, hanem, az a fontos, hogy akarjuk-e és tudjuk-e látni ebben a perspektívában az Antropozófiai Társaság feladatait. Ezzel egy bizonyos fokig talán feleltünk arra a kérdésre, hogy miért lesz ma valaki tagja az Antropozófiai Társaságnak. Azért lesz tag valaki, mert olyan feladatok adódnak a világban, amit nem lehet egyedül elvégezni, kis csoportokban sem, nem lehet egy országos társaságban sem. Ilyen feladatokat csak akkor tudunk elvégezni, ha létrejön egy olyan emberi közösség, amely átfogja a világot a Földön. Tehát egy Világtársaság, egy olyan Társaság, amely meglátja és felismeri saját feladatait ebben a perspektívában, ebben a világszintű perspektívában. Hogy hatni tudjon ennek a három lénynek, Michaelnek, Sophiának és Krisztusnak az értelmében.

(A hangfelvételt Havril Katalin,
a képeket Kézdi Anna készítette,
a szöveget Szilágyi Péter szerkesztette.)

vissza az elejére