Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Életminőség-vizsgáló tükör V.

Írta: Nagy Jenő · 2025. január 4.

kb. 19 perc olvasás

Eugéniusz:

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Ősrégi intelmek magyarán szólva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Ányos Pál:

Három királyok napján

Egek, mit szemlélek napkelet tájáról?

Három koronás fő költözik honnyáról;

Siet Sidóország anyavárosában,

Mondanád sas repül kőszál nyilásában,

Sok tevék követik megterhelt hátokkal,

Izzadnak, fehéről szájuk tajtékokkal.

Vallyon mit jelentnek e gyors jövevények?

Talám a városhoz van menni törvények?

De tovább mit látok az égnek kékségén?

Egy ragyogó csillag ballag kerekségén.

Sugarát intézi a koronás főkre,

Mint a felkelő nap bércekek s erdőkre.

Ez már a természet rendét fellyül mulja,

S az álló csillagok törvényét feldólja.

Vagy csak kaprozása a megcsalt szemfénynek?

Ó természet, ezek benned mért történnek?

Nem! – igaz látás ez, értem már rejtekét,

Illik, hogy kihágja természet mértékjét.

Amint Betlehemből jobb felé utaznak,

Egy istálló födő fái akadoznak.

Födetlen tetejét hófúvás takarja,

Rongyos oldalait éjszaki szél marja.

Ott fekszik emberi nemünk megváltója,

Kinek olly sok század vala sohajtója.

A jászolban reszket egy szénanyalábban,

Nem pedig kárpitos kevély palotában!

Szüz annya Józseffel állnak körülette,

Üzi a hideget barmok lehelete.

Talám ezt idézi e három jövevény?

Kinek kalauzza az a szokatlan fény?

Ugy van, béléptek már, bókulva imádgyák,

Olly nagy kegyelmekért az egeket áldgyák!

Tisztelik királi ajándékjaikkal,

Illetvén kis kezét édes csókjaikkal!

Örülj márrnost ember illyen változáson,

S térdet, fejet hajtsál e csudalátáson!

Kiss Boldizsár, te is jelentsd örömedet,

Ki egy szent királnak köszönöd nevedet.

De, hogy hosszas légyen buzgó vigasságod,

Élj, s azután égben légyen boldogságod!

1778

Sík Sándor: A napkeleti bölcsek

Ama csillag után.

A holdsugaras hideg éjszakában,

Mint egy fehérlő, csendes álom,

Úgy vonult el a komoly karaván.

És elől ment a három.

A sziklás föld mogorván és kopáron

Feküdt el lábaik alatt.

Méltóságos sora a száz tevének

A harmaton halkan haladt.

És mintha fehér árnyak lengenének,

Úgy vonult végig a fehér sereg

A völgyön, ahol nem nőttek virágok,

S a városon, ahol az emberek

Nem virrasztottak és nem énekeltek.

S ahol nem látta őket senkisem.

És így suhant el csendesen

Életre éledt vágya Napkeletnek

Az ezredéves éjszakán.

Ama csillag után.

p 1

p Ön-féltve,

p gyáván kerüli

p a földi küldetését:

p ezért nem is gyarapodhat,

p fejlődhet így a fő kincstára: a lelke

p A

p lelki

p nemesedését

p törékeny teste rafinált-

p tartós gyötrésétől váró „aszkéta” …

p A

p talmi

p élvezeteket

p halmozó, sőt hajhászó

p megcsömörlött, kiégett kéjenc

p Teher alatt

p nőne a pálma –

p de ő nem veszi fel

p az őt építő, erősítő keresztet,

p vagy éppen túl sokkal cipekedik,

p még a másokét is, ezért görnyedt

p Aki

p elmenekül

p a családalapítás

p izgalmas kihívásai elől:

p pl. egy pályatévesztett pap

p (cölibátusban élő parázna)

p Akinek

p nincsen,

p vagy elsorvadt

p isteni humorérzéke –

p vagy ami van, az csak

p a(z ön)gyilkos gúny és irónia

p Volt,

p de már nincs

p teljes élete, egészsége:

p egyre többről végleg lemondó

p szellemi, testi és lelki hiánybeteg

p Már

p végleg

p lemondott

p alapvető életdimenziókról:

p hivatás, szerelem, család,

p játék, ének-tánc, mulatás stb.

p Már csak egy szürke igavonó barom…

p Cinikus

p életvezető

p aranyköpése:

p „Csak a kísértésnek

p nem tudok ellenállni…”

p Rabul is ejti az ördög bibliája,

p elkártyázza mindenét, és majd

p az adósság miatt öngyilkos lesz…

p Ép

p elméjét

p túlontúl sok

p alkohollal megbontó:

p a kijózanodásig szándékosan őrült…

p Akár jóvátehetetlen károkat okozhat…

p Olyan

p nagy őrültséget

p csinál holt részegen,

p amitől majd józanon

p majd akár holtig koldulhat

p (pl. eladja házát, feleségét stb.)

p Aki

p panaszkodik

p mostoha szüleire,

p pedig ő pont ebből

p a rá testált próbatételből tudna

p a kakiban az aranyat megtalálva

p épülni, és az utolsóból első lenni…

p (Hamupipőke, János vitéz/Apostol)

p Aki

p elásta magát,

p mert nem hiszi el,

p neki gyáván nem ment,

p hogy mások éppen a halmozott

p hátrányos helyzetből lettek a legelsők…

p (azoknak szerinte kivételes szerencséjük volt)

p Aki

p a legkisebb

p képzelt/lehetséges

p szenvedéstől/fájdalomtól is irtózó:

p ő így inkább akkor nem is szül gyereket…

p Aki

p ön-kímélve,

p alakját féltve

p béranya fogadó,

p s így nem élheti át az isteni,

p ráadásul megszépítő anyaság-csodát…

p A

p fájdalomfóbiás,

p aki nemcsak műtétkor,

p de mindörökre önérzéstelenítő:

p inkább gyönyört, kéjt stb. se érez/élvez…

p A

p sajátját

p egy műszívre

p cserélő új-gazdag:

p így az akkor már

p nem is fájhat neki!?

p A

p magát

p idegenbe

p szakító, száműző,

p szülőföldje gyökereitől elvágott:

p nem csak hazát, de szívet is cserél…!?

p Az

p „idegenbe szakadt” –

p nagy szellemi kincsét,

p édes anyanyelvét redukálva

p és akcentussal, törve beszélő

p Aki

p vegyes házas:

p nem kompromisszum,

p de megalkuvás az, hogy

p feladja az anyanyelvét és

p így kultúrája nagy részét:

p konyhaangolon társalog…

p A

p vehemensen,

p megszállottan

p csak a fizikai testét kultiváló

p látványsportos testépítő agybajnok

p Ha

p éppen

p nem gyarapítod a vagyonod,

p akkor biztosan elszegényedsz –

p neked soha nincsen pont elég!?

p Magad teszed magad

p örök elégedetlenné…

p Egy

p világmegváltó

p nagyokat álmodozó ifjúból

p lett a sok kis, majd nagyobb

p megalkuvások lavinája után

p egy álmos, sőt „alvajáró” adófizető

p Aki

p lelki rest

p vagy gyáva –

p nem merül túl mélyre

p a lelki igazgyöngyökért,

p beéri a felszíni hamissal is

p „Árulkodó”

p magyar közmondás

p az ún. emberszólásról:

p aki mondja másra, az mondja magára (is)

p Vagyis pontosan ezen a területen kéne neki

p söprögetnie a maga háza előtt, vagy odabent…

p Neki

p a mese/prédikáció

p mindig másról szól,

p máson nevet/szörnyülködik,

p és csak másnak kellene változnia

p Önkritikátlansága egy időzített bomba…

p Aki

p majdnem

p minden áron

p egy őt lehúzó csoporthoz tartozna,

p másként egy senkinek érzi megát,

p egészen az önfeladásig, leépülésig…

p Társfüggő:

p a főnöke/mestere,

p vagy az élettársa stb.,

p neki a mindene, az istene,

p akit szinte vakon imád és követ,

p önleértékelten alárendeli/veti magát…

p De legalábbis szimbiózisban él vele,

p nélküle életképtelen és elpusztulna…

p Az

p öngyilkos

p áldozati szerepre

p magát akár mindörökre

p önként predesztináló,

p sőt ebben tetszelgő

p hivatásos mártírkodó…

p Aki

p nem tud,

p és nem akar

p áldozatokat hozni,

p bármiről lemondani,

p de mégis nagyon szeretne

p házasságban, családban élni…

p Hátha még életét kéne áldoznia,

p ha az otthona-hazája veszélyben van…

p Aki

p a sajátjai

p helyett kakukkfiókákat

p buzgón, áldozatosan stb. etető.

p Nemcsak hiábavaló az áldozata,

p pazarlás, de utódai éhhalála oka…

p Az

p elhízás

p egyáltalán nem fáj:

p az elhagyott, önleértékelő,

p a további esélyeit is így rontó

p bánatzsíros, eldeformálódó nő

p Aki

p a saját

p fészkébe rondít,

p és a családi szennyest

p tereget ki a nyílt utcára…

p (vagy aki házon belül nem mos/

p vagy netán szerecsenmosdató…)

p Ő

p túléli

p önmagát,

p a becsületét:

p nem lesz ön- „gyilkos”,

p nem választja önként a halált,

p marad egy bűzös erkölcsi hulla

p Akinek

p az öngyilkossága

p nem egy bátor tett,

p de egy gyáva menekülés

p az élete nehézségei elől,

p amiket istentelenül itt-most

p megoldhatatlannak érez, tud…

p Aki

p nem

p öli meg magát,

p de keresi a halált,

p mert életelvből veszélyesen él,

p extrém sportot űz, az istent kísérti…

p A

p partra vetett

p halként vergődő,

p aki jó hálapénzt is

p fizet az őt simogatónak.

p De nem juttatja vissza közegébe…

p Lakbér a légvárában a pszichiáterének…

p Ha

p őt egyszer

p még gyerekként

p botfülűnek mondták,

p akkor az életben többet

p ő már kórusban sem énekel…

p Aki

p mindent

p tudni akarna,

p ezért számolgatja

p még a haja-/rét fűszálait is.

p Nem is marad hely-idő a fontosra…

p Ördögi kör:

p Ő azért iszik,

p mert bánatos –

p és azért oly bánatos,

p mert rendületlenül iszik…

p (A kis herceg története)

p Túl

p a csúcson

p nem lép hátra,

p nem vonul vissza:

p már szánalmasan-

p röhejesen csak vergődő…

p (nincs barátja, aki szóljon,

p csak hízelgő rajongója…)

p Trükk–

p mester,

p aki olykor-sokszor

p még önmagát is szeretné

p becsapni, hamis illúzióba ringatni

p A

p színpadi kellékes

p aki az éltető táplálék helyet

p csak a saját kamu ételét-italát „eszi-issza”

p Akinek

p a túlevés,

p a falánk zabálás

p a várt erősítés helyett

p csak gyengíti erőnlétét,

p megrendíti az egészségét…

p Alkalmatlan:

p aki az ember-Élet

p izgalmas kihívásai alól

p egyszer s mindenkorra

p felmentette önmagát –

p nem szolgál, csak egy

p kiszolgált „nagybeteg” …

p x

Juhász Gyula:

Vízkeresztre

Jövének távol, boldog Napkeletről

Három királyok, híres mágusok,

Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,

Kiről legenda és jóslat susog.

Ki született szegényen Betlehemben,

Kit megöletne Heródes király

S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve

Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!

Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja

A Kisdedet, ki a jövő királya

S a csillagot, mely homlokán ragyog.

Ő édes, kedves. Bájolón gagyog

S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden

A Szűz Mária vállán megpihen…

Babits Mihály:

Csillag után

Ülök életunt szobámban,

hideg teát kavarok…

Körülöttem fájás-félés

ködhálója kavarog.

Kikelek tikkadt helyemből,

kinyitom az ablakot

s megpillantok odakint egy

igéretes csillagot.

Ó ha most mindent itthagynék,

mennék a csillag után,

mint rég a három királyok

betlehemi éjszakán!

Gépkocsin, vagy teveháton –

olyan mindegy, hogy hogyan!

Aranyat, tömjént és mirrhát

vinnék, vinnék boldogan.

Mennék száz országon át, míg

utamat szelné a vám.

“Aranyad tilos kivinni!”

szólna ott a vámos rám.

“Tömjéned meg, ami csak van,

az mind kell, az itteni

hazai hatalmak fényét

méltón dicsőíteni.”

Százszor megállítanának –

örülnék, ha átcsuszom:

arany nélkül, tömjén nélkül

érnék hozzád, Jézusom!

Jaj és mire odaérnék,

hova a csillag vezet,

te már függnél a kereszten

és a lábad csupa seb,

s ahelyett hogy bölcsőd köré

szórjak tömjént, aranyat,

megmaradt szegény mirrhámmal

keserüszagu mirrhámmal

kenném véres lábadat.

p 2

p Humorzsák:

p ontja magából,

p vagy kiizzadja a „viccet”,

p de nem veszi észre, hogy

p már csak őrajta nevetnek…

p Szereplési viszketegség!?

p A

p termékeny

p műkedvelő, dilettáns,

p aki nagy művésznek tartja magát:

p havonta nagyoperát rak le az asztalra

p Aki

p jószívű

p ajándékozgató,

p de istenigazából

p lekötelező vesztegető:

p így gyűjti az ún. baráti kört,

p akik a jóban körötte is maradnak…

p Aki

p nem érti:

p az egyre több

p pihenése és alvása

p egyre kisebb hatásfokú–

p élvezeti értékű… Munka

p után lenne csak az édes…

p Aki

p nem

p zökken ki

p közönyös nyugalmából:

p mert hiszen nem az övé,

p csak a vele szomszéd ház ég

p (tévesen azt hiszi, hogy ő soha

p nem fog szolidaritásra szorulni)

p Aki

p borzongva élvezi,

p ha szörnyűség történik:

p egy ún. katasztrófa turista

p Annak örül, hogy nem vele történt –

p még jó, ha nem kárörvendő,

p „csak” közönyös sopánkodó…

p Aki

p úgy akar

p hős lenni,

p hogy trükkösen stb.

p a mély folyóba lök,

p vagy felgyújtja házát:

p így akar ő életmentő

p érdemrendet kapni…

p Aki

p úgy érzi,

p hogy ő még

p „jelentéktelen”

p és ezért bármire kész

p az öt perces hírnévért,

p a botránytól lesz hírhedt:

p pl. pucéran berohan a pályára…

p Aki

p nem lát előre:

p amire most még büszke,

p mert az ördög hipnotizálta,

p a hamis istenképe, a balhite,

p a rossz feltűnési vágya vitte,

p azt majd évekig szégyellni fogja…

p Egy-

p két nap

p dínom-dánom,

p egy világra szóló,

p jóval erőn felüli lagzi stb. –

p majd sok hónap/év szánom-bánom…

p Aki

p pont

p a segítőre,

p a tűzoltóra/

p baktériumra gyanakvó:

p nem ő gyújtogat/okoz gyulladást?

p Hiszen mindig ott van a helyszínen…

p Aki

p csak

p a nemi szerve

p kis mérete miatt

p kisebbségi komplexusos agglegény:

p marad neki a nem választott magány,

p és esetleg az s önkielégítés szex nyomora

p Az

p extrém prűd:

p jobb neki a mesterséges:

p a természetes megtermékenyítés

p szerinte gusztustalan és undorító dolog…

p Akinek

p a szilárd elve,

p amire ő oly büszke,

p egyben merev dogma:

p ő még akkor sem eszik húst,

p ha netán az élete(d) függ ettől

p Aki

p a szükségből

p képtelen előnyt kovácsolni:

p nemhogy leleményes lesz ettől,

p de csak egy tehetetlen kétségbeesett

p Ha elfogy a bolti kenyér, nem süt magának,

p mert ilyet még nem csinált – végrendelkezik…

p A

p ritka,

p egyszeri

p jó alkalom

p vétkes mulasztója/rontója:

p ő ilyenkor csak még rosszabbul végzi,

p ahogy a három kívánság népmesékben…

p Genius loci

p Aki a természetet,

p illetve az embervilágot

p örökre varázstalanító felvilágosult:

p minden tündért, manót stb. „szellemirtó”

p Pedig a teremtő és gondviselő isten

p mindenben jelen van, ahogy

p a művész szellemisége is

p pl. egy festményben…

p Aki

p a forró

p gesztenyét

p másnak kikaparó,

p sőt másnak, sőt ellenségének

p egy jó bőven termő bamba diófa,

p aki manipulálva elemi érdeke ellen tesz…

p Aki

p az ún. házastársi

p kötelessége teljesítéséhez

p a házi béke kedvéért jó képet vágó,

p de az együttlétek számát minimalizáló,

p a nehézségére orvoslást nem kereső,

p így a férjét félrelépésre katalizáló…

p Akinek

p a szexuális élet

p csak egy szükséges rossz,

p nélküle nincs gyermekfogantatás

p (legszívesebben a minimálisra,

p a gyereknemzésre korlátozná)

p A szex-tabu,

p a családi prüdéria,

p kvázi apáca élet ellen lázadó,

p de csak a másik végletbe átcsapó,

p szabadszájú és kicsapongó életű nő…

p A

p tudva-

p tudatlan

p gusztustalan,

p más étvágyát elvevő stb.,

p aki magát így diszkvalifikálja

p még az ünnepi családi ebédről is…

p Trükkös

p Cilinderből

p nyulat varázsló?

p Ő nem „csak” egy bűvész:

p de ő természetfelettit produkáló…

p Amíg le nem bukik, meg nem szégyenül…

p A

p „bűvész/

p varázslóinas”:

p a Mester távollétében

p a palackba zárt szellemet

p saját és mások vesztére kiengedő,

p de az uralmat felette már elvesztő…

p Aki

p nagy tétben

p fix török győzelemre fogad,

p mert csak a papírformát, vagyis

p a mennyiségi arányokat tekinti, és

p nem számol az egri várvédők szellemével

p Akinek

p a boldogság

p csak egy egyszeri,

p soha vissza nem térő pillanat:

p ezért, ha egyszer azt „tetten éri”,

p ezt örökre, fagyasztaná, hibernálná

p Aki

p úgy érzi,

p és így úgy éli meg,

p hogy szegény rokonként

p csak kegyelemkenyéren él –

p és erre még jól rá is játszik:

p egy ön-sajnáltató mimóza…

p Nem keresi/találja a Dolgát,

p ami hasznos taggá tehetné…

p Akinek

p a – hőn

p vágyott – „otthona”

p egy luxus szálloda,

p ahol ő VIP vendég…!?

p Egész évben arra spórol,

p hogy két hétig „úr” lehessen,

p ahol még a fenekét is kitörölik…

p Az

p „Uram,

p nem vagyok méltó,

p hogy hajlékomba jőj…”

p alázatoskodó attitűdű,

p istengyermeki voltát nem érző-értő…

p (akkor tudná: benne is ott az isteni Lélek)

p Aki

p kicselezi ugyan

p az agyat átmosó,

p az idomító-hülyítő,

p és alattvalósító Iskolát,

p de nem képezi önmagát

p alternatív, autodidakta úton,

p nincsen ún. magánszorgalma,

p és megmarad csak renitensnek,

p bliccelőnek, szabotőrnek, lógósnak stb.

p Aki

p tényleg

p „holtig tanul”:

p így egy soha nem

p felnőtt éretten alkotó, dolgozó,

p hanem még családot sem alapító,

p csak lumpoló ún. vén diák marad

p Aki

p az iskolákat

p ugyan jól kijáró,

p jeles, eminens diák,

p egy tanárok kedvence,

p de így bölcsesség-vesztő,

p idomított hülye-gyerek lett…

p Aki

p bölcs-ő-ben született,

p de isteni ajándékávaival

p olyan rosszul sáfárkodott,

p hogy a bölcsészkarra már

p egy lebutított észlény,

p egy életbalga megy

p Aki

p dolgos

p és becsületes,

p már mindent tud/ért,

p ami szakmájához kell,

p csak azt nem, hogy ki ő,

p és hogy ő miért nem boldog

p Ezt a kérdést holtig se válaszolja meg…

p A bölcsesség dimenzió neki/nála kimaradt…

p Akinek

p bőven elég

p a „nagy életek”

p bulvársajtós, vagy

p szappanoperás kukkolása

p (+ a zaftos pletykákon csámcsogás)

p Ő erről lemaradt, mint a kisvakond,

p erre esélytelen, mert oda születni kell…

p Az

p ő élete

p nem sokat számít,

p ő lehet-maradhat lúzer,

p igavonó rabszolga, balek,

p lökdösött kiember, csicska,

p csak a focicsapata nyerjen –

p ez őt mindenért kárpótolja…!?

p Aki

p csak

p az ún. kemény magban,

p a drukker gyűrűben érzi magát Valakinek,

p akik közül ugyan szinte senkit sem ismer,

p de akikkel hideg/meleg háborúba is sodródik…

p Ami még lincseléssé, emberöléssé is fajulhat…

p (Lásd például A kemény mag című olasz filmet…)

p Aki

p a Peer Gynt

p ún. hagymaembere:

p csak sok-sok héj van rajta,

p amit ugyan hiába fejtesz le róla,

p sehol egy szilárd kőkemény mag,

p szent meggyőződés, erős jellem/akarat stb.…

p Ha

p nem képes

p folyton a bravúrra,

p ha „csak” elég jól teljesít:

p akkor ő máris önmarcangoló.

p Ha netán bekap egy, szerinte védhető gólt,

p akkor addig rágódik és bosszankodik rajta,

p míg pont emiatt bekap egy tényleg potyagólt…

p x

József Attila:

Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta – biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem,

Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot;

Nem vagyunk mi vén papok.

Úgy hallottuk, megszülettél

szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott,

fényes csizmánk is megrogyott,

hoztunk aranyat hat marékkal,

tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária

boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

Kedves három királyok,

jóéjszakát kívánok!

Jékely Zoltán:

Fenyőfák tánca,

Vízkereszt után

Elnéztem éjnek-évadán

havas szél őket hogy dobálta!

Romos udvar zugában állt a bál,

megúnt fenyőfák kerge tánca.

Három-négy megcsúfolt fenyő

összefogózva hogy bokázott!

A szél, szájában kályhacső,

fel-felhuhogva furulyázott.

Ó, hol a hintó, hol a hintaló,

hol a bohóc, a kismackó alóluk?

Hová tűnt a sok csillogó

arany-ezüst gömböcske róluk?

Járták a szél kedve szerint,

megfosztva minden cicomától,

szemétre hányt örömeink

könyörtelen példázatául.

Az a kis dal, a ringató,

jászol-szalmán álmodtató,

örömhozó dalocska hol van?

(S a hajnalban lopakodó,

mezítláb odasurranó

fiúcska, aki voltam…)

1970.

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

vers, közmondás, egymondatos életkép, mese, jellemrajz stb. stb.

ppppppppppppppppppppppppp