Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Eugéniusz: Boldog(talan)ok – II.

Írta: Nagy Jenő · 2022. január 19.

kb. 19 perc olvasás

ppppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppppp

Eugéniusz: Boldog(talan)ok

Életminőség őrzés-javítás vagy rontás – II.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó nagytükör

pppppppppppppppppppppppp

Az uj nyolcz boldogság

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

Ki mértéket tart, higgadtan hevül

S járt útadon halad, középszerűség.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

Közelségét nem sejtve a kigyónak.

Boldog, ki mint az óraszerkezet

Szabályszerűen jár le minden órát,

Egyformán ütve, delet, éjfelet,

Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

Kinek, mint kit természet olta bé,

Fogékonysága sincs más fájdalomra.

Boldog, ki csak nősz’, alszik és emészt.

Vak ösztönét követve, mint az állat.

És nem vesz ama küzdelembe’ részt,

Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;

Igazságot tipor, ha ez a haszna;

Ki megfogadja, hogy szemet szemér’

S a sértést kamatostul visszaadja.

Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

S tanulva emberek rosz fajzatátul,

Magának útat fölfelé harap

Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

Önzés az élet, háború, vihar,

S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

Reviczky Gyula

1887

pppp

p Szelektív látású:

p mindig csak azt

p az egyetlen fanyalgót néző…

p A

p piszkos munkát

p mással végeztető „tiszta kezű”

p Magán

p nem segítő,

p mindig másra/

p vagy Istenre váró

p Kvázi

p tetszhalottként

p rejtőző (szklerózis multi)

p Csak

p a szájával,

p de nem a szívével imádkozó

p Az

p összes

p arcmimikája:

p grimaszoló, fintorgó

p Mindig

p minden

p az arcára írva –

p min egy terített betli

p Az

p arcról,

p szájról

p folyékonyan

p olvasni nem tudó

p Kisminkelt,

p kifestett, illatosított,

p felöltöztetett, sminkelt hulla

p Kozmopolita:

p mindenütt és így

p sehol sem otthon levő

p A

p másutt

p alkotott értékeket

p nem ismerő, ill. honosító

p Jobb

p ügyhöz méltó

p buzgalommal

p más vagy maga

p alatt a fát vágó

p Rettenthetetlen

p hősből egy kezes

p bárány, egy házipapucs

p A

p barátság

p megszakadásától félve

p hallgat el életmentő igazat

p Irgalmatlan

p bunkós igazságai

p gyorsan lenullázzák

p még szűk baráti körét is

p Első

p nagy bűnét

p már jóvátehetetlennek érzi:

p ha nincs visszaút, akkor „előre”!?

p Ételével

p mérgezi

p meg magát,

p a saját fogaival

p ássa ki a saját sírját

p Az

p emberiség

p nagy barátja,

p de hidegen hagyja

p az épp most szülő hitvese

p (Babits Mihály: A literátor

p Érzékenyjáték egy felvonásban)

p Az

p anyja

p szoknyája

p mögé bújik,

p pedig most legény kell a gátra

p Az

p ámuló

p és bámuló,

p – a rettenetes Réz úrral

p blöffölve fenyegetődző –

p Csipike, az „óriás törpe”:

p hát parancsolgatása nélkül

p is működik az erdőben az élet?

p Amíg

p rosszul van,

p „halálosan beteg”,

p mindent megfogad,

p de jobbulva hamar felejt

p Egy-egy

p embert esetleg

p „megtérít”, de sokat

p elvadít a Jóistenhittől

p Állva

p hal meg,

p mert rangon aluli neki

p földig hajolni az eperért

p Állandó

p szereptévesztésben:

p anya helyett ő a lánya barátnője

p Áldozatból

p tettestárs lesz,

p mert szégyenérzetből

p cinkosan falaz a bűnösnek

p Addig

p söpröget

p szőnyeg alá szemetet,

p míg átbukik s a nyakát töri

p Aki

p mindig

p mindent jobban tud:

p nem mondhatsz neki újat

p Aki

p minden

p társalgást

p szópárbajjá alakít,

p és mindig győzni akar

p Aki

p névtelen

p feljelentéseket

p küld rólad a Hatóságokhoz

p Aki

p bármi

p rosszat rád fog,

p ami csak kicsit is hihető

p Aki

p pont azt

p irigyli tőled,

p ami neked sem

p hullt bele az öledbe

p Aki

p mód-

p szeresen beetet:

p rászoktat káros pótszerekre

p Aki

p bebizonyítja,

p hogy mi mindent/

p semmit nem tudsz

p Aki

p kis semmiséget

p úgy ad, mint egy

p nagy áldozathozatalt

p Aki

p kinézi

p a szádból az ételt,

p elveszi étvágyadat is

p Aki

p már azt is

p irigyli tőled,

p amit még meg sem kaptál

p Aki

p örök

p maceráló,

p piszkálódó:

p az őrületbe kergetne

p Aki

p a bányászbéka

p feneke alá nyomná

p ingatag önbecsülésed

p Aki

p olyan kritikát

p mond művedről,

p hogy elvegye kedved

p a pályád folytatásától…

p Aki

p visszaél

p a tudomására jutott

p orvosi/gyónási titokkal

p Akinek

p – szerettei rovására –

p mindig az idegen az első

p Aki

p az aranyra mutogat,

p hogy elvakítsa látásodat,

p hogy ne lásd meg a ketrecedet

p Aki

p az első

p a lakománál,

p és utolsó a betegágynál

p Kerüli

p a játékokat:

p attól tart, hogy

p önfeledten netán

p még kiadná magát

p Azért

p él, hogy

p pénzre vagy

p vérre játsszon,

p de a játékosság

p nem szépíti az életét

p Feldicséri

p az érdemtelen

p pályatársát, hogy

p rálicitálva tőle azt

p duplán visszakapja

p Az

p ünnep

p közeledtével

p bepánikoló és

p csak megúszására gondoló

p Az

p egyoldalú

p kapcsolat miatt

p a segítőjére haragvó,

p rosszat mondó hálátlan

p Rendelt

p és így keskeny

p ösvény helyett

p széles úton a tömeggel

p a szakadékba menetelő

p Alattomban

p él kis erejével:

p ártani-rontani

p még a gyenge is tud

p (gyújtogat, intrikál stb.)

p Alacsony

p tűrésküszöbű:

p egy piaci légy is

p kihozza béketűréséből

p Úgy

p vajúdik,

p mint a hegyek –

p végül nevetségre

p kisegérke születik

p Akár

p az öngyilkosságba

p is taszítja szerelmét

p hogy boldogtalan legyen,

p és hogy így ő Alkothasson

p Tíz

p ártatlan is

p megbánt célzásaival,

p csakhogy a bűnöst eltalálja

p Bele

p se érez,

p se gondol

p a társa gondoskodásába,

p ezért nem is méltányolhatja

p Ajtófélfa ember,

p sehol sincs se bent, se kint:

p mindig a küszöbön ácsorog…

p Ágyúval

p lő a verébre

p romba döntve

p az öreg-vén diófát,

p de még a lakóházat is

p Fiatalon

p senki sem méltó hozzá,

p öregedve már akárki is jó lenne

p Addig-

p addig válogat,

p míg hoppon marad

p (szingli néven vénlány)

p Addig-addig

p piszkálódik, kötekedik,

p míg ki nem húzza a gyufát

p Addig zaklat

p térítgetésével mást,

p míg az a pokolba nem kívánja

p Aki

p egy hívatlan,

p kitehetetlen és

p kellemetlen potyavendég

p Akinek

p a hálája örökké üldöz – a

p ki így az agyadra is megy

p Aki

p vissza-

p vonulást színlel,

p majd a gúny-nyíl-

p záporát küldi rád

p Aki

p bárhol mindig,

p még a csapóajtón

p belül is eléd tolakszik

p Aki,

p ha befogadod,

p kitúr házadból,

p ha nem vagy örökké résen

p Aki

p saját

p kudarca után

p téged is lebeszél

p a házasságkötésről

p Akit

p csak erővel,

p botránnyal lehet

p kitenni, ha beteszi a lábát

p Aki

p társas lény,

p ha ő éppen zuhan,

p akkor még valakit magával ránt

p Aki

p köszönet

p nélkül továbbáll,

p ha mindent kiszed belőled

p Aki

p a fizetett

p ellenséged lesz,

p ha netán munkát adsz neki

p Aki hív,

p de hideg-

p zuhannyal fogad:

p már csak te hiányoztál…

p Aki

p mintha

p csak neked

p akarna jót:

p hamis illúziókba ringat

p Aki

p úgy hipnotizál,

p szuggerál, hogy

p önmagad ellensége légy

p Aki

p hülye-

p gyerekként

p bánik veled, hogy

p tényleg az is legyél…

p Aki

p hűtlenül

p cserbenhagy

p szerelmest, családot, csapatot stb.

p ha ő itt úgymond nem tud kibontakozni

p Aki

p így gondolkodik:

p inkább nekem se legyen jó,

p de mindenért kárpótol, hogy

p így akkor neked se lesz jó…

p Aki

p belehajszol

p egy elhamarkodott,

p nagy horderejű döntésbe

p Aki

p leszoktat

p a kérdezősködésről

p és megutáltatja az olvasást

p Aki

p elvágná

p a mély gyökereidet,

p és levagdosná a szárnyaidat

p A

p profi

p rábeszélő gép,

p aki gyereket beszél a hasadba

p Aki

p eljátssza,

p hogy elgázolták,

p és ezzel a trükkel kirabol

p Aki

p nemcsak,

p hogy „elgázol”,

p de még cserben,

p bajban is hagy

p Aki

p átnevel

p janicsár elitté:

p szülőhazád ellenségévé

p Aki

p a lebukásáig

p elhiteti veled:

p ő jóbarát, pedig spicli

p Aki

p például

p apasági

p keresettel

p hoz rossz hírbe

p (nem zörög a haraszt…)

p Aki

p elérné, hogy

p a barátaidban főként

p potenciális üzletfeleket láss

p Aki

p arra

p vesz rá:

p nyújtózkodj

p tovább a takaródnál

p x

pppp

Reviczky Gyula

VAKULJ, MAGYAR

Aludj, magyar! Hadd csípjenek
Szunyog-légy-szomszédok; – te álmodj!
Hadd szípolyozzák véredet,
Te óvd meg ősi lomhaságod,
Ha más egész nap’ fárad, izzad:
Te szempilládat föl se nyissad.

Lármázz, magyar! Ki ellened:
Kongó szavakkal kardlapozzad,
Csak öltsd azokra nyelvedet,
Kik megfenyítnek, megrabolnak.
Ó, mert nyelved merész, csodát mivel;
De az utolsó vagy, ha tenni kell.

Csak tűrj, magyar! Történeted
Türelmed még nem látta veszni.
Rozsdás kardod, rozsdás fejed,
Mert harc nem élesíti, edzi;
S ha elpusztulsz, fejedre mondják:
Csak tűrt, megérdemelte sorsát.

Csitt hát, magyar! Ha rád morog
A külföld, meglapulsz szavára.
Bármit mívelsz, őt majmolod,
Mint árnyék támolyogsz nyomába.
Hogy hol szorít cipőd, te érzed,
És mégis más vezérli lépted’.

Vakulj, magyar! Türelmedet
Nem józanság okozta, hidd el;
Szidd inkább gyönge merszedet,
S keleti röstséged’ veszítsd el.
Nagylelkű, nyílteszü nem vagy te, nem!
De gyáva vagy, de rest vagy, nemzetem!

pppp

Reviczky Gyula

Magyar virtus

Lármázz magyar! Ellenfeled’
Kongó szavakkal kardlapozzad,
És öltsd azokra nyelvedet,
Kik megcsufolni nem haboznak.
Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,
De az utolsó vagy, ha tenni kell.

Aludj’, magyar nép! Bármi jő:
Mindegy, te sült verébrül álmodj’,
Változván ember és idő,
Őrizd meg ősi lomhaságod’.
Mig más egész nap fárad, izzad:
Te szempilládat föl se nyissad.

Hallgass magyar! Ha rád morog
A külföld, némulj el szavára.
Mert bár mindenbe’ majmolod,
S mint árnyék támolyogsz nyomába:
Nem hallgatsz, csak dicséretére;
Hibád’ ha látja, esz a méreg.

Vakulj magyar! Türelmedet
Nem józanság okozza, hidd el.
Szidd inkább gyönge merszedet
S keleti röstséged veszítsd el.
Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!
Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!

pppp

p Aki

p egy echte intrikus –

p cselt sző, viszályt szít,

p összeugraszt a barátaiddal…

p Aki

p bogarat

p tesz a füledbe, hogy

p az ott duruzsoljon neked

p Akinek

p már csak

p az örök ellenlábas

p szerep maradt – beletanult

p Akivel

p az irigykedése miatt

p nem oszthatod meg az örömeidet

p Aki

p menekül/kerül,

p ha bánatod van,

p mert „őt is lehúzná”,

p nem oszthatod meg vele

p A

p szülői

p felelősségtől menekülve

p magát örökre sterilizáltató

p (a szülés csodájából kimaradó)

p A

p rossz-

p szomszédi viszonyokat

p gondozza-ápolja: olaj a tűzre

p Közönyét

p a pártatlanság,

p a semlegesség

p álruhájába öltöztetné

p Nem

p vall színt

p addig, míg

p nem tudni biztosan,

p ki lesz itt és most a győztes

p Hadüzenet

p nélkül kezd háborút –

p ez a meglepetés ereje,

p vagy az agresszor alávalósága

p Addig

p sohasem

p ül le olvasni,

p míg lakása nincs

p teljesen kész rendben

p Egyensúlya:

p egy nap élvhajhász,

p másnap aszkéta/mazochista

p Addig

p nem segít

p a másiknak,

p amíg az illető

p át nem tér az ő hitére

p Addig

p kíméli és

p menti magát:

p újszerű állapotban

p kerül és

p rohad a földben

p A

p testi

p halhatatlanság

p titkát buzgón keresi:

p végleg lepereg üres élete

p A bűnét

p addig bagatellizáló,

p míg majd a Sors majd

p alaposan dramatizálja azt!

p A

p szükség-

p állapotban hasznost

p utána is feleslegesen,

p sőt károsan életben tartó

p A

p szeretni

p vélt utódaira

p rejtett sötét múltja

p rejtegetett csontvázait hagyó

p A

p szájából

p segget csináló,

p és így szavainak

p a hitelét elveszítő

p x

p Folyton

p mentségeket

p keres és „talál”:

p miért nem tett meg valamit

p Gitt-

p egyleti

p fontoskodó,

p miközben épp

p nincs legény a gáton

p Gondolkodik is,

p beszél is, csak sajna

p bűn rossz sorrendben

p Gond-

p terhelt ő,

p mert minden nap

p kelni, öltözni-vetkezni kell

p Értetlen:

p hát a magyar

p nyelvet rajtunk

p kívül nem érti senki!

p Türelmetlen

p mint egy vadmalac,

p vagy birkatürelmes:

p a hátából szíjat hasíthatsz

p Távoli

p országot,

p annak a szokásait,

p ízeit, árnyait, fényeit

p a turisztikai hivatalos

p reklámfilmjeiből „ismerő”

p Reform-

p kommunistában

p mélyen csalódva

p reformfasisztához pártoló

p Csak

p kisujját

p nyújtja az ördögnek,

p csak a konnektorba dugja

p Csakis

p a hízelgő

p áljóbarátok

p értékeléseit

p veszi komolyan,

p de azt halálosan

p Egyik

p fülén be,

p a másikon ki:

p öregeket csak

p illemből hallgató

p Gordiuszi

p csomókat bogozgat,

p pedig egyszerűen átvághatná

p Gumival,

p szíjjal, hózentrágerrel is

p a nadrágját be/túlbiztosító,

p önmagáról már ezzel árulkodó…

p Aki

p legfeljebb

p ironikusan,

p gyilkos humorral

p „dicsér” meg téged

p Aki

p kiismerve

p a gyengéidet

p immár módszeresen

p visz és hagy a kísértésekben

p Aki unja

p vagy restelli

p az örök hálálkodást:

p megneheztel jótevőjére

p Aki

p mindig

p azt feketíti be,

p aki nincs jelen –

p előtte tagadja és

p írásba már nem adja…

p Aki

p a kalácsot kérőnek

p legfeljebb tanácsot,

p vagy kis kioktatást ad

p Aki

p kandi

p kamerázza

p a beugratásodat:

p pénztárca hever az utcán

p Aki

p kapca-

p rongyként,

p vagy lábtörlőnek

p használ, ha baja van

p Aki

p minden

p jóval eláraszt,

p hogy az agyamra

p menjen a nagy jólét

p Akin

p a törvény

p nem talál fogást,

p mégsem volt jó édesanya

p Aki

p a magáét

p elkényeztető,

p az idegenhez meg

p mostoha rossz anya

p Aki

p maximálisan

p ki is használja

p a tudatlanságom,

p a hiszékenységem

p Akit

p teljesen

p közömbösen hagy

p egy kifejezett kérés/könyörgés

p Aki

p nagyon

p nem akarja

p megérteni, venni

p néma segélykiáltásaimat

p Aki

p megírja,

p kiadja, terjeszti –

p értékesíti a családi szennyest

p Aki

p vitát-

p veszekedést

p kiprovokálva

p ront az ünnepi hangulaton

p Aki

p azért kérdez,

p sőt faggat, hogy

p hangulatjelentést írhasson

p Aki

p a Jóisten

p selejtjének néz,

p így a maga képére

p szeretne/akar formálni

p Aki

p kiutál,

p kirekeszt,

p kigolyóz („kigójoz”)

p a társaságotokból

p Aki

p csak

p éppen

p téged „felejt ki”

p a meghívandók névsorából

p Aki

p kormos

p fülű szentfazék,

p de erkölcscsőszként ítélkezik

p Aki

p az elsőként

p dob nagy követ

p a házasságtörő asszonyra,

p bár ő maga is vétkezett már

p Aki

p egy hab-

p könnyű testi,

p de viszont ólom-

p súlyos lelki sértegető

p Aki

p akkor

p köpköd,

p amikor amúgy is

p a gödör alján vagy

p Akinek

p idáig még

p minden jó volt veled,

p majd rád borítja a bilit…

p Aki

p úgymond

p nem avatkozik

p mások dolgába:

p a krízis-közönyös

p Aki

p minden

p levedben nagykanál,

p mindenbe beleüti az orrát

p Aki

p építő

p kritika címén

p egy ledorongoló,

p sőt karaktergyilkos

p Aki,

p ha nem tud

p elhallgat(tat)ni,

p érvelés helyett

p személyeskedik

p Egyszer

p nagyot segítő,

p de a napi sok apró

p figyelmességet elmulasztó

p Még

p ünnepeken

p sem tesz kivételt,

p nem enged meg,

p nem költ többet…

p Fizetés-

p napon dorbézol:

p nagy habzsi-dőzsi,

p utána meg akár egy

p hónap koplalás jön…

p Finnyásan

p válogat az ételből,

p de a szellemi mérget zabálja

p Piti

p nyereségért

p rohangál, tülekedik:

p kicsit olcsóbban vesz –

p lelki nyugalma odaveszik

p Filléres

p látszathasznáért

p válik hűtlenné sarki

p fűszereséhez, ki még

p a családját is ismerte stb.

p Nem

p felvilágosult

p gyermekanya vagy,

p akiből akár magzat-

p gyilkos lehet és lesz

p Félvállról

p vette ellenfelét,

p menet közben meg

p már nem tud fordítani

p Feltett

p két kézzel,

p feltétlen kapitulál –

p nem is áll ki küzdelemre

p Fél

p szemével

p vakok között

p csak addig király,

p míg nem jön egészszemű

p Fel-

p kapaszkodik

p a jó magas fára,

p ott remeg és reszket,

p mert lejönni már nem tud

p Látszat-centrikus

p Aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal

p mindenhol és mindig jónak akar látszani

p Tekintetes

p A szemmel verve

p meztelenül vessző-futtatatók közé álló

p Járatlan

p még a szellemvilágban,

p és így szaván fogja az ördög

p Kitartó balga „imádkozó”:

p meg is kapja, ami jár neki: akasztófa

p Ön-

p megerőszakoló:

p átszoktatja magát a jobbkezességre

p Túl-

p aggódással

p teszi tönkre

p magát (mellrák)

p és „előszeretteit”

p Annyira

p nem karakteres:

p hogy még elrettentő

p példának sem elég jó

p Imádja magát:

p neki is áll a saját

p lelki klónjai legyártásának

p Már

p azt sem tudja,

p mije és hol van:

p zsúfolt raktár az „otthona”

p Nem tud

p méltósággal

p vereséget szenvedni,

p és abból még okulni is

p Még

p az ördöggel

p is összefog gyűlölt

p ex szerelme ellen: megöli

p A

p „gyerek-

p centrikus”:

p Liliputot „varázsol”

p házából/otthonából

p Akkor

p kezdene

p úszni tanulni,

p amikor a folyó közepén fuldoklik

p A gyáva:

p se hazája,

p se családja/otthona –

p a gyökértelenül bolygó

p Idegenbe megy,

p és idegen marad:

p az őshonosokból

p jól élő parazita

p pénzember…

p x

Reviczky Gyula

Agglegény karácsonya

Ha elközelg a szent karácsony

(Örömnek éje, áldalak!)
S angyalka jár kis csöngetyűvel,
Hol gyermekek zsivajganak:
A házhoz tartozók szemében
Mosolygó békefény derül.
Mindenki vígad a családban,
Az agglegény busúl csak egyedül.

Vannak talán jó ismerősi,
A kik meghívják szívesen?
Mit ér! az agglegény e körben
Karácsony-este idegen.
Az eggyé tartozó családdal
Érzése, kedve nem vegyül.
Csak elmereng, busul magában.
Mily szomorú sors lenni egyedül.

És mennél hangosabb a kis kör,
Annál inkább elmélyed ő.
Az ifjuság elszállt fölötte.
S ki még hozzá megy, lesz-e nő?…
Óh, mert olyan sivár az élet
Feleség és család nélkül.
Köznapnál szomorúbb az ünnep,
Nem izlik a falat sem egyedül.

Leverten tér rideg lakába,
S vádolja némán önmagát:
Elvesztegetted ifjuságod’,
S ujat az ég többé nem ád.
Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy,
Nyüg nélkül élsz, függetlenül…
Ah, annál nehezebb leszen majd
Utód nélkül halnod meg egyedül!

Betegségben

Rideg legény vagyok, biz’ az!
Most érzem csak, hogy e pimasz
Német görcs vagy mi vett elő
S vagyok az ágyban nyögdelő.

Egy lélek sincs, ki kérdené:
„Mi baj?… teát készitsek-é?
Kell egy pohárka rum talán?…
Vagy menjen fris vizért a lány?…”

Fekszem lázban, tehetlenül.
A várva-várt álom kerül.
A gyertya pislog rám csupán,
Mert más virasztó nem jut ám.

Eh! – flegma itt a fődolog!
Azért bizony, a ki dohog,
Mert agglegény maradt, buta –
Forduljon fel, mint egy kutya!

1886. szeptember 25.

pppppppp

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…