Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Életminőség/boldogság ABC – V..

Írta: Nagy Jenő · 2025. december 8.

kb. 26 perc olvasás

Eugéniusz:

Életminőség/boldogság ABC – V.

A létrontások és/vagy a létjavítások

Szellemi segítség lélekbátor keresőknek

Az ön/emberismeret-szeretet igaz tükre

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan ember

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

pppppppppppppppppppppp

Katona József

Idő

Idő! Jelenvaló
Létel: de Múlt s Jövő
csak Semmi. Hát van-é
kedves közöttök egy?

Jelenvaló, Jövő,
Múlt: semmi s Létel. A
három csupán tehát
kettő? – Hol itt enyém? –

Az a dicső idő,
melly boldogitana,
múlt – semmi! az soha
már vissza nem jövend.

Múlt! Elraboltatott
vagyon! sietve az
öröknek éktelen
nagy tengerébe folyt.

Többé nem pök a Chaos
öröm-világokat;
mert vége lett neki,
hogy létre változott.

Nincs lóditó erő.
a Múltat és Jövőt
melly öszvehajtaná
abroncsba – nincs Remény.

Nincs! A Chaos maga
magát ha elnyelé,
árnyékok a lehúllt
gyümölcsi is – azok;

mert ami megmaradt
még – a Jelenvaló –
egy hátul intgető
kéz tárgya: van, s – vala.

Homokja szép öröm-
napomnak a lehúnyt
(egykor jelenvaló)
idő kezén lefolyt.

Többé egy Irgalom-
kéz sincs, hogy a lejárt
órát megént oda
forditsa vissza meg.

De melly örömmel el-
felejteném setét
múltom s jelenvalóm;
csak ott virítana!

Jövő! Haszontalan
pirítsz előmbe báj-
színt, bizni nem tudó
Reményem elvakúlt.

Reája nézve csalfa vagy,
s olly képet öntesz a
Jelenre, mellyel a
Múlt már kecsegteté.

—

Oh, szív Reménye! ládd,
mivé tevél! Jövőm
tükrébe’ nem lelem
én szép szemed – soha!

Mégis – megölt Jövőm
felett elugranám kezem
után Jelenvalóm
a múltra: ámde élsz -!

Te élsz! miattad én
is – gyászba’; hogy jajom
láthasd, mivel leled
csak abba’ kedvedet.

Katona József

Gyermekkor

Hív emléke a Természet
élő keblén elenyészett
Mivolt első virányának!
mellyel egyjütt elmúlának
édességi emlődnek –
te, egyjetlen, mellyet semmi
volt-lesz Hatalomszó nemi
ki nem írtnak, valamíg az
eltűnt Örömöknek igaz
fájdalmain vergődnek!
Te, a vak Reménnyel rokon
érzéssel, a sírdombokon
mint az árnyék múlatsz – neked
múlt és jövő egybereked,
s a Holtak szava hallik:
oh, jőjj vissza bús hangjára
nyögésemnek, e határra,
melly az elhervadt kellemek
képeit kereső szemek
előtt gyengén hajnallik!
Boldog Kor! mellyben az élet
élt, s nem tudta azt, mivé lett,
midőn a sors ítélete
örömöt-élővé tette –
s hogy rajta még fordítson:
szabadon lepkedett széjjel,
napot álmodozott éjjel,
egy arasztnyi volt világa,
mégis tündérvárba hága
porban húzott grádicson.
A Kelet örömöt, szinte
mint az Alkony, egyképp hinte,
egy nádló, pajtás, egy alma
egész vagyona, s hatalma
már új diszbe öltözött.
Csak gondatlan andal volt a
gondolkozás egész volta –
egy könnyű könnycsepp ragyogott
szemében, ha tán elrogyott
Vére sírba költözött.
Úgy játszodott elméjével
az Öröm, mint lepkéjével
ő maga – könnyű fonálon
eresztvén el a fűszálon –
örűlt rabjának a rab;
s ha majd ümmögni a béka
elkezdvén, hosszú árnyéka
mellett egy porvárban bőgve
a Csorda kolomppal jöve;
s a Napbol még egy darab,
egy darab a haldokoló
vidéken végig a Folyó
tetejéig elpirított –
könnyű sohajjal hagyított
mindent el – eltűnt a rang;
a Denevér repkedése
közt is (mintha várna) kése,
s a zokogó Toronyóra
ütvén, majd takarodóra
szólt az estveli harang –
akkor is még a ház sarkán
megállván, mosolyg, a tarkán
setétedő felyhők alatt
mint fütykéli a vég-dallat
egy aludni készülő,
elmaradt párját szerető
esdekléssel nézegető
Madárka – a setét völgyön
csacsogó terebély tölgyön
vetett fészkén hogy ül ő.
Hogyan egy Lány a Tó mellett
telepedvén a kedvellett
mosásra választott gyepre,
ott a másnapi Ünnepre
fűsűlé hosszú haját;
a körűle szánakodó
hanggal nedvért rimánkodó
szúnyogsereg csapódozott
feléje a sűrű bozót
közűl, enyhítni baját.
Végre eltűnt minden – alom
közé rogyott a szorgalom –
elaludt a varázs, s bele
az ifjú-álom kedvele;
eltűnt majd ez álom is,
midőn a csalófény benne
elenyészvén, felserkene
az Ifjú Férjfiúságra
(mutatván a valóságra:
miként volt minden hamis).
Hol a Ded örömit hivé
csak andalító képivé
leve a Jelenvalónak –
csak visszhangja a Hangzónak –
egyj kétséges Képezet!
Eltűnt! eltűnt bájod ekkor,
eltűnt, te édes Gyermekkor!
alig maradt voltod éke
betegen sajgó emléke:
az idő befedezett.
Kerestem azt ott, hol Éltem
örömeit így eléltem
alig tizenötöd éve –
az Eget s Napot kivéve
majd minden esmeretlen.
A Tó elmúlt, hol estenden
a Leány ült; azon renden
egy kis Külső-város kele,
s a kiírtott Bozót helye
szép sík: nekem kietlen!!!
Kidölt a Tölgy, mellyen vára
a kis madár kis párjára;
Est-játékim tündér-vára
porban húzott grádicsára
töltött Útca hányatott.
Azon két kicsiny csemete,
mellyet kis kezem ültete,
mint két nagy fa a zivatar
ellen oltalmazva takar
Ház mohos héjazatot.

p 1

p Aranyhal

p A népmesék

p ősi bölcsessége szerint

p a szerencse forgandó

p és nem személyválogató,

p mindenkit meglátogat,

p csak jól kell tudni élni vele,

p mert a bölcsnek hasznára van,

p a bolondnak még kárára is lehet.

p Igaz ugyan, hogy az aranyhal

p a telhetetlen feleség miatt

p a halászt a viskójába rakta vissza.,

p a kiinduló helyzetébe,

p de ez már nem ugyanaz volt,

p mert megtapasztalta a jobbat,

p és tudja, hogy mit veszített…

p Három

p kívánság

p Nem mert

p nagyot álmodni/kívánni

p egy szegény öreg ember

p és csak egy kolbászt kért elsőre

p a váratlanul betoppanó jótündértől,

p akkor házisárkánya egyből megátkozta,

p s azt a rosszat kívánta neki,

p hogy – világ csúfságára –

p ragadjon hozzá az orrához,

p s az ige testté lőn…

p Mentve a menthetőt:

p a harmadik kívánságukat

p arra kellett pazarolniuk,

p hogy az váljon le onnan…

p Így oda jutottak,

p ahonnan indultak.

p Illetve mégsem,

p mert elpazarolták

p ezt a ritka,

p egyszeri nagy esélyt!

p Lutri

p Egyfelől

p annyira hisz a szerencsében,

p hogy képes lottóra stb. költeni,

p másfelől meg egyáltalán

p nem akarja észrevenni, hogy

p milyen szerepet játszott a szerencse abban,

p hogy még él és ép, van munkája, van háza stb. –

p elfojtja azt a kínos gondolatot, hogy mindez

p akár egy pillanat alatt odalehet…

p „Könyöradomány”

p Ami az ajándékban jó:

p váratlan, kellemes meglepetés –

p nem lehet kiérdemelni

p az elért jó pontokkal…

p (Ahogy az üdvösséget,

p Illetve a boldogságot sem…)

p Ami nélkül lehet élni, de nem érdemes,

p mert olyan színtelen–szagtalan-ízetlen,

p de amit te magadnak nem adhatsz…

p (Ahogy János király sem

p Milne verses meséjében…)

p Biztosra menni

p A legjobb dolgok ingyen vannak?

p Például: szerencséből, ajándékból,

p sőt, netán akár isteni kegyelemből?

p Egyfelől ez megnyugtató,

p hisz ilyenje bárkinek,

p a szegény embernek is lehet.

p Másfelől nyugtalanító,

p hisz annyira nem tőlünk függ!

p Szeretnénk ezt bebiztosítani:

p babona, jogot formálás, követelőzés,

p zsarolás, megvásárolhatóság…

p Isten

p nem alkuszik

p Pénzért vásárolni „szerelmet”?

p Betegséggel kizsarolni a törődést?

p Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?

p Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?

p Amit egyszer megengedtek, arra ezután jogot formálni?

p Ajándékot követelni

p A tanulságos anekdota szerint

p F. J. császár amikor eljárt vadászni,

p a vadászmestert a kocsis mellől a bakról

p mindig maga mellé, a hintóba szólította…

p Mindaddig, amíg ő egy alkalommal

p már magától is egyből beült mellé,

p nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.

p Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon…

p Tűz van, babám!

p Az – a talán egyetlen – flótás,

p aki nem lopott a tombola nyereményekből,

p pont az bukik le, amikor más helyett visszavinné,

p mert addigra már valaki épp felkapcsolja a villanyt

p (és őt sújtja a cinkosan lopó dolgozó nép megvetése)

p Az már az ó próbatétele, hogy viseli el ezt a látszatot…

p Gyerekpanasz

p (Az engedetlenség joga/kötelessége)

p Mikor panaszkodhatnak a gyerekek szüleikre?

p Ha szüleik rosszul kormányozzák a család hajóját

p Ha a hajó süllyed vagy nagyon rossz irányba tart.

p De ennek az is lehet oka, hogy a hajót más vezeti:

p például, ha kalózok szállták meg, s ők diktálnak…

p Az is lehet, hogy a szülők olyan valaki hatása alá kerülnek,

p aki – mint Tartuffe uraság – báránybőrbe bújt farkasként

p szellemileg és még lelkileg is mérgezi a családi életet…

p Tartuffe

p Még jó, hogy

p a gyerek látta: a király meztelen,

p s hogy az anya is egyre inkább a szívével tudott látni,

p és sikerült a családfő előtt is leleplezni a szélhámost,

p akit kedves vendégként fogadtak/tartottak a családban,

p de kis híján kitúrta őket otthonukból

p szétbomlasztva a szent családi békét!

p Játékosság

p Nélküle nincs kreativitás, spontaneitás stb. –

p Játékosság nélkül az élet csak robot a dologházban

p De életveszélyes, ha az egész életet játéknak fogod fel,

p hisz abból nem lehet kedved szerint ki- és beszállni…

p Nem mondhatod: „Most nem ér a nevem!”

p Nem lehet mindent – büntetlenül – újrakezdeni

p Nem lehet új életet kapni és másnak is adni…

p Az életjátékos egy felelőtlen, link, frivol, léha alak.

p Hálatlanok

p Legalább kétszer,

p kétféleképpen is vét a hálátlan –

p Egyrészt az ismert-ismeretlen jótevő ellen,

p akitől ő valami dolgot, lehetőséget kapott.

p Másrészt azon a sok ismeretlen ellen,

p akinek esetleg épp miatta már nem adnak

p kegyelemkenyeret, kölcsönt, vagy egérutat…

p Szem/lélek

p Zavaró, ha egy idegen

p elkapja a tekintetedet,

p fixíroz, „stíröl”, a szemedbe nézne

p mintha a lelkedben akarna turkálni?

p De ha nem tudsz szemkontaktust létesíteni,

p mert például sötét van, vagy a Másik elbújt,

p vagy csak telefonon beszélgettek,

p vagy állandóan félrenéz –

p nem mer szemedbe nézni…

p Megváltás

p Ha elrabolnak

p és pénzt vagy életet alapon

p váltságdíjat követelnek érted,

p kik és mennyit gyűjtenének?

p Nem kizárt: senki és semmit…

p Vagy még pont te kérnéd,

p ne hagyják zsarolni magukat?

p (főleg akkor, ha nem is a pénz,

p de erkölcsi megalkuvás a követelés)

p Rossz kezedet/vég

p Jó kezdet fél siker…!

p Ha csak kicsit célzol mellé,

p a célnál ez már óriási eltérés lesz

p Ha rossz irányba indulsz,

p pláne: ha ellenkező felé,

p akkor minél sebesebben mész,

p annál messzebb távolodsz a céltól

p A „segítő”

p Aki maga inkább rászoruló

p Aki nem tudja, pont az tanítja

p Vakon vezet vakvilágba világtalant

p Akin nehéz segíteni – a vesztébe rohan…

p Látszatfüggő

p Képtelen vagy elviselni a látszatokat.

p Belehalsz, ha nem mindenki látja a jóságod

p Pláne azt, ha jót teszel, de rossznak láthatják…

p (ahogyan ezt Mikszáth „vén gazembere” merte…)

p Érzéki csalódott

p Bedőlsz a látszatoknak:

p Pl. a Föld egy végtelen sík

p és a Nap mozog körülötte, felette…

p És minden fényeset aranynak veszel,

p és megverekszel érte akár életre-halálra,

p még ha az igazából csak szar ócskavas is.

p Rossz bürokrata

p Az a(z) – amúgy szakszerű – közigazgató,

p aki az ügyfélért kockázatot nem vállal,

p aki százféle oldalról is jól lefedezi magát.

p Aki nem mer méltányosságot gyakorolni.

p A törvény szellemét holt betűk fölé helyezni

p (és magával is így bánik – nem tesz kivételt…)

p Re-akciós

p Nem ágál, csak reagál

p Te mindig, magadtól is

p fekete bábukkal kezded,

p illetve folytatod a játszmát.

p Te így mindig csak reagálsz

p a fehérrel játszó lépéseire!?

p Kezdeményezések helyett

p csak viszontválaszok sorából

p áll, tevődik össze az életed…

p Beleélés-híján

p Nincs elemi empátiád

p Nem tudod magad a másik helyzetébe képzelni

p Nem tudsz vele gondolatjátékban helyet cserélni

p Nem tudsz hozzá alkalmazkodni, érte kiállni, áldozni.

p Így hogyan is tudnál baj/élettársat szerezni/megtartani…

p A király meztelen!?

p Mégis mindenki az új ruháját dicséri,

p Az udvari költők egyenesen himnikusan…

p S egy kis koncért, szemhunyásért cserébe

p te is az elnyomó zsarnokod dicsőíted…!?

p És sehol egy szabadszájú vagány kisgyerek,

p aki el merné hangosan kiáltani magát…

p Mire váró?

p Majd a másik

p Hátha a következő…

p Mindig jobbra vágynak,

p Mindig rosszabbat kapnak

p A jónál is jobb helyzet kell?

p A biztos jót meg hanyagolják…

p Végletek

p Az egyik lány nem válogat,

p igent mond az első jöttmentnek,

p zsákbamacskához megy feleségül.

p A másik addig-addig kéreti magát,

p míg senki, aki Valaki, el nem veszi.

p Legfeljebb az utolsó, a legalja…

p Demagógia

p Mindenki annak hisz,

p aki most a legtöbbet ígéri,

p de biztosíték, garancia híján.

p Aki azután semmit/keveset ad,

p vagy éppen jó sokat, de keserűt…

p Fokozatlan

p Vagy-vagy logika

p Aki nincs velem, az ellenem

p Ha nem barát, akkor ellenség vagy

p A két vég között nincsenek átmenetek

p És végképp nincs átjárás innen oda…!?

p Átnevező

p „Nominalizmus”

p Nevezd a vereséged győzelemnek

p Hívd csak a kudarcot nagy sikernek

p Nevezd a putridat villának, kastélynak

p Szólítsd a világcsúfját világszépnek

p Szépítgesd a hazugságot füllentésnek

p A magzatölést latinul nevezd: abortusz

p A megalkuvást címkézd át: kompromisszum

p Mond a népforradalmat zendülésnek

p Nevezd a balgaságod bölcsességnek

p stb.

p Bili

p Sokáig

p nem tesz szóvá

p semmilyen sérelmet.

p majd, amikor betelik nála a pohár,

p akkor azután fejedre borítja a bilit,

p és hidegháborús állófrontot nyit…

p Csigaház

p Minden értékét

p magánál tartja,

p utánfutóval jár és kel,

p még a pincsikutyáját se

p bízza rá a jószomszédokra…

p (mert hogy nincs is ilyen neki)

p Elszámolás

p Minden perccel,

p minden fillérrel

p elszámoltatod élettársad,

p már a házassági szerződésetek is

p több száz sűrűn gépelt oldalra rúg –

p mintha nem is a holtig együttélésre,

p de egyből a korai válásra készülnél…

p Naiv

p Annyira megbízol az embertársaidban,

p illetve annyira nyitott házat tartasz stb.,

p hogy a kulcsot a lábtörlő alatt hagyod,

p s ezt még „a gyengébbek kedvéért”

p ki is írod nagybetűkkel az ajtófélfára…

p Paranoia

p Az üldözési mániás.

p Aki mindenkire gyanakvó,

p mert szerinte sok mindenki az életére tör…

p Aki így próbál szerény személyének

p különleges fontosságot tulajdonítani.

p Aki így mindig stresszben/menekülésben van.

p Leginkább – és esélytelenül – önmaga elöl…

p Vakbizalom

p Kiben mennyire bízzál?

p Bízd a kecskére a káposztát,

p A riválisodra életed nagy szerelmét,

p Féltékeny pályatársadra a hagyatékodat,

p A piramisjáték szervezőre spórolt pénzed,

p És a veled barátkozó spiclire a féltett titkodat!

p Gyűjtögető

p A buzgó „kiscserkész”

p Gyűjtögesd a jópontokat,

p a mindennapi jócselekedetekért.

p Életed végén, majd, ha meghalsz,

p beválthatod jó helyekre a paradicsomba…

p Karitatív, jótékonysági akciókban jó volt,

p csak ép élete nem a helyes pályán futott…

p x

Katona József

Kérdés

Sírbeli csend a nyúgalom rám nézve.
Tetézve
tölt bé az Örök átka felettem,
hogy lettem.
Végsiralmimat zokogó lantom
zöld hantom
mellett keseregve letúrja itt
húrjait.
Véremben könnyimtöl elolt szének
csendének
hideg közepette lángol a vad
nem szavad.
Homályos szemem függesztvén lombra
egy dombra
dölve hallgatom csak, mint dunnyog
a szúnyog.
Sír a berek, lankadt sziszergéssel
nem kés el
az esthajnal könnyeit hullatni,
siratni.
Fásult létemben mártír a lélek,
hogy élek,
csak a könny mutatja e sikamon
arcámon.
Ah! ha magad mondod halandónak,
állj szónak:
hol az az Isten ki engem eként
nem teként???

Katona József

Felelet

Mint az éjfélnek óráján
a lebbenő árnyékok
temetőnk ősz kápolnáján
tolódnak, s nyög hajlékok: –
Mint a Kisértet sírásra
meglapúlt setét liget
csúsztatja el az egymásra
pergő szellőt, melly üget:
éntőllem is keservemben
minden úgy vonúdik el,
elfúltak vérző szivemben
báj s öröm míveikkel.
Haj! itt hogy ég! az szörnyeteg,
Tirán az, ki ezt tette???
Nem, zokogja a fergeteg
lelkemben; felelet: Te.

Katona József

Új esztendőre

(1817)

Vidám elme
te! szerelme
az örökös tavasznak –
csend és béke
egy gyermeke,
kinél búk s ürmök asznak!

A szerencse
folyton öntse
rózsáit öszvényeden,
elégedés
vezéred, és
légyen köröd egy Éden.

Minden reggel
víg sereggel
játsszon a Nap súgára
(mosolyogva
lépbe fogva)
Arcád diadalmára. –

S Neked intsen
báj-bilincsen
jőve az Alkonyodat
végső fénye,
hogy rabkénye
készítse meg álmodat.

És ha majdan
e Kor hajdan-
korrá változik – midőn
Élet s Halál
számot talál
vetni a hosszú időn:

Akkor, Kedves,
vedd jól, nedves
szememböl, végtisztemet;
Ott örökké
légy Élőké;
bár itt egy hant eltemet!!!

p 2

p Állázadók

p Őfelsége örök ellenzéke

p Fizetett vagy „profi” forradalmár

p Éles helyzetet kerülő szalonforradalmár

p Folyton lázongó, vagy lázító békétlen,

p aki hátulról, a bunkeréből bujtogat,

p majd veled, mással viteti el a balhét.

p Aki miután meghirdeti az elvi harcot,

p a luxusautón a villájába elviharzott…

p Kvantitatív

p A mennyiség forradalmárjai

p A középszer lehúzó ereje és terrorja

p A könnyen manipulálható túlnyomó többség

p demokrata diktátorai és konformista alattvalói…

p Elcserélt gyerek

p Ő igazából egy királyfi,

p egy borsószem királylány,

p csak egy koldus rabolta el…

p Ő ennél előkelőbb, gazdagabb

p családot, miliőt, bánást érdemel

p (aminek minél előbb ki kell derülnie,

p vagy ha mégse, akkor indokolt a depije…)

p Rossz gazdálkodó

p Szűkös, véges, fogyatkozó

p Energiáidat az önigazolásra

p Vagy pedig panaszkodásra,

p És önsajnáltatásra fordítod

p (ez utóbbiban verhetetlen,

p a győzelemért még csal is)

p Becsületbíró

p Vitás erkölcsi ügyekben

p úgy teszel itt és most igazságot,

p hogy csak az egyik felet hallgatod meg

p (a másikkal már úgyis régóta

p perben, haragban vagy)

p El/lecsúszó

p Az ún. tökéletes bűntény

p Minden eshetőségre gondolsz?

p – mintha egy kisisten lennél -,

p csak arra a kis banánhéjra nem,

p amin elcsúszik a talpad/kivitelezésed…

p Vérszem

p Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba

p Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik

p Ha valami egyszer véletlenül valahogy sikerült,

p akkor vérszemet kapsz, és elszemtelenedsz,

p és így borítékolható a közeli bukásod…

p Alkalom

p szülte tolvaj,

p aki vérszemet kap,

p és addig jár a korsó a kútra…

p (s így elindul lefelé a kriminális karrier,

p a börtönben további kiképzést kaphat…)

p Reménytelen eset

p akinek nem lehet tanácsot adni,

p azon hogy a csudába lehetne segíteni?

p Aki vagy részeg, vagy őrült(en szerelmes)

p Akit megszállt a gonosz, aki önistenítő stb.

p Játékos

p Aki nem tud játszani

p Vagy komolytalanul, vagy vérre menően!?

p Csak épp a kettő közötti középút üresen marad…

p Ezért nem is hívja őt szinte soha senki játszótársnak.

p Langyos

p A kiköpött…

p Se hideg, se meleg nem vagy

p csak az a langyos, akit kiköp az Úr!

p (vagy egy szájból fújsz hideget-meleget)

p Pygmalion

p Az alkotó szerelmes lesz művébe, szobrába

p Az apa, anya szerelmes lesz képére formált fiába

p (vagy mint Nárcisz, szerelmes lesz a tükörképébe)

p a tanító-nevelő az általa kikupált tanítványába

p (My Fair Lady)

p Nárcisz

p Aki beleszeret,

p szerelmes lesz a tükörképébe,

p egy azonos nemű emberi lénybe,

p aki nem más, de mint épp ő maga,

p és már meg se látja

p az érte epekedő

p másnemű lényt…

p Álomvilág-

p átokföldlakó

p a

p Álmodban tiéd lett

p a világszép királylány

p (filmcsillag, szépségkirálynő)

p Reggel hiába lógott bilibe a kezed,

p ezt kész ténynek, valóságnak vetted.

p (el sem tudtad képzelni, milyen lenne,

p milyen balszerencse, ha be is következne)

p b

p Vagy soha nem merted elhinni,

p hogy rád is vár valahol a te királylányod,

p aki neked teremtetett a legeslegszebbnek

p S inkább maradtál magadnak, magadban.

p Vagy felszedtél valakit, aki adta magát,

p akiért semmi próbát nem kellett kiállni…

p Világvég

p Fordított rendes

p a legnagyobb önbecsapás az,

p ha már nem csak képmutató vagy,

p de a bűnöddel, mint erénnyel tüntetsz!

p És ha ez nem ütközik ellenállásba, sőt,

p akkor elmondhatjuk, hogy süllyed a világ…

p (bár még a Föld-Titanic zenészei játszanak…)

p Hipokrita

p Elegendő a jótett látszata?

p Képmutatásod a bűn hódolata az erény előtt…

p De ez csak egy közvetett, egy indirekt hódolat,

p Mert mégis okosabbnak gondolod, hogy ha

p Csak úgy teszel, mintha erényes lennél…

p Jónak tűnő

p Akkor és úgy akarsz jó lenni,

p hogy ez rögtön nyilvánvaló is legyen…

p (különösen akkor, ha magad sem tudod,

p vagy épp nagyon is tudod, hogy – nem – jót teszel)

p Farizeus

p Fehérre meszelt sírokhoz hasonlító,

p amelyek kívülről szépnek látszanak,

p de belül tele vannak a halottak csontjaival

p s mindenféle undoksággal.

p (a szúnyogot kiszűri, a tevét lenyeli)

p Farizeusok dala

p Megtérsz vagy megtörsz!

p Úgy megátkozlak

p Süketté és vakká teszlek:

p Meggyógyítottalak.

p Pénzéhes gazember leszel:

p Megvilágosítottalak.

p Lehetsz farizeus, csak kövess engem!

p Kiűzöm belőled a démonokat-holnap.

p Ma fáradt vagyok.

p Nagy dolgokat fog cselekedni-holnap-az Úr.”

p Víg Mihály verse

p Biztos?

p Sohasem vagy benne teljesen biztos,

p hogy jól választottál élettársat és pályát –

p bezzeg, ha Hufnágel Pistihez mentél volna,

p bezzeg, ha nem tanár, de masiniszta lettél volna…

p Naponként átjár a szörnyen kínzó érzés:

p talán mindent és végleg elrontottál,

p talán mindent elölről kéne kezdeni…

p Majd inkább felkötöd magad…!?

p Önazonosítási hiba

p Amit szabad Jupiternek,

p azt nem szabad a kisökörnek?

p Végzetes hiba, tévedés, hogy

p ha nem tudod, hogy ki vagy…

p Amit a Főnöknek elnéznek,

p azt rajtad duplán leverik…

p Szenvedélybeteg

p Aki azt hiszi, hogy

p ő tudja mi a jó neki…

p Nem kér az „atyáskodásból”!

p Így nem is maradt vagy lett valaki,

p aki lebeszélhetné/megakadályozhatná,

p hogy mindenét eladva vagyonát elkártyázza

p Szennytisztító

p A mocskos fürdővízzel

p együtt a gyereket is kiöntöd:

p egy pályatévesztett pap képe miatt,

p hagyod végleg lenullázódni istenhitedet,

p illetve mást – pénzt stb. – imádsz helyette…

p Rendmániás

p Egész álló nap

p csak azon dolgozol,

p hogy patikatisztaság

p legyen a lakásotokban,

p így nincs szíved használni,

p és a családod is terrorizálod,

p magát az otthonosságot száműzöd…

p Menzakoszt

p Az emberek már régóta nem tudják,

p hogy mit esznek, azt a valamit ki készítette,

p hol termett, mi mindent kevertek még hozzá,

p s mégis beveszik – nyelik, mint kacsa a nokedlit….

p Rontó Pálok

p Amit nappal építenek,

p azt még aznap éjjel lerontják…

p A hegyre felgörgetett követ hagyják visszagurulni

p Képességükön felül szerelnek: még a jót is elrontják

p Kárba vész

p a fél-egész életed

p szorgos munkájával

p kiérdemelt jó hírneved,

p egy hirtelen rossz döntéssel…!

p Végleg lerombolod és veszni hagyod

p Házsártos

p Bajvívó, küzdő (gladiátor).

p Mai értelemben pirongatva veszekedő,

p szóval garázdálkodó, másokba kapcáskodó.

p Rigolyás

p (ri-og-oly-a-as)

p Riogó hangon veszekedő,

p Perlekedő, nyugtalan házsártos

p Kivált nőről mondják;

p s a székelyeknél ijedős

p és nehezen szoktatható barmokról is.

p Csenevész

p Növésében csökkent

p Elsatnyult, elfajult, elkorcsosodott

p Amiben az állati/növényi élet

p csak úgy teng – tengődik…

p Csenevész növények.

p Csenevész nemzedék

p Retardált

p Testi, lelki, szellemi

p fejlődésben visszamaradt

p Akinek értelmi-érzelmi élete

p egy alacsony szinten megreked

p Csökött – csökevényes – csenevész

p Ön-hajcsár

p A rabszolga kijátszhatja urát,

p visszatarthatja teljesítményét,

p elszabotálhatja a túlmunkát stb.,

p de az önkizsákmányolásodnak

p nincs lelki, csak testi korlátja…

p (végül a végelgyengülés/korai halál)

p Önkicsinyítő

p Mintha a sorsod, körülményeid,

p mindig és nem csak igen kivételesen,

p egy nagy, mindent elsöprő szélvész lennének,

p amiben az emberi test tehetetlenül hánykolódna

p (ahogy egy kis tutaj a rettenetes tengeri viharban)

p Feltett kéz

p Fordított arányosság…

p Mindig feltétel nélkül kapitulál

p a körülmények óriási hatalma előtt…

p Persze annál nagyobbak ezek az óriások

p minél törpébbnek látod-láttatod önmagad…

p Önsorsrontó

p Ha elveri a jég a szőlőd,

p A megmaradtat magad ütöd-vágod –

p Besegítesz a balsorsnak, ha félmunkát végez

p (nem mented a kárt, pedig nem fizet a biztosító)

p Papírformás

p Aki nagymellénnyel,

p elbizakodottan lép a pályára,

p és nem érti, miért nem érvényesül

p magától a papírforma, a reális esély,

p és miért a nyugodt esélytelen nyer…

p (minden meccs új, 0:0-ról indul,

p nem lehet a múltból megélni)

p Önhitt

p Előre iszol a medve bőrére

p Elbizakodottság lesz a veszted

p (amúgy a papírforma melletted szólt –

p mint pl. amikor a nyúl a teknőccel versenyt fut)

p Kakukktojás

p Az a parazita vagy,

p aki idegen fészekbe költ,

p illetve aki a honos fiókákat

p kilökdösi az éltető fészekből.

p Vagy a balek, aki sajátjai helyett

p éppen ezt az ellenséget táplálja…!

p Csoda

p Csodaváró/

p csoda nem látó

p Nézed naphosszat a köldököd

p Csak lesed a sült galambot,

p hátha végre a szádba repül…

p A másik meg nem hisz a csodákban –

p nem érintik meg őt, elmegy mellettük

p (csak ha balesetben elveszíti szeme világát,

p csak akkor döbben rá, hogy mit veszített:

p színesben, széles vásznon nézhetett, láthatott…)

p Pénzember

p Aki mindent csak pénzért tesz,

p Illetve: aki pénzért bármit megtesz

p Akinek mindenki annyit ér, amije van

p Aki attól kér tanácsot, aki a leggazdagabb

p Akinek a ma legdrágább ház, kép a legszebb…

p Stb. stb.

p Ki mit tud

p Keveset tudsz, ami fontos lenne,

p De még azt is csak körülbelül, vagy rosszul…

p De sokat tudsz felesleges, lényegtelen dolgokról.

p Ami viszont nemcsak haszontalan, de egyenesen káros

p Hát még az, hogy amit rosszul tudsz, azt jól csinálod!

p Rezzenéstelen

p Az eszed túlkontrollál –

p meggátolja érzelmi áradásaidat:

p ébren folyamatos pókerarcot vágsz,

p szinte egyáltalán nem is rezonálsz

p a téged közelről ér(int)ő hatásokra

p Nem csoda, ha biorobotnak néznek…

p Égő

p Leégeti bőröd a tűző nap,

p Anyagilag is éppen le vagy égve,

p – évek óta „átmeneti” pénzzavarban –

p A házad is ég, mint a Reichstag,

p Arcodról is leég a bőr: lebukott hazug

p S még pojácáskodva is égeted magadat

p x

Reviczky Gyula:

Katona József

– Emléktáblájának leleplezésére –

Melyik költő nem vágyik tetszeni?

A hány csak volt, ohajtá mind a tapsot.

Fagyos közöny hamar szárnyát szegi.

Pacsirtát zengni télidőn ki hallott!

Nincs dalos ajk, mely ne hallgatna végre,

Ha nincs, a ki figyeljen énekére.

S neked taps osztályrészül nem jutott.

Hősöddel nem sírt, nem hevült a nemzet.

A teremtésbe’ vesztes és bukott

Magad valál. Ki méri meg keserved’!

Oh, szörnyü sors, nagy elmével születni,

Ha meg nem érti, meg nem látja senki!

Terólad zengek, Kecskemét fia!

Shakespeareje a magyar tragédiának.

Im’, összejöttünk ünnepelni ma,

Megengesztelni sértett, szellemárnyad’.

Óh, mester, érzi mind, a ki ma itt áll:

Rosszkor születtél, siketeknek írtál.

Te voltál Bánk, a vesztes, hallgatag,

Kit a halál elért még életébe’,

Búját, keservét érezted magad,

Elfojtott szenvedély lángjában égve.

Hallhattad, hány kis embert éljeneznek:

De büszke búdat némán rejtegetted…

És tünt a kor, s más, újabb nemzedék

Tapsolva, sírva, lelkesedve látta

A magyar ember őstermészetét,

Sok százados harczát tragédiádba’.

S a koszorú, a mely ma sírod éke,

Megújul nemzedékről nemzedékre.

Nincs sírüreg, nincs század oly setét,

Mely a dicsőt örök homályba zárja;

Nem nyomja el a költő szellemét

S e lelki vakság, sem a sors viszálya.

Feltörte Bánk is koporsója zárát,

Dicsérve mesterét s nagy alkotását.

S most itt vagyunk, és áldjuk a helyet,

A hol megkezdted bús tragédiádat.

Mert az: küzdés s bukás volt életed,

S a hír sugára csak sirodra áradt.

Ma már mint halhatatlant emlegetnek

Arany, Petőfi, Vörösmarty mellett.

Jó magyarok, kik ide gyültetek.

Tisztelni Kecskemét fiát, a holtat:

Gondoljátok meg, mennyit sznvedett!

Intő példája légyen ő e honnak,

Hogy majd, ha még egy Katonája lészen:

Ne csak igy feltámadjon, igy is éljen!

1883. április 16.

Juhász Gyula:

Katona József sírján

Ó legszentebb hant Alföldünk szívében,

Gyász és dicsőség orma, kun halom,

Világító torony a magyar éjben,

Hol megváltássá lesz a fájdalom!

Itt álmodik a nyugtalan magyarság

Örök kérdője: élet vagy halál?

Itt fekszik ő, ki megharcolta harcát,

De békességet sohasem talál.

Minden magyar tusában újra vérzik,

Minden magyar bukásban rémlik ő.

Fölötte nem megy el a vén idő:

E földön még az ő vetése érik

S velünk lesz ő, magányos halhatatlan

Az aratásban és a diadalban!



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

