Eugéniusz: Embercsoda – önsorsrontás/javítás ABC – I.

Írta: Nagy Jenő · 2024. december 12.

kb. 18 perc olvasás

Ditte és Giovanni Bandini: Babonák lexikona | antikvár | bookline

Eugéniusz: Embercsoda –

önsorsrontás/javítás ABC – I.

pppppppppppp

Könyv: Takács Erika: Babonák és hiedelmek

Ön/társismereti-szereteti igaz tükör

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia

Téma és ötletgyűjtés, nyersfogalmazás

A szabad ötleteim magyarán írt jegyzéke

ppppppppppppppp

A babona lélektana - Jahoda, Gustav - Régikönyvek webáruház

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Hiedelmek, hagyományok, babonák · Rosta Erzsébet – Rábai Attila · Könyv ·  Moly

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi – egyéni/társas élet/halál

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Dr. Lehmann, Alfred: Babona és varázslat | könyv | bookline

Ady Endre

Ifjuság babonás hitével

Szépen és bölcsen, (bevalljam?) koldusul,

Makacs húzással húzom az életet

S vajjon szabad volna-e halnom

És most meghalni szabadna éppen?

.

Látom a fajtám bárgyúl, emberül

S én ráütöttem és féltem magamat:

Mégis talán hátha külömbnek

Lehet az egy s elszántabb – a soknál.

.

S mégis talán ha nehéz béklyók alatt

Jó megmondani, amit ma csak lehet:

Magam s fajtám jobban szerettem

Száz hazafias vigadozónál.

.

Száz tromffal jöhet ez a veszett világ,

Veszhet s nevethet vén szemeim előtt,

Ifjuság babonás hitével

Hinni fogok, mégis hinni – bennünk.

*

Három fekete macskás könyv péntek 13-ra - Könyves magazin

Babits Mihály:

BABONA, VARÁZS

Nem szánom én az ostobát,

kinek üres a mennyek boltja:

ki méltó látni a csodát

az a csodát magában hordja.

.

Az este a kertek alatt

jártam és elborult az élet:

az Este varázspoharat

borított a földre, hogy éj lett.

.

Hirtelen, árva éjszaka

(szomoru, mégis szép varázs volt);

és a fák alatt egymaga

lassan feljött az óriás hold.

.

Lám, mondtam, egy arany gyümölcs!

Égő gyümölcs az ében ágon!

Ó melyik napkeleti bölcs

varázsol ilyet Indiákon?

.

Ó nagy varázsló, titkos Est

ki elborítod e világot,

kinek nedves ecsetje fest

zajtalan éjjel száz virágot:

.

varázsköpönyeget terít

kezed és elnyomja a későt; –

Szüzeknek alvó testeit

érni mintázza néma vésőd:

.

Te mintáztad őt is, te bölcs

sok régi lányos éjszakáján,

hogy érve majd arany gyümölcs

legyen életem ében fáján;

.

mert te vagy a nagy Érlelő. –

Ekkor a hold feljött a fáról

furcsán mozogva jött fel ő

regélve még Amerikáról.

.

Felhők kapkodtak szerteszét

hideg sejtelmek szele támadt,

s hallottam ideges neszét

a rángatózó ijedt fának.

*

Könyv: A babonás kéményseprő (Csíki András)

Juhász Gyula:

Babona

Különös éjszaka,

Az ablakot kitártam.

A hold halvány virág,

Kutya vonít az árnyban.

.

Hűvös, mély éjszaka,

Halottaim üzennek,

A hold halvány virág,

Kinyíltak mind a kertek.

.

Talányos éjszaka

A tavasz nyárba téved,

A hold halvány virág,

A temetők fehérek.

.

Halálos éjszaka,

Oly hosszú, rémes árnyam,

A hold most hervad el:

Annát álmomba láttam.

Ráth-Végh István, Neyer Éva (szerk.): Két évezred babonái - Babona és üzlet  - Elektra kiadó (A ballábtól a lólábig; A bűvös szakáll és társai; Újévtől  ...

p 1

p

p A HIPOKRATA DICSÉRETE

p A szabadidős/vasárnapi vallásgyakorló,

p aki lehet amúgy egy önáltató álszent, kormosfülű fazék,

p de aki legalább közvetve mégis buzgón hódol az erény előtt

p

p

p KÉRKEDŐ BOLOND

p Aki nemhogy szégyellené a bűneit,

p de még annál inkább dicsekszik is vele –

p mintha egy beteg, sőt perverz ezzel büszkélkedne…

p

p

p JOBB ÜGYHÖZ MÉLTÓ TÚLBUZGÓ

p A lelkes, aki éjt is nappallá téve,

p így egyszeri életét is jelentősen megrövidítve

p pont délibábot, csalfa ábrándot, hamis vágyakat kerget

p

p

p BALGA IDŐUTAZÓ

p A jelenlétből folyton menekülő,

p az itt és most-ból mindig igazolatlan hiányzó,

p az általa elképzelt szép múltba fájón elvágyódó („nosztalgia”)

p

p

p ROSSZ VÉGLETES

p Aki már semmiért nem tud igazán lelkesedni,

p aki egy langymeleg, akit úgymond kiköp az Úr is,

p vagy éppenséggel a káros szenvedélyének a krónikus betege

p

p

p SZABADSÁGFÓBIÁS

p A szellemi/lelki köldökzsinórt gyáván nem elvágó,

p az önálló szabad felnőtt élethez kapunyitási pánikos,

p a holtáig gyámság alatt maradó örök kiskorú, infantilis

p

p

p HONTALAN IDEGEN

p Aki senkihez/semmihez nem kötődik: gyökértelen…

p Aki olyan, mintha csak egy átutazó, nézelődő turista

p lenne még a saját hazájában, a szülőföldjén, a lakóhelyén is…

p

p

p ÖNBÜNTETŐ

p Aki önként és dalolva megy

p a gyökereit elvágva egy nagyobb (fekete)

p kenyérért a számkivetésbe/száműzetésbe, messzi idegenbe

p

p

p BARÁT-ELLENSÉG TÉVESZTŐ

p Aki a keblén pont mérges kígyót melengető,

p aki felengedve őt majd megmarja, halálra sebzi,

p de a segítő kézbe meg beleharapó, a barátait magától elvadító

p

p

p ÖRÖKRE MEGALKUVÓ

p A verembe esve nem segítségért kiáltó,

p de oda berendezkedő, és azt ő magának

p egyszer s mindenkorra „otthonná” varázsló…

p

p

p DÉLIBÁBOS BALEK

p Kártya- és légvárakat

p építgető és belakó önáltató, önbecsapó,

p akinek a profi segítője, pszichiátere még lakbért is kap…

p

p

p DILIHÁZBA MENEKÜLŐ

p Aki partra vetett vergődő halként

p életgyáván nem a saját éltető, bár veszélyes közegébe,

p a vízbe lubickolni vágyó, csak egy kis lelki simogatást váró…

p

p

p ÖNKISEMMIZŐ TELHETETLEN

p A kevesebb jóval több lenne:

p így a sok helyett lesz nagy semmi, sőt mínusz:

p túl sokat akar a – tolvaj – szarka, de nem bírja a farka…

p

p

p ARANYHAL

p Az – amúgy papucs – öreg halász szerencséje,

p amit a házisárkány telhetetlen felesége elront,

p mert neki vagyonból és hatalomból semmi nem elég…

p

p

p A HÁROM KÍVÁNSÁG

p Aki balgán, könnyelműen elszórakozza

p az egyszeri tündéri alkalmat – marad a régi állapotában,

p de ez most már rosszabb, hisz tudja, hogy jobb lehetett volna…

p

p

p BAJFOKOZÓ

p A tévúton időben nem megforduló –

p a bevallatlan kis hazugságból induló lavina temeti maga alá,

p így lesz belőle egy akár véglegesen hitelvesztett erkölcsi hulla

p

p

p SZAVAKKAL BŰVÉSZKEDŐ

p Ordas, ocsmány hazugságát

p bocsánatos/mókás kis füllentéssé

p megszépítő, átmaszkírozó ravasz Eufémia

p

p

p BŰNKICSINYÍTŐ

p Aki bagatellizálja az abortuszt: kaparásnak mondja,

p majd előbb vagy utóbb, de jön a drámai rádöbbenés:

p bűntárs, bűnsegéd volt ő egy magzatgyilkosságban…

p

p

p IDŐTÉKOZLÓ

p Akinek olcsó, nem túl drága

p a pedig neki is véges, egyszeri életideje:

p ő a gumicsonton rágódó, a hiábavalóságok után kajtató stb.

p

p

p IDŐVESZTEGETŐ

p Aki notórius időrablóknak,

p energiavámpíroknak nyitva tart ajtót és meg is terít,

p és így még udvariasan, kedvesen marasztalja is őket…

p

p

p BAJKERESŐ KRAKÉLER

p Alvó harci házőrző cerberust, vérebet piszkáló, ingerlő,

p az oroszlán bajuszát cibáló, provokáló bajkereső és találó…

p Ill. a mindenkibe belekötő, okvetetlenkedő, kötekedő, izgága…

p

p

p JÓBARÁTHIÁNY-TUDATLAN

p Akinek nincs barátja, de nem tud róla –

p csak a potyázó élősködő, a szesztestvére,

p vagy az ezer Arckönyv ismerős stb. az ő igaz „jó barátja”

p

p

p JÓBARÁT ELŰZŐ

p Aki a hízelgőt tartja barátnak,

p aki hülyeségre biztatja, téves pályán tartja,

p de a fájó igazmondót meg ádáz ellenségnek veszi…

p

p

p ÁLBARÁT GYŰJTŐ

p Aki csak a bajban döbben rá,

p hogy neki eddig csak álbarátai voltak,

p ha pl. balszerencse nyomorítja és hitelhez kezeseket keres

p

p x

Babonák és tenyérjóslás

Juhász Ferenc

Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb

Babonák napja, csütörtök:

amikor a legnehezebb

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Ácsorgok mélázva e kő-villany szigeten:

az Oktogonon.

Csütörtök este van.

Nem átkozom magam.

Nem siratom.

Kék, sárga, zöld, piros eső zuhog.

Lábamnál olaj-szivárvány patakok

és föltorlódott esőhólyagok.

Mint mozgékony-bőrű kaméleonok

agyag-csipkekorsó szeme forog

a nyüzsgő buborék-állatok

vízhártya-szeme.

Csillámbársonybőrük gyűrődik, mozog,

színét cseréli szín után.

Egymáson másznak a piros-taréjú eső-gyíkok.

Ez a tér a virágzó kő-magány

Galapagos-szigete.

Magam vagyok.

A tér, mint kivilágított óriáskerék forog,

hajói: taxik, autóbuszok; villamosok,

ablakai: a kirakatok,

ringyói: a födetlen ivarszervű giadióluszok.

Kék; sárga, zöld, piros eső zuhog.

Kiáltoznak az újságárusok.

Hallgatnak a virágárusok.

Fák, tetők, kéményék fölé fémvázak emelik

a csönd állatfényvirágait,

az éj pillanat-lényeit,

elektromosság-szörnyéit.

Szívem az égre feszítve látja sorsát:

mint óriás szines agyvelő,

villany-térkép vibrál fölöttem:

Magyarország.

A fénypont-falvak, városok,

mint agysejtek, velő-dúcok,

a villanyfolyók: a kék erek,

tekervényei fénylenek.

Jaj, emberek!

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Nem átkozom magam.

Nem siratom.

S itt is, ott is az esőben kivirágzik

a tető, a fal, az ég:

fénypókhálóban fénypókocska,

s fény-sejttódulással mozogva

a hirdetések mimóza-levele

nyílik, elfordul, összehúzódik,

mint mélytengeri rózsa-állat feje,

ha ringatózik,

tapogatózik.

Segíts, meg, emberiség!

S az eső kristály páfrányai alatt,

mint celofán-ősállatok:

nylon-köpenyek, gumikabátok,

átlátszó műanyag-zsákok

zizegnek, zörögnek, izzanak.

Gyíkbőrbe bújt asszonyok,

kígyóbőrbe bújt férfiak.

És éhesek.

És szomjasak.

Kék, zöld, sárga, piros arccal

tolonganak.

Ki tudja, hogy itt vacogva állok?

Kinek vegyek most virágot?

Hol vannak a jóbarátok?

Ki hallja meg, ha kiáltok?

Nézem az esőt

téged keresve.

Hívlak kékülő szavakkal.

És piros, sárga, zöld

fényvonalakkal

óriás söröskorsót

rajzol az esőbe az este.

Megszületik az elmúlásba esve.

Aranykorsóban aranysör pezseg,

aranykorsó okád villanyfürtöket.

Csurog a nyálkás kövezetre

a foszforhab, villanyfoszfor.

Hová megyek?

Mit énekelek?

„Ments meg uram engem a gonosztól!”

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

El kéne szaladni.

Itt kéne maradni.

Őgyelgek a villanysörhabon.

Bár ordítoznék, mint a gyerek, aki valamit szeretne,

ordítoznék, de mindenki kinevetne.

És főlmásznék rád villany-érháló-Magyarország,

feküdnék neon-agyadon.

hogy lássák az átsugárzott bordák

között megdagadt szívemet.

Amely tied.

De nem szabad. De nem lehet.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Én nem kiáltok, nem mondok átkot,

csak állok az esős szivárvány vadonban,

szájamból nagyanyám szava lobban:

„Ments meg uram az Egyszarvú lótól, a Négymellű madártól,

ments meg uram a Pikkelyes kostól, a Vonító virágtól,

ments meg uram az Ugató békától, a Patás angyaltól,

ments meg uram engem, ments meg a gonosztól!”

De kinek motyogok, kinek beszélek?

Kit ment meg a haláltól az ének?

Hiszen én istent nevetve megtagadtam,

tövis-ággal vertem ágyékát, s elszaladtam.

Lángomat isten-nagyra csavartam:

világ-rovarok perzselődnek benne hártyás nyálazással,

zöld könny-sistergéssel, zöld buborékolással:

S most befonják fejemet

a piros, kék, zöld villany-gyökerek.

Villany-ember leomló lila szakálla rámfolyik,

mint csápnyaláb-köteg fojtogat, beborít.

Csak te segíthetsz rajtam, jól tudom.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Mit akarok? Mit akartam?

Magamat szívedbe kapartam,

mint akna-tűzben a föld-anya

hasába a bozontos arcú kis katona:

fölötte fény halálfejek,

fém-levelek,

körötte rubint-szökőkutak, vér-legyek,

hús-cseppkő-szakadékok, lüktető-eres liánok,

szivárvány szemhéjak, forgó szemgolyó-virágok.

Mint embrió.

kuporgok összecsavartan

lüktető, véres dzsungeledben:

ringatnak a lágyan-mozgó bordák,

verdes vér-zuhatagod sistergése,

a belek zsíros, fodros remegése,

hallgatom, hogy dolgozik, forr

a máj, a vese, a tüdő, a foszfor,

nyitott szemem látja belső éjedet,

s érzi átderengő testedet

tapogató-csáp-szemem.

Világűröm vagy, s mélytengerem.

Magam vagyok.

Veled vagyok.

Kék; sárga, zöld, piros eső zuhog.

Kiforognak a mélyből a fény állatok.

S a villany-medúza-Magyarország,

a tenger agya libeg fölöttem,

s úszik a világűr-medúza: a.földgolyó

a tejút-öbölben.

Én elhiszem

hogy puha álcádat leveted,

megépül hited,

arany-mozaik szárnyaid kibontod,

kigöngyölöd a nyálas, puha ragacsból,

kitinszerkezete megszikkad, megszilárdul,

hártyája megszárad, kifeszül,

hogy kilüktetsz a kékeres lucsokból,

s az idő méhe csöndesen bezárul.

Mert tudom, hogy a sorsom a te sorsod.

Itt állok egyedül.

Ázott fejemet lehajtom.

A harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon.

Csütörtök este van.

Nem átkozom magam.

Nem siratom.

S elindulok hazafelé, ázottan, életre-szántan,

a kék, zöld, piros esőben, a szocializmus korszakában.

Bányai Dezső: Szerelmi varázslatok és babonák a néphagyományokban és  népszokásokban

A világ legnagyobb babonái – Retrolibris

*

Orbán Ottó:

A magyar népdalhoz

.

Most, mikor sok senki mellén

ki vagy tűzve, mint a jelvény,

nekem maradj, aki voltál,

nem babona, nem is oltár,

.

de maga a láthatatlan,

ahogy látlak száz alakban,

véletlennel habart végzet,

több s kevesebb, mint művészet,

.

dallamív, mely melizmáit

hajlítgatva szinte világít –

mintha öreg paraszt lenne,

maga az idő sóhajt benne:

.

katonának vitt legények,

ingben elföldelt szegények

nézik a csillagos eget,

sírtak alatta eleget.

.

Sírnék én is, de dühömben,

hogy ott rohadunk a régi körben,

s föltámadnak a holt rögeszmék –

láthatom újra a közös ügy vesztét.

.

Szellemem ép, testem romban.

Téged hívlak nagy bajomban,

dudorászlak, hogy segíts meg,

a rontástól szabadíts meg:

.

gyűlöljek csak aljas elvet,

ne a földet, ne a nyelvet,

nézhessek rád, mint a napra,

melyen nem üt ki lepra.

.

Kit Kőműves Kelemenné

vére bűvölt elevenné,

elevenné és szilárddá,

mítoszi, kerek világgá,

.

benned minden, amilyen volt,

fény sikálta kád a mennybolt,

teli sötét szenvedéssel,

melynek csöppje sem enyész el,

.

s nincs múlt, jelen, sem jövendő

csak egy vastag gyapjúkendő,

annak bolyhos melegében

ringok a világ ölében.

Főantikvárium A babonák könyve (A magyar orvosok és természet-vizsgálók  által 300 forint dijjal jutalmazott pályamű.)

p 2

p

p ÖNSORSRONTÓ

p A dolgoknak mindig a könnyebbik végét fogó,

p egész életében a napi betevő falatért kolduló, tarháló,

p kéregető, pumpoló örök segélyezett ön-leselejtező ember…

p

p

p ÖNISMERETLEN

p Aki teknőcként, lajhárként, csigaként életműfajt-tévesztve

p futásban versenyez pont a nyúllal, majd végleg leértékeli magát…

p Mint az a hattyú, aki rossz helyre áll és rút kiskacsának látja magát…

p

p

p MÚLTJÁBÓL ÉLŐ

p A babérjain csücsülő,

p a borítékolt papírforma miatt

p az ellenfelét lekezelő, lenéző: önhittsége miatt vesztő…

p

p

p ÖNHITT ÉLETVESZTŐ

p Ő már „jó előre” iszik, sőt vedel

p a medve bőrére, és így ittasan célt téveszt,

p összevissza lődöz és így majd az anyamedve falatozik belőle…

p

p

p LECKEFELMONDÓ

p Ő soha nem rögtönöz, improvizál:

p nem kockáztat, a bemagolt szöveget

p örökké csak ismételgető papagáj, szajkó

p

p

p ÖNGÓL

p A múltbeli hibázásán rágódó,

p pl. egy ön-marcangoló focikapus: bravúrral védhette volna –

p közben egy új, immár potyagólt kap, amit amúgy simán védett volna

p

p

p MAGÁNAK VALÓ

p Aki soha nem közösködik senkivel,

p ő nem oszt-szoroz, de így kárt vall, így veszít:

p se az örömöt nem duplázza, se a bánatát nem felezi meg…

p

p

p „TRIPLA ÖRÖMFORRÁS”:

p A saját plusz más öröme,

p de főleg/kizárólag a más kára – az ostoba kárörvendő,

p az így majd saját örömérzékét is lenullázó, elsorvasztó

p

p

p IRIGY KUTYA

p Ha már elpusztult az ő tehene,

p akkor legalább dögöljön meg a másé is:

p arra már nem gondol előre: így mindketten éhen halnak

p

p

p FÉLTÉKENY

p Aki balgán irigykedik mások sikereire:

p a véges szellemi-lelki erőit az önfejlesztése helyett

p azoknak az ócsárlására, kisebbítésére stb. vesztegető

p

p

p ÖNELTEMETŐ

p Aki engedelmesen hagyta magát

p már kisgyerekként végleg beskatulyázni,

p így holtáig nem fedezi fel a benne szunnyadó csoda-talentumokat

p

p

p ÖRÖK ELÉGEDETLEN

p Nem örök szellemi-lelki kincseit őrzi,

p olyanokat nem is gyűjt, szaporít, teremt, értékel,

p de pénzzel mérhető efemer értékeit, amiből viszont sose elég

p

p

p ÖNRABOSÍTÓ GAZDAG

p Aki azt hiszi: az egyre több pénze, vagyona

p teszi őt inkább szabaddá, de ezt rettegve őrzi:

p így lesz magára zárt ajtós börtön/bunkerlakó

p

p

p ZSUGORI URAM

p Non stop pénzét számolgató, fialtató,

p mindenét befektető, az uzsorából meggazdagodó,

p de minden élvezetről lemondó, magához is fukar nyomorgó…

p

p

p ROSSZ PÉNZGAZDA

p Aki mindenben garasoskodik, minden fillért sajnál, gyűjt,

p soha nem enged meg magának egy nagyobb ünnepi kiadást –

p vagy aki nem takarékos, nem gondol a holnapra, szórja a pénzt…

p

p

p ÚRHATNÁM PARVENÜ

p Nem színezi, de szürkíti életét/életterét,

p pláne, ha ez most trendi: pl. az újgazdag,

p hagyományát szégyellő cigány: szürke ruha/lakás

p

p

p KEGYENC

p Akit csak a protekció repíti fel egy ideig,

p de ezt mégis csak a maga érdemének tudja –

p majd a kegyből kiesve a kiindulószintnél is mélyebbre zuhan…

p

p

p FORGANDÓ FORTUNA

p Ő lenne az egyetlen szerencsés kivétel:

p ha egyszer volt, onnan neki a szerencsére bérlete van,

p el is bízza magát, pedig az köztudottan más természetű…

p

p

p ISTENTELEN ÖNRONGÁLÓ

p Aki olyannyira nem rendeltetésszerűen,

p a teremtője tervei szerint használja el/fel magát,

p mint aki a mester-hegedűjével veri a falba a szögeket

p

p

p HISZÉKENY PALIMADÁR

p Szélhámosokat bevonzó, könnyen becsapható –

p neki akár még a Lánchidat/Holdat is el lehet adni:

p vagy más, mesés ígérettel át lehet verni, ő az ideális balek

p

p

p SOK HŰHÓ SEMMIÉRT

p Hegyek vajúdnak, de csak egérke születik –

p aki az állítólagos előszerettei mindennapi életének

p a rovására alkotgatja élete Nagy Művét, a nagy semmit…

p

p

p ENIGMATIKUS

p Ő emberként, tudósként, művészként

p öncélúan/értékénél többet sejtetően titokzatoskodó –

p még palackba zárt S.O.S. üzenete is rejtjelezett: titkosírással kódolt

p

p

p UTÁNZÓ MAJOM

p aki folyton csak mások életét kopírozgatja,

p és azt is csak formálisan, nem lényegében-szellemében,

p mert nincs bátorsága a neki rendelt egyedi-egyéni útját járnia

p

p

p ROSSZ KIFOGÁST TALÁLÓ

p Az egyszer volt aranykorban

p persze ő is boldog lett volna, de most…!?

p Nem fogja fel: ahogy bent, úgy kint: ő teremti a körülményeket…

p

p

p x

Kniha A babonák könyve (János Varga) | Panta Rhei

Gyömbér

Babona

Voltár már te is úgy:

.

Ha nem lépsz a járdán repedt kőre

sikerül a dolgozat,

Ha átérsz, mielőtt a lámpa villog

a szerencse meglátogat,

Ha a nyolcadik lépcsőről leugrassz,

többet nem leszel beteg

Ha megeszed a tökfőzeléket,

fehér lovon jő herceged?

.

Álldogáltam a buszmegállóban,

láttam a falán egy lyukat

„Ha mutatóujjam oda bedugom,

kapok egy nyeremény utat.”

Gondolatom gyorsan tett követte,

ujjam odaát kandikált,

be is szorult ott, de azon nyomban…

„Hogy a jó rézangyalát!”

.

Persze, a busz éppen megérkezett,

emberek jöttek-mentek

„Ajjaj mit tegyek? Kit kérjek meg?”

Valahogy döntenem kellett.

Szóltam: „Uram bocsánat! Az ujjam

ebbe a lukba szorult!

Nem csodálom, hogy ily furcsán néz rám,

helyzetem elég nyomorult.”

.

A bácsi nem szólt, átbaktatott a

plexi túloldalára.

Kicsit féltem, hogy mit fog csinálni,

benyálazza, vagy levágja?

Ekkor a szakadt, kockás táskájából

csavarlazító spray-t vett elő

befújta az akkor már lila ujjam,

az ősz öreg szerelő…

.

Ha nem lépsz a járdán repedt kőre

sikerül a dolgozat,

Ha átérsz, mielőtt a lámpa villog

a szerencse meglátogat,

Ha megeszed a tökfőzeléket

fehér lovon jő herceged,

Ha megálló lyukába dugod az ujjad

öreg szerelő segít neked!

*

Harc a babonák ellen - ANTIKVÁR-Antikvár könyv-Honvédelmi  Minisztérium-Magyar Menedék Könyvesház

Aranyosi Ervin:

Péntek van, és tizenhárom!

Péntek van, és tizenhárom!

A szerencsém alig várom,

hogy egy vagyon rám találjon,

s mind-mind a javamra váljon!

.

Tizenhárom van, és péntek!

Akik négy levelűt téptek

lóheréből, nagyot léptek,

mert szerencsés létbe értek.

.

Ez a nap, a vonzás napja!

Aki hiszi, meg is kapja,

– álmainak van alapja –

kinccsel telik a kalapja!

.

Persze vannak megint mások,

akik félők, s babonások,

– ezek persze rossz szokások –

félelmükre akad száz ok!

.

De jobb inkább jóra várni,

jólét áramában állni,

szeretettől jobbá válni,

szerencsére rátalálni.

.

Péntek van, és tizenhárom!

Én e naptól a jót várom!

A szívemet nagyra tárom,

így jobbítom a világom!

*

Kemenyeczki Edit: Babonás könyvem (E-Rendszerház Kft.) - antikvarium.hu

Aranyosi Ervin:

Luca, a jó boszorkány

Luca apró, kedves és jó boszorkány volt,

ki a természettel kapcsolatot ápolt.

élte az életét a földi világban,

örömet lelt minden fűben, vadvirágban.

Pontosan olyan volt, mintha angyal lenne,

ugyanaz az áldott jóság megvolt benne.

Gyakran megálmodta, ami később történt,

látóként tisztelte az isteni törvényt.

.

Úton és útfélen mindenkin segített,

örömöt varázsolt, szeretetet hintett.

Érzékelni tudta az energiákat,

s gyakran megölelte az útszéli fákat.

Mások érzéseit szintén átérezte,

s fájdalmat csitított minden varázs-tette.

Nem csoda hogy számos állat lett barátja,

hiszen őket mindig, jól vendégül látta.

.

Egy öreg tölgyfának tövében állt háza,

apró házikó volt, s volt neki varázsa.

Benne apró tűzhely, asztalka két székkel,

s még az éjszakai ágyikója fért el.

Nem is fogadott ő nagyobb társaságot,

ám vendégül látott pár kedves barátot,

akik őt az erdőn keresztül kísérték,

s tudták, Luca szíve, mekkora nagy érték!

.

Házán volt egy ajtó, s oldalán egy ablak,

amelyen a napfény keresztül szaladhat.

Pár méterre tőle egy kis forrás eredt,

vize érré válva kicsit szélesedett,

majd megvastagodva patakká változott,

part mentén szomjazó fáknak vizet hozott.

Messzebb aztán végül kis tó nőtt belőle,

partját a nád itt-ott csendesen benőtte.

.

Luca gyakran sétált, kosárral kezében,

gyógyfüveket szedett az út mellett szépen,

vagy az erdő alján gombákra vadászott,

mikből finomságos, jó ételt varázsolt.

Kiszárított makkból sütött friss kenyeret,

kifacsart málnából finom ivólevet,

ismerte az erdő minden vadnövényét,

tudta, mi ehető, és mi rejti mérgét.

.

Házában egy polcon őrzött egy nagy könyvet,

benne varázsszavak, s ha kellett működtek!

Gyerekkora óta megtanult jó párat,

s amikor csak kellett, megjött a varázslat.

A varázslatait csak jóra használta,

és, aki ismerte, tőle a jót várta.

Ha sietni kellett, seprűjére pattant,

s vitte tarisznyáját, a másnak láthatatlant.

.

Seprűjén utazott kedvenc kiscicája,

szirénaként hatott az ő nyávogása,

így az erdőlakók tudták, közeledik,

s ha Lucára vártak ez jó hír volt nekik.

Ha Luca érkezett, jobban lett a beteg,

gyógyító ötlete mindig volt rengeteg,

nem csoda hát, ezért őt nagyon szerették,

apró ajándékkal szívesen meglepték.

.

Ha erdőben sétált, állatok kísérték,

vállán a madarak a helyüket kérték,

sokszor tenyeréből etetgette őket,

kedvesen becézve a vállán ülőket.

A kerek erdőnek volt a boszorkánya,

természetet óvott az ő tudománya.

Varázslataival megvédte az erdőt,

amelyikben lakott, amelyikben felnőtt!

Rosta Erzsébet; Rábai Attila (összeáll.): Hiedelmek, hagyományok, babonák a  világ minden tájáról | antikvár | bookline

pppppppppppppppp

Luby Margit: Bábalelte babona (Magyar Könyvkiadó) - antikvarium.hu

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp

Könyv: Temesi Ferenc: Babonáskönyv

K. Beniczky Irma: A babonák világából - Ráday Antikvárium