kb. 25 perc olvasás

Eugéniusz:
Életminőség-vizsgáló tükör IX.
Egy mondat a bölcs vagy balga,
és boldog vagy boldogtalan lélekről
Ősrégi-új intelmek magyarán szólva

Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

Légy szorgalmatos.
– Magyar közmondásokban. –
Eszed bunkójára adnám mostan szavam,
Ha falra nem hánynám a borsót hasztalan,
S te hátad mögé nem hányod beszédemet;
A hallgatás ugysem töri be a fejed.
.
Vigyázz tehát: külömb ember légy apádnál,
Több eszed legyen az esküdt sapkájánál;
Kárán bolond tanul, vesd okosan latra,
Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.
.
Idejében fogd meg fülét a dolognak,
Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,
Hogy ott is arathass, a hol nem vetettél,
A ki korán kel fel, könnyen aranyat lél.
.
Kit nyúl után bottal vernek, mint agarat,
Ha Bécsbe hajtják is, az csak ökör marad,
Ki naphosszat legyet ver csak a lábszáron,
Amit a réven nyer, elveszti a vámon.
.
Akinek minden nap: szent Heverdel napja,
Restelni is restel, a falat támasztja;
Nem győzi czérnával, más tüzénél fütöz,
S kapkod majd, mint Bernát egykor a ménkühöz.
.
Azért legelőbb az öreg Á-t ismerd meg,
Ne légy téli diák, nyári kocsis, gyermek!
Mer különben ugyan téli lészsz üressel,
Az érett ész nem egy napi munka, hidd el.
.
Magról kel a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,
Hangya-nyom idővel megtetszik a kövön,
De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,
Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem.
.
Törd meg a diót, ha belére van vágyad,
Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,
Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,
Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom.
.
Légy magadnak bátyja! s okosan előre.
Kinek bő az idő, még kifogy belőle,
Vedd fontolóra, hogy a rest kétszer fárad,
A sült galambra meg szád hiába tátod.
.
Véges-végezetre: egy szó annyi, mint száz,
Embernél a munka, Istennél az áldás,
Tégy, s sohsem tudod meg, mily nagy ur a szükség,
Mert bölcseséged lesz legjobb utiköltség.
Mindszenthy Gedeon

p 1
p
p Akinek
p a rosszul
p kiválasztott párja
p nem részben, de teljesen
p hasonló/ellentétes hozzá/vele…!
p (Az ellentétek vonzzák egymást,
p hasonló a hasonlónak örül – de nem ennyire…!?)
p
p Aki,
p ha nem sikeres
p a havi feleségvizsga,
p konyhában, ágyban stb.,
p akkor akár ki is toloncolja
p megbukott nejét a házukból…
p
p Aki,
p ha hitvese
p nem felel meg
p mindenben az eszménynek,
p de egy esendő, gyarló lény
p úgy nyomban tovább áll/keres…
p
p Aki,
p ha elvette
p az eladó lányt,
p akkor Ő a magántulajdona,
p így vele bármit megtehet „birtokával”…!?
p
p Aki
p egy minden
p konfliktust és
p így konfrontációt
p csak kerülő férfi/nő:
p mire tiltakozna, már régen
p egy papucs vagy ingyen cseléd
p
p Aki,
p ha naponta
p bele is döglik házasságába,
p ezt a pár évtizedet még kibírja:
p majd „odaát” ezért nagy jutalma lesz…!?
p
p Aki
p hogy repülhetne,
p ha rosszul választott társa
p az éj leple alatt megnyirbálja szárnyát?
p Olyan, mint egy sárban vergődő albatrosz…
p
p Egy
p királyi madár, sas
p nem kapkod legyek után:
p de ő fénytelen harcokban
p lassan, de biztosan felőrlődő, elkopó…
p
p Aki
p hogyan is repülhetne,
p szárnyalhatna magasra:
p az élet-léghajó tele fölös-
p káros, kidobni sajnált ballaszttal
p
p Vak tyúk
p is talál szemet?
p De legalább tudná:
p mit is keressen és körül-belül hol is
p Időrabló keresgélésekkel tékozolja drága idejét…
p
p Aki
p nem is egy
p talentumot kapott,
p de vagy mélyre elásta,
p (hogy így megőrizze azt)
p vagy pedig eladta az ördögnek…
p
p Akit,
p mint
p mindenkit
p a Jóisten
p gyémántnak teremtett,
p de ő lomhaságból, henyeségből
p csak nyers, csiszolatlan „drágakő” maradt
p
p Aki
p vagy sárban ragadó,
p abban disznók módjára
p kellemesen dagonyázó nem igazgyöngy-ember,
p vagy a Napba belerepülve szénné égő istenkísértő…
p
p Aki
p egy feleslegesen,
p sőt mi több: károsan hősködő
p bizonyítási kényszerből hazardírozó:
p a gyávaságát cáfolandó, a bátorságát
p bizonyítandó istenkísértő vakmerősködő…
p
p Aki,
p ahogy
p szinte bárki
p kimenthetné
p a folyóban fuldokolót,
p de mindenki csak közönyös:
p miért pont én, hátha a mélybe ránt!
p
p Aki
p az életmentő
p érdemrend reményében
p ott vizslat a folyó parton,
p hátha most éppen beleesik valaki
p
p Aki
p úgy akar
p a szerelmének
p imponálni és bizonyítani,
p hogy életveszélybe sodorja,
p és majd akkor Ő kimenti (vagy nem)
p
p Aki
p önként is
p átadja át a javait –
p nem kell ide trükkös lopás
p vagy netán erőszakos kirablás:
p (pumpoló parazita, biztosítási ügynök,
p mesés befektetéssel kecsegtető csaló,
p „filantróp” álalapítványnak gyűjtő stb. stb.)
p
p Aki
p nem lesz
p senki mástól függő,
p lesz ő így is önellátó:
p szellemi Robinzonként
p te dicsérd és jutalmazd,
p vagy épp büntesd te önmagadat
p
p Aki
p soha
p nem marad
p senkinek se „adósa” –
p sőt: a rosszat duplán
p fizeti vissza, torolja meg!
p (beindítva így az ördögi köröket…)
p
p Aki
p csakis
p az eszére,
p nem a szívére hallgat:
p a lex talio törvényét követve
p fogat fogért, szemet szemért –
p ha így hamarosan meg is vakul ő is…
p
p Akinek
p ha ló nincs,
p a szamár is jó
p még az egyszeri élete
p legfontosabb területein is:
p ő egy holtáig is alább-adó
p hivatási/házassági stb. megalkuvó…
p
p Aki
p a halandósága miatt
p egy non stop istenkáromló,
p miközben életuntan fecsérli
p a véges/rendelt, s ezért drága idejét
p
p Aki
p a jó hagyományt
p őrző, éltető, megújító
p viselet/viselkedés helyett
p egy ostoba divat/idegenmajmoló
p (mire észbekap, már túl késő lehet)
p
p Akinek
p jaj lesz,
p fogának csikorgatása
p ha könnyűnek találtatik:
p mert eljön a megmérettetés,
p ahogy a végső is, az utolsó ítélet…
p
p Aki
p kényelmét mentve
p veszti el az életét:
p nincs nyomasztóbb életérzés,
p mint furfangosan önkímélt léte
p elviselhetetlen könnyűsége…
p
p Aki
p hagyja,
p hogy a „jóbarátja”
p önáltatásra hízelegje,
p nagy hülyeségre biztassa,
p téves életpályára ösztönözze,
p vagy istenkísértésbe hajszolja bele…
p
p Akinek
p igaz jóbarát helyett
p még jó esetben nincs senkije –
p de a jóval gyakoribb rosszban:
p csak egy álcázott parazita álbarátja
p
p Akinek
p jó egészség helyett
p élete krónikus betegségek,
p így fölös-káros szenvedések sora,
p mert nem meri a valódi, lelki okot keresni,
p mert nincs bátorsága őszinte önismeretre,
p és radikális életszemlélet/mód változtatásra
p
p Akit
p előbb sokkol
p a hazug bér-média,
p a gyártott vírusmumus,
p és páni félelme meg is betegíti,
p majd közpénzen beoltja magát ellene,
p ha a nagy többség is ezt tesz, ő miért ne,
p majd meg, akár életfogytig is ettől koldul…
p
p Aki
p azt hiszi, hogy
p ő maga az érdekében cselekszik,
p amikor a média hipnózistól elkábítva,
p a neki rosszat akaróknak engedelmesen
p éppen szorgosan vágja a fát önmaga alatt…
p
p Aki,
p ha már
p kór-házban született,
p akkor nem otthon, szerettei körében,
p – ép elmével búcsúzva, végrendelkezve stb. -,
p de ott is akar – elkábítva, egyedül – meghalni…
p (hátha van a halál ellen orvosság, műtét stb. stb.)
p
p Aki,
p hiába
p közel a vég,
p nem a lelkét békíti,
p nem dolgait rendezi,
p nem az örökösöket igazítja,
p hogy bölcsen osztozkodjanak,
p de új csodaszert stb. stb. kajtat
p
p Aki
p nem akarja
p elviselni, kibírni
p a gyógyulási(!) fájdalmat:
p inkább az öngyilkosságba menekülő,
p vagy az úgynevezett eutanáziára bazírozó
p
p Aki
p dogmatikus,
p ill. „humánus”
p nagy „keresztény”
p és „ezért” a harctéren
p kínszenvedő bajtárstól
p a kegyelemdöfést megtagadó…
p
p Aki
p olyan
p „jó” édesanya:
p csak nem engedheti,
p hogy az egyszem fiúgyereke
p egy vadidegen nőt vegyen el,
p és így végleg elszakadjon tőle
p
p Aki
p mostohán,
p csak ridegen
p parancsolgat a kicsinyének,
p egy tekintélyuralmi atyáskodó,
p pedig ő ugrott volna egy jó szóra nyomban
p
p Az
p „önfeláldozó” anya,
p neki lesz házimunkától és
p más kötelességtől megkímélve
p jól elrontott, életképtelen gyereke…
p
p Akiről,
p ha a szerencse
p kereke fordul vele,
p és ez elkerülhetetlen,
p az őt nem megedzi, de
p inkább kétségbe esik:
p azonnal kiderül/borul
p az ő jellem(gyengeség)e…
p
p Aki
p kiszekíroz
p téged a világból:
p ő a kákán is csomót kereső
p (öneláruló: egy önmagával elégedetlen
p notórius kárhoztató, bűnbakkerső stb. stb.)
p
p Akinek
p a kölcsönösen
p előnyös, hasznos
p állat-barátok, sőt
p tanítómesterek helyett
p se kutyája, se macskája,
p vagy épp egy mizantróp állatbolond,
p aki a gyerekét vagy az unokáját pótolná…
p
p Akinek
p a szilárd elve:
p legyen igazság,
p akár mindenáron,
p így még akkor is, ha
p bele is pusztul a világ,
p de még a család, az előszerettek is
p (lásd pl. Kohlhaas Mihály történetét)
p
p Aki
p se magát,
p se szeretteit
p nem meri szembesíteni
p a fájdalmas igazságokkal –
p (persze irgalmasan, jókor,
p esetleg humorral érzéstelenítve stb.)
p aki rosszul szereti magát és társait…
p
p Aki
p nem érzi,
p „nem tudja”, hogy
p – noblesse oblige –
p több talentuma, hatalma stb.
p őt többlet adásra is kötelezi,
p és igazán őt is csak ez boldogítaná…
p
p Aki
p amit
p jól megtanult
p és nagyon jól tud,
p azt pont rosszul tudja,
p viszont ezt meg igen jól csinálja
p (pl. a summa cum laude végzett,
p és amúgy lelkiismeretes stb. orvos.,
p de a protokoll kényszerzubbonyában)
p
p Akit
p az állami iskolában
p a létfontos elsajátított helyett
p csak sok fölös-káros, hamar lepergő,
p de addig sok helyet elfoglaló álismeret,
p netán rossz tudás „gazdagít”, vagyis terhel…
p
p Aki
p beletörődik,
p hogy gyerekét elvegye az állam,
p és csak este/hétvégén láthassa őt,
p amikor behajtja rajta a házi feladatokat…
p (szinte megvalósul Platón Állama/utópiája…)
p
p Aki
p annak örül,
p hogy a bölcsődétől
p a bölcsészkarig másra,
p az államra háríthatja át
p gyereke nevelését/tanítását:
p aki bölcs, csodagyerekből így
p hülye-gyerek/balga felnőtt lesz…
p
p Aki,
p ha egyszer
p már kinevették
p a tanárnak nyalizó
p birka osztálytársai
p amikor még egyszer
p „hülyeséget” kérdezett,
p azóta már csak bambán hallgat…
p
p Aki
p egy mindenre
p kíváncsi gyerekből lett
p az elvárásokhoz igazodva
p egy érdeklődés-hiányos
p kiégett, fásult, lebutult felnőtt…
p Az is rossz, ha eminens diák lesz,
p de az se jobb, ha renitens nebuló,
p aki csak szabotáló, de nem autodidakta…
p
p x
Benedek Elek
Emlékversek I.
1. Nézd a hangyát, mily szorgalmas,
Parancs nélkül dolgozik,
Reggel kezdi, este végzi,
Sohasem unatkozik.
S rendes az ő munkája:
Járj tanulni hozzája.
.
2. Szeretnéd, ugye hogyha volna
Egy aranyszőrű kis lovacskád?
De azt ugyebár nem szeretnéd,
Ha volna benne nagy makacsság?
.
3. A bátorság nagy ékesség,
Ha jár vele szívnemesség.
Enélkül a bátorságod
Jóra csak ritkán használod.
.
4. Szép tulajdonság a figyelmesség,
Csak semmi folt rajta ne essék,
Vigyázz, hogy többet rád ne mondhassák:
Van egy folt rajta: a makacsság.
.
5. A munka a lelket nemesíti,
Száraz kenyeret megédesíti.
Ki dolgozik, édes a pihenése,
Édes az álma, az az ébredése.
.
6. A szeretet drága kincs,
Földön ennek párja nincs.
Oszd meg mással, mégse fogy,
Sőt így lesz az még nagyobb.
.
7. Az alattomosság nagy szégyen,
Szavad s tetted hát nyílt légyen.
Bármit teszel, Isten látja,
Légy az igazság barátja.
.
8. Szolgálatkész vagy: no, ez szép dolog,
Ám ehhez én valamit gondolok:
Szívből s nem színből vagy az, ugyebár?
Dicséret néked úgy méltán kijár.
.
9. A madár sem repdes céltalan,
Az ő útjának mindig célja van.
Reggel, ha ébredsz, mondd: ma jó leszek.
De légy is az. Meglásd, hasznát veszed.
.
10. A folyó vize lassan folydogál,
Szép csendesen foly, soha meg nem áll,
Mossa a partot, merre elhalad,
Lásd, munkát végez, habár nem szalad.
.
11. Kék ibolyácska a bokor tövében,
Elbújik, mint gyermek anyja ölében;
Ott áll szerényen, nem beszél magárul,
S te mégis rátalálsz az illatárúl.
.
12. Nem az a szegény, kinek pénze nincs,
Hanem kinek munkára kedve nincs.
Ki dolgát végzi szépen, rendesen,
Gazdag lesz, mert elégedett leszen.
.
13. Szépben, jóban előljárni,
Nógatásra sosem várni:
Hogyha ennyit megtanulsz,
Az életben boldogulsz.
.
14. Maradj kitartó a szorgalomban,
S haladsz előre jobban és jobban.
Így tesz a méh is, pedig, óh, nézzed,
Másoknak gyűjti a lépes mézet.
.
15. Hogyha teszel szívességet,
Úgy tedd, hogy jól essék néked.
Mert bizonyos, mint a halál:
Mi szívből jön, szívhez talál.
.
16. Szófogadó gyermek
Kedves Isten előtt,
Éjjel-nappal nézi
Nagy szeretettel őt.
.
17. Feneketlen sár a hazugság,
Nehéz kimászni ám belőle.
Jó emberek, ha ki is húzzák,
Sáros marad örökre tőle.
.
18. A szamár lusta állat, de mert rúgni tud,
Azt hiszi a bolond, megél rugásbúl.
Az ám! Rúg a ló is, de ha kell futni: fut.
De meg is él ám a ló futásból!
.
19. Az igazi erős ember nem verekszik,
Másnak az útjából kitérni igyekszik.
Az az ő erénye, hogy a gyengét védi:
Isten ezért adta a nagy erőt néki.
.
20. Gyenge tehetség is erős szorgalommal
Hogyha szövetkezik, siker jár nyomába.
Ne félj, ha a siker nem látszik azonnal,
Te csak tanulj, fiam, nem tanulsz hiába.
.
21. A makacs gyakran árt magának,
Ellensége saját javának.
Baj bajra éri, nem tudja, mért.
Megsúgom én: makacs volt, azért.
.
22. Csendes gyermeknek kevés a szava,
De e kevésnek van aztán sava!
Sokkal többet ér ám egy-két okos szó,
Mint az üres beszéd, bárminő hosszú.
.
23. Gazdagság, szépség mind mulandó,
Fitogtatni ezt nem érdemes…
Csak a jóság a maradandó,
Örök ez, vége sohase lesz.
.
24. Nem vagy első, sem utolsó,
Középen állsz. Jól van így.
Nem ér téged akkor zokszó,
Nem bánthat meg az irigy.
.
25. Oly érdekes, oly szép ez a világ,
Oly sok szépséget láthat, aki lát.
Ne hunyd be szemed, bátran nézz körül,
S meglátod majd, a szíved mind örül.
.
26. Hiába mutatod magad többnek,
Mint vagy valóban,
Hibát az emberben is felfödnek,
Nemcsak a lóban.
.
27. A szerényt később veszik észre,
Mint azt, ki sárt dob a fehér mészre.
Jó sokáig meg nem látják,
Jó messziről elkerülik,
De hogyha egyszer meglátják,
Annál jobban megbecsülik.
.
28. Sok beszédnek sok az alja,
Megunja ám, aki hallja.
A jóból is sok a sok:
Így tartják az okosok.
.
29. Mondják, finom vagy, kedves, előzékeny,
Igaz gyönyörűség hallani ezt néked.
Mert csak aki látott sok durvaságot,
Tudja megbecsülni az ildomosságot.
.
30. Volt egyszer egy kis lány,
Ki a dolgot unta.
Az volt a vallása:
Ne dicsérd, ha munka.
De a hanyagságot
Végre megunta,
S ez lett a vallása:
Nincs jobb, mint a munka.
(folyt. köv.)
*
p 2
p
p Aki
p kíváncsi
p a celeb hálószoba titkaira,
p de amire már egyáltalán nem:
p pl. szülőföldi flóra és fauna stb.
p
p Aki
p az ököljog
p feltétlen híve marad,
p pedig közben már „felnőtt”:
p az lesz a vezér és annak lesz igaza,
p aki itt és most köztük a legerősebb…
p
p Akinél
p a lokális
p tevékeny közélet,
p civil kurázsi helyett
p legfeljebb csak pótcselekvő
p globális álpolitizálgatás marad…
p
p Akiből
p az imádott „mestere”
p vagy szektavezére stb.
p csak egy gyenge imitátort,
p vagy rajongót nevel magának
p
p Aki
p egy híres ember
p született/kiképzett
p önkéntes hasonmása
p és így: dublőrje lesz/marad
p (vagy hasonmás versenyekre edz)
p
p Aki
p az a „vádalkus”:
p aki önmagát mentendő
p felmondja a bajtársiasságot,
p beárul, ill. csinál másból tettest, bűnbakot
p
p Aki
p nem döbben rá,
p és barátai se intik
p hogy hipnotizálva-manipulálva
p feladta igaz önérdekei akarását,
p „önként” lesz egy önvesztő balek,
p aki bábuként egy dróton rángathatnak…
p
p Aki
p „sorsközösség” párti –
p az irigy egyetlen „drága vigasza”:
p dögöljön meg a szomszéd tehene is
p (későn döbben rá: akkor így ő is éhenhal)
p
p Aki,
p ha morcos,
p leleményesen, kreatívan
p elrontaná más jó kedvét,
p megkeserítenéd a szája jó ízét,
p hogy így legalább együtt szenvedjenek…
p
p Aki
p még
p a kerítésen daloló
p fülemile hangjáért is
p ádázul, költekezve pereskedik
p a török átkos rossz szomszédjával,
p pedig a jó szomszédság mekkora áldás lenne…
p
p Aki
p soha nem éber,
p ő egy aluszékony,
p álomkóros, bamba
p támolygó, kóválygó stb.:
p mintha álompor lenne a napi italában….
p
p Aki
p egy ön-élve-boncoló,
p vagy pedig oly rossz lelkiismeretű,
p hogy nem csoda, ha így alvászavaros,
p mert soha nem alussza az igazak álmát,
p aki így ébrenlétekor is csak max. félember…
p
p Aki
p életgazdagító,
p lélektisztító szép,
p remek műalkotás
p értése és élvezete helyett
p csak lélekölő moslékot, szennyet,
p vagy illúzióba ringató giccset fogyaszt
p
p Aki
p olyan, mint
p egy farizeus:
p kívül illatosított,
p és fehérre meszelt,
p de belül büdös, rothadó…
p
p Aki
p a szabadidős/
p vasárnapi vallásgyakorló,
p egy önáltató álszent, de aki
p legalább közvetve buzgón hódol az erény előtt
p
p Akik
p nem együtt-,
p de csak békés
p egymás mellett élők, (el)táncolók –
p közösülésük a csúcs: a páros önkielégítés…
p
p Aki
p nem tudja,
p hogy ezt teszi:
p távolítsd, vadítsd el
p (potenciális) szövetségeseid:
p és másban soha meg ne bízz,
p csakis, kizárólag önmagadban!
p
p Aki
p eszerint él:
p szaporítsad,
p sőt növeszd magadban nagyobbra
p ádáz(nak vett, nem baráttá tett) ellenségeidet,
p és akkor így majd értékesebb lesz a győzelem is…!?
p
p Aki
p előre felnagyítja
p az ellenfelét, riválisát,
p így majd menthetőbb lesz
p a kishitűen várható vereség…
p
p Aki
p destruktívan rivalizáló:
p aki erőit nem önfejlesztésre fordítja,
p nem jelenlegi szintjét akarja felülmúlni,
p de ezeket a másik gáncsolására herdálja el…
p
p Ő
p csak rosszat
p tanult az állatoktól,
p illetve mind abból, amit
p antropomorfan vetítünk:
p ökörkövetkezetes, gyáva nyúl,
p ravasz róka, gerinctelen, kaméleon stb.
p
p Aki
p soha nem
p akar kilógni a sorból,
p hagyja magát uniformizálni,
p átlag nyájbirkává idomítani,
p konformista nyárspolgárrá tenni…
p
p Aki
p kétségbe esik,
p ha valamiben is
p eltér a véleménye/életformája
p a vélt/látható nagy többségétől,
p ekkor pánikszerűen visszaigazodik…
p
p Aki
p oly hiú
p és hasonlítani akaró, hogy
p az őt ezért kínzó bajuszhiánya miatt
p a vagyona szélhámosok martaléka lesz…
p
p Aki
p öncélú különcködő,
p (különbözz mindenáron),
p vagy aki úgy kompenzál,
p hogy nappal nyárspolgár,
p de éjjel meg egy csodabogár!
p
p Aki
p már akkor
p nem élt hiába,
p ha pár percig/napig
p híres, értsd: hírhedt lehet:
p ő például a feltűnősködő botrányhős
p
p Aki
p mintha
p tetszhalott lenne –
p annyira nem ad életjeleket…
p Ami pl. egy medvetámadáskor
p a túlélését segítő taktika lehet,
p de életstratégiaként önpusztító…
p
p Aki
p teljesen
p beolvad környezetébe:
p folyamatos a mimikri,
p mintha ő itt sem lenne…
p (ez szklerózis multiplex vészjel:
p de ő nem érti – ő csak eltűnik
p a háttérben, nem ér a neve…)
p
p Aki
p véges lelki erőit
p önépítés, önjavítás helyett
p pont a legrosszabbra fordítja:
p önigazolás/panaszkodás/önsajnáltatás…
p
p Aki
p a tanmese,
p példabeszéd,
p fabula hallatán
p másokon felettébb
p szörnyülködik vagy nevet,
p de hogy saját balgaságán derüljön?
p
p Aki
p jobb ügyhöz
p méltó buzgalommal
p olyan célért áldoz fel majd mindent,
p aminek az elérése neki felesleges, sőt
p egyenesen károsan terhes, romboló stb.
p Pl. a státusz szimbólumként vett autója
p uzsora kamatjaira még a lakóháza,
p s vele családi otthona is rámehet…
p
p Aki
p olyasmikért
p vállal alja/túlmunkát,
p (ami őt lelkileg is leépíti)
p amire nincs is szüksége,
p vagy csak baj, gond van vele,
p ráadásul emiatt alig van otthon,
p s csak alva láthatja a gyermekeit…
p
p Aki
p nagyon rossz
p vásárt csinált:
p egy nap álvágy-kielégítő dolce vita,
p majd jöhet a sok év börtön, stigma, priusz…
p (lásd például a Kis Valentino című filmet…)
p
p Aki
p a testvére
p szerencséjét irigylő telhetetlen,
p aki a kincses-barlangban eszét
p és életét veszti: az neki a koporsója is lesz
p
p Aki
p önként megy
p gyökeret vágva
p egy nagyobb (fekete) kenyérért
p a számkivetésbe/száműzetésbe,
p jöttmentnek a messzi idegenbe…
p
p Aki
p teljesen,
p egész éltére
p lebénítja az a gondolat, hogy
p ő valami bolondságért nevetséges lehet…
p Ezért komor élete mentes minden ilyesmitől –
p csak semmi tréfálkozás, mókázás, „hülyéskedés” …
p
p Aki
p szerint
p mindenki halandó, kivéve őt –
p csak az ő halála elképzelhetetlen:
p ő ezért mindenre ráérő, bármit halogató,
p így az alkalmas időben tehetségét sem gondozó…
p
p Aki
p büszke rá,
p hogy embernek született,
p és így szabad az akarata,
p de ha éppen rosszat tesz/hagy,
p akkor háborog és káromol:
p az Isten miért engedi ezt?
p
p Aki
p szerint
p a teremtés botránya
p az ember halandósága! –
p de amúgy meg dögunalom
p a hivatáskerülő, henye élete,
p és nem figyel, törődik halhatatlan lelkével…
p
p Akinek
p az egész élet
p csak egy nagy játék:
p bármi visszacsinálható,
p nincs irreverzibilis kár,
p mindig kérhet új életet stb.
p
p Aki
p nagyon
p nem érzékeli
p a „rendelt időt” –
p ő vagy nagyon előre siet,
p vagy elkésik, elmulaszt stb.
p
p Akinek
p ma is a fejére
p eshet egy tégla:
p ezért ki se megy a házból –
p ő a halálfóbiás örök rettegő,
p a raktárra aggódó önbetegítő…
p (Vagy életcsonkító: aki nem szül,
p mert annyi baja lehet a gyereknek…)
p
p Aki
p rossz „elvi”,
p presztízs-okokból
p megy bele a sok önfelőrlő
p piti, piszlicsáré csetepatékba
p
p Aki
p egy rossz
p pillantásra lecsap,
p és maximumot hoz ki
p a „sértésből”, az „inszinuációból”:
p akár még kard/pisztolypárbajt is,
p és nem csak első, de utolsó vérig…
p
p Aki
p bár nincs
p vészhelyzet,
p de mégis belepusztul,
p ha nem lehet mindig
p ő az igazság bajnoka,
p ha nem derül rögtön ki,
p hogy neki van/volt igaza…
p
p Akinek
p az orvosa mindig
p jobban tudja, mint ő,
p hogy éppen mije, és hogyan fáj
p és mikor érzi már jobban magát…
p (ahogy a paternalista állam is,
p hogy mi szolgálja az ő javát –
p a javát akarja, é el is veszi…)
p
p Aki
p úgymond
p katonás férfi,
p aki csak akkor könnyezik,
p ha nagyon sok hagymát pucol?
p Szégyelli a sírást, és így nem könnyebül…
p
p Aki
p kártya- és légvárakat
p építgető önáltató, önbecsapó,
p akinek a profi segítője még lakbért is kap…
p
p Aki
p partra vetett
p vergődő halként
p nem éltető közegébe,
p a vízbe lubickolni vágyó –
p de csak egy kis simogatást váró
p
p Akinek
p a kevesebb
p jóval több lenne:
p így a sok helyett semmije se marad:
p mert túl sokat akar a – tolvaj – szarka,
p de nem bírja a farka, azt is veszti, amije volt…
p
p fennaz ernyő,
p de nincsen kas
p Világraszóló lagzit tart:
p pár napig a dínom-dánom,
p majd meg a sok szánom-bánom
p
p x

Benedek Elek
Emlékversek – II.
(folytatás)
31. Ha lát az Isten hanyag gyermeket,
A fényes kék ég fellegbe borul.
És szól búsan a fellegek megett:
Óh, gyermek, mért élsz ilyen botorul!
.
32. A finom lelkű mind érzékeny,
Elrejti búját, nem közlékeny;
Komoly, ahol kacagnak mások,
Nem érti őt meg, aki vásott.
Faóriásként messze látszik,
A villám csak körötte játszik;
Nem csak játszik, le is csap rája,
Mert ő az erdő legszebb fája.
.
33. Az igazi szeretetért rendszerint
Igaz szeretettel fizetnek.
Ápold magadban ezt a szép erényt,
Boldog, ki szeret, s kit szeretnek.
.
34. Ha kővel dobnak, dobd vissza kenyérrel,
Amit jónak gondolsz, attól ne térj el.
Ha bánt a rossz szívű, te őt ne bántsad,
Isten feljegyzi ezt, s jó lesz irántad.
.
35. A jóért mindig jóval fizetni,
Ki velünk jót tesz, híven szeretni:
Kevesen tudják ennek titkát.
Annál szebb erény, mennél ritkább.
.
36. A sok beszéd még nem bölcsesség,
Vigyázz, nehogy szemedre vessék:
Beszélni beszél sokat, de sokat,
Tenni keveset tesz, azt sem okosat.
.
37. Szegény vagy gazdag: mindegy őneki,
Az Írás ezt így magyarázza.
Csak arra néz: jó vagy-e? A jót szereti,
De a kevélyt, azt megalázza.
.
38. Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája,
Szomorú, ha nincsen dalos madárkája.
Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne?
Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!
.
39. Áldjad a jó Istent, ki bő kegyelmébűl
Ésszel, szorgalommal megáldott gazdagon.
Ne feledd, hogy az ő segedelme nélkül
A legjobb földek is maradnak parlagon.
.
40. Árva bizony, árva, kinek anyja nincs,
Árvább bizony, árvább, kinek apja sincs.
Sokkalta árvább az, kinek nincs hite.
Ez az igaz árva. Nincsen semmije.
.
41. A hűséges, a hálás természet
Sok egyéb gyengét szépen eltakar.
Vesse őt akárhová a végzet,
Szeretik, mert látják, hogy jót akar.
.
42. Tátongó örvényhez, amely feneketlen,
Hasonló a lélek, amely érzéketlen
Minden iránt, mi jó, minden iránt, mi szép.
Boldoggá nem lehet az ilyen semmiképp.
.
43. Nézz a szemembe bátran, ne félve,
Hadd nézhetek én is a tiédbe.
Magyar embernek ez a szokása,
Nincs is a földön seholse mása.
.
44. Otthon, szabadban munkál serényen,
Ha szólnak hozzá, felel szerényen,
A rossztól ő elfordul iszonnyal:
Az ily gyermek nagy áldás bizonnyal.
.
45. Csak oda menj, ahová hívtak téged,
Így nem lesz teher soha az ottléted.
Csak ott beszélj, hol helye van beszédnek,
Akkor minden szavad találják szépnek.
.
46. Ha jó hírét hallod valakinek,
Örülj azon s mondd el azt másnak is.
Rossz hírét ám ne költsed senkinek,
Mert abba kerülsz akkor magad is.
.
47. Szegénységedet ne szégyelljed,
Hisz elsők közt van a te helyed.
Szegény vagy bár a földiekben,
Annál dúsabb vagy egyebekben.
Hol fel, hol le forog a kerék,
Isten forgatja szegény emberét.
A gazdagét is fel s lefelé;
S ha érdemes volt, akkor elé
Szegény is gyakran juta már,
S hátul maradt a gazdag szamár.
.
48. Imádod Petőfit. Tudod ki volt ő?
Egész világon a legnagyobb költő.
Honszerelem nem volt üres szó nála,
Bús bizonyság erre dicső halála.
.
49. A magyar földből, hajh, többet nem nő ki
Ily óriás, minő nagy volt Petőfi!
Foglald imádba nevét este, reggel,
Napot nem kezdhetsz s végezhetsz te szebbel.
.
50. Ki a dolgában nem serénykedik,
Csudákban hiába reménykedik,
Mert az idő, hajh, gyorsan elrepül,
Feje felett a sok baj összegyűl,
Aztán kapkodhat jobb és bal felé,
Későn látja, hogy nem juthat elé.
.
51. Ha magadban nem, hát kiben bízol?
Mit más ad, azon meg nem hízol.
Bízzál magadban, magad erejében,
S bizton haladni fogsz előre szépen.
.
52. Jó vagy hallom, szorgalmas is,
De szeretnél hatalmas is
Lenni társaid felett.
Így hallottam egy madártúl,
Vagy Tiszán túl, Dunán túl,
S én azt mondanám: nem lehet!
Hatalmaskodás jósággal,
Szorgalmatos tanulással
Éppúgy össze nem talál,
Mint az élet s a halál.
.
53. Nyughatatlan a te véred,
Az erődet összeméred
Mással néha oktalan.
Hát ennek mi haszna van?
Gondolj csak a jövendőre,
Szükséged lesz az erőre.
Mérsékeld magad kisnyég,
Kell az erő holnap is még.
.
54. A középút a legsimább bizonnyal,
Hogyha rajta jársz, jársz akkor haszonnal.
De az út végén a cél ott álljon,
S útközben csüggedés meg ne szálljon.
.
55. Arany híd megy földről fel az égbe,
De csak kinek szívében lakik béke,
Ki felebarátjával megfér szépen,
Engedi az Úr, hogy e hídra lépjen.
.
56. Testi erő, szép arc, lelki tehetség:
Nincs ember, akinek mindez ne tessék.
De azt, kiben ez vagy az nincsen, nem szabad
Lekicsinyleni, mert mindent Isten ad.
57. Ha néha-néha észrevennéd,
Hogy nem hajlasz jóra, se szépre,
Állj meg, mielőtt megkezdenéd
A rosszat, s jó lesz a vége.
.
58. Kérdezd meg magadtól, miért szeretnek
A társaid most? S kérdezzed azt is, hogy elébb
Mért nem szerettek? Mi volt az oka ennek?
Te hallgatsz. Jól feleltél. Elég, fiam, elég.
.
59. Beszélni ezüst, hallgatni arany,
Beszélj, de csak akkor, ha van
Ok s alkalom rá, mert bizony a nélkül
Magad s a más feje is beleszédül.
.
60. Kinek szíve, lelke sok erénnyel ékes,
Aki e világon minden szépre képes,
Király lányának is méltó irigysége,
Tündér szépségénél nagyobb a szépsége.
A kisbaconi iskolás gyermekeknek, 1911.
p TESTAMENTUM – INTELMEK
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p helyett a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p x

