Eugéniusz: Balgaság korholó életminőség-vizsgáló tükör IX.

Írta: Nagy Jenő · 2024. május 22.

kb. 25 perc olvasás

RÉGI MAGYAR SZÓLÁSOK ÉS KÖZMONDÁSOK

Eugéniusz:

Életminőség-vizsgáló tükör IX.

Egy mondat a bölcs vagy balga,

és boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi-új intelmek magyarán szólva



13 Szólások, közmondások, mondókák témájú ötlet | mondókák, közmondások,  harmadik osztály

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Könyv: Magyar közmondások gyűjteménye (Almásy János - Balázsi József Attila  (Szerk.) - Kiss Gábor (Szerk.))

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Magyar közmondások könyve · Erdélyi János · Könyv · Moly

Légy szorgalmatos.

– Magyar közmondásokban. –

Eszed bunkójára adnám mostan szavam,

Ha falra nem hánynám a borsót hasztalan,

S te hátad mögé nem hányod beszédemet;

A hallgatás ugysem töri be a fejed.

.

Vigyázz tehát: külömb ember légy apádnál,

Több eszed legyen az esküdt sapkájánál;

Kárán bolond tanul, vesd okosan latra,

Mit ma elvégezhetsz, ne halaszd holnapra.

.

Idejében fogd meg fülét a dolognak,

Üstökén ragadd a kedvező alkalmat,

Hogy ott is arathass, a hol nem vetettél,

A ki korán kel fel, könnyen aranyat lél.

.

Kit nyúl után bottal vernek, mint agarat,

Ha Bécsbe hajtják is, az csak ökör marad,

Ki naphosszat legyet ver csak a lábszáron,

Amit a réven nyer, elveszti a vámon.

.

Akinek minden nap: szent Heverdel napja,

Restelni is restel, a falat támasztja;

Nem győzi czérnával, más tüzénél fütöz,

S kapkod majd, mint Bernát egykor a ménkühöz.

.

Azért legelőbb az öreg Á-t ismerd meg,

Ne légy téli diák, nyári kocsis, gyermek!

Mer különben ugyan téli lészsz üressel,

Az érett ész nem egy napi munka, hidd el.

.

Magról kel a cserfa, s mi nagy! nézni öröm,

Hangya-nyom idővel megtetszik a kövön,

De hűbele Balázs, lovat ad az Isten,

Akár füstöt faragj, nem ér az annyit sem.

.

Törd meg a diót, ha belére van vágyad,

Ugy vetsz életednek jó, nyugalmas ágyat,

Csak akkor mondj hoppot, ha túl vagy az árkon,

Amit el nem fogtál, ne melleszd, barátom.

.

Légy magadnak bátyja! s okosan előre.

Kinek bő az idő, még kifogy belőle,

Vedd fontolóra, hogy a rest kétszer fárad,

A sült galambra meg szád hiába tátod.

.

Véges-végezetre: egy szó annyi, mint száz,

Embernél a munka, Istennél az áldás,

Tégy, s sohsem tudod meg, mily nagy ur a szükség,

Mert bölcseséged lesz legjobb utiköltség.

Mindszenthy Gedeon

Tinta Könyvkiadó - Hírek - Népies szólások, közmondások és életbölcsességek  enciklopédiája

p 1

p

p Akinek

p a rosszul

p kiválasztott párja

p nem részben, de teljesen

p hasonló/ellentétes hozzá/vele…!

p (Az ellentétek vonzzák egymást,

p hasonló a hasonlónak örül – de nem ennyire…!?)

p

p Aki,

p ha nem sikeres

p a havi feleségvizsga,

p konyhában, ágyban stb.,

p akkor akár ki is toloncolja

p megbukott nejét a házukból…

p

p Aki,

p ha hitvese

p nem felel meg

p mindenben az eszménynek,

p de egy esendő, gyarló lény

p úgy nyomban tovább áll/keres…

p

p Aki,

p ha elvette

p az eladó lányt,

p akkor Ő a magántulajdona,

p így vele bármit megtehet „birtokával”…!?

p

p Aki

p egy minden

p konfliktust és

p így konfrontációt

p csak kerülő férfi/nő:

p mire tiltakozna, már régen

p egy papucs vagy ingyen cseléd

p

p Aki,

p ha naponta

p bele is döglik házasságába,

p ezt a pár évtizedet még kibírja:

p majd „odaát” ezért nagy jutalma lesz…!?

p

p Aki

p hogy repülhetne,

p ha rosszul választott társa

p az éj leple alatt megnyirbálja szárnyát?

p Olyan, mint egy sárban vergődő albatrosz…

p

p Egy

p királyi madár, sas

p nem kapkod legyek után:

p de ő fénytelen harcokban

p lassan, de biztosan felőrlődő, elkopó…

p

p Aki

p hogyan is repülhetne,

p szárnyalhatna magasra:

p az élet-léghajó tele fölös-

p káros, kidobni sajnált ballaszttal

p

p Vak tyúk

p is talál szemet?

p De legalább tudná:

p mit is keressen és körül-belül hol is

p Időrabló keresgélésekkel tékozolja drága idejét…

p

p Aki

p nem is egy

p talentumot kapott,

p de vagy mélyre elásta,

p (hogy így megőrizze azt)

p vagy pedig eladta az ördögnek…

p

p Akit,

p mint

p mindenkit

p a Jóisten

p gyémántnak teremtett,

p de ő lomhaságból, henyeségből

p csak nyers, csiszolatlan „drágakő” maradt

p

p Aki

p vagy sárban ragadó,

p abban disznók módjára

p kellemesen dagonyázó nem igazgyöngy-ember,

p vagy a Napba belerepülve szénné égő istenkísértő…

p

p Aki

p egy feleslegesen,

p sőt mi több: károsan hősködő

p bizonyítási kényszerből hazardírozó:

p a gyávaságát cáfolandó, a bátorságát

p bizonyítandó istenkísértő vakmerősködő…

p

p Aki,

p ahogy

p szinte bárki

p kimenthetné

p a folyóban fuldokolót,

p de mindenki csak közönyös:

p miért pont én, hátha a mélybe ránt!

p

p Aki

p az életmentő

p érdemrend reményében

p ott vizslat a folyó parton,

p hátha most éppen beleesik valaki

p

p Aki

p úgy akar

p a szerelmének

p imponálni és bizonyítani,

p hogy életveszélybe sodorja,

p és majd akkor Ő kimenti (vagy nem)

p

p Aki

p önként is

p átadja át a javait –

p nem kell ide trükkös lopás

p vagy netán erőszakos kirablás:

p (pumpoló parazita, biztosítási ügynök,

p mesés befektetéssel kecsegtető csaló,

p „filantróp” álalapítványnak gyűjtő stb. stb.)

p

p Aki

p nem lesz

p senki mástól függő,

p lesz ő így is önellátó:

p szellemi Robinzonként

p te dicsérd és jutalmazd,

p vagy épp büntesd te önmagadat

p

p Aki

p soha

p nem marad

p senkinek se „adósa” –

p sőt: a rosszat duplán

p fizeti vissza, torolja meg!

p (beindítva így az ördögi köröket…)

p

p Aki

p csakis

p az eszére,

p nem a szívére hallgat:

p a lex talio törvényét követve

p fogat fogért, szemet szemért –

p ha így hamarosan meg is vakul ő is…

p

p Akinek

p ha ló nincs,

p a szamár is jó

p még az egyszeri élete

p legfontosabb területein is:

p ő egy holtáig is alább-adó

p hivatási/házassági stb. megalkuvó…

p

p Aki

p a halandósága miatt

p egy non stop istenkáromló,

p miközben életuntan fecsérli

p a véges/rendelt, s ezért drága idejét

p

p Aki

p a jó hagyományt

p őrző, éltető, megújító

p viselet/viselkedés helyett

p egy ostoba divat/idegenmajmoló

p (mire észbekap, már túl késő lehet)

p

p Akinek

p jaj lesz,

p fogának csikorgatása

p ha könnyűnek találtatik:

p mert eljön a megmérettetés,

p ahogy a végső is, az utolsó ítélet…

p

p Aki

p kényelmét mentve

p veszti el az életét:

p nincs nyomasztóbb életérzés,

p mint furfangosan önkímélt léte

p elviselhetetlen könnyűsége…

p

p Aki

p hagyja,

p hogy a „jóbarátja”

p önáltatásra hízelegje,

p nagy hülyeségre biztassa,

p téves életpályára ösztönözze,

p vagy istenkísértésbe hajszolja bele…

p

p Akinek

p igaz jóbarát helyett

p még jó esetben nincs senkije –

p de a jóval gyakoribb rosszban:

p csak egy álcázott parazita álbarátja

p

p Akinek

p jó egészség helyett

p élete krónikus betegségek,

p így fölös-káros szenvedések sora,

p mert nem meri a valódi, lelki okot keresni,

p mert nincs bátorsága őszinte önismeretre,

p és radikális életszemlélet/mód változtatásra

p

p Akit

p előbb sokkol

p a hazug bér-média,

p a gyártott vírusmumus,

p és páni félelme meg is betegíti,

p majd közpénzen beoltja magát ellene,

p ha a nagy többség is ezt tesz, ő miért ne,

p majd meg, akár életfogytig is ettől koldul…

p

p Aki

p azt hiszi, hogy

p ő maga az érdekében cselekszik,

p amikor a média hipnózistól elkábítva,

p a neki rosszat akaróknak engedelmesen

p éppen szorgosan vágja a fát önmaga alatt…

p

p Aki,

p ha már

p kór-házban született,

p akkor nem otthon, szerettei körében,

p – ép elmével búcsúzva, végrendelkezve stb. -,

p de ott is akar – elkábítva, egyedül – meghalni…

p (hátha van a halál ellen orvosság, műtét stb. stb.)

p

p Aki,

p hiába

p közel a vég,

p nem a lelkét békíti,

p nem dolgait rendezi,

p nem az örökösöket igazítja,

p hogy bölcsen osztozkodjanak,

p de új csodaszert stb. stb. kajtat

p

p Aki

p nem akarja

p elviselni, kibírni

p a gyógyulási(!) fájdalmat:

p inkább az öngyilkosságba menekülő,

p vagy az úgynevezett eutanáziára bazírozó

p

p Aki

p dogmatikus,

p ill. „humánus”

p nagy „keresztény”

p és „ezért” a harctéren

p kínszenvedő bajtárstól

p a kegyelemdöfést megtagadó…

p

p Aki

p olyan

p „jó” édesanya:

p csak nem engedheti,

p hogy az egyszem fiúgyereke

p egy vadidegen nőt vegyen el,

p és így végleg elszakadjon tőle

p

p Aki

p mostohán,

p csak ridegen

p parancsolgat a kicsinyének,

p egy tekintélyuralmi atyáskodó,

p pedig ő ugrott volna egy jó szóra nyomban

p

p Az

p „önfeláldozó” anya,

p neki lesz házimunkától és

p más kötelességtől megkímélve

p jól elrontott, életképtelen gyereke…

p

p Akiről,

p ha a szerencse

p kereke fordul vele,

p és ez elkerülhetetlen,

p az őt nem megedzi, de

p inkább kétségbe esik:

p azonnal kiderül/borul

p az ő jellem(gyengeség)e…

p

p Aki

p kiszekíroz

p téged a világból:

p ő a kákán is csomót kereső

p (öneláruló: egy önmagával elégedetlen

p notórius kárhoztató, bűnbakkerső stb. stb.)

p

p Akinek

p a kölcsönösen

p előnyös, hasznos 

p állat-barátok, sőt

p tanítómesterek helyett

p se kutyája, se macskája,

p vagy épp egy mizantróp állatbolond,

p aki a gyerekét vagy az unokáját pótolná…

p

p Akinek

p a szilárd elve:

p legyen igazság,

p akár mindenáron,

p így még akkor is, ha

p bele is pusztul a világ,

p de még a család, az előszerettek is

p (lásd pl. Kohlhaas Mihály történetét)

p

p Aki

p se magát,

p se szeretteit

p nem meri szembesíteni

p a fájdalmas igazságokkal –

p (persze irgalmasan, jókor,

p esetleg humorral érzéstelenítve stb.)

p aki rosszul szereti magát és társait…

p

p Aki

p nem érzi,

p „nem tudja”, hogy

p – noblesse oblige –

p több talentuma, hatalma stb.

p őt többlet adásra is kötelezi,

p és igazán őt is csak ez boldogítaná…

p

p Aki

p amit

p jól megtanult

p és nagyon jól tud,

p azt pont rosszul tudja,

p viszont ezt meg igen jól csinálja

p (pl. a summa cum laude végzett,

p és amúgy lelkiismeretes stb. orvos.,

p de a protokoll kényszerzubbonyában)

p

p Akit

p az állami iskolában

p a létfontos elsajátított helyett

p csak sok fölös-káros, hamar lepergő,

p de addig sok helyet elfoglaló álismeret,

p netán rossz tudás „gazdagít”, vagyis terhel…

p

p Aki

p beletörődik,

p hogy gyerekét elvegye az állam,

p és csak este/hétvégén láthassa őt,

p amikor behajtja rajta a házi feladatokat…

p (szinte megvalósul Platón Állama/utópiája…)

p

p Aki

p annak örül,

p hogy a bölcsődétől

p a bölcsészkarig másra,

p az államra háríthatja át

p gyereke nevelését/tanítását:

p aki bölcs, csodagyerekből így

p hülye-gyerek/balga felnőtt lesz…

p

p Aki,

p ha egyszer

p már kinevették

p a tanárnak nyalizó

p birka osztálytársai

p amikor még egyszer

p „hülyeséget” kérdezett,

p azóta már csak bambán hallgat…

p

p Aki

p egy mindenre

p kíváncsi gyerekből lett

p az elvárásokhoz igazodva

p egy érdeklődés-hiányos

p kiégett, fásult, lebutult felnőtt…

p Az is rossz, ha eminens diák lesz,

p de az se jobb, ha renitens nebuló,

p aki csak szabotáló, de nem autodidakta…

p

p x

Füzesi Zsuzsa: Bagoly mondja verébnek... - Szólások, közmondások  gyerekeknek | könyv | bookline

Benedek Elek

Emlékversek I.

1. Nézd a hangyát, mily szorgalmas,

Parancs nélkül dolgozik,

Reggel kezdi, este végzi,

Sohasem unatkozik.

S rendes az ő munkája:

Járj tanulni hozzája.

.

2. Szeretnéd, ugye hogyha volna

Egy aranyszőrű kis lovacskád?

De azt ugyebár nem szeretnéd,

Ha volna benne nagy makacsság?

.

3. A bátorság nagy ékesség,

Ha jár vele szívnemesség.

Enélkül a bátorságod

Jóra csak ritkán használod.

.

4. Szép tulajdonság a figyelmesség,

Csak semmi folt rajta ne essék,

Vigyázz, hogy többet rád ne mondhassák:

Van egy folt rajta: a makacsság.

.

5. A munka a lelket nemesíti,

Száraz kenyeret megédesíti.

Ki dolgozik, édes a pihenése,

Édes az álma, az az ébredése.

.

6. A szeretet drága kincs,

Földön ennek párja nincs.

Oszd meg mással, mégse fogy,

Sőt így lesz az még nagyobb.

.

7. Az alattomosság nagy szégyen,

Szavad s tetted hát nyílt légyen.

Bármit teszel, Isten látja,

Légy az igazság barátja.

.

8. Szolgálatkész vagy: no, ez szép dolog,

Ám ehhez én valamit gondolok:

Szívből s nem színből vagy az, ugyebár?

Dicséret néked úgy méltán kijár.

.

9. A madár sem repdes céltalan,

Az ő útjának mindig célja van.

Reggel, ha ébredsz, mondd: ma jó leszek.

De légy is az. Meglásd, hasznát veszed.

.

10. A folyó vize lassan folydogál,

Szép csendesen foly, soha meg nem áll,

Mossa a partot, merre elhalad,

Lásd, munkát végez, habár nem szalad.

.

11. Kék ibolyácska a bokor tövében,

Elbújik, mint gyermek anyja ölében;

Ott áll szerényen, nem beszél magárul,

S te mégis rátalálsz az illatárúl.

.

12. Nem az a szegény, kinek pénze nincs,

Hanem kinek munkára kedve nincs.

Ki dolgát végzi szépen, rendesen,

Gazdag lesz, mert elégedett leszen.

.

13. Szépben, jóban előljárni,

Nógatásra sosem várni:

Hogyha ennyit megtanulsz,

Az életben boldogulsz.

.

14. Maradj kitartó a szorgalomban,

S haladsz előre jobban és jobban.

Így tesz a méh is, pedig, óh, nézzed,

Másoknak gyűjti a lépes mézet.

.

15. Hogyha teszel szívességet,

Úgy tedd, hogy jól essék néked.

Mert bizonyos, mint a halál:

Mi szívből jön, szívhez talál.

.

16. Szófogadó gyermek

Kedves Isten előtt,

Éjjel-nappal nézi

Nagy szeretettel őt.

.

17. Feneketlen sár a hazugság,

Nehéz kimászni ám belőle.

Jó emberek, ha ki is húzzák,

Sáros marad örökre tőle.

.

18. A szamár lusta állat, de mert rúgni tud,

Azt hiszi a bolond, megél rugásbúl.

Az ám! Rúg a ló is, de ha kell futni: fut.

De meg is él ám a ló futásból!

.

19. Az igazi erős ember nem verekszik,

Másnak az útjából kitérni igyekszik.

Az az ő erénye, hogy a gyengét védi:

Isten ezért adta a nagy erőt néki.

.

20. Gyenge tehetség is erős szorgalommal

Hogyha szövetkezik, siker jár nyomába.

Ne félj, ha a siker nem látszik azonnal,

Te csak tanulj, fiam, nem tanulsz hiába.

.

21. A makacs gyakran árt magának,

Ellensége saját javának.

Baj bajra éri, nem tudja, mért.

Megsúgom én: makacs volt, azért.

.

22. Csendes gyermeknek kevés a szava,

De e kevésnek van aztán sava!

Sokkal többet ér ám egy-két okos szó,

Mint az üres beszéd, bárminő hosszú.

.

23. Gazdagság, szépség mind mulandó,

Fitogtatni ezt nem érdemes…

Csak a jóság a maradandó,

Örök ez, vége sohase lesz.

.

24. Nem vagy első, sem utolsó,

Középen állsz. Jól van így.

Nem ér téged akkor zokszó,

Nem bánthat meg az irigy.

.

25. Oly érdekes, oly szép ez a világ,

Oly sok szépséget láthat, aki lát.

Ne hunyd be szemed, bátran nézz körül,

S meglátod majd, a szíved mind örül.

.

26. Hiába mutatod magad többnek,

Mint vagy valóban,

Hibát az emberben is felfödnek,

Nemcsak a lóban.

.

27. A szerényt később veszik észre,

Mint azt, ki sárt dob a fehér mészre.

Jó sokáig meg nem látják,

Jó messziről elkerülik,

De hogyha egyszer meglátják,

Annál jobban megbecsülik.

.

28. Sok beszédnek sok az alja,

Megunja ám, aki hallja.

A jóból is sok a sok:

Így tartják az okosok.

.

29. Mondják, finom vagy, kedves, előzékeny,

Igaz gyönyörűség hallani ezt néked.

Mert csak aki látott sok durvaságot,

Tudja megbecsülni az ildomosságot.

.

30. Volt egyszer egy kis lány,

Ki a dolgot unta.

Az volt a vallása:

Ne dicsérd, ha munka.

De a hanyagságot

Végre megunta,

S ez lett a vallása:

Nincs jobb, mint a munka.

(folyt. köv.)

*O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások (Gondolat Kiadó, 1966) -  antikvarium.hu

p 2

p

p Aki

p kíváncsi

p a celeb hálószoba titkaira,

p de amire már egyáltalán nem:

p pl. szülőföldi flóra és fauna stb.

p

p Aki

p az ököljog

p feltétlen híve marad,

p pedig közben már „felnőtt”:

p az lesz a vezér és annak lesz igaza,

p aki itt és most köztük a legerősebb…

p

p Akinél

p a lokális

p tevékeny közélet,

p civil kurázsi helyett

p legfeljebb csak pótcselekvő

p globális álpolitizálgatás marad…

p

p Akiből

p az imádott „mestere”

p vagy szektavezére stb.

p csak egy gyenge imitátort,

p vagy rajongót nevel magának

p

p Aki

p egy híres ember

p született/kiképzett

p önkéntes hasonmása

p és így: dublőrje lesz/marad

p (vagy hasonmás versenyekre edz)

p

p Aki

p az a „vádalkus”:

p aki önmagát mentendő

p felmondja a bajtársiasságot,

p beárul, ill. csinál másból tettest, bűnbakot

p

p Aki

p nem döbben rá,

p és barátai se intik

p hogy hipnotizálva-manipulálva

p feladta igaz önérdekei akarását,

p „önként” lesz egy önvesztő balek,

p aki bábuként egy dróton rángathatnak…

p

p Aki

p „sorsközösség” párti –

p az irigy egyetlen „drága vigasza”:

p dögöljön meg a szomszéd tehene is

p (későn döbben rá: akkor így ő is éhenhal)

p

p Aki,

p ha morcos,

p leleményesen, kreatívan

p elrontaná más jó kedvét,

p megkeserítenéd a szája jó ízét,

p hogy így legalább együtt szenvedjenek…

p

p Aki

p még

p a kerítésen daloló

p fülemile hangjáért is

p ádázul, költekezve pereskedik

p a török átkos rossz szomszédjával,

p pedig a jó szomszédság mekkora áldás lenne…

p

p Aki

p soha nem éber,

p ő egy aluszékony,

p álomkóros, bamba

p támolygó, kóválygó stb.:

p mintha álompor lenne a napi italában….

p

p Aki

p egy ön-élve-boncoló,

p vagy pedig oly rossz lelkiismeretű,

p hogy nem csoda, ha így alvászavaros,

p mert soha nem alussza az igazak álmát,

p aki így ébrenlétekor is csak max. félember…

p

p Aki

p életgazdagító,

p lélektisztító szép,

p remek műalkotás

p értése és élvezete helyett

p csak lélekölő moslékot, szennyet,

p vagy illúzióba ringató giccset fogyaszt

p

p Aki

p olyan, mint

p egy farizeus:

p kívül illatosított,

p és fehérre meszelt,

p de belül büdös, rothadó…

p

p Aki

p a szabadidős/

p vasárnapi vallásgyakorló,

p egy önáltató álszent, de aki

p legalább közvetve buzgón hódol az erény előtt

p

p Akik

p nem együtt-,

p de csak békés

p egymás mellett élők, (el)táncolók –

p közösülésük a csúcs: a páros önkielégítés…

p

p Aki

p nem tudja,

p hogy ezt teszi:

p távolítsd, vadítsd el

p (potenciális) szövetségeseid:

p és másban soha meg ne bízz,

p csakis, kizárólag önmagadban!

p

p Aki

p eszerint él:

p szaporítsad,

p sőt növeszd magadban nagyobbra

p ádáz(nak vett, nem baráttá tett) ellenségeidet,

p és akkor így majd értékesebb lesz a győzelem is…!?

p

p Aki

p előre felnagyítja

p az ellenfelét, riválisát,

p így majd menthetőbb lesz

p a kishitűen várható vereség…

p

p Aki

p destruktívan rivalizáló:

p aki erőit nem önfejlesztésre fordítja,

p nem jelenlegi szintjét akarja felülmúlni,

p de ezeket a másik gáncsolására herdálja el…

p

p Ő

p csak rosszat

p tanult az állatoktól,

p illetve mind abból, amit

p antropomorfan vetítünk:

p ökörkövetkezetes, gyáva nyúl,

p ravasz róka, gerinctelen, kaméleon stb.

p

p Aki

p soha nem

p akar kilógni a sorból,

p hagyja magát uniformizálni,

p átlag nyájbirkává idomítani,

p konformista nyárspolgárrá tenni…

p

p Aki

p kétségbe esik,

p ha valamiben is

p eltér a véleménye/életformája

p a vélt/látható nagy többségétől,

p ekkor pánikszerűen visszaigazodik…

p

p Aki

p oly hiú

p és hasonlítani akaró, hogy

p az őt ezért kínzó bajuszhiánya miatt

p a vagyona szélhámosok martaléka lesz…

p

p Aki

p öncélú különcködő,

p (különbözz mindenáron),

p vagy aki úgy kompenzál,

p hogy nappal nyárspolgár,

p de éjjel meg egy csodabogár!

p

p Aki

p már akkor

p nem élt hiába,

p ha pár percig/napig

p híres, értsd: hírhedt lehet:

p ő például a feltűnősködő botrányhős

p

p Aki

p mintha

p tetszhalott lenne –

p annyira nem ad életjeleket…

p Ami pl. egy medvetámadáskor

p a túlélését segítő taktika lehet,

p de életstratégiaként önpusztító…

p

p Aki

p teljesen

p beolvad környezetébe:

p folyamatos a mimikri,

p mintha ő itt sem lenne…

p (ez szklerózis multiplex vészjel:

p de ő nem érti – ő csak eltűnik

p a háttérben, nem ér a neve…)

p

p Aki

p véges lelki erőit

p önépítés, önjavítás helyett

p pont a legrosszabbra fordítja:

p önigazolás/panaszkodás/önsajnáltatás…

p

p Aki

p a tanmese,

p példabeszéd,

p fabula hallatán

p másokon felettébb

p szörnyülködik vagy nevet,

p de hogy saját balgaságán derüljön?

p

p Aki

p jobb ügyhöz

p méltó buzgalommal

p olyan célért áldoz fel majd mindent,

p aminek az elérése neki felesleges, sőt

p egyenesen károsan terhes, romboló stb.

p Pl. a státusz szimbólumként vett autója

p uzsora kamatjaira még a lakóháza,

p s vele családi otthona is rámehet…

p

p Aki

p olyasmikért

p vállal alja/túlmunkát,

p (ami őt lelkileg is leépíti)

p amire nincs is szüksége,

p vagy csak baj, gond van vele,

p ráadásul emiatt alig van otthon,

p s csak alva láthatja a gyermekeit…

p

p Aki

p nagyon rossz

p vásárt csinált:

p egy nap álvágy-kielégítő dolce vita,

p majd jöhet a sok év börtön, stigma, priusz…

p (lásd például a Kis Valentino című filmet…)

p

p Aki

p a testvére

p szerencséjét irigylő telhetetlen,

p aki a kincses-barlangban eszét

p és életét veszti: az neki a koporsója is lesz

p

p Aki

p önként megy

p gyökeret vágva

p egy nagyobb (fekete) kenyérért

p a számkivetésbe/száműzetésbe,

p jöttmentnek a messzi idegenbe…

p

p Aki

p teljesen,

p egész éltére

p lebénítja az a gondolat, hogy

p ő valami bolondságért nevetséges lehet…

p Ezért komor élete mentes minden ilyesmitől –

p csak semmi tréfálkozás, mókázás, „hülyéskedés” …

p

p Aki

p szerint

p mindenki halandó, kivéve őt –

p csak az ő halála elképzelhetetlen:

p ő ezért mindenre ráérő, bármit halogató,

p így az alkalmas időben tehetségét sem gondozó…

p

p Aki

p büszke rá,

p hogy embernek született,

p és így szabad az akarata,

p de ha éppen rosszat tesz/hagy,

p akkor háborog és káromol:

p az Isten miért engedi ezt?

p

p Aki

p szerint

p a teremtés botránya

p az ember halandósága! –

p de amúgy meg dögunalom

p a hivatáskerülő, henye élete,

p és nem figyel, törődik halhatatlan lelkével…

p

p Akinek

p az egész élet

p csak egy nagy játék:

p bármi visszacsinálható,

p nincs irreverzibilis kár,

p mindig kérhet új életet stb.

p

p Aki

p nagyon

p nem érzékeli

p a „rendelt időt” –

p ő vagy nagyon előre siet,

p vagy elkésik, elmulaszt stb.

p

p Akinek

p ma is a fejére

p eshet egy tégla:

p ezért ki se megy a házból –

p ő a halálfóbiás örök rettegő,

p a raktárra aggódó önbetegítő…

p (Vagy életcsonkító: aki nem szül,

p mert annyi baja lehet a gyereknek…)

p

p Aki

p rossz „elvi”,

p presztízs-okokból

p megy bele a sok önfelőrlő

p piti, piszlicsáré csetepatékba

p

p Aki

p egy rossz

p pillantásra lecsap,

p és maximumot hoz ki

p a „sértésből”, az „inszinuációból”:

p akár még kard/pisztolypárbajt is,

p és nem csak első, de utolsó vérig…

p

p Aki

p bár nincs

p vészhelyzet,

p de mégis belepusztul,

p ha nem lehet mindig

p ő az igazság bajnoka,

p ha nem derül rögtön ki,

p hogy neki van/volt igaza…

p

p Akinek

p az orvosa mindig

p jobban tudja, mint ő,

p hogy éppen mije, és hogyan fáj

p és mikor érzi már jobban magát…

p (ahogy a paternalista állam is,

p hogy mi szolgálja az ő javát –

p a javát akarja, é el is veszi…)

p

p Aki

p úgymond

p katonás férfi,

p aki csak akkor könnyezik,

p ha nagyon sok hagymát pucol?

p Szégyelli a sírást, és így nem könnyebül…

p

p Aki

p kártya- és légvárakat

p építgető önáltató, önbecsapó,

p akinek a profi segítője még lakbért is kap…

p

p Aki

p partra vetett

p vergődő halként

p nem éltető közegébe,

p a vízbe lubickolni vágyó –

p de csak egy kis simogatást váró

p

p Akinek

p a kevesebb

p jóval több lenne:

p így a sok helyett semmije se marad:

p mert túl sokat akar a – tolvaj – szarka,

p de nem bírja a farka, azt is veszti, amije volt…

p

p Akinél

p fennaz ernyő,

p de nincsen kas

p Világraszóló lagzit tart:

p pár napig a dínom-dánom,

p majd meg a sok szánom-bánom

p

p x

Magyar közmondások, szólások diákoknak · Gerencsér Ferenc (szerk.) · Könyv  · Moly

Benedek Elek

Emlékversek – II.

(folytatás)

31. Ha lát az Isten hanyag gyermeket,

A fényes kék ég fellegbe borul.

És szól búsan a fellegek megett:

Óh, gyermek, mért élsz ilyen botorul!

.

32. A finom lelkű mind érzékeny,

Elrejti búját, nem közlékeny;

Komoly, ahol kacagnak mások,

Nem érti őt meg, aki vásott.

Faóriásként messze látszik,

A villám csak körötte játszik;

Nem csak játszik, le is csap rája,

Mert ő az erdő legszebb fája.

.

33. Az igazi szeretetért rendszerint

Igaz szeretettel fizetnek.

Ápold magadban ezt a szép erényt,

Boldog, ki szeret, s kit szeretnek.

.

34. Ha kővel dobnak, dobd vissza kenyérrel,

Amit jónak gondolsz, attól ne térj el.

Ha bánt a rossz szívű, te őt ne bántsad,

Isten feljegyzi ezt, s jó lesz irántad.

.

35. A jóért mindig jóval fizetni,

Ki velünk jót tesz, híven szeretni:

Kevesen tudják ennek titkát.

Annál szebb erény, mennél ritkább.

.

36. A sok beszéd még nem bölcsesség,

Vigyázz, nehogy szemedre vessék:

Beszélni beszél sokat, de sokat,

Tenni keveset tesz, azt sem okosat.

.

37. Szegény vagy gazdag: mindegy őneki,

Az Írás ezt így magyarázza.

Csak arra néz: jó vagy-e? A jót szereti,

De a kevélyt, azt megalázza.

.

38. Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája,

Szomorú, ha nincsen dalos madárkája.

Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne?

Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!

.

39. Áldjad a jó Istent, ki bő kegyelmébűl

Ésszel, szorgalommal megáldott gazdagon.

Ne feledd, hogy az ő segedelme nélkül

A legjobb földek is maradnak parlagon.

.

40. Árva bizony, árva, kinek anyja nincs,

Árvább bizony, árvább, kinek apja sincs.

Sokkalta árvább az, kinek nincs hite.

Ez az igaz árva. Nincsen semmije.

.

41. A hűséges, a hálás természet

Sok egyéb gyengét szépen eltakar.

Vesse őt akárhová a végzet,

Szeretik, mert látják, hogy jót akar.

.

42. Tátongó örvényhez, amely feneketlen,

Hasonló a lélek, amely érzéketlen

Minden iránt, mi jó, minden iránt, mi szép.

Boldoggá nem lehet az ilyen semmiképp.

.

43. Nézz a szemembe bátran, ne félve,

Hadd nézhetek én is a tiédbe.

Magyar embernek ez a szokása,

Nincs is a földön seholse mása.

.

44. Otthon, szabadban munkál serényen,

Ha szólnak hozzá, felel szerényen,

A rossztól ő elfordul iszonnyal:

Az ily gyermek nagy áldás bizonnyal.

.

45. Csak oda menj, ahová hívtak téged,

Így nem lesz teher soha az ottléted.

Csak ott beszélj, hol helye van beszédnek,

Akkor minden szavad találják szépnek.

.

46. Ha jó hírét hallod valakinek,

Örülj azon s mondd el azt másnak is.

Rossz hírét ám ne költsed senkinek,

Mert abba kerülsz akkor magad is.

.

47. Szegénységedet ne szégyelljed,

Hisz elsők közt van a te helyed.

Szegény vagy bár a földiekben,

Annál dúsabb vagy egyebekben.

Hol fel, hol le forog a kerék,

Isten forgatja szegény emberét.

A gazdagét is fel s lefelé;

S ha érdemes volt, akkor elé

Szegény is gyakran juta már,

S hátul maradt a gazdag szamár.

.

48. Imádod Petőfit. Tudod ki volt ő?

Egész világon a legnagyobb költő.

Honszerelem nem volt üres szó nála,

Bús bizonyság erre dicső halála.

.

49. A magyar földből, hajh, többet nem nő ki

Ily óriás, minő nagy volt Petőfi!

Foglald imádba nevét este, reggel,

Napot nem kezdhetsz s végezhetsz te szebbel.

.

50. Ki a dolgában nem serénykedik,

Csudákban hiába reménykedik,

Mert az idő, hajh, gyorsan elrepül,

Feje felett a sok baj összegyűl,

Aztán kapkodhat jobb és bal felé,

Későn látja, hogy nem juthat elé.

.

51. Ha magadban nem, hát kiben bízol?

Mit más ad, azon meg nem hízol.

Bízzál magadban, magad erejében,

S bizton haladni fogsz előre szépen.

.

52. Jó vagy hallom, szorgalmas is,

De szeretnél hatalmas is

Lenni társaid felett.

Így hallottam egy madártúl,

Vagy Tiszán túl, Dunán túl,

S én azt mondanám: nem lehet!

Hatalmaskodás jósággal,

Szorgalmatos tanulással

Éppúgy össze nem talál,

Mint az élet s a halál.

.

53. Nyughatatlan a te véred,

Az erődet összeméred

Mással néha oktalan.

Hát ennek mi haszna van?

Gondolj csak a jövendőre,

Szükséged lesz az erőre.

Mérsékeld magad kisnyég,

Kell az erő holnap is még.

.

54. A középút a legsimább bizonnyal,

Hogyha rajta jársz, jársz akkor haszonnal.

De az út végén a cél ott álljon,

S útközben csüggedés meg ne szálljon.

.

55. Arany híd megy földről fel az égbe,

De csak kinek szívében lakik béke,

Ki felebarátjával megfér szépen,

Engedi az Úr, hogy e hídra lépjen.

.

56. Testi erő, szép arc, lelki tehetség:

Nincs ember, akinek mindez ne tessék.

De azt, kiben ez vagy az nincsen, nem szabad

Lekicsinyleni, mert mindent Isten ad.

57. Ha néha-néha észrevennéd,

Hogy nem hajlasz jóra, se szépre,

Állj meg, mielőtt megkezdenéd

A rosszat, s jó lesz a vége.

.

58. Kérdezd meg magadtól, miért szeretnek

A társaid most? S kérdezzed azt is, hogy elébb

Mért nem szerettek? Mi volt az oka ennek?

Te hallgatsz. Jól feleltél. Elég, fiam, elég.

.

59. Beszélni ezüst, hallgatni arany,

Beszélj, de csak akkor, ha van

Ok s alkalom rá, mert bizony a nélkül

Magad s a más feje is beleszédül.

.

60. Kinek szíve, lelke sok erénnyel ékes,

Aki e világon minden szépre képes,

Király lányának is méltó irigysége,

Tündér szépségénél nagyobb a szépsége.

A kisbaconi iskolás gyermekeknek, 1911.

Szemerkényi Ágnes: Szólások és közmondások | könyv | bookline



Fábián László: Magyar szólások és közmondások | könyv | bookline

p TESTAMENTUM – INTELMEK

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p helyett a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p x

Tudod-e? – Szólások és közmondások · Pokorádi Zoltánné (szerk.) · Könyv ·  Moly



Amazon.com: Art Journal: Pieter Bruegel the Elder - The Fight Between  Carnival and Lent - Art Cover College Ruled Notebook | 110 Pages (Pieter  Brueghel (Bruegel) the Elder): 9781074000912: Premium Art Journals: Libros