Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Eugéniusz: Életminőség ABC – VII.

Írta: Nagy Jenő · 2025. július 26.

kb. 26 perc olvasás

Eugéniusz:

Életminőség ABC – VII.

Pár magyar mondat a bölcs/balga,

avagy a boldog/boldogtalan lélekről

Régi-új intelmek/bátorítások magyarán



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Tompa Mihály:

A HAJÓ.

Megszünt már a vihar, felhők nem dörgenek,
S még zúg a tenger, e tajtékzó szörnyeteg;
Keblében, amelyet a szélvész fölzavart,
Önerő táplálja a rémes zürzavart.
.

Hol a hajó, mely a habok gyüremletén,
Az örvények felett átsiklott könnyedén,
S vitorla-szárnyakon vigan repülve ment?
Hol a kevély s erős hajó …? temetve lent!
.

Derékban heveder szorítva s védve pánt.
Pontos kormánya volt s ügyes, ki véle bánt;
A szélbe sokszoros vitorlát fejte ki;
Nagy s drága kincseket tiitkoltak rejteki.
.

Kik a hajót birák: vidáman, délcegen
Járdaltak a szellős, napos fedélzeten:
De a nyirkos fenék deszkái közt, alúl
Zord képü emberek ülének szótlanúl.
.

Habár közel, mily más világ az ott s ez itt!
Mig járja a hajó vizek sík mezeit,
Melyet kimond az ajk s titkon az elme sző:
Hang, vágy és gondolat mind oly különböző.
.

,Mily pillanat! most kél a nap …! s ég, viz kigyúl …
Káprázik a szem s a lélek, csudáitúl!’
«Az ég boltját homály vagy fény borítsa bár:
A szűk hajóüreg nekünk a láthatár!»
.

,Elmult már ennyi nap … elmulva annyi még:
Feltűnik a part, rév s az ösmerős vidék …’
«Mindegy: ha tán nyugodt öbölbe zárkozunk,
Vagy a nyilt tengeren kóvályog árbocunk».
.

,Színt vált a víz … im a nap arca mint tüzel …
Félő, hogy változik … hogy a vihar közel …
«Mily lomhaság! hajónk alig lendül s megyen,
Az éjjel még kemény tánc lesz, – de hadd legyen!»
.

,Kitört a vész! ropog vitorla, és kötél …
Munkára, aki bir! helyére, aki él!’
Szorúl a szív, de a válságos pillanat
Erőt fokoz, s ijedt bátorsággal ragad.
.

«Szél s tenger összevész … szegény naszád, neked
Szerencse, a vitát ha végig nézheted!»
És minden arc nyugodt, minden kar öszvefont; –
Egykedvűn nézik, hogy a gyilkos ár beront.

S mig összeütnek a zajgó hullámkörök:
Valami ugy kacag, sikoltozik, hörög …
Mily zakkanás, robaj, midőn, a vad futam
Közben, egy-egy sulyos horgony alázuhan!
.

Örvény fogadja be az olcsó s drága sulyt,
De a haszon kevés, mit kidobása nyujt;
A lég örvényzik fent, alant a mély özön …
Sírnak … kiáltanak … nincsenek eszökön.
.

,Lohadj hullám, lohadj! fáradjatok szelek!
Oh éltem s kincseim, mikép is mentselek!
Csupán egy deszkaszált: gyarló, kétes tutajt,
Min a szél valamely sziget partjára hajt!’
.

«Zuhanj hullám, zuhanj! kacagjuk bősz dühöd,
Melyben e nyomorúlt hajót hányod s ütöd.
Nyisd fel mélységeid, szilaj, sötét elem:
Benyelsz, elveszni látsz, – de félni … félni nem!
.

Élet, halál? velök minket alkudva láss!
Mit nyujta? mit vesz el, könnyű a számadás …
És szörnyü? mig együtt pöröl, kiált s felel
A lázongó tenger, a lázongó kebel!
.

Hallá a mélység e merész, vad szózatot,
S ingerlé tán e nép, mely meg se borzadott,
Vagy rokonszenv hatá meg a borzalmas árt:
Mert annyi zord szivet rögtön karjába zárt.
.

Hol a kevély hajó, mely mint madár repült?
Boldog, boldogtalan népével elmerült …
A vész felhői már csak távol dörgenek:
S még zúg a tenger, e tajtékzó szörnyeteg.

Tompa Mihály:

A FOLYAM.

Messze vad bércből eredvén:
Erővel tágíta medrén,
Szirteket tört a folyam;
S nőve egy két rokon ággal:
Most nagy téreket szeg által,
Zaj, robaj közt hangosan.

Bor-, kenyérben gazdag a part
S népén kivül még sokat tart,
Ki idegen s éhező,
Kövér tulkot és tüzes mént
Ezerenként, seregenként
Nevel a rét, a mező.

A mélyben szerencse várna
A merész és bölcs buvárra,
Ki leszállni volna kész;
Igy, porondban és iszapban
Keresetlen, felhozatlan
Arany-szem s por oda vész.
.

Vihar, villám század óta
Sok sziklát hányt a folyóba,
S az keblét megülte lenn;
Törné… vinné… árja mosná …
Örvényessé, rohamossá
Teszi ez a küzdelem.
.

Ha felgerjed bősz haragja:
Vakon tépi és szakasztja
Önmagára partjait;
S színig töltve árka öblét,
A lapályra ront s ömöl szét
Tág résen, mit árja nyit.
.

Majd megtér s foly régi fektén,
Erőt, mélységet jelentvén
A hatalmas viz-gomoly:
Gátat, töltést elsodorna,
Nem szabályozná csatorna:
Ne amarra, erre folyj!
.

Olyan, mint a puszta méne,
Még nyereg nincs erre téve,
Sem szájába vetve fék. –
Mért tolna arra gálya?
Vad örvényi és dagálya
Menten elsülyesztenék.
.

Ott is, hol fenékre látni,
S alig tetszik folydogálni
Oly nyugalmas, oly csekély:
Nehéz általmenni rajta
Érezé, ki néki hajta:
Meggázolni mily veszély!
.

Mit álltok a part fövényén
– Árt, apályt szemügyre vévén –
Gond-ütötten, komolyan?
…Ilyen volt és ilyen is lesz:
Gyors, dagályos, mélyén szirtes
Mindörökké e folyam.

p 1

p Szándék és

p következmény

p A jó és rossz

p ún. dialektikája

p Felmentheti-e

p a rosszat akarót,

p ha szándéka ellenére

p a következmény jó lesz?

p S elegendő védekezés-e,

p hogy én csak jót akartam,

p de az épp rosszul sült el?

p Tudjuk: a pokolra vezető út is

p jószándékokkal vannak kikövezve…

p Olykor kevesebbet árthat nekünk

p egy ádáz, elszánt rosszakarónk,

p mint egy túlbuzgó kétbalkezes kontár,

p egy Mekk mester, akiben mi megbízunk…

p „Segítség”

p Segítség, ember…!

p Jobban jártam volna,

p ha nem segítettél volna,

p minthogy – nagyon – rosszul segítettél,

p és csupa jó szándékból kövezted utam a pokolba

p (miközben te meg a nagy emberbarát pózában tetszelegsz)

p Betegítés

p Jó szándékkal segít az orvos,

p de a protokoll kényszerzubbonyában,

p épp a rossz tudást nagyon jól alkalmazva,

p és pont ezért leszek/maradok krónikus beteg,

p pláne, ha vak bizalommal vagyok vele szemben,

p és magam sem keresek a valódi okokat…

p Férfiatlan

p Aki szégyell sírni,

p mert őt úgy nevelték,

p hogy az nem katonadolog,

p és nem tud így természetes

p úton-módon megkönnyebbülni,

p és ön-megerőszakolva elfojtja könnyeit,

p és marad, gyűlik a lelki teher, majd robban…?

p Aktív balek

p Aki oly lelkesen,

p de mindig másnak

p kaparja ki a gesztenyét,

p forrón a hamu közepéről.

p Aki még nem látja át, hogy

p ő milyen igen bőven termő

p de igen nagyon bamba diófa

p Aki egy „hasznos idióta’, aki

p egy cseppet sem kételkedve

p meg van győződve róla, hogy

p megmenti a népét, ha vállalja,

p hogy megölje a „zsarnokot”

p Aki

p szégyelli

p a balekságát,

p és így másoknak

p elmesélni az átverését,

p ezért barátai és ismerősei

p nem tudnak erre felkészülni,

p és könnyen új áldozatok lesznek…

p Akinek

p gyenge az akarata,

p mert nem fejlesztette,

p nem lelki gyakorlatozta,

p és e jellemhibájából fakadóan

p semmiben nem lesz állhatatos,

p nem akarásnak nyögés a vége –

p sőt ki lesz téve annak a veszélynek,

p hogy így mások, és nem jószándékú

p akarata fog érvényesülni az életében…

p Voluntarista

p Nem figyelve, illetve

p nem érzékelve testjeleit,

p a neki éppen alkalmas időben

p ráül a bilire, és órákig hiába vár,

p vagy nagyon erőlködik, úgymond

p „mindent lehet, csak akarni kell!”,

p de ennek nem (be)kakilás,

p de sérv stb. lehet a vége…

p Csapdában

p vagy és te feleslegesen, sőt

p károsan, hiperaktívan rángatózol,

p és így csak szorul nyakadon a hurok,

p vagy letargiába esel, feladod a reményt,

p nem vagy résen, és így nem tudsz élni

p a kínálkozó szabadulási alkalommal…

p Midasz király

p Ha módodban van

p egyszer bármit kívánni,

p akkor legyen meg a Te akaratod,

p és ne is tudakold, hogy mi lenne

p a Jóistené, ami a javad szolgálná:

p kérd azt, ami neked most a legtöbb,

p vagyis váljon minden arannyá kezedben…

p (utána attól koldulsz, és nem győzhetsz

p imádkozni-rimánkodni: csinálja vissza…!)

p Szelíd,

p erőszakmentes…

p Ad absurdum vinni:

p egy amúgy helyes,

p pl. keresztényi elv

p túl merev alkalmazása:

p pl. nem csak a végsőkig

p törekszel a békés megoldásra,

p de már eleve, elvből lemondasz

p az arányos önvédelmi erőszakról…

p Háború és béke

p Egyenlő felek között

p nemigen tör ki háború –

p de aki erőszakmentes amis,

p vagy „bulányista” katolikus,

p az egy s bevonzó szabad préda,

p az a másikat kísértésbe hozza,

p a provokáló agresszív lépésre…

p Ha békét akarsz, légy kész háborúzni!?

p Ott-

p honvédő

p Veszélyben

p a természetes ész is

p engedi az önvédelmet,

p a támadás elhárításához

p szükséges, arányos mértékben

p Már amennyire egy felzaklatott

p idegállapotban mérlegelni lehet,

p ha pl. besurranó tolvajra ébredsz…

p De azét lelőni ne akarjad, mert

p így jóval nagyobb bűnt követsz el,

p vagy e fegyver által veszel el,

p ha elveszi tőled…

p Későn

p már felesleges,

p vagy még kár is…

p Eső után köpönyeg,

p miatta nem szárad

p a csuromvizes ruha…

p Jól bezárni az ajtót,

p ha már megtörtént a baj –

p esetleg így pont azokat kizárni,

p akik kármentőnek segíteni jönnének…

p Késő bánat ebgondolat…

p …utólag már sopánkodni kár?

p Amin már nem lehet javítani,

p azon ne bánkódj, ne emészd magad,

p mert ez nem segíts, sőt növeli a bajt:

p a bűntudatos rágódás gyengít, „betegít” …

p Időzítés

p Aki akkor üti,

p de akkor nagyon a vasat,

p amikor az már régóta hideg.

p Akkor kezdené gyerekét nevelni,

p amikor az már alig-alig hajlítható…

p Aki túl későn kap észbe, hogy

p a gyerek minden óhaját és sóhaját

p máris parancsnak véve egy nem kis

p házi zsarnokot nevelt egyszem gyerekéből…

p Veszélyek

p A csak képzelt,

p kitalált veszélyed

p eltereli a figyelmed,

p elfedi a valósat-komolyt

p A mumus kéményseprőt

p kicselezve autó elé lépsz…

p Vagy egy kis veszélytől

p már fejvesztve menekülsz,

p és rohansz így bele a jó nagyba,

p a szúnyogok, vagy az apai pofon

p elől menekül a mély szakadékba…

p Önerős

p Saját hajadnál fogva

p húznád ki magad a mocsárból.

p mint állítólag Münchhausen báró

p „Büszkén” ne is kérj segítséget,

p hogy is szorulhatnál te másra!?

p Vagy agresszív kismalacként

p harapj bele a segítő kézbe…

p Deus ex machina

p „Váratlanul, csodával határos megoldással’.

p A kifejezés szó szerinti fordítása: „isten a gépből”

p a szólás görög eredetű, a drámai előadásokon

p gépezet (emelőszerkezet) segítségével emelték színpadra

p a megoldást hozó, istent játszó szereplőt.

p Mint amikor egy reménytelen helyzetben

p közbelép és mindent megold az isteni kegyelem…

p Reményik Sándor

p Kegyelem

p Először sírsz.

p Azután átkozódsz.

p Aztán imádkozol.

p Aztán megfeszíted

p Körömszakadtig maradék-erőd.

p Akarsz, egetostromló akarattal –

p S a lehetetlenség konok falán

p Zúzod véresre koponyád.

p Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

p S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

p Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

p Ez a magától: ez a Kegyelem.

p Érdem és kegyelem

p Felkészülhetsz a meccsre,

p jól időzítheted a formád,

p akár mindent beleadhatsz

p s még jól is mehet a játék,

p s mégsem következik mindebből,

p hogy akár egyetlen gólt is fogsz lőni…

p Ezt akkor igazságtalanságnak éled meg,

p máskor viszont nem háborogsz azon,

p ha egy szerencsés, talált góllal

p felborítjátok a papírformát…

p Aki

p mindazért

p a rengeteg jóért,

p kegyelmi adományért,

p amiben folyton részesül,

p azért nem ad naponta hálát –

p de viszont tucat párna alatt is

p megérzi az egy kis borsószemet…

p A polcain már sorba rakva állnak

p naponta/havonta teleírt panaszkönyvei –

p ilyen szemmel, füllel, lelkülettel jár-kel,

p hogy mi mindent lehet majd „rovás-írni” …

p Be is vonzza, meg is teremti így ezeket!

p Ami

p csak ajándékban jó:

p váratlan, kellemes meglepetés –

p amit nem lehet kiérdemelni

p a szorgosan gyűjtött jó pontokkal…

p Ami nélkül lehet élni, de nem érdemes,

p mert olyan színtelen–szagtalan-ízetlen….

p De: amit te önmagadnak nem adhatsz,

p csak másoktól/Jóistentől kaphatsz…

p (János király – Milne verses meséje…)

p „Könyöradomány”

p Az Isten nem alkuszik…

p Pénzért vásárolni „szerelmet”?

p Betegséggel kizsarolni a törődést?

p Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?

p Ún. jócselekedetekkel kiérdemelni a mennyet?

p Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?

p Amit egyszer megengedtek, arra már jogot formálni?

p Kegyből

p járandóságot formálni?

p A tanulságos anekdota szerint

p amikor F. J. császár eljárt vadászni,

p a vadászmestert a kocsis mellől a bakról

p mindig maga mellé, a hintóba szólította –

p mindaddig, mígnem ő egy alkalommal

p már magától is egyből be is ült mellé,

p nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.

p Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon…

p Biztosra menni

p A legjobb dolgok

p tényleg ingyen vannak?

p Például: szerencséből,

p ajándékból, kegyelemből?

p Egyfelől ez megnyugtató,

p hisz ilyenje bárkinek, még

p a szegény embernek is lehet.

p Másfelől meg nyugtalanító,

p hisz annyira nem tőlünk függ!

p Szeretnénk ezt bebiztosítani:

p babona, jogot formálás, követelőzés,

p zsarolás, megvásárolhatóság stb. stb.…

p A babona

p az ostobák vallása?

p Saját sikeres vállalkozásunkat

p Még mi magunk sem tudjuk

p pont ugyanúgy megismételni,

p hiszen nincs két egyforma gól –

p Legfeljebb babonássá tehet minket,

p ha a tegnapi gólszerzés minden részét

p pontosan ugyanúgy ismételnénk meg,

p kezdve attól, hogy mit ettünk reggel…

p Egy

p focikapus is

p érzi-tudja, hogy

p mennyire nem csak

p őrajta múlik a siker,

p ezért lesz sokszor babonás, hogy

p így próbálja előre biztosítani ezt…!?

p Ugyanazt a nadrágot veszi fel stb. stb.

p x

Arany János:

A HAJÓTÖRÖTT

Midőn még életet

Gondoltak benne a habok,

Elrablák tőle az

Utolsó deszka-darabot;

Midőn halottnak gondolák,

Nem adtak néki temetőt,

Kietlen partra hurcolák:

Temesse majd el ott a föld.

Féljétek Istent, emberek!

Szegény hajótörött kiált;

Adjatok néki enyhelyet,

Táplálékot, meleg ruhát.

Még tennap kincsei

Terhét emelte sok hajó,

Hol viselős vala

Milliókkal a millió:

És nem gazúl gyüjtött vagyon,

Özvegyek, árvák könnyei,

Hanem kitűrés, szorgalom

Veritékből lett gyöngyei.

Féljétek Istent, emberek!

Veszendő e világi jó;

A holnapig sem biztosít

Tömött szekrény, rakott hajó.

Még tennap azt hivé,

Kezében élte gyámola

S derülten int felé

A vénség biztos távola;

Hogy számadását megtevé,

Hiányos számra nem talált,

S ezen hitben nem rettegé

Ama nagy zérust, a halált.

Féljétek Istent, emberek!

Az élet számvetése csal:

Reménybukott szív halni vágy,

Koldús marad, meg mégse hal.

(1850)

Endrődi Sándor

(1850-1920)

Hajótörés után

Oh, ifjuságom aranyálma,

Virágos, rózsás kikelet!

– Köröttem metsző szél süvöltöz

És hullanak a levelek.

Ábránd, boldog valóra válva,

Fentartó, védő szerelem!

– Bolyongok némán, emlékezve,

És könnybe lábbad a szemem.

Családi tűzhely hű nyugalma!

Otthon, feleség, gyermekek!

– Lelkem mint tévelygő madár szál

Romok és sírhalmok felett.

Oh, bús szobám halotti csöndje!

Magányos, árva életem!

– Ki tör át szive sugarával

Szomorú sötétségeden?

Te jösz a sülyedő hajóhoz,

Megtört szivemhez, jó anyám;

Szereteted nagyobb s erősebb

Mint a vihar, az óceán.

Muló álmoknál, képzelgésnél

Állandóbb, bensőbb, igazabb;

Minden folt nélkül ilyen volna

Az égi fényforrás: a nap.

Te jösz, te jösz bús otthonomba,

Hogy ne maradjon ez magány,

És elhunyt csillagom világát

Kipótold, lelkem jó anyám.

Aludjál csöndesen, nyugodtan

Letünt, kilobbant csillagom!

– Ragyogj rám áldó sugaraddal

Jóságos, tündöklő napom!

Szabó Lőrinc:

Tengeren

Visz a hajó, ringat a tenger,

elnyúlok a fedélzeten.

Ez a kékség, amiben úszunk,

tán a mennyország idelenn,

ez a kékség, amiben úszunk,

eget és földet összefog

és lent a hullámzó magasság,

fent a szárnyrakelt víz suhog.

S ebben a tükrös ragyogásban,

csobogó ég és víz között,

elszáll az emberi sötétség,

amely ideág üldözött:

könnyű vagyok s a könnyű lélek

könnyűnek érzi a jövőt,

minden gyötrelmét elfelejti

a megváltó szépség előtt.

Visz a hajó, ringat a hullám,

a gép morajlik csendesen,

ez a kékség, amiben úszunk,

tán a mennyország idelenn.

Lent az ég ragyog, fent a tenger,

ez a nagy fény meggyógyított;

most megint örülök, hogy élek,

hogy élek és ember vagyok.

p 2

p Aki azt hiszi,

p hogy akinek egyszer

p már szerencséje volt,

p onnantól bérletes lesz!?

p Nála nem forog a szerencsekerék…

p A pünkösdi szűz kézzel nyerő,

p aki visszatér a játékbarlangba,

p és még a gatyáját is elveszíti…

p (Harsányi Zsolt: Jókedvű könyv)

p A jó-

p szerencse elvakítja,

p elbizakodottá teszi,

p a bal meg leveri lábáról…

p (elbukik a jellem e próbáján)

p Sors bona,

p nihil aliut

p Ez a hadvezér

p Zrínyi jelmondata,

p aki nagyon is tisztában volt

p a hadiszerencse fontosságával

p és a forgandóságával…

p Ki-ki a saját

p szerencséjének kovácsa!?

p Mert aki mer, majd az nyer…!?

p A bátraknak van szerencséje!?

p De: akinek több a szerencséje,

p mint az esze és a szorgalma?

p A hülyének van szerencséje?

p Vagy a rest legénynek (népmese)?

p Vagy-vagy

p Roppant szerencséje

p volt a szerelemben és/de

p kevés szerencséje a kártyában –

p egyszerre nem lehet mindenben…!?

p (igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)

p Jó

p szerencsét!

p A bányászok köszöntése,

p akik tudják, hogy a föld alatt

p mennyire kiszolgáltatottak…

p És mi, a többiek a föld felett?!

p Kinek

p lennél hálás,

p hiszen mindent

p magadnak köszönhetsz,

p te vagy a modern self made man!?

p De ennek az egykori mintája, Robinzon

p nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…

p Másként, ha épp rosszul megy a sorod,

p akkor is csak magad kárhoztathatod

p és leselejtezed, hasba szúrod magad…

p Minden

p ki akarsz érdemelni,

p még az ingyen kegyelmet is –

p vagy túl büszke vagy azt elfogadni

p (egyáltalán nem tudsz semmit elfogadni,

p ha azt nem tudod azonnal kellően viszonozni)

p Naponta

p számolgatod,

p könyveled élettársad érdemeit:

p már/még mennyire méltó-e ő Terád,

p s ha már nagyon nem, akkor fel is út…

p Ha tényleg te is azt kapod, amit érdemelsz –

p hiszen te ezt kérted és nincs kegyelem,

p akkor az akasztófán végezd, ha nincs

p egy olyan lény, aki úgy fogad el téged,

p ahogy itt és most vagy!

p Köz-

p kegyelem

p Te sem adsz másnak,

p így azután te sem kapsz

p az Istentől amnesztiát –

p így mindörökre priuszos,

p büntetett előéletű maradsz.

p Vagy: neked Isten elengedte

p a nagy adósságodat, de te meg

p ugyanakkor behajtanád mástól a kicsit is…

p Ön-szeretetlen

p Magadat se – jól – szereted,

p pl. magaddal irgalmatlan,

p vagy mindent elnéző vagy

p hát akkor még másokat,

p fele-barátot mily rosszul…

p Hisz „jó keresztényként”

p pont azt teszed velük is,

p amit önmagaddal…

p Eltalálod

p a szarva között a tőgyit –

p a hibát hibára halmozó lény

p Nem tudott eleget a magyar

p állat viselkedéséről a hívatlan

p idegen török Mehemed, ezért

p így végül felrúgták a tehenek

p Rossz

p fokozatok

p Az egyik nem ismeri fel a hibáját,

p és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,

p a tanmese se róla, mindig másról szól –

p de azért elbizonytalanodik (moratórium)

p A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,

p nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…

p Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!

p Piszkító-tisztító

p Jobb ügyhöz méltó bugalommal

p mindenkit bemocskol, befeketít

p és így ő sem fog annyira kiríni közülük…

p Ha ő nem lett boldog, a másoké is hamis…

p Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre

p (még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)

p A

p hiba

p az ön készülékében van…

p Ha pl. a szemüvegeden pl.

p egy piszok, egy folt van,

p akkor azt hiheted, hogy

p a világban van a hiba.

p Ha netán sötét az üvege,

p akkor mindent sötétnek látsz.

p És a pesszimista magára

p operált fekete szemüvege…

p Ő egy

p ún. kincstári optimista,

p megélhetési kényszerből –

p de aki amúgy, félig titkon,

p (leittasodva már nyíltan is)

p egy mély elvi pesszimista…

p Ha nincs

p happy end,

p nem „operett”,

p akkor már nem is

p érdekel ez/az a film –

p hisz a bölcs népmeséknek is

p az a vége, hogy boldogan éltek…

p („csak” pont azt nem fogod fel, hogy

p odáig milyen bátorságpróbákat álltak ki…)

p Leskelődő

p Mások élik helyetted a Nagy Életet,

p te megelégszel a drukkolással, kukkolással?

p Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell,

p mert az egy kiválasztott elit kaszt osztályrésze…

p Az ennek ellenkezőjét sugalló népmesék hazudnak…

p Igazolatlan hiányzó

p Sohasem vagy itt és most jelen!?

p Mindig máshova és más korba vágyódsz:

p vagy nosztalgiával, értsd: fájó elvágyódással

p egy olyan múltba, mely úgy sohasem lehetett,

p vagy pedig futurisztikus fantazmagóriákba,

p mely utópia, ha megvalósulna, szörnyű lenne…

p Egyik sem késztet itt és most önváltoztatásra…

p És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél…

p A

p reggeli

p frivol csevegő

p rádió-műsorból

p felkapott „eszmével”

p estig valahogy még kihúzod?

p Akkor meg jöhet a piás illumináltság…

p a megvilágosodás helyett az elsötétedés…

p Eszme

p Eszméletlen –

p nincs magánál,

p ájultan fekszik/él,

p mintha nem lenne több,

p mint csak egy magatehetetlen,

p akaratnyilvánításra képtelen test.

p Nem eszmél, ébred rá, hogy ki ő stb.

p Akinek nincsenek eszméi, vonzó ideáljai –

p vagy ami még ennél rosszabb:

p akinek csak rögeszméi vannak,

p amitől még az isten se tántorítja el…

p Vagy: „eszmélnél, de eszme már

p csak az övé jut eszedbe…” (I.Gy.)

p Nem

p gondoltál

p merészet, nagyot,

p és nem tetted fel rá élted,

p nyomtalanul válsz semmivé,

p így kár is volt megszületned…

p Legfeljebb bebalzsamozott,

p mumifikált tested „él túl” …

p Ambivalens

p Rossz végletes

p Az ellenkezőjébe,

p a másik rossz végletbe

p átcsapó viselkedésű lény

p Aki például a kocsmában

p egyre ittasabb állapotban

p egy „bátrabb” szókimondó,

p hőbörgő és hőzöngő nagylegény,

p de azután kijózanodva már otthon

p és a munkahelyén meghunyászkodó,

p nem ellenkező, nem „visszapofázó” …

p Meghunyászkodó

p A behódoló viselkedés

p Behúzni füled, s farkad

p Mindenben – őt dicsérve –

p a Másikhoz alkalmazkodni

p (de azért persze a háta mögött

p itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni,

p állandó belső ellenállással, ami egy

p egyenes út a krónikus cukorbetegséghez…)

p Fedezve

p tetézed a bajt –

p behunyt szem/struccpolitika

p A szőnyeg alá sepert szemét miatt

p előbb-utóbb a lába, sőt nyaka stb. törik…

p Nem

p hiszi el, hogy

p már éppen csak

p az ő „ádáz” ellensége

p mond valami igazat róla,

p így sem húz hasznot belőle

p (ő a hízelgő barátaira hallgat,

p az ellenséget meg csak gyűlöli,

p attól dafke semmit nem tanul…)

p Homo

p mohó

p Sokat markol

p és keveset fog,

p netán minden helyett semmit

p Sokat akar a szarka, de letörik a farka…

p Vagy a kincsesbarlangban, mint a mesében,

p megrészegedik, és elfelejti a jelszót,

p és így az végleg rá is zárul, vagy

p csak addig, míg jönnek a rablók…

p Nagyobb

p kockázat nélkül

p akarna, illetve szeretne

p nagy, sőt óriási üzletet kötni.

p Így lesz szélhámosok prédája…

p A „szabad piacon” ez esélytelen,

p de ha a kormánypárt-állam segíti,

p akkor monopolhelyzetből diktálhat –

p ehhez „csak” a lelkét kell eladnia…

p A

p sok kis

p füllentés,

p sőt hazugság,

p amit időben nem vall be,

p eltitkol, bagatellizál stb.

p egyre több-nagyobbat szül,

p előbb-utóbb egy lavina lesz,

p ami őt hamar be- és eltemeti,

p egy hiteltelen erkölcsi hullává teszi…

p Freudi elszólás

p Amikor az igazság

p akaratod ellenére kibukik,

p mert megbotlik a nyelved –

p de persze nem véletlenül,

p és nem is akárhogyan: elszólod magad,

p pont a takargatott igazat vallod így be…

p (pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

p titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)

p Lebukás

p Egy délutáni

p szeretkezés közben

p az asszony ijedten hallja,

p hogy egy kocsi fékez a ház előtt.

p – Jó ég, ez a férjem lesz! Tűnj el gyorsan!

p A pasas sietve felráncigálja a nadrágját,

p és riadtan iszkol az erkélyajtó felé,

p majd hirtelen megtorpan.

p – Hülye vagy? Én vagyok a férjed!

p Vízözön

p Lehet olyan a mi teremtő

p és gondviselő Jóistenünk, hogy

p a minden emberi életet elpusztító

p természeti csapást küldjön a Földre?

p És e kataklizmából ne legyen kivétel?

p Még az ótestamentum irgalmatlan istene

p is megkegyelmezett volna a „totál bűnös”

p Szodoma és Gomorra városának,

p ha legalább tíz igaz embert talál…

p Vagy csak egyet? Legyél Te az!

p A pokoljáró dudás sors

p Képzeljük el, hogy valaki,

p mint egykor egy Noé nevű férfiú,

p egy sivatagos tájon kezd bárkaépítésbe,

p amiért őt mindenki hülyének nézi, gúnyolja,

p és csak ő érzi-tudja, hogy nem ő a bolond,

p sőt: ő lesz az emberiség legnagyobb jótevője

p Az ember és a víz…

p A feltámasztó élet vize

p Ami rezonál jó/rossz szavaidra…

p Ami tested/a Föld túlnyomó része

p Amivel lemosod magadról a mocskot

p Amibe bemerülsz szellemi újjászületésedkor

p Ami éltet, frissít és meggyógyít kívül és belül

p Amivel öntözöd a kerted növényeit, virágait

p Amiben lehet lebegni, úszni és lubickolni

p Amiben lemerülhetsz a ritka csend világába

p Ami mellékhatások nélkül oltja szomjadat

p Ami vagy lehűt, vagy felmelegít – felüdít

p Aminek szemlélése balzsam idegeidre

p Ami elviszi palackpostád távoli országba

p Amiben egy vízcsepp eljuthat az értől az óceánig

p Amin még magad fabrikálta tutajon is utazhatsz

p Amiből egy pohár a sivatagban megmenti életedet…

p Stb. stb. stb.

p x

Tengerész induló

(„Nincs oly legény, mint a tengerész…”)

Bessy:

Ha zúg a szél és viharos a tenger,

Gyorsan közeleg a vész,

De nem remeg tőle mégsem az ember,

Ha igazi tengerész!

Hullámra hullám, robog a vitorlán,

Szörnyű csata folyik ott,

Ám végre mégis menekül az orkán,

Kiragyog a horizont!

Hip-hip hurrá, rajta legények,

Mindenki a helyén!

Tengerészek:

Hip-hip hurrá, senki mással

Nem cserélek én!

Bessy:

Hip-hip hurrá, tengeren élni

Az csuda jó, az szép!

Tengerészek:

Hogyha lép, hogyha lép,

Női szíveket összetép!

Bessy:

Nincs szebb élet, mint a tengerész,

Bárhová lépsz, hej, mindig tettre kész,

Ne csodáljad hát, ha kedveli a lány,

Bolondul érte mind valahány!

Tengerészek:

Nincs oly legény, mint a tengerész,

Bárhová lép, hej, mindig tettre kész,

Ne csodáljuk hát, ha kedveli a lány,

Bolondul érte mind valahány!

Bessy:

A hosszú útnak gyönyörű a vége,

Partra evez a legény,

A párja várja odahaza végre,

Csókért eped a szegény.

A tengerésznek, ha ölel a karja,

Szörnyen viharos a csók,

És abbahagyni soha nem akarja,

Ölelik a kis kacsók.

Hip-hip hurrá, rajta, legények,

Mindenki a helyén!

Tengerészek:

Hip-hip hurrá, senki mással

Nem cserélek én!

Bessy:

Hip-hip hurrá, tengeren élni

Az csuda jó, az szép!

Tengerészek:

Hogyha lép, hogyha lép,

Női szíveket összetép!

Nincs oly legény, mint a tengerész,

Bárhová lép, hej, mindig tettre kész,

Ne csodáljuk hát, ha kedveli a lány,

Bolondul érte mind valahány!

Nincs oly legény, mint a tengerész,

Bárhová lép, hej, mindig tettre kész,

Ne csodáljuk hát, ha kedveli a lány,

Bolondul érte mind valahány!

Leányvásár (operett)

Részeg tengerész

(ír népdal)

Mindenki a fedélzetre, kihajózunk!

Baj van a részeg tengerésszel,

Minden áldott reggel…

Hej-jó, de húzz rá egyet,

Minden áldott reggel…

Támaszd be a hajó oldalába,

Minden áldott reggel…

Hej-jó, de húzz rá egyet,

Minden áldott reggel…

Csikizd meg a talpát, hátha felkel,

Minden áldott reggel…

Csapd meg a fenekét egy partvis nyéllel,

Minden áldott reggel…

Hej-jó, de húzz rá egyet,

Minden áldott reggel…

Fektesd be a kapitány lánya mellé,

Minden áldott reggel…

Vigyázz, beleesik a tengervízbe,

Minden áldott reggel…

Jaj, mindjárt megeszi egy óriáscápa,

Minden áldott reggel…

Gyere ide, itt van a mentőcsónak,

Minden áldott reggel…

Ez van a részeg tengerésszel,

Minden áldott reggel…

Hej-jó, de húzz rá egyet,

Minden áldott reggel…

pppppppp

Csakis az ember lehet

teljesértékű, boldog életű,

vagy egy ön/társ-sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp