Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ember ABC – XII.

Írta: Nagy Jenő · 2024. augusztus 18.

kb. 22 perc olvasás

Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában - ekönyv - ebook | Bookandwalk

Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ABC – XI.

Életminőségünket vizsgáló tükrök

A bölcs és/vagy balga ember élete



Bölöni Farkas Sándor – Wikipédia

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



A demokrácia hírnöke (2.) | Művelődés

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Utazás Észak-Amerikában – Wikipédia

?

Vörösmaty Mihály

GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,

Az emberiségnek elhányt rongyain

Komor betűkkel, mint a téli éj,

Leírva áll a rettentő tanulság:

„Hogy míg nyomorra milliók születnek,

Néhány ezernek jutna üdv a földön,

Ha istenésszel, angyal érzelemmel

Használni tudnák éltök napjait.”

Miért e lom? hogy mint juh a gyepen

Legeljünk rajta? s léha tudománytól

Zabáltan elhenyéljük a napot?

Az isten napját! nemzet életét!

Miért e lom? szagáról ismerem meg

Az állatember minden bűneit.

Erény van írva e lapon; de egykor

Zsivány ruhája volt. S amott?

Az ártatlanság boldog napjai

Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,

Vagy egy dühös bujának pongyoláján.

És itt a törvény – véres lázadók

Hamis birák és zsarnokok mezéből

Fehérre mosdott könyvnek lapjain.

Emitt a gépek s számok titkai!

De akik a ruhát elszaggaták

Hogy majd belőle csínos könyv legyen,

Számon kivül maradtak: Ixion

Bőszült vihartól űzött kerekén

Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.

Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;

A csillagászat egy vak koldus asszony

Condráin méri a világokat:

Világ és vakság egy hitvány lapon!

Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből

S most a szabadság és a hősi kor

Beszéli benne nagy történetét.

Hűség, barátság aljas hitszegők

Gunyáiból készült lapon regél.

Irtózatos hazudság mindenütt!

Az írt betűket a sápadt levél

Halotti képe kárhoztatja el.

Országok rongya! könyvtár a neved,

De hát hol a könyv mely célhoz vezet?

Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e

A könyvek által a világ elébb?

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,

Salakjok annál borzasztóbb legyen,

S a rongyos ember bőszült kebele

Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.

De hát ledöntsük, amit ezredek

Ész napvilága mellett dolgozának?

A bölcsek és a költők műveit,

S mit a tapasztalás arany

Bányáiból kifejtett az idő?

Hány fényes lélek tépte el magát,

Virrasztott a sziv égő romja mellett,

Hogy tévedt, sujtott embertársinak

Irányt adjon s erőt, vigasztalást.

Az el nem ismert érdem hősei,

Kiket – midőn már elhunytak s midőn

Ingyen tehette – csúfos háladattal

Kezdett imádni a galád világ,

Népboldogító eszmék vértanúi

Ők mind e többi rongykereskedővel,

Ez únt fejek – s e megkorhadt szivekkel,

Rosz szenvedélyek oktatóival

Ők mind együtt – a jók a rosz miatt –

Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,

Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,

Oly fényes elmék a sár fiait

A sűlyedéstől meg nem mentheték!

Hogy még alig bír a föld egy zugot,

Egy kis virányt a puszta homokon

Hol legkelendőbb név az emberé,

Hol a teremtés ősi jogai

E névhez „ember!” advák örökűl –

Kivéve aki feketén született,

Mert azt baromnak tartják e dicsők

S az isten képét szíjjal ostorozzák.

És mégis – mégis fáradozni kell.

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,

Egy új irány tör át a lelkeken:

A nyers fajokba tisztább érzeményt

S gyümölcsözőbb eszméket oltani,

Hogy végre egymást szívben átkarolják,

S uralkodjék igazság, szeretet.

Hogy a legalsó pór is kunyhajában

Mondhassa bizton: nem vagyok magam!

Testvérim vannak, számos milliók;

Én védem őket, ők megvédnek engem.

Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.

Ez az, miért csüggedni nem szabad.

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit

Agyunk az ihlett órákban teremt.

S ha összehordtunk minden kis követ,

Építsük egy újabb kor Bábelét,

Míg oly magas lesz, mint a csillagok.

S ha majd benéztünk a menny ajtaján,

Kihallhatók az angyalok zenéjét,

És földi vérünk minden csepjei

Magas gyönyörnek lángjától hevültek,

Menjünk szét mint a régi nemzetek,

És kezdjünk újra tűrni és tanulni.

Ez hát a sors és nincs vég semmiben?

Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal

S meg nem kövűlnek élő fiai.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

S a szellemharcok tiszta sugaránál

Olyan magasra tettük, mint lehet,

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Köszönjük élet! áldomásidat,

Ez jó mulatság, férfi munka volt!

1844 vége

Bölöni Farkas Sándor - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események -  1. oldal

Kazinczy Ferenc:

BÖLÖNI FARKAS SÁNDORHOZ.

Ragyogó futással kezded a futást

Olympiádnak síkjain, s a tömött

Sokaság paeant kiált a nagy merőnek.

Hova futsz? megállj! itt az Euripides

Hermája, s a Götheé; s itt közöttök

A hármas istennék szent szobra kél.

Hullj térdre, lelkes ifju, s mondd az igét:

«A szépet a nagy mellé!» Már repülsz?

El, el a határig, vagy ne, nagy merő!

El, el a határig! Vár a hős iker!

Bölöni Farkas Sándor, a demokrácia hírnöke - Cultura.hu

?

Aki

soha

senki és semmi

előtt nem hajt fejet,

még Isten előtt sem térdet,

mert magát kisistennek képzeli,

nincs benne teremtményi alázat,

és így veri be azt az ajtófélfába,

és üti ki ájultra saját magát…

És ez csak a jéghegy csúcsa:

ő majd nyilvánosan fog megalázódni,

mint a másokatt alázó Kevély Kereki,

akit móresre tanít a garabonciás diák…

?

Aki

soha

nem támaszt

eszmei kárigényt,

mert fel sem fogja: mi az?

(Nem vagyoni kár, sérelemdíj stb.)

De azon nagyon meglepődik, háborog,

ha rajta hajtják be a védett állat vagy

növény elpusztításáért kirótt büntetést,

hisz ő a teremtés koronája=élet-halál ura…

?

Aki

úgy tudja,

úgy gondolja,

hogy a kutyája

az ő magántulajdona,

akivel bármit megtehet,

mint pl. az állati bőrökből

készült cipőjével, kabátjával –

nincsenek jogaik, s neki kötelessége:

ehhez már senkinek semmi köze nincs…!?

Kedvére kényeztetheti vagy kínozhatja….

?

Aki

sok és

többnyire

jó zenét hallgat,

de örömét-bánatát még

vagy már nem képes, nem meri

hangosan egyedül-társasan kiénekelni,

ezzel az isteni adománnyal élve

megsokszorozni-megosztani…

?

Aki

sosem

fakad már dalra,

mert végtelenül szomorú,

amiért ő nem lett profi énekes,

és inkább irigykedve fumigálja

a göröngyös pályán járó sikereseket…

Így értelmezi a „Mindent vagy semmit!”

?

Aki

mindent

meg akar őrizni

a süllyedő élet-léghajón,

nincs fontossági sorrend,

neki semmi sem ballaszt,

semmi sem felesleges teher,

ezért bele is zuhan a tengerbe,

vagyis a végén semmije sem marad…

?

Aki

az a szerencsejátékos,

aki minden vagy semmi

fogadási forma preferálója,

amikor a játékos az összes tét

összegének megfelelő téttel fogad

va banque: mindent egy lapra tenni →

olyan lépés, ami rendkívül kockázatos)

?

Aki

olyan ügyről

akar, akár vétójoggal is

szavazni, voksolni, dönteni,

aminek a következményeit,

pl. az adóterhek növekedését,

más megszorító intézkedésekét

nem ő viseli – itt ő csak egy kibic,

akinek nincs a játékban tétpénze stb.

?

Kibic

Kártya-

v. más asztali

társasjáték nézője,

aki valamelyik játékos

kártyáit, ill. játékát figyeli, lesi.

A kibic hallgasson! A kibicnek kuss!

A kibic ne szóljon bele a játékba!

A kibicnek semmi sem drága:

könnyű a kockázat veszélye

nélkül meggondolatlan lépésre

rávenni az embereket…

?

Jótündér

A jótündér megállítja

az erdőben az agresszív kismalacot:

– Szia agresszív kismalac,

mivel találkoztunk, teljesítem egy kivánságodat!

– Csak egyet? Akkor dögölj meg!

?

Aki

egy jó,

együttműködő,

a fehér köpenyt

kisistenként tisztelő,

már-már vakbizalmas „beteg”,

aki igen sok felesleges és káros,

kínzó orvosi vizsgálatot-kezelést

büszkén kibír, ha nem is használ,

sőt inkább árt is neki – szinte bármit,

csak neki ne kelljen változtatni életén…

?

Aki

sokáig

és nagyon haragszik

az őt bántóra-sértőre,

és így magát jó alaposan

bünteti meg mások vétkeiért?

Ez a harag lesz a rossz tanácsadója…

Vagy: aki haragszik, annak rendszerint

nincs igaza, s ennek tudata csak fokozza dühét.

(Feleki László)

?

Aki

amikor

haragszik a másikra,

nem a másikra haragszik.

Azért haragszik, mert ő nem mer dönteni,

és akármikor ránéz a másikra, eszébe jut

a saját szerencsétlensége és gyávasága.

(Csernus Imre)

?

Aki

sok mindenről

tud-tudogat valamit,

de nincs egyetlen egy sem,

amiről szinte/majdnem mindent

Vagy aki az az ún. szakbarbár,

aki épp azért nem találja meg

az egyről a minél teljesebb igazat,

mert oly silány az általános műveltsége…

?

Aki

elfogadja,

és bele is törődik,

hogy minden egész eltörött,

és egy énként sem próbálja

a nem csak fejben szétválasztott,

de egymással még szembe is állított,

a humán-reál, a test-lélek stb. részek

közötti mesterséges falakat lerombolni,

azokat újra egy egésszé szintetizálni…

Így próbálná az orvos a beteg embert

annak csak a testére hatva gyógyítani…!?

?

Aki

senkit

sem szolgál,

vagy ha igen,

akkor rosszul,

de mindenkitől

magas fizetését,

előkelőbben: honoráriumot,

sőt akár még hálapénzt is kap,

mint pl. a protokoll-rab orvos,

pláne ha magánrendelője (is) van…

Mert talál elég beijedt balga pacienst…

És azok, akik ugyan mindenkit jól szolgálnak,

de senki sem fizeti őket: költők, bölcselők stb.,

akik ingyen mutatják a boldogság/egészség útját…

?

Aki

egy jó,

szakértő,

a rosszat jól csináló mester,

egy megbízható, szorgalmas stb.

bértollnok-lélek/karakter-bérgyilkos,

rágalmazásban, lejáratásban verhetetlen,

vagy egy nyomozóból lett betörő, maffiózó,

vagy egy fehérgalléros bűnöző…

?

Aki

sokszor

és hosszan

gondterhelten kínlódik:

mert nem tud önmagán jóízűen nevetni,

mintha mindent békaperspektívából látna,

nem tud a lentről óriásinak tűnő gondjaira

a humor magaslatáról lenézni (eltörpülnének…)

Így ezekbe lelkileg-testileg hamar belebetegszik,

pedig az éltető humorérzék isten ingyen adománya …

?

Aki

sosem

fog meghalni,

ő kivételes egy-én,

ezért ő mindenre ráér:

az égvilágon semmi sem sürgeti,

mindig mindent halogat, tologat stb.,

és így végleg elmulasztja a rendelt időket…

Nem akkor és addig üti a vasat, amíg meleg,

vagy Pató Pálként kivárja, míg rá-dől a háza…

?

Aki

sosem

tudhatja meg,

hogy vajon nem

csak a pénzéért „szeretik” -e:

legfeljebb akkor, ha ez egyszer elfogy…

(lásd például. a Boldog idők című filmben,

ahol éppen a férj csődje utáni korszak,

a tisztes szegénység újítja-jobbítja meg

a már-már bomladozó kapcsolatot…)

?

Aki

spórol a vízzel

és a kerti munkával:

műfűvel „veti be” kertjét,

ami a kánikulában 60 fokos,

elhelyez benne művirágokat,

amik örökké zöldek és színesek,

és naponta ráfúj egy „finom illatot” …

(mintha egy Mars-utazáson venne részt…)

?

Aki

újgazdag,

úrhatnám stb.

sznobizmusából

státusz szimbólumokért,

pl. uzsorahitelre vett autóért

iszonyatos költségekbe veri magát,

és fölösleges nélkülözésbe a családját…

Fenn az ernyő nincsen kas – nem ez az autó

szolgálja őket, de ők lesznek érte rabszolgák…

?

Aki

süni létére

újra és újra

úgy akar a hegyet mászni,

sziklákon ugrálni, mint a zerge:

garantálja magának nem csak

a gyakori kudarcélményeket, de

a lerokkanást, sőt a korai halált is…

?

Aki

sűrűbben

váltogatja az elveit,

mint más az alsónadrágját, fehérneműjét:

olyan, mint a szélkakas, vagy a kaméleon…

Mert ő mindig a győzteshez stb. igazodik…

Életének nincs néhány állandó, fix vezérelve,

ezért nincs szilárd egysége, integritása –

csak egy szétfolyó híg massza…

…kb. ennyibe is fogják venni!

?

Aki

szabadnak

hiszi magát,

de rögtön kétségbe esik,

ha elmegy reggel a villany…

Akkor úgy érzi: megállt az élet,

és ha így marad, mindennek vége…

(ha áram van, akkor minden van,

ha nincsen, akkor itt a világvég…)

Olyan véglegesen messzire került

az ön-ellátástól, mint Makó…

?

Aki

informatikai,

számítógépes stb.

tudást bírva úgy véli:

aki előtte élt, hülye lehetett,

és a mesterséges intelligencia

majd bölcsebb életvezetési tanácsot ad,

mint saját digitális analfabéta nagyapja,

vagy Arisztotelész, a sztoikusok, Jézus stb.

?

Önként

elhanyagolod

a nemtőid, a védő isteneid,

pl. édes anyanyelved, ami pedig

az egyik szellemi csodafegyvered lenne…

Lebutítod vagy lecseréled angol konyhanyelvre

a jobb megélhetésed, vagy a vegyesházasság miatt…

?

Ha

más

anyanyelvű,

és így kultúrájú

a választott élettársad:

konyha-angolos érintkezés

extenzíven-intenzíven redukálja

a mindennapi életminőségeteket…

?

A

piacon

röstellsz alkudozni,

a gazdagot játszod meg,

de bezzeg az erkölcsben

már nem vagy ilyen finnyás:

ott praktikus megfontolásokból

„rugalmasan” engedsz „elveidből” …

Már csak az az „elved” marad, hogy

neked nincsenek is – szilárd – elveid….

?

Engeded,

hagyod magad

megvesztegetni,

hisz mások is így tesznek,

és a te fizetésed is oly kicsi:

el is rothadsz, a rozsda mar…

Vagy mire a feleség nyomására

te is beállnál a sorba, már késő:

Osztrovszkij: Jövedelmező állás

(csak a szégyenérzeted marad…)

?

A bércre esett fa · Mikó Imre · Könyv · Moly

Vörösmarty Mihály

KESERŰ POHÁR

Bordal „Czilley s a Hunyadiak” szomorújátékból

Ha férfi lelkedet

Egy hölgyre föltevéd,

S az üdvösségedet

Könnyelműn tépi szét;

Hazug szemében hord mosolyt

És átkozott könyűt,

S míg az szivedbe vágyat olt,

Ez égő sebet üt;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha, mint tenlelkeden,

Függél barátodon,

És nála titkaid:

Becsűlet és a hon,

S ő sima orgyilkos kezét

Befúrja szívedig,

Míg végre sorsod árulás

Által megdöntetik;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha szent gondok között

Fáradtál honodért,

Vagy vészterhes csatán

Ontottál érte vért,

S az elcsábúltan megveti

Hű buzgóságodat,

S lesz aljas -, gyáva – és buták

Kezében áldozat;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha fájó kebleden

A gondok férge rág,

S elhagytak hitlenűl

Szerencse és világ,

S az esdett hír, kéj s örömed

Mind megmérgezve van,

S remélni biztosabbakat

Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

S ha bánat és a bor

Agyadban frígyre lép,

S lassanként földerűl

Az életpuszta kép,

Gondolj merészet és nagyot,

És tedd rá éltedet:

Nincs veszve bármi sors alatt

Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

De amig áll, és amig él,

Ront vagy javít, de nem henyél.

1843. augusztus 26. előtt

?

Az ifju Werther Gyötrelmei · Johann Wolfgang Goethe · Könyv · Moly

Vörösmarty Mihály

A MERENGŐHÖZ

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?

Mi az, mit kétes távolban keres?

Talán a múlt idők setét virága,

Min a csalódás könnye rengedez?

Tán a jövőnek holdas fátyolában

Ijesztő képek réme jár feléd,

S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

Mert egyszer azt csalúton kereséd?

Nézd a világot: annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója,

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk;

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,

Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

Zajától felréműl a szívmagány.

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

Maradj az élvvel kínáló közelben,

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

A birhatót ne add el álompénzen,

Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.

Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

Egész erdő viránya csalja bár.

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derűt:

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

Ne adj helyette bánatot, könyűt.

1843. február vége – március eleje

Fanni hagyományai – Wikipédia

?

Tartósan,

és igazolatlanul

már régóta nem

vagy jelen-való

a névsorolvasásnál:

hiányzol az igazi Életből

Nosztalgiás fájón elvágyódó,

vagy fantaszta, ábrándozó álomlakó…

Mint akinek mindig „elmentek otthonról” …

Mint akinek itt és most nincs lélekjelenléte…

?

Igazolatlan hiányzó

Sohasem vagy itt és most jelen!?

Mindig máshova és más korba vágyódsz:

vagy nosztalgiával, értsd: fájó elvágyódással

egy olyan múltba, mely úgy sohasem lehetett,

vagy pedig futurisztikus fantazmagóriákba,

mely utópia, ha megvalósulna, szörnyű lenne…

Egyik sem késztet itt és most önváltoztatásra…

És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél…

?

Rád nézve

tényleg jogos

a vicces kérdés:

van-e Élet a halál előtt…

Mintha tetszhalott lennél,

egy életjeltelen agy/szívhalott

aki már nem is akar „feltámadni” …

Akinek nem ér a neve, aki itt sincs,

aki minél jobban beolvadna a háttérbe –

ami vészhelyzetben életmentő lehet,

de amúgy meg halálút a vegetálásba,

sőt akár a szklerózis multiplexbe is…

?

El-

eleltalálod

a szarva között a tőgyit –

a hibát hibára halmozó lény

Nem tudott eleget a magyar

állat viselkedéséről a hívatlan

idegen török Mehemed, ezért

így végül felrúgták a tehenek…

Vagy olajat önt az általa okozott tűzre…

Vagy nem vigyázol, kigyullad a zsíros tepsi,

és erre egy vödör vizet zúdítasz rá:

a robbanástól még falak is ledőlhetnek…

?

Magánügy?

Tüntető rosszkedved,

ahogy ásításod is: fertőző…

Mert te mindig másoktól várnád,

hogy téged jókedvre derítsenek…

Majd csodálkozol, ha megunják,

elfogy a kedvcsináló tudományuk,

és kerülnek – mivel magadra maradsz,

már eggyel több „okod” lesz a kedvtelenségre…

?

Aki

akár még

öngyilkossággal,

annak kísérletével

is fenyegetődzve

pont az elő-szeretteit

zsaroló: szeressék őt

sokkal többet, sokkal jobban…

Pont úgy, ahogy ő azt elképzeli!

Aki mindig csak kapni akar, mert ő

nem is nagyon akar/tanult-tud adni….

?

Aki

bátran,

életét is kockáztatva

ki akar menteni a folyóból.,

még azt is, pont őt lehúzod

a víz alá, a mélybe: bele is hal…

Te meg, aki gyáván, vagy rossz

segélykiáltásból eldobtad életed,

te meg esetleg megmenekülsz…

?

Aki

szimulánsként,

ill. hipochonderként,

előbb élvezi e státusz előnyeit,

és non stop terrorizálja a családját:

mindenki csak az ő kívánságát lesi, s

e családi kór-házban minden érte van,

majd inkább előbb, mint utóbb maga is

szenvedő foglya lesz ennek a helyzetnek,

mert tényleg úgy is maradhat, akivel

a sarlatánok jó pénzért kísérletezgetnek

(lásd pl. Moliere: Képzelt beteg c. darabját)

?

Aki

nem

veszi zokon,

ha „ragályos kór” miatt

elkülönítik a szeretteitől,

ami csak nehezíti gyógyulásod.

Pedig csak tesztelik a tűrésedet…

Mindent megszoksz, és nem szöksz,

azután majd meg már túl késő elmenekülni

(mint a lassan melegített, de végül puhára

főzött gyanútlan béka esete)

?

Aki

egy mamahotel-lakó:

az elvált/elhanyagolt

feleség/mama kedvence –

akinek az lesz a „büntetése”,

hogy felnőtt életre képtelen

óriáscsecsemő, infantilis lesz,

vagy lezüllő szenvedélybeteg…

Kapunyitási pánikja, a szabad

élettől való rettegése miatt

meg is érdemli…

?

Amit

erővel

elvesznek,

azt a jósors visszaadhatja,

de az önként lemondott jogokat

már nagyon nehéz visszaszerezni –

pl. feladni a kivívott szabadságaidat

az átmeneti, de bármikor visszavehető

viszonylagos jólétért, nyugalomért cserébe…

(lásd pl. a magyarságot 1956/1989 után…)

?

A nép ellensége

Ibsen drámája egy közíró polgárról,

aki nem hajlandó elhallgatni az igazságot,

aminek kiderülése a városa rövidtávú érdeke

ellen van: eltűnne az idegenforgalmi bevétel –

hajtóvadászat, lejárató kampány indul ellene,

állását veszti, még családja is elfordul tőle…

Biztos, hogy efféle pályára szeretnél menni,

hisz ma éppúgy poklot járhat a dudás…

?

Aki

sohasem

egyértelmű,

mindig hagy magának

egy-két menekülő utat, hogy

ha rosszul sülne el a mondata,

vagy másként alakul a helyzet,

könnyen kimagyarázkodhasson…

Nem mond se igent, se nemet –

így ő sem tud magán kiigazodni…

És írásba végképp nem ad semmit…

?

Vagy

mindened,

lakod-ruhád,

szürke-fekete,

ami most a sikk,

a parvenüs divat –

vagy pedig csiricsáré,

eklektikus ízléstelenség…

Mert annyira asszimilálódni,

befogadást nyerni akar, hogy

szégyelli, megtagadja a saját,

szerves műveltségét, kultúráját…

?

Elszürkülő

Hamis bankó

a prímás homlokán:

neki húzza a szürkék hegedűse –

engedett a középszer nyomásának,

mert kicsit sem akart kilógni a sorból,

és így hagyta elfakulni az egyéni színeit…

Olyan lett, mint egy sorozatgyártott biorobot…

?

Ő

egy

ún. kincstári optimista,

megélhetési kényszerből,

fizetésért, jutalmat remélve –

de aki amúgy, félig titkon,

sőt leittasodva már nyíltan is

egy mély, elvi alapon pesszimista…

?

Ha nincs

happy end,

nem „operett”,

akkor már nem is

érdekel ez/az a film –

hisz a bölcs népmeséknek is

az a vége, hogy boldogan éltek…

(„csak” pont azt nem fogod fel, hogy

odáig milyen bátorságpróbákat álltak ki,

amikben megedződött, épült testük-lelkük…)

?

Aki

nem

hiszi el, hogy

már éppen csak

az ő „ádáz” ellensége

mond valami igazat róla,

így sem húz hasznot belőle

(ő a hízelgő barátaira hallgat,

az ellenséget meg csak gyűlöli,

attól dafke semmit nem tanul…)

?

Aki

a reggeli

frivol csevegő

rádió-műsorból

felkapott „eszmével”

estig valahogy még kihúzza?

Akkor meg jöhet a piás illumináltság…

a megvilágosodás helyett az elsötétedés…

?

Aki

eszméletlen –

nincs magánál,

ájultan fekszik/él,

csak egy magatehetetlen,

akaratnyilvánításra képtelen test.

Nem eszmél, ébred rá, hogy ki ő,

mire van teremtve. mi lenne a dolga stb.

?

Eszme

Akinek nincsenek

eszméi, vonzó ideáljai –

vagy ami még ennél rosszabb:

akinek csak rögeszméi vannak,

amitől még az isten se tántorítja el…

Vagy a költővel szólva: „eszmélnél,

de eszme már csak az övé jut eszedbe…”

(llyés. Gy.: Egy mondat a zsarnokságról)

?

Nem

ő megy

el a hegyhez,

ha látni akarja,

ő nem Mohamed,

majd ő jön el hozzá:

ölbe tett kézzel várja

amíg bele nem őszül

és meg nem unja…

?

Minden

egyes napod

egy folyamatos és súlyos

vészhelyzet, amit túl kell élni?

(A hiba nem a te készülékedben van?)

Úgy rohangálsz, száguldozol, mint aki

épp vizet visz a már majdnem szomjan halónak…

Mint aki örökkön bizonyítási kényszerben van,

hogy ő milyen nagyon fontos lény/munkát végez…

?

A

hiba

az ön készülékében van…

Ha pl. a szemüvegeden pl.

egy piszok, egy folt van,

akkor azt hiheted, hogy

a világban van a hiba.

Ha netán sötét az üvege,

akkor mindent sötétnek látsz.

És a pesszimista magára

operált fekete szemüvege…

?

Aki

egy nyárspolgár,

egy konformista,

egy statisztikai átlag –

aki azért olykor-olykor,

legalább a fordított napon

egy kicsit azért különcködik,

majd a többi hétköznapokon

ott folytatja, ahol abbahagyta…

?

Homo

Mohó

Sokat markol

és keveset fog,

netán minden helyett semmit

Sokat akar a szarka, de letörik a farka…

Vagy a kincsesbarlangban, mint a mesében,

megrészegedik, és elfelejti a jelszót,

és így az végleg rá is zárul, vagy

csak addig, míg jönnek a rablók…

?

Aki

nagyobb

kockázat nélkül

akarna, illetve szeretne

nagy, sőt óriási üzletet kötni.

Így lesz szélhámosok prédája…

A „szabad piacon” ez esélytelen,

de ha a kormánypárt-állam segíti,

akkor monopolhelyzetből diktálhat…

Ennek azután másként fizeti meg az árát,

ha kiesik a kegyenc pozícióból, mélyre zuhan…

?

Aki

csak egy

tornából is

felmentett nyápic –

egy önmagát alkalmatlanná

minősítő „katonaszökevény”,

egy már eleve dezertáló, aki

nemhogy a nagy hazáját, de még

a kis házát és a családját sem

képes senkitől sem megvédeni…

?

Aki

nem

gondolt

merészet, nagyot,

és nem tette fel rá életét:

nyomtalanul válik semmivé…

Legfeljebb bebalzsamozott,

mumifikált teste „éli túl” …

Meg az elrettentő példája…

?

Aki

fedezve

tetézi a bajt –

a behunyt szemű,

a struccpolitikát folytató…

Akinek a szőnyeg alá sepert

sok, halmozódó „szemét” miatt

előbb-utóbb a lába, sőt nyaka stb. törik…

?

Aktív,

amúgy

jószándékú

be-avatkozásod

csak növeli a bajt:

táp-olajat öntesz a tűzre:

pl. elmérgesedik, elfajul a vita,

és veszekedés, sőt verekedés lesz…

Vagy úgy szembesít az élethazugsággal,

hogy épp az ártatlan lesz tragikus áldozat,

amit Ibsen Vadkacsa című művében ábrázol…

?

Aki

sohasem

szólal meg,

hogy ne fájjon

az ő fejecskéje –

inkább csak a szíve…!?

Ne szólj szám, nem fáj fejem…

Óvatosan-közönyösen elnézni

a rosszat, az igazságtalanságot?

Vagy legfeljebb titkon remélni:

azt majd más valaki szóvá teszi…

Miért pont az ő fejét verjék be?

?

Aki

sohasem

szólal meg,

hogy ne fájjon

az ő fejecskéje –

inkább csak a szíve…!?

Ne szólj szám, nem fáj fejem…

Óvatosan-közönyösen elnézni

a rosszat, az igazságtalanságot?

Vagy legfeljebb titkon remélni:

azt majd más valaki szóvá teszi…

Miért pont az ő fejét verjék be?

?

Közönyös

be nem avatkozásod

lelkiismeret nyugtatóan

muszáj megideologizálni:

pl.: az a szomszéd magánügye,

hogyan neveli: üti-veri gyerekét

(hisz „nem vagyunk egyformák” …)

Így kerülöd ki a konfliktusokat –

így lassan, de biztosan leépül önbecsülésed,

és pont a gyereked előtt is szégyenkezhetsz…

Bölöni Farkas Sándor: Napnyugati utazás/Napló (Helikon Könyvkiadó, 1984) -  antikvarium.hu

Vörösmarty Mihály

SZÓZAT

Hazádnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze;

Itt élned, halnod kell.

.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet

Egy ezredév csatolt.

.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai.

.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink

A hosszu harc alatt.

.

És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán.

.

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:

„Egy ezredévi szenvedés

Kér éltet vagy halált!”

.

Az nem lehet hogy annyi szív

Hiában onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.

.

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

.

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,

Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll.

.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,

Népek veszik körűl,

S az ember millióinak

Szemében gyászköny űl.

.

Légy híve rendületlenűl

Hazádnak, oh magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

1836

A nemzet csinosodása · Kármán József · Könyv · Moly

pppppppppp

Irínyi József - Könyvei / Bookline

Csak az ember lehet

a boldog élet helyett

egy ön és társ-sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

Irínyi József: Dicső napok I - III. | könyv | bookline

ppppppppppppppppppppppppppp

Könyv: Kármán József: FANNI HAGYOMÁNYAI