Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Életminőség vizsgálódások – I.

Írta: Nagy Jenő · 2025. április 15.

kb. 20 perc olvasás

Eugéniusz:

pppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség

Szabad ötletek szorgos gyűjtése

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Mikes Kelemen:

Lakunk partján a tengernek

Lakunk partján a tengernek,

Töltjük napját életünknek;

Annak gyakran nagy zúgását

Halljuk s látjuk hánykódását.

Abban nagy halak játszanak,

Örömükben ugrándoznak:

De a parton a kik laknak

Szomorúan sóhajtoznak…

Régen napot jőni látjuk

A tengerből s azt sóhajtjuk.

Város kies helyen fekszik,

Mely a szemnek szépnek tetszik.

Lakja várost négy nemzetség:

Görög, török, zsidó, örménység;

Ez mindenik tart más vallást,

Külön, külön-féle szokást.

Hogy lehetne ott egyesség,

A hol itt benn van különbség?

Ne kívánjad ott a lakást

Se sok idejig mulatást,

S hol három napján a hétnek –

Három vasárnapot ülnek.

Talán e föld azért tetszik

Olyan rossznak azért látszik:

Hogy itt töltünk esztendőket –

Sok unalmas időket…

Minden tetszik bujdosónak,

Hazáján kívül – soványnak!

De ha Istennek szolgálunk:

Úgy szent városában lakunk.

Ott nem fognak üldözhetni,

Se bennünk onnét kitudni…

Ott öröke a koldusnak

Olyan nagy, mint a királynak

– Uram! Legyünk mi, bujdosók

Azon városban lakosok!

Vörösmarty Mihály:

MIKES BÚJA

Hányódál: tengerré lett a sok baj alattad,

Vésszé a balsors, mely űz vala, fejedelem, s most

Semmi nem oly csendes, mint sírlakod a rideg éjben.

Tégedet a hajnal még alva hagy, a delelő nap

Alva talál, nyugodalmadból ragyogása nem ébreszt.

Még, melyen viharok megharcolnának időnként,

Kő sincs hamvaidon. Pusztán és jeltelenűl áll

Kis halmod, s egyedűl vagyok én mellette kesergőd

Hontalan agg, lét és nem lét közt ingatag árnyék.

És mi az én könnyem? Olcsó nedv tört szűnek eréből

Régi ütődéstől mindennapos árja szememnek.

S oh egek, oh isten! neked ennyire kell vala jutnod,

Hogy siratód ily sok harcmunkáidnak utána

Én legyek, oh te, kiért országnak kellene sírni.

Melynek halma föd itt, ellenség földe: nem ösmer;

Melyben alászállott híreddel előbbi szerencséd,

Árva hazád tiltott nevedet nem zengheti többé.

Vajha ne érezd ezt a súlyos földnek alatta,

S hogy fejedelmi porod nincs emlékezve, ne tudjad:

Ím élő emlék vagyok én, bú rajtam az írás,

És ha magyar tán még e gyászos földre vetődik,

Elmondom neki: „Itt nyugszik fejedelme hazádnak,

Számkivetett onnan, mert nem vala benne szabadság.”

Pest, 1826

Száműzetésben

„Édes néném,

a fazakas akaratján kell járni a fazéknak,

és azt nem mondhatja a fazakasnak,

miért küldöttél engem Drinápolyban.

Jobban szerettem volna káposztásfazék lenni Erdélyben,

mintsem kávét ivó fincsája a császárnak.

Azt nem okosan mondja-é a török,

hogy az Isten rakás kenyereket hintett el

imitt-amott az ember számára,

és oda kinek-kinek el kell menni,

és ott kell maradni, valamég a kenyérben tart.

Itt vagyon a mi rakás kenyerünk elhintve,

azért együnk belőlle, amég abban tart zugolodás nélkül,

és azt ne mondjuk, hogy jobb volna Erdélyben málét enni,

mint itt búzakenyeret.” (Mikes Kelemen –

7. levél, Drinápoly, 17. decembris 1717.)

Torkosság

„De aztot csudáljuk,

hogy látunk az urak között öregeket,

és ne csudáljuk, ha látunk betegeseket;

mert mi lehet nagyobb ellensége az egészségnek,

mint a torkosság, mértéktelenség, és a tunya élet? (…)

Az a sokféle savanyu és édes, az a sokféle hidegitő

és melegitő micsoda zenebonát nem csinál gyomrokban? (…)

Ezért mondja egy példabeszéd, hogy az ember a fogával ás magának vermet.”

(Mikes Kelemen)

„A

restség

olyan lankadtságot okoz a lélekben,

hogy idegenséggel tekéntik mindazt,

ami a jó életre vezethetne.

Ebből a lankadtságból származik a tunyaság,

úgyannyira, hogy semmit sem cselekesznek;

e’ pedig olyan szunnyadás, amely lomha módon

és ímmel-ámmal viteti végben azt a keveset is,

amit cselekeszünk.”

(Mikes Kelemen)

Ima

Ahol nincsen emberi reménység,

ott vagyon az isteni segítség.

…az Isten a szív imádságát szereti,

és nem a szónkra figyelmez.

Kérjük az üdvességes életet,

a jó halált és az üdvességet.

És azután megszűnünk a kéréstől,

mind a bűntől, mind a bujdosástól,

mind a telhetetlen kívánságtól.

Mikes Kelemen

Számkivetés

Akik szóvá teszik,

hogy a király meztelen,

azokat örökre száműzik a hazájuktól,

elvágják őket az élettő gyökereiktől –

(mások meg tkp. önként emigrálnak,

álindokokkal elmenekülve a honból,

hazájukból, erőt sugárzó szülőföldjükről,

mintha magukat akarnák büntetni…!?)

Különb –

feljebbvaló

Hogy magadat másoknál különbnek tekinted

az nagyon megnehezíti, szinte ellehetetleníti,

hogy a legértékesebb kapcsolataid létrejöjjenek,

így aligha lesz barátod, bajtársad, élettársad –

maximum csak rajongód, hódolód, sameszod stb.,

és így lelki fejlődésed minimum megreked, sőt…

Alávalóbb

Ha magadat eleve

és módszeresen leértékeled,

és nem gyógyulsz kisebbrendűségi komplexusodból

akkor be fogod érni magadhoz méltatlan társakkal,

munkával/hivatással: szobrász helyett széklábfaragás,

belemész/ragadsz alárendelt, megalázó helyzetekbe

és jöhetnek és jönnek is csőstül a „testi” nyavalyák is…

Született vesztes

Önbeskatulyázó

ön-beteljesítő jós

Egy csődtömeg vagy

Egy peches/lúzer ember,

aki mindig a jégre megy,

aki az eszkimóknak jeget árul,

de a sivatagban szomjanhaló nem vesz tőle vizet…

Azzal vigasztalod magad, hogy az emberek többsége

rossz helyre, rossz időben születik: életfogytig vesztesnek

Nem is látod meg az állatorvosi lóból lett táltos paripákat…

Jelenlét

Carpe diem

Vagy úgy élsz,

mintha csak egy nap lenne a világ,

és levágod az aranytojásos tyúkodat is,

vagy bedőlsz a politikai-papi demagógiának

s távoli (más)világba helyezed boldogságod idejét,

nem ragadod meg a napot, nem élsz az alkalmakkal…

Annyi

bölcsességed sincs,

– mert túlértékeled magad -,

hogy meghallgasd/megfogadd

egy valódi bölcs jó tanácsait…

Akinek nem lehet tanácsot adni,

azon nehéz/lehetetlen segíteni…

elkerülhetetlen,

születésünkkel járó,

a nap megragadására bíró

halálodtól való örök rettegés,

vagy képzelt rémmel viaskodás

csak leblokkol, és gátol, akadályoz

a közvetlen életveszély elhárításában…

Detonáció

Amikor rádöbbensz,

sajnos már vénülő fővel,

hogy a drága jó édesanyád

akihez ősbizalommal voltál,

nem, vagy nem jól szeretett –

csak magának, a maga képére,

vagy mostohán, vagy majomként stb.

És már csak magad kárhoztathatod

a túl kései felismerésért, amikor már

erre szinte teljesen ráment egy életed!?

De nem lehetetlen: innen szép nyerni…

Nagy erővel

és ravaszkodással,

nyakatekert okoskodással,

jobb ügyhöz méltó buzgalommal

próbálsz kibúvót, kifogást keresni

muszáj, terhes stb. feladatok alól,

amik pedig lelki épülésed szolgálnák…

Megúszva a katonaságot nyimnyám,

edzetlen, puhány alak maradsz…

(anyámasszony katonája…)

Olimpiai, vagy

„csak” világbajnok

akarsz/szeretnél lenni,

vonz a dics/életjáradék,

csak ne kelljen hajnalban

kelni és hideg vízben úszkálni…

Nem magadat akarod „legyőzni”,

a lustaságod, a jóra való restséged,

de a zéró kimenetelű sportjátékban

az összes lehetséges ellenfeledet –

ezért minden aljas eszközt bevetsz,

amíg le ne buksz, le nem rokkansz…

Aktív-passzív

Nincs elég hited,

türelmed kivárni,

pedig rángatózásoddal,

heves, de káros erőlködéseddel

csak szorul a nyakadon a hurok,

csak lehúz, s nem dob ki az örvény…

Máskor meg csak a sült galambra vársz…

Rosszkor vagy hiperaktív/beletörődő passzív…

Jókor

A lejtő elején

még megállhattál volna

De ahogy lejjebb kerülsz,

egyre jobban felgyorsulsz,

és már csak életveszélyes

manőverekkel próbálkozhatsz,

Vagy teljesen elhagyod magad,

és ahogy lesz, úgy lesz a végén…

választhatsz,

akár végleg is elhagyod

szeretett szülő-anyafölded

a csak csodált távoli tájért,

a képzelt/nagyított előnyért,

netán még a hidat is felégeted –

késő lesz a bánat, mire rájössz,

hogy sikertelen a szívátültetés…

Autód

elsötétített üvegén,

foncsorozott ablakvédőn,

hogy is hatolhatnának át

stimuláló emberi impulzusok…

Minden utazás csak egy eszköz,

hogy balesetmentesen célba érj,

és minden autós útitársad csak

akadály, rivális, potenciális veszély.

Mennyire más gyalog/kerékpárral

jó élmény-gazdagon közlekedni…

Freudi elszólás

Amikor az igazság

akaratod ellenére kibukik,

mert megbotlik a nyelved –

de persze nem véletlenül,

és nem is akárhogyan: elszólod magad,

pont a takargatott igazat vallod így be…

(pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe,

vagy összeforrt csontok helyett

összecsórt fontokat mondasz…)

Irigykedsz

beteg testvéredre,

hogy most kényeztetik,

hogy most kívánságait lesik,

és a legszívesebben rögtön

helyet is cserélnél vele, mert

csak a betegség előnyét látod:

játszmába kezdesz és úgy maradsz…

Oltásterror

A jövőbe látó rajzfilm:

A Mézga család kalandjai

Máris szomszéd, mint „doktor”

kedves vendég a törzsfőnök szigetén,

ahol e kiskirályé minden: a kórház,

a patika és a temető is, s aki egyre

nagyobb ranggal díjazza Máris ötleteit –

pl. hogy meleg vízzel kötelezően

oltsák be az egész lakosságot,

a fizető turista mentesülhet…

Pénz

„Mert nincs a pénznél

emberek között nagyobb gonosz,

miatta városok pusztultak el,

s miatta lettek emberek földönfutók,

aljas tettekre ez tanít,

a lelkeket mikéntha megcserélné,

jót gonoszra vált,

az embernek megmutatja,

hogy legyen minden lépés

istentől elrugaszkodott.”

(Szophoklész: Antigoné)

„Mert

akinek van,

annak adatik,

és akinek nincs,

attól az is elvétetik, amije van.“

Márk evangéliuma – 4:25

Lazarus – A világ rendje

Kinek sok jószága van,

az rabolhat sokkal többet.

Akinek kevés jutott,

annak kevesére törnek.

S hogyha semmid sincs, bitang,

kotródj félre és dögölj meg!

Itt csak annak van joga

élni, kit a pénze fölvet

Heinrich Heine

Akinek van

bölcsessége és bátorsága,

az kamatoztatva gyarapítja,

akinek nincs, az eksorvasztja

a jóistentől kapott talentumait…

Szegény gazdagok

Meghal a skót milliomos,

de a fia egyetlen könnyet sem ejt érte.

A temetés utáni istentisztelet után

a sekrestyés körbejár a persellyel,

hogy adományokat gyűjtsön jótékony célokra.

A milliomos fia ekkor felpattan,

és elkezd keservesen sírni.

– Mi történt? – kérdezik a többiek.

– Most, hogy a persely zörgésére

nem ugrott fel az apám,

hogy elszaladjon,

most döbbentem rá,

hogy tényleg meghalt.

Jótékony

Nagylelkűnek

hiszed magad,

pedig a kalácskérőt

tanácsadással ráztad le

(akinek meg halat adtál,

azt nem tanítottad halászni)

Adni

Magyar

közmondások:

A ki kérdi: kell-e,

nem örömest ad.

Ha nem adok,

te haragszol,

ha meg adok: én is.

Adj uramisten, de hamar.

Ha adtál, felejtsed,

ha vettél, említsed.

Könnyű adni, a mi nem kell.

Szép ott adni, a hol senki se kér.

Ki nem akar adni, azt mondja: nincs.

Könnyű a máséból adakozni.

Rossz-

kedvű adakozó

Aki adni ugyan ad valamicskét,

de aki sajnálja, hogy adnia kell,

szinte mintha a fogát húznák ki,

s ezért egy rosszmájú megjegyzéssel

annak is elrontja a hangulatát, akinek ad

Rossz-

hiszemű

nagygaz(dag)

Ócsó mán a pásztor,

Nincsen becsületi!

A nagy gazdák előtt

Mind huncut a nevi.

Ha valamije van

Azt mondják, hogy lopta,

Ha semmije sincsen,

Hogy elkorhelkodta.

Hát a szegény pásztor,

Hogyne szomorkodna:

Kicsinke a kenyér,

Kevés a szalonna.

http://www.youtube.com/watch?v=NmPE5t1Ujjs

LÉVAY JÓZSEF:

MIKES

Egyedül hallgatom tenger mormolását,

Tenger habja felett futó szél zugását –

Egyedül, egyedül

A bujdosók közül

Nagy Törökországban!…

Hacsak itt nem lebeg sirjában nyugovó

Rákóczinak lelke az eget csapkodó

Tenger haragjában.

Peregnek a fáról az őszi levelek,

Kit erre, kit arra kergetnek a szelek

S más vidékre száll a

Csevegő madárka

Nagy Törökországból…

Hát én merre menjek, hát én merre szálljak,

Melyik szögletébe e széles világnak,

Idegen hazámból?

Zágon felé mutat egy halovány csillag,

Hol a bércek fején hókorona csillog,

S a bércek aljában

Tavaszi pompában

Virágok feslenek…

Erdély felé mutat, hol minden virágon

Tarka pillangóként első ifjuságom

Emléki röpködnek.

Ah, miért nem szállhatok hozzád, szülőföldem,

Mikor minden bokrod régi ismerősem!

Mért vagy szolgaságban

Oly hosszu időkig?

Ha feléd indulok, lelkem visszatartja

Az édes szabadság büvös-bájos karja,

Vissza, mind a sirig!…

Itt eszem kenyerét a török császárnak,

Ablakomra titkos poroszlók nem járnak

Éjjeli setétben,

Hallgatni beszédem,

Beárulás végett…

Magános fa vagyok, melyre villám szakad

Melyet vihar tördel, de legalább szabad

Levegővel élhet.

S egyedül hallgatom tenger mormolását,

Tenger habja felett futó szél zugását

Egyedül, egyedül

A bujdosók közül

Nagy Törökországban.

Körülöttem lebeg sirjában nyugodó

Rákóczinak lelke, az eget csapkodó

Tenger haragjában.

Kosztolányi Dezső

MIKES SZÓL

A éjszakába fellobog a máglya,

gyászsátorába tart a nagy vezér,

halotti ének búg a pusztaságba.

A kósza szél sejtelmesen beszél,

a Marmorán kialszik mind a csillag,

a régi seb sír, sír s a könnye vér.

A gyászdal, az örömzaj síromig hat,

s ma kétszeresen nyom a szűk verem,

a szivárványos éj száz árnyat ingat.

És látok… A homályos éjjelen

rohan Rodostó sok bús számüzöttje,

kik százakig pihentek itt velem.

Vágtatnak a koporsók dübörögve,

csupa seb és sír a föld, rét, bozót

s sápadt halottvivők állnak körötte.

És látok… És a lázas ég zokog.

És jönnek a mélységből zúgva, forrva

halotti arccal sírva bujdosók.

Nyűtt tarsolyuk üres, szemük mogorva,

a véreink ők s mennek reszketeg,

tépett zászlókkal, megbomlott sorokba.

Zsibong, dagad a kába körmenet,

támolygva futnak el a szörnyü harctul

éhes, fehér, sovány kisértetek.

Vert páriák némán viharzanak túl,

de sóhajuk egész hozzám sír át…

Megint a népemésztő, régi harc dúl.

Fut a levert, rongyos kuruc brigád,

a vértelen harc véres áldozatja

zokogva keresi az Ádriát.

Bús társaik az égi madarak ma

s mennek, hogy a mezőn fakul a zöld

s az őszi harmat nyomuk eltakarja.

Zokog az erdő, az ég fátylat ölt

s ők nekivágnak a kék végtelennek,

vérzik, vonaglik, nyög az anyaföld.

És a halottak mind, mind hazamennek.

(1906)

Adós(ság)

Magyar közmondások:

Adós fizess, beteg nyögj.

Sarkalással szokott adós jól fizetni.

Adós embernek sokszor kell hazudni.

Ki vagyonánál többel adós, semmije sincs.

Fülig adós.

Szalma adósságnak polyva interese.

Pénzzel, nem búsulással fizetik az adósságot.

Régi adósság annyira fölmegy,

hogy utoljára el sem éred.

Bodóné

Mást beszél Bodóné,

mikor a bor árát kérik.

Bodóné, ha megszólítá

a korcsmáros, hogy

fizesse meg a bor árát,

ugy szinlé mintha nem is hallaná,

mit kér, és másra fordítá a beszédet. –

Innen, ha valakinek

a gyönge oldala érintetik,

s ő más egyébrül kezd szólani,

akkor e km. van helyén ellene.

Olcsó

Olcsó a katonának vére.

Könnyű a só, ha olcsó.

Könnyű olcsó városban megszokni.

Nem mind kicsiny, a mi olcsó.

Olcsó fának hideg a lángja.

Olcsó húsnak híg a leve.

Olcsó János.

Olcsó, mint a cigányhal. (Szálkás.)

Olcsó, mint a kurafi

Olcsó, mint a polyva.

Olcsó, mint a vasszar.

(Kiégetett szén a kovácsnál; értéktelen.)

Olcsó ott az ember, a hol nem ismerik.

Olcsó ott az ember, a hol sok van.

Olcsón vették, olcsón adták.

Szépen döglik a marha, olcsó lesz a bőr.

Rossz végletek

Vagy csak a pult alól kaphatnál húst,

De csak ha protekciód van a boltosnál,

Vagy mindenből elképesztő az árubőség,

de neked ma nincs egy árva fityinged se,

és így szabadon éhen halhatsz a híd alatt…

Folyamatos Trianon

Államosítás, zabrálás, Einstand

A nemzeti erők nincstelenné tétele

Rabló privatizáció, gyarmatosítás

Komprádor-janicsár értelmiségi

Hazaszeretet és istenhit kiölés,

a történelmi gyökerek elvágása

Gerinctörés: pl. a sztálini alkotmány

Önkéntes rabság

Ma Amerika felhördülne,

ha a rend visszaállításának céljából

ENSZ-katonák vonulnának be Los Angelesbe.

Holnap viszont hálásak lennének!

Ez különösen igaz lenne,

ha azt mondanák az embereknek,

hogy a támadás kívülről (az űrből) jönne,

ami létüket fenyegetné.

Ekkor történne az,

hogy a világ azt kérné,

szabadítsák meg őket a gonosztól.

Az egyetlen dolog, amitől az ember fél, az ismeretlen.

Ha ezzel a helyzettel néznének szembe,

az emberek maguktól mondanának le személyes jogaikról,

hogy a világkormány garantálja nekik a jólétet.”

Henry Kissinger 1991

Heresis

Az eretnek az,

aki válogat, mazsoláz:

Pl. kiveszi a Tízparancsolatból azt,

Amit neki nehéz betartania:

Pl. hogy „Ne lopj!” vagy hogy

„Ne paráználkodj!”

Ne ölj!

Közpénzből

orvosi esküszegés,

ön-túlbiztosító ártalom…

A leggyakoribb orvosi beavatkozás

a szürke hályog műtét után az abortusz,

majd rögtön ezután a császármetszés

(minden harmadik szülésnél!)

Ezután következik a boncolás…

Ami a békében feltétlen parancs,

az a háborúban pont ellenkezőleg van?

És itt nem a jogos önvédelemre gondolok…

Ugribugri

Egyetlen ugrással

akarsz az emeleten lenni,

de visszagurulsz a lépcsőn

egyből, rögtön a hordágyra –

nem tartod be a fokozatokat,

nem egyesével veszed a létrafokokat.

Lassan, megfontoltan járva tovább értél volna…

Még

két lábon

állni, lépni, járni

sem nagyon tudsz,

de máris virtuóz tánc-

figurákat akarsz előadni…

Még egy kis edző-súlyzót

sem tudsz a magasba felemelni,

de egyből a világcsúcsot akarod kinyomni…

Nevető lény

Aki magán is tud nevetni,

az élete végéig jól fog mulatni…

Ha nem, majd mások nevetik ki…

Akinek nincsen jó humorérzéke,

az bármilyen gazságra képes?

Aki

derült

kedélyállapotban kíván élni,

annak nem szabad sokat tevékenykednie,

sem a magánéletben, sem a közéletben,

és abban, amit tesz,

nem szabad többet magára vállalnia,

mint amennyit saját képessége

és természet megenged.

Inkább arra kell vigyáznia,

hogy még akkor is,

amikor a szerencse feléje fordul

és többhez segíti hozzá,

véleményalkotásban mellőzze ezt

és ne markoljon többet,

mint ami hatalmában van.

A megfelelő adag biztosabb a nagy adagnál.

Démokritosz

Fejfedő

Praktikum

és fejdísz (női kalap)

Sapka, kalap, csákó, süveg

Ami megvéd ütéstől, bukósisak)

vagy a hidegtől, az esőtől, széltől

Ami jelzi nemed, korod, rangod, nemzetiséged

Amit megemelhetsz és amivel adományt gyűjthetsz

A kit tartanak tudós papnak, köszönje a fején levő nagy kalapnak.

Minő kalappal köszönnek, olyannal fogadják

Le a kalappal! (Tisztelet, becsület neki.)

Ember

vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

(Vörösmarty Mihály)

Kontár

bűvészinas

Abban a tévhiszemben

engedi ki a szellemet a palackból,

hogy már neki is a hatalmában áll

azt az ellenőrzése alatt tartani, és

azt oda bármikor visszatuszkolni…

Követő

Ne a Mestert

kövesd, hanem

azt, amit Ő követ.

(pláne, ha kútba ugrik)

Úgy is felfoghatjuk ezt,

hogy maga az a lelkület,

illetve az a szellemiség

van a mesehős segítségére

későbbi nehéz útján,

aminek egy önzetlen

segítőkész gesztussal

tanúbizonyságát adja –

az csinált csodát,

ahogy ennek hiánya

okozza azon testvéreinek vesztét,

akik pontosan másolnák az ő lépéseit,

csak pusztán technikailag kopírozva…

Betanított

életvezető

Aki csak a kályhától

elindulva „tud” táncolni…

És a vicc a gonosz manóról,

aki minden éjszaka bepisiltet,

Majd, amikor a pszichiátere

tanácsára ő már ellentmondana,

akkor új „parancsot ad”, bekakiltat:

erre a verzióra már nem volt kész válasz

Szolgai másolás

„rossz úton kezdettünk

a rómaiaktól tanulni….

ahelyett, hogy segédöknél fogva

a tulajdon körünkben emelkedtünk volna,

szolgai követésre hajlottunk;

ahelyett, hogy az ő szellemöket magunkba szívtuk

és saját világunkban sajátunkká tettük volna,

az ő világukba költöztünk által;

de ott egészen fel nem találhatván magunkat,

honunk felé visszapillongunk,

s örökre megoszlott képzelettel

itt is, ott is idegenek maradunk.”

Kölcsey Ferenc

Az önhittség ára

Mások, légáramok vittek fel magasra,

de te azt hitted: csak magadnak köszönheted,

vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad,

így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,

mert ezek után meg teljesen-végleg elveszíted az önbizalmad…

Az oroszlán

és a kisegér meséje:

avagy a kicsi pótolhatatlan segítsége

Az állatok királya megkönyörül

az útjába kerülő incifincin,

aki nem győz hálálkodni,

s megígéri: meghálálja még ezt,

amin az oroszlán csak kacag…

De: mikor hálóba gabalyodik,

éppen a kisegér éles kis fogai

mentik ki a vészes csávából…

(Ahogy nincs az a kicsi lény,

aki nagyot ne árthatna neked –

pl. darázs-csípésbe is belehalhatsz)

La Fontaine

A SZARVAS ÉS A SZŐLŐ

Egy szarvas fut s magas szőlőtövek közé jut,

nem minden tájon nő szőlő íly szépre fel, –

az üldözött vad ott jó búvóhelyre lel.

Úgy véli a vadász, a falka rossz nyomon fut,

hát visszakozz-t fuvat. A szarvas még remeg,

de máris lombot tép. Legel: ez ám a hála!

Meghallják. S ujra fel! Fut. Űzi a sereg.

Majd visszatér, halálra válva.

«Megérdemeltem, szól, – ezért lakolni kell:

hálátlanság, okulj!» Lerogy s végsőt lehell.

Elpusztul a kopók vicsorgató körében,

s a jókor érkező sok gyors vadász között.

Ki menedékhelyét rombolta hálaképen, –

volt már íly üldözött.

Hálatlanok

Legalább kétszer,

kétféleképpen is vét a hálátlan –

Egyrészt az ismert-ismeretlen jótevő ellen,

akitől ő valami dolgot, lehetőséget kapott.

Másrészt azon a sok ismeretlen ellen,

akinek esetleg épp miatta már nem adnak

kegyelemkenyeret, kölcsönt, vagy egérutat…

Hála és hálátlanság

Aki csak akkor tesz jót,

ha rögtön kiplakátolt hálát kap.

És aki hálátlan a jótevőjével –

esetleg a jóért még rosszal is fizet?

Így többi segítségre rászoruló

embertársával is rosszat tesz,

Mert ez jó eséllyel csökkenti

az illetőben az adakozási kedvet…

Egyirányú

Megharagszol arra,

aki rendszeresen támogat,

mert olyannyira egyoldalú,

aszimmetrikus ez a kapcsolat,

S a másik nem ad lehetőséget,

vagy te nem keresed-találod,

hogy ezt valahogy viszonozhasd

(és neked folyton hálálkodni kell

az uraságtól levetett cuccokért…)

Leköteleződés

Szabadnak gondolod magad,

hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,

pedig minden egyes eset szabadságod kurtítja,

kiváltképp, ha ez egyoldalú, vesztegető adomány…

(vagy mintha aláírnál egy üres papírt, kötelezvényt:

egyszer majd kérhet tőled valamit az állam/maffia…

Trójai faló

Nem gyanakodtál,

nem óvakodtál a görögök ajándékára,

és magad vitted be a védett váradba/házadba

a hamar, vagy lassan, de biztosan veszted okozó

ellenséges katonákat vagy szellemi műveket stb.

Vagy otthonod féltve őrzött szentélyébe a televíziót…

Hálapénz

Erős szervezet

Doktor a betegéhez:

– Barátom,

maga csak az erős

szervezetének köszönheti,

hogy végül meggyógyult.

– Jó, hogy mondani tetszik.

Már éppen fizetni akartam a doktor úrnak!

Álkeresztény

A kis sündisznók

csak áznak-fáznak,

de ott terem egy jótündér,

s az első kettőt hazarepíti…

A legkisebb sündisznó,

aki jót akar a tesóknak,

így azt kéri a tündértől,

hogy testvéreivel lehessen

– és itt ázzanak-fázzanak vele…

(Vagy Lázár Ervin hét testvére,

akik telepatikusan együtt szenvednek,

de segítségnyűjtásra nem indulnak el…

[Ideje bujdosásimnak …]

Ideje bujdosásimnak

Eljött már utazásimnak.

Sok okai vadnak annak,

Az én elbujdosásimnak!

Ződ az útnak a két szélje,

De bánatos a közepe!

Masérodzom búval benne;

Masérodzom búval benne.

A két lábam masérodzik,

A két szemem búsalkodik;

A két lábam masérodzik,

A két szemem búsalkodik.

Fejem felett az nagy felhő,

De nem abbul hull az esső:

A két szemem sűrű felhő,

Mind onnét csurog az esső.

Idehaza a legénynek

Nincsen becsüje szegénynek,

Mert itthon inkább kedveznek

Az idegen jövevénynek.

Ha a tengeren túll menyek

Ott es jó hírt-nevet szerzek:

Ha a tengeren túll menyek,

Ott es jó hírt-nevet szerzek.

De itthon nem fogják tudni:

Szegény fejem, él-e, hal-e:

Szegény fejem, él-e, hal-e,

Az életbe módja van-e?

Isten veled, jó pajtásim,

Barátim s felekezetim!

Akik velem jót tettetek,

Isten fizesse meg nektek!

Akik velem jót tettetek,

Isten fizesse meg nektek:

Hosszabbítsa meg éltetek,

Hogy őtet dicsérhessétek!

Angyalidat én Istenem,

Küldjed, vezériljen éngem,

Hogy őrizjen, s óltalmazjon,

Ahol nem ismérnek engem!

Áldás a szentháromságnak,

Isten fia szent anyának,

Ki angyalt küld kalauznak

Az igaz úton járóknak.

https://www.youtube.com/watch?v=SoLZIYLOmEQ

Endrődi Sándor

Bujdosó kuruc éneke

Úgy bolyongok szép Magyarországon

Mintha járnék idegen világban,

Bánat kísér, öldököl a szégyen,

Sorvadozok kegyelem-kenyéren.

Édes hazám, megrontottak téged,

Letördelték minden dicsőséged.

Nagy voltál a magad erejéből,

Tengődöl most Isten kegyelméből.

Gazdag úrból koldussá vedlettél,

Ágról szakadt nyomorulttá lettél.

Könnyek égnek halavány orcádon,

Nincs is nálad árvább a világon!

pppppppp

Csakis az ember lehet

teljesértékű, boldog életű,

vagy egy ön/társ-sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp