Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Magyar írástudók árulása – XII.

Írta: Nagy Jenő · 2022. február 24.

kb. 9 perc olvasás

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan

Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló

Jóisten országa és/vagy földi pokol

Emberélet-minőség vizsgálódásaim

p p pp p p

Eugéniusz:

Magyar írástudók árulása – XII.

Alkalmatlan, megalkuvó, parazita, kártevő,

jót mulasztó, janicsár, pokoljárást-kerülő stb. elit

p p pp p p

Ady Endre:

Hunn, új legenda

Hatvany Lajosnak küldöm szeretettel
és hálával azért, mert szeret, bánt és félt.

Minek a tanács, jóslat, aggodalmak?:
Gesztusaim élnek, míg meg nem halnak
S életemnek csak nézői a maiak.
.

Messziről és messzire megy ez élet
S csak: élet ez, summája ezrekének,
Örök, magyar határ-pör, meg nem szakadott.
.

S életük ez a mérsékelt csodáknak,
Mikben mégis ős állandóság vágtat,
Hunn, új legenda, mely zsarnokin életik.
.

Másolja ám el életét a gyönge,
Fúrja magát elélten a göröngybe,
Voltom, se végem nem lehet enyhe szabály.

.
Ha ki király, Sorsának a királya,
Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja,
Hogy tempóz Arany s Petőfi hogy istenül.
.

Nekem beszédes költő-példák némák,
Sem a betelt s kikerített poémák,
Sem a mutatványos fátum nem kenyerem.
.

Bennem a szándék sok százados szándék,
Magyar bevárás, Úrverte ajándék
S lelkem: példázat, dac-fajok úri daca.
.

Zsinatokat doboltam, hogyha tetszett
S parancsoltam élükre seregeknek
Hangos Dózsát s szapora Jacques Bonhomme-ot.
.

Százféle bajnok mássá sohse váltan,
Ütő legény, aki az ütést álltam:
Így állva, várva vagyok egészen magyar.
.

Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó,
Protestáló hit s küldetéses vétó:
Eb ura fakó, Ugocsa non coronat.
.

Ki voltam öreg grammás-diák korban,
Égnek lendülten s százszor megbotoltan,
Külön jussom: vénen is diák lehetek.
.

Kalapom, szűröm, szivem förgetegben,
Nézik a vihart, hogy ki bírja szebben
S visszapattog róluk jég, vád és szidalom.
.

Külön alkuja lehet a Halállal,
Akit, amikor milliókat vállal,
Nem bámitott az Élet sok, új kapuja.
.

A tolakodó Gráciát ellöktem,
Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem,
A Minden kellett s megillet a Semmisem.
.

Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga,
Hulltommal hullni: ez a szolga dolga,
Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel.

p p pp p p

p 1

p Elvárja, a vele beszélgető ájultan megtisztelve érezze magát

p Töredékekből nem – jól – restaurál tárgyat, eszközt, történetet

p A végleges süllyesztőbe dob megszívlelendő letűnt életformákat

p Hamar azonosul a túszul ejtő terroristák/hódítók ordas eszméivel

p Jól, bölcsen szóló, „csak” folyton az orrát piszkáló, tökvakaró stb.

p Ő csak addig nyomoz elszántan igazságot, míg őrá jó fényt vet

p Szédelgőn feldicséri pályatársát, hisz rálicitálva duplán visszakapja

p 2

p Akár öngyilkosságba taszítja szerelmét, csak hogy Ő Alkothasson

p A nép még kiskorú, eszméi szerint szabadságra kell kényszeríteni

p Kitűzi a szent célokat, ezért akár háborúba/halálba is küld milliókat

p Bűntudatos, hazaáruló gazdasági emigráns: csak azért se jön haza

p A nagyobb kenyérért elhagyott hazáját féktelenül nyíltan is mocskoló

p Moralizáló szentfazék, egy szigorú erkölcscsősz, csak a füle kormos

p A társadalmi bajok tüneteit kezelgeti, az okot nem kutatja, nem meri

p 3

p Egy hétpróbás gazember, de főleg nem csak a csiklandósságában

p Embergyűlölő: magával viszi örök sírjába a nagy találmánya titkait

p A hitel csapdába csalva ügyfeleit legálisan kifosztó, nullázó, rabosító

p Ez az ő „csodás metamorfózisa”: (ál) néptribunból pártkatona lesz

p Csak ugatja a tudományt: így távolítja és tartja magától jó messzire

p Csak azért szól hozzá, hogy a vita meddő, öncélú parttalan legyen

p Végtelenségig önáltató: őt ez a kor nem érti meg, de majd az utókor

p 4

p Az állítólag belülről bomlasztó: beépül-beszerveződik a Hatalomba…

p Ő titokban állt ellen: de megtévesztésből karriert is csinált – beépült

p Technikailag hibátlanul lejátssza a darabot, de gépiesen, lélek nélkül

p Blöffölő fenyegetődzésből élő: ha ő egyszer kinyitja száját és elkezd…

p Jóval gazdagabb, termékenyebb az ő nemi, mint az ún. szellemi élete

p Többen olvassák szennyes-kiteregetésed, mint ex szerelmed verseit

p Több szem többet lát – nincs-e a testületekben „kollektív balgaság”?

p 5

p Tizedrangú eseményekből próbál „történelmi” jelentőségűt puffasztani

p A titkos elhallgatási fogadalmát nagyon is betartó: maffia és omerta…

p Nem tisztázva a félreértést nem old mondvacsinált vallási ellentéteket

p Tisztában van a szellem hatalmával: csak rossz ügyek értelmi szerzője

p Tisztában van pl. Van Gogh képei piaci értékével: el is zárja a széfbe

p Mossa: tiszta a keze – mindig másokkal végezteti el a piszkos munkát

p Aljas bűncselekményből származó piszkos pénz tisztára mosást vállaló

p 6

p Tippeket se ad a krízisben az értelmiségi önvizsgálathoz/bűnvalláshoz

p Üres papírral-tollal, a semmiből kellene egy új világot teremteni: na ne!

p Üldözési mániás – ez folyamatosan táplálja a saját fontossága tudatát

p Neki az isteni gondviselés társadalmi formája a Providencia biztosító

p Ügynökként rábeszél: ne a Jóistenben, csakis a biztosítójában bízzál!

p Ő nem akar elhajóznia a haláltabu/halálpornó veszélyes sziklái között

p Az ifjakat be/elcsábító, megrontó pornóipar extraprofitjából jótékony

p 7

p Egy rókáról több bőrt: túlhalmozza magát – meghívások, programok

p A kitelepítésben senyvedő inkább a gaz górék előtt produkálja magát

p A szenvedélybetegek orvosaként kutyaharapást nem meri a szőrével…

p Vádalkut köt, hogy megmentse az irháját – neki nincs betyárbecsülete

p Vacak ósdi káros kacatként gúnyol és sutba dobat tájszólást, tájszokást

p Üdvözöli a társadalom sokszínűséget, de nem kárhoztatja az elfajzását

p Nem lesz csóró utolsó mohikán/élő bizonyíték: másként is lehet alkotni

p 8

p Börtön/elmekórház/nevelőintézet/menhely kilököttjeit nem utógondozó

p Utazó kulturális kis- és nagykövetként a „hazáját” módszeresen lejárató

p Utazásszervező: nemzeti hagyományt őrző-sugárzó helyekre nem visz

p A felkészületlen, vagy rosszul tájékozott, rossz magyar idegenvezető

p Közutált kivételezett: a sereg írnoka elsunnyoghatja a napi kiképzést

p A csapatfőnökség jólértesült bizalmasa, aki nem segíti a közkatonákat

p Napi sikerrel nem kecsegtető mű bemutatását nem vállaló/kockáztató

p x

p p pp

Kosztolányi Dezső

Számadás

Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva,

nem szégyen ez, vallj – úgyis vége van –

boldog akartál lenni és hiába,

hát légy, mi vagy: végképp boldogtalan,

inkább egészen és kínzó-csigába,

mint félig így, alkudva oktalan,

ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába,

vagytok ti itt a földgolyón sokan.

Térdelve, föltárt hassal, láncra kötve,

templomba, kórházakba, börtönökbe

lassan vonul a roppant karaván,

siess te is oda, igaz körödbe

s – égő kanóc – lobogj velük örökre

elégedetlenség szent olaján.

Nem vagy magad – jobb néked erre, hidd el,

sok furcsa ember néz bámulva rád,

nem üdvözöl téged, nem istenít fel,

nem göngyöli a lelkét sem alád,

csak rád tekint fásulva, tompa hittel,

rokon közönnyel, s néha kezet ád,

de ha ezekkel a testvéreiddel

élsz majd, elámulsz. Nagy ez a család.

Családtalanok óriási családja,

mely a többség törvényét túlkiáltja,

komor kisebbség, szívós és kemény,

elégedettek hangos lelki vádja,

íratlan, láthatatlan bírói tábla,

örök, hatalmas ellenvélemény.

Kellesz te még, vijjogni, mint a vércse,

nem kérdezni, szabad-e, nem szabad,

sosem kimélni a könnyet se, vért se,

a semmibe rikoltani szavad,

nem hallanak tán, ám ne menj azért se,

számodra itt még munka is akad,

mindig kell valaki, aki megértse

az utcalányt s a tébolyultakat.

Ülj egy sarokba, vagy állj félre, nézz szét,

szemedben éles fény legyen a részvét,

úgy közeledj a szenvedők felé,

s ne a törtet tekintsd és csonka részét,

de az egész nem-osztható egészét:

ki senkié sem, az mindenkié.

Ki adna másképp inni a betegnek,

ha nem mi, kik álmatlanul ülünk,

támadna hívő, vértanú, eretnek,

ki egy rögeszmén részegülve csüng,

látnák-e a vénlányt, kit félrevetnek,

ki sírna, ha nem hallaná fülünk,

s élnének-e ők is, kiket szeretnek,

mi lenne a világ minélkülünk?

Mi lenne máskép a világ s ki lenne

az állatok irgalmas társa benne,

ki lenne hűség és mi lenne ír,

s ki lenne az, ki száguld éjjelente

a lámpa fényénél a végtelenbe,

csodák között s Nirvána-ködben ír?

Borús e táj. Borzaszt a forradalmár,

kinek a falba koppan szelleme,

s fia holttestén az anya, ki barbár

jaját okádja – iszonyú zene -,

aztán mit írsz, ha sorsuk írva van már,

hol tiltakozhatsz és hogy ellene?

de hát hova mehetnél? mit akarnál?

mi érdekelne még, mi kellene?

Sok pénz talán? kenyér zsíros karéja?

egy mozicsillag rossz szalag-paréja?

vagy gépkocsi? kaland? mily nyomorék,

pezsgős ricsaj? cicázó, éji réja?

az ócska élet mily rongy kabaréja,

melytől a fő zúg és a gyomor ég?

No lásd, maradj, árvák között az árva,

maradj közöttük, állj meg végre itt,

nem kérve semmit és semmit se várva:

ezek a te igaz testvéreid,

idézd fel őket dolgozószobádba,

adj villamosabb életet nekik,

s ha majd megéled a sok néma lárva,

a te szavad ők még megérthetik.

Megértenek téged s őket megérted,

kiket sirattál, sírni fognak érted,

hisz végzetük egy nékik és nekünk,

kik eldobáltunk minden harci vértet,

nem veszhetünk el, minket kard se sérthet,

nincs semmi sem, amit elveszthetünk.

Igen, kiáltsd ezt: gyáva az, ki boldog,

kis gyáva sunnyogó, mindent bezár,

bezárja életét is, mint a boltot,

mert benne van a csillogó bazár,

és félti kincsét, a sok cifra foltot,

a lelke szűk, kucorgó és sivár,

rablót neszel, mihelyt gyerek sikoltott,

örökre reszket és örökre vár.

Hazája ház, barátja az erős,

hitvány rokonja az ki ismerős,

határa kertfal, tyúkól, pincegátor,

de a boldogtalan tanyája sátor,

zászlója felleg, ő, csak ő a bátor

s a jó, csak a boldogtalan a hős.

p p pp

nem

javító-segítő,

sőt passzívan-

aktívan ártó elit

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl…

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról…