kb. 17 perc olvasás
BOLDOG-BOLDOGTALAN PARADICSOMA ÉS POKLA
NAPI FELJEGYZÉSEK AZ ÉLŐK ÉS HOLTAK HÁZÁBÓL
A POÉZIS PEGAZUSÁN
NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ
Mentovich Ferencnek
Írták Arany János és Szász Károly,
Nagykőrösön, 1851.,az 12 351-ik szerdán.
Kedves jó barátunk, Francisce Mentovich!
Búban, fájdalomban te sohase voníccs,
Sőt a gondok felé még csak ne is konyíccs,
Minket bús pofával sohase szomoríccs.
Hanem legyen élted az üdvtől otromba.
Nőjjön örömöd, mint esőtől a gomba.
Gyönyöreid háza sose düljön romba.
Az ég hozzád soha ne legyen goromba.
Miképen Aeneás bujdosott Trójából:
Bujdossék a balsors szíved kunyhójából;
Legyen élted szép fa, mit nap s szellő ápol,
Sokakra árny készül lomb-koronájából.
Fa, melynek gyökerén nem rágódik féreg,
Életnedvét meg nem keseríti méreg,
Mert a barátság és szerelem testvérek,
A csizma sarkába szükséges a kéreg.
Sose törjön félre kedved csizmasarka,
Legyen örömödnek bugyogója tarka,
Ne legyen életed rövid, mint nyúl farka,
A sorsnak irántad ne legyen szűk marka.
Boldogságod fénye legyen szép szivárvány,
Rajta, mint egy hídon, szép tündérek járván,
Ne bántson a métely, sem másféle járvány,
Hanem oly erős légy, valamint a márvány.
Élj soká, barátom, becses kontentumod
Szerinti napokat, míg e pályát futod,
S ha végtére elér emberi fátumod,
Milliókról szóljon a testamentumod.
Ezeket szörzötték egy hideg szobában,
János mester egyik, Arany mostanában,
Továbbá Szász Karli, gondolván magában,
Hogy jót kívánni is jobb kadenciában.
(1854)
* * *
A MAGYAR NYELV
TESTE, LELKE ÉS SZELLEME
Gyimóthy Gábor:
Nyelvlecke (Firenze 1984. X. 12.)
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmespár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki ‘slattyog’, mért nem ‘lófrál’?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki ‘beslisszol’ elinal,
Nem ‘battyog’ az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz
Itt kóvályog, itt ténfereg. . ..
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet…!
*
2012. JANUÁR 1-TŐL
ÚJ ADÓKAT VEZET BE A KORMÁNY:
Élenjáróknak: hangadó
Gyászolóknak: hamvadó
Figyelmetleneknek: lankadó
Öngyilkosjelölteknek: feladó
Narkolepsziásoknak: szunnyadó
Alváshiányban szenvedőknek: fáradó
Zenészeknek, énektanároknak: Cé a dó
Karmestereknek, karnagyoknak: hang-adó
Túlsúlyosoknak: puffadó, dagadó, has-adó
Rohanó életmódot folytatóknak: szaladó
Könyvelőknek, matematikusoknak: számadó
Kissé sem konzervatívoknak: haladó
Extrém stílust követőknek: sikkadó
Divatdiktátoroknak: mérvadó
Mosodai alkalmazottaknak: száradó
Szakmunkásoknak: szakadó
Örömlányoknak: lyukadó
Szégyenlősöknek: sápadó
Fagyizóknak: olvadó
Szomjasoknak: tikkadó
Horgászoknak: hal-adó
Szülő nőknek: életadó
Atomfizikusoknak: hasadó
Visszafogottaknak: mértékadó
Karosszérialakatosoknak: horpadó
Vendéglátósoknak: fogadó, vigadó
Rádiós, tévés szerkesztőknek: híradó
Fogorvosoknak, szájbetegeknek: fog-adó
Agyzsugorban szenvedőknek: sorvadó
Gyomorbántalmazottaknak: pukkadó
Reumás betegeknek: zsibbadó
Pattanásos bőrűeknek: fakadó
Orvosoknak: hála-adó
Hívőknek: hálaadó
Ingatlanközvetítőknek: eladó-kiadó
Sportrendezvényen szurkolóknak: rangadó
Magas katonai beosztásúaknak: rang-adó
Munkahelyteremtőknek, foglalkoztatóknak: munkaadó
Tépőzár-készítőknek: tapadó
Rágógumizóknak: ragadó
Félősöknek: borzadó
Okosoknak: ötletadó
Tipp-mixelőknek: tippadó
Virágárusoknak: hervadó
Felelőknek: válaszadó
Ünnepélyes megnyitóknak: átadó
Tartozóknak: megadó
Kölcsönzőknek: visszaadó
Színházi öltöztetőknek: ráadó
Szerelmeseknek: odaadó
Nemmel válaszolóknak: tagadó
Közösséghez tartozóknak: tag-adó
Későn távozó vendégeknek: maradó
Nagytestű kutyatulajdonosoknak: mar-adó
Udvarias tömegközlekedőknek: helyadó
Napfelkeltét bámulóknak: pirkadó
Kamaszoknak: lázadó
Betegeknek: láz-adó
* * *
KATOLIKUS SZENTÍRÁS
Igenaptár
2011. október 28.
Szent Simon és Júdás Tádé apostol
Simonról és Júdás Tádéról keveset tudunk. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy vérük ontásáig teljesítették küldetésüket, hirdették Jézust, a feltámadottat. A tanúságtételben akarjuk őket követni.
Napi igehelyek
Ef 2,19-22
Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe, az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve maga Krisztus Jézus. Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és az Úr szent templomává növekszik. Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.
Lk 6,12-16
Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett.
* * *
POLGÁR ERNŐ
KULTÚRÁK EREDETE ÉS ŐSKÉPEI
C
CÉDRUS
A bibliai hagyomány szerint Salamon cédrusból épített templomot. A cédrus, a ciprusfélék, a boróka és más hasonló növények a halál s a halál leküzdésének, az új élet kezdetének jelképei. Zarathusztra követői áldozati tűzre hordták a tűlevelűeket. A cédrus Asszíriában a király jelképe, az ókori zsidó hagyományban a királyságé, a nemességé, a jó illaté. Később Krisztushoz kötődő jelkép lett.
COULEUR LOCALE
Francia szó. Helyi színezetet jelent. Különböző népek, országok, vidékek erkölcseinek, szokásainak, viseletének és tájszólásának érzékeltetése a mitológia „díszletének”, „jelmezének” leírásában, a hős viselkedésében és kiejtésében, a cselekmény hitelességének és érdekességének fokozása céljából. Más a helyi színezete a kínai özönvíz elbeszélésének s más az Utnapistim-féle folyamközi változaté vagy Noé történetéé.
COUP DE THÉATRE
Francia kifejezés. A mítoszban is – nemcsak a színjátékban – a váratlanul bekövetkező fordulat, amely felborítja a cselekmény során kialakult helyzetet. A Rámájanában Ráma feleségét Szítát Rávana elrabolja.
CSELEKMÉNY
Az a körülhatárolt és szerkesztett eseménysor, amely a mitológiai hősök cselekedeteinek formájában lezajlik. Arisztotelész szerint a cselekmény a játék legfontosabb eleme, éppen ezért jelentőségét a jellemek elé helyezte, annak ellenére, hogy mitológiai – de a drámai is – cselekmény cselekvő személyek nélkül nem képzelhető el. A mitológiai és a színpadi cselekmény abban különbözik a regénybelitől, hogy mindig a jelenben – a néző szeme előtt – játszódik, akkor is, ha a múltat eleveníti meg. Tagolása: expozíció, bonyodalom, válság (krízis), sorsfordulat, kibontakozás, katasztrófa ívében valósul meg. Pl. Ízisz és Ozirisz történetében az óegyiptomi mitológiában, amelynek során Széth megöli Oziriszt.
Nem mindegyik mítosz követi ezt a szerkesztésmódot: analitikus vagy epikus cselekményépítkezés is megfigyelhető.
CSELSZÖVÉNY
Vagy intrika – olaszul: intricare. A régi magyar nyelvhasználatban ármány, fondorlat, dramaturgiai értelemben olyan mitológiai cselekmény, mozzanat vagy fordulat, amelyet a mítosz egyik szereplője – cselszövő vagy intrikus – céltudatosan és titokban bonyolít, s amely a mitológiai hős tragédiájához, bukásához vagy szerencsés megoldáshoz vezet.
CSÓNAK
Az özönvíz csónakja Noé bárkája, amely a rajta összegyűjtött emberekkel, állatokkal egyedül vészelte át a pusztulást, s eszköze lett az eljövendő feltámadásnak. Az akkád Gilgames eposzban leírást olvashatunk az özönvíz csónakjáról, s itt ez a csónak felülről földdel borított óceánhoz hasonlít, a csónak és az alvilág azonos.
D
DARÁZS
A darázs szimbolikáját olyan tulajdonságai határozzák meg, mint ügyes repülése, kecsessége vagy erőszakossága, agresszivitása, mérges szúrása. Szibériai sámánkultúrákban a sámán lelke képes darázsba költözni, s ilyen alakban felszállni az égbe istenhez.
DEMIURGOSZ
A demiurgosz ógörög kifejezés: iparost, mestert, alkotót jelent. Szó szerint a „népnek alkotó” olyan mitológiai alak, aki a világmindenség elemeit, a tárgyakat és embereket megteremti. Tevékenysége hasonlít a valódi iparosokéhoz. Héphaisztosz, a kovácsisten olyan pajzsot készít, amely a világ modellje. Hnum egyiptomi isten fazekaskorongon formálja ki a világot és az embereket.
DIKCIÓ
A szöveg előadásmódja, a megformált szövegmondás. Az akció – cselekvés, mozgás, gesztus, mimika – mellett a mitológia legfontosabb kifejező eszköze. A dikció nem azonos a mítosz értelmes elmondásával vagy felmondásával, hanem annak a drámai jellem és helyzet által meghatározott interpretációját jelenti.
Az áldozatot bemutató pap felemeli a serleget:
– Ez az én vérem, mely értetek kiontatik!
Az érthetőségen kívül a dramaturgiai indokoltságot és az érzelmi árnyaltságot értjük rajta, ami az élőszavas előadás hangsúlyozásában, tempójában, hangszínében, hangerejében, tagolásában, modulációjában és szüneteiben jut kifejezésre.
DUALISZTIKUS MÍTOSZOK
A dualisztikus mítoszok létrejöttének előfeltételei az emberi lélek sajátosságaiban gyökereznek. A világnak ellentétes kategóriákra osztása a gyermekeknél is felfedezhető, hasonló osztályozást figyelhetünk meg a négy év körüliek játékaiban. Primitív szervezettségű törzsek a világot egymással szembeállított szimbólumok segítségével írják le: Nap-Hold, férfi-nő, jobb-bal. Ilyen kettősségre utaló jeleket találunk az egyiptomi mitológiában is, ahol a két egymással versengő isten: Hórusz és Széth párviadalával összekapcsolódik az ég és a föld, a föld és az alvilág, a jobb és a bal oldal, a fekete és a vörös, a hatalom és az erő, az élet és az uralkodás, a létezés és a valamivé válás szembeállítása. A világegyetemet úgy képzelték el, mint kiegyensúlyozott ellentétpárok rendszerét. A kumráni szövegek tanúsága szerint a fény fiai harcban állnak a sötétség fiaival.
* * *
EÖTVÖS JÓZSEF
VALLOMÁSOK ÉS GONDOLATOK
97
Szalay levél
Vannak gyenge, alávaló emberek,
kik észt és szívet megkülönböztetik,
sőt ellenkezésbe hozzák;
szegények, kik nem tudják, hogy
a jóság nem negatívus, hanem pozitívus,
kik az eget az univerzumtól elszakítják,
azt gondolván, hogy
e föld a nagy minden.
Az emberi ész csekély, mint e föld,
a jóság magas éghez hasonló,
ebben lehet az ember Istené.
98
Szalay levél
A szív nem jobbul semmi által inkább,
mint közlés és érzetei kimondása által.
99
Viruló térként terül el az élet előttünk,
egy kis pázsitpad határán, mely nyugalomra int.
Vígan táncolva fut a gyermek e téren át,
s ijedve néz a kis halomra,
mert fél a nyugalomtól,
mely gyermekjátékit megszünteti;
de csak fáradjon el, majd önként odamegy,
s örül, ha több commotiót nem parancsol
a mindenható nevelő.
100
Szalay levél
S mi a halál?
Folytatott élet;
csakhogy az előbb meleg barát (élet) hideg lesz,
s hogy az önalkotott kötelékeket erős kézzel elszakítja.
101
Szalay levél
Az ember mindég
inkább él a múltban és jövendőben,
mint a jelenben;
nagy hiba – így szól a sok okos úr -,
de csak ez teszi boldoggá.
A jelenlét tüneményei néha oly közönségesek,
oly kisdedek s érdektelenek, hogy
alig tűrhetnék unalmokat,
ha nem volnának egy szebb múlt emlényei
s remények egyszersmind.
102
Anyám
Komor érzelem tölt el,
midőn egy házba,
hol egykor kedveseink laktanak,
belépvén,
az emberi élet üres rámáit látjuk,
s a helyeket, hol egykor boldogok valánk,
csak boldogságunk ereklyéinek nézhetjük már.
Az elmúlt,
nem a jövendő örömökre int ilyenkor
fájdalomhoz hajlandó szívünk;
valamint kedves sírhantokon
csak halálról szól, s nem feltámadásról.
103
Néném
Ó, szegény emberek!
mely irigyelhető
és egyszersmind mely szánandó sorsotok.
Gyémánthoz hasonlítanak szíveitek,
s mint ő, csak önporral köszörülhetők,
azért sújt számtalan csapás,
míg végre szívetek mindég inkább eltör,
s ezer fájó érzelemtől ingatva
tiszta s ragyogóvá lesz
– sikált testek hidegek maradnak –
és eljegül.
Akkor a gyémánt betétetik
az istenség királyalmájába – a földbe -,
s nem látva fekszik a véghetetlen kincstárban;
de ha a tuba hangzik majd,
akkor halhatatlan kezébe veszi a mindenható
e kis golyót is,
és minden gyémántból képe tündöklik vissza,
eleven szívekké lesznek,
és egy örökségen által dobognak hatalmas Atyjok elébe.
104
És mi más az élet hosszú éjszakánál!
Boldog, ki átalhatja;
szánandók az ébren maradtak:
vagy gyötrő unalom sorsok,
vagy boldogtalan ábrándoktól kínoztatva
hosszú álom egyetlen vágyok;
de eljön végre az is,
és hisz legédesebben alszanak a fáradtak.
105
Minden ember azon legyen, hogy
minden pillanatban valamiről gondoljon,
mert csak sejdítés teszi boldogtalanná,
és ezt a gondolat elhajtja.
Így minden átgondolt fájdalom kisebb lesz,
valamint minden öröm nagyobb,
mert a gondolat mindent kis részekre oszt fel,
s mert
a keserv
csak nagysága és a gyönyör csak tartása által nagyul.
106
Eck[stein]
Ó, ti számtalan boldogtalan emberek!
Számtalan keserv nyomja szíveteket,
míg ez végre csak gyengén s észrevehetetlenül dobog;
setét felleges napok vagytok ti,
s mégis tisztaságra alkotva;
belső mennyetek, e föld fellegesített így el,
és most neheztel rád [rátok].
De reméljetek, boldogtalanok!
Végre mint tiszta könny fog leharmatolni ködötök,
és ha a végső cseppek még szemetek kékiben függnek,
majd akkor feltűn ismét napotok,
s közöttetek s e föld között
békeszivárványt von,
és te boldog leszel.
107
Eck[stein]
A nagyhoz
nem szokhatik az ember,
azért hatja meg őt oly mélyen,
azért érzi ily pillanatokban isteniségét
s emberiségét egyszerre,
mert kisebbnek magát soha nem érzi a nagy mindenben,
mint éppen ily pillanatokban,
s mert mégis a legmagasabb s -nagyobb is,
mint gyenge echo hangzik vissza mellyiben.
108
Eck[stein]
Schiller vala egyetlen ideálom,
és többre van szüksége minden embernek;
e föld képe nála csak
ragyogó napfényből s rettentő viharokból áll,
gyönyörködtetnek képei,
de nem jobbulunk általok,
mert csak az igazság vezet nagyra s magasra,
és mert soha szubjektivusabbak nem vagyunk,
mint midőn kedvelt költőnket olvassuk.
Goethe igaz, azért vezetett engem is az igazsághoz;
hajnal terjed el képein,
az alig kelő nap
csak e föld legmagasabb bérceit fényesíti sugárjaival,
minden más tisztán, de nem ragyogva áll előttünk,
és ez éles világosítása kis földünknek.
Nála a légen csak könnyű fellegek lejtenek át,
s előttünk hagyja egyesülni,
és nem vezeti készen elénkbe.
Nem álmodik,
de boldog álmakba ringat, mert nyugalmat ád.
Schiller az emberi természet, mely Istenhez emelkedett,
Goethe az isteni, mely földünkre szállt.
Schiller boldog sejdítésekkel tölti el szívünket.
Goethe csak azt mutatja,
mit valóban bírunk, de általa szeretjük.
109
Eck[stein]
Költő mindenekelőtt azon legyen, hogy
önmagát fixírozza,
másképp művei
őszi hálókhoz hasonlóan
lengnek át az elvirágzó téren,
magokban semmit,
s legfeljebb csak azt mutatják, hogy
még egynéhány kellemes napot várhatunk.
110
A római nagyság,
mely csudálatra ragad el,
egyesekben volt,
s hibái az egészben,
azért veszett el.
111
Embernek
hosszú vagy igen rövid
ideig kell élni, hogy
egy nagy gyönyört találhasson.
112
Ó,
mért kell a boldogsághoz mindég két ember:
egy boldogító s egy boldogított.
Az utolsó talán még ritkább az elsőnél,
mert kevesebb van jószívű,
mint nagylelkű ember e világon.
* * *
KUN ÁKOS
VICCEK, HUMORESZKEK
Kovács hatalmas hordót gurít maga előtt, amikor meglátja a barátja.
− Hát te hová mész azzal a hordóval?
− Az orvosi rendelőbe – feleli Kovács. – Tudod, az orvosom azt mondta, hogy félévenként vigyem be a vizeletemet.
*
Az orvos felháborodottan ripakodik rá betegére:
− Három hónapja kezelem magát sárgaság ellen, és csak most mondja, hogy kínai?
*
A sok tünettől gyakran nem látni a betegséget.
*
A betegség vágtatva jön, és poroszkálva távozik.
*
A reggelidet egyedül fogyaszd el, az ebédedet oszd meg a barátaiddal, a vacsorádat pedig add oda az ellenségednek.
*
− Doktor úr, megint nagyon fáj a vállam!
− Tegyen rá éjszakára hideg borogatást!
− De doktor úr, a múlt héten még meleg borogatást ajánlott…!
− Na látja, milyen gyorsan fejlődik az orvostudomány?
*
− Értem doktor úr. Vigyáznom kell magamra. De ugye pálinkát azért ihatok?
− Megmondtam a múlt héten is, hogy egyetlen kortyot sem ihat! Miért erőszakoskodik megint?
− Gondoltam, azóta fejlődött valamit az orvostudomány…
*
Az idült alkoholista és nagy dohányos kivizsgálásra jelentkezik a kórházban.
A leletek elkészülte után a kezelőorvos közli vele:
− Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
− Hááát kezdje a rosszal!
− Sajnos ki kell venni a fél tüdejét.
− Ajajaj – sopánkodik a beteg. És mi a jó hír?
− Így legalább el fog férni a mája.
*
Az orvos megvizsgálja a pácienst, majd közli vele:
− Nem találok okot a panaszára. Talán a sok ivástól van.
− Nem baj, doki. Majd visszajövök, amikor kijózanodott.
*
Az ifjú doktor tanácstalanul nézi a beteg leleteit, majd megszólal:
− Jó lenne, ha ezentúl kevesebb alkoholt fogyasztana!
− Antialkoholista vagyok! – mondja a beteg. – Nem iszom én egy korty szeszt sem.
− És hogy áll a dohányzással?
− Soha életemben nem dohányoztam.
− Önnek a zsíros koszt is árt. Ne egyen zsíros húsokat.
− Semmilyen zsíros húst nem eszem. Vegetárius vagyok.
− Azt a nemjóját! Valamit csak szeret?
− Igen a cseresznyekompótot.
− Jó. Akkor attól tiltom el.
*
A szent:
− Nem tudom mit tegyek doktor úr! Szinte állandóan fáj a fejem.
− Sok alkoholt iszik?
− Egy kortyot sem.
− Dohányzik?
− Soha nem dohányoztam.
− Akkor mértéktelenül táplálkozik.
− Ellenkezőleg. Tervszerűen és mértéktartóan eszem.
− Szerelem?
− Nem érdekelnek a nők.
− Ahá, akkor már értem mi a baj. A glória szorítja fejét.
*
Kovács úr elmegy az orvoshoz, mert szörnyen fáj a háta.
− Dohányzik?
− Nem.
− Iszik?
− Soha.
− Nőzik?
− Nem, dehogy.
− Akkor már tudom… Magának most kezdenek kinőni a szárnyai.
*
− Doktor úr, szeretnék legalább százhúsz évig élni!
− Dohányzik?
− Nem.
− Szereti a jó ételeket?
− Nem.
− A finom italokat?
− Nem.
− Kávézik?
− Nem.
− Imádja a nőket?
− Nem.
− Hát akkor mi a csudának akar olyan sokáig élni?
*
Nagybátyám abbahagyta a dohányzást, leszokott az alkoholról, a nehéz, fűszeres ételekről és a nőkről. Egészséges volt egészen az öngyilkosságáig…
*
− Doktor úr, nekem kimondottan előnyös a dohányzás!
− Az nem lehet, fiatalember!
− De igen, mert ha rágyújtok, az anyósom azonnal távozik…
*
− Dohányzik? – kérdezi az orvos a beteget.
− Inkább innék valamit, ha már ilyen figyelmes.
*
− Nem jelent problémát önnek a nyelés?
− Nem doktor úr. Csak ha víz kerül a számba.
*
− Józsi bácsi! Minden pohár pálinka, amit megiszik, egy héttel megrövidíti az életét!
− Az lehetetlen főorvos úr, akkor én már tíz éve halott lennék.
*
− Az ön betegségének az oka az alkohol!
− Maga az első orvos, aki nem rám keni a hibát!
*
− Doktor úr, segítsen rajtam! Nézze, hogy remeg a kezem.
− Biztosan sokat iszik!
− Á, dehogy. A felét mindig kilötyögtetem.
*
− Doktor úr, disznótorost ehetek?
− Nem, az nagyon nehéz étel.
− Nem baj, majd két kézzel fogom.
*
− Doktor úr, ha ön mindentől eltilt, akkor már nincs értelme az életemnek.
− Hogyhogy mindentől? Én csak az italtól és a cigarettától tiltottam el.
− És mit gondol, mit csinálok én még azon kívül…?
*
− Ezt az orvost én feljelentem!
− Miért?
− Életveszélyes fenyegetésért. Azt mondta, hogy ha nem hagyom abba az ivást, elpatkolok.
*
Kovács úr ne dohányozzon, mert minden szál cigaretta egy újabb szög a koporsójába – figyelmezteti az orvos a beteget.
− Na és, kit érdekel, ha a koporsóm úgy néz ki, mint egy sündisznó!
+
A székely legény elveszi a falu legszebb lányát.
Életük napról-napra ugyanúgy telik:
a fiú egész nap dolgozik, a
lány otthon végzi a házimunkát, majd mikor a férj este hazatér, leül az asztalhoz
– Asszony, vacsorát! – befalja….majd: – Asszony, gerincre!!!
Így megy ez 30 éven keresztül,
végül a nő összeszedi a bátorságát, és vacsora után odaszól
– Ídes uram! Én nagyon szeretlek, de kellene egy kis
változatosság az életünkben!
Talán egyszer beszélgethetnénk is előtte!
A székely megpödri a bajszát, és így szól
– Rendben. Szerinted mi az az empiriokriticizmus??
– Nem tudom jó uram!
– Na, akkor gerincre asszony!!
* * *
BOROS MAGYAR KÖZMONDÁSOK
II.
1034.
Nincs oly bölcs, kit a bor meg nem bolondít.
1035.
Könnyü a jó borból eczetet csinálni.
1036.
Könnyü borból eczetet csinálni, de az eczet borrá nem változik.
1037.
Ó bornak, ó leánynak nem egy az ára.
1038.
Késő a bort akkor kimélni, mikor már anyjára szállott.
Azaz seprejére szállott.
Latin: Sera in fundo parsimonia.
1039.
A bornak szent Márton a birája.
Őszi idő érleli meg a szőlőt.
1040.
Bort sem látott, már is részeg.
1041.
Ebszőlő sem terem kertedben, mégis bort válogatsz.
1042.
A sörnek is bor az anyja.
1043.
Ki levesre bort iszik, nem kérnek attól tanácsot.
1044.
Ha friss vize volna, abban hagyná a legjobb sört és csupán bort innék.
1045.
Jó a bor, meleg a foltos nadrág.
1046.
Jó a bor, meg a foltos nadrág.
Mindkettő melegít.
1047.
Többen halnak borban, hogysem a tengerben.
Német: In Becher ersaufen mehr als im Merre.
1048.
Egy két pohár borban sok jó barát lakik.
Kevés de szives jóakarat szerez barátokat.
Franczia: Les petits présents entretiennent l’amitié.
1049.
Valamely bort a czigányok szeretnek, jó bor az..
1050.
Lőrén bort cserél.
1051.
Jobb a szin bor mint a lőre.
1052.
Vagy bor vagy viz.
Erdélyiesen: vaj bor, vaj viz.
Jelentése: dőljön el vagy jobbra vagy balra.
1053.
Bor beszél belőle.
1054.
Lökd meg, bor buggyan belőle.
1055.
Borral mosdik, kolbásszal törülközik.
Gazdag.
1056.
Vizet sem látsz, hol én bort.
1057.
Nem szenvedheti szájában a bort.
Mert lenyeli, azaz szereti a bort.
1058.
Bor s kenyér nélkül a test nem finczározik.
Latin: Sine Cerere et Baccho friget Venus.
1059.
Meghasznált neki a bor.
Azaz megártott. Ironice, zalai km.
1060.
Jó a bor mindenkor.
Jó a bor mindenkor,
Hajnalkor, éjfélkor. Népd.
1061.
Utólérte a bor.
1062.
Borbéski uraság.
Dugonics szerint azon urakra illik, kik be is veszik, ki is adják a mit ittak.
1063.
Ha a magyar bor nem volna olyan mint a minő, mégis jobb volna minden bornál.
1064.
Több bort ivott, mint te vizet láttál.
1065.
Bor a bogara.
1066.
Borbogár.
1067.
Borcsiszár.
1068.
Borkirály.
1069.
Borkulacs.
1070.
Boriszák.
1071.
Bortömlő.
Nagy borivók közmondási nevei.
1072.
Borkorcsolya.
Némely étkek, p. dió, sajt, mandola, melyekre jólesik a bor, neveztetnek igy.
1073.
Minden borczégérnek köszön. Zavaros mint a megfordult bor.
1074.
Borkő van a gyomrában.
1075.
Ha titkot akarsz kitanulni, jártasd a boros korsót.