Életminőség vizsgálódások – VIII.

Eugéniusz:

Életminőség vizsgálódások – VIII.

pppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség

Szabad ötletek szorgos gyűjtése

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Arany János:

AZ ÖRÖK ZSIDÓ

Pihenni már. – Nem, nem lehet:

Vész és vihar hajt engemet,

Alattam a föld nem szilárd,

Fejem fölött kétélü bárd…

Tovább! tovább!

.

Az út, hová talpam nyomul,

Sűlyed, ropog, átvékonyul;

Ónsúllyal a kolosszi lég

Elzúzna, ha megállanék…

Tovább! tovább!

.

Rettent a perc, a létező,

S teher minden következő;

Új léptem új kigyón tapod:

Gyülölöm a mát s holnapot…

Tovább! tovább!

.

Éhes vagyok: ennem iszony;

Láng az ital, midőn iszom;

Álmam szilaj fölrettenés,

Kárpit megől szivembe kés…

Tovább! tovább!

.

S melyet hazud a sivatag,

Mint délibáb: tó és patak;

Gyümölcs unszol, friss balzsamu:

Kivűl arany, belűl hamu…

Tovább! tovább!

.

Rohannom kell – s a földi boly

Mellettem gyorsan visszafoly:

Ködfátyol-kép az emberek:

Én egy arcot sem ismerek…

Tovább! tovább!

.

Oh, mily tömeg? s én egyedűl,

Útam habár közé vegyül:

Érzem, mint csónak a habot,

Hogy átmenet mind rám csapott.

Tovább! tovább!

.

Az üstökös meg’ visszatér,

Kiröppent nyíl oda is ér,

Az eldobott kő megpihen:

Én céltalan, én szüntelen

Tovább! tovább!

.

Pusztán folyam mért nem vagyok,

Hogy inna fel aszú homok!

Mért nem futó, veszett vihar,

Mely ormokon egyszer kihal…

Tovább! tovább!

.

Irígylem az ágról szakadt

Levélkét: hisz majd fennakad;

Irígylem az ördögszekért:

Árokba hull: céljához ért…

Tovább! tovább!

.

Szegény zsidó… Szegény szivem:

Elébb-utóbb majd megpihen.

Az irgalom nagy és örök,

Megszán s átkom nem mennydörög:

Tovább! tovább!

(1860)

*

A csodálatos ember

„Sok van, mi csodálatos,

De az embernél nincs semmi csodálatosabb.

Ő az: ki a szürke

Tengeren átkel,

A téli viharban

Örvénylő habokon,

S Gaiát, a magasztos istennőt,

Zaklatja a meg-megújulót

Évről évre az imbolygó ekevassal,

Fölszántva lovával a földet.

Szárnyas madarak könnyűszivű

Népére, az erdő vadjaira

Készítik a hurkot,

A sósvizü tengerben lakozó

Halakat hálóval fogja meg

A férfi, ki ésszel él.

Szolgáivá tette okos leleménnyel

A hegyek meg a rétek állatait,

A lobogóhajú paripának és a bikának

Nyakába vetette igáját.

És a beszédet és a széllel

Versenyző gondolatot meg a törvényt

Tanulja, a városrendezőt,

Lakhatatlan szirteken

Tűző nap forró sugarát s a fagyot

Kikerülni ügyes, mindenben ügyes,

Ha akármi jön, ám a haláltól

Nem tud menekülni,

De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.

Ha tud valamit valaki,

Mesteri bölcset, újszerűt,

Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.

Ki a földnek törvényeket ad,

Jogot, mit az isteni eskü véd,

Az a városban az első; de hazátlan,

Akinek jó, ami nem szép.

Tűzhelyemnél nincs helye.

Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik.”

Szophoklész – Antigoné

*

Mert nincs a pénznél

emberek között nagyobb gonosz,

miatta városok pusztultak el,

s miatta lettek emberek földönfutók,

aljas tettekre ez tanít, a lelkeket

mikéntha megcserélné, jót gonoszra vált,

az embernek megmutatja, hogy legyen

minden lépés istentől elrugaszkodott.

(Antigoné)

*

Pénzes mondások

(A) becsületet nem lehet pénzért (meg)venni

(A) boldogságot nem lehet pénzen venni

(A) csúnya lánynak is szép a pénze

A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz

A kutya is húst venne a fogára, ha pénze volna

(A) pénz beszél (, (a) kutya ugat)

A pénz mindent megtesz

A pénz nagy úr

A pénz nem boldogít

A pénz nem minden

A pénz szerelme gonoszság gyökere

A pénz tartva tenyész, költögetve vész

A pénzben nincs komaság, se rokonság [barátság] |

A pénznek nincs szaga

Aki a pénze után fut, a gatyáját is elveszti

Aki sokat dolgozik, nem ér rá pénzt keresni

Akié a pénz, azé a hatalom

Az idő pénz |

Ha barátodtól meg akarsz menekülni, adj neki pénzt kölcsön

Ha egy pénz a jövedelmed, kettőt ne költs

Ha nincs píz, igyál víz

Hogyha nincsen pénzed, nincsenek barátaid

Jó bor, (pénz,) szép asszony embert kíván őrzésre

Kerekes [kerék] a pénz, hamar elgurul

Kinek pénze van, annak esze is van

Kinek pénze van, mindene van

Kinek van esze, van pénze

Kis pénz – kis foci (, nagy pénz – nagy foci)

Könnyű a bolondot eltávolítani a pénzétől

Nehéz (a) pénzt (meg)keresni, (de) könnyű elkölteni

Nem kell pénz a boldogsághoz

Nősző legény pénzének nagyobb (a) híre, mint (a) summája

Ó szekeret vasáért, vén asszonyt pénzéért el ne vegyed 

Pénz nélkül bolond a vásár

Pénz olvasva [számolva] (, (az) asszony verve jó)

Pénz szüli a pénzt

Pénzen észt nem lehet venni

Pénzt, paripát, fegyvert [feleséget] sohase bízz másra

Pénzzel járják a vásárt

Régi pénzre, öregasszonyra semmit se adnak

Rossz pénz nem vész el

Ruha ékesség, pénz tisztesség

Ruha tisztesség, pénz emberség

Szó – szellő, kontraktus – papiros, pénz – a fundamentum

*

Dal az aranyborjúról

Eladó az egész a világ.

Aranyborjú fennen trónol,

Minden őelőtte hódol,

Mindenki hitvány pénzt imád.

Itt a kurta földi pályán

Érte koldus és király

Fékevesztett táncot jár.

Áll a hajsza,

áll a bál a pénz körül,

Járja koldus és király.

A Sátán örül.

Eladó az erény s a bűn,

Érte küzd a test, a szellem,

Őhozzá visz minden út,

Érte dúlnak háborúk

S harcok: ember, ember ellen.

És az átkos Mammonért

Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül,

Járja koldus és király.

A Sátán örül.

https://www.youtube.com/watch?v=VBJtCqSk74s

*

Pénzisten

Minden eladó…

A kufárok a templomban,

akik bűnbocsátó cédulákat árulnak jó pénzért

és nincs egy Jézus, aki korbáccsal kiverje őket

*

Pénz-csőlátó

Akinek csak a csere/

használati érték számít –

az eszközök, a tárgyak, a bútorok stb.

szépsége vagy az emlékjellege semmit nem.

*

Zaci

Vásárlási mánia,

fölös-káros áruk miatt

elzálogosít pótolhatatlan

családi emlék-értéktárgyakat,

de kiváltani már nem tudja…

*

Jó üzletember…

A teste tája aranybánya

A kurva úgy adhatja el szépségét,

hogy a teste ugyanúgy megmarad neki!?

(Mint aki olyan kutyát ad többször is el,

aki mindig megszökik és visszajön hozzá…)

És a lelke: azt nem érinti mindez, az szűz marad?

*

Vesztegess!?

Nemcsak a vas,

de itt-most minden ember,

sőt sajna minden közszolga is

vesztegethető, korrumpálható –

pénzzel mindent el lehet érni,

több pénzzel az ellenkezőjét is,

ennek a társasjátéknak leszel te is

a résztvevője, és kis haszonélvezője,

majd a nagy kárvallottja, szenvedő alanya…

*

Ügyvéd-

gazdagítók

Pénz nélkül elakadnak a perek…

Családi ügyeket visztek bíróság elé

Tyúkért mész a törvény elé,

és legalább egy disznót veszítesz

Hosszú peren [pörön] bíró a nyertes

Jobb a sovány egyezség, mint a kövér per

*

Pozőr

Beállítottan…

Ha pénzbedobásra

nem mozogna be és el,

akkor egy álszobornak,

szinte már hullamereven

akár még szép is lehetne!?

*

Ha

van otthonod,

ami nem ideiglenes szállás,

dologház, börtön, stb. stb. stb.

akkor van egy archimédeszi pontod,

ahonnak kimozdíthatod a Földet/világot

*

Aki

lopott

a vagyonát

a tolvajoktól féltve

olyan magas szögesdrót kerítést

és oly sok biztonsági rácsot rak fel,

mígnem az otthonából egy fogház lesz…

*

*

A büszke munkaalkoholista,

akinek ezért nincs is betegségtudata,

akinek ez a non stop heroikus pótcselekvés

a – bánatára meg nem értett – szeretetnyelve,

és nem érti: s.k. felépített háza nem lesz otthona…

*

Az egykori

békés családi otthon

ma már egy tűzfészek,

benne demarkációs vonal:

házaspárbajos lak-elválasztó (virtuális) fal

(egy illusztráció: A harapós férj c. magyar film)

*

Aki

odakint

előadja, hogy ő a barikádok

rettenthetetlen utcai harcosa –

otthon viszont egy lekvár, egy papucs

(övé az utolsó szó joga: – Igenis, drágám!)

*

Aki

az utcán,

idegenekkel,

vagy a megrendelőkkel

egy földre szánt angyal,

nyájas, sőt alázatoskodó,

otthon viszont már egy ördög,

egy pokróc, egy goromba fráter…

*

Élő halottak

– tetszhalott emberek

aki csak vegetálnak

akik erkölcsi hullák

aki valamibe beletemetkeznek

akik lélekölő munkát végeznek

akik elállatiasodnak

akik elgépiesednek

akik betegségbe menekülnek

akik dögunalmasak

akiket sikeresen demoralizáltak

akinek elvették életkedvét

akiket halálfóbia vagy halálvágy ural

akik körül a hízelgőkdögkeselyűi…

akik feladták ifjúkori álmait

akik végleg érzéstelenítették magukat

aki hibernálták egy állapotukat

aki megkeseredtek vagy kiégtek

akik automatizmusokra redukálódtak

akik már lelkileg koravénen születnek

akik nem hatnak és nem alkotnak

akik csak a múlt visszajáró kísértetei

aki a statisztikai átlag tucatemberei

akik életmennyiséggel pótolnák a minőséget

akik a munkaalkoholizmus szenvedélybetegei

akikből hiányzik a humor életnedve és sója

aki majd a „másvilágon” akar majd élni

akinek soha nem ér a neve, mindig csak majd

aki súlytalanul lebeg – nem oszt, nem szoroz

*

Aki

egy Hűbele Balázs –

hebehurgya személy,

aki elhamarkodottan,

szelesen cselekszik, viselkedik

Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!”,

azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés

nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…

*

Aki

az első hívó

csalogató csalfa szóra

otthagyja a falusi portáját,

önellátó paraszti életformáját

a bérmunkás élethez adott

lakótelepi panellakásáért

(„munkásszállóért” …)

*

Aki

ő maga

akarna örökké élni,

nem pedig a (remek)műveiben,

illetve a felnevelt utódaiban stb.

Ha teljesül a kívánsága, attól koldul,

ahogy ezt pl. Beauvoir regénye ábrázolja…

Vagy a halhatatlansággal megátkozott bolygó zsidó…

*

Megirigyled

a kövek maradandóságát,

ezért kihűtöd, megkeményíted

eredendően lágy, meleg szíved,

kőszívű kőemberré varázsoltatod magad –

de hamar megbánod ezt a metamorfózist,

és már csak abban bízhatsz, hogy pont ők,

akikhez irgalmatlan volt, pont azok fognak

majdcsak megkönyörülni rajta…

*

Isten-

káromló

Aki nem tud mit kezdeni

az egyszeri, első-utolsó mostani életével,

nem ragadja meg a napot – azt csak lopja,

nem forgatja talentumát, tökéletesíti magát,

de a Teremtőt kárhoztatja: ő miért halandó!?

*

Hitetlen

Addig nem hiszed el,

hogy te magad is halandó vagy,

amíg neked is nem közeleg utolsó órád –

és akkor már késő bánat, mert addigra

már annyi jóvátehetetlent mulasztottál,

elapróztad magad, elszórakoztad életedet…

*

Aki

kozmopolita,

és Párizsba ment

megcsodálni Európát,

majd a háború kitörésekor

megtapasztalhatja, hogy milyen

francia internálótáborban senyvedni

(lásd pl. Kuncz Aladár: Fekete kolostor)

*

Aki

önként

megy külföldre

kinézett és kihasznált, és

bármikor ki is toloncolható

vendég-aljamunkásnak,

„szegény rokonnak” …

*

Aki

csak azért

megy távoli országba,

olcsó prostikat keresve,

hogy ott kiélhesse itthon

elfojtott perverz stb. vágyait,

orgiákban tombolja ki magát,

ahol nincs szemtanú, csak ő

és a Jóisten tudhat róla…

*

REVICZKY GYULA

ZSIDÓK, KERESZTELKEDJETEK KI!

Ahasvér, az örök bolyongó

Sóhajt minden gettó előtt:

Hát meddig lesz még rajtam átok!

Mikor lelek már pihenőt. –

És titkos szózat zúg a légben:

Mindaddig nem fogsz megpihenni,

Míg egy gettónak lesz lakója… –

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

.

Más istenünk van, más világunk!

Mi meg nem értjük Jehovát.

A régi istenek kivesztek;

Mit kísértsen csak ő tovább!

Villámszóró Zeusz sem él már;

Alláht is látom útra kelni

Európábul Ázsiába…

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

.

A haragos Jehova meghalt;

Most szerető, jó Isten él.

Lehet-e Isten bosszuálló?

Kívánhat-é szemet-szemér’?

Tilthatja-é a nem zsidóval

Jót tenni, vele lakni, enni?…

Mondhatja-é: Gyűlöljed, öld meg!…

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

.

Ezernyolcszáz és nyolcvan éve

Hogy Ahasvér, szegény bolond,

Elátkozottan, kitaszítva

Ezen a földtekén bolyong.

Szánjátok őt meg; mert ha többé

Jehovát egy zsidó se zengi:

Ahasvér akkor fog pihenni…

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

*

Aki önmagát,

ill. az aktuális döntéseit

a maga kárára akár dühödten is védő

Aki egy tévedhetetlen és csalhatatlan,

és ebből nem engedő/presztízskérdést csináló

Baráttól is csak hízelgést, nem igazmondást váró,

a bűnvallást a gyengeség beismerésének gondoló –

mintha mindig ellenséges körben mutatkozna meg

*

Személy-

válogató

Akinek egy kisgyerek,

egy koldus, egy „buta” iskolázatlan paraszt stb.

már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

hogy valaha is helyes önismerete legyen,

és hogy életében jó döntéseket hozzon…

*

Kör-

megválogató

Referencia csoport

Csak olyanok társaságát keresi,

akikhez képest ő azért még mindig…

Akiknél ő nagyobb, erősebb, okosabb,

képzettebb, tehetségesebb stb. stb.

Így biztosítod be magad, hogy itten

felnézzenek rád, csodáltasd magad –

így soha ne előre, csak visszafejlődjél…

*

Test-

beszédes

Társas, páros

táncában annyi az erotika,

mintha a nagymamival „ropná”

az öregotthonban, vagy elfekvőben…

Vagy soha nem is táncol, kihagyja ezt

a mással pótolhatatlan „próbaházasságot”

(amiben megérezhetné társa izzadt-illatát is,

s így már hagyhatná magát orránál fogva vezetni)

*

Skatulya

Ha egyszer már őt

valahol és valakik, „tekintélyek”

pl. botlábúnak mondták, csúfolták,

akkor egy életre lemond a táncról,

a zene-lélek-test együttrezgéséről,

az önkifejezés, társhoz kapcsolódás,

udvarlás stb. egyik alapdimenziójáról…

*

Párosodás

Ha igen keresi,

akkor megtalálja

a zsák az ő foltját…

Az egymásnak hízelgés

és bűneink bagatellizálása

kapcsolja össze egy ideig,

ideig-óráig a dongákat hordóvá,

de lassan-biztosan szétrohad az egész…

*

A

pedáns

asszony

Ő egy tisztaságmániás,

aki az őrületbe kergeti családját –

aki egy olyan „otthont” varázsol,

ahol szinte minden életjel tilos,

mert megbontja az ő Rendjét,

ami nem, az viszont kötelező…

*

A hidakat felégető

Aki az ex szerelmével,

az édes gyermekei anyjával

az ő vélt/részigazságát védve

hidegháborús válópereskedő

A párbeszéd folytatását pont

a gyerekek rovására is nehezítő,

vagy akár még el is lehetetlenítő…

Aki szinte semmiben nem enged,

és akinek így a gyermeke is szenved…

*

Aki

státusz

szimbólumként

egy jóval fiatalabb nőt vesz feleségül,

és ezért a korkülönbség relatíve egyre nő,

de az ágyban helytállna, bizonyítási kényszeres,

és bedől a gyógyszer-reklámok szlogenjeinek –

és így még elemi pisilési gondjai is lesznek…

*

Az önleértékelő,

aki oly elégedetlen az alakjával –

mások hamis elvárásainak felelne meg,

így próbálva szeretetéhségét csillapítani…

Testkép-zavaros anorexiás és a bulimiás

(aki még akár halálra is éheztetheti magát…)

*

Ha épp

nem tudja elérni,

amire pedig vágyik,

akkor hamar, hamisan,

olcsón meg is vigasztalódik:

Még nagyon savanyú ez a szőlő…

Még kicsi/már kurva ez a lány/nő…

Pedig csak a kudarc kockázatát kerülve

nem is mert egyértelműen kezdeményezni.

Vagy indokoltan kosarazták ki, örülhetne is,

mert számára is pokol lett volna ez a frigy…

*

Akinek nincs,

vagy elsorvadt

a játékossága,

a humorérzéke,

az életének nedve/sava-borsa,

minden pillanata kötelesség-ízű,

mint egy rutinosan robotoló gépé,

semmi önfeledt móka, kacagás,

vagy, ami talán még rosszabb:

egy (ön)gyilkos gúnyolódó…

*

Aki

képtelen,

lelkileg lusta, gyenge,

szellemvilágban járatlan

felmászni a humor magaslatára,

már pedig onnan lenézve eltörpülnének

a lentről egyre óriásibbnak tűnő gondjai…

Magán se nevet, túl komolyan veszi magát,

de attól viszont retteg, hogy nevetségessé válhat….

*

A

nem

nevető lény

Ő könyvet már írt a humorról,

hogy ez mennyire isteni adomány,

enélkül milyen szürke, unalmas, sőt

akár elviselhetetlen az emberi létezés,

mennyire segít túlemelkedni a bajokon,

és enyhít a fájó igazságok beadásakor stb. –

de nem érti, és főleg nem érzi-élvezi pl. a tréfát…

*

Akinek

vagy nincs humora,

és ezért bármi gazra tettkész,

vagy csak morbid, akasztófahumora van –

ami kesernyés, kétségbeesett tréfálkozás,

mert nagy bajban van, és már a vesztét érzi…

*

Pozőr

Beállítottan…

Mesterkélten

felevett test-

és lélektartás…

Ha pénzbedobásra

nem mozogna be és el,

akkor egy álszobornak,

szinte már hullamereven

akár még szép is lehetne!?

Egy hiteltelen hatásvadász…

*

Mesterkélt

Keresett, csinált,

nem őszinte – hamis…

Mindig úgy „viselkedik”,

mintha épp fotóznák/filmeznék.

Mindig azt nézi, hogy itt és most

milyen viselkedéssel imponálhatna,

szerepelhetne, feltűnősködhetne –

ezért soha nem önmagát adja,

azt így el is sorvasztja, veszti…

*

Nem spontán

Bármely megszólalása előtt

fejben agyoncsiszol, cenzúráz

egy-egy „vadonatúj” mondatot,

vagy már egy készet vesz elő

a bőséges konzervállományából…

Jelszava: csak semmi rögtönzés,

improvizáció – abból csak baj lehet…

*

„Csintalan”

Ő úgy szép, ahogy van –

semmi frizura, szép ruha,

fölösleges minden dísz, ékítés,

test/arcápolás, csinosítgatás…!?

Ami őt még szebbé tenné, illetve

a meglevő szépségét kidomborítaná…

Úgy szeressék, ahogy ő most kinéz,

még ha akár madárijesztő is lehetne…

*

Piperkőc – dendi

Külsejével, főleg ruházatával

visszatetsző v. nevetséges módon

sokat törődő és divatmajom módjára

kínos eleganciával öltözködő (férfi).

„Öltözködik tisztán, szerényen,

De nem piperkőc, nem majom.”

(Vajda János)

*

Pípesen,

nyalka rátartian, hetykén,

peckesen, büszkén járókelő,

aki közben köznevetség tárgya,

mert úgy néz ki, mint egy bazári majom:

egy feltűnést keltő módon öltözködő személy

*

Ős-

tehetség

Pár próba után

már úgy hazudik,

mint a vízfolyás,

mintha könyvből olvasná…

és – hála az ördögnek – neki

igen jó az emlékezőtehetsége is…

De mégis előbb-utóbb, hamarabb

utolérik őt, mint a sánta kutyát, és

onnantól a „büntetése”: őneki már

egyetlen, akár igaz szavát sem hiszik el…

*

Színészkedő

Szerelmes levele,

de élőszavas bókja is hamis/hazug:

könyvből olvas, mögötte áll a súgó stb.

Ha elrepül a papírja, elromlik a súgógép,

akkor oda minden tudománya, mondandója

Aki alkalmilag, vagy akár életfogytiglan is,

magát másnak adja ki, mint aki ő valójában –

ez utóbbi esetben viszont sosem tudja meg,

hogy ki lehetett volna belőle istenigazából…

*

Idő és/vagy

helytévesztő

Az előadás után is

még Napóleont játszó,

otthonában is csak parancsolgató,

akár az egész országot irányítani akaró,

és így egykönnyen a bolondokházában végző…

*

Szerep-

tévesztő

Például az,

aki a lányának is

oly életbevágóan szükséges

jó édesanya-feladatok megoldása helyett

ezen – súlyos, de édes – terheket lerázó,

a trendi, neki imponáló barátnőként tetszelgő…

Aki a saját, hiányzó barátnőjét is így pótolná és

az erre kapható, erre vevő magányos gyereke…

*

Szerepcsapdás

A bezzeg gyerek szerepet,

a növekvő közutálat ellenére

egy darabig/jó ideig még élvező,

mert annak csak az efemer előnyeit látó…

Aki nem látja be, hogy ez őt is torzítja, rontja:

a felnőttek elvárásainak a kiszolgálójává teszi,

és így akár végleg elmulasztja, hogy ne epigon,

de a saját utat járó felnőtt ember legyen…

*

Aki

egy jó

színészi képességű

és jó emberismeretű,

de amúgy meg szélhámos,

aki a talentumát pl. házasságszédelgő,

hozományvadász stb. céljára hasznosítja…

Majd ő lepődik meg a legjobban, hogy

a sikere lesz a kudarca: megszégyenülés,

lebukás vagy rossz házasság (papucsférj sors)

*

Aki

egy frivol,

egy léha, könnyelmű alak,

aki mindig mindenkivel csak játszik,

minden nap más álarcot, jelmezt ölt,

aki semmit nem vesz halálkomolyan, –

és akár jóvátehetetlen károkat okoz…

(miközben elveszíti önazonosságát)

*

Aki

csak egy

komor, munkamániás robot

A játék, illetve játékosság nélkül,

kötelességtudatos, gépiesen élő/üzemelő

Aki úgymond ki-nőtt már a gyermekkorból,

és a játszótársa már senkinek sem akar lenni…

Vagy, ha netán kivételesen játszik is valamit,

akkor azt is teljesítmény/nyeréskényszerben…

*

Aki

mindent

halálkomolyan

és komoron csinál végig,

nincs kellő ún. distanciája,

– játékos – távolságtartása

a sors által ráosztott és/vagy

választott életszerepeihez

*

Felelőtlen

és komolytalan

infantilis/szenilis lény

Aki az egész életet csak

egy nagy játéknak venné,

ahol minden visszacsinálható,

és nulláról bármikor újrakezdhető…

Semminek nincs tétje, semmi nem megy vérre,

semmi nem jóvátehetetlen, több életünk is van…!?

*

Könnyelmű

Gondatlanságával

még mást is bajba sodró

Mint aki még nem tudja, hogy

mily törékeny az emberélet –

a saját/más életével játszó…

Aki meggondolatlanul, bohón,

óvatlanul, nyeglén, figyelmetlenül,

kellő körültekintés, vigyázat nélkül 

a következményekkel semmit nem

törődve, felelőtlenül cselekszik…

Pl. a gyereknek gyufát ad játékul…

*

Kiss József:

Új Ahasvér

Fekély borítja testemet,

És lelkem, ah még betegebb,

Pihenni vágyom – nem lehet.

.

Esztelen orkán egyre űz,

Fürtim közé bogáncsot tűz,

S egy folt éget, ah! mint a tűz.

.

Méretlen idők átka nyom,

Nincs istenáldás utamon,

Ó meddig kell még bolyganom?

.

Megvetem lábam – nem megyek!

Végzet! én dacolok veled:

Kunyhót rakok, otthon leszek.

.

Verejtéket, vért hullatok,

Engesztelve kárhozatot,

Bemutatok áldozatot!

.

Apáim zordon örökét:

Az űzött vad gyűlöletét

Maró könnyem sajtolja szét.

.

Kitépem, mely lelkembe’ forrt:

A vádat, bosszút és nyomort,

Mit senki még meg nem torolt!

.

Világgá elzüllt vérimet

Megtagadom… leszek rideg,

Hitlen kaján – de a tied,

.

A tied, édes otthonom!…

S titkos gyönyör karja befon,

Megállok és ábrándozom.

.

Pusztán is ver fa gyökeret,

Mért ne én is? – Otthon leszek,

S béke óvja tűzhelyemet.

.

Szomszéd nem ólálkodik rám,

Nem irigyel és nem is szán,

Megférünk a közös tanyán.

.

Diadalom – diadala,

Nagy közösség közös java…

– Álom, megállj!.. Ne szállj tova.

.

S felzúg a vész bércen, tetőn,

Dacolnék, de ah, nincs erőm,

S gúnykacaj kél fenyegetőn:

.

– Rakhatsz te kunyhót eleget,

Halomra gyűjthetsz kincseket,

Otthonod mégsem lesz neked.

*

Kiss József

Deczember 20-ikán

„Tekints az égre, aztán nézz a földre:

E föld hol állasz, az ígéret földje!

A hontalanság sivár pusztasága

Ím végetért… a zord idő lejára.

[…]

Megvirradt napod valahára hát,

Zsidó immár van neked is hazád!

[…]

Dunának nagy árja, büszke Kárpát bérce:

A Jordán, Kármel mi ezekhez mérve?

[…]

Óh dobd el, dobd hitvány, korhadt mesédet,

Mely vámpírként kiszívja legjobb véred…

Mely által, csal s lidércként hiteget,

Igérvén ős hazát, ős trónt néked!

[…]

Nem mondom, hogy szakíts a drága múlttal,

De – a jövővel, melyre múltad utal.”

pppppppp

Csakis az ember lehet

teljesértékű, boldog életű,

vagy egy ön/társ-sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp