kb. 8 perc olvasás
EUGÉNIUSZ
A BOLDOG/TALAN EMBER ABC
Életminőség-vizsgálódások – XXI.sz.
A teljesség balga rontása magyarán szólva – 23.
A kenyér
Minek fordultok, könyörögtök
Az ég urához, emberek!
Nem isten adja, de az ördög
A mindennapi kenyeret:
Kenyérért van a bűn, gyalázat,
A megalázás és nyomor,
A szemek könnyben érte áznak;
Az átkok átka a gyomor.
Balgák, kik türnek és remélnek,
Kiknél a hit határtalan.
Istenből csak a gyáva él meg,
Az ördögé, ha vágya van.
A hős megdöglik a szeméten;
Filiszter majmol bölcseket;
Mezitlenül jár a szemérem,
S bohócz, ki bölcsnek született.
Mert ég erényt meg nem jutalmaz,
És meg nem sajnál szenvedőt.
De Sátán bátor és hatalmas
S ember sorsában részvevőbb
Ő megsegít a küzdelemben,
Mert pártütő volt s most is az;
Harczot jelent ő Isten ellen;
Eszmét, mely végtelen s igaz.
Ha látom őket, kik lenéznek,
Mert élvezik a sors kegyét:
Nem egyszer forró vágyat érzek,
Hogy kezemet nyujtsam feléd,
S hatalmad’ zengve azt kiáltsam:
Oltalmazz, benned még hiszek!
Vezess a harczra! Megutáltam
Az erényt, mely mankón biczeg.
Benned van harczra kedv, erő még,
Tied minden fortélyos ut.
Bünben nem hisznek csak a dőrék:
Csak az bün, mely napfényre jut.
Te rázd fel a közömbös Istent;
Ne vesztegeljen tétlenül:
A bátorság harczoljon ittlent;
Az ég ellen te küzdj elül.
Igazság, Tantalusz gyümölcse,
Elérhetetlen óhajunk!
Közel vagy bár hozzánk, örökre
Csak éhezünk, csak szomjazunk.
Igazság: hogy selyem a gaznak
Erényes rongynál többet ér,
S a jó falat, bár csuszva kaptad,
Mint könnyel áztatott kenyér.
Szegény lány, kinek ifjusága
Virágtalan, hideg tavasz:
Hiába fogsz buzgó imába,
Az égbe nem hat fel panasz.
De Sátán látja szenvedésed’,
És mindig kész az alkura.
Ad selymet, forró csókot, élvet;
Rongyos ruhát az ég ura.
Költő, kinek lelkében eszmék,
Ragyogó álmok rengenek;
Ki lelkesülten odavetnéd
A szabadságért mindened’:
Egy bűn van, tudd meg: lent maradni,
Szegényen, ismeretlenül.
Erény is egy: folyvást haladni
S nem állni meg csak legfelül.
Sátán, imádlak! Nem vagyok már
A régi hóbortos gyerek.
Szivemben nem fog állni oltár
Istennek eztán, csak neked.
Ura vagy az egész világnak;
Hatalmad érzik mindenen,
Neved’ kiáltom, úgy imádlak:
Add mindennapi kenyerem’!
Reviczky Gyula
*
Ha
valamit
megígérnek neked,
azt úgy veszed,
mintha már a tied lenne
*
Ha
választhatsz,
elhagyod szeretett
szülőfölded, lakhelyed
a csak csodált távoli tájért
*
Ha
van egy
boldog pillanatod,
akkor szeretnéd a
homokórát megállítani
*
Ha véletlen
ráléptél főnököd lábára,
hetekig esedezel sokszoros bocsánatáért
(lásd Gogol tüsszentős figuráját…)
*
Ha
véletlenül kitudódik,
hogy feltaláltál valamit:
te csak becsmérled azt…
*
Ha
véletlenül,
„meggondolatlanul”
kölcsön is adsz valamit,
nem alszol nyugodtan addig,
míg nem jön/nem kapod vissza
*
Háborog a lelkem,
ha ebül szerzett javaimat
tőlem is el- ill. továbblopják
*
Hagyod
magad manipulálni:
bőven termő bamba
diófává növöd ki magadat
*
Hagyod, hogy
rágalommal
éket verjenek
megbonthatatlannak
tűnt párosotok közé…!
*
Hagyod, hogy
telhetetlen feleséged
egyre többet és többet követeljen
(téged és kapcsotokat is megszakítva)
*
Hajnalban
álomfejtőkhöz rohansz,
addig bele se kezdesz egy új napba
*
Halált megvető
bátorsággal meglopod
az isteneket s parazsat gyűjtesz fejedre
*
Halmozódó
titkolt-szégyellt bűneiddel
egyre zsarolhatóbbá teszed magad
*
Hárommilliárd nőt
egyenként szemügyre véve
keresed azt az egyetlen igazit…
*
Hát már
hogy ne lennék boldogtalan:
rosszkor és rossz helyre születtem!
*
Hatalmas
pofonokat osztasz,
de az első meglegyintésre
rád számolnak – knock out
*
Hátrafelé
nézegetsz, így
vagy a fejed vered be,
vagy karambolozol autóddal
*
Házasság-
kötési ügyedben
egy nőgyűlölőtől
vagy riválisodtól
kérsz jótanácsot
*
Helyet
és pénzt lekötve
úgy vásárolsz be,
mintha holnap kitörne a háború
*
Helyre-
hozhatatlanul
megcsonkítod magad
az esetleges rokkantnyugdíjért,
a kényszermunka alól mentességért
(és esetleg nem jön be a számításod…)
*
Hiába utaztad be
keresztül-kasul a nagyvilágot,
magadhoz közelebb nem jutottál
*
Hiper-érzékeny,
sértődős mimózaként
futballbírónak ön-jelölteted magad
*
Híres emberek
„barátsága” után kajtatva
elveszíted a neked tálcán kínálkozókat
*
Hiszékenységed
nem ismer határokat:
eladják neked a Lánchidat is
*
Hiszel
annak a papnak,
aki örök életet ígér
neked, pedig sohase
lehet tőle számon kérni
*
Hitegeted magad
te nem aprózod el,
egy nagy dobásra készülsz majd…
*
Hiúságból
nem viselsz szemüveget,
s így nem olvasod el az apró betűs részeket
*
Hogy
„divatos” légy,
véglegesen eldeformálod
lábad, tartásod, látásod stb.
*
Hogy
a legközelebb
legyél istenhez,
a Csomolungma tetején táborozol
*
Hogy
csak rövid
álörömöd volt,
ezt bizonyítja tartós
és valódi, intenzív ürömöd
*
Hogy
egész legyél:
fél életed férfiként,
felét transzvesztita nőként töltöd
*
Hogy
időt spórolj:
moslékká egybekevered
a fogásokat, úgyis egy helyre megy
*
Hogy lehetnék
itt és most boldog;
holnap tragikus csapás érhet!?
*
Hogy levert legyél s lehangolt,
mindent feketére vagy szürkére festesz
*
Hogy
milyen
agyalágyultak is lehettek
a geocentrikus világkép kidolgozói!
*
Hogy
ne kelljen kidobni,
a romló almát eszed
s így az épet sohasem
*
Hogy
ne kövess
el kis hibát,
a nagyot követed el:
nem csinálsz semmit
*
Hogy
ne lehessen
a kulcslyukon leselkedni,
leakasztod a hálószobaajtót
*
Hogyan
lehetnék boldog
ebben az életemben –
legfeljebb halálom után
majd esetleg azzá avathatnak
*
Holt tested
szellem nem kelti életre:
de kómában el-elvegetálsz
*
Holtodiglan
áltatod magad:
csak pénz és protekció
híján nem lettél operaénekes…
*
*
Hozzád
be se kell törni:
mintha tálcán
kínálnád javaidat a rablóknak
*
Hősködve
magadnak akarsz
minden sikert –
a várható kudarc
is csak a tiéd lesz…
*
Idő-
rablóknak
nyitsz ajtót és
szinte végtelen
türelemmel vagy hozzájuk
*
Időre
mindent
meg akarsz kóstolni
a potya svédasztalról
és: elrontod a gyomrod
*
Időutazást
teszel visszafelé,
mintha még a kerék
stb. sem lenne kitalálva
*
Ifjan adod
a kissé rezignált „bölcset”,
öregen felforgatnád a világot
*
Igaz,
hogy
életedben csak
egyetlenegyszer léptél félre,
de azóta még nem léptél vissza…
*
Igyekszel
megideologizálni
napi áramlopásod,
titkon szégyelled is,
hogy kivételezel magaddal
*
Illumináltan
fantasztikus ötleteid vannak,
kijózanodva fabatkát se érnek
*
Illuzionista
mutatványként
tovább osztod magad
szívemberre és észemberre
*
Imponál neked
egy fiatal rajongása,
szerelemnek veszed és pofára esel…
*
Indiánnak
becsületére váló
ravaszsággal törököt fogsz,
csakhogy az meg nem ereszt el…
*
Individualista
önfejűségedben
lemondasz a kollektív bölcsességről
*
Inkább
térdig koptatod a lábad
mintsem hogy rossz időben
üzemképes autód használnád
*
Iránytű
és világítótorony nélkül,
eszménytelenül hánykolódsz
az élet viharos, háborgó tengerén
*
*
Irigykedsz
beteg testvéredre, hogy
most kényeztetik, kívánságait lesik
(te is próbálsz tüneteket produkálni)
*
Ismeretlen
tettes meglop,
s te mindenkin levered,
ezért így ő is benne lesz
*
Ismert
hős katonája
voltál a hidegháborúnak,
s lettél annak „hősi halottja”
*
Isten
kegyelméből
egyszer sikerült
átúszni a folyót,
de te megint kísérted…
*
Isten
nem ver bottal:
azzal bűnhődsz, hogy
ronda lelked teljesen kiül arcodra
*
Isten
teljesíti kérésed:
azt kapod, amit érdemelsz:
akasztófakötelet…
*
Játéknak
véve az életet
amikor nem megy,
ki akarsz szállni:
nem ér a neved!?
*
Jegyet véve
magadtól szállsz
fel a szellemvasútra,
hogy frászt hozzák rád
(„Nem utazom többé…”)
*
Jó előre
végrendelkezel,
s vagyonod zömének
örököseként orvosodat jelölöd meg
*
Jobb
gazdája vagy
vérszívó bolháidnak,
mint házőrződnek,
haszonállataidnak
*
Jobb ügyhöz
méltó buzgalommal próbál
fából vaskarikát barkácsolni
*
Jobbnál
jobb ötletek
burjánoznak fejedből,
de a kezed mégis tétlen marad
*
Jog-
orvoslatért
fordulsz az államhoz,
miközben igazság-
szolgáltatást vársz el
*
Jogot
formál rá:
kisistenként
– mint Raszkolnyikov –
maga szolgáltasson igazságot
*
Jómódú
és
megbecsült polgárként
boldog lehetnél, „csak”
éppen álmaidat adtad fel…
*
Kar-
nyújtásnyira
van tőled, mégsem
élsz az összművészet
ingyenes katarzisával
*
Karót nyelt
fapofa – vagy:
idétlenül vihogsz:
elég kisujjam mutatni
*
Kecskéhez elölről,
lóhoz hátulról közelítesz:
csoda, hogy nagyon megjárod?
*
Kegyetlen
túlélőtúrává átszervezve
egy laza kis kirándulásból
is „kihozod a maximumot”
*
Képesnek
érzed magad
egy minden eshetőséggel
számoló „tökéletes bűntényre”
*
Képtelen
vagy beletörődni
bajusztalanságodba:
szélhámosok martaléka leszel
*
Képtelen
vagy beletörődni, hogy
neked kell alkalmazkodni
a helyi busz menetrendjéhez
*
Képtelen
vagy dönteni
két egyenlő lehetőség között:
két szék között a pad alá esel
*
Képtelen
vagy eldönteni,
mikor nem esel
érzéki csalódás áldozatául
*
Képtelenség
jobb belátásra téríteni,
mert zárt elméjű fanatikus vagy
*
Képzelgésed
és szemed egyre
többet kíván, s így
elrontod gyomrodat
*
Keresed a bajt:
felébreszted és ingerled
a vérszomjas házőrző cerberust
*
Keservesen próbálsz
poénosakat „beköpni”,
hogy imponáljál valakinek
*
Készakarva
eltorzítod magad:
eszed kidagasztja fejed,
szíved összezsugorítod
*
Kenyérpoézis
Óh, koplalás, szörnyű az átkod,
Hogy minden éhező ripők
Dalt zengedez, holott kabátot
Varrhatna, vagy pedig czipőt.
De hajh! az ember életében
Sok dolgot intéz a has is.
Szelid ha megtelt, zsarnok éhen!
Olykor világfájdalmas is.
Nem egy »költő« megmondhatója,
Mily ossiani érzemény,
Ha tizenkettőt üt az óra
S ebédre, óh, jaj! nincs remény,
Kolbász-, pörkölt-világba téved
Az éhség s bágyaszt, mint hasis.
(Eddig hasból csupán beszéltek,
De márma már dalolnak is.)
Ha megpillant a kirakatban
Sonkát, halat, pezsgő italt:
Kitör egy mélabús sohajban
És rögtön ír – szerelmi dalt;
Vagy emleget korcs nemzedéket,
Hanyatló, árva nemzetet;
Mert még ma nem evett ebédet –
És jobb idők után eped.
Mind jámbor ember; nem találta
Fel egyik sem a puskaport;
S ha mélyen néz is a pohárba:
Egyik se gyilkolt, vagy rabolt.
Mért sujt tehát oly szörnyü végzet
Harminczkilenczezer gyomort,
Mely nem találván menedéket!
Sehol se, rímekben korog?
Az ördögöt hajdan kiverték
A lélekből szent emberek;
Gyügyitható már a veszettség;
Csimaz ellen vannak szerek.
S a verselés rossz nyavalyája
Egyedül nem gyógyítható?…
Nincs még olyan szer föltalálva,
Mely halandót ettől megó?…
Van, van! Egy meczenás segithet.
Csak ez csinálhat rendet itt.
Halmozzon össze annyi kincset,
A hány has-dalnok éhezik.
Ne legyen fösvény, ossza szét a
Rugott zsenik közt aranyát:
(A bankó is hat!) s mint poéta
Kinlódni egy se fog tovább.
Óh múzsa, ki leszállsz a mennybül,
S adsz üdvezítő csókokat;
Kinek szaván a bús megenyhül
S a boldog százszor boldogabb:
Bocsáss meg ellenségeidnek,
A kik bemocskolják neved’!
Tölts bort beléjök s add nekik meg
A mindennapi bifszteket.
Reviczky Gyula
