Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Létrontás/javítás ABC – XIX.

Írta: Nagy Jenő · 2025. április 3.

kb. 27 perc olvasás

Eugéniusz:

pppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség

Szabad ötletek szorgos gyűjtése

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

THÉOPHILE GAUTIER

(1811–1872)

TITKOS MÚZEUM

Amikor meztelen faragták
istennők báját régi kor
szobrászai, Vénus galambját
megfosztották tollaitól.
.

Vésőjük lenyesé a drága
pelyhet, mely sűrűn nőtt azon,
és fészkében a kis madárka
diderge vedlett-csupaszon.
.

Óh nagy pogányok, megbocsátok,
kik a szerelmet isteni
rejtelmétől megrabolátok,
hogy konturt adjatok neki:
.

de a mi festőink, levágván
a gyepet, mellyen Eros ül,
vásznon utánozzák a márvány
izlését izléstelenül.
.

Pedig soha oly teljesen még
csupasz az éji mécs előtt
nem volt keresztény meztelenség,
mint rég a szép athéni nők.
.

Az alvó szőke takarója
mit rejt? Emeld föl, és feléd
arany gyapjú kacsint alóla,
mint Burgundi Fülöpre rég.
.

S hová, mikor kezét letartja,
a drága barna ujja nyul,
ott van a haj, kúszán kihajtva,
göndör, simithatatlanul.
.

Áttetsző, hév szinek királya,
azért szeretem, Tizián,
képeden amikor kitárja
báját a nimfa s kurtizán,
.

mivel matt rózsaszínü bőrén,
mit bibor függönyárny ölel,
ecseted ha mutatja pőrén,
egy színfoltot se titkol el.
.

Egy selyempamacs ámbraszíne
bársonyozza a hón alatt
a kar tövétől mellig íme
lehajló finom vonalat.
.

S az ivor ujjak drága hossza
alatt sarjadni láthatod,
amellyel Cypris kárpitozza
dombját naivan, a mohot.
.

Dús combjait széttárva Nápoly
muzeumában Danaé
láttatja, hogy az aranyzápor
hogy hull a selymes szőr közé.
.

S Flórencben szabadon füröszti,
világ dacára, ama szép
Aphrodité, a lába közti
bozótban drága csöpp kezét.
.

De, mester! az a test se volna
méltatlan rád, akit az én
gondolám lágyan ringatott ma
Velence sima zöld vizén:
.

S hogy el ne vesszen drága képe,
engedd meg nékem, nagy öreg,
hogy palettával lant helyébe
ma tanitómmá tegyelek!
.

Óh mint szeretem látni, lesni,
hogy szép testén a drága folt
hogy ölt aranyszint, ha az esti
rőt fényben minden egybefolyt;
.

mintha az alkov szent zugában
alvó Ámor hajas fejét
látnám beárnyékozni lágyan
szép anyja titkos mély ölét.
.

A szerelem rejtek gyümölcse
pihen ott selymes otthonán,
mint egy megérett ritka körte
sejtelmes édenkert mohán.
.

Óh drága körte, arany alma,
arany gyapjú, göndör arany,
melyért Herakles kóborolna
s hajózna Jázon untalan!
.

Gyürüző gyapjas takaródra,
mit annyi művész lekaszál,
hulljon ma versem tiszta csókja,
te édes asszonyi szakáll!
.

Az álszent kort, barbár tilalmat,
s annyi hálátlan hallgatást,
mindezt, Vénus szent halma, rajtad
e vers ma megboszúlja, lásd!

ALFRED DE VIGNY

(1797-1863)

ZSUZSÁNNA FÜRDŐJE

Egy tiszta kis patak, platánfa áll felette,

mely árnyát a sötét habokra rávetette.

Lomhán, merengve jő s az erdő mélyiben

a forró ég elől rejtőzve megpihen,

reátámaszkodik egy kedvelt csitri lányra

és hívja édesen kíséretét Zsuzsánna,

a Júda lányait, rubéni, gádi fajt,

a fürdőnél ezek fogják szolgálni majd.

Már mind figyelve áll, vetélkedésre készen,

hogy buzgón ékszerét leszedni egy se késsen;

egyik a tiarát, hol csillog a zafir

s aranyfény tündököl, mit készített Ofir;

másik pedig haján, mely csupa drága illat,

lebontja fátyolát, remeg azon a csillag,

a ringó gyöngyöket fülén és gyöngysorát,

melyet a homlokán finom szalag fon át;

az ámbraillatot, mely színaranyban ingott,

szalagos füstölőt, nyakáról a rubintot.

Másik megoldja már kicsiny koturnusát,

szőnyegre fekteti a talp finom husát,

vizet merít előbb, s lemossa még a lábat,

melyről a szantal- és a rózsaillat árad.

S amíg Zsuzsánna most, oly lassan nézve szét,

lehúzza gyűrüit, legdrágább ékszerét,

leoldva melliről zsinórok, cifra pántok,

a jácintkék köpeny, mit fürge kéz lehántott

s a tiszta vászoning, mint liliom, fehér,

lehull, s redőzete szűz lábaihoz ér.

De szép volt, ó de szép! Futó kis pírja támadt,

rezgett fehér szinén áttetsző homlokának.

A fák közt, hol a nap elveszti délhevét,

a megszokott szem is még sérti szégyenét.

Sötét rabnőre dől végül, hogy az kisérje,

mint híg kristályba száll elefántcsont fehérje,

úgy éri teste most a fénylő vizen át

a tiszta, hűs patak aranyló talaját.

Vas István

RÓMAI HÖLGY FÜRDŐJE

Ragyogó fekete egyiptomi cseléd

térden nyújtja neki nagy acéltükörét;

haja két fonatát Izisz-csatba kötözve

görög rabszolgalány fűzi ügyesen össze;

ingét milétoszi asszonyok átveszik,

s ő tejben fürdeti parányi lábait.

Bíborral erezett márványmedence pajzán

rózsavizébe lép; a latin lányok aztán

lankadó karjain parfőmöt öntve szét,

fátyollal szűrik a nap túlerős tüzét

s a függöny sok sürű hajtásán és redőjén

halkulva hull be a kéjes-puha verőfény.

Egy-két lány, ki előbb virágot tépdesett,

most szerteszórja a tündöklő színeket

s a vizet balzsamos záporral hintve, drága

szétroncsolt szirmokat dobál úrasszonyára,

aki lantjába kap, valamit énekel;

óh Konzul!… – súgja és merengve alszik el.

Szabó Lőrinc

A POLGÁRSÁGHOZ

Hát elhagyjátok-e szerény kasszáitok

s kastélyt építetek, józan polgári népek?

S ki egykor fekete kurtaköntöst szokott

hordani, rá nemes-címert hímeztet éknek?

Erzsók asszony, szerény udvarházadban ott

ültél hajdan, s derék társaság gyűlt körébed,

s ha költők jöttek és fölolvastak, nagyobb

jutalmat, mint a vers virága, sose kértek.

Hogyan? a nemesi pajzsok színeiben

pompáztok, amelyek hajdan a hősök házát

díszítették, dicső harcoktól véresen?

Jó lesz ügyelnetek, lármás nagyratörők:

a hóhért, koronás fejeink zord kaszását

meg ne tévessze egy nap kutyabőrötök!

Rónay György

p 1

p A

p maszk

p a bálon.

p A maszkabálon

p oly jól leplezett

p jelmezed, álarcod,

p és viselkedésed stb.

p hogy benne maradsz,

p végleg magadon hagyod,

p s később már hiába bánod,

p nem könnyű visszaváltozni…

p Vagy

p nem nevelődött

p a szobatisztaságra,

p vagy szégyelli azt,

p ha inkontinens lesz:

p az öngyógyítása helyett

p letagadja és inkább nem

p megy el otthonról, bezárkózik

p és mélabúnak ereszti nagy fejét…

p Mindent

p egyformán

p fontosnak tartasz,

p nem tudsz fontossági-

p időrendi sorrendet felállítani,

p ezért vagy bele sem kezdesz

p dolgaid intézésébe, vagy egyszerre,

p szimultán akarsz mindent elvégezni…

p Babonás

p Ha nem jó

p lábbal kelsz fel,

p akkor visszafekszel az ágyban,

p és ott is maradsz akár napestig,

p hisz aznap jó, ha nem csinálsz semmit

p (ezzel persze elrontasz/kihagysz mindent,

p ami éppen a mai nap egyszeri alkalma volt)

p Istenkáromló

p Áldod a Teremtőd

p a gyönyörű szép rózsáért,

p de átkozod, ha ügyetlenséged

p miatt megszúr egyszer a tövise,

p amivel ő azért védekezett, hogy

p a gyönyörködésedre is virágozhasson

p „Nominalista”

p Aminek nevezlek, az vagy!

p Milyen pofonegyszerű a sikerélmény!

p A vereséget győzelemnek kiáltod ki, és kész!

p Legyél a makacs tényeknél te még makacsabb…

p Agresszív kismalac

p A mély gödörbe, verembe esve

p nem kérsz segítséget, berendezkedsz –

p ha segítő kéz nyúl feléd, bele is harapsz…

p Ezek után a gödröt édes otthonodnak,

p vagyis a szart aranynak nevezed…

p Homo mohó

p Az örök elégedetlen

p Akinek mindig hiányzik valami,

p és ő pont emiatt oly boldogtalan…

p Majd emiatt tovább nyújtózkodik,

p mint a takarója ér, és megcsonkítja,

p adósrabbá teszi a mindenkori uzsorás…

p Tömeg-

p hipnózis

p Ha külön kérdeznek,

p akkor te is Jézust mentenéd,

p De a tömegben már te is Barabást kiáltasz…

p Vagy mert ennyire módosult a tudatállapotod,

p vagy „csak” mert mindig a többséggel tartasz…

p Pénz-

p szóró

p „A pénz

p nem boldogít” az életigéd:

p úgy szórod, mintha égetné a markod

p A fizetésnapon nagy dínom-dánom,

p majd a hó végéig szánom-bánom…

p Zsugori

p Minden fillér

p kiadása fájdalmat okoz,

p még akkor is, ha magadra, szeretteidre költöd,

p Olyan, mintha a fogát húznák érzéstelenítés nélkül

p A ritka ünnepeken sem enged meg kis bőséget…

p „Anarchista”

p Semmi hatalmat senkinek! –

p hogyan is parancsolnál gyerekednek:

p tilos minden erőszakos kényszerítés!

p Így a fejedre nő és a zsarnokod lesz…

p (a végletek összetalálkoznak…)

p „Beugorva”

p büszkén fitogtatod

p a zongorista mivoltodat,

p pedig a ravaszdi őrmestered

p most is csak vécépucolókat

p és nem egy kultúrműsorba

p beugró művészt keresett…

p Nem tanúskodó

p Hallgatni mindig arany?

p Ha szarban hagyod a vádlottat

p Ő nem látott, nem hallott, nem szól

p „Ne szólj szám, nem fáj fejem” az elve

p Nem bízik a tanú-védelmi programban…

p Mester

p és tanítvány

p A stréber tanítvány,

p aki felfalja a mestert,

p de utána ő csak egy

p jónevű senki lesz…

p A vakbuzgó követő –

p ha Mestere a kútba ugrik,

p akkor ő is menten utána….

p Hitetlen-hiszékeny

p A teremtő és gondviselő

p Jó Istenben ugyan nem hisz,

p de például a piramisjátékba

p rögtön és jó sokkal belép

p (majd később sokkosan ki…)

p Demagóg

p Olyanokat ígér,

p ami nem számon-kérhető

p Vagy elvi – pl. a halál utáni

p Pokol vagy Mennyország -,

p vagy gyakorlati okokból

p (sose lesz abban a helyzetben)

p Pletyka

p 1.

p A fontos

p helyi hírek áramlása

p a rendszeres, keresett

p személyes találkozásokkor,

p vagy közösségi netes oldalakon…

p 2.

p A.

p Pletykás az a híresztelő személy,

p aki felelőtlenül, rosszindulatúan,

p alattomosan, névtelen terjeszti

p az ártó szándékú szóbeszédet.

p A kitalált vagy elferdített esetet

p alattomosan mások előtt kitárgyaló,

p kiteregető, ártó szándékú híresztelés,

p amely az érintett személy becsületét érinti,

p őt gyanúba, rossz hírbe hozza.

p B.

p Pletyka

p Alaptalan híreket támasztó,

p és terjesztő licsilocsi beszéd,

p kivált olyan, mely többeket gyanúba,

p rossz szóba hoz, mely szájról szájra adva

p bonyolultabbá lesz; kordébeszéd,

p hiábavaló szószaporítás, csélcsap,

p hívalkodó beszéd. Asszonyi pletyka.

p Hiábavaló fecsegés, szószaporítás,

p kivált mely másokat szóba, gyanúhírbe hoz,

p vagy mely a titkolni való dolgokat kikürtöli.

p (Czuczor-Fogarasi)

p Vendégszerető

p Ókori vendégbarátság

p A szokásjog kötelez, de így

p a vendégek kiesznek a vagyonodból

p (mint ahogy Pénelopét az ostromló kérők)

p Szállást csinálsz, megágyazol az élősködőknek

p Lemész

p – harci – kutyába,

p aki már nem a fajtája ősi törvényeit,

p de etető gazdájának a parancsát követi –

p pl. ráuszítható bárki idegenre, „betolakodóra” stb.

p Rabló-

p gazdálkodó

p Évmilliók alatt

p halmozódó kincs pazarlása

p Például a kőszén-kőolaj vész-

p tartalékjainak az elherdálása

p Úgy szeded le a gyümölcsöt, hogy

p kidöntöd a fát, és ott már többé

p semmi nem terem…

p Paternalizmus

p A hatóság szigorúan bünteti,

p ha valaki nem kapcsolja be a biztonsági övét,

p de könnyen lehet, hogy a kutya se törődik veled,

p ha eladod a házad és lóversenyre költöd az árát…

p Áldozat

p és megmentő

p 1.

p Van, aki a vízparton áll lesben,

p hátha ki kell menteni valakit,

p és akkor ünnepelt-híres hős lehet,

p sőt az életmentő érdeméremért

p még „véletlenül” be is lök valakit…

p 2.

p A másik

p semmit nem kockáztatva

p közömbösen nézi a fuldokolót –

p miért pont ő, s nem más ugorjon…

p 3.

p A harmadik

p meg „humánusan” engedi,

p hogy őt, a saját életét is kockáztatót

p is lehúzza magával a halálos mélybe…

p 4.

p A negyedik

p meg nem veszi észre,

p hogy az „öngyilkosjelölt” csak

p a bolondját járatja vele stb. stb.

p Te

p magad

p hívod házadba

p a hírhedt Mekk mestert,

p aki mindent buzgón megszerel,

p mindent „megjavít”, amit elér,

p mert mindenhez is ért,

p s tele segíteni akarással

p mindent elront, sokszor

p immár megjavíthatatlanul…

p Lejjebb adó

p Ha ló nincs, szamár is jó

p Ha hivatás nincs, valami meló is jó

p Ha szerelem nincs, akkor valami luk is jó

p Ha ház/otthon nincs, akkor egy legénylakás is jó

p A képzelt beteg –

p a beteg szerepbe menekülő,

p ezzel + szeretetet zsarolgató,

p ill. az Élet alól felmentést kérő…

p A nagybeteg szerepet kisajátító,

p és ezzel egy családot terrorizáló

p Kötözködő

p Még a kákán is csomót kereső,

p egy hajszál-, szőrszál hasogató,

p aki még az élő fába is beleköt(ne)

p Mint a védekezés helyett támadó,

p mert igen rossz lelkiismeretű főnök:

p az is baj, ha van a katona fején sapka…

p Ne

p mondj le

p semmiről.

p Minden lemondás

p egy kis halál. Ne mondj le semmiről.

p Minden halál gyilkosság (lélekontás):

p Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,

p Isten művét rongálja bármi rontás,

p meghalni bűn, ne mondj le semmiről:

p minden vágyad az Isten szava benned

p mutatva, hogy merre rendelte menned.

p Babits Mihály

p Öncsonkító

p Aki végleg lemond

p a baráti kapcsolatról,

p a szerelemről, az anyaságról,

p az éneklésről, a saját házépítésről,

p a nemi életről, otthonteremtésről,

p a közéletről, a játékról, a humorról,

p a (társas)táncról, a kertészkedésről,

p a hivatás találásról-gyakorlásról stb.

p Félőlény

p Akit egy mumussal

p örökös rettegésben lehet tartani

p Aki megijed még a saját árnyékától is

p Akit a saját, pl. fertőzéstől való félelme

p betegít meg – és akkor, mondhatja is,

p láthatjátok, milyen jogosan rettegett…!

p (hipochonder sírkövön az írás: Na ugye!)

p Enigmatikus

p Csak titkosírással írsz

p és rejtélyesen szólalsz meg,

p esetleg direkt halandzsázva,

p hogy így legyél érdekes(ebb)

p Így csinálj magadból öncélú

p különcöt, egy kvázi autistát…

p Hízelgő

p kerestetik

p Bírálati felkérés:

p miért pont azoktól

p kérsz a munkádról

p tárgyilagos véleményt,

p akiknek te adsz kenyeret,

p aki nélküled éhen halna…!?

p Vagy a „szekértáborodból”,

p akikkel kölcsönösen fel, az egekig

p magasztaljátok, feldicséritek egymást…

p Azért

p olyan görnyedt

p a testi-lelki tartása,

p mert annyi más ember

p keresztjeit is cígöli, cipeli.

p Vagy mert szolgalelkű ember,

p aki hozzászokott a hajlongáshoz.

p Vagy mert túl sokat akar a szarka

p és nem bírja a farka…)

p Manipulált

p Azért küzd és

p és küszködik akár

p teljes erőbedobással is,

p nagy áldozatokat hozva,

p amit amúgy, ha megértené,

p hogy mi az, amit el akar érni,

p erővel se lehetne rá tukmálni…

p Életlendület

p 1.

p Jó tempóban,

p dinamikusan haladsz,

p csak azt nem vetted észre,

p kicsit rossz irányban indultál el,

p így egyre távolabb kerülsz a céltól

p 2.

p Helyből nem tudod átugrani,

p csak lendülettel, nekifutással menne,

p és ezért hiába rugaszkodsz el erőből,

p lezuhansz a mély szakadékba

p és összezúzod magad…

p Freudi elszólás

p Amikor az igazság

p akaratod ellenére kibukik,

p mert megbotlik a nyelved –

p de persze nem véletlenül,

p és nem is akárhogyan: elszólod magad,

p pont a takargatott igazat vallod így be…

p (pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

p titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)

p Ha baja esik

p embertársának,

p akkor nem együttérző,

p pláne nem aktívan szolidáris,

p de „bebizonyítja” magának, hogy

p milyen egyéni (jellem)hiba stb.

p miatt lett ő – társtettes – áldozat…

p x

GÉRARD DE NERVAL

(1808-1855)

INTÉS

Ember, ne hidd, hogy csak magad gondolkodol

világunkon, ahol mindenből zeng az élet!

Erőket gyűrsz le s mégis szolgaság a béred,

s agyadra nem szorul a mindenség sehol.

Az állatból hozzád szellemek ajka szól,

és mindegyik virág kibomlott szirmu lélek;

az örök szerelem titkát őrzik a fémek;

„érez minden dolog”, s mind lényedig hatol.

Félj: a világtalan fal szemmel tartja lépted –

igéket rejteget a holtnak hitt anyag:

ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!

A sötét lényekben istenek alszanak;

s mint szem, mit héj s a pillák rejtve tartanak:

szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!

Képes Géza

ARANY SOROK

„De hiszen minden érez!”

Püthagorasz

Szabad gondolkodó! ember, hogy hiheted,

hogy csak te vagy az – itt, hol minden csupa élet?

Szabadságod a te erőid közt itélhet,

de döntéseden a világ kívül reked.

Tiszteld állatban a tevékeny szellemet:

minden virág, ha nyit, Természet-szülte lélek;

rejtélyes szerelem nyugszik mélyén az ércnek;

„Minden érez!” S erővel bír szíved felett.

Tudd, a vak falból is feléd les egy tekintet:

még az anyaghoz is élő ige tapad…

Ne törd hámjába hát alantas terveidnek!

Rejtett isten sötét lényekben is akad;

s mint szem, pilla alól ahogy születve rebben,

a kő kérge alatt érik a tiszta szellem!

Somlyó György

POLITIKA, 1832

A Sainte-Pélagie börtön,

hol révedezve töltöm

lazított rend alatt

fogságomat,

egy szál fűtől se enyhül,

egy kis moha se rezdül

e rácsozott, örök

falak között.

Madárka, te szökellő,

ki átszeled, te szellő,

börtönöm szűk, sötét

látóterét,

hozzon királyi röpted

nekem valami zöldet,

kis pázsit könnyű, lágy

szélfútt haját.

Lábam elé a csendben

egy őszi lomb peregjen,

százszínű tarkaság,

mint a virág.

Hogy e szomoru szív még

érezze: távol innét

van Isten, s a kevély

természet él,

szerény vigasztalásnak

add, hogy egy percre lássak

valami zöldelőt

a tél előtt!

Somlyó György

SÍRFELIRAT

Akár egy seregély, bohó volt és vidám,

folyvást szerelmes és gyöngéd-megfontolatlan,

vagy mint Clitander, élt borongós bódulatban;

míg aztán egy napon csengettek ajtaján.

A Halál!… Kérlelé a szörnyű pillanatban,

a pontot hadd tegye végső sora után;

majd rezzenéstelen elfeküvék hanyattan

koporsójába, mely hideg volt s zordon ám!

Szorgalmas, hír szerint, sosem volt, lusta inkább,

száradni asztalán soká hagyá a tintát,

mindent tudni akart, s mit sem tudott szegény.

S hogy jött a perc, midőn a léttel már betelvén,

egy téli éjszakán elragadák a lelkét,

így szólt búcsúzkodón: Miért is jöttem én?

Jékely Zoltán

p 2

p Milyen

p csak próba-

p szerencse alapon,

p módszertelenül keresni?

p A vak tyúk is talál szemet?

p De ő legalább tudja, hogy

p hol, és pont mit keressen!

p És a tyúkudvar se túl nagy…

p Nehezebb egy tűt a szénakazalban…

p Hogyan

p repülhetnél,

p szállhatnál magasra,

p ha időben nem dobod ki

p élet-léghajódból a ballasztokat,

p ha végelgyengült a képzelőerőd,

p vagy ha társad az éj leple alatt

p újra és újra le-nyírbálja szárnyaid?

p Kerüld

p a konfliktusokat –

p alkudj meg és így

p majd tovább élsz!

p Mindig konfrontálj,

p „bátran” ütközz és élezz,

p hisz te az elvek embere vagy,

p aki a lényegtelenből sem enged…

p Csináld végig: vitából veszekedést,

p abból meg verekedést hozhatsz ki…

p Csak

p simogatni

p szerette volna a nyuszit,

p (mert embertársa nem volt,

p vagy ő oly nagy állatbarát…)

p de ezt ő nagyon nem akarta,

p riadtan menekülni próbált előle,

p amire ő egyre dühösebb lett,

p s végül már baltával üldözte,

p hogy menten agyonüsse…

p (Karinthy Frigyes –

p Szeretem az állatot)

p Állatbarátok

p -Doktor úr, kérem,

p csináljon valamit a feleségemmel –

p mondja a férj a pszichiáternek.

p – A macska a mániája. Képzelje,

p ötven macska van a lakásunkban.

p Gondolja el, milyen büdös van

p ott a bezárt ablakok mellett…

p -Hát miért nem nyitja ki az ablakot? – kérdi a pszichiáter.

p -Hogyne, hogy elszálljon a kétszáz galambom!

p Az

p örök elégedetlen

p Aki soha semmivel

p nincsen megelégedve,

p állandóan követelőzik,

p aki mindig úgy érzi, hogy

p mindenből többet/jobbat érdemelne

p (kellemetlenül meglepődik, ha azt kapja,

p amit tényleg járna neki, az akasztófakötelet…)

p Igénytelen

p Aki rendszert csinál abból,

p hogy neki ló helyett a szamár is jó,

p Akinek az is jó, ha langyos a sör –

p sőt: még ő kér ezért elnézést…

p Aki

p úgy néz ki,

p mint egy kétlábon

p járó teleírt panaszkönyv,

p S alapközege a felháborodás:

p ő igazból egy elcserélt királylány

p Pénz–

p fegyverkező

p Aki azt hiszi: pénzért

p előbb-utóbb minden és

p mindenki megvehető,

p És aki nem akarja tudni, hogy igen sok

p létfontos dolog a piacon tényleg pénzbe kerül…

p Prosti

p Aki „szabadon” árulja a testét,

p abban a hiszemben/önáltatásban,

p hogy lelke/jelleme érintetlen marad

p És aki egy életen át ún. törvényes

p házasságban/hűségben teszi ezt…

p Aki

p nincs tisztában

p a nagyságrenddel,

p a helyi értékkel stb.,

p vagy a ritka forintot sokkal

p többre becsüli a sűrű fillérnél

p Nem tudja: a sok kicsi sokra megy)

p Akinek

p az őszintesége

p csak szalonképes szadizmus –

p aki nem tudja, mi az a tapintat,

p és hogy mikor kell kegyesen csalni…

p Hálátlansági fokok

p Aki nemhogy nem hálás

p annak, aki segített rajta

p de még meg neheztel rá,

p zavarja az ő rászorultsága:

p a rossz hírét költi, gáncsolja

p Egyre rosszabb

p Aki addig-addig

p halogatja a nehéz

p bocsánatkérést, míg

p az egyre nehezebb lesz –

p sőt végül inkább átmegy

p egy új bántásba, támadásba

p Aktív balek

p Aki oly lelkesen,

p de mindig másnak

p kaparja ki a gesztenyét,

p aki nem látja át, hogy milyen

p bőven termő bamba diófája másnak

p Zabi-

p gyerektartás

p Aki bolondságból,

p őrültségből vagy részegen

p gyereket csinál, hogy azután

p meggondolatlanságának egy

p hosszú életen át igya, vedelje

p annak az egyre keserűbb levét…

p Haj-

p meresztő őrültség

p Aki bármi áron öt

p percre híres akar lenni,

p vagy akár még holtáig,

p sőt azután is ismertté: hírhedté…

p Locsi-fecsi

p Aki fegyelmezetlen,

p semmiről sem tud hallgatni,

p semmi titok nem bízható rá,

p józanon se, pláne részegen:

p akkor ő még indiszkréten

p kifecseg hálószobatitkokat

p Így se barátja, se felesége…

p Aki azzal henceg,

p ami nem is az ő érdeme,

p ami öröksége/ajándéka stb.

p Sőt még ostoba is: még azzal

p is dicsekszik, amije pedig nincs…

p Aki

p olyan

p mint egy

p zölden leszedett,

p és csak „kínjában

p megérett” paradicsom

p Akinek a türelme

p annyira végtelen,

p mintha örökké élne,

p így elmulasztja még

p a százévben csak egyszer

p kínálkozó ritka alkalmat is

p Feketével kezdő

p Aki mindig csak reagáló,

p de soha nem kezdeményező…

p Mint aki mindig csak védekezik,

p de sohasem támad „sakkozó” …

p Önsorsrontó

p A saját esélyeit

p csökkentő, minimalizáló

p Aki mintha sosem hazai,

p mindig idegen pályán játszana,

p s mindig felkínálja az ellenfelének,

p de akár még az ádáz ellenségének is,

p hogy miben mérkőzzenek, párbajozzanak

p Meg

p nem értett „tragika”

p Mártírságban tetszelgő

p Aki úgymond feláldozta

p a boldogságát gyerekeiért,

p s most csodálkozik, hogy ezért

p ők egy cseppet sem hálásak – sőt…

p Ő

p annak

p a levét issza a koporsóig,

p hogy a szemefényét a bölcsőtől

p majomszeretettel kényeztette,

p aki a fejére nőtt, a zsarnoka lett,

p és még őt hibáztatta életrontásáért

p Buzgó

p „kiscserkész”

p Aki amúgy nincs a helyén,

p de végrehajt egy napi jótettet,

p jópontokat gyűjtögetve érdemelné

p ki az e- vagy másvilági üdvösségétét…

p Aki jó ügyhöz

p méltó buzgalommal

p másnak vermet ásó, és

p a legjobban ő lepődik meg

p s háborodik fel, ha belepottyan.

p Mint aki könnyelműen kiengedi

p a palackból a rossz szellemet

p és az bumerángként visszaüt…

p Nem a bűnt,

p de a bűnöst gyűlölő

p Aki betű/szó szerint,

p nem képletesen érti

p a mítoszokat és meséket,

p és nem szellemiségek, de

p hús-vér emberek ellen harcol

p és pl. ledöfi saját házisárkányát…

p Dezertáló

p Aki megfutamodik

p a hazai létkihívások elől,

p Aki önmagát büntetve

p száműzi magát hazájából

p s a kivándorolt örök idegen

p keserű kenyerét rágicsálja…

p Ön-elringató

p Ha senki nincs, ki elringasson…

p Aki hamis illúziókba ringatja magát,

p és az ún. jóbarátai is tovább ringatják,

p és így ez a rossz kör be is zárul,

p majd jön a nagy pofára esés…

p Rövidlátó

p Akinek ma is

p csak egy nap a világ…!?

p Kivágja a neki termő gyümölcsfát.

p Levágja az aranytojást tojó tyúkot,

p nagyon nem akarta a zsíroskenyeret

p és mert annyira kívánt húslevest enni

p (ezek után az előbbit majd bőven eheti…)

p Öngyilkosjelölt

p Aki uzsorásoktól

p vesz fel jelzálog-kölcsönt

p státusz szimbólum megvételére –

p És aki a bankok kényére-kedvére

p bízza a lakása/otthona-családja sorsát

p Életidegen

p „Marslakó”

p Úgy mozog itt a Földön,

p mintha most jött volna a Holdról

p Pedig ő nem értelmi fogyatékos,

p csak pl. a szórakozott professzor

p pózában tetszeleg…

p Tolvajnyelv

p Nem csak az argó,

p a bűnözők használta szleng,

p de pl. az orvosi latin használata,

p illetve bármely ún. szakzsargoné

p hogy növekedjen szakmája presztízse,

p amit csak a beavatottak értenek,

p amivel azt is titkolni lehet pl., hogy

p a nagy semmit Valaminek mondják…

p Komplikáló

p és szimplifikáló

p 1.

p Azért bonyolít, hogy

p egyszerű halandó ne lássa át „munkáját”,

p hogy azt valami nagyon komoly, fontos,

p csak minimum több diplomával érthető

p közérdekű tevékenységnek lássa/díjazza…

p 2.

p Vagy éppen, hogy túlegyszerűsítő,

p pl. a jog- és igazságszolgáltatást vagy

p az emberi szükségleteket a fizetőképes

p kereslettel azonosító stb. félrevezetés…

p Vagy sematikusan ábrázol embert/jellemet.

p Koravén

p 1. Hamar öregszel,

p mert nagyon kíváncsi vagy,

p túlterheled magad rád – még –

p nem tartozó, vagy fölös-káros

p ismeretekkel, hírekkel stb. stb.

p 2. Éjt nappallá teszel, vagy

p két végéről égeted a gyertyát,

p vagy nem várod ki, amíg eljön

p a pénzkeresés, szerelem/szex ideje…

p Parancsra tettem!

p Feltétlen hűségesküt teszel.

p Lemondanál a szabadság és

p a felelősség elidegeníthetetlen

p istenadta jogáról és kötelességéről!?

p Bármit megteszel, amire az elöljáród,

p felettesed, maffia/szektavezéred utasít

p Végső esetben akár még édesanyádra

p is – lelkifurdalás nélkül!? – lősz, lövetsz…

p A vakhitű Ábrahám próbatétele: még az

p egyszülött fiát is feláldozná az ő Istenének!

p Felelősség hárító

p Nem kakáltam a kútba,

p csak éppen a kávájára…!?

p Az apám, a példaképem is spicli, besúgó volt

p Be voltam rúgva, nem tudtam, mit csinálok…

p Ha nem oltom be magam, elvesztem állásom

p Nem tudtam, hogy kiskorú a szexpartnerem…

p Hiányoztam a szexuális felvilágosító órákon…

p Nem tanították, hogy van, ami irreverzibilis…

p stb. stb.

p Fatalista

p Ha Isten mindenható,

p és minden eleve el van rendelve,

p akkor neked nincs semmi felelősséged,

p hisz úgyis már minden lényeges előre

p meg van írva a Sors Nagykönyvben…

p Átengedi magát a szennyárnak…

p Előszeretteink…

p Az utcán angyal, otthon ördög!?

p A családfenntartó, pénzkereső napi

p munkája során mindenhez jó képet

p kell vágnia, mosolyognia, nyelnie,

p már-már akár alázatoskodnia is,

p hogy mire este végre hazaér:

p egy ingerült, goromba pokróc…

p Az ún.

p humanista,

p vagy jótét lélek,

p aki senkinek sem

p tud nemet mondani,

p amit sokan a végsőkig

p csúnyán ki is használhatnak –

p majd a végén már nem bírja tovább

p és magára az életre mond nemet….

p A balga

p okíthatatlan

p Aki se a mesén,

p se mások, de még

p a saját példáján sem,

p vagyis a kárán sem okul –

p csak ökör következetességgel

p nyomul, tolakszik előre a rossz úton

p x

ALFRED DE MUSSET

(1810-1857)

LEVÉL LAMARTINE-HOZ

(Részlet)

…Épp a Párizs nevű irdatlan szennycsatorna

egy zegzugos, sötét útján haladtam át;

köröttem a vidám tömeg nyüzsgött zajongva,

mely sose hallja meg a szenvedők jaját.

Bágyadt lámpáknak a fekete kövezetre

bús éjnél szomorúbb, halvány világa hullt,

s e reszketeg, fakó fényjeleket követve

jártam a félhomályt, merre a zaj vonult.

Ujjongó, különös hangok zengtek vidáman;

február hava volt, farsang ideje épp.

Borgőzös maszkanép botlott össze a sárban,

s hallatszott szidalom meg ócska élc elég.

Az esős ég alatt olykor feltünedeztek

nyitott hintók, belül zsúfolt kompániák,

azután a bolond városba belevesztek,

égő fáklyák között bőgve trágár danát.

Silány lőrét vedelt közben a lebujoknak

mélyén a tisztes agg, asszonynép és gyerek,

míg künn a szerelem papnői kóboroltak,

e nyughatatlanul bolygó kísértetek.

Mint a római nép kedvelte vad tivornya,

mint antik orgia, hatott e kép reám,

hol Vénusz, a ledér, hosszú haját kibontva,

fáklyát ragadt s kitört a templom ajtaján.

Nagy Isten! egyedül sírtam át ezt az éjet!

Egyetlen szeretőm! mit vétettem neked?

El tudnál hagyni te, egy nappal esküvésed

után: tanúd az ég, hogy élted s éltem egy!

Ó, tudtad-e te azt, kegyetlen, jéghideg nő,

hogy gyalázatban és sötétben álltam ott,

s figyeltem szüntelen reszketve földerengő

lámpádnak sugarát, mint égi csillagot?

Nem, nem tudtad, hiszen egyszer se láttam árnyad;

kezed rést nem nyitott az ablak függönyén,

hogy nézd borús egét a sűrű éjszakának,

sem hogy engem keress a szörnyű sír ölén!…

Kálnoky László

GEORGE SANDHOZ

Hát itt vagy, újra itt, csillagos éjeimben,

kékszemű angyalom, te pilla-fátyolos szem,

te üdvöm-örömöm, elvesztett szerelem!

Azt hittem évekig, szivem legyőz s elátkoz,

s ím könnyes szemmel és édes mosollyal állsz most,

hogy újra megjelensz ágyamnál, hűtelen.

Két szót szóltál csupán – s a föld királya lettem.

Szivemre a kezed: sebem mély, mérhetetlen;

vájd, vájd mélyebbre még, s vidd véghez műved ott!

Soha hű szerető, lankadva már sebektől,

nem itta a gyönyört sötétebb éjszemekből,

s szebb homlokot soha nem ért még földi csók.

Szegzárdy-Csengery József

VICTOR HUGÓHOZ

Sokat kell e silány földön szeretni, s főleg

megtudni végre, hogy az ember mit szeret:

cukorkát, óceánt, játékot, kék eget,

a rózsát és babért, paripákat s a nőket.

El kell taposni most-virágzó, zsenge tőket,

sok búcsút mondani, hullatni könnyeket.

Majd ráébred a szív, hogy megöregedett,

s a múló benyomás valahány okra fényt vet.

A félig élvezett, oly tűnékeny javak

legjobbjaként a hű barát miénk marad.

Veszekszünk, szétmegyünk. – Ha összehoz a sorsunk,

közeledünk, mosoly ragyog, kéz kézhez ér,

s visszaemlékezünk, hogy egy úton haladtunk,

hogy múltunk a jövőnk, s lelkünk örökkön él.

Kálnoky László

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

versek, bölcs közmondások, életképek, mesék, jellemrajzok stb.

ppppppppppppppppppppppppppp