Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Életminőség/boldogság ABC – II.

Írta: Nagy Jenő · 2025. december 6.

kb. 26 perc olvasás

Eugéniusz:

A létrontások és/vagy a létjavítások

Szellemi segítség lélekbátor keresőknek

Az ön/emberismeret-szeretet igaz tükre

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan ember

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

pppppppppppppppppppppp

Jókai Mór versei

Mit hozott a Mikulás.

No gyerekek! a ki szépen

Tudja viselni magát,

Annak majd a jó Mikulás

Mindenféle szépet ád;

Tedd ki fiam az ablakba

Lefekvéskor a csizmád:

Mennyi mindent találsz benne

Mire fölkelsz, majd megládd!

Jó ember a Mikulás.

Ezüstbárány, czifra Jankó!

Piros alma, aranyos!

Czukorangyal, mézes kalács!

Porczelánbáb, kalapos!

Aszalt szilva-ördögöcskék!

Hát még a szép tarka ló!

Síp van belé dugva hátul,

Ez meg sipolni való!

Elhozza a Mikulás.

Kinek mire fáj a szive

Azzal prezenteli meg.

Az ablakba kitett csizma

Bizonyosan teli megy.

A sok drága holmi között

A krámpusz is ott leszen,

Csak hogy ennek a formája

Különbözik rendesen.

Ezt tudja a Mikulás.

Spanyol csizmákba mórokat

Helyez krámpuszok gyanánt,

Inváziók krámpuszával

Deríti fel Grand Bretagnet,

Orosz saru nyakig telik

Felszabadult paraszttal.

A nagy porta papucsában

Holmi kravállt tapasztal.

Jó ember a Mikulás.

Gazdaember csizmájába

Egy kis ekzekúcziót,

Az ázsió romlásáért

Hoz emanczipácziót

Jogtudományt tanulóknak,

Egynehány új kötetet;

Európának örök békét

Mely Zürichben köttetett.

Jó ember a Mikulás.

S hogy az általános öröm,

Melytől minden újjongat,

Hadd részesítsen minket is

Szegény ujságirókat:

Mikor a sok ajándékot

A csizmákból kiszedik:

Nekünk is van mézes kalács:

§ 4-ik.

Jó ember a Mikulás.

(1859)

Életphilosophia.

Minthogy mostan a legjobb rend

Egymással beszélni per kend,

Tudós, avagy tudatlan szent

Ide hallgasson tehát kend.

Hogy ha már egyszer odabent

A kályhapadon ülhet kend:

Mást, a ki még meg nem pihent

Oda se is eresszen kend,

Jól megnagyságoljon mindent,

A kit nagy urnak talál kend,

Annak kiabáljon éljent,

Kitől maga is élhet kend.

Hogyha nagy ur egyet füllent

Azt igaznak esküdje kend;

Ha igazat mond a jöttment,

Az ellen tiltakozzék kend;

Ha valaki van odafent,

Annak szekerét tolja kend;

De ha alá felé menend,

Hagyja szépen gurulni kend,

Hogy légyen minden bajtól ment!

Az erősebbel tartson kend,

Ha pedig megszorítják kent:

Fordítsa jobbra a köpenyt,

Igy még nagyraviheti kend.

Valjon lesz-e háború?

Gazdaember a mezőket járja: –

Mi fő a fejében?

Száraz a föld; tán az esőt várja?

Biz elkelne szépen.

Körülnéz a láthatáron,

Tán felhőt, vagy mit vár ott?

„Hogyan áll az én vetésem?

Valjon lesz-e háború?”

Kereskedő ül a kávéházban,

Ott van most a dolga.

Maradhat a boltja,

Van ő annál sokkal jobban páczban,

Körülnézi az ujságot,

Árkeletet, vagy mit vár ott:

„Hogyan áll az én vetésem?

Valjon lesz-e háború?”

Holló, varjú, hosszú sötét rendben,

Házak tetején ül,

Rikács szava hangzik nagy rekedten

Házak tetejérül,

Szeme a ködöket nézi:

Lát-e? vagy csak szagát érzi?

„Hogyan áll a mi vetésünk?

Valjon lesz-e háború?”

Jámbor férj megy haza a kocsmábul,

Egy kicsit elkésett barátságbul,

Pedig otthon várja

Hű élete párja.

Óráját aggódva nézi,

Hangulata nem vitézi.

„Mit csinál a feleségem?

Valjon lesz-e háború?”

(1859)

p 1

p Álbölcs

p Vanitatum vanitas

p Az ő „kozmikus perspektívájából” az ember

p csak beprogramozott hangya/hiába hősködő lény,

p ő deheroizál minden herikus tettet, erőfeszítést stb.,

p neki az mind csak köznevetséges/önáltató küszködés…

p Ő „csak”,

p mint Oscar Wilde,

p egyedül a kísértésnek

p nem áll ellen – cinikus „bölcsen”

p (majd ennek issza az oly keserű levét:

p az ördög sokat ígér, keveset ád, az is üröm)

p Ha

p úgyis

p meghalsz,

p akkor semmi értelme

p a földi erőfeszítéseknek –

p kár nagy célokért küzdeni,

p önmagad áldozatosan nemesíteni,

p bármiért is kitartóan szorgoskodni stb. …

p Ő hol

p kis tehetetlen,

p szélfútta porszemnek,

p a Sors kiszolgáltatott játékszerének,

p hol a mindenható istennek látja/tartja magát,

p akinek csak akarni kell, egy szavába kerül bármi,

p és ő ezen két rossz véglet közt ide-oda csapódik…

p Miért

p pont ő,

p és esetleg

p egyedül csak ő

p legyen tisztességes?

p Hiszen kiterítik őt is úgyis…

p Pedig ezzel bizonyíthatná, hogy

p ha egy embernek lehetséges ez,

p aki másnak ő, hisz ő se „Übermensch”,

p és ha a Jóisten csak egy igaz embert

p talál a Földön, már nem lesz új Vízözön….!?

p Aki

p a két végéről

p elégeti a gyertyát:

p az éjt is nappallá teszi,

p mintha vészhelyzet lenne,

p mintha közeledne a világvég,

p mintha másnap reggel kivégeznék,

p mint aki már mielőbb megboldogulna…!?

p Abban bízik, hogy így jobb létre szenderül?

p Aki

p esztelenül tékozolja,

p drága idejét, lopja a napjait,

p kicselezi, ellógja, csak halogatja

p a Dolgait, mulasztja kötelességeit stb.,

p mint aki itt, ezen a Földön is örökké élne…

p Kihagyja a soha vissza nem térő jó alkalmakat.

p Nem ő dönt, de eldőlnek a dolgok: a házára a fa…

p Hűbele Balázs

p Akinek csak a karját

p kellett volna kinyújtania

p a szíve választottjáért, de

p nem volt vér a pucájában,

p s egy hamis ábrándképért

p megkerülte az egész Földet –

p mire visszajött, már lemaradt,

p és részegen leteperné a rá váró,

p de mára már férjezett asszonyt…

p (Arany László: A délibábok hőse)

p Aki

p verembe,

p fogságba esik,

p és ezt a helyet végleg

p úgymond az otthonává teszi,

p meg sem próbál, már nem is akar

p innen kijönni, szökni, menekülni,

p váltságdíjat kérni, sőt könyörögni…

p (netán még a segítő kézbe is harap)

p Aki

p akkor is üzemel,

p amikor nincs ihlete,

p nincs munkáján áldás –

p aki bele se fog semmibe,

p csak meddőn „imádkozik”,

p és szidja a frigid múzsáját…

p Aki

p a szükséghelyzetben

p rászokott a fizikai/lelki mankóra,

p s így annak elmúltával sem mer már

p a saját két lábán/ „lábán” állni és járni,

p mások irányítás, gyámkodása nélkül élni…

p Aki

p nincs tisztában

p a nagyságrendekkel,

p és a helyi értékekkel,

p az átváltási aránnyal stb.

p és 3 méter kolbász helyett neki

p inkább az 1000 miliméteres kell…

p Aki

p nincs tisztában

p azzal az örök törvénnyel,

p hogy a sok kicsi sokra megy,

p és az oly ritka forintot

p sokkal többre becsüli

p a sűrű fillérnél…

p Aki

p külcsín-centrikus –

p a belbecse, lelki élete rovására

p csak a „kirakatát” rendezgető, szépítő,

p aki nem lenni akar boldog, csak annak látszani

p (előbb-utóbb ki is ül arcára is a sivár lelkivilága)

p Drágakő

p Csiszolt gyémánt helyett

p nyers, csiszolatlan marad,

p aki nem műveli lelkét, magát,

p aki nem gondozza talentumát,

p és örökre csak egy Ígéret marad,

p vagy korán szürke hamuvá ég ki…

p Aki

p készakarva öntorzító:

p a nagy esze kidagasztja fejét,

p de a szíve meg összezsugorítva…

p (már-már egy mesterséges intelligencia)

p Hiába volt és maradt ő pl. egy matek zseni,

p de nem bölcs, bölcs szív nem fejlődött ki nála,

p ezért ő nem/rosszul szereti magát és társait…

p Tiszta volt ő mindaddig,

p míg bele nem ment a kölcsönös sárdobálásba,

p mert ő nem tűri szó nélkül, felveszi a kesztyűt…

p Ha megdobják kővel, ő nem kenyeret dob vissza,

p nem veszi elejét a végtelen reváns ördögi köreinek:

p „Az én kenyerem mindig meggyőzi az ő kövét” (Jókai)

p p.s.:

p Az abszurd humor felől pedig:

p Kaviccsal dobált egy kisfiú egy dolgozó péket.

p A pék dühbe jött, s úgy hozzávágott egy frissen sült

p nyolckilós kenyeret, hogy a gyerek menten szörnyethalt.

p (Karinthy Frigyes)

p Aki amíg

p ilyen bűnös-mocskos,

p addig ő nem járulhat az Úr elé!?

p Pedig Jézust sem nagy ívben kerülték,

p de éppen hogy közelegtek hozzá a bűnösök…

p Az dobja az első követ a házasságtörő asszonyra,

p aki még sohasem vétkezett! – mondta a zsidóknak.

p De ezzel nem hagyta helyben magát a bűnt, sőt…

p Aki

p bedől

p a látszatnak,

p a szemének hisz,

p és nem az amúgy táltos,

p de itt-most gebe forma

p állatot választja a ménesből,

p de a csillogó-villogó paripát,

p amivel nem menekülhet a sárkánytól,

p illetve nem érheti el legszebb álmait…

p Aki

p a potya

p vendégségre utazik:

p amíg nincs degeszre,

p puffadásig tömve a hasa, nem távozik

p Netán ki is enné vagyonából a gazdagot…

p (És úgy jár, mint Kis János Móricz Zsigmond

p Tragédia című elbeszélésének az irigy főhőse…)

p Aki

p mindenki

p eszén túljárna:

p kettős ügynökként

p még jobban is keresne,

p mintha csak az egyik félnek kémkedne…

p (előbb-utóbb, de mégis holtbiztosan

p várható lebukása után mind megvetik)

p Akit

p még az unokái is

p naponta emlegetnek,

p de leginkább átkoznak

p (jobb esetben szidnak,

p nem hálával emlegetnek)

p a státusz szimbólumai, pl.

p a palotája, a síremlékműve

p uzsora-kamatát nyögve…

p Egy

p sértődős,

p önmagát túlérzékenyítő

p mimóza Rézbányai Győző,

p aki „szinte” önismeretlenül

p futballbírónak ön-jelölteti magát,

p akinek pedig rezzenéstelen arccal

p kellene elviselnie, ha hangosan

p szidják, gyalázzák akkor is,

p ha nem csal és jól vezet…

p Aki

p nem ül bele

p a mentőcsónakba,

p pedig már nyakáig ér a víz,

p ő még továbbra is vár, mert

p neki Isten ígérte eljövetelét,

p a nagy szükségben a segítségét,

p és ha nem Ő jön el, akkor nincs is…

p Élő-

p égő fáklya

p Aki bármire képes,

p hogy legalább öt percig

p csak őróla beszéljen a világ –

p akár még fel is gyújtja magát…

p Keres is hozzá valami „nagy ügyet”,

p ami magasztossá tenné mártírkodását…

p Szalmalángként lobban ki az élete,

p amivel pedig álhatatosan, kitartva stb.

p éppen azt sokkal jobban szolgálta volna

p Aki

p részegen,

p vagyis önkéntes őrülten

p teherbe ejt egy világcsúfja banyát,

p és így ők a holtáig a nyakán maradnak,

p és így ráadásul az amúgy jó házassága

p meg rámegy, s még az utcára is kerülhet…

p Aki

p meglopja önmagát:

p a gyönyörű pásztorórák helyett

p csak időre, gyorsan lezavart stb.

p kóbor numerákban volt/van része…

p Azt az illúziót adja, hogy ő férfi,

p és nem maszturbálás a szex nyomora…

p Aki

p „igazoltan” boldogtalan:

p hisz mindenkinek látnia kell,

p hogy ő rosszkor/rossz helyre született.

p Ennek a bizonyítására fordítja az erőit,

p sokkal jobb ügyhöz méltó buzgalommal…

p Önbeteljesítő jóslata a kedvenc dala is:

p „Fekete Péter öcsém/Te kis ügyefogyott

p Ki a szerencsemalac/Fülit sose fogod…”

p Nincs

p új a Nap alatt,

p minden „déja vu”:

p a semmin se csodálkozó,

p és így dögunalomban szenvedő…

p Neki már nem lehet újat mondani,

p de már ő sem teremthet semmit…

p Már mindent megírtak, megalkottak,

p rá már nem vár semmi izgalmas feladat…

p Aki

p moslékká

p keveri egybe

p a különféle fogásokat,

p és így ezzel sok időt spórol,

p hisz úgyis mind egy helyre megy

p (vagy csak űrhajós-tablettát „eszik”)

p Egyszer s mindenkorra lemond a főzés,

p a sütés, a tálalás, a közös étkezés örömeiről,

p amik pedig a mindennapi társasélet színesítői…

p Aki

p a kevés,

p illetve pont így

p éppen elég jó helyett

p inkább a rosszból eszik,

p mert az éppen most olcsó:

p abból viszont túl sokat is –

p a mennyiséggel pótolna minőséget

p csak mérgezve és hízlalva stb. magát…

p Aki

p ravaszul,

p a többieket kijátszva

p rablógazdálkodást folytat

p a közös legelő véges kincsével:

p túl későn döbben rá, hogy így

p ott fű már nem terem neki sem…

p Aki

p nem látja,

p hogy a jóakarója

p csak egy parazita

p ravasz átprogramozó,

p és attól fogva neki szolgál

p mint egy bamba/kerge birka…

p Abortusz…

p Aki egy idegen,

p orvosi latin szóval,

p egy „eufemizmussal”

p szépítgetne magzatgyilkosságot

p (előbb ő önáltatóan bagatellizál,

p később a sorsa majd dramatizál)

p x

Igen sok magyar úr emlékkönyvébe.

Ültem rakott asztalodnál,

Borod igen jó vala;

Hogy pinczéd legjobb rendben van:

Meggyőződtem általa.

Utaztam a szekereden,

Megnéztem az aklodat;

Gyönyörű szép a ménesed,

Van sok telivér lovad.

Dohányod jó, – pipatartód

Valóságos múzeum;

Az ember nem is sejtene

Ennyi műkincset falun.

Feleséged, leányaid

Zongoráznak gyönyörűn,

Fegyvertárad kincseinek

Az ember szíve örül.

Ekéd, szántóvető géped

A korral szépen halad,

Minden sportsman kifogásán

Túl van kopód, agarad.

Angolkerted, üvegházad

Növényzete ezernyi;

De könyvtárt az egész háznál

Nem bírtam felfedezni.

(1860)

A nagyszájú hazafiak.

Hagymát dörzsölsz a szemedhez

Ugy siratod a népet,

Vaczkort harapsz, hogy savanyu

Legyen tőle a képed.

Nagyot iszol, „csak bor legyék”, lelkednek ez a malaszt, –

Akkor aztán „jöjj igaz szót hallani jámbor paraszt!”

„Nagy az adó!” hát ugyan te

Mit fizetsz Demosthenes?

Soha egy árva batkát sem

Még eddig! No most nevess!

Hasadnak élsz; de hazádtól pénzt és munkát megtagadsz,

S azt várod, hogy még téged is tartson a jámbor paraszt.

„Harczra fel!” S a hol te szolgálsz,

Melyik az az ezred?

Az Untauglik ezred! Te csak

A kuczkód védelmezed.

S ha megjön a sürgetett harcz, magad a sutban maradsz,

Hadd menjen a mészárszékre maga a jámbor paraszt.

„Kezdjük ujra!” Nem félted te

A hazádat a tűztől,

Csak pofád ragyogjon tőle,

Közé dobod az üszköt.

– De ha baj lesz, te magad majd szokás szerint kiszaladsz,

S megadja a tréfa árát itthon a jámbor paraszt.

(1878)

Mi hát az igaz hazafiság?

Ejnye urambátyám, milliom lánczhordta!

A magyar nadrágot maga is eldobta?

„Ugyan hagyjon békét már tisztelt uraság,

Nem a viseletben van a hazafiság”.

Igaz, intézetink, az akadémia,

A szinház, ezekre szebb lesz áldoznia.

„Ejh, mit, lirum lárom, de minek is mondja?

Igaz hazafinak másra van a gondja.”

Áh, komolyabb eszmék, vasút, hitelbankok,

Gazdaság; most ezek adják a fő hangot?

„Vannak is eszembe! az ilyen eszmébűl

Vagy semmi sem lesz, vagy magában elkészül”.

Tehát hirlapokban küzdünk, igyekezve

Megmutatni, hogy még nincs minden elveszve?

„De iszen hirlapnak nincsen nálam neszi:

Igaz honfi azt most kezébe sem veszi”.

Vagy hát élőszóval a nép között járván

Buzditjuk hitében, és nem hagyjuk árván?

„Oh a magyar népnél fölösleges volna,

Igaz honfi rosszat fel sem tehet róla”.

Tehát a szerb, román, ruthén, szlovén népnek

Hirdetjük a közös összetartást szépnek?

„Oh ezekkel ugyan ki állna vitába?

Igaz honfi erre nem is reflektál ma”.

De hát urambátyám, mondja meg az égre!

Miben áll az igaz hazafiság végre?

„Miben? – Imádkozni mindennap éhomra.

Szentséges sült galamb jöjj a tányéromra!”

p 2

p Pimasz önhitt

p Ne tiszteld őseidet,

p hogy rövid életű legyél a földön…

p Aki előttünk élt, az mind hülye lehetett…!?

p A múltat végképp töröld el, ne vegyél át semmit

p Fixáció

p A kamaszos

p dackorszak nem múlik el

p Csak azértis ellentmondani

p előbb az idősebbnek, később bárkinek…

p Makacsul különcködni, ha törik, ha szakad…

p Heroikus

p pótcselekvő

p A hátad mögött volt a Jóisten

p s te megkerülted érte az egész Földet?

p S mire visszatértél, már távolabb került,

p mert közben sok kötelességet mulasztottál…

p Kontár

p bűvészinas

p Abban a téves hiszemben

p engedi ki a szellemet a palackból,

p hogy majd ő tud neki parancsolni, illetve

p hatalmában áll oda bármikor visszatuszkolni…

p (Kiengedi a fajgyűlöletet: bumeráng-hatású…)

p Hárítás

p Tanácsot

p te kérhetsz –

p és én adhatok,

p de a döntésedért

p vállalt felelősség súlyát

p egyedül csak te viseled,

p ne magadat ments ki velem…

p Dilemma

p Aki úgymond

p élhetetlen hülye,

p betartja a szabályokat,

p az akár még éhen is halhat,

p de legalábbis csak nyomorog.

p Aki nem tartja be, az viszont

p csak kicsit letérve a becsület útjáról

p egy cinkos bűnpártoló, falazó lesz…!?

p Az aranyember

p Talált/lopott alaptőkéből,

p tehetséggel-szorgalommal,

p de a protekció és korrupció által is,

p riválist eltiporva nagyon meggazdagodni,

p és e vagyonból nagylelkűen jótékonykodni –

p csak éppen a szerelme szívét el nem nyerni…

p Majd mindent hátrahagyva egy kis szigeten

p őstermelő gazdálkodva boldogságra is lelni…

p Fejfa-

p rovás

p Mennyi

p és minő élet?

p Aki élt pl. 80 évet,

p de igazán csak 3 napig volt boldog…

p Vagy aki élet akár 120 esztendőt is,

p de ami kb. 10 percben jól elmesélhető

p Meghalt még mielőtt szerelmes, bölcs,

p játékos, alkotó, mulató, humoros, mester,

p munkálkodó, családalapító stb. lett volna…

p Betanított életvezető

p Akik csak a kályhától

p elindulva tudnak táncolni…

p És a vicc a gonosz manóról,

p aki éjszaka mindig bepisiltet,

p Majd, amikor a pszichiáter tanácsára

p a paciens bátran ellentmondana neki,

p akkor meg bekakiltat – erre a verzióra

p már nem volt kész válasza a paciensnek…

p Helyett

p Ne éld mások életét,

p a neked rendelt helyett –

p Ott legjobb esetben is csak

p a legjobb imitátor, epigon lehetsz,

p De helyetted se éljen, értsen, érezzen,

p egyen, szeressen, alkosson, álmodjon más!

p Neki mindegy

p Csak egy apró,

p olykor jottányi különbség,

p és mégis tragikus félreértés…

p Amnéziát, vagy amnesztiát kap?

p Egy lányt lecsinál vagy felcsinál?

p Ítélete felfüggesztett, vagy akasztás?

p Igaz embernek tartva/legazemberezve?

p „Farkas!”

p Aki unalmában

p játékból riogat, lármázik,

p annak pont akkor nem jönnek segítségére,

p Amikor a helyzet már tényleg komolyra fordul…

p Emberkísérlet

p Jellem-tesztelő –

p Szabad-e például

p egy jónak tartott barátodat

p oly mesterséges, általad előidézett

p helyzetbe hozni, ahol kiderülhet róla,

p hogy például mennyire tud titkot tartani?

p Könnyen rámehet egy pótolhatatlan kapcsolat…

p Önkritikátlan –

p A házad előtt seperj előbb –

p Pont az kiabál, akinek éppen most a háza ég?

p Aki mondja másra, az mondja magára – öneláruló

p Más szemében a szálkát, sajátodban a gerendát se?

p Iskolázottság…

p A kisgyereked

p előbb szinte az őrületbe kerget

p a vég nélküli kérdezősködéseivel,

p Néhány év iskola után már semmi sem érdekli,

p sikeresen kiölték belőle a „beteges kíváncsiságot”?

p Öcsi kérdez

p Sétál a család az állatkertben. Papa, mama, öcsike.

p – Papa, miért van az elefántnak ormánya?

p – Nem tudom, kisfiam…

p – Papa, a zsiráf csak lombot eszik,

p vagy a földről is le tudja legelni a füvet?

p – Nem tudom, kisfiam.

p – Papa, mit eszik a gólya a békán és a legyeken kívül?

p – Nem tudom, kisfiam.

p A mama már elunja a folytonos kérdezősködést,

p és rászól a gyerekekre:

p – Öcsike, ne nyúzd már folyton apádat!

p Mire a papa fejcsóválva:

p – Csak hagyd, szívecském! Úgy tanul a gyerek, ha kérdez!

p Exhibicionista –

p Önmagát kiállító

p Mint egy magamutogató pedofil cukros bácsi?

p Mint egy nudizmus stb. örve alatt pucérkodó?

p Mint egy csonkaságát mutogató utca koldus?

p Mint egy szereplési viszketegségben szenvedő?

p Post humusz

p Hálás utókor…

p „Az élőket mi

p kutyába vesszük,

p Az alkotókba belerúgunk.

p De ha meghalt, sírja fölé

p meaculpázva odahullunk.”

p Alföldi Géza

p Vaksötét

p Az emberek besötétítik otthonukat,

p Vagy bekötik, elrontják a szemeiket

p Vagy a homokba dugják be a fejüket…

p Vagy a parasztvakítás áldozatai lesznek

p Vagy büntető kínzásból sötétzárkába zárva…

p Fekete ország

p Minden feketére festenek,

p S mindenkin fekete szemüveg van,

p Sokan vannak a feketelistán,

p és a feketén munkát vállalók…

p És a hiánygazdaság/háború

p miatt virulnak a feketézők…

p Etikett

p Annyi illemszabály

p vonatkozik az evésre, ivásra,

p hogy abban már semmi öröm nincs.

p A zsebtolvaj, vagy a markecoló

p az etikett szerint öltözött fel az estélyre,

p vagy a rabló szépen köszön a háziaknak…

p Sors-

p húzások(k)

p Kalapból kell húzni:

p ki lesz a te életpárod…

p Egy embert minden nap kisorsolnak

p életüket a Mammon oltárán áldozva

p Később, fejlődve, ők önként teszik ezt…

p Minden tízedik embert lelőnek,

p ez fegyelemerősítő intézkedés…

p Gondolat-olvasók

p Kitalálom a titkos vágyad…

p Aki jó/profi emberismerő és

p a vesédbe látó, arcról olvasó

p És ahol senkinek nem lehet tartósan titka,

p mert gondolatrendőrség folyamatosan üzemel

p Perspektíva

p Ami messziről

p oly kicsinek látszik,

p azt ő kicsinek is veszi,

p pedig egy elefántcsorda

p közeleg, dübörög felé…

p Ez az „érzéki csalódás”

p akár az életébe is kerül…

p Komornyik

p szemléletek

p Aki csak annyit

p lát a nagy emberből,

p hogy olyakor éjszaka

p ruhástól fekszik le, és

p piszkálja az orrát stb. stb.,

p Meg is van neki róla a rossz véleménye…

p (Persze azért sok az olyan „nagy ember”,

p aki kicsit közelebbről már egyre kisebb lesz…)

p Szellemi fogyatékos

p Az „öntörvényű” emberek

p fittyet hánynak a gravitációra is,

p és ha ezt ép bőrrel megússzák, túlélik,

p akkor a szellemi, társadalmi élet rendjére is:

p neki pl. a grammatika szabályai sem mérvadók…

p Maga-mentő

p Nem ülteti el a magot,

p semmit nem kockáztat…

p Hetvenszeres termés helyett

p így még az az egy is elpusztulhat…

p (aki menteni akarja éltét, elveszíti azt)

p Bűnbak

p Nincs bátorságuk

p a kritikus önvizsgálatra,

p helyette lázasan bűnbakot keresnek,

p akire minden bűnt rá lehet olvasni/kenni…

p Majd mehet minden tovább a régi rossz vágányon…

p Falurombolás

p Szisztematikusan

p ellehetetlenítik a falusi életformát,

p gyarapítják a városi lumpenproletáriátust,

p aki pénzért bármilyen lélekölő munkát vállal,

p akit szellemileg a lakótelepi létforma is leépít,

p s akinek a szavazatát olcsón meg lehet venni stb.

p Underground

p Amikor már csak

p mélyen a föld alatt

p a bányában lehet dolgozni,

p sőt építkezni és közlekedni –

p barlangban, bunkerben túlélni…

p Csak a „föld alatt” lehet ellenzéki mozgalmat,

p ellenkultúrát szervezni és tartósan működtetni…

p Lúzer-

p sorsközösség

p Azzal vigasztalod magad,

p Hogy az emberek többsége

p rossz helyre, rossz időben születik:

p titkolva-bevallva: életfogytig vesztesnek…

p Eleve felmented magad: életed javíthatatlan…

p Megboldogultak

p Élő embert sohasem

p mondhatunk boldognak?

p Hiszen bárkit bármikor

p bármilyen tragédia érhet?

p A katolikus Egyház is csak

p a halál után avat boldoggá…

p Skatulya

p Életed végig

p abban a fekete

p dobozban „éled”,

p ahova kisgyerekként

p szüleid-tanáraid korán

p és végleg beskatulyáztak

p Mert te engedelmes, jó fiúként

p elfogadod, nem törsz ki belőle…

p Buta bivaly

p Azon az órán

p éppen hiányoztál,

p ahol a többieknek

p jól elmagyarázták:

p Ember vagy, nem barom!

p Többet ésszel, mint erővel…

p (vagy ilyen meséből sem okultál)

p Túlzó fokon

p Vagy sótlan, vagy elsózott

p a mindennapi étele és élete –

p vagy nem ismeri/szereti a humort,

p vagy pedig mindenből tréfát űzne…

p Nem soha tudja/találja a helyes mértéket

p Ön-gyengítő

p Veled nem lehet barátkozni,

p Szövetségeseket nem keresel,

p De az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd

p (de még azokra sem hallgatsz, pedig ők

p legalább olykor még igazat mondanak rólad)

p Pályatévesztő

p Nem találod meg

p az életműfajodat,

p ahol sikeres lehetnél…

p Csigaként a nyúllal állsz ki versenyfutásra

p Örök vesztésre, kudarcra ítéled önmagadat…

p Elő-hátramenetel

p A kutyák között király lehettél volna,

p de te inkább a király kutyája lettél…!?

p Vagy: ahol te voltál az igazgató-főorvos,

p ugyanott elvállalod a portási szolgálatot…

p Komikus

p Tragikusnak érzed,

p hogy te is halandó lény vagy,

p és még Isten káromolod emiatt,

p de már délutánod dögunalomban telik!

p Úgy tékozlod időd, mintha örökké élnél…

p Extrém

p életsport

p Annyira letompítod

p a normális veszélyérzéked,

p hogy állandóan istenkísértésben élsz:

p mint aki direkt maga keresi a veszélyt…

p (és így előbb-utóbb meg is találja azt…)

p Hazardőr

p /életgyáva

p Életeszméd kifejezője lehet

p az „Élj veszélyesen!” jelmondat –

p Vagy még az utcára se mersz kimenni,

p hátha pont most a te fejedre esik egy tégla?

p Mert – igazad van – ezt soha nem lehet kizárni…

p x

A pesti zsinagóga.

Egyszerre kezdénk építtetni

Egy templomot, ők is, mi is.

Az övéké rég készen áll már,

Mienknek még teteje nincs.

Hogyan maradhatánk mi így el?

Ok arra lehet nagyon sok:

Azt a hitelezők építék,

Emezt pedig az adósok.

(1859)

Árva fiú keservei.

Ad notam: „Soha sem vétettem Székes-Fehérvárnak

Mégis bejutottam lovas katonának.”

Kenyeremnek javát immáron megettem,

Harmincz és egynehány év maradt megettem.

Kopaszul a tarkóm, szürkül a szakállam,

A honestas lassan beköszöntget nálam;

Ilyenkor a honor elkelne már szépen,

Meg is érdemelném, tudom én azt régen,

Vártam is rá régen, hogy majd mostan – hm, hm.

Engemet is – hm, hm – tán csak mégis – hm, hm.

Pedig nem vétettem a nagy Intrikusnak,

Még sem jutottam be akademikusnak.

Pedig de kivántam, az Isten is látja:

Miként menyegzőjét a szerelmes mátka.

Boldogított volna egész életemre,

Ha egyszer megkapom, soha nem vetem le:

Hordozom magammal, vele alszom éjjel.

Csak a halál karja szakít minket széjjel.

Mindig csak a felől ábrándoztam, hm, hm,

Hogy legalább – hm, hm – levelező – hm, hm.

Soha sem vétettem a nagy Intrikusnak,

Még sem jutottam be akademikusnak.

Pedig tudom jól, hogy érdemem is van rá,

Vidéki levelet két izben irtam már;

Viseltem okulárt, könyvek között háltam,

Magyar Muzeumra is prænumeráltam.

S a hányszor az úri-utczán végig mentem,

A Trattner-ház előtt kalapot emeltem.

Úgy tiszteltem, mintha magam is ott hm, hm.

Kis gyülésen hm, hm, nagy gyülésen hm, hm.

Soha sem vétettem a nagy Intrikusnak,

Még sem jutottam be akademikusnak.

Oh pedig be híven megszolgálnék érte,

Soha hívebb kebel e rangot nem kérte;

Minden felolvasást ott hallgatnék végig;

Nem érteném bár, de magasztalnám égig.

Semmi ujítással nem orczátlankodnám,

Szavazatom mindig a többséghez adnám.

Keresni kellene az ily embert hm, hm,

A ki olyan – hm, hm – mint a milyen – hm, hm.

Soha sem vétettem a nagy Intrikusnak,

Még sem jutottam be akademikusnak.

Pedig hát az nékik mibe került volna?

Az a kandidálás? az a kis diploma?

Az az egy karosszék – akárhol a falnál,

Az a két arasznyi hely a zöld asztalnál?

Egy kis kalamáris, egy tubákos pikszis,

Aztán rámondhatták volna: „fiat piscis!”

De nem zúgolódom, nem hánykódom – hm, hm,

Mert még utóbb hm, hm – megharagu … hm, hm.

Majd kedvében járok a nagy Intrikusnak,

Tán csak becsuszszanok akademikusnak.

(1858. decz. 20-án)

Milyen fából faragják a bibornokot?

Ki legszorgalmasabb alvó,

Annak lesz a hivatal jó,

Ki soha semmit se tanul,

Az be is jut hivatlanul.

Kinek egyetlenegy gondja,

A jó pincze és jó konyha:

Várhat jót a Vatikántul,

A hol „vota ponderantur.”*

A ki sötétséget terjeszt,

Testvérgyülöletet gerjeszt,

És a syllabust hirdeti:

Bibor süvegig viheti.

Ki a bünöst megtéríti,

(Hogyha szép lány) beteríti,

S felruházza a mezetlent:

Baréthoz jut okvetetlen.

De a ki áldást osztogat,

És a néppel jót tesz sokat,

Ki másnak vet, másnak arat

És maga szikárnak marad.

Ragyog tudománynyal, észszel,

Áldozatot hoz két kézzel,

Hiveinek igaz atyja,

Hazájának hű magzatja.

Szelleme mesze világol,

Kilátszik a sokaságból,

S kit hive, nem hive, szeret:

Az bibornokká nem lehet!

———-

*Jelentése:

A szavazatok számának helyett

a szavazatok súlyát, értékét vesszük figyelembe.

Nagy a hideg.

Nagy a hideg mindenfelé;

Panaszkodnak az emberek;

Régen értünk, – negyvennyolczban

Ilyen hosszú kemény telet. –

No, hanem azután a nyár

Volt annyival is melegebb.

Egynémelyik diplomata

Még a kályhánál is fázik.

Szövetsége hüléséről

Panaszkodik egyik-másik;

Harmadik, hogy melegedjék,

Tüzet gyujtogat és lázit.

Zajlik folyam és emberszív,

Jég és kormányzat elakad;

Jégcsap fagy a bajuszokra

S a szájakra – aranylakat;

A bizalom zöld bimbója

Elfagy, alighogy kifakadt.

A hévmérő kényesője

A zéruson mind alább száll;

Még alább a börze-papir:

Zérust mutat – üres tárczát;

Bankár urak üzérlete

Reszket széltől, mint a nádszál.

Muszka szél fúj s hozzá angol

Köd lepi el az utczákat:

Nem hogy jövendő „holnapot”,

De mai napot se látok;

No most könnyü jégre vinni

Napol’jonnak a világot.

Alig várjuk már a tavaszt:

Nem fagyott-e ki a vetés?

Akkor nem lesz olyan hideg,

Akkor nem lesz olyan setét. –

Vigasztalja meg jó nyárral

Isten a magyar nemzetét!



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

