kb. 15 perc olvasás
Intelmek és bátorítások – XVIII.
Életminőség vizsgálódások
Egy mondat a bölcs vagy balga,
boldog vagy boldogtalan lélekről
Szellemi segítség: igazmondó tükör
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára
Magadon nevetsz vagy szörnyülködsz!
A mese rólad szól – ismerj önmagadra!
A baj felismerése a gyógyulás kezdete –
itt és most változtassál az életeden!
*
Komjáthy Jenő
ANTIKRISZTUS
A tűz, a víz, a föld s a lég enyém.
Ily úton lettem optimista.
Oly bamba, félszeg és ügyetlen,
Hogy elbámul az öreg isten!
Így lett belőlem optimista.
Hozsannát zeng nekem az újkor,
Az eszme vaskos, kézzelfogható.
Hát vesszen az,
Ki elszédül forró lehelletétől.
Az ég üres; ezt így találta Laplace
Legyen a föld is minta-hízlaló,
Az eget átkutattam s mit se lelt,
Csak óriási űrt, a távcső.
Jehova, akit imádnak
A zsidók és vénasszonyok.
A szentirás hazug, veszett könyv,
Minden rossz tőle származik.
Botor, kietlen s béna bölcsesége.
Kopott és gyermekes minden sora.
Az élvet hirdetem. Határtalan
Legyen az ember üdve, mámora!
Szinültig még az élet színbora,
S bár nem jövök szamáron,
Utamra is virágot hintenek.
*
Komjáthy Jenő:
BABONÁS HATALOM …
Babonás hatalom járma alatt
Nyög a földön érzés, gondolat.
Szakadozva, csonka alakban
Jelenik meg a láthatatlan.
Töredezve, ferde tükörben
Jelenik meg a pipogya rögben
Az Isten.
.
Rokonát a rokon nem leli föl,
Örökös a magány, nem veri föl
Zeneszóval a vidám, igazi testvér,
Csak az árnyat ölelte, aki eszmél;
Hiába ver a szíve sebesebben:
Töredék marad a földön, esetlen
A Szellem.
.
Gyönyörű, de fátyolozottan
Jelenik meg a lenge sorokban;
Sanyarú, szomorú, sorsa enyészet;
S ah, vérbe fürösztve ér kora véget,
Az okát hiába keresném,
E siralomvölgybe keresztjén
Az Eszmény.
*
p 1
p
p Mindent fényűzésnek ítélsz, amit bárki a Földön nem engedhet meg…
p
p Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri – biztos Isten vitte fel dolgukat
p
p Mindig annyira az imáiba merül,hogy akár fel is fordulhatok mellette
p
p Mindig más szemével rak lakásában rendet: akit épp vendégként vár!
p
p Mindig rosszat választ, még ha a kisebbet is és még erre büszke?
p
p Mint a kis Valentino: egy nap dolce vita cserébe a börtönévekért…!?
p
p Mint a kompjuter: ugyan beszél, de nem énekel örömében-bánatában!
p
p Mint a meszelt sírok: kívül vakító fehér – belül bomlás és rothadás…
p
p Mint aki szoborpózokba merevedik, amíg egy turista tesz a kalapba…
p
p Mint amikor a fiúk az elfojtott vágy parazsát körbeállva lepisilik…
p
p Mint az egyszeri hályogkovács: nem mersz élni, mióta túl sokat tudsz
p
p Mint az elásott pénzed, úgy konzervált életed értéke is inflálódik…
p
p Mint egy katona: mereven áll a díszszemlén, s izgul: bele ne kössenek
p
p
p 2
p
p Mint egy profi életjátékos, aki csak annyit ad ki magából, ami még elég
p
p Mintha a fogát húznák, mégis úgy tesz, mintha igen szívesen adna…
p
p Mintha az egész életed valahogy ki kellene bírni, meg kellene úszni?
p
p Mintha egész életedben más szívességéből laktál és lakomáztál volna
p
p Mintha életfogytiglani büntetésben lenne s alig várja, hogy leteljen
p
p Mintha minden új megszólalás premier lenne: leblokkol a lámpaláz
p
p Mintha mindig a sötét bábukkal sakkoznál – csak reagálsz a másikra?
p
p Mintha mindig arra figyelnél, hogy a hátad mögött nem nevetnek-e ki
p
p Mintha rendőr hallgatna ki, annyira vigyázol, nehogy elszóld magad…?
p
p Mintha skizofrén lennél: nappal józan könyvelő, éjjel mámoros poéta
p
p Mintha sose józanodna ki: kebledre ölel minden idegent, ismeretlent
p
p Mintha szándékosan le lenne nyugtatózva, életreakciói lelassítva…
p
p Mintha színpadon élnél a nézőkre figyelve: átjön-e az alakításod?
p
p x
Eladó az egész világ
Áll a hajsza, áll a bál, járja koldus és király.
Áll a hajsza, áll a bál, járja koldus és király.
.
Eladó az egész világ.
Aranyborjú fennen trónol,
minden Ő előtte hódol.
Mindenki hitvány pénzt kíván.
Itt a kurta földi pályán
kit megejt a sárarany,
Ünnepelni úgy rohan
ezt a gőgös szörnyű bálványt.
Érte koldus és király
fékevesztett táncot jár.
.
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király, a sátán örül.
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, a pénz körül.
Járja koldus és király, a sátán, a sátán örül.
.
Eladó az erény, a bűn,
mert a pénz nem ismer Istent.
Mert a pénz legázol mindent.
Övé a kéj, övé a kín.
Érte küzd a test, a szellem.
Ő hozzá visz az minden út.
Érte dúlnak háborúk,
s harcok ember-ember ellen.
És ez átkos mammonért
omla annyi drága vér.
.
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,
Járja koldus és király, a sátán örül.
Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül, a pénz körül.
Járja koldus és király, a sátán, a sátán örül.
(Gounod: Faust – Mefisztó rondója)
*
Reviczky Gyula: A pénz
(töredék)
.
Vad czédaságtól reng a palota.
Viraszt a mámor; foly Champagne bora.
Szilajon isszák festett asszonyok;
Csók járja és a szív sziven dobog.
Sok ittas úrfinak szemében
Élv s álom harczot vívnak épen.
Megöl az unalom! kiált fel egy,
Üresnek látom én az életet.
S a leghalványabb és legálmosabb
(A háziúr s a lakma rendezője)
Egy kristályserleget markába kap
S rekedt hangon felordít: «Csupa dőre,
Ki másra vágyik és nem pénz után;
Világi boldogság a pénz csupán!
.
«Arany volt hajdanában is az élet
Legjobb helyére a belépti jegy.
Gyötrelmes vágyad nincsen ott, csak élved,
S mit megkivánsz, azonnal a tied.
Te csak heversz, mulatsz, nincs semmi dolgod,
Használod száz inas lábát, kezét.
S a csőcselék irigykedik: Beh boldog!
Van annyi pénze mint szemét!
.
«Akarsz utazni?… Hát siess beszállni!
Kell drága öltöny?… Lesz, hanem fizess!
Szeretsz tán lovagolni, kocsikázni?…
Szólj és lovad, kocsid bármennyi lesz.
S ha ínyedet csiklandja finom étel:
Zabálsz; mi ritka, drága, mind tiéd.
Szeretsz mulatni: páholyodba mégy el.
Mert pénzed annyi, mint szemét!
.
«Mi bánt?… Talán szép asszonyért esengesz?
Vagy hű barátod nincsen még neked?
Hidd el, barát is, asszony is tiéd lesz,
Ha aranyaidat jól csörgeted.
S a taps, dicsőség, hír szomját ha érzed,
Csak ints, s mindenki porba hull eléd.
Mi kéj, hogy ezren írigyelve néznek,
Mert pénzed annyi, mint szemét!
.
«És a mi kéj van, mámor és igézet,
Mind, mind a drága pénz találta ki.
Van mindened, ha tömérdek a pénzed;
Csak a szegényt kinozzák vágyai.
Poharamat a pénzre hajtom én fel!
Még több világosságot és zenét!
A gazdagoknál soha sincsen éjjel…
Van pénzem annyi, mint szemét!
.
«Hej! ronda, piszkos ágyban született meg
Az árva, bűnös, aljas és bolond.
Kenyéren élnek mind a megvetettek.
A legnagyobb gyalázat itt a gond.
Erénye csak gunyul van a szegénynek;
Piszokba’, sárba’, rongyok közt marad;
És darabokra töri szét az élet,
Mint én most ezt a poharat!»
.
Tapsolva ordit éljent mindegyik.
Zaj és kaczaj közt fölemelkedik
Most egy uracs kopottas öltözékben,
Csak arcza mondja: Jobb időket éltem!
.
«Hétágu korona van czímeremben;
Lelkem, mint vérem, büszke és szabad.
Boldog is tudnék lenni véghetetlen’,
De látom, nem elég az akarat!
Az üdvösséget mosolyogni láttam
S magamnak eljegyezni nem tudám.
Nem járhat ő – mondá – kopott ruhában,
Világi boldogság a pénz csupán!
.
«Szerelmét fűzte hozzám egy leányka.
Meghalok érte s nem lesz hitvesem.
Az olajfák, narancserdők honába
Magammal én őt el nem vihetem.
Pénz hát a jelszóm! Álmodám idáig;
Nem kergetek már árnyakat bután.
Üdvösségemhez csak a pénz hibázik!
Világi boldogság a pénz csupán!
.
«Gyémánt a lelkem, óh, de lent a sárban!
Nem díszitem a bolt kirakatát.
Nagyot, dicsőt akarnék, de hiában,
Az én erényem tett helyett a vágy;
Óh, jól beszéltél, nagy a bölcseséged!
Koldús erénye rongyok közt marad.
Darabokra tör engem is az élet,
Mint én most ezt a poharat!»
.
«Hazudtok! – szól a terem egy zugábul
Egy félszeg ember, látható, szegény, –
A pompa hadd tekintse mostohául,
Rejtőzve él a boldogság, erény,
Az üdv a szívbe van beírva mélyen,
Boldog csak az, ki véle született.
Az ember képe, átka van a pénzen;
A kapzsiság csinálta pénzetek’.
A gazdagot, nem bánom, írigyeljék!
Van üdv, hogy meg nem látja senkisem,
Mert meghal, a mint odahagyja csendjét,
Én ezt imádom és csak ezt hiszem.
Ki a világ előtt fénylik, jaj annak,
Ha e kivűl más gazdagsága nincs!
Üres szivűek a legkoldusabbak.
A szív, a szív az egyedűli kincs!»
.
Nagyot kaczagnak rajta széltire;
A sok között csak neki volt szive.
*
Jókai Mór
Milyen fából faragják a bibornokot?
Ki legszorgalmasabb alvó,
Annak lesz a hivatal jó,
Ki soha semmit se tanul,
Az be is jut hivatlanul.
.
Kinek egyetlenegy gondja,
A jó pincze és jó konyha:
Várhat jót a Vatikántul,
A hol „vota ponderantur.”
.
A ki sötétséget terjeszt,
Testvérgyülöletet gerjeszt,
És a syllabust hirdeti:
Bibor süvegig viheti.
.
Ki a bünöst megtéríti,
(Hogyha szép lány) beteríti,
S felruházza a mezetlent:
Baréthoz jut okvetetlen.
.
De a ki áldást osztogat,
És a néppel jót tesz sokat,
Ki másnak vet, másnak arat
És maga szikárnak marad.
.
Ragyog tudománynyal, észszel,
Áldozatot hoz két kézzel,
Hiveinek igaz atyja,
Hazájának hű magzatja.
.
Szelleme mesze világol,
Kilátszik a sokaságból,
S kit hive, nem hive, szeret:
Az bibornokká nem lehet!
*
Komjáthy Jenő:
EGY FŐPAPNAK
Απαγε Σαταϖαζ
Hazugság apja volt a Sátán;
Hazugság papja! Most a hátán
Nyargalsz te fene-szilajon.
Hiába sallang és tudós lé,
Jól ismerünk mi már, te kópé,
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Eszményiség! Ez hát a jelszó,
A hímporos szárny, – ámde hernyó
Lebeg a csilló szárnyakon.
Gyönyörű mez! De hát a lényeg
Csak undok, éhes, satnya féreg …
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Az Evolúciót lihegve
Megtámadád, titkon szepegve,
Szemed a zsíros koncokon.
Tanítni mersz? Előbb te menj hát
A belső evolúción át! …
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Ismerjük a szemforgatósdit,
Így védte kasztod mind az ósdit,
Legelve buja maszlagon.
Vesd le előbb a reverendát,
Az ósdi vallás ócska rongyát! …
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Kardot ragadni, dalra kelni,
Eszményekért hevülni, tenni:
Barbár vagy ehhez, paflagon.
Ne affektáld az Eszme gondját,
Magadba járjad a bolondját! …
Kilátszik a lóláb, papom!
.
A Szabadságért harcra kelni,
Népet szeretni, fölemelni,
Hogy éljen méltón, szabadon:
Minderre szűk a reverenda.
Ám dividete dividenda! …
Kilátszik a lóláb, papom!
.
„Divide et impera!” Régen
Hatott, de az új nemzedéken
Nem fog ki jelmezes barom.
E faj a cifra színen átlát,
Hiába bíbor és a skárlát …
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Fölszabadítni minden embert,
Ragadva zsarnokokra fegyvert:
Dicső dolog vón, mondhatom!
Ez ám az Eszmény! De a gátra
Ember kell, ki ne nézzen hátra! …
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Szabadságot minden paránynak!
Ezt hirdetik a jók, a bátrak,
Hogy ne heverjen parlagon
A Mindenségnek egy atomja…
Utópia! Kinek mi gondja! …
Kilátszik a lóláb, papom!
.
Sötétség apja volt a Sátán;
Sötétség papja! most a hátán
Nyargalsz te furfang-utakon.
Hiába sallang és tudós lé,
Jól ismerünk mi már, te kópé,
Elárul a lóláb, papom!
*
p 3
p
p Mióta egy ideig éhezett, azóta csak az evésre gondol, eszik, spájzol
p
p Monogám vagy, hűséges? Szexuális életed csak páros önkielégítés!
p
p Mozgásban hiszi magát: a világ halad, ő holtvágányon áll vagy tolat…
p
p Művészként a plebsztől különbnek tartja magát, pedig ez lélekmentő
p
p Nagylelkűnek gondolva magad, már életedben szétosztod mindened?
p
p Nagylelkűségi rohamaidból már röstellsz visszakozni – csak tűrsz…
p
p Nagyon beleélte magát az alkoholista apa szerepébe és úgy maradt…
p
p Nálatok nincs Jézuska, nincs Mikulás: tőled kapja a gyerek, amit kér!
p
p Ne akadékoskodj, hisz egyértelmű az eset,s a 12 dühös ember is siet
p
p Negatívan diszkrimináltnak érzi magát: mindig duplán bizonyítana…
p
p Neked a fájdalom hiánya az élvezet, a betegség hiánya az egészség?
p
p Neked a jónál is jobb helyzet kell: nem csoda, hogy nem lősz „gólt”…
p
p Neked Elveid vannak, nem érdekel: mekkora terheket rak ez másra?
p
p
p 4
p
p Neki imponál „vadember” mivolta – mint elefánt a porcelánboltban…
p
p Nem adsz senkinek kölcsön, hogy ne veszíts el pénzt és barátot is?
p
p Nem akar mást betegségével terhelni: önsegítő csoportba se jut el!
p
p Nem akar senkit megbántani: így meg se szólal – ez nem bánt senkit?
p
p Nem akarod magad sajnáltatni, inkább erőn felüli lakomát rendezel…
p
p Nem akarsz tudomást venni rákodról: ez is kegyes öncsalás?
p
p Nem akarván túl otthonosan mozogni, túlterheli vendéglátóját…
p
p Nem él együtt az életjátékkal, késve reagál, fut az események után…
p
p Nem éled bele magad a tragikus hős szerepébe: nem is tisztulsz meg
p
p Nem eszel a tiltott gyümölcsből, de keserű a szád és a csókod íze
p
p Nem fogadja el a talált pénzt – mindenért keményen akar dolgozni!
p
p Nem gátolod a fogantatást: ezt nem isten adta, csak a 20 gyereket?
p
p Nem komplikálja az életét – ő se megy sehova, hozzá se jöjjön senki
p
p x
Komjáthy Jenő
AZ ÚJKOR SZELLEME*
A villám és a fény szárnyán jövök
Hirdetni az igazságot közétek.
Sugár vagyok a vértenger fölött,
Szivek fölött, kiket ízekre tépett
Balhit, rajongás, szolgaszenvedélyek;
Élő vagyok a bús árnyak között.
.
Előttem a kisértet-múlt remeg,
Amerre járok, ott lehull a járom,
Áldott utamra rózsát hintenek.
A régi kor világot mindenáron
Lerontom én, és bízva, égve várom
A büszke kort, mely korokat temet.
.
Az élvet hirdetem! Határtalan nagy
Legyen az ember üdve, mámora!
Ragadjon végtelenbe vágyad:
Szinültig még az élet színbora;
Igyál belőle, s meg ne bánd soha,
Rózsákból vess magadnak ágyat!
.
Mert vágyad végtelen, s a végtelenség
A te dicső és jogos örököd!
Tulajdonod fölött tarts büszke szemlét,
S átkozd a szellemet, mely megkötött!
Érezzed át, hogy dús vagy és örök,
Érezd a létnek roppant égi terhét!
.
Csak végtelen telíthet végtelent,
Egészben lüktet az csupán, mi teljes;
És akinek a lélek megjelent,
Nincs kötve az időhöz, semmi helyhez,
El nem fuvallja szél mint gyönge pelyhet,
De szabadon csapong, rombol, teremt.
.
A tűz, a víz, a föld, a lég enyém!
Egyedül engem ismer itt urának,
Kit emel és himbál a létremény,
Akik leverten vagy mosolyogva járnak
Virágos hátadon, ó, föld! S a nyárnak
Zsibongva ringanak fénytengerén.
.
Föl, föl, természet édes gyermeki!
Rohanjatok az eszmeharc tüzébe!
Kebleteket egy szent vágy rengeti:
Szabaddá, ah, emberré lenni végre!
Munkára fel, élők, törjetek égre!
Nem, nem elég hódolnotok neki!
.
Hiába sírtok, vége, vége!
Letűnt az ósdi hit hazug kora.
Megölte az utánzók kapzsi népe;
Mi hajdan büszke hit, most babona.
Hiába dobnotok a máglya tüzébe,
Mert én, csak én nem égek el soha!
.
Mert én vagyok a hő, a fény, a nap,
Én vagyok a jövő, az örök újkor.
Jaj annak, aki tőlem elmarad!
A fény nem reszket a borútól,
De a sötét kitér az útból,
Ha fény hullámözönje rája csap.
.
A tudást hirdetem! Temploma épül,
Oltárán a világosság lobog.
Ki elszédül forró lehelletétül,
Kinek keblében gyáva szív dobog,
Ki búvik a naptól, az veszni fog;
Megsemmisül, mert elsötétül.
.
Mindent kell tudnod, mindent megragadnod,
Hisz a teremtés koronája vagy!
Füröszd a fénybe istenszomjas arcod,
Teremtsen millió csodát az agy,
Ne legyen nyűge többé gondolatnak,
Tudó s látó lehetsz, de kell akarnod!
.
A cél mindentudás, mindenhatóság:
Törj szűntelen s merőn a cél felé!
Ne féld a szörnyü pálya véradóját,
Ha szemed az irányt már meglelé,
Minden lépésed angyalsergek óják,
A végső diadal a szellemé!
.
Keresd az Istent! Szállj le önmagadba,
S amit szétboncol a kegyetlen ész,
Alkosd egésszé fensőbb gondolatba,
Magasb egységbe fűzd, mit fölmetélsz.
Szívtengered gyöngyével szállj magasba:
S az örök hatalmak képmása léssz!
.
Keresd az Istent! Mindenütt keresd,
De mindelőtt kutasd, fürkészd magad!
S bár válladat görnyeszti a kereszt,
Lelked magas mélységekig ragad:
Boldog, ki látod és átérzed ezt:
Légy, mint az Istenek, bölcs és szabad!
.
Istenné lenni! Egyetlen, dicső cél!
Hisz öntudatlan minden erre tör.
Az atom; mit magányba rejtve szőttél,
A végtelen szivébe átömöl,
Az eszmekéjt fölváltja tettgyönyör,
Életvalóra vál az őserőnél.
.
A gondolat a legnagyobb erő,
Mindenható te vagy csak, istenszeme!
Az álomész világot szervező,
Mit alkotott nincs abból semmi veszve,
Hiába szögzitek vadul keresztre,
Kitör sírjából a világverő.
.
Mind semmi az, ki minden lenni nem vágy,
Kislelkü, szolga nép és gyáva pór;
De te, akit gyötör az égi honvágy,
Törj ki porléted szűk korlátiból,
Halld meg, a szellem riadója szól:
Törd szét a régi átokverte formát.
.
Törd szét a szellemfojtó láncokat,
A múlt porát lelkedről rázd le mind!
Akard dicső megújhodásodat,
A lángmerésznek örök élet int;
Világot csak: az eszme fénye hint:
Légy, mint az Istenek, nagy és szabad!
________________
* Szerző szerint
élvvágy és tudvágy
(a kettő alapjában egy)
a modern emberiség két fő motívuma:
kéj és mindentudóság:
az ideál kevesebb nem lehet.
*
Tóth Árpád:
ÁLARCOSAN
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.
Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,
Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.
1927
Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei
A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor
bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…
ppppppppppppppppppppppppppp
