Életminőség vizsgálódások – IX.

Írta: Nagy Jenő · 2025. április 23.

kb. 22 perc olvasás

Heltai Jenő: Jaguar | Nyelvkönyv forgalmazás - Nyelvkönyvbolt | Nyelvkönyv  forgalmazás - Nyelvkönyvbolt

Eugéniusz:

Életminőség vizsgálódások – IX.

pppppppppppp

Heltai Jenő: Borítók | Digitális Irodalmi Akadémia

Emberélet mennyiség/minőség

Szabad ötletek szorgos gyűjtése

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

pppppppppppppppp

Könyv: Heltai Jenő (Hegedüs Géza)

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Könyv: Füst Milán, Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Heltai Jenő, Tamási Áron: A  néma levente - Öt magyar dráma

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Heltai Jenő: Második feleségem (Milliók könyve 43. szám)

Heltai Jenő

Életfilozófia

Míg dobban a szív, forr, pezseg a vér

Élvezd mit a szerelem ád,

Ürítsd ki fenékig a gyönyör, a kéj

Aranyos, habzó poharát.

.

Mert elhal a vágy, elhamvad a láng,

A szív dobogása megáll,

S kacagva nagyot, kiteríti reánk

Hideg lepelét a halál.

*

Elfelejtett versek

Heltai Jenő

Dal a moziról

Berta egy szép nyári estén

A körúton mendegélt,

Arra jő egy fess legényke

S hencegőn melléje lép.

Szól a lányhoz: „Szép kisasszony,

Tartson vélem, ha lehet,

Jöjjön egy projektográfba

nézni mozgóképeket!”

S mert a Berta, s mert a Berta nagy liba,

Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.

.

Együtt ültek a sötétben

Berta és az ifjú úr,

Míg a vásznon kergetőzött

Japán, angol, muszka, búr.

Körutazást, vonatrablást

S tudj’ az ég, mit láttak itt,

S nem csupán a képek, ők is

Mozgolódtak egy kicsit.

És elcsattant, és elcsattant mutyiba

Most egy csók a mozi-mozi-mozi-moziba.

.

Folytatása volt a csóknak,

Mert követte még nem egy,

Sőt követte más egyéb is,

Végre az már egyre megy.

Végül aztán Berta bús lett,

És szemébe’ könyű rezg,

Észrevette, hogy gyanúsan

Gömbö-gömbölyödni kezd!

Így van az, ha, így van az, ha egy liba

Sokat jár a mozi-mozi-mozi-moziba.

*

Heltai Jenő

A másik

És szólt a nő:

“Hajam ében

És lágyabb, mint a lágy selyem.

És itt a szívem közepében

Ujjong a boldog szerelem.

Tied a lelkem, tied a testem.

Te vagy az első, akit öleltem,

Boldog vagyok, mert a tied vagyok…“

.

És a férfi szólt:

„A másik elhagyott.“

.

És szólt a nő:

“Piros az ajkam

És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe.

És végigfut az üdvök üdve rajtam,

Mikor így tartasz forrón átölelve.

Szemem sötétebb, mint az égbolt,

Mikor fergeteg zavarja…

.

Oh, mondd a másik szintén szép volt?

Fehér a válla, gömbölyű a karja?

Tudott-e súgni-búgni szintén,

Tudott-e édes csókot adni,

Meghalni karjaidban, mint én,

És új gyönyörre feltámadni?

És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?“

.

S a férfi szólt:

„A másik csúnya volt.”

És szólt a nő:

“És mégis nappal, éjjel,

Sóhajtva gondolsz vissza rája,

Amellyel az enyém nem ér fel,

Mi volt a titka, a varázsa, bája?

Miben olyan nagy, dicső, elérhetetlen?”

S a férfi szólt:

“A másikat szerettem!”

*Heltai Jenő: Álmokháza (Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T., 1929) -  antikvarium.hu

Sok minden

tetszik a párodban,

de ami meg – nagyon – nem,

azt te majd megváltoztatod…!?

A Másikat akarod ideálképre formálni…

Ez egy biztos út a házasélet mennyországa

helyett éppenséggel a mindennapi földi pokolba…

*

Udvarlásod,

lánykérésed,

és házaséleted

is meghatározza,

hogy először arra figyelsz:

vajon mit is gondolnak róla(d),

és mit szólnak majd hozzá

az ún. jóbarátok, jó szülők,

a szomszédok és a rokonok?

Vagy senkire nem hallgatsz:

pedig minden jó barátod

nyíltan ellenzi a házasságod,

– de te senkire sem figyelsz,

mert te tudod, mi a jó neked -,

és így elvakulva kitöröd a nyakad…

*

Mit ér

a hozomány,

amit sikerült

levadásznod, és

a fényes esküvő?

Elmegy a hozomány,

de megmarad a csúnya

és buta, unalmas, lusta nő…!

Akitől csak úgy válhatsz, ha

ingbe-gatyába menekülsz el…

*

A

gazdag lány,

aki sosem tudhatja,

hogy nem csak a pénzéért

hanem a szépségéért és

más belbecséért, erényéért

udvarolnak neki, kérik kezét,

és egyszer majdnem elhiszi,

amikor inkognitóban mulat…

(A Noszty fiú esete Tót Marival, ill.

A Berzsenyi lányok tizenkét vőlegénye)

*

Felszarvazva

Egy jó partival akarsz

kitörni a szegénységből,

vagy bekerülni úri körbe,

mint az úrhatnám polgár –

és így szinte vakká válsz

a mégoly gyanús jelekre is,

pedig drága nejed fűvel-fával csal…

És te leszel az utolsó, aki ezt megtudja…

*

Érdekházas

Csak a lakásmegoldás,

adósságtörlesztés stb.

miatt kellett házasodni?

A szerelem majd megjön?

Ha megismered, megszereted!?

Ez is előfordulhat: Ida regénye…

Vagy annyira sem becsülöd

a nyíltan érdekből elvett nőt,

hogy társaságba magaddal vidd,

és így csinálsz belőle egy zugivót…

*

Az

elhagyott,

vagy csalódott feleség

bosszút áll a híres emberen:

megírja revans-vágy-kielégítő

szennyeskiteregető, kitálaló stb.

(nagyrészt kitalált) emlékiratait…

Így járt például Vajda János is,

aki a fiatal Bartos Rózát vette el…

*

Lakva

ismerni meg

a másik embert –

de így mindig csak

már a házasság után,

az összeköltözés során, sőt

ne adja isten: gyerek után derülhet ki,

hogy tulajdonképpen ki is életed párja…!?

Pl. ő már egyszer s mindenkorra főleg,

de inkább kizárólag már csak anya…

*

Amiből

nem lehet,

foganhat gyerek:

pl. az ún. petting,

a közös onanizálás,

a páros önkielégítés,

és az ún. orális szex,

óvszer, tabletták vagy

coitus interruptus stb.,

mint fogamzásgátlás…

Csak ne legyen ennek

a „szerelmi” kapcsolatnak

semmilyen édes gyümölcse…

*

Csak

az első

aktusból

lehet gyerek,

hiába csinálod

nagy büszkén te

még háromszor, vagy

négyszer egymás után…

De azután hetekig semmi,

és rohangáltok az orvoshoz,

hogy mi a „meddőség” oka…

*

Az

ún. meddő párok

tortúráknak vetik alá magukat,

kínos vizsgálatok, lombikbébi program…

Majd, ha mindez nem jár eredménnyel,

akkor örökbe fogadnak egy árvát…

Ezután nem ritka, hogy a feleség

áldott állapotba kerül és szül is,

és akkor jönnek rá a lelki okra…

*

Egy

férfinak

több vagy más

van megengedve,

mint egy nőnek?

Elnézett a férfinak

a poligámia, ha ezt ő

azt diszkréten intézi?

Akár még a felesége

is falazhat neki, hisz

tudja, hogy otthon

nem kap „enni” …

*

Nyitott

házasságban,

„őszintén” akarsz élni,

kerülve a hazudozást stb.,

de csak magadra vonatkozóan.

Bár elvben társadnak is nyitott,

de ő – ki tudja, miért – nem él vele…

Ne lepődj meg, ha nemsoká veled sem…

*

Úgynevezett

nyitott házasságban éltetek,

és még máig sem értitek, hogy

az időközben felnőtt gyermekeitek

miért is nem élnek semmilyen,

se nyitott, se zárt házasságban,

saját gyermekkel új családban…

*

Nincs

hova költözni:

éveken át szülőknél,

kényszertársbérletben,

a nagyokos, kotnyeles

rossz anyós közelében…

Ami rossz ómen, előjel

a házasság jövőjét illetően…

Nem véletlenül vannak itt,

Magyarországon oly durva

ún. anyósviccek…

*

Barátai

vagy testvérei

sem voltak soha:

hol-hogy is tudta volna

empatikusan begyakorolni

az egyenrangú alkalmazkodást

és a szimmetrikus kapcsolattartást?

Ő igazából csak akkor van elemében,

ha alá- vagy fölérendelttel van kapcsolata…

*

Csak

az utódok,

az embergyerekek

mára direkt ki is tolt,

túl hosszú felnevelési ideje

miatt kellene egy házaspárnak

családi békében együtt maradni?

Utána meg csak a szokás hatalma,

vagy a megszokott kényelem vonzása…

Hisz – jaj – a szerelemnek múlnia kell…!?

De hát nem is örök szerelemre szerződtek…

*

A

boldogtalanság

egyik tuti receptje,

ha valaki csak egy nőt szeret,

azt, akit fiatalon és csinosan látott,

és később is ezt az arcot/alakot keresi,

és nem látja, hogy másként lett/marad szép,

mint ahogy egy nő átszellemül a szülés után…

Nem a bölcs szívével, de a balga eszével néz,

és egy ravasz csapdában érzi magát,

ahol egyre rosszabb lenni, de még

rosszabb lehet másikba menekülni…

*

A

házasság-

törő asszonyt

a zsidók megkövezik?

– Ki dobja rá az első követ?

kérdezte a nem zsidó Jézus…

Mert csak az az ember ily irgalmatlan,

aki magát bűntől teljesen mentesnek tartja.

Az asszonynak feltétel nélkül megbocsát,

de a bűnét nem hagyja szó nélkül: elítéli:

– Asszony menj, de többé ne vétkezz…!

*

Házasságkép

Minden mai nő

csak azt akarja,

hogy mihamarabb elvedd,

és némi szex-szolgáltatásért

a holta napjáig jól el is tartsad,

tejben-vajban fürösszed stb. stb.,

amiért te kiloholod a lelked-tested,

esetleg közben unalmában flörtöl

Ez önbeteljesítő jóslatként is működhet…

*

Egy

első vagy

egy nagyobb

csalódásod után

végleg nőgyűlölő leszel:

minden nő hazug és számító!

Nem is keresed magadban a hibát,

és nem is akarsz/mersz változtatni

(rosszabb eset: „melegen” érdeklődsz,

hátha kiderül, hogy „genetikailag” más vagy…)

*

Kóbor

numera

és hamarosan

az apasági kereset…

Biztos, hogy akarod

egy oly nem kívánt

és ráadásul később

még ellened is nevelt

gyerek tartását fizetni,

ami egyéjszakás, italtól

vagy „szerelemtől” részeg

meggondolatlan kalandod

torz, szörny szüleménye…!?

*

Aki

öt perc

esetleges

„kéjmámorért”

fél életen át fizetheti

a gyerek/asszonytartást,

miközben házasságtörő,

és ezért így elvált férfiként

akár az utcán is találhatja magát…

(Nagy árat kér a sors a „boldogságért” …!?)

*

Egy,

vagy két

családot dúlsz fel

a házasságtöréssel:

lehetsz így boldog, ha ők átkoznak?

S mindezt azért, mert nem elégít ki

se a napi munkád, se házaséleted,

és azok bátor, bölcs és türelmes

változtatása, rendezése helyett

és ilyen pótcselekvő-kalandban

akarod önértékelésed feljavítani?

*

Örök

és őrjítő

bizonytalanságban

tartasz, hogy nehogy

egyszer/végleg úgymond

nagyon elbízzam, nehogy

nyeregben érezzem magam?

Te „nem adod ki magad”:

és nem mondod ki, hogy

legalább már egy kicsit

szeretsz engem…még

a házasságkötéskor se

a boldogító igent,

csak egy talán-t…

*

Ha

szeretlek is,

mi közöd hozzá?

Vagy pedig eljátszod:

mintha nem, illetve,

vagy jobban mondva

nem engem szeretnél,

csak azt, amit képzeltél,

amit rám vetítettél stb. –

és a végén úgy is maradsz…

*

Férjével

féltékenységi

jeleneteket rendez,

akár már ott és akkor,

ingyen-cirkuszt produkál,

ha hosszabban elbeszélget

mondjuk a bolti eladónővel,

vagy diszkréten pillantásra

méltat egy elhaladó szép nőt…

Mindezzel csak magát adja ki,

saját önleértékelését árulja el…

*

Elhiteted magaddal,

hogy nem a pénzedbe

szeretett bele a hozzád

képest még túl fiatal arád!?

De azért mégis rettegsz tőle,

hogy ennek próbája legyen –

mesterségesen meg nincs

képed/bátorságod tesztelni…

És azt már nem tudod vissza-

csinálni, hogy álruhában kérd meg…

*

Felmelegedés

Ennek a fele se tréfa

Vicc a disszidálásról –

miért akarsz elmenni?

Mert a homoszexualitást

sokáig üldözték, tiltották,

betegségnek bélyegezték –

majd megengedték, ma meg

szinte már támogatják, talán

még azt is megéljük majd,

hogy melegen ajánlott, vagy

netán még kötelező is lesz…

*

Hivatástévesztés?

Leereszkedik a remete a hegyről,

bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt…

Nőt nem tudnak adni.

Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,

akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.

– A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!

Legközelebb nagy szükségében alább adja,

de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.

– Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,

csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,

mert a Béla sem olyan.

*

Annyira

retteg a kudarctól,

vagy fél a házasélettől,

hogy végleg megfutamodva

apáca vagy pap/szerzetes lesz,

majd ott sem találva a helyét,

már nem ifjan ismét próbálkozik…

Elfojtott-kiölt szexuális vággyal,

szerelmi-együttélési tapasztalat,

előkészültség stb. stb. nélkül…

*

Aki

idegen

istenképet

rád erőltetve,

úgymond térítve,

tesz nem csak az ő,

de a sötét hatalom rabjává is,

akinek így holtodiglan szolgálhatsz…

Ez a házasság nem a mennyben köttetik….

*

Aki

gyűlöletet

szít benned,

hogy ellenséget gyárts

mindazokból, akik nem azt

támogatták, hogy őt vedd el

(ami persze kiszolgáltat neki,

és tenlelked jobbik felét is öli,

hisz magyarán gyűlik benne az ölet…)

*

Nincsenek

feltétlen értékeid –

az erkölcsi kérdésben

is gond nélkül alkudozol –

ha kevés a kosztpénzetek,

akkor lányod kiállhat a sarokra…

(amit árul, elad, az meg is marad!?)

*

Amikor

és ahol

a faludból

elég jól eladható

turisztikai látványosság,

a hamvas szende szűz

lányodból kurva lesz

a fizető vendég

szolgálatára…

*

Heltai Jenő: A bölcsek köve. Mesék | antikvár | bookline

Heltai Jenő

A régi nők

Tudod-e még a régi nőket ?

Fáj még, hogy el nem érted őket ?

Üres feju kóc-lelkű bábuk,

Szájuk piros volt, szép a lábuk.

Jöttek, ragyogtak megigéztek,

Te meg dadogtál mint a részeg,

Azt hitted akkor túl nem éled,

Hogy mással hálnak nem tevéled,

Gőgös királynők, tiszta hattyúk…..

Talán még sírtál is miattuk.

Hányszor motyogtad zagyva lázban :

“Nem jól csináltam, elhibáztam.

Tovább kellett vón könyörögni,

S jól járok én is mint a többi.

Megkóstolom jóízű húsát,

Nem ölne meg a szomorúság.”

És hajtogattad még sokáig :

“Egyik bolond volt, rongy a másik,

Álmatlan éjjelt, szép szerelmet

Sem ez, sem az nem érdemelt meg.”

Gőgös királynők, tiszta hattyúk ?

Hamar leszállt az alkonyatjuk.

Egy év… vagy öt-hat… s fényevesztett

hazug bűbájuk kopni kezdett.

Jaj, hova lett a sok parázna,

Friss fiatal test vad varázsa ?

Izzó nyarukra hűvös ősz ült,

Sok meghízott… egy meg is őszült,

Templomba jár ma, vén boszorkány…

Szívedben elcsitult az orkán.

Tudod-e még a régi nőket ?

Szeretted és gyűlölted őket.

Aztán te is vénülni kezdtél,

Elszáll az élet, ugye tesvér ?

Nem vagy te már a régi éhes.

Hány éves is vagy ? Hatvan éves ?

Mire reád köszönt a hetven,

Csak temetőt látsz vén szívedben.

Itt nyugszik egy nő… ott megint egy…

Jó volt-e, rossz-e… végre mindegy !

*

Az utolsó bohém · Heltai Jenő · Könyv · Moly

Vallomás

Mi ketten egymást meg nem értjük,

Nagyon sajnálom, asszonyom,

De ha nem kellek szeretőnek

Egyébre nem vállalkozom.

.

Például arra, mit gyakorta

Szónoki hévvel mond kegyed,

Hogy meggyötört szegény szivének

Legjobb barátja én legyek.

.

Legjobb barát! szavamra mondom,

Megtisztelő egy hivatal,

De nem vagyok hozzá elég vén,

S ön aggasztóan fiatal.

.

Ön csupa élet, csupa illat,

Lángol vakít, hevít, ragyog,

Hát hogyne szomjaznám a csókját

Én, aki angyal nem vagyok?

.

Olyan kevés amit kivánok…

Ha osztozkodni restel is,

Legyen a tisztelt lelke másé

Nekem elég a teste is.

.
Legyen lelkének egy barátja,

Kivel csevegni élvezet,

De ez az őrült, ez a mamlasz,

Ez a barát nem én leszek.

.

Legyen övé minden poézis.

És az enyém: csak ami tény,

Ő oldja meg a problémákat,

A ruháját viszont csak én.

.

Hogy ez a hang szokatlan önnek,

Kétségbe, kérem, nem vonom,

De annak, hogy megértsük egymást

Csak egy a módja asszonyom:

.

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül

Rosszat is, jót is osztogat,

Rosszabb erkölcsöket kegyednek,

Vagy nekem adjon jobbakat!

*

Heltai Jenő: A masamód. Elfelejtett drámák

Heltai Jenő:

Vén fiúk dala

Barátaink megházasodnak.

Férjhez megyen az ideálunk,

Hajfürtjeink is rendre fogynak,

De még mi rendületlen állunk.

.

Bár homlokunk is csupa ránc már,

S testünket a hideg kirázza,

Elsők vagyunk mi még, ha tánc vár,

És a szivünkön nincs barázda.

.

Bár a tüdőnk elég szegényes,

Görbe a hátunk, szűk a mellünk,

Annak, ki nem rátarti, kényes,

Szinte csodás, mennyire kellünk.

.

Nem búsulunk, ha cserbe hagynak,

Oh, van a hűtlenségre mentség,

Ha rózsáink itt-ott lefagytak,

Akad azért még jó szerencsénk.

.

A boldogsághoz oly kevés kell:

Zsebünkbe néhány büszke tallér,

Egy kicsi bor, egy kicsi étel,

Egy jó kabát, egy tiszta gallér.

.

Felséges Úr, ezerszer áldott,

Nagy alkotója eme létnek —

Add meg nekünk a jó kabátot,

A kicsi bort, a kicsi étket.

.

Add meg nekünk, hogy míg csak élünk

A pénz zsebünkből ki ne fogyjon,

Ki ne aludjék szenvedélyünk,

És a szemünk mindig ragyogjon!

.

S mikor eljő a várt, az áldott,

A szigorú halottas ünnep —

Oh, adj nekünk egy jó barátot,

Aki lefogja két szemünket…

A tündérlaki lányok · Heltai Jenő · Könyv · Moly

*

Hiába

kívánhattál hármat –

még jó, ha nem lett rosszabb,

s nem maradt a kolbász az orrodon,

mert nőd kevesellte a te férfiasságodat,

s így elrontották az egyszeri nagy alkalmat,

és tudván a veszteséget, a nagy mulasztást

rosszabb a helyzetetek, mint előtte volt..

*

Csak

azért ölel

a „kedvesed”,

hogy majd „öljön”:

hogy a gyengéd kipuhatolja,

hogy megtudja: hol fáj legjobban,

és majd oda döfje a tőrét/ „tőrét” …!?

*

Aki

próba-szerencse,

vagy sorshúzás „módszerével”

választ foglalkozást, életpályát,

és esetleg még egy életre társat is…

(szereti a zsákbamacska meglepetést)

*

Utópiában,

az új világrendben

folyton újra-sorsolják

a lakásokat és az élettársakat,

és csereberélik a gyerekeket is,

nehogy nagyon összemelegedjenek…

*

A

bókot

errefelé

már szexuális

zaklatásnak veszik

és rögtön beperelnek…

Vagy te nem tudsz jól

különbséget tenni a kettő között…

Vagy bókolni akarsz, de sértő a szavad…

*

Kifürkészik

hálószobatitkaid,

ne adja isten netán

perverz szokásaidat,

vagy te fecseged ki

a szesztestvéreknek,

ahol füle van a falnak,

és aztán azzal zsarolnak…

*

Kis

vagy

inkább nagy részben

kitalált szerelmi sikereiddel

élő nőket kompromittálva –

magadat így középpontba téve

klubban/kocsmában dicsekedni,

hálószobatitkokat kifecsegni…

*

Éretlenség

miatti indiszkréció,

kibeszélés – „dicsekvés”,

mint kinőhető gyermekbetegség…

Máskülönben könnyen rám

ehet erre

egy ígéretesen induló életfontos kapcsolat…

*

Mire

vigyázol

a legjobban?

Szemed fényére?

A szüzességedre,

a női becsületedre?

Ami végleg is elveszthető, illetve

csak nagyon nehezen visszaszerezhető?

Vagy arra, ami könnyen/bármikor pótolható?

*

A

nagy kincs,

a szüzesség elveszítése:

minél előbb ess túl rajta!?

A „jó barátnők” cukkolása,

csoportnyomása hatására

egyszer és mindenkorra,

és egy rossz élménnyel…

*

Egy évig

spórolt, koplalt

drága külföldi utazáson

veszik össze végleg a pár –

akkor ülnek le először nappal is

hosszabb időre beszélgetni egymás mellé…

(vagy „csak” kiderül: nincs közös témájuk…)

*

Savanyúnak

mondja a szőlőt,

és rondának vagy

kurvának azt a nőt,

amit ő itt és most

még vagy már

nem ér el, fel…

*

Az

egyik héten

önkínzó fogyókúra,

hogy ne telt-karcsú légy –

és ha ez nem jött rögtön be,

akkor a másikon mértéktelen zaba,

hogy egy kicsit jobban érezd magad,

mert nem tudod elfogadni önmagad…

*

Lelkedet

egy istenített

hölgyre feltevéd,

aki megunt szerető,

amit rád tukmáltak –

és ő a rosszul felfogott

földi-égi üdvösségedet

oly könnyelműen tépi szét…

*

Sajnálod

a te drága időd

a hosszas udvarlásra

és a szerelmi „előjátékokra”,

amúgy se érzel, értesz hozzá –

ezt másra, ezt bérmunkásra bízod,

aki szól, ha már minden elő van készítve…

Vagy egy „hivatásos” profi szeretőt bérelsz…

*

Az

amúgy

szerelminek indult,

de rutinba szürkült házasság

kis színezése, mentőöve stb.

a viagrás ún. nemi élet, hogy

ne panaszkodjon az asszony…

*

Indiánnak

becsületére váló

ravaszsággal török nőt fogsz,

csakhogy ő is igen erősen fog

és már egyáltalán nem ereszt…

Ő ügyesebb férjfogó praktikás…

*

Azt hiszed,

hogy férfiasságoddal,

a kitartó udvarlásoddal,

áldozattal, ajándékkal

te hódítottad meg a nőt,

pedig ő már rég választott –

mintha azt gondolnád, hogy

te fogod a halat úszni tanítani…

*

Jóslat

Szerencsés férfi

Egy lány elmegy a jósnőhöz:

– Két férfi is szerelmes belém.

Melyik lesz közülük a szerencsés?

– A Józsi fogja feleségül venni.

Béla lesz a szerencsés.

*

Gubanc –

a kis hazugság

fonalát nem vágtad el,

és így teljesen és szinte

reménytelenül belegabalyodtál…

Pl.: élettárs elől titkolt szégyellt,

elhallgatott-letagadott „kis ügy”,

amik kipattanva bolhából elefánt lesz…

*

Édes

családi

otthonlakó helyett

hajléktalan, hontalan,

messzi idegenbe lökött

magányos világcsavargó lehetsz

egyetlen be nem vallott kis flört,

vagy egy kis félrelépés, csalás miatt…

Ha időben bevallod és töredelmesen

megbánod, bocsánatot nyerhettél volna…

(pláne, ha neki is több az esze, bölcsessége)

*

Addig-addig

totojázol, vacillálsz,

és turkálsz, válogatsz,

a sok-sok udvarló, sőt kérő között,

mígnem két szék közt a pad alá esel…

Éhen halsz, mint Buridán tétova szamara…

*

Egyszerre

több vasat tart a tűzbe,

hátha valamelyik majd bejön?

És amikor ez többnyire kitudódik,

akkor két szék között pad alá esik,

és örökre elesik egy jó házastárstól…

*

Addig-

addig válogat,

mert senki sem méltó hozzá,

hogy a végén már annak örül,

ha egyáltalán lesz valaki,

már szinte akár bárki,

aki még őt választja,

s nem lesz vénlány,

vagy agglegény…

*

Rigócsőr királyfi

A rátarti királylány,

akinek egyik kérő sem volt jó,

mindegyiket gúnyolta-csúfolta,

míg apja ezt megelégelte, és

így el kellett mennie azzal

az első bekopogó kérővel,

aki persze a mesében egy

(álruhás király) koldus volt…

Aki a makrancost a kunyhóban

azután alázatossá szelídítette…

*

Amikor

a párválasztásnál

nem a szerelmi mámor

és a bölcs megfontolás vezet,

csak a mindent felülíró vágyad,

hogy végre elmenekülj otthonról,

aminek túl jó vége nemigen lehet…

*

Bábel torony

Mintha idegen-nyelvűek

vagy netán süketnémák,

folytatnának „pár-beszédet”

(ha lekapcsolják a villanyt…)

annyira nem értik meg egymást…

Nem akadály-mentesítik az utat

lélektől lélekig…

*

Tolmács

és mediátor

nélkül már nem tudsz

a pároddal normálisan beszélni…

Pedig közös az anyanyelvetek…

Vagy nem értitek, vagy szánt

szándékkal félreértitek

egymást…

*

Amikor

a vitás kérdéseket

párban, ill. családban

nem diplomatikus úton, de

veszekedéssel-verekedéssel,

nagyban: háborúval döntik el:

aki épp győz, annak lesz igaza

(ahogy az erősebb kutya párzik…!?)

*

Kóros

prüdéria

miatt szégyelled

nyíltan is elmondani

a szexuális igényeidet,

csak a válóperen, vagy

utána hányod szememre…!

(esetleg csak a halálos ágyon)

*

Nem tudsz

1 milliárdból választani –

hisz csak egy lehet az „Igazi”:

bárki lenne, akit már választanál,

mindig arra gondolsz, hogy hátha

vár valahol még egy ennél is jobb,

s ez a tudat mindörökre nyugtalanít…

*

Te

az extenzív

teljességben gondolkodsz,

lehetőleg minél több nőt megismerni,

„kipróbálni”, mindben újat találni stb.,

de csak a felületen, majd odébbállni,

és közben érzékeny szíveken átgázolni,

ahelyett, hogy egy eleve hozzád illőben

az intenzív teljességet feltalálnád,

illetve megteremtenéd…

*

Ha már

döntöttél és

istenigazából csak

lakva ismerted meg társad,

akkor folyton arra gondolsz,

és ennek hangot is adsz,

hogy a Másik lett volna

a jobbik választás:

a Hufnágel Pisti…

*

Az

első nőt

elveszed,

aki nem ellenkezik,

s még megüti a mértéket,

mert hamar le akarod tudni

ezt a családalapítási ügyedet –

vagy hagyod, hogy ő elvegyen:

direkt, élettáncos hölgyválasz…

*

Vagy

az orromnál fogva vezet

vagy a szagát sem állhatom ki,

de mégis egy ágyban alszunk el,

mert nem merek időben kiszállni

az összkomfortos ház(asság)ból,

ami lassan, de biztosan ránk rohad…

*

Plakát-

szépségekhez,

kiretusált fotókhoz

hasonlítgatod szerelmed:

ő persze rosszul jön ki ebből –

de így te is magadra maradsz, és

holtig szerencsétlennek érzed magad…

*

Mindened

arra költöd, hogy

kerül, amibe kerül,

az aktuális szépség-

ideálokhoz hasonlíts…

(plasztikai sebész stb.)

Ami nem fog sikerülni,

de közben végleg oda lesz

a te eredeti, hamisítatlan

üde és természetes bájad…

*

Szépség-

szalonok és

plasztikai sebész kínzópadján

költesz vagyonokat hiábavalóságra,

mert nem tudod elfogadni magadat.

Esztelen fogyókúrákba kezdesz, és

mindenféle pacsulit, illatszereket,

és sok festéket is kensz az arcodra –

pedig sokkal szebb voltál, mint lettél…

*

Kozmetikázott-

agyonsminkelt

és buján illatosított nő

csábított el a pezsgős,

diszkrét félhomályban…

Ami össze is döntheti

az amúgy jó házasságod,

és ráadásul így még egy

zsarolható kompromittált

közéleti ember is lettél…

*

Kiretusált

fényképbe,

egy ábrándképbe

„szerettél” bele”, és

csak zavar az eredeti,

az igazi másik életközelsége,

pláne, ha még el is szellenti magát,

ezzel végleg lerombol benned

minden, amúgy hamisan

kiépítgetett illúziót…

*

Távolból

még szép volt,

amikor elvetted,

de ezután túl közel jött

és ez lerombolt minden illúziót,

lehullott róla minden álarc, jelmez…

Mert nem volt előtte „próbaházasság”,

ismerkedés, együtt-járás, háztűznéző,

közös játék és munka, tánc, mulatás…

*

Angyalkából

az esküvő után

házisárkány lesz:

te meg az leszel,

aki egy zsémbes,

zsörtölődő némber

papucsa alatt „élve”

jól el- és megszenvedi ezt

a „csodás metamorfózist” …

*

Önként őrült

Megrészegedsz,

elmegy az eszed –

majd kijózanodsz,

de akkor már késő:

házas vagy apa vagy…

Hiába óvtak a barátok,

te nem halottál-láttál,

vakon rohantál a vesztedbe…

*

Csak

későn

derül ki,

a mézes-

hetek után:

nincs közös

és hasonló szín-

vonalon folytatható

érdeklődési körötökből

fakadó izgalmas beszédtémátok…

Pedig a hasonló a hasonlónak örülne…

*

Nem

mer a legény

kezdeményezni,

a lány is túl büszke:

sosem jönnek össze,

vagy nem békülnek,

mert egyik sem enged,

így mindkettő szenved,

s így egyedül maradnak,

vagy pedig dafke mással,

egy méltatlannal társulnak!

*

Presztízskérdés:

egyik fél sem enged,

mindketten „büszkén”

szamárként szenvednek

(két kicsi kecske baktat a hegyre:

s egyszerre akarnak átkelni a palló,

dafke sem térnek ki egymás elől, s

mindketten szakadékba zuhannak…)

*

Megfordul

a régi mese:

nem a farkas

eszi meg őt is, de

Piroska „falja fel”,

és zsigereli ki a „farkast”,

annyit kell majd költenie rá…

(ez persze Heltai Jenő verziója…)

*

De megváltozott

ez a régesrégi mese…

Piroska késő este viszi az ennivalót

a nagymamának a már sötét erdőbe.

Természetesen elébe toppan a farkas:

– Nem félsz Piroska?

– Miért félnék? Pénzem nincsen, dugni meg szeretek.

*

*

Ha

elmúltál

már ennyi meg ennyi,

akkor te már öreg vagy

az udvarláshoz, a tánchoz,

a szerelmes éjszakákhoz stb.!?

Ebben a dimenzióban már élve

halottnak nyilvánítod magadat…

*

Heltai Jenő

Nagymamácska

Nagypapácska, nagymamácska,

Két fehérhajú öreg,

Akik együtt megvénültek,

Lent a kertben együtt ültek,

Harmatos volt még a regg,

Trallala, trallala,

Harmatos volt még a regg.

.

És megszólalt nagymamácska,

Mint egy régi zongora:

„Rajta, valld be most barátom,

Nem haragszom, megbocsátom,

Nem csaltál-e meg soha?

Trallala, trallala,

Nem csaltál-e meg soha?”

.

Nagypapácska fejvakarva

Szól: „Bevallom hát… no jó…

Fordítsd félre most az orcád,

Egyszer voltam hűtlen hozzád,

Egyszer voltam áruló,

Trallala, trallala,

Egyszer… érted, kis bohó?”

.

„Látod, látod, milyen kár volt”

Mondja most a nagymama –

„Hisz az ember gyönge, gyarló,

S az az egy is, te pazarló,

Nékünk mily jól esne ma,

Trallala, trallala,

Nékünk mily jól esne ma!”

*

heltai utolso napok.jpg

Heltai Jenő

Szívem falán

Szívem falán a gond sötétlik,

Egy árny a hófehér falon:

Óh, megöregszel te is egyszer,

Én édes, szőke angyalom.

.

A szőke haj ezüstre válik,

Barázdás lesz a homlokod,

És csókos ajkad pirja elvész

S a szived halkabban dobog.

.

És benne mélyen eltemetve

A régi, régi szerelem,

És szenvedélytelen, szeliden

Fogsz társalogni énvelem.

.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor

Kezemből vissza nem veszed,

S szeretni fogsz majd akkor is még,

Mikor már én is vén leszek.

.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,

Hogy oly nagyon szerettelek,

Hogy rácsókoltam ajakadra

Sok év alatt a zord telet.

.

Igérd meg azt, hogy megbocsátod,

Hogy elhervadtál keblemen,

Hogy másnak senkije se voltál,

Csak nékem voltál mindenem.

.

Igérd meg azt, hogy szemrehányást

Szived magadba nem fogad

S nem kéri tőlem soha vissza

Aranyos ifjúságodat.

Heltai Jenő: Hol hibáztam el? (I.kiadás) | könyv | bookline

pppppppp

Heltai Jenő - Irodalmi Jelen

Csakis az ember lehet

teljesértékű, boldog életű,

vagy egy ön/társ-sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp

ÉLETRAJZ: Heltai Jenő - Monty blogja

heltai masodik csalad.jpg