kb. 14 perc olvasás
Eugéniusz:
Intelmek és bátorítások
az örökifjú lelkeknek – III.
Egymondatos magyar életminőség-vizsgáló
Csodás táltosparipa vagy egy állatorvosi ló
Bölcs-boldog arany/balga-boldogtalan vaskor
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák
Szándékok-következmények és okok-okozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Milyen ember – ne – légy fiam/lányom!
Isten édes gyermeke vagy sátánfajzat?
Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz!
A mese Terólad szól, ismerjél magadra
és bölcsen-bátran változtass életeden…
*
„A filozófia
első és legfontosabb része az,
amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól;
például az, hogy nem szabad hazudni.
.
A filozófia második része
A bizonyításokat tartalmazza:
Miért nem szabad hazudni?
.
A harmadik rész
Az előzőeknek alapvetésül
és megvilágosításul szolgál.
Miért bizonyítás ez? – kérdezi.
Mi a bizonyítás? Mi a következtetés?
Mi az ellentmondás? Mi az igaz és mi a hamis?
.
A harmadik rész tehát
A második rész miatt szükséges.
A második pedig az első miatt.
A legfontosabb azonban,
Amivel mindig foglalkoznunk kell,
az első rész.
.
Mi viszont fordítva csináljuk.
A harmadik résszel töltjük időnket,
És minden buzgalmunk ebben merül ki.
Az első résszel egyáltalán nem törődünk.
.
Így történik,
hogy hazudozunk ugyan,
de annak a bizonyítási módja,
hogy nem szabad hazudni,
kéznél van nekünk”
(Epiktétosz kézikönyvecskéje)

*
Kölcsey Ferenc
VIGASZTALÁS
Nyögsz, ah, ha nemzetek felett
A sors bút hozva száll,
S küzdő reményök cél helyett
Újabb veszélyt talál;
S ha a szabadságért folyt vér
Átok leend, s a pályabér
Vagy járom vagy halál!
.
Mi haszna bú? mi haszna gond?
Törvényt ki szab s határt?
Szerencse köt, szerencse bont,
S vakon használ vagy árt.
Ki éjt s napot fáradva tölt,
Ki nyugszik és kart karba ölt,
Együtt lát hasznot s kárt.
.
Hát mért törődöl a világ
Sorsán, maroknyi por?
Szárad s kihajt a szőlőág,
Lesz ősszel újra bor.
S kedved ha most mámorba fúl,
Alvás után feljózanúl,
S kerűl megint a sor.
.
Kis csolnak, ah, csak életünk,
A sors az Óceán;
Most szép partokra köthetünk,
Majd hullám mérge hány.
De kedvezőn lengő szelet,
S dörgő vészt a csolnak felett
Tűr a bölcs egyformán!
Cseke, 1824. március

*
p1
p
pAki a teljességre így vágyik: egyszerre úgy férfi-nő lenni, mint a „biszex” csiga
pAki a szülői gond/felelősség elől menekülve véglegesen sterilizáltatja magát…
pAkik a társával érzelmi zsaroló játszmában egymást frigiddé-impotenssé teszik
pAki anno büszkén tüntetve nem tanulta az oroszt – de sajnos más nyelvet sem…
pAki tárgyak rongálásán keresztül fejezi ki, és „vezeti le” a dührohamát: a vandál
pAki a szükségállapotát a vészkorszak elmúlta után is fenntartja: beteges spóroló
pAki a szeretni vélt utódaira hagyja a „szekrényben” rejtett sötét múltja csontvázait
pAki csak szájhős/még a szájából segget csinál, és így szavainak elveszik a hitele
pAki a sok tohonya semmittevésben fárad ki, és így mégsem édes utána a pihenése
pAki önkímélő rest, tunya, lusta, mindig csak húzódozva, ímmel-ámmal tesz valamit
pAki a cél eléréséhez rövid karját/kardját nem képes megtoldani egy árva lépéssel
pAki a sikert mindig egészen a magáénak tartja, míg a kudarcot a társakra hárítja
pAki a sok és felesleges ugatásával el is árulja magát: ez a kutya nem is harap…
p
p
p2
p
pAki a neki rendelt keskeny ösvény helyett széles úton sétál a mély szakadékba
pAki a pünkösdi királyságát életfogytig tartónak, sőt még örökletesnek is veszi
pAki soha nem lesz kijelentő=felkiáltó, mindig nagy kérdőjel marad: örök ígéret…
pAki nyílt vízen építené át a hajót: minden normát/értéket egyszerre kérdőjelez
pAki emberkerülő lesz, ha néma gyereként még az édesanyja se érti: mi a baja
pAki a szóbeli/testnyelvi korlátjai miatt nem is tudja kifejezni, hogy őt mi bántja
pAki a nyájemberségtől taszítva végül a ló másik oldalán: különcködésnél köt ki
pAki a nem szabadidős önmagával már nem vállal azonosságot – ő egy kétéltű…?
pAki nem mer váltani, marad a biztos kenyeret adó mindennapi lélekölő robotban
pAki a napi kötelességmulasztó: ő a napjait komponálgató frivol életművészkedő
pAki a mosdóvízzel együtt gyerekét is kiönti: egy rossz pap miatt magát istent is
pAkinek egy rossz tanára egy életre elveheti kedvét: énekés, rajzolás, olvasás…
pAki a rossz alapra/homokra épített házat/várat próbál toldozni, foltozni, díszíteni
p
p
p3
p
pAki a mocskos pohárba/tömlőbe önt újból tiszta vizet, és nem érti, mi a baj…
pAki a mindennapok kisszerű bliccelő harcaiban/csatáiban őrlődik, kopik el
pAki a mennyiséggel próbálja pótolni a minőséget (a testi és a lelki eledelt)
pAki a megalkuvását magának/másnak ésszerű kompromisszumnak álcázza
pAki a más szemében még a szálkát is, de a magáéban még a gerendát se látja
pAki a mamahotel létbiztonságában vészeli át szabadságot hárító „felnőtt” éveit
pAki vitában nem párbajképes: se elegendő szellemi muníciója, se logikája stb.
pAki még a makacs dolgokon, a ténykérdéseken hosszasan, károsan vitatkozik
pAki a legősibb mesterséget űzi ön-áltatva: hisz a teste ettől nem lesz kevesebb…
pAki a legjobban érti és magyarázza, de a legkevésbé meséli/élvezi a vicceket
pAki mindig a legkisebb kockázattal szeretné bezsebelni a legnagyobb hasznot
pAki a levert túl magas lécet utána már erőfeszítés nélkül is átléphetőre teszi
pAki csak a könnyebb ellenállás irányába halad: aprópénzre váltja talentumát
p
p
p4
p
pAki a könyvből lesve, itt-most puskázva udvarol, bókol és csókol és nemz
pAki a kis tüzet még nem oltja el, még kivár, de a nagyot meg már nem tudja
pAki kis horzsoláskor már úgy jajveszékel, mint akit épp elevenen nyúznak
pAki unaloműzésből „Farkas!”-t kiált, de amikor tényleg jön, már nem hiszik el
pAki a kiadás-bevétel napi könyvelésével tart meg vagy dob egy kapcsolatot
pAki a kecskére bízza a káposztáját, a rókára meg a tyúkvédő felügyeletet
pAki legféltettebb kincsét, szeme fényét, a gyerekét korán az államra bízza
pAki a jót saját érdeméneknek, a rosszat csak balsorsának tudja be: nem okul
pAki a háta mögötti jóért a világvégére is elmegy, de a rosszat házhoz hívja
pAki „tékozló fiú”: egy ideig (ál)fenegyerek, majd megtér apuci bukszájához
pAki bölcs-víg éltető humor helyett sótlan/nevető fakutya/(ön)gyilkos gúnyos
pAki boldogító igen-holtomiglan házas menny helyett a köznapi pokolban él
pAki jóbarátai előtt is titkolózik, de magánéletét már a világhálóra teregeti ki
p
px

Rudyard Kipling:
Ha
Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;
.
ha álmodol – s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol – s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyutt tagokkal is;
.
ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidolt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: „Tovább!”;
.
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is – és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és – ami még több – ember léssz, fiam!
(Devecseri Gábor fordítása)

*
Ha…
Hafejedet megőrzöd zavarban,
Bár csak szidás ér jóságodért.
Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban,
De megérted a mások kételyét.
Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt.
Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,
Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt,
S mégse játszod a bölcset és a jót.
.
Ha álmodol, de nem úr az álom rajtad,
Gondolkodol, de végcélod nem ez.
Ha balsors sújt is, megmarad nyugalmad,
S nincs oly siker, mely lábadról levesz.
Ha az igazságot, amit kimondtál,
Más aljas eszközül használja fel;
Ha élted munkája tiszta rom már,
S tört szerszámmal elölről kezded el.
.
Ha van szíved, hogy mindazt, mit elértél,
Ha kell, egyetlen kockára rakd,
s túltegyed magad, ha vesztesség ér,
s ne legyen róla többé egy szavad;
Ha tudsz még küzdeni, mikor a lelked,
ideged, izmod régesrég halott,
s helytállnak, mikor nincs más benned,
csak a tudat, hogy ki kell tartanod.
.
Ha tiszta tudsz maradni tömegben,
s király előtt is őszinte, emberi;
Ha nem bánthat meg sem barát, sem ellen,
Ha nem szolgálva, de tudsz segíteni;
Ha az egész órát úgy betöltöd,
hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet,
s ami még több, ember vagy, fiam.
(Szabó Lőrinc fordítása)
*
HA…
Rudyard Kipling
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
.
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
.
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,
.
ha szólsz a néphez s tiszteség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked, s te futsz vigan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.
Kosztolányi Dezső fordítása

*
p5
p
pAkinek „öröme” káröröm, vallása kárvallás, dala károgás, sorsa kárhozat
pAki a lokális tevékeny közélet helyett közönyös/pótcselekvő politizálgató
pAki létfontos, elsajátított tudás helyett sok fölös-káros (ál)ismerettel bíró
pAki többet tud a celebje hobbijáról, mint nagyszülei -megörökölt – sorsáról
pAkinek kései házasodásakor is idegen-ismeretlen hely a konyha, a kert stb.
pAkinél nincs jó mulatás, ének, tánc: csak semmi vagy csak tivornya, piálás…
pAki nem jó időérzékű, időgazdálkodású, de időérzéketlen, időtékozló stb.
pAki nem képes időben felkelni, jó ritmust felvenni és délre ebédet készíteni
pAki soha nem örvend jó egészségnek: ő a krónikus betegségeket elszenvedő
pAki nem meri kutatni a betegsége lelki okait – ő a protokoll gyáva áldozata
pAkit azért sohase gyógyul meg, mert nem akar, nem mer változtatni életén
pAkinek nincs jóbarátja, sőt, még rosszabb: van álbarátja/lelki hadviselő fele
pAki a szerves hagyományú viselet/viselkedés helyett divat/idegenmajmoló
p
p
p6
p
pAki évhosszan-holtig tartó gyönyörű nemi életű helyett egy szex nyomorgó
pAki értékes hírek-tájékozódás helyett ál-, rémhírfaló, és dezinformált stb.
pAki élménygazdag, látókörbővítő helyett ő rémálomút, drága tor-túra választó
pAki életigenlő gyermekáldott helyett magzatgyilkos, vagy max. egykés átkozott
pAki a kölcsönösen hasznos állatbarátság(talan) – se kutya-macska/állatbolond
pAki egy beképzelt mindentudó, amiről ő még nem hallott, az biztosan nincs is?
pAki veszély láttán homokba dugja a fejét, becsukja szemét, ami így el is hárul
pAkinél a csak képzelt veszély eltereli figyelmét, elfedi a jelen levőt, halálosat
pAki életgazdagító, lélektisztító szépművészet helyett „boldogító” giccset élvez
pAki a borozgatás társas öröme, igazsága stb. helyett absztinens vagy részeges
pAki emelő, ösztönző, visszajelző társasélet helyett kóros magányban kushad
pAki nem válogatja meg társaságát: korpa közé keveredik, felfalják a disznók
pAki anyja/kedvese szer-etető finom főztje helyett menza/moslék/méregevő
p
p
p7
p
pAki építő-alkotó, értékteremtő munkás helyett lélekölő pénzkeresgélő robot
pAki mögé és fölé már nem kell már hajcsár – ő profin zsákmányolja ki magát
pAkinek a „sorsközösség” az irigysége vigasza: dögöljön a szomszéd tehene is
pAki nem örül mások sikerének, annak drukkol, hogy ő is kudarcot szenvedjen
pAki aktív része annak a középszernek, amelyik magához lehúzná a kitűnőt
pAkinek „otthona” demarkációs vonalas: lak-elválasztó szögesdrótkerítéses
pAkinél presztízskérdés, hogy semmiből nem enged, így szamárként szenved
pAkinek az édes-békés családi otthonból családi tűzfészek, dologház stb. lesz
pAki akkor már nem dolgozik pontosan, szépen, ha az ő munkáján más keres
pAki semmiben sem keres/talál örömet; kedvetlen, rossz kedélyű, savanyú…
pAki még a halaszthatatlan dolgába se fog bele, ha még nincs kedve hozzá…
pAki nem talál örömet a tanulásban. gyakorlásban: egyből zongoraművész lenne
pAki, ha nem képes elérni azt, amire vágyik, akkor savanyúnak mondja a szőlőt…
p
p
p8
p
pAki ugyan jót ehet, ihat, alhat, ölelhet, de soha nem a mindenséggel méri magát
pAki egy rafinált (ön)áltató, aki ezért trükkösen ki is kerülgeti a megmérettetését
pAki megtanult póker arcot vágni, és a vesztére ő végleg így maradt: ráfagyott
pAki azt hitte: büntetlenül lehet kifejezéstelen az arca – elsorvadnak az érzelmei
pAkinek a jeligéje: Legyen igazság, ha bele is pusztul a családja is (Kohlhaas)
pAki már azt erénynek gondolja, ha ő nem hazudik, ha ő nem spicliskedik stb.
pAki betartja a törvényeket és nem erkölcstelen, de jó eszmé(ny)ért nem áldoz
pAki egy képmutató-hipokrita – de legalább ő közvetve még hódol az erénynek
pAki nem alakos: cinikus nyíltsággal a bűneivel, mint erénnyel dicsekszik, tüntet
pAki az a rest, aki ezért nem restelkedik, sőt! – de majd legalább kétszer fárad…
pAki egy igen hiú holló, az ő szájából a ravasz róka könnyen kiénekli a sajtot
pAki akaratlan is kiadja a mélyen szégyellt titkát – ez az ún. freudi elszólás
pAkinek, ha ló nincs, a szamár is jó: a holtáig hivatásbeli/házassági megalkuvó
p
px
Kosztolányi Dezső:
MARCUS AURELIUS
Sárgán hever itt a középkori Róma,
de lángol az alkony,
mint véres oroszlán
s te fönn lovagolsz még
a Capitolium ősi tetőjén,
Marcus Aurelius.
.
Bronzfejű cézár,
aranyszakállú,
vak ragyogású szoborszemeiddel
őrködve vigyázol
s én állok előtted.
Császári felség,
emberi nagyság,
roppant pogányság
örök igazza,
bamba tömegtől visszahúzódó,
trón magasában egyedül élő,
koldus imperátor.
.
Nem kancsal apostol,
nem zagyva keletnek elmebetegje,
fönséges írótárs,
együtt a szív és fő,
fájdalom és bölcs messzetekintés,
elhagyatott e sanyarú földön,
az, aki él és az, aki fél és
látja a törvényt reszketve, de higgadt
lépttel megy a sírhoz, az értelem égő
lámpája kezében,
megvetve, mi barbár,
mindazt, mi hazugság.
.
Semmi, ami barbár
nem kell soha nékem, semmi, ami bárgyú.
Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel
rádión beszélnek, a jósok, a boncok,
a ferde vajákos, ki cifra regéknek
gőzébe botorkál, csürhe silányok,
kik csalva, csalatva egy jelre lehullnak
s úgy fintorog arcuk,
mint a bolondé.
.
Csak a bátor, a büszke, az kell nekem, ő kell,
őt szeretem, ki érzi a földet,
tapintja merészen a görcsös, a szörnyű
Medusa-valóság kő-iszonyatját
s szól: „ez van”, „ez nincsen”,
„ez itt az igazság”, „ez itt a hamisság”
s végül odadobja férgeknek a testét.
.
Hős kell nekem, ő, ki
déli verőben nézi a rémet,
hull könnye a fényben
és koszorúja
izzó szomorúság.
.
Messze vagyok már, messze röpültem,
messze az olcsó, híg dudaszótól,
dél és nyugat között csapong az én lelkem,
mindig szabadabban.
Álarcomat itten elvetem, aztán
újra felöltöm
s járok mosolyogva,
tanulva a tűrést,
a hosszú alázat gőgös erényét,
szenvedve a mocskot, rejtve riadtan
rongyokra szakított, császári palástom.
.
Hadd emelem föl,
hadd emelem hát tiszta, hitetlen,
kétkedve cikázó, emberi pára-
lelkem tefeléd most,
ki jöttem a pannón
halmok alól s élek a barna Dunának,
a szőke Tiszának partjai közt. Jaj,
hadd emelem föl mégegyszer a szívem
testvéri szivedhez,
Marcus Aurelius.
Róma, 1929

pppppppppppppppp
Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,
a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú
bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek
pMiért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
pbalgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
pön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
pfóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
pIdegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
pközlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
pnapi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
prossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
pAlakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
phitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
ptalentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
pelviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
pBalekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
pházassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
pbetegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
plelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
pA mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
pnem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
pA tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
pés jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
pJóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
pmagaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
pElsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
paz ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
pA legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
pArra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
pjószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
pés a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p?
pÉrzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
pmegértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
pés tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
pszeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…
ppppppppppppppppppppppppppp

