Eugéniusz: Emberkórok V.

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz: Emberkórok V.

Az emberélet/világromlás magyarán írva

Szándékok-következmények/okok-okozatok

Elvek-tettek, magatartások, jellemek, sorsok



Szabó Endre

(1849-1924):

Május elsején

Tudom, tudom, hogy megdalolt már
Jó, rossz poéta szép tavasz,
Azt is tudom, hogy eddig is csak
Bús megadással tűrted azt.
De mind hiába! nincs menekvés,
Egyszer én is beléd kötök:
Hanem benned azt dallom én meg,
Mit elhagytak a sok között.

Mert dalra várnak többi közt a
Jámbor, hasas filiszterek,
Kik vasárnap a verőfényre
Ujjongva kisereglenek;
Gázolják öröm-ittasodva
A gyöp ropogó bársonyát,
S erdőt, mezőt az ő viharzó
Lelkendezésök harsog át.

Ajkaikon zajos hűhóval
Bújják az árnyas berkeket,
Alig érik fel ésszel: hogy nő,
Gyarapul a paszuly s retek!
A vöröshagyma és pityóka
Egymással hogyan versenyez!
Ez esztendőben, őket uccse!
A babnak nagy keletje lesz.

A filiszterek más seregét
Elrejti a kioszk, bozót,
Hűselve iszogatnak ottan
Fényes, kifent hivalkodók.
Szidják a pincért, mint a bokrot,
– Nem ízlik sem meleg, se’ hűlt, –
Igazgatják a kézelőket,
S nyomorgatják az „r” betűt.

És így a közjó érdekében
Egész napokat töltenek;
Telve a zseb, rendjel a mellen,
S csücsül a lelkiismeret.
S a nap oly jó! rájuk is úgy süt,
Mint e szegény rongyosra itt,
Kinek csak azért van süvegje,
Hogy süvegelje urait.

Majd jönnek dús aranyba szegve
Nagy rangú, cifra hadfiak,
Rajtok temérdek hősi érem,
A sok semmittevés miatt…
Nyiszog a kard, – kaszál a lábok,
– Csámpás az istenadta mind, –
És a szegény parasztvilágra
Mindnyájok oly büszkén tekint.

A sétatéren izzadozva
Egy hízott páter oldalog,
S ravasz mosollyal per amorem
Cifra dámákra bandzsalog,
Mint ökrön a csengő, kalimpál
Egy szép aranykereszt nyakán –
Hej! hány lelket küldött az égbe
E szép keresztért szent atyám?

S mert itt a szép tavasz ölében
Minden, minden virítni kezd:
A szívben szunnyadó remények
Virága is bimbót ereszt:
A filiszter százmillióra
S miniszterségre aspirál,
A hadnagy tábornok szeretne
Lenni s a páter kardinál.

Arcok hiába bamba: rólok
Leolvasom e vágyakat,
S amint járok-kelek közöttük:
Az ábránd rám is elragad;
Szívemet ez idillben újra
Csiklandozza egy régi vágy,
S elképzelem magamba én is,
Hogy mi szeretnék lenni hát?

– Én mennydörgős mennykő szeretnék
lenni szép május reggelen,
Midőn katona, pap s filiszter
A verőfényen megjelen,
S tudom: tavasz nem volna addig,
És nem volna derült az ég,
Míg minden mamlasz ingyenélőt
Halomra nem pusztítanék.

pppppppppppppppppp

p 1

p Jólértesült, jó hírszerző/tájékozatlan, dezinformált, rémhírfaló

p Nem természetszerető/járó – „erdőkerülő”, mesterséges életű

p Szépre is kiművelt szem/vájt fül helyett „vakság”, „süketség”

p Testi-lelki tisztaság helyett szenny, mocsok, kosz, szemét stb.

p Isteni talentumát elásó, vagy azt az ördögnek eladó áruló elit

p A kertje régóta műveletlen, de még lelke is gyomos/gizgazos

p A szűk és ezért drága időt non stop bűnösen elkótyavetyélő

p Öncélú rekordmánia hajhászó: pl. az egy lábon állást kibírni

p

p 2

p Unos-untalan csak az egy kedvenc ételt-dalt kell enni, venni…

p Ösztönlény-vadember: ha bárkire erekciója van, meg is gyakja

p Egoista: mindenkit csak használó-kihasználó, majd el is dobó

p Altruista: lakása-otthona hajléktalanok éjjeli-nappali menhelye

p A fantazmagória kergető: áldoz mindent, akár még embert is

p Életmű hiányos: hegyek vajúdtak, de csak kisegérke született

p A te gyakori, majdnem mindennapi eseted: sok hűhó semmiért

p Nem kerülöd, de egyenesen keresed, majd meg tetézed a bajt

p

p 3

p A meg nem érlelt, koraszülött, idétlen gondolatok garmadája

p Még a kóbor kutyának is sokkal biztosabb/jobb a vacsorája!?

p Ha nem pitizel, nincs kunszt, úgy nincs falat: ez csak jutalom

p „Nagy adakozó” a lopottból/vagy: nesze semmi fogd meg jól!

p Csak hajlongó, sőt térden-hason csúszó-mászó talpnyaló lény

p Ne emelkedj fel két lábra: homo erectus – csakis négykézláb

p Unikum: őneki nincsen se anyja, se apja, se istene, se hazája

p Jó tempóban, de rossz irányban „haladó”, céltól egyre távolodó

p

p 4

p Mindig csak a többséggel, és így a szennyárral is sodródó

p Még a morgás ősi jogáról is lemondó stréber zsarnokéltető

p Holtbiztos tipp: vagyonát vakmerőn felteszi egy sötét lóra

p Már csak a lottóban bízó, de abban nagyon: egyenlő esélyek…

p A kimondott átok megfogan/bumerángként visszatér, terít le/ki

p Nem tudod a nyulat kiugrasztani a bokorból – éhkopp nyelő

p Hajléktalanná váltak ördögi köre: izolált, elvadult, leépült stb.

p A lakás és jól-lakás még/már nem szociális állampolgári jog

p

p x

ppppppppp

Szabó Endre:

Lopnak, lopnak

Lopnak, lopnak, egyre lopnak,
Felvirradt a tolvajoknak –
Jó hazám, hisz’ beteg voltál –
De csakugyan haldokolsz már?…

Lopnak, lopnak, egyre lopnak,
Amit lehet elkapkodnak,
Szemet huny rá a főszolga:
„Haldoklóknak ez a sorsa.”

Lopnak, lopnak, egyre lopnak,
Új dolgot úgy, mint kopottat,
A bennfenntes drága-bármit,
Hányt-vetettet a mulyábbik.

Lopnak, lopnak, egyre lopnak,
Ládát, zsebet átmotoznak,
S ki legtöbbet tud eltömni,
Nagynak nézi azt a többi.

Lopnak, lopnak, egyre lopnak,
Lát a beteg, de nem szólhat,
Fél, hogy ha még rájuk szól, hát –
Ijedtökben agyon fojtják.

pppppppppppppppppp

p 5

p Kegyelemkenyéren tengődő megtűrt, froclizott szegény rokon

p Zsidó/ótestamentumi átok: az arcverejtékes napi kenyérkereső

p „Aki megért, senki sincs talán” – mintha ő egy autista lenne…!

p Rébuszokban beszél, titkosan ír: ő így, enigmatikusan érdekes

p Nem tudja, hol van a kutya elásva – a fontos rész az egészben

p 6+ éves koravénülő munkavállaló/30+ éves infantilis vén diák

p Szép új világ: technokrácia, s az ideális bio robotembergyártás

p Taigetosz: az „életképtelen” csecsemő teher, ezért pusztuljon

p

p 6

p Felesége olyan tiszta (kosz): kétszer sem fürdik egy hónapban

p Mesés metamorfózis: pl. az angyalka feleségként házisárkány

p „Otthonodból” dologházat varázsolnak: Isten hozta Őrnagy úr!

p A hazárdjátékra, pl. a rulettre alapozod napi megélhetésedet

p Még imponál is neki: mumus lett, és vele riogatják a jónépet…

p A te csak képzelt veszélyed eltereli figyelmed, elfedi a valósat

p Amiről eddig még nem hallottál, az holtbiztos, hogy nincs is?

p Újra és újra meglepődsz: az olcsó húsnak tényleg híg a leve?

p

p 7

p A te vallásod a kárvallás, dalod a károgás, sorsod a kárhozat

p Kínvallatással csikar ki „szerelmi vallomást”, és ebből indul ki

p A lázongó elemek a bolondokházában kezelve, hospitalizálva

p Sok év és tanár munkája szoktat le: megutált kézírás-olvasás

p Az ember a bölcsödétől a bölcsészkarig folyamatosan butul el

p Figyelmetlen egyetemi „hallgató”: egyik fülén be, másikon ki

p Sugar baby, ma is van gyors, bár ferde kiút a diáknyomorból…

p Amit ellop, azt becsületes megtalálóként jutalomért visszaadó

p

p 8

p Az egykor oly titkos naplókat ma már a világhálóra írják ki

p Mindenki magával hordja a lehallgató készülékét, a mobilját

p Aki nem lop, csal, az könnyen éhen hal, aki lop, megzsarolják

p A „legális” banki uzsora bűnének az egyház is cinkosan falaz

p Csak hitelből építkezhetsz, a házad is a bankokat gyarapítja

p Minden focimeccs élőben látható, csak grundok nincsenek…

p Éhbér: egy férfi/családfő már nem tudj eltartani a családját

p Az ádáz pártvita csak pankráció, csak a hívek ütik egymást

p

p x

ppppppppp

Szabó Endre:

Kató néne

Begyalogol minden reggel
Kató néne Palotárul,
Csetlik-botlik házrul-házra,
Nagy a sora: almát árul;
Kínálgatja szép almáit,
Szemével meg keres, kutat…
,,Nagysás asszony!” vegyen ómát!
– Nem látta a leányomat?

,,Vigye manó a kend lányát,
– Rámordul az úri fajta –
Ugyan mi ütötte kelmed,
Hogy mindig a lányát hajtja!”
S Kató néne tovább lódul,
A szomszédba bekopogtat:
,,Nagysás asszony, vegyen ómát!
– Nem látta a leányomat!”

Tél is elmúl, tavasz is jön,
Az esztendő kerül-fordul,
Kató néne csak jön, csak megy
A városba, a városbul.
És újra és századikszor
Minden házhoz ellátogat:
,,Nagysás asszony, vegyen ómát!
– Nem látta a leányomat?”

– Hej de egyszer nemhiába
Csetlett-botlott Kató néne,
Tárva-nyitva volt egy ajtó,
Kató néne hát beméne…
Ott egy úrhölgy felsikoltott…
Kató néne majd kővé vált…
És zokogott… és motyogott:
,,Nagysás asszony, vegyen ómát…”

ppppppppp

p.s.:

A mese rólad szól, ismerj te önmagadra

és jó szellemben/lélekbátran változtass!

Sokszorosan több múlik rajtad, mint azt

gyáva önigazolásból, felelősséghárításból

te hiszed, vagy „csak” másokkal hitetnéd…

Bajod felismerése már a gyógyulás kezdete

(tünetazonosítás, diagnózis és oki terápia –

gyógyulás: krízis után jobb lett, mint volt…!)

Még az ún. betegség is egy isteni segítő jel:

isteni rendeltetés-szerűen használd magad!

Csak önmagadtól és jószándékú barátaidtól,

és az ún. segítőidtől védjen meg a Jóisten,

az ellenséggel meg majd elbánsz te magad is

(vagy még a hasznát is veszed, ha szereted:

igazat mond, tanít, motivál, doppingol stb.)

Halmozottan hátrányos helyzetű volt

Hamupipőke és Kukorica Jancsi is, s lám!

És nem csak a mesében lehet sárból arany,

de a sarat ne tartsd becsülendő aranynak…

És pláne ne csinálj a jószerencsédből balt!

A sátáni zsarnokság, a Gonosz birodalma

sem természeti csapás/földönkívüliektől való –

aktívan-passzívan mindenki szem a láncban:

kollaborál/cinkos néma bűnpártoló, balek stb. stb.

Vaskori pokolból lehet végpusztulás, de aranykor is!