kb. 8 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség vizsgáló: magyar mondattár
MIND EGY – Emberélet-lényeg ABC
Ön- és társismereti/szereteti tesztkönyv
Amit (in)direkt magamnak árthatok/használhatok
Ady Endre
A Tűz csiholója
Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.
*
„Szerecsen-mosdatás”
Ha mindenkit besározol,
Akkor te sem tűnsz ki a mocskoddal.
Vagy jobb ügyhöz méltó buzgalommal
és bérbeadott lelkiismerettel
mosnád ártatlanra a bűnöst.
*
Oly serény,
és oly „önzetlen”
a más portája előtt sepregetésben,
hogy emiatt a magáé előtti elmarad
*
Egy nap, egy éj
dínom-dánom/világraszóló lagzi,
majd sok év szánom-bánom (dutyi)
*
Amire születni kell,
pont annak tanulását erőltetik:
szorgalmasan gyakorolj…
*
Egyik
rosszabb anya,
mint a másik:
gonosz mostohánál
rosszabb majomszerető
*
Trójai faló –
a görögöktől
fogadsz el ajándékot,
épp a te halálos ellenségeidtől
*
Meglasszózva –
minél inkább menekülsz,
annál jobban szorul nyakadon a hurok
*
Vanitatum vanitas/minden hiábavaló:
minden Tett közelről csak hiú mutatvány?
*
Soha nem/
vagy mindenen nevető fakutya,
ill. nagy nevetésének sírás lesz a vége
*
Függetlenség ideológia:
nem ad és kér kölcsönt,
nem tesz, nem kér szívességet
*
Sohasem vallod be:
te is szerelmes vagy,
mert így akkor társad nyeregben lenne?
*
A sérelmeit
szenvedélyesen gyűjtögetőből
előbb-utóbb ön/közveszélyes ember lesz
*
Minden fiúnak
ugyanaz a lány tetszik,
hideg/meleg háborúban irtják ki egymást
*
Ha
nem lehet a tiéd a lány,
akkor ne lehessen senki se:
kútba veted és utána ugrasz
*
A „bolond”
légvárakat épít,
és a „segítő” pszichiáter
meg csak szedi a lakbért
*
Divide et impera
Két összeveszített,
megosztott fél között
a nevető harmadik
*
Egész nap
elsötétítve lopva járni/suttogni,
mert egy „nagybeteg” terrorizálja az „otthonod”
*
Ideiglenes megtérő:
amikor és ameddig
az ördög beteg lett,
szerzetes akart lenni
*
Rút kiskacsa:
folyton gyilkol a gúny/csőr,
pedig te gyönyörű hattyúnak születtél
*
Partra vetett halként vergődsz,
nem találod élettered, ahol pedig lubickolhatnál
(a jó-rosszszándékú hivatásos segítőd csak simogat)
*
Hátha pont én:
lottóra költöd pénzed,
mert ott minimális, de egyenlő esélyed van
*
A tyúkokért perre menők
legalább egy disznót veszítenek,
mivel a nagy ügyvédzsebet megtöltik
*
Nem tud/mer
a sarkára állni:
mindenki előtt görnyed, hajbókol
(lehet, hogy pont ezért fáj a sarka)
*
Tőle csak
a nyers erőt kérik,
a koncepció, a haszonélvezet/
értéktöbblet mindig mind a másé
*
Nem utánam,
de előre! – szól a hadvezér
Fogjuk meg és vigyétek! (a munkavezető)
*
Lázas semmittevés –
imitálni, mintha csinálnál valamit
(vigyázva: csak munkává nem fajulhat)
*
Damoklész kardja alatt
otthont teremteni: bármikor
jöhet a végrehajtó, a kilakoltató
*
Kínzó érzés:
váló-elvált szüleid csatájában
csak egy eszköz vagy: kettévágott gyermek
*
Öregedésed:
transzparens lesz
minden látens rossz vonásod,
lelked rosszabb fele győz,
az idő neki dolgozott.
*
Sok hűhó semmiért,
hegyek vajúdnak és egérke születik
(nagy füst és csak picinyke láng pislákol)
*
Még nem láttunk
önfeledten, jóízűen nevetni,
csak kajánul vigyorogni,
vagy hülyén röhögni
*
A betegség neki
nem fájdalmas baráti-isteni intés,
de orvosi segítséggel legyőzendő ellenség
*
Ami nincs
a helyén, az a szemét –
ha te sem vagy a helyeden:
szemét ember vagy?
*
A kocsmában
duhaj legény/hőbörög,
otthon meg csak lődörög és meghunyászkodik
*
Egy napig
egy élvhajhász, hedonista maharadzsa,
majd egy évig meg aszkéta, önsanyargató fakír
*
Csak szemének hisz,
a jéghegynek csak csúcsát látja:
nem is fél, de majd nagyon megijed
*
Nem
ő nevet igazán,
mert nem ő nevet utoljára,
sőt a végén már rajta röhögnek
*
Levágja
az ízéért/úri kedvéből,
„egy nap a világ” alapon
azt a bizonyos aranyat tojó tyúkot
*
Rosszul tudja ugyan,
de sajnos a rosszat jól csinálja:
pl. a hivatalos protokollos „jó” orvos
*
A betegségére
büszke munkaalkoholista
(érzelmi nyelvében redukált, lebutult)
*
Naphosszat csak tekergő,
lézengő-ácsingózó naplopó kéregető
(télen ázó-fázó, éhező stb. stb. tücsök)
*
Midasz
leghőbb vágya teljesül,
de a vesztére: kezében
az étel is arannyá válik
*
Sokat akar a szarka,
de nem bírja a farka:
a dupla/tripla helyett
így végül semmi(t se) visz
*
A
kicsinyét
koldulásra
idomító-faragó,
éheztető-betegítő,
irreverzibilisen megcsonkító
(lásd pl. Petőfi Apostola kiskorát)
*
Akkor
és addig „bátor”,
amikor és amíg iszik,
de kijózanodó-félben
még saját árnyékától is
megijed, majrézik, retteg…
*
Krokodil-
könnyekkel
manipuláló érzelmi
zsaroló hatásvadász
*
Erőn felül
súlyt emelő –
erőn felül bölcselkedő…
(izzadtságszag és sérv)
*
Ő
úgy
Isten
(istenképe)
hasonmása,
hogy kétnemű,
lelki hermafrodita…
*
Nem
a tett, de
a tettetés embere, pl.
a boldog szeretőt színlelő
*
Ha
valaki
nem elég
szépen és
nyilvánosam
hálálkodik neki,
rá többé a büdös
életben ne számítson
*
Csak
halálod óráján
esik le a tantusz:
buzgón élted valaki
másnak az életét!
*
Csak
azért ócsárolja
oly dühösen hazáját,
hogy ne fájjon neki oly
nagyon az elhagyása…
*
Szertelenül
szerettél volna élni,
de ma altatószerek és
serkentők a napi betevők…
(és egyre több „gyógyszer”)
*
Nem
az a legény, aki üt,
hanem az, aki állja az ütéseket…
Te mindenkinek odatartod az arcod?
Ha az egyiket megütötte, akkor a másikat…
*
Csak
simogatni
szerette volna
azt a kis nyuszit,
de ő nem igen akarta,
és el is menekült előle –
erre egyre dühösebb lett,
és már baltával üldözte,
hogy menten agyonüsse…
*
Telefon-
betyárkodással
indul meg a lavina,
ezt követik a hecchívások,
bombariadók, ami már rég
nem diákcsíny, de bűncselekmény…
*
Mire
vigyázol
a legjobban?
A szemed fényére?
A szüzességedre/becsületedre?
Ami végleg is elveszthető, illetve
csak nagyon nehezen visszaszerezhető?
Vagy inkább arra, ami bármikor pótolható?
*
Annyira
kerülted
az ütközést,
a konfrontációt,
hogy mire észbe kaptál és tiltakoztál,
már rég mindenes ingyen cseléddé váltál…
(vagy alig észlelhetően melegítik a vizet,
s mire a béka kiugrana, már meg is főtt)
*
Vakon
megbízol
a vadidegen kereskedőben,
vagy házasságközvetítőben –
csak otthon ér a kellemetlen
meglepetés: a zsákban macska van…
*
Ha
egyszer
visszaéltek bizalmaddal,
beteges rosszhiszeműség,
egyetemes bizalmatlanság
lesz úrrá rajtad holtodiglan…
*
Annyira
szeretsz szellemeskedni
és középpontban lenni, szerepelni:
hogy egy poénért anyád is eladnád,
vagy még a barátságod is feláldozod…
*
Nem
hagyod
abba a csúcson –
megszégyenülve kell elkullognod
(kifütyülve, kitapsolva, lesajnálva…)
*
Gondolsz
„merészet és nagyot”,
és mindened felteszed
egy „holtbiztos” tippes sötét lóra,
vagy egy megálmodott rulett számra…
*
Hős
akar lenni,
mégpedig bármi áron,
hogy imponáljon Neked:
akár bele is lök a Dunába,
hogy majd kimenthessen…
*
Úgy
nő fel a gyermeke
a „jó” édesanyának,
hogy naponta azt hallja:
feláldozta érte boldogságát,
csak ő miatta nem vált még el
ettől az ilyen-olyan férjtől/apától…
*
A
Törvény.
gyámhatóság előtt
ő egy védhetően jó szülő,
csak az anyasági plusz hiányzik…
*
Minden
belefőtt már
ételébe-életébe:
„csak” az a kicsiny
megbolondító íz hiányzik!
De az nagyon – így viszont
ehetetlen és élhetetlen az…
*
Az
egyik anya
gonosz mostoha,
a másik meg majomszerető,
egyik rosszabb, mint a másik:
nincs tertium datur/középút?
*
Csak
olyanok
társaságát keresi,
akikhez képest ő azért
még mindig valakinek számít…
Így helyben-járva csúszik lejjebb!
*
Ami
mértékkel
tápláló élelem lenne,
túladagolva halált okozhat,
mint amikor Móricz Kis Jánosa
szinte ki akarta enni vagyonából
a gazdag és fukar szomszédját a lagzin…
*
Ön-
mérséklet híján
a kényszermunka-
táborból megérkezve
sok év mennyiségi-
minőségi éhezés után
átmenet nélkül falsz,
zabálsz, tömöd magad,
és épen akkor halsz meg,
amikor már jó dolgod lehetne…
*
Váci Mihály:
Szelíden, mint a szél
Szőkén,
szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg – nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
– fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak, s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet – égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
– így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.
Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott – azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítettem
és szálltam én sebezhetetlen:
– fényt tükrözök csak, sár nem ér.
Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.
* * *
Mind egy,
de nagyon nem mindegy
A baj felismerése a gyógyulás kezdete –
egy ilyen jó kezdés már egy fél siker,
a mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,
és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:
sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk,
mint azt gyáva önigazolásból hinni szeretnénk…
*
Mások akár meg is ölhetnek, de ártani nem tudnak?
A barátaimtól – és önmagamtól – védjen meg isten,
– jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,
a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is…
Aki leginkább javam szolgálhatná, az árthat legtöbbet.
Hozzávetőleges fontossági sorrendben:
pamit, legtöbbet önmagamnak
pamit, rengeteget, előszeretteim
pamit a születési körülményeim
pamit én a családomnak, barátaimnak
pamit én hatalmamtól függően másnak
pamit az álbarátok, vagy nyílt ellenségek
pamit a mesterek, szolgáltatók stb.
pamit a jó-rossz hivatásos segítők
pamit az írástudók, szellemi stb. elit
pamit az állam, hivatal, bürokrácia
pamit a globális – rejtett – hatalom
pamit az ún. jó-balszerencse
Hamupipőkéből is lehet királylány,
és a legkisebb szegény fiúból is király –
a teljes élet végső soron csak az egyes emberen múlik,
ha az aranyait megbecsüli és gyarapítja, nem hagyja veszni,
az aranyból nem csinál sarat, a sarat nem mondja aranynak,
de a sárból próbál aranyat, vaskorból aranykort csinálni…
