Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Eugéniusz: Boldog(talan)ok – X.

Írta: Nagy Jenő · 2022. február 1.

kb. 18 perc olvasás

ppppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppppp

Eugéniusz: Boldog(talan)ok

Életminőség őrzés-javítás vagy rontás – X.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó nagytükör

pppppppppppppppppppppppp

Komjáthy Jenő

ISTENEK

Istenek embert hogyha gyülölnek,

Csordulatig töltik poharát;

Pénz, paripák, lángszemü hölgyek,

Minden övé, amit szeme lát.

Istenek embert jaj, ha szeretnek!

Zsugori marokkal messze lökik el;

Jár számkivetetten, eretnek,

Szivében a gondok réme kikel.

Éli világát a pompa szülötte,

Inni, ölelni ó, mi gyönyör!

S ím poharát a halál kiütötte,

Nászágya mellett síri gödör!

Mást veti-hányja az életi sajka,

Messze világol a túlnani cél;

Gyáva panaszra nem nyilik ajka,

Hite, reménye a síron is él.

Heveri egyik az élveteg almot,

Lihegve lohog a kéjek után,

És nyomorú, szomorú diadalmot

Ül a bűn a szellem urán.

Másik a küzdés, emberi pálya,

Lobogó, ragyogó harcok ölén

Rohan a vészbe, ha híja hazája,

S meghal örömmel szentelt örökén.

Fájdalom is édes a jónak, igaznak,

Szenvednie szinte gyönyör;

Megkeserűli borát hercegi gazdag,

Dúst a szegénynek álma gyötör.

Sírsz, ha szeretnek, sírsz, ha gyülölnek,

Legnemesebbek sorsa se jobb;

Bal kezük átok, egyre csak ölnek,

Alkot örökkön mennyi jobb.

Gúny a halandók élete álma,

Istenek ajkán tréfadolog;

Porszem az ember az égi világba,

Labda a föld is, játszva forog.

Ők az erősek, ősi hatalmon;

Boldogok, ifjak, jók, szabadok;

Szigoru, gyönyörü isteni arcon

Büszke örömnek napja ragyog.

Sebesen, iszonyún harsog a szél,

Szellemek órjás kara szól:

Ti vagytok a végzet s ti vagytok a cél,

Kik előtt minden a porba hajol!

Ama bősz, ama nagy, ama zordon erő,

A dicső, de kemény hatalom,

Az életi forrás, a létviselő,

Ti vagytok azok, nem tagadom!

Mi betölti a titkos egészet,

Napja az isteni szerelem,

Mi legyőzi az észt, a merészet,

Mihez a rímet ah, minek is keresem!

ppppppppppppppppppp

p Aki

p a szülői

p felelősségtől

p elmenekülve

p sterilizáltatja magát

p Aki

p a társa

p gyengéit lesi,

p s azt karikírozva

p még fel is nagyítja

p Akik

p a társukkal

p egymást frigiddé,

p illetve impotenssé teszik

p Aki

p tautológiát „állít” –

p vagy a bizonyítandóval bizonyít

p Aki

p egy kicsit

p ifjan fene-

p gyerekeskedve

p hazatér a gazdag apucijához

p Aki

p úgymond

p teljességre vágyik:

p egyszerre/felváltva

p férfi is, és nő is lenne

p Aki

p a tengert

p szeretné látni –

p a pocsolyában

p nem gyönyörködik

p Aki

p a tény-

p kérdéseken

p hosszasan vitatkozik,

p így tékozolja drága idejét

p Aki

p a Teremtőt

p átkozza halandóságáért,

p de közben/utána unatkozik

p Aki

p a tévéből

p tudja meg, hogy

p milyen idő van lakóhelyén

p Aki

p a tisztító

p bűnvallás helyett

p ön-szerecsenmosdató

p Aki

p a topmodell

p trükk-képéhez

p hasonlítgatja asszonykáját

p Aki

p a tökéletes

p élettársra vár,

p és nem is tudja

p szeretni a kis hibákat

p Aki

p a tudóstól várja,

p hogy meghatározza

p az ő életének az értelmét

p Aki

p a turisztikai

p hivatal reklám-

p filmjeiből „ismeri” az országot

p Aki

p a tűzzel játszik,

p vagy tüzet gyújt,

p hogy majd vitézkedhessen

p Aki

p a válságban

p nem látja az előző

p állapotnál jobb kiutat

p Aki

p a veszett

p róka szelídségét

p a földi paradicsom

p legelső előjelének veszi

p Aki

p a vészkor

p elmúltával is

p fenntartaná a

p családi és házi

p szükségállapotot

p Aki

p a zanzából

p véli ismerni

p a Nagy Regényt,

p dugásból, kóbor

p numerából a Nőt

p Aki

p addig evez

p az Élete tengerén,

p míg végleg ki nem

p köt a Bánat szigetén

p Aki

p addig hajszolta-

p halmozta élvezeteit

p míg bele is csömörlött

p Aki

p addig Jézus

p nagy barátja,

p amíg le nem fogják,

p és el nem ítélik stb.

p Aki

p addig

p keresgéli

p a földi-testi

p halhatatlanság titkát,

p míg teljesen lepereg élete

p Aki

p mindig

p csak annak ad igazat,

p akinek le van kötelezve

p Aki

p addig kíméli

p és menti magát:

p újszerű állapotban rohad

p Aki

p addig

p nem segít,

p amíg a másik

p nem tér át az ő hitére

p Aki

p addig

p nem vall színt,

p míg nem tudni,

p ki lesz a győztes

p Aki

p addig

p piszkálódik, kötekedik,

p míg ki nem húzza a gyufát

p Aki

p addig

p söpöri

p a szőnyeg

p alá a szemetet,

p míg fel nem bukik

p Aki

p addig

p várja anyasága

p ideális feltételeinek

p alakulását, míg késő

p Aki

p addig-

p addig válogat,

p míg örökre hoppon marad

p Aki

p ágyúval

p lő a verébre –

p romba döntöget

p lakóházat, diófát is

p Aki

p ahova lép,

p ott fű többet nem terem –

p még az írmag is kipusztul

p Aki

p ajtófélfa ember –

p sehol sincs se bent,

p se kint – mindig a küszöbön

p Aki

p akkor

p sem eszik húst,

p ha ez megmenthetné

p az ő vagy mások életét,

p vagy „csak” a házasságát

p Aki

p hiperaktív:

p minél jobban feszeleg,

p annál szorosabb a bilincs

p Aki

p alacsony

p tűrésküszöbű:

p egy szemtelen légy

p kihozza béketűréséből

p Aki

p alattomban

p él az erejével,

p hisz ártani-rontani

p ő, a legkisebb is tud…

p Aki

p áldozatból

p tettestárs lesz,

p mert szégyenérzetből falaz

p Aki

p állva

p hal meg:

p rangon alulinak

p találva lehajolni

p a földön termő eperért

p Aki,

p amíg

p rosszul van,

p mindent megfogad –

p de ezt hamar felejti…

p Aki

p mikor

p szülhetne,

p még nem akar,

p amikor meg akar,

p akkor már nem tud

p Aki

p ámuló-

p bámuló Csipike,

p a gonosz törpe:

p nélküle is működik az erdő…!?

p Aki

p az anyja

p szoknyája mögé bújik,

p ha épp legény kell a gátra

p Aki

p annyira

p a földhöz ragad:

p hogy nem is látja

p Ikarosz szárnyalását

p Aki

p annyira

p bízik anyjában,

p hogy ő választhat

p neki pártot és párt is

p Aki

p annyira

p bolond, hogy

p nem az örökké-

p valóságra rendezkedik be

p Aki

p annyira

p gyáva, hogy

p se otthona, se hazája,

p csak egy tele, szaros gatyája

p Aki

p annyira

p gyűlöli az

p ex szerelmét, hogy

p még az ördöggel is összefog

p Aki

p annyira

p imádja magát:

p nekiáll a lelki klón gyártásnak,

p vagy gyerekét a maga képére pofozza…

p Aki

p este

p kihőzöngi magát,

p majd nappal meghunyászkodik

p Aki

p nem tudja,

p hogy gödörben van,

p és oda be is rendezkedik

p Aki

p a férfiatlannak

p gondolt könnyeit

p elfojtja: de egyszer robban…

p Aki

p szemével-

p gesztusaival

p mindig meghazudtolja

p a már kimondott szavait

p Aki

p szimultán

p próbál gyereke

p pajtása/szülője lenni

p Aki

p a róla

p forgó nagy

p életfilmjében

p csak statisztálgat

p Aki

p magát

p képzeli

p az életszínműve

p író-főrendezőjének

p Aki

p egyszerre

p lenne focijátékos,

p edző és még bíró is

p Akinek

p nincs sütnivalója –

p aki sütnivaló bolond

p Aki

p süket és vak:

p méltatlanra pazarolja

p a legszentebb érzéseit

p Aki

p a végső

p igen előtt

p minden eladó

p lányt megismerne

p Aki

p épp

p a hozzá

p legjobban

p ragaszkodókat

p marja el magától

p Aki

p patika-

p mérleg-óvatosan

p adagol tetszésnyilvánítást –

p csak semmi ováció, üdvrivalgás…

p Aki

p túlzott

p büszkeségből

p nem mer visszajelzést adni

p (csak a telepátiára építene…)

p Aki

p szerelemnek véli

p a félárva, főleg pót-

p apát, kitartót kereső

p lány „őszinte” vonzalmát

p Aki

p még

p a lázadásában

p is foglya a szülői,

p iskolai, állami vagy

p munkahelyi zsarnokságnak

p Aki

p csak azért

p olyan goromba,

p hogy leplezze meleg szívét

p Aki

p az olyannyira

p dédelgetett lányával

p üzleti józanul kereskedik

p Aki

p sose volt,

p mintha sose

p lett volna fiatal:

p így él és úgy ítél

p Aki

p nem él

p az önismeret

p művészet adta

p segítő igaz tükrével

p Aki

p megtört

p lendülettel

p ugrabugrál

p élete akadályversenyén

p Aki

p örökké

p hülyéskedett,

p és elővigyázatlanul

p végül úgy is maradt

p Aki

p a divatos

p téli depressziójából

p a tavaszi fáradtságba esik

p Aki

p nem több,

p mint az óriás vállán

p egy ugribugri hepciás törpe

p Aki

p minden

p sorvégére beáll:

p osztogatnak/fosztogatnak?

p Aki

p a renitens

p iskolakerülőből

p nyalizós stréber diák lesz

p Aki

p mazochista

p fogyókúráját

p egy hedonista

p zabálással egészíti ki

p x

ppppppppppppppppppp

Reviczky Gyula

PARAZITA-ÉNEK

Anakreón és Háfiz óta

Kis és nagy költők légiója

Mind Bacchust ünnepelgeté,

Eláznak (jó, ha nem rovásra!)

De arról nincsen tudomása

Az utókornak: ettek-é?

„Ámort se kicsinyeljük éppen,

De Évóé sokáig éljen,

Ő a mi kedves istenünk.”

Ezt hajtották mindig a dőrék,

Nektárnak képzelvén a lőrét

S egyszer se mondották: „Együnk!”

Egy jó menű legyőzi Ámort,

Nem okoz fejfájást, se mámort,

Csak bajt hozók az istenek.

A szerelem: az lenge szörnyen,

Az ifjúság: az tovaröppen,

De enni mindig élvezet.

Ki jól tud enni, az a boldog.

Minden fonák, ha rossz a gyomrod.

Csak aki jól emészt, nyugodt.

Himnuszt tehát, dicsdalt reátok,

Ügyes szakácsnék, jó szakácsok,

S reátok is, Lucullusok!

Magyar költők – csöppet se kétlem,

Azért oly cammogó, idétlen,

Oly dörmögő a versetek,

Mivel a zsíros honi konyha

Nem illik gyönge gyomrotokba,

Avagy, mert – nincs mit ennetek!

Életharmónia

Keserüt nyeltem, ah, gyakorta;

De jött rá mindig édes iz.

Nem minden könnyem hullt homokra…

Szerettem is, szerettek is.

Ha beborult az ég felettem

S a föld sivár lett és hideg:

Ragyogó lányszemekre leltem,

Kebelre, mely forrón piheg.

Innen van az, hogy dalaimban

Napfény üz síró felleget,

S pajkos szellő enyelgve illan

A méla szív-romok felett.

Jó sorsom a fényt és az árnyat

Bölcsen felosztá, rendezé.

Nem ölt meg bennem semmi vágyat,

Örömem’ unttá nem tevé.

Ha kell szenvedni: készen állok.

A fájdalom még sírni hajt;

És látva ezt a szép világot,

Még felkiáltok: Édes élni rajt’!

ppppppppppppppppppp

p Aki

p a takarójánál

p tovább nyújtózkodik:

p az adósság vermébe

p Aki

p annyira

p meg akarja magát

p mut(og)atni: exhibicionista

p Aki

p annyira

p tiszteli az anyját:

p őt sohasem előzheti meg társa

p Aki

p annyira

p titokban áll ellen:

p megtévesztésből karriert csinál

p Aki

p annyira

p törvénytisztelő:

p szombaton nem

p gyógyít, nem olt tüzet

p Aki

p annyira

p zsugori, hogy

p még maga magát is sanyargatja

p Aki

p annyit

p és addig issza

p kedvenc kakaóját,

p míg már látni se bírja

p Aki

p arra bazíroz,

p hogy kilakoltatásod

p után olcsóbb lesz a házad

p Aki

p arra büszke,

p amit csak/legfőképpen

p a szerencsének köszönhet

p Aki

p csereberél:

p árulás/vádalku –

p mentesség, büntetlenség

p Aki

p átlép

p az összeesetten:

p mert nem veszi el

p ő a mentős munkáját

p Aki

p pont az a

p leggyengébb szem,

p ahol éppen elszakad az emberlánc

p Aki

p állomás-

p főnöktől kér cigit,

p a bakternak köszöni a tüzet

p Aki

p az egy-

p oldalúan

p képzelt életekből

p mazsolázna össze egyet…

p Aki

p még

p az amúgy is

p nehéz kezdetet

p is folyton csak halogatja

p Aki

p az egész

p emberiséget

p megveti, s legvégén

p legfőként önmagát is

p Aki

p felfelé,

p az Égre köpköd,

p és az visszahull,

p lecsap az arcába

p Aki

p egy-egész

p mondatában

p az egyik szavával

p agyonüti a másikat

p Aki

p az egyszeri

p kegyelmi ajándékra

p jogot is akar formálni

p Aki

p az élelmét

p megtermelő paraszt

p nevét sértésként használja

p Aki

p soká érti meg:

p ha felmegy a függöny,

p már nincs több protekció!

p Akivel

p a bolondját lehet járatni –

p akiből bohócot lehet csinálni

p Akit

p sohasem

p a Szentlélek,

p mindig csakis

p a kocsmagőz vezet

p Aki

p jobb ügyhöz

p méltó buzgalommal

p háborgat/zavarja köreim

p Aki

p vitánk

p veszekedéssé,

p verekedéssé fajulásán ügyeskedik

p Akit

p nem

p lehet jó-,

p csak gaztetten,

p csak mulasztásokon érni

p Akit

p nem lehet

p perbe fogni:

p hisz ő csakis

p a szemével ver és öl

p Akit

p nehéz

p kimozdítani

p tehetetlenségéből –

p nincsen életlendülete

p Aki

p annyira

p nem rúg labdába:

p már az életében elfelejtették

p Akit

p lehet

p mivel kompromittálni

p és hagyja is magát zsarolni

p Akit

p lehet

p idomítani,

p s jutalomfalatért

p kunsztot mutat be

p Aki

p visszaél

p a vendégszeretet/

p barátság nemes ajándékával

p Akit

p akár élve

p meg lehet nyúzni,

p még akkor sem tiltakozik

p Akit

p élet-

p hosszig

p áltathatnak:

p a kényszermunka-

p tábor földi paradicsom

p Akit

p becsap

p a ronda banya,

p hiába tette magáévá

p háromszor – úgy marad…

p Aki

p rosszul él,

p visszaél a bizalommal:

p meglop, kifoszt, becsap stb.

p Akit

p az idő

p magzat-

p gyilkossá dramatizál

p (bagatellizált abortusz)

p Akit

p a nagyon

p magas korán kívül

p másért nem/sem lehet tisztelni

p Akit

p a másvilági,

p külső jutalom

p és büntetés irányít napi tetteiben

p Aki

p velem

p kapartatja ki

p magának a sütőből

p a forró gesztenyét…

p Akit

p „nemessége”

p mindig csak

p előnyös előjogokra kötelez

p Akiről

p messziről

p bűzlik, hogy

p egy szánalmas

p pumpoló, tarháló alak

p Akire

p senki se

p vár, ha hazaér:

p se vacsorával,

p se meleg szóval

p Akinél

p a siker az övé,

p a kudarc másoké –

p végülis Istenkáromló

p Akinél

p férfiassága

p egyetlen bizonysága

p az olykor kemény farka…

p Akinél

p a(z emlék)

p tárgyaknak

p nincsen lelke,

p azokkal durván bánik

p Akinél

p a mesék,

p a példabeszédek

p mindig a szomszédról szólnak

p Akinek

p van példaképei,

p csakhogy ezek épp

p a mai Antikrisztusok

p Akinek

p ünnepnaptalan

p élete hosszú vándorút

p vendégfogadók nélkül

p Akinek

p túl sok

p a kitöltetlen ideje –

p az unalom az ördög párnája

p Akinek

p még tréfában oldva,

p nevetve sem lehet igazat mondani

p Aki

p a vehemens,

p buzgó bűntudat-

p gyártással akarja társait leuralni

p Akinek

p tényleg

p teljesül kívánsága –

p tönkre is teszi (öttalálatos)

p Akinek

p teljesül óhaja,

p és kezében tényleg

p minden arannyá válik

p Akinek

p énektanára

p leintése óta

p egy árva énekhang

p se hagyta el torkát

p Aki

p mindenekelőtt

p arra ügyel, nehogy

p társa túlszárnyaljon rajta

p Akinek

p szabadossága

p nap mint nap csak

p rendetlenséget szül

p Akinek

p sok-sok

p napja múlik el

p vers, éneklés, tánc nélkül

p Akinek

p rengeteg

p a cimborája,

p de nincs egyetlen jóbarátja sem

p Aki

p örökké

p a rossz

p tanárod maradna:

p kioktat, leckéztet, szégyenít

p Akinek

p nincs módszere –

p vak tyúk is talál szemet alapon…

p Akinek

p semmi nem drága,

p csakhogy neki is bajusza nőjön…

p Akinek

p rögtön/hamar

p „Nem ér a nevem!”,

p ha kicsit szorul a hurok…

p Aki

p undort

p keltene

p és tartósítana benned,

p hogy elvegye – szexuális – étvágyad

p Akinek

p rengeteg

p a jó ötlete,

p de nincs elég

p kitartása ki is dolgozni

p Akinek

p parókája,

p műkörme, műmelle

p és művirágkertje van

p Akinek

p ott a szíve,

p ahol a kincse –

p amit koporsóba ásott el

p Akinek

p a kisugárzásában

p a másik összemegy,

p már-már egy nulla lesz

p Akinek

p oda lesz

p minden tudománya,

p ha épp elrepül a papírja

p Akinek

p nincs türelme

p kivárni, amíg a gyerek rájön,

p mi az ő java – helyette dönt…

p Akinek

p nincs türelme

p kivárni, míg a rózsa,

p szilva nő, megterem

p Akinek

p nincs szíve

p megmetszeni a szőlőt,

p nem is hoz az jó termést

p Akinek

p nincs pozitív

p mondandója,

p rivális lejáratása köti le

p Akinek

p nincs olyan embere,

p aki feltétel nélkül végig-hallgassa

p Akinek

p nincs ideje

p a kertben gyönyörködni,

p mert non stop távoli útra gyűjt

p Akinek

p nincs embere,

p aki kihúzhatná

p a gödörből és meg

p is vigasztalná utána…

p x

ppppppppppppppppppp

Arany László

AZ IRGALOM

(Wörishofeni emlékül gróf Zichy Márthának.)

Mint purgatorium, kietlen, bús, setét,

Hol megtört vezeklő várja ítéletét,

Hol a lét epedés, az idő végtelen,

A lelken, mint köd ül aggasztó sejtelem, –

Hol Damoklesz-kard függ mindenik fej fölött,

S mint puszta szirten egy csoport hajó-törött,

Összebuj úr, szegény; nincs koldus, nincs király,

Bölcs és bolond csak azt tudja: hol mije fáj;

S Lázár, a nyomorék, Lancelot, a büszke hős,

Simon, a bélpoklos, és Sámson, az erős,

És Salamon, a bölcs, Markalf, a félbolond,

A gyáva Absolon, a vakmerő Roland,

Gottfried, a jó, kegyes, Filep, a zord s komoly,

Itt már egyforma mind, sorsuk közös nyomor;

Igy mulik perc, nap, év, száz év, örömtelen,

De bármilyen hosszú, gyötrelmes a jelen,

Nincs veszve a jövő s félig kihalva bár,

Felcsillan még nekik egy-egy reménysugár;

Egy szalmaszál, melyhez kössék az életet…

Ilyen hely volt, hová egykor sorsom vetett. –

Sivár, rideg tanyán szánalmas társaság,

Kit egyenlővé tett egyenlő árvaság,

Egy ínség, egy nyomor, ki-kinek önbaja,

Egyenlő reménynek hajszálnyi fonala.

De e bús nép közül két tünemény kivált:

Az egyik ifjú lány: kerub, ki földre szállt,

Hozván az egekből derűt, mosolyt, reményt,

Ragyogó csillagból egy-egy darabka fényt.

Ifjú, vidám kacajt, szikrázó szellemet,

Az ég kékjéből csent színnel festett szemet,

Pezsgő vér ingerét, tavasz friss bimbaját,

Hogy aki rátekint, felejti önbaját,

S megenyhül.

A másik pokol csúf fajzata,

Ocsmány ördögfiók, rút mint az éjszaka,

Sovány koszos kis eb, didergő, torz, sülye,

Mint halál-bagolyé mered szét tág füle,

Összecsapzott szőrét sárcsimbókok lepik,

Ránézni förtelem; rugják, ütik, verik,

Elűzik mindenütt, nyugtot seholse lel,

Mindenki arra vár, bár éhen veszne el!

S im ő a Tiszta, ő, leküzdve undorát,

Magához öleli, mint régi, hű barát,

Eteti, ápolja, becézi gondosan…

… Ott, hol kiről-kiről hiven beírva van,

Jó, rossz, miről egykor be kell számolnia,

Egy szót írnak be most: misericordia.*

1892

*misericordia (lat.):

1. →irgalmasság. –

2. támla a kóruspadok felhajtott ülésén

a karban zsolozsmázó szerzetesek vagy

kanonokok kímélésére nagyböjt idején,

amikor a zsoltárokat nem ülve,

hanem állva kellett mondaniuk.

Fából készült, olykor művészi faragással.

pppppppp

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…