kb. 22 perc olvasás
Eugéniusz:
Életminőség vizsgálódások – IX.
pppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség
Szabad ötletek szorgos gyűjtése
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
Heltai Jenő
Életfilozófia
Míg dobban a szív, forr, pezseg a vér
Élvezd mit a szerelem ád,
Ürítsd ki fenékig a gyönyör, a kéj
Aranyos, habzó poharát.
.
Mert elhal a vágy, elhamvad a láng,
A szív dobogása megáll,
S kacagva nagyot, kiteríti reánk
Hideg lepelét a halál.
*

Heltai Jenő
Dal a moziról
Berta egy szép nyári estén
A körúton mendegélt,
Arra jő egy fess legényke
S hencegőn melléje lép.
Szól a lányhoz: „Szép kisasszony,
Tartson vélem, ha lehet,
Jöjjön egy projektográfba
nézni mozgóképeket!”
S mert a Berta, s mert a Berta nagy liba,
Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.
.
Együtt ültek a sötétben
Berta és az ifjú úr,
Míg a vásznon kergetőzött
Japán, angol, muszka, búr.
Körutazást, vonatrablást
S tudj’ az ég, mit láttak itt,
S nem csupán a képek, ők is
Mozgolódtak egy kicsit.
És elcsattant, és elcsattant mutyiba
Most egy csók a mozi-mozi-mozi-moziba.
.
Folytatása volt a csóknak,
Mert követte még nem egy,
Sőt követte más egyéb is,
Végre az már egyre megy.
Végül aztán Berta bús lett,
És szemébe’ könyű rezg,
Észrevette, hogy gyanúsan
Gömbö-gömbölyödni kezd!
Így van az, ha, így van az, ha egy liba
Sokat jár a mozi-mozi-mozi-moziba.
*
Heltai Jenő
A másik
És szólt a nő:
“Hajam ében
És lágyabb, mint a lágy selyem.
És itt a szívem közepében
Ujjong a boldog szerelem.
Tied a lelkem, tied a testem.
Te vagy az első, akit öleltem,
Boldog vagyok, mert a tied vagyok…“
.
És a férfi szólt:
„A másik elhagyott.“
.
És szólt a nő:
“Piros az ajkam
És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe.
És végigfut az üdvök üdve rajtam,
Mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt,
Mikor fergeteg zavarja…
.
Oh, mondd a másik szintén szép volt?
Fehér a válla, gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén,
Tudott-e édes csókot adni,
Meghalni karjaidban, mint én,
És új gyönyörre feltámadni?
És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?“
.
S a férfi szólt:
„A másik csúnya volt.”
És szólt a nő:
“És mégis nappal, éjjel,
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,
Mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben olyan nagy, dicső, elérhetetlen?”
S a férfi szólt:
“A másikat szerettem!”
*
Sok minden
tetszik a párodban,
de ami meg – nagyon – nem,
azt te majd megváltoztatod…!?
A Másikat akarod ideálképre formálni…
Ez egy biztos út a házasélet mennyországa
helyett éppenséggel a mindennapi földi pokolba…
*
Udvarlásod,
lánykérésed,
és házaséleted
is meghatározza,
hogy először arra figyelsz:
vajon mit is gondolnak róla(d),
és mit szólnak majd hozzá
az ún. jóbarátok, jó szülők,
a szomszédok és a rokonok?
Vagy senkire nem hallgatsz:
pedig minden jó barátod
nyíltan ellenzi a házasságod,
– de te senkire sem figyelsz,
mert te tudod, mi a jó neked -,
és így elvakulva kitöröd a nyakad…
*
Mit ér
a hozomány,
amit sikerült
levadásznod, és
a fényes esküvő?
Elmegy a hozomány,
de megmarad a csúnya
és buta, unalmas, lusta nő…!
Akitől csak úgy válhatsz, ha
ingbe-gatyába menekülsz el…
*
A
gazdag lány,
aki sosem tudhatja,
hogy nem csak a pénzéért
hanem a szépségéért és
más belbecséért, erényéért
udvarolnak neki, kérik kezét,
és egyszer majdnem elhiszi,
amikor inkognitóban mulat…
(A Noszty fiú esete Tót Marival, ill.
A Berzsenyi lányok tizenkét vőlegénye)
*
Felszarvazva
Egy jó partival akarsz
kitörni a szegénységből,
vagy bekerülni úri körbe,
mint az úrhatnám polgár –
és így szinte vakká válsz
a mégoly gyanús jelekre is,
pedig drága nejed fűvel-fával csal…
És te leszel az utolsó, aki ezt megtudja…
*
Érdekházas
Csak a lakásmegoldás,
adósságtörlesztés stb.
miatt kellett házasodni?
A szerelem majd megjön?
Ha megismered, megszereted!?
Ez is előfordulhat: Ida regénye…
Vagy annyira sem becsülöd
a nyíltan érdekből elvett nőt,
hogy társaságba magaddal vidd,
és így csinálsz belőle egy zugivót…
*
Az
elhagyott,
vagy csalódott feleség
bosszút áll a híres emberen:
megírja revans-vágy-kielégítő
szennyeskiteregető, kitálaló stb.
(nagyrészt kitalált) emlékiratait…
Így járt például Vajda János is,
aki a fiatal Bartos Rózát vette el…
*
Lakva
ismerni meg
a másik embert –
de így mindig csak
már a házasság után,
az összeköltözés során, sőt
ne adja isten: gyerek után derülhet ki,
hogy tulajdonképpen ki is életed párja…!?
Pl. ő már egyszer s mindenkorra főleg,
de inkább kizárólag már csak anya…
*
Amiből
nem lehet,
foganhat gyerek:
pl. az ún. petting,
a közös onanizálás,
a páros önkielégítés,
és az ún. orális szex,
óvszer, tabletták vagy
coitus interruptus stb.,
mint fogamzásgátlás…
Csak ne legyen ennek
a „szerelmi” kapcsolatnak
semmilyen édes gyümölcse…
*
Csak
az első
aktusból
lehet gyerek,
hiába csinálod
nagy büszkén te
még háromszor, vagy
négyszer egymás után…
De azután hetekig semmi,
és rohangáltok az orvoshoz,
hogy mi a „meddőség” oka…
*
Az
ún. meddő párok
tortúráknak vetik alá magukat,
kínos vizsgálatok, lombikbébi program…
Majd, ha mindez nem jár eredménnyel,
akkor örökbe fogadnak egy árvát…
Ezután nem ritka, hogy a feleség
áldott állapotba kerül és szül is,
és akkor jönnek rá a lelki okra…
*
Egy
férfinak
több vagy más
van megengedve,
mint egy nőnek?
Elnézett a férfinak
a poligámia, ha ezt ő
azt diszkréten intézi?
Akár még a felesége
is falazhat neki, hisz
tudja, hogy otthon
nem kap „enni” …
*
Nyitott
házasságban,
„őszintén” akarsz élni,
kerülve a hazudozást stb.,
de csak magadra vonatkozóan.
Bár elvben társadnak is nyitott,
de ő – ki tudja, miért – nem él vele…
Ne lepődj meg, ha nemsoká veled sem…
*
Úgynevezett
nyitott házasságban éltetek,
és még máig sem értitek, hogy
az időközben felnőtt gyermekeitek
miért is nem élnek semmilyen,
se nyitott, se zárt házasságban,
saját gyermekkel új családban…
*
Nincs
hova költözni:
éveken át szülőknél,
kényszertársbérletben,
a nagyokos, kotnyeles
rossz anyós közelében…
Ami rossz ómen, előjel
a házasság jövőjét illetően…
Nem véletlenül vannak itt,
Magyarországon oly durva
ún. anyósviccek…
*
Barátai
vagy testvérei
sem voltak soha:
hol-hogy is tudta volna
empatikusan begyakorolni
az egyenrangú alkalmazkodást
és a szimmetrikus kapcsolattartást?
Ő igazából csak akkor van elemében,
ha alá- vagy fölérendelttel van kapcsolata…
*
Csak
az utódok,
az embergyerekek
mára direkt ki is tolt,
túl hosszú felnevelési ideje
miatt kellene egy házaspárnak
családi békében együtt maradni?
Utána meg csak a szokás hatalma,
vagy a megszokott kényelem vonzása…
Hisz – jaj – a szerelemnek múlnia kell…!?
De hát nem is örök szerelemre szerződtek…
*
A
boldogtalanság
egyik tuti receptje,
ha valaki csak egy nőt szeret,
azt, akit fiatalon és csinosan látott,
és később is ezt az arcot/alakot keresi,
és nem látja, hogy másként lett/marad szép,
mint ahogy egy nő átszellemül a szülés után…
Nem a bölcs szívével, de a balga eszével néz,
és egy ravasz csapdában érzi magát,
ahol egyre rosszabb lenni, de még
rosszabb lehet másikba menekülni…
*
A
házasság-
törő asszonyt
a zsidók megkövezik?
– Ki dobja rá az első követ?
kérdezte a nem zsidó Jézus…
Mert csak az az ember ily irgalmatlan,
aki magát bűntől teljesen mentesnek tartja.
Az asszonynak feltétel nélkül megbocsát,
de a bűnét nem hagyja szó nélkül: elítéli:
– Asszony menj, de többé ne vétkezz…!
*
Házasságkép
Minden mai nő
csak azt akarja,
hogy mihamarabb elvedd,
és némi szex-szolgáltatásért
a holta napjáig jól el is tartsad,
tejben-vajban fürösszed stb. stb.,
amiért te kiloholod a lelked-tested,
esetleg közben unalmában flörtöl
Ez önbeteljesítő jóslatként is működhet…
*
Egy
első vagy
egy nagyobb
csalódásod után
végleg nőgyűlölő leszel:
minden nő hazug és számító!
Nem is keresed magadban a hibát,
és nem is akarsz/mersz változtatni
(rosszabb eset: „melegen” érdeklődsz,
hátha kiderül, hogy „genetikailag” más vagy…)
*
Kóbor
numera
és hamarosan
az apasági kereset…
Biztos, hogy akarod
egy oly nem kívánt
és ráadásul később
még ellened is nevelt
gyerek tartását fizetni,
ami egyéjszakás, italtól
vagy „szerelemtől” részeg
meggondolatlan kalandod
torz, szörny szüleménye…!?
*
Aki
öt perc
esetleges
„kéjmámorért”
fél életen át fizetheti
a gyerek/asszonytartást,
miközben házasságtörő,
és ezért így elvált férfiként
akár az utcán is találhatja magát…
(Nagy árat kér a sors a „boldogságért” …!?)
*
Egy,
vagy két
családot dúlsz fel
a házasságtöréssel:
lehetsz így boldog, ha ők átkoznak?
S mindezt azért, mert nem elégít ki
se a napi munkád, se házaséleted,
és azok bátor, bölcs és türelmes
változtatása, rendezése helyett
és ilyen pótcselekvő-kalandban
akarod önértékelésed feljavítani?
*
Örök
és őrjítő
bizonytalanságban
tartasz, hogy nehogy
egyszer/végleg úgymond
nagyon elbízzam, nehogy
nyeregben érezzem magam?
Te „nem adod ki magad”:
és nem mondod ki, hogy
legalább már egy kicsit
szeretsz engem…még
a házasságkötéskor se
a boldogító igent,
csak egy talán-t…
*
Ha
szeretlek is,
mi közöd hozzá?
Vagy pedig eljátszod:
mintha nem, illetve,
vagy jobban mondva
nem engem szeretnél,
csak azt, amit képzeltél,
amit rám vetítettél stb. –
és a végén úgy is maradsz…
*
Férjével
féltékenységi
jeleneteket rendez,
akár már ott és akkor,
ingyen-cirkuszt produkál,
ha hosszabban elbeszélget
mondjuk a bolti eladónővel,
vagy diszkréten pillantásra
méltat egy elhaladó szép nőt…
Mindezzel csak magát adja ki,
saját önleértékelését árulja el…
*
Elhiteted magaddal,
hogy nem a pénzedbe
szeretett bele a hozzád
képest még túl fiatal arád!?
De azért mégis rettegsz tőle,
hogy ennek próbája legyen –
mesterségesen meg nincs
képed/bátorságod tesztelni…
És azt már nem tudod vissza-
csinálni, hogy álruhában kérd meg…
*
Felmelegedés
Ennek a fele se tréfa
Vicc a disszidálásról –
miért akarsz elmenni?
Mert a homoszexualitást
sokáig üldözték, tiltották,
betegségnek bélyegezték –
majd megengedték, ma meg
szinte már támogatják, talán
még azt is megéljük majd,
hogy melegen ajánlott, vagy
netán még kötelező is lesz…
*
Hivatástévesztés?
Leereszkedik a remete a hegyről,
bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt…
Nőt nem tudnak adni.
Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,
akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.
– A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!
Legközelebb nagy szükségében alább adja,
de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.
– Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,
csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,
mert a Béla sem olyan.
*
Annyira
retteg a kudarctól,
vagy fél a házasélettől,
hogy végleg megfutamodva
apáca vagy pap/szerzetes lesz,
majd ott sem találva a helyét,
már nem ifjan ismét próbálkozik…
Elfojtott-kiölt szexuális vággyal,
szerelmi-együttélési tapasztalat,
előkészültség stb. stb. nélkül…
*
Aki
idegen
istenképet
rád erőltetve,
úgymond térítve,
tesz nem csak az ő,
de a sötét hatalom rabjává is,
akinek így holtodiglan szolgálhatsz…
Ez a házasság nem a mennyben köttetik….
*
Aki
gyűlöletet
szít benned,
hogy ellenséget gyárts
mindazokból, akik nem azt
támogatták, hogy őt vedd el
(ami persze kiszolgáltat neki,
és tenlelked jobbik felét is öli,
hisz magyarán gyűlik benne az ölet…)
*
Nincsenek
feltétlen értékeid –
az erkölcsi kérdésben
is gond nélkül alkudozol –
ha kevés a kosztpénzetek,
akkor lányod kiállhat a sarokra…
(amit árul, elad, az meg is marad!?)
*
Amikor
és ahol
a faludból
elég jól eladható
turisztikai látványosság,
a hamvas szende szűz
lányodból kurva lesz
a fizető vendég
szolgálatára…
*
Heltai Jenő
A régi nők
Tudod-e még a régi nőket ?
Fáj még, hogy el nem érted őket ?
Üres feju kóc-lelkű bábuk,
Szájuk piros volt, szép a lábuk.
Jöttek, ragyogtak megigéztek,
Te meg dadogtál mint a részeg,
Azt hitted akkor túl nem éled,
Hogy mással hálnak nem tevéled,
Gőgös királynők, tiszta hattyúk…..
Talán még sírtál is miattuk.
Hányszor motyogtad zagyva lázban :
“Nem jól csináltam, elhibáztam.
Tovább kellett vón könyörögni,
S jól járok én is mint a többi.
Megkóstolom jóízű húsát,
Nem ölne meg a szomorúság.”
És hajtogattad még sokáig :
“Egyik bolond volt, rongy a másik,
Álmatlan éjjelt, szép szerelmet
Sem ez, sem az nem érdemelt meg.”
Gőgös királynők, tiszta hattyúk ?
Hamar leszállt az alkonyatjuk.
Egy év… vagy öt-hat… s fényevesztett
hazug bűbájuk kopni kezdett.
Jaj, hova lett a sok parázna,
Friss fiatal test vad varázsa ?
Izzó nyarukra hűvös ősz ült,
Sok meghízott… egy meg is őszült,
Templomba jár ma, vén boszorkány…
Szívedben elcsitult az orkán.
Tudod-e még a régi nőket ?
Szeretted és gyűlölted őket.
Aztán te is vénülni kezdtél,
Elszáll az élet, ugye tesvér ?
Nem vagy te már a régi éhes.
Hány éves is vagy ? Hatvan éves ?
Mire reád köszönt a hetven,
Csak temetőt látsz vén szívedben.
Itt nyugszik egy nő… ott megint egy…
Jó volt-e, rossz-e… végre mindegy !
*

Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon sajnálom, asszonyom,
De ha nem kellek szeretőnek
Egyébre nem vállalkozom.
.
Például arra, mit gyakorta
Szónoki hévvel mond kegyed,
Hogy meggyötört szegény szivének
Legjobb barátja én legyek.
.
Legjobb barát! szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég vén,
S ön aggasztóan fiatal.
.
Ön csupa élet, csupa illat,
Lángol vakít, hevít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám a csókját
Én, aki angyal nem vagyok?
.
Olyan kevés amit kivánok…
Ha osztozkodni restel is,
Legyen a tisztelt lelke másé
Nekem elég a teste is.
.
Legyen lelkének egy barátja,
Kivel csevegni élvezet,
De ez az őrült, ez a mamlasz,
Ez a barát nem én leszek.
.
Legyen övé minden poézis.
És az enyém: csak ami tény,
Ő oldja meg a problémákat,
A ruháját viszont csak én.
.
Hogy ez a hang szokatlan önnek,
Kétségbe, kérem, nem vonom,
De annak, hogy megértsük egymást
Csak egy a módja asszonyom:
.
Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
Rosszat is, jót is osztogat,
Rosszabb erkölcsöket kegyednek,
Vagy nekem adjon jobbakat!
*

Heltai Jenő:
Vén fiúk dala
Barátaink megházasodnak.
Férjhez megyen az ideálunk,
Hajfürtjeink is rendre fogynak,
De még mi rendületlen állunk.
.
Bár homlokunk is csupa ránc már,
S testünket a hideg kirázza,
Elsők vagyunk mi még, ha tánc vár,
És a szivünkön nincs barázda.
.
Bár a tüdőnk elég szegényes,
Görbe a hátunk, szűk a mellünk,
Annak, ki nem rátarti, kényes,
Szinte csodás, mennyire kellünk.
.
Nem búsulunk, ha cserbe hagynak,
Oh, van a hűtlenségre mentség,
Ha rózsáink itt-ott lefagytak,
Akad azért még jó szerencsénk.
.
A boldogsághoz oly kevés kell:
Zsebünkbe néhány büszke tallér,
Egy kicsi bor, egy kicsi étel,
Egy jó kabát, egy tiszta gallér.
.
Felséges Úr, ezerszer áldott,
Nagy alkotója eme létnek —
Add meg nekünk a jó kabátot,
A kicsi bort, a kicsi étket.
.
Add meg nekünk, hogy míg csak élünk
A pénz zsebünkből ki ne fogyjon,
Ki ne aludjék szenvedélyünk,
És a szemünk mindig ragyogjon!
.
S mikor eljő a várt, az áldott,
A szigorú halottas ünnep —
Oh, adj nekünk egy jó barátot,
Aki lefogja két szemünket…

*
Hiába
kívánhattál hármat –
még jó, ha nem lett rosszabb,
s nem maradt a kolbász az orrodon,
mert nőd kevesellte a te férfiasságodat,
s így elrontották az egyszeri nagy alkalmat,
és tudván a veszteséget, a nagy mulasztást
rosszabb a helyzetetek, mint előtte volt..
*
Csak
azért ölel
a „kedvesed”,
hogy majd „öljön”:
hogy a gyengéd kipuhatolja,
hogy megtudja: hol fáj legjobban,
és majd oda döfje a tőrét/ „tőrét” …!?
*
Aki
próba-szerencse,
vagy sorshúzás „módszerével”
választ foglalkozást, életpályát,
és esetleg még egy életre társat is…
(szereti a zsákbamacska meglepetést)
*
Utópiában,
az új világrendben
folyton újra-sorsolják
a lakásokat és az élettársakat,
és csereberélik a gyerekeket is,
nehogy nagyon összemelegedjenek…
*
A
bókot
errefelé
már szexuális
zaklatásnak veszik
és rögtön beperelnek…
Vagy te nem tudsz jól
különbséget tenni a kettő között…
Vagy bókolni akarsz, de sértő a szavad…
*
Kifürkészik
hálószobatitkaid,
ne adja isten netán
perverz szokásaidat,
vagy te fecseged ki
a szesztestvéreknek,
ahol füle van a falnak,
és aztán azzal zsarolnak…
*
Kis
vagy
inkább nagy részben
kitalált szerelmi sikereiddel
élő nőket kompromittálva –
magadat így középpontba téve
klubban/kocsmában dicsekedni,
hálószobatitkokat kifecsegni…
*
Éretlenség
miatti indiszkréció,
kibeszélés – „dicsekvés”,
mint kinőhető gyermekbetegség…
Máskülönben könnyen rám
ehet erre
egy ígéretesen induló életfontos kapcsolat…
*
Mire
vigyázol
a legjobban?
Szemed fényére?
A szüzességedre,
a női becsületedre?
Ami végleg is elveszthető, illetve
csak nagyon nehezen visszaszerezhető?
Vagy arra, ami könnyen/bármikor pótolható?
*
A
nagy kincs,
a szüzesség elveszítése:
minél előbb ess túl rajta!?
A „jó barátnők” cukkolása,
csoportnyomása hatására
egyszer és mindenkorra,
és egy rossz élménnyel…
*
Egy évig
spórolt, koplalt
drága külföldi utazáson
veszik össze végleg a pár –
akkor ülnek le először nappal is
hosszabb időre beszélgetni egymás mellé…
(vagy „csak” kiderül: nincs közös témájuk…)
*
Savanyúnak
mondja a szőlőt,
és rondának vagy
kurvának azt a nőt,
amit ő itt és most
még vagy már
nem ér el, fel…
*
Az
egyik héten
önkínzó fogyókúra,
hogy ne telt-karcsú légy –
és ha ez nem jött rögtön be,
akkor a másikon mértéktelen zaba,
hogy egy kicsit jobban érezd magad,
mert nem tudod elfogadni önmagad…
*
Lelkedet
egy istenített
hölgyre feltevéd,
aki megunt szerető,
amit rád tukmáltak –
és ő a rosszul felfogott
földi-égi üdvösségedet
oly könnyelműen tépi szét…
*
Sajnálod
a te drága időd
a hosszas udvarlásra
és a szerelmi „előjátékokra”,
amúgy se érzel, értesz hozzá –
ezt másra, ezt bérmunkásra bízod,
aki szól, ha már minden elő van készítve…
Vagy egy „hivatásos” profi szeretőt bérelsz…
*
Az
amúgy
szerelminek indult,
de rutinba szürkült házasság
kis színezése, mentőöve stb.
a viagrás ún. nemi élet, hogy
ne panaszkodjon az asszony…
*
Indiánnak
becsületére váló
ravaszsággal török nőt fogsz,
csakhogy ő is igen erősen fog
és már egyáltalán nem ereszt…
Ő ügyesebb férjfogó praktikás…
*
Azt hiszed,
hogy férfiasságoddal,
a kitartó udvarlásoddal,
áldozattal, ajándékkal
te hódítottad meg a nőt,
pedig ő már rég választott –
mintha azt gondolnád, hogy
te fogod a halat úszni tanítani…
*
Jóslat
Szerencsés férfi
Egy lány elmegy a jósnőhöz:
– Két férfi is szerelmes belém.
Melyik lesz közülük a szerencsés?
– A Józsi fogja feleségül venni.
Béla lesz a szerencsés.
*
Gubanc –
a kis hazugság
fonalát nem vágtad el,
és így teljesen és szinte
reménytelenül belegabalyodtál…
Pl.: élettárs elől titkolt szégyellt,
elhallgatott-letagadott „kis ügy”,
amik kipattanva bolhából elefánt lesz…
*
Édes
családi
otthonlakó helyett
hajléktalan, hontalan,
messzi idegenbe lökött
magányos világcsavargó lehetsz
egyetlen be nem vallott kis flört,
vagy egy kis félrelépés, csalás miatt…
Ha időben bevallod és töredelmesen
megbánod, bocsánatot nyerhettél volna…
(pláne, ha neki is több az esze, bölcsessége)
*
Addig-addig
totojázol, vacillálsz,
és turkálsz, válogatsz,
a sok-sok udvarló, sőt kérő között,
mígnem két szék közt a pad alá esel…
Éhen halsz, mint Buridán tétova szamara…
*
Egyszerre
több vasat tart a tűzbe,
hátha valamelyik majd bejön?
És amikor ez többnyire kitudódik,
akkor két szék között pad alá esik,
és örökre elesik egy jó házastárstól…
*
Addig-
addig válogat,
mert senki sem méltó hozzá,
hogy a végén már annak örül,
ha egyáltalán lesz valaki,
már szinte akár bárki,
aki még őt választja,
s nem lesz vénlány,
vagy agglegény…
*
Rigócsőr királyfi
A rátarti királylány,
akinek egyik kérő sem volt jó,
mindegyiket gúnyolta-csúfolta,
míg apja ezt megelégelte, és
így el kellett mennie azzal
az első bekopogó kérővel,
aki persze a mesében egy
(álruhás király) koldus volt…
Aki a makrancost a kunyhóban
azután alázatossá szelídítette…
*
Amikor
a párválasztásnál
nem a szerelmi mámor
és a bölcs megfontolás vezet,
csak a mindent felülíró vágyad,
hogy végre elmenekülj otthonról,
aminek túl jó vége nemigen lehet…
*
Bábel torony
Mintha idegen-nyelvűek
vagy netán süketnémák,
folytatnának „pár-beszédet”
(ha lekapcsolják a villanyt…)
annyira nem értik meg egymást…
Nem akadály-mentesítik az utat
lélektől lélekig…
*
Tolmács
és mediátor
nélkül már nem tudsz
a pároddal normálisan beszélni…
Pedig közös az anyanyelvetek…
Vagy nem értitek, vagy szánt
szándékkal félreértitek
egymást…
*
Amikor
a vitás kérdéseket
párban, ill. családban
nem diplomatikus úton, de
veszekedéssel-verekedéssel,
nagyban: háborúval döntik el:
aki épp győz, annak lesz igaza
(ahogy az erősebb kutya párzik…!?)
*
Kóros
prüdéria
miatt szégyelled
nyíltan is elmondani
a szexuális igényeidet,
csak a válóperen, vagy
utána hányod szememre…!
(esetleg csak a halálos ágyon)
*
Nem tudsz
1 milliárdból választani –
hisz csak egy lehet az „Igazi”:
bárki lenne, akit már választanál,
mindig arra gondolsz, hogy hátha
vár valahol még egy ennél is jobb,
s ez a tudat mindörökre nyugtalanít…
*
Te
az extenzív
teljességben gondolkodsz,
lehetőleg minél több nőt megismerni,
„kipróbálni”, mindben újat találni stb.,
de csak a felületen, majd odébbállni,
és közben érzékeny szíveken átgázolni,
ahelyett, hogy egy eleve hozzád illőben
az intenzív teljességet feltalálnád,
illetve megteremtenéd…
*
Ha már
döntöttél és
istenigazából csak
lakva ismerted meg társad,
akkor folyton arra gondolsz,
és ennek hangot is adsz,
hogy a Másik lett volna
a jobbik választás:
a Hufnágel Pisti…
*
Az
első nőt
elveszed,
aki nem ellenkezik,
s még megüti a mértéket,
mert hamar le akarod tudni
ezt a családalapítási ügyedet –
vagy hagyod, hogy ő elvegyen:
direkt, élettáncos hölgyválasz…
*
Vagy
az orromnál fogva vezet
vagy a szagát sem állhatom ki,
de mégis egy ágyban alszunk el,
mert nem merek időben kiszállni
az összkomfortos ház(asság)ból,
ami lassan, de biztosan ránk rohad…
*
Plakát-
szépségekhez,
kiretusált fotókhoz
hasonlítgatod szerelmed:
ő persze rosszul jön ki ebből –
de így te is magadra maradsz, és
holtig szerencsétlennek érzed magad…
*
Mindened
arra költöd, hogy
kerül, amibe kerül,
az aktuális szépség-
ideálokhoz hasonlíts…
(plasztikai sebész stb.)
Ami nem fog sikerülni,
de közben végleg oda lesz
a te eredeti, hamisítatlan
üde és természetes bájad…
*
Szépség-
szalonok és
plasztikai sebész kínzópadján
költesz vagyonokat hiábavalóságra,
mert nem tudod elfogadni magadat.
Esztelen fogyókúrákba kezdesz, és
mindenféle pacsulit, illatszereket,
és sok festéket is kensz az arcodra –
pedig sokkal szebb voltál, mint lettél…
*
Kozmetikázott-
agyonsminkelt
és buján illatosított nő
csábított el a pezsgős,
diszkrét félhomályban…
Ami össze is döntheti
az amúgy jó házasságod,
és ráadásul így még egy
zsarolható kompromittált
közéleti ember is lettél…
*
Kiretusált
fényképbe,
egy ábrándképbe
„szerettél” bele”, és
csak zavar az eredeti,
az igazi másik életközelsége,
pláne, ha még el is szellenti magát,
ezzel végleg lerombol benned
minden, amúgy hamisan
kiépítgetett illúziót…
*
Távolból
még szép volt,
amikor elvetted,
de ezután túl közel jött
és ez lerombolt minden illúziót,
lehullott róla minden álarc, jelmez…
Mert nem volt előtte „próbaházasság”,
ismerkedés, együtt-járás, háztűznéző,
közös játék és munka, tánc, mulatás…
*
Angyalkából
az esküvő után
házisárkány lesz:
te meg az leszel,
aki egy zsémbes,
zsörtölődő némber
papucsa alatt „élve”
jól el- és megszenvedi ezt
a „csodás metamorfózist” …
*
Önként őrült
Megrészegedsz,
elmegy az eszed –
majd kijózanodsz,
de akkor már késő:
házas vagy apa vagy…
Hiába óvtak a barátok,
te nem halottál-láttál,
vakon rohantál a vesztedbe…
*
Csak
későn
derül ki,
a mézes-
hetek után:
nincs közös
és hasonló szín-
vonalon folytatható
érdeklődési körötökből
fakadó izgalmas beszédtémátok…
Pedig a hasonló a hasonlónak örülne…
*
Nem
mer a legény
kezdeményezni,
a lány is túl büszke:
sosem jönnek össze,
vagy nem békülnek,
mert egyik sem enged,
így mindkettő szenved,
s így egyedül maradnak,
vagy pedig dafke mással,
egy méltatlannal társulnak!
*
Presztízskérdés:
egyik fél sem enged,
mindketten „büszkén”
szamárként szenvednek
(két kicsi kecske baktat a hegyre:
s egyszerre akarnak átkelni a palló,
dafke sem térnek ki egymás elől, s
mindketten szakadékba zuhannak…)
*
Megfordul
a régi mese:
nem a farkas
eszi meg őt is, de
Piroska „falja fel”,
és zsigereli ki a „farkast”,
annyit kell majd költenie rá…
(ez persze Heltai Jenő verziója…)
*
De megváltozott
ez a régesrégi mese…
Piroska késő este viszi az ennivalót
a nagymamának a már sötét erdőbe.
Természetesen elébe toppan a farkas:
– Nem félsz Piroska?
– Miért félnék? Pénzem nincsen, dugni meg szeretek.
*
*
Ha
elmúltál
már ennyi meg ennyi,
akkor te már öreg vagy
az udvarláshoz, a tánchoz,
a szerelmes éjszakákhoz stb.!?
Ebben a dimenzióban már élve
halottnak nyilvánítod magadat…
*
Heltai Jenő
Nagymamácska
Nagypapácska, nagymamácska,
Két fehérhajú öreg,
Akik együtt megvénültek,
Lent a kertben együtt ültek,
Harmatos volt még a regg,
Trallala, trallala,
Harmatos volt még a regg.
.
És megszólalt nagymamácska,
Mint egy régi zongora:
„Rajta, valld be most barátom,
Nem haragszom, megbocsátom,
Nem csaltál-e meg soha?
Trallala, trallala,
Nem csaltál-e meg soha?”
.
Nagypapácska fejvakarva
Szól: „Bevallom hát… no jó…
Fordítsd félre most az orcád,
Egyszer voltam hűtlen hozzád,
Egyszer voltam áruló,
Trallala, trallala,
Egyszer… érted, kis bohó?”
.
„Látod, látod, milyen kár volt”
Mondja most a nagymama –
„Hisz az ember gyönge, gyarló,
S az az egy is, te pazarló,
Nékünk mily jól esne ma,
Trallala, trallala,
Nékünk mily jól esne ma!”
*

Heltai Jenő
Szívem falán
Szívem falán a gond sötétlik,
Egy árny a hófehér falon:
Óh, megöregszel te is egyszer,
Én édes, szőke angyalom.
.
A szőke haj ezüstre válik,
Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pirja elvész
S a szived halkabban dobog.
.
És benne mélyen eltemetve
A régi, régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden
Fogsz társalogni énvelem.
.
Igérd meg azt, hogy kezed akkor
Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,
Mikor már én is vén leszek.
.
Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajakadra
Sok év alatt a zord telet.
.
Igérd meg azt, hogy megbocsátod,
Hogy elhervadtál keblemen,
Hogy másnak senkije se voltál,
Csak nékem voltál mindenem.
.
Igérd meg azt, hogy szemrehányást
Szived magadba nem fogad
S nem kéri tőlem soha vissza
Aranyos ifjúságodat.
pppppppp

Csakis az ember lehet
teljesértékű, boldog életű,
vagy egy ön/társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp

