Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Régi-új intelmek/bátorítások – XLVI.

Írta: Nagy Jenő · 2025. július 24.

kb. 25 perc olvasás

Eugéniusz:

Intelmek és bátorítások – XLVI.

Ősrégi és új magyar parainézis

szabadlelkű örökifjú keresőknek



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

pppppppppppppppppppppp

Önmagadon

nevetsz vagy szörnyülködsz, mert

a mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!

Pierre de Coubertin:

Óda a sporthoz

Istenek ajándéka, sport! Élet éltető vize!

A nehéz munka idejében kiszórod boldog fényedet,

követe vagy te a régen letűnt napoknak,

mikor ifjú örömben mosolygott még az ember

s felfelé hágott a napisten, s kigyúltak a hegyormok,

s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők.

II.

A szépség vagy te, Sport!

a testeket te formálod nemessé,

elűzöl romboló vad szenvedélyeket,

acéllá edzel lankadatlanul.

Lábak, karok, törzsek összhangja és

tetszetős ütem tőled való.

Bájt és erőt te fűzöl együvé,

szilárddá és rugalmassá te téssz.

III.

S igazságos vagy, Sport, igen!

Megértésért és igazságért be sokszor

hiába küzd az ember, hogyha te

Nem vagy vele – de nálad fölleli.

Hiába adna kincseket az ugró új rekordért,

s élete minden percét is hiába:

mert csak erő és akarat jelölhet

pályája csúcsán új határt.

IV.

Bátorság vagy te, Sport!

Izom s erő reménye egy lehet csak,

s azt úgy hívják: merészség!

A bátorság nem vakmerő bolondság,

de bátor hit a megszerzett erőben:

nyeglék, s hazárdok véletlenre lesnek,

a te merszed, hogy ismered erődet.

Tisztesség vagy te, Sport!

Ha tőled jő, igaz kincs a dicséret,

mert csak derék munkával nyerhető!

A versengésnek görbe útjai

a hitvány fogások sorsa büntetés.

És megvetéssel sújtanák, aki

a pálmát álnok csellel küzdené ki.

VI.

Az öröm vagy te, Sport!

Szavadra testünk örömtől remeg,

ragyog szemünk, erünkben vér viharzik,

és tiszta szárnyra kel a gondolat:

nyomasztó súlytól szabadul a lelkünk

s boldog létét ujjongva hirdeti.

VII.

A termékenység vagy te, Sport!

Megnemesíted az emberi fajt, célratörő úton.

Beteg csírákat elfojtasz, eltüntetsz foltokat,

a tisztaság bősz mérgétől óvod.

Erőtől duzzadó az atléta és

fiakra vágyik, akik a babért,

dicsőséggel aratják úgy, miként ő.

VIII.

A haladás vagy te, Sport!

Szolgálatodra ki méltó kíván lenni, az vigyázzon,

hogy teste-lelke egyre jobb legyen,

kerüljön mindent, mi mértéktelen,

tökéletességre törjön ernyedetlen,

s óvja egészségét, legfőbb javát,

mint ki a régi mondásból tanul:

Ép testet választ, az ép lélek otthonul.

IX.

A béke vagy te, Sport!

a népeket egymáshoz fűző szép szalag:

és testvérré lesznek mind általad,

önuralomban, rendben és erőben.

Mert önbecsülést tanulnak az ifjak tőled,

s má népek jellemét is éppúgy megértik,

és nagyra tartják, hogy te tanítod őket

túlszárnyalni egymást:

mert versenyed a béke versenye.

Bárd Miklós

Sport

Bár megviselt az izmom, idegem,

Nékem a sport nem idegen,

S mint lovasember gyönyörködve nézem,

Ha fiaink java a téren

A nemes vetélyben kivál,

Ilyenkor, mint a kivénült csatár,

Az ifjú népet arra biztatom:

Feszüljön ín, duzzadjon az izom.

És bajnok ideállal a szivében,

Planson, porondon, küzdőtéren

Kemény munkában töltse a napot.

De aztán, mikor haza ballagott

Túl a sportlázon lehülve,

E tételemen eltünődve,

Megtoldom azt, de vissza nem szivom:

Rajta fiúk! – feszüljön az izom,

De nehogy végül lemaradjon,

Verten mögötte kullogjon

A duzzadt testiségnek:

A szellem és a lélek.

1931.

p 1

p Aki

p szánt-

p szándékkal,

p csúnya, bántó,

p sértő szavak nélkül,

p de szellemi fölényével,

p például a gyilkos iróniával

p tud a másik elevenébe vágni,

p megalázni, és nevetségessé tenni…

p De ez visszaüt: kimarad életéből a pátosz,

p önmagát, se mást nem tud éltető humorral szeretni…

p Aki

p csupa

p csudaszépet ígér,

p de mindig csak olyat,

p aminek betartása nem tőle függ,

p mindez rajta nem számon-kérhető:

p egy álbarát, demagóg pap-politikus,

p és a párja, a hiszékeny balek ámulója…

p Aki

p még a kipróbált

p régiek rovására is

p mindig azok társaságát keresi,

p és azokhoz dörgölődzik, akiknek

p itt és most éppen jól megy-felment a sora.

p Nem csoda, ha így végül teljesen magára marad…

p Aki

p mindeddig

p úgy érte el célját,

p ha sírt, panaszkodott

p és szánalomra méltónak látszott:

p és így is maradt ebben a csapdában:

p az ön-sajnáltatásban verhetetlen bajnok,

p aki elpazarolja az önsors-javításra kellő erőit,

p és akit már nagyívben ki is kerülnek az emberek…

p Aki

p egy Didergő király,

p aki az egész teste/

p lelke megmelegítéséhez

p eltüzel egy erdőt, sőt már

p az emberek házát stb. is,

p csak mert nem tud, illetve

p nem hagyja magát szeretni,

p (szeretetre méltónak lenni…!?)

p Aki

p már a szúnyog–

p csípéstől is jajveszékel,

p hisztizik, mozgósít, és mentőt hív!

p Ilyen alacsony a fájdalomküszöbje,

p amivel azt is kockáztatja, sőt eléri,

p hogy majd a nagy bajban is csak kinevetik…

p Aki

p a benne is

p lakó Isten helyett

p mindig újabb izmusokra,

p iskolára, Mesterekre, gurukra

p esküszik örök, feltétlen hűséget:

p gúzsba köti lelkét, csak szellemi mankóval

p botorkál, és nem isteni támasszal áll a két lábára…

p Aki

p nem érette meg

p a népmesék bölcs üzenetét:

p segíts még a kicsi hangyának is,

p mert mind egy csónakban eveztek,

p a teremtésben egymásra vagytok utalva –

p ő vagy más, előbb-utóbb majd meghálálja…

p Aki

p lelkileg mélyebbnek,

p és szellemileg izgalmasabbnak,

p előkelőbbnek hiszi/látatja magát,

p ha folyton rejtvényekben, rébuszokban fogalmaz

p (még S.O.S. üzenetét is így küldi el – ettől is koldul…)

p Akinek,

p mint a rókának

p az ismert fabulában

p még savanyú a szőlő,

p ha ő most nem éri el –

p aki önvizsgálat helyett

p például menten rondának,

p frigidnek vagy kurvának

p lát(tat) és tart egy nőt,

p ha ő tőle épp kosarat kap…

p Aki

p semmit

p nem bíz a véletlenre:

p sameszával ablakot töret be,

p és a helyszínen teremve (magának)

p egyből kedvező javítási ajánlatot tesz.

p Vagy gyártja a betegségtudatot, hogy

p így majd eladhassa drága gyógyszereit,

p amik „mellékhatásként” tényleg bajt okoznak…

p Az

p önként

p önfélreismerő –

p az igazmondó tükör

p újból és újból ripityára törője…

p (a jóbarátot ellenségnek tartó,

p a művészet katarzis lehetőségét kerülő)

p és ki mást, pont a hízelgő rajta élősködőt

p a maga legjobb, igaz jóbarátjának tekintő

p Borúlátó –

p a „ráoperált” fekete

p szemüveges ős-pesszimista…

p Most ugyan még süt a Nap, de

p majd egész biztosan be fog borulni…

p Így hát akkor minek is lehetne örülni…?

p Ha szemüvegén piszok van, piszkos a világ…

p Akinek mindig félig üres, és nem teli a pohár…

p Az optimistákat csacska infantilisekként lenézi…

p Aki

p a piacon nem,

p de az erkölcsben alkudozó –

p az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,

p de az nem egy csacska kis krampuszka,

p de az öreg és ravasz Gonosz szellem:

p Ő menten el is kapja és be is darálja…

p A

p csalétekre

p ráharapó, beetetett

p és rászoktatott horogra akadó,

p aki rosszul kereste a boldogságát…

p Sok álörömöt, majd valódi ürömöt kap!

p (még jó eset, ha a menekülést keresve

p elvonókúrán kín-szenvedve szabadul)

p Aki

p a kevés-

p drága igazgyöngyét

p pont a disznók elé szórja el…

p Pl. ifjúságát méltatlanra pazarló

p A hamisgyöngyért a pöcegödörbe

p fejest ugró, becsület-kótyavetyélő stb.

p Aki

p a tengerbe

p lankadatlanul,

p éjt nappallá téve

p vödörrel hiába vizet hordó

p A fölöslegesen, sőt károsan

p serény, hangyaszorgalmas,

p (akár heroikus) pótcselekvő,

p fanatikust térítő, részeggel vitázó,

p aki éppen „csak” a Dolgát nem végzi…

p A

p heroikus

p pótcselekvő:

p például a háta

p mögött álló Istenért

p jó ügyek szolgálatát mulasztva

p fölöslegesen-károsan Föld-kerülő

p Aki

p egy elhallgató, kussoló,

p szarként lapuló „bölcsen” hallgató

p Aki istenigazából egy cinkos bűnpártoló,

p vagyis aki így maga is egy bűnrészes lesz

p Az

p önkéntes,

p teljesen önerőből

p lett ideiglenes őrült:

p a végzetes tettes, a lerészegedő,

p és így ön- és közveszélyes ámokfutó,

p aki ily állapotban egy szempillanat alatt

p akár tönkre is teheti élete hátralevő részét

p (elkártyázza vagyonát, teherbe ejt egy idegent stb.)

p Aki

p egy alább-adó/

p pályaelhagyó megalkuvó:

p nem isteni hivatását gyakorló,

p de olyan, mint egy önként szék-

p lábfaragó kisiparos ex-Michelangelo…

p Aki álmai feladását italozással kompenzálja…

p Az

p utánzó majom –

p aki nem tud vagy

p mer újat teremteni…

p Pl. csak a hallott mondatokat

p ismételgeti, más életét másolja.

p És meg is marad holta napjáig

p gyenge utánzatnak, epigonnak…

p A

p felnőttként

p is kórosan önismeretlen

p súlyos-módszeres pályatévesztő,

p mint a fél lábbal Tarzan szerepre jelentkező,

p majd a nem meglepő elutasítás miatt ön-leselejtező,

p és maximum segédmunkásnak, csicskának jelentkező…

p A

p mindenkinek

p tetszeni akaró,

p a minden elvárásnak megfelelni próbáló,

p a bárkire, és mindig a legutolsóra hallgató,

p akinek nincs önálló véleménye, meggyőződése.

p Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher meséje…

p Aki

p makacs –

p a csak magára hallgató

p konok, önfejű, rögeszmés,

p aki önként vak és süket a baráti

p jótanácsra, intésre, figyelmeztetésre…

p Dac-

p korszakos,

p és ebben is ragadó –

p a csak azért is ellentmondó:

p lesz, ami lesz – ha törik, ha szakad,

p de ő egy elvből mindig csak ellenkező…

p (mint a magyar népmesés Szusza asszony)

p Aki

p az egyik

p rossz végletből

p a másikba rosszba eső:

p egy önimádó/öngyűlölő,

p a magába szerelmes, sőt önistenítő,

p majd meg az önmaga tökéletességéből

p előbb-utóbb nyilván kiábrándult öngyalázó

p Aki

p egy teljesen

p „autonóm önellátó” –

p Aki az öndicséretétől

p már messziről is bűzlő

p És az önmagát jutalmazó és/

p vagy büntető, másra nem rászoruló…

p Nem teszi ki életét/művét más ítéletének…

p Az

p ökör következetes,

p elveihez mereven ragaszkodó,

p ész-istenítő hideg, kegyetlen szülő,

p aki a maga képére farag, üt-ver stb.,

p vagy éppen a teljesen következetlen,

p kiszámíthatatlanul dicsérő/szidó nevelő,

p aki kihúzza a szilárd talajt a gyerek lába alól…

p Aki

p egy hangulatember,

p aki egy rapszodikus,

p hangulati szélsőségek

p között ingadozó, csapongó,

p egy kiszámíthatatlanul szeszélyes,

p nagyon kiegyensúlyozatlan személy…

p Az egyik nap kenyérre kenhető,

p a másikon meg tüskés, harapós…

p Aki

p a valódi

p önérdekét

p fel nem ismerő,

p tudatlan, manipulált, balek stb.,

p vagy azt nem – jól – érvényesítő.

p Sőt aki önmagának az ellensége:

p a maga alatt buzgón-ügyesen fát vágó…

p Akinek

p a rábízott/

p elvállalt munkához

p se tehetsége, se tudása,

p de ezt nem meri bevallani –

p a feladatot elpuskázó ügyetlen,

p képzetlen, kétbalkezes pancser,

p aki lebőg: köznevetség tárgya lesz

p Aki

p a hencegő,

p a hetvenkedő,

p a nagyotmondó alak…

p Hic Rhodus, hic salta/

p vagyis most mutasd meg!

p A megszégyenülő, önmagát

p hamar lejárató blöffölő, szájhősködő

p Hencegő,

p aki nyeglén,

p ízléstelenül dicsekszik vmivel.

p illetve egy nagyzoló, felvágó,

p aki úgy beszél, viselkedik,

p hogy kiválóbbnak, előkelőbbnek-

p gazdagabbnak lássék, mint amilyen…

p Vagy arra büszke, ami nem az ő érdeme….

p A

p más tollaival

p ékes/éktelenkedő,

p de lebukó tolvaj, csaló

p A csatában csak lapuló,

p bujkáló, de utána meg a mellét verő…

p Akit ezért előbb ki is tüntetnek stb.,

p majd e magasból a szégyenpadra zuhan…

p A gazdától,

p az urától, a főnökétől stb.

p ezer szálon függő lekötelezett,

p aki teljesen feladja szabadságát

p a kegyelemkenyérért cserében…

p Aki a meztelen királyt már szép

p ruhában „látó” elvakult szolgalélek

p x

A bokszoló

Simon and Garfunkel/Sólyom Tamás

Magamról csak annyit, hogy az évek múltak,

Mégsem volt soha semmi jóban részem,

Könnyen befont egy-két ígéret és hazugság.

Elhittem mind, hisz az ember mindig annak él,

Mit az álmaiban lát.

Mikor elhagytam az otthonom,

nem voltam semmi több,

Csak egy útra lépő ember,

Ki a vonatsínek mentén lassan kóborol.

Hajlékom csak egy pince volt a

nyomornegyed piszkos rejtekén,

Hol az utcákról még a napfény is elvonul.

Aztán munka után mentem,

körbe néztem mindenütt,

De sehol nem várt jó ajánlat,

Csak a Hetedik Avenue pillangói intettek.

Bevallhatom, hogy volt idő, mikor magányomra

Csak ők tudtak vigaszt.

Lassan megfogom a holmimat és útnak indulok.

Viszlát nyüzsgő, furcsa város!

New York gonosz tele többé engem nem fagyaszt.

Itt a vége. Gyerünk haza.

A tisztáson egy görnyedt hátú bokszoló pihen

És az emlékében őrzi az összes kesztyűt,

ami a földre küldte,

Míg fel nem kiálltott, leküzdve a szégyenét:

Látom már, ez vesztes menet,

De a java még hátra van.

A java még hátra van.

https://www.youtube.com/watch?v=PSNOWyCY7Pk

Boksz!

LGT

1! 2! 3! 4! 5! 6! 7! 8! Boksz!

Nyisd ki a szemed, és csukd be a szád,

mert állcsúcson vág a homokzsák.

Az érveidre is kesztyűt húzz,

kinyújtanak, ha mellé nyúlsz.

Itt jobb, ha ütsz, mint ha rosszat szólsz,

kemény légy, mint a Rolling Stones.

Kicsi fej jobb ide, mint a nagy,

a fej csak a célpont, az ököl az agy.

Mert ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

És titkold el, mikor neked is fáj,

és főleg ne sokat filozofálj.

Ha sohasem jön be a bal csapott,

sohasem vesz meg egy jobb csapat. (ha ha ha ha)

Ha kiállsz, a kínokat állnod kell,

oda az álmod, ha lefekszel.

Csak akkor nem baj, ha elalszol,

ha már a gong helyett harang szól.

Ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

Ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

-Nem mondták el neked, s nem tudja gyermeked,

mit jelent: aki könnyel Földre szült,

csókokkal vár, ringbe is küld.-

Rá se ránts, ha a tömeg zúg,

A fontos ember az, aki súg.

És könnyen nyersz, ha megbecsül,

aki az asztal mögött ül.

Mindegy, a ringbe kivel szállsz,

ha ő kapja, amit másnak szánsz.

Végül, a fejedet nem ütik szét,

pontozónak is mehetsz még.

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

Mert ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

-Szeretet vezesse életedet, ugye szép, de szép volt.

Ugye szeretnél győzni itt, és szeretnéd azt, hogy szeressenek?

Szép a szeretet, hát úgy szeress, mint én. Csak érzéssel tömd ki a kesztyűdet!

Gyerünk, boksz!-

Mindent tudok, hisz hallottad,

rajta barátom, védd magad!

Kemény dolog, ami vár itt rád,

én ebből alapítok iskolát.

Nana, nana, nana mit csinálsz?

Ha félsz, okosabb, ha odébb állsz!

Nyisd ki a szemed, és csukd be a szád,

nézd repül, repül a homokzsák! (ha ha)

Ilyen a boksz!

Ilyen a, ilyen a boksz!

Ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

Ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

Ilyen a boksz!

Ilyen a, ilyen a boksz!

1! 2! 3! 4! 5! 6! 7! 8! 9! 10!

https://www.youtube.com/watch?v=k64aH8Rbs5s&t=28s

Mire megy itt a játék?

Üsd ki, üsd ki, üsd ki, üsd ki, üsd ki!

Tudod, gyerekkorunkban az volt a hős
Aki nem sokat beszélt
Bátran az ellen elébe állt
És senkitől se félt
A problémákat tövestől vágta
Döntötte a tőkét
És minden plakát hirdette
Legyőzhetetlen öklét
.
És ökölbe szorult életünk
A nemzetközi ringben
És vigasz volt, hogy üthetünk
Szorult helyzetünkben
Az egész nép fellelkesült
Ha valaki jól irányzott
És váratlan volt a vereség
Ha a bíró másként számolt
.
És a ringen kívül csak nézed
És nem is mindig érted
Hogy mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Pofonra megy
.
Vagy nem?
Vagy nem?
.
Ma már tudod
A játék kissé komplikáltabb
Nem az győz, aki nagyobbat üt
És nem is az, aki bátrabb
A játékhoz ész kell, fiam
És körültekintés
A bíró hozza az ítéletet
És nincs fellebbezés
.
És a ringen kívül csak nézed
És nem is mindig érted
Hogy mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Pofonra megy
.
Vagy nem?
Vagy nem?
Vagy nem!

https://www.youtube.com/watch?v=IyBRMLFSaW8&t=5s

p 2

p A

p rózsa

p vagy a nő

p szépségében-

p illatában gyönyörködő,

p de az őt megsértő szúrós

p tövisét már háborogva kifogásoló…

p A

p két lábon járó

p folyamatos, szorgos

p napi Élet-panaszkönyv-író

p Aki nem csak az orvosnál,

p vagy a bolti reklamáláskor,

p de mindig sorolja „panaszait”

p A

p sebeit feltépő,

p tolakodva mutogató

p szemtelen követelődző,

p avagy az önsajnáltatásban verhetetlen,

p de így önsorsrontó szemérmetlen koldus…

p Az

p isteni

p kegyelemre

p váró/bazírozó,

p a magán semmit nem segítő,

p pl. a puskaporát szárazon nem tartó,

p és így döntő pillanatban „csütörtököt mondó” …

p Aki

p Istenkáromló lesz,

p ha nem Ő, maga az Isten

p jön el érte személyesen, és

p „csak” mentőcsónakot küldözget érte,

p aki az árvízben már a háza tetején ül…

p Az

p alváson,

p pihenésen spóroló,

p az éjszakát is nappallá tevő,

p aki így épp módszeres életrövidítő –

p az életgyertyáját mind a két végéről égető…

p Naplopó –

p az életét átalvó,

p hétalvó, ellustálkodó,

p elpazarló, csak lébecoló tolvaj,

p aki így óhatatlanul másokon élősködik…

p Légy résen!

p A tündér-tünékeny jószerencsét,

p az egyszeri jó alkalmat egyszer és

p mindenkorra, vagyis örökre elmulasztó,

p vagy ezzel rosszul élő, és magát megkárosító…

p Aki

p egy nem

p alkalmazkodó –

p aki a kompromisszumra szinte képtelen,

p aki okosan semmi mellékesből nem enged,

p de inkább szamárként tartósan-nagyon szenved

p Az

p elvi engedményeket tevő –

p a megalkuvását elmismásoló, átnevező

p Pl. a becses neje kedvért a hivatását feladó,

p vagy a lelkiismeretét „jó pénzért” bérbe adó,

p vagy a jóbaráti körét teljesen leépítő stb. stb.

p A

p házi béke

p időzített bombája:

p az ún. papucsférj és a házisárkány

p egy ideig jól működő párosa, amikor

p mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!

p Otthontalanság-ok:

p az ún. pedáns asszony

p mindennapi lelki terrorja…

p Amikor bármilyen normális

p mindennapi élettevékenység

p már-már rendbontó, piszkoló…

p Aki

p szerint

p minden eladó

p és így vehető is!? –

p A pénz mindenhatóságában hívő,

p a tudást/képességet, barátot, szerelmet

p és a többit pénzért vevő nagy csalódása…

p (a pénzért vett „szerelemnek” ecet az alja…)

p Aki

p egy végletes

p ön-félreértékelő:

p a magát semmibe

p nem vevő, nem tisztelő,

p így mindenkinek behódoló,

p illetve a magát mindenkinél

p különbnek tartó, másokat lenéző,

p megvető, rátarti személyválogató…

p Önlealázó:

p a pitiző kutyába

p lemenő kéregető,

p kunsztokat bemutató,

p önmagát így beidomító…

p Az emberi méltóságát feladó,

p a kidobott csontért/koncért marakodó

p Finnyás

p válogató, turkáló,

p akinek semmi/senki nem elég jó,

p de akinek így majd csak a maradék jut,

p illetve végül hoppon, vagyis magára marad

p Dupla

p vagy semmi,

p vagy inkább a mínusz:

p az egy fenékkel két lovon ülő/leeső…

p A két szék közt pad alá eső: két szerető

p közt vénlány, illetve agglegény maradó…

p A

p két úr

p szolgája –

p Előbb a császárnak

p mindent, bármit max. megadó,

p majd a maradékból Istennek és

p a hazának, családjának is valamit juttató…

p Társ-függő

p Aki eltúlzottan

p lesz egy test-lélek

p az Élete Párjával…

p És/vagy szexrab:

p az orránál és a farkánál

p fogva vezetett, zsarolt, és

p ezért így bármikor bárhova,

p akár a vesztébe is megvezethető ember…

p Aki

p még

p a ritka ünnepen

p se mer nagyvonalúbban

p költeni, fogyasztani, lakomázni:

p egy szektásan aszkéta, „puritán”

p (lásd pl. a Babette lakomája c. filmet)

p Aki

p tüntető

p hivalkodással,

p kivagyisággal stb.

p akkora dínom-dánom

p lakodalmat stb. rendez,

p hogy utána attól koldul,

p lesz majd nagy szánom-bánom…

p Aki

p bűvész-trükkel,

p szemfényvesztéssel

p imitálná a természetfeletti

p a „varázslatot”, sőt „csodatételt”,

p mintha az ő cirkuszi produkciója

p egy emberfeletti mutatvány lenne…

p Aki

p a hatalmát

p a vele járó előnyökért,

p kiváltságokért megtartaná,

p de a vele járó felelősséget, terheket

p meg már megosztaná, sőt hárítaná is…

p Aki

p soha nem boldog,

p de mindig tudni véli, hogy

p (persze rajta kívül álló okokból!)

p itt-most még ehhez mije hiányzik…

p (leginkább a mersze – mert akkor nyerne)

p Aki

p jóval tovább

p nyújtózkodik, mint

p ameddig a takarója ér,

p és így önként dugja fejét

p a csábítónak látszó uzsorahitel

p halálosan végzetes, szoruló hurkába…

p Aki

p még azt se

p nagyon veszi zokon,

p ha netán kilopják a szemét –

p ő azzal vigasztalódik, hogy az

p másnak biztosan jobban kellett…!?

p Aki

p pont

p a kecskére

p bízza a legutolsó fej káposztát,

p és pszichopata, vagy netán pedofil

p pesztonkára a szeme fényét: gyerekét…

p Aki

p még be se

p nagyon lépett

p egy új társas helyre,

p máris a vészkijáratot,

p a kimenekülési útvonalat keresi,

p és odaáll, és ott le is cövekel…

p Aki

p csak

p a Vidám Park

p álveszélyes, védőhálós

p kaland-játékaira fizet be,

p azt nagyon büszkén élvezi is –

p de életútján már nem vállal

p semmilyen nagyobb kockázatot

p Aki

p abban

p a tévképzetben él,

p hogy a gazdag nő meghódítása,

p és annak hozománya őt boldoggá,

p és nem egy papucsférjjé tenné…

p Aki

p csak azért

p szántszándékkal

p tunya, rendetlen stb. gyerek,

p hogy így tesztelje: tényleg önmagáért,

p vagy csak szófogadásáért szeretik-e…

p Aki

p egy fogadatlan prókátor,

p aki hívatlanul bocsátkozik

p valamely ügy védelmébe, és

p zokon veszi, fel van háborodva,

p ha ebszarral fizetnek neki…

p Aki

p azért lesz

p éltanuló, sőt stréber,

p mert az anyapótlékot

p az alma mater nyújtotta

p elismerések gyűjtésében

p véli megtalálni (de hiába és

p kárbaveszett igyekezettel…)

p Aki

p a szüleitől

p nem kapott szeretet

p hiányát úgy pótolná, hogy

p túl korán és válogatatlanul

p megy bele szexuális kalandokba…

p Aki

p – okkal,

p ok nélkül,

p de – nem kívánt

p gyereknek tudja magát,

p aki ezért fél/egész életét

p bizonyítási, teljesítmény–

p kényszerben küzdi át…

p Aki

p amíg még

p a bekapott gólján

p rágódik, marcangolja magát,

p addig így könnyen kap egy újat,

p egy játszi könnyen kivédhetőt (potya)

p Aki

p nyíltan soha,

p csak leginkább hátulról,

p vagy a sötét éj leple alatt,

p vagy pokrócon át, anonímen,

p max. csak övön alul szeret-

p szokott ütni és vágni…

p Aki

p nyíltan

p nem áll ki veled

p elégtételt venni a sértésért

p (lásd a sokáig működő párbaj szokását),

p vagy lenyeli azt, vagy orvul vesz revánsot,

p vagy drága ügyvédhez, bíróságra rohangál…

p A

p profi

p krakéler,

p a párbaj-specialista,

p aki csak azért provokál, hogy

p esélytelenül kelljen neked kiállni,

p vagy el kelljen költöznöd a városból

p (Lásd pl.: Nagy Endre: Egy város regénye)

p Aki

p pót-

p szeresen,

p nem természetesen ér el

p hőn áhított jó közérzetet,

p majd egyre növekvő adaggal,

p hogy ne legyen rossz, vagy

p legalább rosszabb, mint előtte…

p Aki

p egy kis ideig,

p ideig-óráig élvezi

p a mesterséges paradicsomot:

p és ha ezt szerencsével túléli,

p jön az elvonókúra hosszú kínszenvedése

p Aki

p gyenge

p szellemi

p immun-rendszeres,

p aki az erkölcsi autonómia

p és szent meggyőződés híján,

p iskola/média stb. hülyítetten

p ordas eszmék – akár akaratlan,

p de mégis – oly igen bőven termő

p bamba diófája lesz…

p Aki

p előbb,

p akarva-akaratlan

p magából kiforgatott lény,

p idegen istenkép imádó lesz,

p ami után már könnyű rabosítani,

p értékes javaitól megfosztani,

p és egy siralomvölgy-lakóvá tenni…

p Aki

p a munkahelyi,

p kollegiális lojalitást

p az ún. mundér becsülete

p elvtelen görcsös védelmével

p a kiszolgáltatott beteg, diák stb.

p rovására „keverő” …

p Aki

p tán még

p maga az Isten előtt

p sem hajtana fejet, térdepelne

p vagy borulna le – egy büszke döglégy…

p aki a fejét fennhordva veri be, esik szakadékba…

p A

p fogaival

p a saját sírját ásó,

p a folyamatos önmérgező

p A bélpoklos falánk – akinek

p már csak a saját hasa az istene…

p Vagy lelki mérgeket fogyasztó,

p sőt önmagát fel-felmérgesítő….

p x

Nadányi Zoltán

IZOMEMBER

A sportpályán győzelme biztos,

kezéből ott egymásután

repül ki a gerely, a diszkosz,

a súlygolyó, kissé sután,

de mindig eredményesen,

legyőz mindenkit fényesen.

A közönség felé repedt cső

harsogja, hogy ő lett az első

s a közönség tapsolni kezd.

Ő olvadozva hallja ezt,

fejében száz örvényt kavar

a mámor: a nap hőse ő,

a diadalmas őserő!

Felöltözik hamar, hamar

és peckesen, mint régi hellén,

megindul. Érmei a mellén.

Felemelő látvány. Azonban,

sajnos, nem élünk Marathonban,

a lakosság nem kapja vállra

és nem szegődik senki mellé.

Tagadhatatlan, hogy a hála

csekélyebb, mint megérdemelné.

A trafikajtó tárva-nyitva,

de hasztalan keresi most,

nem látja kint a trafikost,

tehát ő megy be a trafikba.

Ragyognak mellén a medálok,

fényükkel megtelik a fülke,

a trafikos fellelkesülve

kiáltja: „Á, á! gratulálok!”

Ő elpirul. „Ó, semmi, kérem.”

És elmeséli, hogy mi volt hát,

mihez fűződik egy-egy érem

s mint aki jól végezte dolgát,

kifordul. Fürkészőn tekint

az útvonalra, de hiába:

a patikust se látni kint.

Tehát bemegy a patikába.

Ott is megelőzhette híre,

mert csak ránéz a patikus,

már csendül is a klasszikus

üdvözlőszó: „Ich gratuliere!”

Onnan a rőfösboltba megy be

És így tovább. Úgy gyüjti egybe,

csak persze egy kis lámpalázzal,

a jóleső ovációt,

mint elpotyogtatott diót

s ahogy a klub szolgája házal

tagdíjakért.

Későre jár,

mikor betoppan girbe-görbe

útjáról a családi körbe,

ahol vacsora várja már

és öt gyerek ujjong neki

és hitvese, a drága lelkek.

Ő könnyedén odaveti:

„Csak most jöhettem. Ünnepeltek.”

Amatőr sportolók dala

Fonográf

Én kérem, mint ahogy mondják, amatőr vagyok
S látszólag csak kedveltetésből sportolgatok
A személyimben igazolt a munkaviszonyom
Mint válogatott kerettag, ezt nem tagadhatom
.
Az egyesületben sztár vagyok, bár fúrnak is sokan
A kapcsolataim védenek szociálisan
Az edzőm nekem nem parancsol, akár el is mehet
A győzelem után kezet fognak velem a nagy emberek
.
De ha nem kapom meg a beígért pénzt
Nagy balhét csapok
Ebbe egy-két sportvezető
már bele is bukhatott
Ha nem kapom meg a beígért pénzt
jól vigyázzatok,
mert attól kezdve valóban amatőr módon sportolok
.
Sportállásom jól fizet, de a lakás csak kétszobás
És négy hónapot késett az új autó-kiutalás
Csak azért mondom, mert hogy kaptam néhány ajánlatot
és a feltételek ott kedvezőbbek, mint itt, ahol vagyok
.
Hogy ma ez nálunk így szokás, az nem az én hibám
és ki lelkes amatőr, az vessen követ rám
De ha engem eltalál, még a többi megmarad
Egy játékos nem változtathat meg szabályokat!
.
De ha nem kapom meg a beígért pénzt…
.
Így hát magyar ifjak-lányok jól figyeljetek
Sportolni szép, érdemes csak észnél legyetek
Elmúlik a dicsőség, ha kiöregedtetek
Addig kell a vasat ütni, amíg még lehet
.
De ha nem kapom meg a beígért pénzt…

https://www.youtube.com/watch?v=WH4KkXCKoVE

pppppppp

Csakis az ember lehet

teljesértékű, boldog életű,

vagy egy ön/társ-sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp