kb. 6 perc olvasás
Eugéniusz: Életlényeg: magyar boldogság ABC
Előmunkálatok: vázlatos ötletek, gondolatcsírák
Az emberélet-minőség Nagy Jenciklopédiájához
Solymárvölgy- Csúcshegy – NAT/M.o. XXI. század
IX.
REMÉNYIK SÁNDOR
Ha számbavetted…
Ha számbavetted mind a vétkeid
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot!
Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,
Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás,
Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.
A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátmögött
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.
A legsikoltóbb, legégőbb sebek
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,
Mely indult jóakarat ösvenyén
És öntudatlan gúnyba tévedett.
A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,
Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni – véltük – nincs miért,
S mit elhallgatni jobb lett volna tán.
S mikor egy gyötrődő szív úgy eped
Egy szónkért, mely meg tudná váltani,
S virágoskertből sivataggá lesz,
Mert azt az igét nem mondottuk ki.
Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,
A léptünk rajta döngve áthaladt,
Semmit se tettünk – csak nem vettük észre –
És eltapostuk, mint egy bogarat.
Oh végtelen a vétkeinknek száma,
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,
Szüntelen egy virágot tör le lábunk.
Ha számbavetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok, sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot.
*
Örömet szerez
drága szüleinek:
ők választhatnak
párt és pályát neki
(vagy semmit nem
ad a véleményükre)
*
A békesség
és a bevétel kedvéért
a rajta szekatúráztató
megrendelőt is kiszolgáló,
sőt: az ilyeneket bevonzó…
*
Egyre
több ital
„feledteti”:
egyre messzebb
távolodtál az ideálodtól!
*
Te vagy
a feltalált örökmozgó,
csak nem veszed észre:
egyfolytában körben jársz,
vagy magad tengelye körül forogsz
*
Csak
azért
neveli fel
így a gyerekét,
hogy legyen, aki
minél előbb a sírba vigye?
*
Edzel
a jégkorszakra:
kihűtöd lakásod,
ételed, fürdővized, ágyad…?
*
Állandóan
fokozott harckészültségben:
mintha mindig valami riadóra,
súlyos támadásra várna…
*
Senki
nem vádolja,
ő mégis mentegetőzik,
s ezzel tkp. magát vádolja…
*
Nála jár
lánykérőben
az álruhás királyfi,
de ő csak, előítéletesen,
egy csavargót lát benne!
*
Örül,
ha a gomba
friss, szép, sok:
hogy bolond
vagy mérges,
nem érdekes
*
Dafke
mindent
fordítva csinálok:
félrevonulva eszek,
nyilvánosan vécézek
*
Külföldiekkel
lassan, szótagolva
és hangosabban szólva
értetnéd meg magad?
*
Mindent
tudni akarsz,
ha mégoly felesleges
vagy káros is az rád nézve?
*
Naphosszat
gyötröd az agyad,
hogy egész pontosan
visszaemlékezz álmaidra!
*
Mindent
be-gyűjtesz
és alig-alig selejtezel:
így hamarosan kiszorulsz
a raktárrá lett lakásodból
*
„Természetes viselkedésed”
– köpködsz, szellentesz stb. –
szociálisan egyre inkább izolál téged
*
Úgy jársz,
mint Midász király,
akinek – vesztére –
tényleg minden kívánsága teljesült!
*
Az
életet
játéknak venné,
és amikor elmegy tőle a kedve,
akkor megszólal: „Nem ér a nevem!
*
Hogy
győzzél
egy csatában,
ezért lemondasz
a háború megnyeréséről?
*
Sokkal
inkább vagy
a királyok kutyája
mint a kutyák királya?
*
Lelki
nemesedésedet
elsősorban vagy kizárólag
tested rafinált gyötrésétől,
sanyargatásától várod
*
Betegségtől
bepánikolva
tíz orvoshoz is rohan:
csoda, hogy nem gyógyul?
*
*
A
legkisebb
fájdalomtól is irtózva
még gyereket se mer szülni,
hogy majd ez kicsit se fájjon…
*
Egy
cinikus
aranyköpésen élsz-halsz:
„csak a kísértésnek nem tudok ellenállni”
*
Hirtelen
akarsz meggazdagodni,
ezért minden vagyonodért lottózol…
*
Te csak
egy cseppet
töltöttél a pohárba,
csakhogy ez már a legutolsó volt…
*
Állig páncélban
teszi sebezhetetlenné magát,
de így viszont simogatni se lehet…
*
Ha
már elvonult
a vihar és égszakadás,
három esőkabátot is felveszel?
*
Mindig csak
a lépcsőházban jut eszébe,
amit még bent mondani kellett volna…
*
Nincs
tisztában
itt és most
a szavai jelentésével:
pl. a sértését bóknak szánta
*
Minden
járt utat elhagy,
annyira erőlteti, hogy
„egyéni” úton „haladjon” …
*
Vasár- és
ünnepnapokat,
az Úr napját is
hétköznappá téve
folyamatosan termelsz
veszteséget, hiányt?
*
Dühös vagy
az irgalmas szamaritánusra,
amiért kicsit „késett” a segítséggel?
*
Házasság-
kötési ügyben
frissen elválttól
vagy riválisodtól
kérsz tanácsot?
*
Ha
másoktól
nem kap elég,
elégnek érzett szeretetet,
akkor hát mi okosabbat tehet,
minthogy agyonkényezteti magát…
*
Nem
érsz rá
oltani a házad,
mert akkor lemaradnál
a rögtön kezdődő VB döntőről
*
Annyira
szórakozott
a professzor,
hogy elfelejt enni
és egyszerűen éhen hal…
*
*
Mások
szokásait
kinevetve
magáról állít ki
magyarázandó bizonyítványt…
*
Ha
két legyet
ütött egy csapásra,
már nagy vadásznak képzeli magát…
*
Úgy
szidod,
ócsárlod portékád,
mintha a nemtelen versenytárs lennél!
*
Egy
eszményi
nőt szeretnél,
de mire részekből
„összerakosgatod”:
szörnyeteg, házisárkány,
egy echte antinő stb. lesz!
*
Évekig vársz
a nagy alkalomra,
hogy valami ereklyét
szerezz a bálványodtól,
amit azután hamarosan
a sutba, a lomtárba vetsz…
*
Addig
nem értékeled,
amid van, amíg van –
csak akkor, amikor már
végleg elveszett?
*
Mindent
pénz(mennyiség)ben
akarsz értékelni, hogy
azután ily egzakt módon
összehasonlíthassad őket?
*
Neked
oly kínos
nemet mondani,
hogy így nagyon sokan
élnek vissza a „jóságoddal”
*
*
Annyira
tiszteli az életet,
hogy nem mer sétálni a mezőn,
hátha eltapos egy útját keresztező hangyát…
*
Csak
a kisujját
nyújtotta az ördögnek,
mégis berántották a fogaskerekei…
*
Elvágod
a gyökereidet –
átültetve próbálod magad
mesterségesen éledtben tartani?
*
A
száműzetés
nem véletlenül volt
régen súlyos büntetés,
te meg önként kivándorolsz…?!
*
Ha
eltakarod
vagy behunyod a szemed,
akkor a dühöngő bika se lát téged?
*
Kis
lakásba
kis kölyök-
kutyát hozol,
majd meglepődsz,
hogy felnőve kitúr lakásodból!
*
Mindent
meg akarsz
tapasztalni –
még a tűzbe is
belerakod a kezed!?
*
Semmiben
nem ismersz tréfát,
mindent halál komolyan veszel?
*
Mérget
veszel rá,
hogy neked
semmi sem
fog sikerülni –
és tényleg bejön,
ha magad ellen fogadsz…
*
Tablettás
borokat iszol –
az itt megspórolt pénz
majd jó lesz az orvosságra?
*
Ha
megharap
egy – veszett – kutya,
odatartod neki a másik lábadat is?
*
Minden
bolonddal,
és részeggel
leállsz vitatkozni –
és persze veszekedni is…
*
Nagyon
büszke legény,
ő nem fanyalodik segítségre:
saját magát szeretné, sőt akarja
a hajánál fogva a mocsárból kihúzni!
*
Előbb
fejest ugrasz,
majd úgyis megtapasztalod,
hogy pontosan milyen mély itt a víz…
*
Egyik
dolga
fontosabb,
mint a másik:
maradék időben
keresgéli, de így
nem is találja meg
az élete társát…
*
Nagy
ügyeket
szolgálhatnál,
de te inkább vagy
„úr” a szemétdombon…
*
Fájdalomfóbiás –
végleg érzéstelenítetti magát –
inkább kellemest és kéjt se érezzen!
*
Ifjan
ő csak
egy szemlélődő bölcselkedő –
öregen meg egy nyughatatlan,
aki felforgatná az egész világot…
*
Ép
elméd
szándékosan megbontod:
berúgástól kijózanodásig „őrült” vagy!
*
Kíváncsi vagy –
teszteled a lelki teherbírásod:
az ellenségedhez költözöl albérlőnek…
*
Mintha
bedugnád mindkét füled –
egyfolytában csak magadat hallgatod?
*
Összetöröd
az igazmondó tükröd,
ha neked nem tetszőt mond?
*
A
barátaidtól
csak hízelgést vársz –
a mesékben mindig másra ismersz rá…
*
Nem látod
a fáktól az erdőt –
elveszel a részletekben
*
Repülő-
starttal indulsz,
jó iramot diktálsz,
erőn felül teljesítesz,
csak egy kis bibi van:
ellenkező irányba indultál el!
*
Csak az
tartja benne a lelket,
hogy mindig lehetne sokkal rosszabb is –
pl. ha mindig gúzsba-kötve kellene táncolnia
*
A
gyerekhez
vagy a kezdőhöz,
de nem a mindenséghez mérve
leszel elégedett „csúcsteljesítményeddel”
*
A
szexuális
s a szellemi önkielégítés
okozta kéj nem mély, de sekély –
annál inkább olyan az autizmus kínja…
*
ÉLET ABC
Plusz-mínusz végtelen
Egy-egy lényeges magyar mondat:
bölcsesség, életkép, lélekrajz, szellemiség.
Mind egy és sokféle – mindez rólunk szól,
ismerjünk magunkra, s változtassunk éltünkön.
Jó szellemben lélek-bátran, akkor repít a sors.
Másként csak élőhalottként vonszol, taszigál stb.
Becsüljük aranyunkat, a szart ne mondjuk annak,
s főként ne csináljunk abból ezt, inkább fordítva…
Teremtményi alázat és istengyermek büszkeség:
használjuk – fel és el – rendeltetés-szerűen magunkat:
mint egy hangszer, ami isteni csodás muzsikát is tud,
de lehet vele szöget verni, verekedni, zajártalmat kelteni…
