Életminőség-vizsgáló tükör VIII.

Írta: Nagy Jenő · 2025. január 10.

kb. 23 perc olvasás

Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről | antikvár | bookline

Eugéniusz:

Életminőség-vizsgáló tükör VIII.

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi intelmek magyarán szólva



Könyv: Móra Ferenc: Aranykoporsó

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára



Móra Ferenc: Georgikon + A vadember és családja | antikvár | bookline

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Móra Ferenc: Könyes könyv (Bittera Béla Kiadás, 1921) - antikvarium.hu

Móra Ferenc

A didergő király

Mese, mese, mátka, pillangós határba:

Volt egyszer egy király Nekeresd országba.

Nevenincs királynak nagy volt a bánata,

Csupa siralom volt éjjele, nappala.

Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.

Sűrű könnye pergett fehér szakállába:

„Akármit csinálok, reszketek és fázom,

Hiába takargat aranyos palástom!

Aki segít rajtam: koronám, kenyerem

Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!”

.

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,

Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:

„Ki tud orvosságot a király bajáról,

Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?”

Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.

De együtt se ért az egy falat kalácsot.

Didergő királynak csak nem lett melege,

Majd megvette szegényt az Isten hidege.

Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,

Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:

„Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,

Hívjátok elő az udvari bolondom!”

.

„Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,

Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.”

„Teli van énnálam ésszel a szelence:

Hideg ellen legjobb a meleg kemence.

Gyújtass be csak, komám” – nevetett a bolond,

S nevetett köntösén a sok arany kolomp.

.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:

Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!

„Hamar cédrusfával a kandallót tele,

Urunk-királyunknak attól lesz melege!”

Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,

El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.

Sergett is a király előtte, megette,

Utoljára mégis csak azt dideregte:

„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Már a szakállam is csak úgy reszket bele!”

.

Nyöszörög a fűtő: „Felséges királyom,

Életem-halálom kezedbe ajánlom,

Most dobtam bele az utolsó forgácsot,

Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!”

.

Nekibúsult erre a didergő király,

Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:

„Vágjátok ki kertem minden ékességét,

A szóló szőlőnek arany venyigéjét,

A mosolygó almát, a csengő barackot,

Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!

Széles ez országban amíg erdőt láttok,

Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.

Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,

Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!”

.

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,

Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.

Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,

Fészkit ezer madár jajgatva siratta.

A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,

Aranyos kandallón mind elparazsallott.

Didergő királynak de minden hiába,

Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:

„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Csak egy fogam van már, az is vacog bele!”

.

Nekeresdországban van is nagy kopogás,

Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.

Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog –

A király ajtaja egyszer csak csikorog.

Betipeg egy lányka, icike-picike,

Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.

Az ajaka kláris, a foga rizskása,

Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:

.

„Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!”

Megfordul a király: „Ácsi, kislány, ácsi!

Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,

Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!” –

Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:

„Minek szedetted le a házunk tetejét?

Hó is hullongázik, eső is szemezik,

A mi padlásunkra az most mind beesik;

Elázik a bábum kimosott ruhája,

Vasárnap délután mit adok reája?”

.

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,

A király jégszive harmatot ereszte.

Szemében buggyan ki szívének harmatja,

Szöghaját a lánynak végigsimogatja:

„Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,

Bíborköntösömet feldaraboltatom.

Bársonyrokolyája, selyem főkötője,

Lesz ezüstkötője, aranycipellője!”

.

Most már meg a kislány mondta azt, hogy „ácsi!

Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!”

Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett –

S didergő királynak nyomban melege lett!

A tükörablakot sarokra nyitotta,

Városa lakóit összekurjantotta:

„Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,

Juttatok belőle, aki fázik, annak!”

.

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,

A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.

Ki is szorult tőlük király a konyhára,

Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:

„Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,

Fussatok a hordót csapra ütögetni,

Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,

Mint a saját népem – nagy Meseországban…”

Móra Ferenc: A didergő király | könyv | bookline

p 1

p

p Az

p örök 

p elégedetlen

p Aki soha semmivel

p nincsen megelégedve,

p állandóan követelőzik,

p aki mindig úgy érzi, hogy

p mindenből többet/jobbat érdemelne

p (kellemetlenül meglepődik, ha azt kapja,

p amit tényleg járna neki, az akasztófakötelet…)

p

p

p Igénytelen

p Aki rendszert csinál abból,

p hogy neki ló helyett a szamár is jó,

p Akinek az is jó, ha langyos a sör –

p sőt: még ő kér ezért elnézést…

p

p

p Aki úgy néz ki,

p mint egy kétlábon

p járó teleírt panaszkönyv,

p S alapközege a felháborodás:

p ő igazból egy elcserélt királylány

p

p

p Pénz–

p fegyverkező

p Aki azt hiszi: pénzért

p előbb-utóbb minden és

p mindenki megvehető,

p És aki nem akarja tudni,

p hogy igen sok létfontos dolog

p a piacon tényleg pénzbe kerül..

p

p

p Prosti

p Aki „szabadon” árulja a testét,

p abban a hiszemben/önáltatásban,

p hogy lelke/jelleme érintetlen marad

p És aki egy életen át ún. törvényes

p házasságban/hűségben teszi ezt…

p

p

p Aki

p nincs tisztában

p a nagyságrenddel,

p a helyi értékkel stb.,

p és a ritka forintot sokkal

p többre becsüli a sűrű fillérnél

p

p

p Akinek

p az őszintesége

p csak szalonképes szadizmus –

p aki nem tudja, mi az a tapintat,

p és hogy mikor kell kegyesen csalni…

p

p

p Hálátlansági fokok

p Aki nemhogy nem hálás

p annak, aki segített rajta

p de még meg neheztel rá,

p zavarja az ő rászorultsága:

p a rossz hírét költi, gáncsolja

p

p

p Egyre

p rosszabb

p Aki addig-addig

p halogatja a nehéz

p bocsánatkérést, míg

p az egyre nehezebb lesz –

p sőt végül inkább átmegy

p egy új bántásba, támadásba

p

p

p Aktív balek

p Aki oly lelkesen,

p de mindig másnak

p kaparja ki a gesztenyét,

p aki nem látja át, hogy milyen

p bőven termő bamba diófája másnak

p

p

p Zabi-

p gyerektartás

p Aki bolondságból,

p őrültségből vagy részegen

p gyereket csinál, hogy azután

p meggondolatlanságának egy

p hosszú életen át igya, vedelje

p annak az egyre keserűbb levét…

p

p

p Haj-

p meresztő őrültség

p Aki bármi áron öt

p percre híres akar lenni,

p vagy akár még holtáig,

p sőt azután is ismertté: hírhedté…

p

p

p Locsi-fecsi

p Aki fegyelmezetlen,

p semmiről sem tud hallgatni,

p semmi titok nem bízható rá,

p józanon se, pláne részegen:

p akkor ő még indiszkréten

p kifecseg hálószobatitkokat

p Így se barátja, se felesége…

p

p

p Aki

p azal henceg,

p ami nem is az ő érdeme,

p ami öröksége/ajándéka stb.

p Sőt még ostoba is: még azzal

p is dicsekszik, amije pedig nincs…

p

p

p Aki

p olyan

p mint egy 

p zölden leszedett,

p és csak „kínjában

p megérett” paradicsom

p

p

p Akinek

p a türelme

p annyira végtelen,

p mintha örökké élne,

p így elmulasztja még

p a százévben csak egyszer

p kínálkozó ritka alkalmat is

p

p

p Feketével kezdő

p Aki mindig csak reagáló,

p de soha nem kezdeményező..

p Mint aki mindig csak védekezik,

p de sohasem támad „sakkozó” …

p

p

p Önsorsrontó

p A saját esélyeit

p csökkentő, minimalizáló

p Aki mintha sosem hazai,

p mindig idegen pályán játszana,

p s mindig felkínálja az ellenfelének,

p de akár még az ádáz ellenségének is,

p hogy miben mérkőzzenek, párbajozzanak

p

p

p „Kármentő”

p Hogyan tetézd a bajt?

p Aki nemhogy mentené

p a menthetőt – sőt, ellenkezőleg:

p „Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!”

p Az egyszeri szőlősgazda, aki a jégverés után

p maga is kivágja a még megmaradt tőkét,

p hogy, ugyan már ne végezzenek fél munkát…

p

p

p Meg

p nem értett „tragika”

p Mártírságban tetszelgő

p Aki úgymond feláldozta

p a boldogságát gyerekeiért,

p s most csodálkozik, hogy ezért

p ők egy cseppet sem hálásak – sőt…

p

p

p Aki

p annak

p a levét issza a koporsóig,

p hogy szemefényét a bölcsőtől

p majomszeretettel kényeztette,

p aki a fejére nőtt, a zsarnoka lett,

p és még őt hibáztatta életrontásáért

p

p

p Buzgó

p „kiscserkész”

p Aki amúgy nincs a helyén,

p de végrehajt egy napi jótettet,

p jópontokat gyűjtögetve érdemelné

p ki az e- vagy másvilági üdvösségétét…

p

p

p Aki

p jó ügyhöz

p méltó buzgalommal

p másnak vermet ásó, és

p a legjobban ő lepődik meg

p s háborodik fel, ha belepottyan.

p Mint aki könnyelmúen kiengedi

p a palackból a rossz szellemet

p és az bumerángként visszaüt…

p

p

p Nem

p a bűnt,

p de a bűnöst gyűlölő

p Aki betű/szó szerint,

p nem képletesen érti

p a mítoszokat és meséket,

p és nem szellemiségek, de

p hús-vér emberek ellen harcol

p és pl. ledöfi saját házisárkányát…

p

p

p Dezertáló

p Aki megfutamodik

p a hazai létkihívások elől,

p Aki önmagát büntetve

p száműzi magát hazájából

p s a kivándorolt örök idegen

p keserű kenyerét rágicsálja…

p

p

p Ön-elringató

p Ha senki nincs, ki elringasson…

p Aki hamis illúziókba ringatja magát,

p és az ún. jóbarátai is tovább ringatják,

p és így ez a rossz kör be is zárul,

p majd jön a nagy pofára esés…

p

p

p Rövidlátó

p Akinek ma is

p csak egy nap a világ…!?

p Kivágja a neki termő gyümölcsfát.

p Levágja az aranytojást tojó tyúkot,

p nagyon nem akarta a zsíroskenyeret

p és mert annyira kívánt húslevest enni

p (ezek után az előbbit majd bőven eheti…)

p

p

p Életidegen

p Úgy mozog itt a Földön,

p mintha most jött volna a Holdról

p Pedig ő nem értelmi fogyatékos,

p csak pl. a szórakozott professzor

p pózában tetszeleg…

p

p

p Tolvajnyelv

p Nem csak az argó,

p a bűnözők használta szleng,

p de pl. az orvosi latin használata,

p illetve bármely ún. szakzsargoné

p hogy növekedjen szakmája presztízse,

p amit csak a beavatottak értenek,

p amivel azt is titkolni lehet pl., hogy

p a nagy semmit Valaminek mondják…

p

p

p Komplikáló

p és szimplifikáló

p 1.

p Azért bonyolít, hogy

p egyszerű halandó ne lássa át „munkáját”,

p hogy azt valami nagyon komoly, fontos,

p csak minimum több diplomával érthető

p közérdekű tevékenységnek lássa/díjazza…

p 2.

p Vagy éppen, hogy túlegyszerűsítő,

p pl. a jog- és igazságszolgáltatást vagy

p az emberi szükségleteket a fizetőképes

p kereslettel azonosító stb. félrevezetés…

p Vagy sematikusan ábrázol embert/jellemet.

p

p

p Koravén

p 1.

p Hamar öregszel,

p mert nagyon kíváncsi vagy,

p túlterheled magad rád – még –

p nem tartozó, vagy fölös-káros

p ismeretekkel, hírekkel stb. stb.

p 2.

p Éjt nappallá teszel, vagy

p két végéről égeted a gyertyát,

p vagy nem várod ki, amíg eljön

p a pénzkeresés, szerelem/szex ideje…

p

p

p Öngyilkosjelölt

p Aki uzsorásoktól

p vesz fel jelzálog kölcsönt

p státusz szimbólum megvételére

p És aki a bankok kényére-kedvére

p bízza a lakása/otthona-családja sorsát

p

p

p Parancsra tettem!

p Feltétlen hűségesküt teszel.

p Lemondanál a szabadság és

p a felelősség elidegeníthetetlen

p istenadta jogáról és kötelességéről!?

p Bármit megteszel, amire az elöljáród,

p felettesed, maffia/szektavezéred utasít

p Végső esetben akár még édesanyádra

p is – lelkifurdalás nélkül!? – lősz, lövetsz…

p A vakhitű Ábrahám próbatétele: még az

p egyszülött fiát is feláldozná az ő Istenének!

p

p

p Felelősség hárító

p Nem kakáltam a kútba,

p csak éppen a kávájára…!?

p Az apám, a példaképem is spicli, besúgó volt

p Be voltam rúgva, nem tudtam, mit csinálok…

p Ha nem oltom be magam, elvesztem állásom

p Nem tudtam, hogy kiskorú a szexpartnerem…

p Hiányoztam a szexuális felvilágosító órákon…

p Nem tanították, hogy van, ami irreverzibilis…

p stb. stb.

p

p

p Fatalista

p Ha Isten mindenható,

p és minden eleve el van rendelve,

p akkor neked nincs semmi felelősséged,

p hisz úgyis már minden lényeges előre

p meg van írva a Sors Nagykönyvben…

p Átengedi magát a szennyárnak…

p

p

p Előszeretteink…

p Az utcán angyal, otthon ördög!?

p A családfenntartó, pénzkereső napi

p munkája során mindenhez jó képet

p kell vágnia, mosolyognia, nyelnie,

p már-már akár alázatoskodnia is,

p hogy mire este végre hazaér:

p egy ingerült, goromba pokróc…

p

p

p Az

p ún. humanista,

p vagy jótét lélek,

p aki senkinek sem

p tud nemet mondani,

p amit sokan a végsőkig

p csúnyán ki is használhatnak –

p majd a végén már nem bírja tovább

p és magára az életre mond nemet….

p

p

p Okíthatatlan

p Aki se a mesén,

p se mások, de még

p a saját példáján sem,

p vagyis a kárán sem okul –

p csak ökör következetességgel

p nyomul, tolakszik előre a rossz úton

p

p x

Móra Ferenc: Mondák és mesék (Falukönyv-Ciceró Kiadó, Kereskedelmi és  Szolgáltató Kft.) - antikvarium.hu

Móra Ferenc

Az egyszeri szarka

.

Csörgött a sövényen

az egyszeri szarka,

illegett-billegett

sebesen a farka.

Jobbra illegette,

balra billegette,

a delelő napot

el-elnézegette.

.

Gondolta magában:

„De szép fényes holmi!

No, ezt már igazán

le kellene hozni.

Jó lenne tükörnek

a szarkaszobába,

beletekingetni

ünneplő ruhába.”

.

Mikor ezt gondolta

az egyszeri szarka,

már az ól tetején

billegett a farka.

Noszogatja magát:

„Előre, előre,

szénás óltetőről

szalmás csűrtetőre.

.

Mindjárt elérem már” –

pislantott az égre,

s átugrik hetykén a

kazal tetejére.

Onnan szaporán

a kútágasra billen –

jaj, de szegény feje

hova menjen innen?

.

Az egyszeri szarka

jobbra-balra forog,

a nevető napra

fitymálva hunyorog.

S vissza a sövényre

lerepül csörögve:

„Nem szeretek nézni

rámátlan tükörbe.”

.

Vén veréb a porban

mosogatja tollát,

szárnya mellé dugja

pápaszemes orrát.

„Csirip, csirip, csirip,

az egyszeri szarka

nagyot akart volna,

s nem bírta a farka.”

*

Rab ember fiai · Móra Ferenc · Könyv · Moly

Móra Ferenc

A csókai csóka

Csókai csókának

mi jutott eszébe?

Föl szeretett volna

öltözni fehérbe.

Unta szegény jámbor,

hogy ő télen-nyáron,

örökkön-örökké

feketébe járjon.

.

Ahogy így tűnődik

ághegyen a csóka,

arra ballag éppen

Csalavér, a róka.

Attól kér tanácsot,

mit kellene tenni,

hófehér galambbá

hogy kellene lenni.

.

„Nincsen annál könnyebb –

neveti a róka -,

fürödj meg a hóban,

te fekete csóka!

Olyan fehér galamb

lesz rögtön belőled,

hogy magam se tudom,

mit higgyek felőled.”

.

Nagyeszű rókának

szót fogad a csóka,

nagy vígan leugrik

az ágról a hóba.

Az orra hegye se

látszik ki belőle,

kérdi is a rókát:

mit hisz most felőle?

.

„Azt hiszem, galamb vagy” –

csípte meg a róka,

s csapott nagy ozsonnát

belőle a hóba.

Róka-csípte csóka,

csóka-csípte róka –

így lett fehér galamb

a csókai csóka.

Hiszek az emberben · Móra Ferenc · Könyv · Moly

p 2

p

p Ellenséggyártó

p Aki most nincs veled,

p az már mind végleg ellened?

p Mindenkiben gyilkos riválist látsz?

p És amúgy is nehezen kötsz szövetséget?

p És azon vagy, hogy barátod is magad ellen hangold?

p Aki árnyék-bokszolva mindenfelé, körbe csak üt és vág.

p

p

p Kétszínű

p A szemembe

p hízeleg, feldicsér –

p a hátam mögött ócsárló,

p alakoskodó hamis barát,

p aki jóval több kárt okozhat,

p mint akár ezer ádáz ellenség…

p

p

p Kívánságműsor

p Te rendelsz és a szolgáltató,

p a Jó Isten teljesíti a kívánságod?

p Te járnál a legrosszabbul, mint Midasz,

p ha tényleg teljesülne minden kívánságod…

p p.s.:

p Felnőttként is

p Isten gyermeke maradsz,

p Ő mindig jobban tudja, hogy

p mi – nem – szolgálja javad,

p csak tudakold, és kívánd is:

p Legyen meg a Te akaratod!

p

p

p Téli álom

p Ettől-eddig

p nem ér a neved…!?

p Kivonod magad a forgalomból.

p Mintha most tetszhalott lennél.

p Hibernálod magad jobb időkre,

p vagy magára a sült galambra várva

p

p

p Nem 

p tanúskodó

p Hallgatni mindig arany?

p Ha szarban hagyod a vádlottat

p Ő nem látott, nem hallott, nem szól

p „Ne szólj szám, nem fáj fejem” az elve

p Nem bízik a tanú-védelmi programban…

p

p

p Mester

p és tanítvány

p A stréber tanítvány,

p aki felfalja a mestert,

p de utána ő csak egy

p jónevű senki lesz…

p A vakbuzgó követő –

p ha Mestere a kútba ugrik,

p akkor ő is menten utána….

p

p

p Hitetlen-

p hiszékeny

p A teremtő és gondviselő

p Jó Istenben ugyan nem hisz,

p de például a piramisjátékba

p rögtön és jó sokkal belép

p (majd később sokkosan ki…)

p

p

p Demagóg

p Olyanokat ígér,

p ami nem számon-kérhető

p Vagy elvi – pl. a halál utáni

p Pokol vagy Mennyország -,

p vagy gyakorlati okokból

p (sose lesz abban a helyzetben)

p

p

p Pletykás

p 1.

p A jelen nem levőkről

p minden rosszat összehord

p (ahelyett, hogy jól pletykálna:

p fontos helyi híreket adna tovább)

p 2.

p A.

p Pletykás az a híresztelő személy,

p aki felelőtlenül, rosszindulatúan,

p alattomosan, névtelen terjeszti

p az ártó szándékú szóbeszédet.

p A kitalált vagy elferdített esetet

p alattomosan mások előtt kitárgyaló,

p kiteregető, ártó szándékú híresztelés,

p amely az érintett személy becsületét érinti,

p őt gyanúba, rossz hírbe hozza.

p B.

p Pletyka

p Alaptalan híreket támasztó,

p és terjesztő licsilocsi beszéd,

p kivált olyan, mely többeket gyanúba,

p rossz szóba hoz, mely szájról szájra adva

p bonyolultabbá lesz; kordébeszéd,

p hiábavaló szószaporítás, csélcsap,

p hívalkodó beszéd. Asszonyi pletyka.

p Hiábavaló fecsegés, szószaporítás,

p kivált mely másokat szóba, gyanúhírbe hoz,

p vagy mely a titkolni való dolgokat kikürtöli.

p (Czuczor-Fogarasi)

p

p

p Vendégszerető

p Ókori vendégbarátság

p A szokásjog kötelez, de így

p a vendégek kiesznek a vagyonodból

p (mint ahogy Pénelopét az ostromló kérők)

p Szállást csinálsz, megágyazol az élősködőknek

p

p

p Lemész

p – harci – kutyába,

p aki már nem a fajtája ősi törvényeit,

p de etető gazdájának a parancsát követi –

p pl. ráuszítható bárki idegenre, „betolakodóra” stb.

p

p

p Rabló-

p gazdálkodó

p Évmilliók alatt

p halmozódó kincs pazarlása

p Például a kőszén-kőolaj vész-

p tartalékjainak az elherdálása

p Úgy szeded le a gyümölcsöt, hogy

p kidöntöd a fát, és ott már többé

p semmi nem terem…

p

p

p Paternalizmus

p A hatóság szigorúan bünteti,

p ha valaki nem kapcsolja be a biztonsági övét,

p de könnyen lehet, hogy a kutya se törődik veled,

p ha eladod a házad és lóversenyre költöd az árát…

p

p

p Áldozat

p és megmentő

p 1.

p Van,

p aki a vízparton áll lesben,

p hátha ki kell menteni valakit,

p és akkor ünnepelt-híres hős lehet,

p sőt az életmentő érdeméremért

p még „véletlenül” be is lök valakit…

p 2.

p A másik

p semmit nem kockáztatva

p közömbösen nézi a fuldokolót –

p miért pont ő, s nem más ugorjon…

p 3.

p A harmadik

p meg „humánusan” engedi,

p hogy őt, a saját életét is kockáztatót

p is lehúzza magával a halálos mélybe…

p 4.

p A negyedik

p meg nem veszi észre,

p hogy az „öngyilkosjelölt” csak

p a bolondját járatja vele stb. stb.

p

p

p Te magad

p hívod házadba

p a hírhedt Mekk mestert,

p aki mindent buzgón megszerel,

p mindent „megjavít”, amit elér,

p mert mindenhez is ért,

p s tele segíteni akarással

p mindent elront, sokszor

p immár megjavíthatatlanul…

p

p

p Lejjebb adó

p Ha ló nincs, szamár is jó

p Ha hivatás nincs, valami meló is jó

p Ha szerelem nincs, akkor valami luk is jó

p Ha ház/otthon nincs, akkor egy legénylakás is jó

p

p

p Hipochonder

p A képzelt beteg –

p a beteg szerepbe menekülő,

p ezzel + szeretetet zsarolgató,

p ill. az Élet alól felmentést kérő…

p A nagybeteg szerepet kisajátító,

p és ezzel egy családot terrorizáló

p

p

p Kötözködő

p Még a kákán

p is csomót kereső,

p egy hajszál-, szőrszál hasogató,

p aki még az élő fába is beleköt(ne)

p Mint a védekezés helyett támadó,

p mert igen rossz lelkiismeretű főnök:

p az is baj, ha van a katona fején sapka…

p

p

p Ne

p mondj le

p semmiről.

p Minden lemondás

p egy kis halál. Ne mondj le semmiről.

p Minden halál gyilkosság (lélekontás):

p Meghalni bűn, ne mondj le semmiről,

p Isten művét rongálja bármi rontás,

p meghalni bűn, ne mondj le semmiről:

p minden vágyad az Isten szava benned

p mutatva, hogy merre rendelte menned.

p Babits Mihály

p

p

p Öncsonkító

p Aki végleg lemond

p a baráti kapcsolatról,

p a szerelemről, az anyaságról,

p az éneklésről, a saját házépítésről,

p a nemi életről, otthonteremtésről,

p a közéletről, a játékról, a humorról,

p a (társas)táncról, a kertészkedésről,

p a hivatás találásról-gyakorlásról stb.

p

p

p Félőlény

p Akit egy mumussal

p örökös rettegésben lehet tartani

p Aki megijed még a saját árnyékától is

p Akit a saját, pl. fertőzéstől való félelme

p betegít meg – és akkor, mondhatja is,

p láthatjátok, milyen jogosan rettegett…!

p (hipochonder sírkövön az írás: Na ugye!)

p

p

p Enigmatikus

p Csak titkosírással írsz

p és rejtélyesen szólalsz meg,

p esetleg direkt halandzsázva,

p hogy így legyél érdekes(ebb)

p Így csinálj magadból öncélú

p különcöt, egy kvázi autistát…

p

p

p Hízelgő

p kerestetik

p Bírálati felkérés:

p miért pont azoktól

p kérsz a munkádról

p tárgyilagos véleményt,

p akiknek te adsz kenyeret,

p aki nélküled éhen halna…!?

p Vagy a „szekértáborodból”,

p akikkel kölcsönösen fel,

p az egekig magasztaljátok,

p feldicséritek egymást…

p

p

p Azért

p olyan görnyedt

p a testi-lelki tartása,

p mert annyi más ember

p keresztjeit is cígöli, cipeli.

p Vagy mert szolgalelkű ember,

p aki hozzászokott a hajlongáshoz.

p Vagy mert túl sokat akar a szarka

p és nem bírja a farka…)

p

p

p Manipulált

p Azért küzd és

p és küszködik akár

p teljes erőbedobással is,

p nagy áldozatokat hozva,

p amit amúgy, ha megértené,

p hogy mi az, amit el akar érni,

p erővel se lehetne rá tukmálni…

p

p

p Életlendület

p 1.

p Jó tempóban,

p dinamikusan haladsz,

p csak azt nem vetted észre,

p kicsit rossz irányban indultál el,

p így egyre távolabb kerülsz a céltól

p 2.

p Helyből nem tudod átugrani,

p csak lendülettel, nekifutással menne,

p és ezért hiába rugaszkodsz el erőből,

p lezuhansz a mély szakadékba

p és összezúzod magad…

p

p

p Freudi elszólás

p Amikor az igazság

p akaratod ellenére kibukik,

p mert megbotlik a nyelved –

p de persze nem véletlenül,

p és nem is akárhogyan: elszólod magad,

p pont a takargatott igazat vallod így be…

p (pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

p titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)

p

p

p Ha

p baja esik

p embertársának,

p akkor nem együttérző,

p pláne nem aktívan szolidáris,

p de „bebizonyítja” magának, hogy

p milyen egyéni (jellem)hiba stb.

p miatt lett ő – társtettes – áldozat…

p

p

p Milyen

p csak próba-

p szerencse alapon,

p módszertelenül keresni?

p A vak tyúk is talál szemet?

p De ő legalább tudja, hogy

p hol, és pont mit keressen!

p És a tyúkudvar se túl nagy…

p Nehezebb egy tűt a szénakazalban…

p

p

p Hogyan

p repülhetnél,

p szállhatnál magasra,

p ha időben nem dobod ki

p élet-léghajódból a ballasztokat,

p ha végelgyengült a képzelőerőd,

p vagy ha társad az éj leple alatt

p újra és újra le-nyírbálja szárnyaid?

p

p

p Kerüld

p a konfliktusokat –

p alkudj meg és így

p majd tovább élsz!

p Mindig konfrontálj,

p „bátran” ütközz és élezz,

p hisz te az elvek embere vagy,

p aki a lényegtelenből sem enged…

p Csináld végig: vitából veszekedést,

p abból meg verekedést hozhatsz ki…

p

p

p Csak

p simogatni

p szerette volna a nyuszit,

p (mert embertársa nem volt,

p vagy ő oly nagy állatbarát…)

p de ezt ő nagyon nem akarta,

p riadtan menekülni próbált előle,

p amire ő egyre dühösebb lett,

p s végül már baltával üldözte,

p hogy menten agyonüsse…

p (Karinthy Frigyes –

p Szeretem az állatot)

p

p

p Állatbarátok

p -Doktor úr, kérem,

p csináljon valamit a feleségemmel –

p mondja a férj a pszichiáternek.

p – A macska a mániája. Képzelje,

p ötven macska van a lakásunkban.

p Gondolja el, milyen büdös van

p ott a bezárt ablakok mellett…

p -Hát miért nem nyitja ki az ablakot? – kérdi a pszichiáter.

p -Hogyne, hogy elszálljon a kétszáz galambom!

p

p x

A magyar paraszt · Móra Ferenc · Könyv · Moly

Móra Ferenc

A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagy uraknak varrja.

.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

.

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

.

Csak a cinegének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

.

Keresi, kutatja,

repül gallyrul gallyra:

„Kis cipőt, kis cipőt!” –

egyre csak azt hajtja.

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön - Antik könyvek - Könyv | TeszVesz

pppppppppp

Bolondságok · Móra Ferenc · Könyv · Moly

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

Hannibál feltámasztása · Móra Ferenc · Könyv · Moly

1.

A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

.

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.

ppppppppppppppppppppppppp

Móra Ferenc: Mindenki Jánoskája (Singer és Wolfner Irodalmi Intézet R.-T.)  - antikvarium.hu

Móra Ferenc: Igazlátók (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1979) -  antikvarium.hu

Könyv: Móra Ferenc: RAB EMBER FIAI - DIÓBÉL KIRÁLYFI (IFJÚSÁGI KÖNYVEK)