kb. 22 perc olvasás
BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
PETŐFI SÁNDOR
A RAB OROSZLÁN
A végtelen birodalom helyett
Adának néki egy kis ketrecet!
Vasrostélyos kicsiny ketrecben áll
Az oroszlán, a sivatag-király.
Hagyjátok őt békében állani,
Szentségtelenség háborítani.
Ha elrablák a szabadságot tőle,
Hadd gondolkozzék legalább felőle;
Ha el nem éri a fa sudarát,
Hadd lépjen árnyékára legalább.
Ott áll merően, méltóságosan,
Még mostan is mily méltósága van!
Elvették szabadságát, mindenét,
De nem vehették hős tekintetét.
Merően áll, miként a piramíd, amely
Sokszor nézett reá komor köveivel.
Ott járnak kósza gondolatjai,
Magát szülőföldére képzeli,
Amelynek sivatagjait vele
Együtt zúgá be a szamum szele.
Ez a szép föld, ez volt a szép idő!…
De tömlöcének őre jő,
S merengésének eltünik világa,
Mert vesszejével őt ez főbe vágta.
Vessző s egy ily fickó parancsol néki,
Oh minden égnek minden istenségi!
Ilyen mélyen hajolt magas feje,
Ilyen gyalázatot kell tűrnie!
S a bámuló, otromba néptömeg
Gyalázatán még egy nagyot röhög.
Hogy mersz pisszenni, léha söpredék?
Ha szét találja törni tömlöcét,
Ugy összetéphet, ugy széjjeltagolhat,
Hogy lelked sem marad meg a pokolnak!
Pest, 1848. január
*
A JÓ TANÍTÓ
Van biz ott a sok rosz között,
Van jó tanító is;
Volt nekem sok rosz tanítóm,
Volt nekem egy jó is.
Meg is maradt a fejemben,
Úgy emlékszem rája,
Mintha vén kopasz fejével
Most is itten járna.
Kopasz volt az istenadta,
Nem tehetek róla;
Vén legény volt, ifjusága
Régen elvirúla.
Elhervadtak virágai,
Egy maradt meg épen,
Egy nagy bazsarózsa nyílott
Az orra hegyében.
Talán minden reggel ujra
Kivirult az orra,
De nem csoda, mert gondosan
Táplálgatta, borral.
Már hiába, ha ez olyan
Különös plánta volt,
Hogy nem szivelt egyebet, mint
Pincei harmatot.
Ez alatt az orr alatt egy
Nagy bajúsz ácsorga,
Egyik rúdja égbe készült,
Másik le a porba.
A bajúsz alatt szája volt,
Szájában pipája,
Lapátnak is beillet vón
Köpcös szopókája.
Zrínyijét még valamikor
Árpád idejében
Készítették, semmi szín sem
Volt már a szinében.
Gombok voltak akkorák rajt,
Mint egy-egy pogány fej,
Használták is tán a török
Hadba buzogány helytt.
Mindenféle zsinorral úgy
Ki volt kanyargatva,
Hogy a mennydörgős mennykő is
Eltévedett rajta.
A szabó jó szűkecskére
Szabta a nadrágot,
De azért egy kicsit mégis
Pőtyögősen állott. –
Hosszan bajlódtam tán vele,
De megérdemelte,
Mert szörnyen jó ember volt az
Istenteremtette.
Olyan jó tanító volt ő,
Amilyen csak kellett,
Esztendőn át asztal alatt
Hevertek a könyvek.
Ha leckémből fél betűt sem
Tudtam felmondáskor,
Azzal vigasztalt, hogy sebaj,
Megtanulom máskor.
Ki is mutattam iránta
Jószivűségemet,
Vittem neki ajándékot,
Mikor csak lehetett.
Lelopkodtam sonkát, kolbászt
Saját kéményébül,
Ez volt ajándékom, s ő még
Meg is hítt vendégül.
Pest, 1848. január
*
A PUSZTA, TÉLEN
Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.
Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.
Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson…
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.
Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.
Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?
De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.
Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.
Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló…
Háta mögött farkas, feje fölött holló.
Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel,
S mire elér a szeme a tulsó határra,
Leesik fejéről véres koronája.
Pest, 1848. január
*
Két felhívás
a devizahitesek demonstrációjával kapcsolatban
*
A politikához törleszkedik a nagytőke
Széles Gábor és Demján Sándor milliárdosok a nemzet ügyei mellett a saját üzleteiket sem tévesztik szem elől. Fotó: Bielik István
A “magyar nábobok” gazdasági teljesítménye jóval alatta marad a külföldiekének. Politikai kötődésben viszont verik őket. A rendszerváltás után kialakult magyar nagytőkés osztály politikai befolyása növelésében a legaktívabb, nagyon sokat ugyan nem tett a nemzet közös asztalára, de igyekszik arról a legtöbbet elvenni. Ennek érdekében törleszkedik a politikusokhoz és ott hajbókol a hatalom képviselői mellett. A legismertebb és legtehetősebb új “magyar nábobok” nem mérhetők össze külföldi tejtestvéreikkel, sem gazdasági teljesítményük, sem társadalmi érzékenységük tekintetében. Egyetlen területen verik a többieket, a politikához való erős kötődésben.
http://internetfigyelo.wordpress.com/2012/05/09/a-politikahoz-torleszkedik-a-nagytoke/
*
Ismerős Arcok
Édesanyám rózsafája
Édesanyám azt ígérte,
Velem marad, amíg élek.
Vigyázza majd minden egyes lépésemet,
Amíg a föld utam végén be nem temet.
Azt kérte csak: ember legyek
Idegenbe, ha elmegyek
S ha a világ körülöttem túl mostoha
Szülőhazám ne felejtsem többé soha!
Fehér galamb szállj a házra!
Édesanyám Isten áldja!
Bánatának szelek szárnyán jött a híre,
Jól tudom, hogy én miattam fáj a szíve.
Édesanyám sok szép szava,
Nem fogadtam én meg soha.
Megfogadnám, de már késő, jaj de késő,
Hull a könnyem két szememből, mint az eső.
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/35662/ismeros-arcok/edesanyam-rozsafaja-zeneszoveg.html
*
Varga B. Tamás –
Felvidék könnyei (a Beneš-dekrétumok áldozatainak)
http://www.youtube.com/watch?v=3hDrKIFTF4o
*
Legyünk városi indiánok?
Írta: Burján Judit
A minap közösségi oldalunkra egy izgalmas cikket linkelt egy olvasónk. Elolvasva nagyon sok érdekes gondolatot találtam benne, de sok más gondolatot is ébresztett az írás. A cikk egy amerikai tudós, Jean Liedloff elméletét ismertette röviden, melyet a hetvenes években a venezuelai indiánok (pontosabban egy törzsük a yequenák) földjére szervezett öt expedíció alapján állított fel. A szerző 1926-ban született New Yorkban és a Cornell Egyetemen szerzett diplomát. Összesen két és fél évet töltött az indiánok között. Egyetlen publikált műve (Az elveszett boldogság nyomában 2007 – első magyar kiadás) 1975-ben jelent meg. Liedloff később Kaliforniában élt egy lakóhajón cicájával és tanácsadással foglalkozott. Sajnos nemrégiben elhunyt.
http://pindur.hu/index.php/es-ami-meg-erdekel/423-legyuenk-varosi-indianok.html
*
Vidám dolog melegnek lenni vagy mégsem annyira?
Mirkóczki Ádám szociológus, a Jobbik parlamenti képviselőjének törvényjavaslata és a rendőrségnek a Meleg Méltóság Menetét elutasító határozata kapcsán, mint minden évben, újra előtérbe került a homoszexualitás témája. Sokat gondolkodom a homoszexualitásról: többek között egy barátom, Csongor kapcsán, aki meleg. Ő azt mondja, ez vele született adottság, és nem azért lett meleg huszonhárom évesen, mert nem sikerültek a lányokkal a párkapcsolatai, és nagy szerelme sose vette komolyan, valamint az sem igaz, hogy egyik csoporttársa csábította volna el, ő mindig is meleg volt. Így született. Ezen egy kicsit vitatkozni szoktunk, aztán mindig oda lyukadunk ki, hogy egy csomóan voltak homoszexuálisak a „nagy” emberek közül, és ez a normális. Csongor meggyőződése, hogy a homoszexualitás „adottság”, a melegmozgalom sikereinek alapját is jelenti, hiszen így a homoszexualitás megtámadhatatlan, vitatkozni felesleges róla. A minap kezembe akadt a katolikus Andreas Laun a témában írt kis könyve (Homoszexualitás katolikus szemmel), és ez alapján úgy tűnik, Csongornak nincs teljesen igaza. Eddig nem tudták bizonyítani, hogy a homoszexualitás örökletes lenne.
http://konzervatorium.blog.hu/2012/04/18/vidam_dolog_melegnek_lenni_vagy_megsem_annyira
*
FrankaDeli
El innen rablók!
Igazodni majd akkor fogok
‘Mikor Európa tisztességesen kopog
Kopasz pedofilok mulatnak Brüsszelben
Élettelen gyilkosok a szememben
E szabados világ fertőzi országom
Gomora sorsát én meg nem várom
Amikor felállsz majd végre egy napon
E szakadék felé tartó vonaton
Ne rágd a körmöd a híradó előtt
Hazudnak, hogy a sorsod már eldőlt
Amíg neked nem jut, csak egy tetkó
Az IMF-ben ül Gordon gekkó
Porcelán foggal nevet a szemedbe
Kedves barátom, a kamut ne vedd be
Soha nem tartoztunk ennek a világnak
A világ tartozik Árpád fiának
Ahogy a hó alatt bújnak a csírák
Magamban hordom őseim íját
Sötétség helyett szívemben szivárvány
El innen rabló, ez az én hazám!
Milyen szólásszabadságot akartok
Felnőttek helyett csak Dopemanek maradtok
RTL Klub kell, vagy Kuruc.info
FankaDelit mind a kettő letiltó
Milyen fura, ami történik velem
Miért érzem úgy, Isten fogja a kezem
Illúzió ez, vagy valódi tükör
Mit üzen az élet, és mit írok dühből
Figyelem magam és látom a lángokat
Ahogy a lelkembe fájdalmat mártogat
Köszönöm, nem kérem, majd én választok
Zuhan a Föld, amit vállammal támasztok
Zsidók közt nőttem és romákkal róttuk a tereket
Minket úgy hívtak, gyerekek
Valóban értesz, vagy hazudsz magadnak
A víz szalad, de a kövek maradnak
Ahogy a hó alatt bújnak a csírák
Magamban hordom őseim íját
Sötétség helyett szívemben szivárvány
El innen rabló, ez az én hazám!
Hiába rabolsz el minden gyémántot
Isten kardjával meglásd utat vágok
Nem azért hagyták reánk e Földet
Hogy minden tükrödet összetörjed
Vitéznek születtem, nem zsoldosnak
Ahol a gyógyítás helyett orvosnak
Áll be az ember és megköti alkuját
Egy életen át átveri asszonyát
Egy életen át nem érti gyermekét
Ne is csodáld, hogy e világ elvetélt
Az igazság, akár a mustármag
Hányan szerettek, aztán meg utáltak
Tartom a tükröt, mert ott vagyunk benne
Nagy mosollyal a kicsi Zente
Ahogy nagyi mondta, a szívem húz
Ez tizenkilenc, az meg egy híján húsz
A hazugság alkohol, részegen könnyebb
‘Hol megfagy a lélek, égjenek a könyvek
Az ellenségben lásd meg a barátod
Ahogy a vízben a számtalan karátot
A magyart addig fogják még irtani
Amíg nem tanul összetartani
Elraboltunk magunktól mindent, ‘mi méltó
A farkasoknak kevés már a szép szó
Ahogy a hó alatt bújnak a csírák
Magamban hordom őseim íját
Sötétség helyett szívemben szivárvány
El innen rabló, ez az én hazám!
Ahogy a hó alatt bújnak a csírák
Magamban hordom őseim íját
Sötétség helyett szívemben szivárvány
El innen rabló, ez az én hazám!
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/77033/fankadeli/el-innen-rablok-zeneszoveg.html
*
Jókai Mór: A jövő század regénye
(Jókai ezt a művét 1872-74-ben írta.)
A történet 1952-ben kezdődik és 2000-ben ér véget.
A regény főhőse a székely Tatrangi Dávid.
A regény végén légjáróival menti meg a Kárpát-medence népét.
Részlet a regény „Mi az a Sabina?” c. fejezetből
„Van egy magyar népfaj, mely a legszélsőbb határszélt foglalja el keleten: a székely. Kitűnő sajátságokkal elhalmozott egy nép. Magyarabb valamennyinél, mert se vérébe, se nyelvébe, se szokásaiba nem vegyült soha semmi idegen. És amellett megvannak benne minden nemzetnek a jó tulajdonságai. Honszerető, szabadságvágyó, mint a svájci; szavatartó, hidegvérű, mint az angol; okos, vállalkozó, számító, mint a zsidó; jó katona, mint az arab; mértékletes, józan, szorgalmas, mint a porosz; magán segíteni tudó, idegentől irtózó, mint az olasz; találékony, mint a jenki; tiszta, mint a hollandi; demokrata, szabadelvű, mint a francia; és kitartó, mint az orosz; és mindenek felett szapora, mint a zsidó és a szláv; vallási türelem dolgában pedig előtte van minden nemzetnek a világon.
Földét a székely el nem pazarolja, kopár hegyoldalait a bánáti kanahán-iszapért be nem cseréli; rablót, zsiványbandát a székely nép maga közt meg nem tűr soha; becsületszava erősebb, mint a pecsétes írás; a nyegle szavára nem hallgat; mindenét, amire szükség van, maga állítja elő, öltönyének (pedig szép viselete van) minden darabját otthon készíti el: idegenre nem szorul. Azzal, amije van, maga kereskedik, messze földre elmegy becsületes nyereségért, s még a királyon is tud nyerni; zsidó, görög közötte meg nem él; minden férfi katonának volt nevelve egykor úgy, hogy a nők mívelték a földet. És minő földmívelés volt az! Akár Japánban! Háton hordták fel a trágyát a sziklatetőre, s onnan szánon eresztették le a termést; minden foltja a termőföldnek egy kert!
Házaik építéséhez nem kell nekik építész, pedig azok kívül csinosak, belül tiszták; az építkezésnél egy egész falu népe segít az új gazdának kézi munkával – ingyen. Bor nincs az egész székely földön, ott nem terem, pénzt pedig nem adnak érte; azért aztán korcsma sincsen, ártatlan fenyővizecskéjét minden család otthon főzi meg magának, s meggybor meg mézsör a lakodalmak fényűzése.
Arisztokraciát ott nem ismernek, minden ember nemesember; a suffrage universelt előbb gyakorolták a székely székek, mint Franciaország, mint Amerika, s
népképviseleti alkotmányt élveztek, mikor még Európában senki sem ismerte azt, maga Magyarország sem. Vallási ügyekben pedig a székely nép a legjózanabb; minden keresztyén felekezet békés együttélését hirdetik egymás mellett álló templomaik. Az egy Istent valló unitáriusok legnagyobb tömeget ők szolgáltatják az európai statisztikának; náluk húzódhatott meg a szombatosok felekezete; és az első királyok által kiirtott ősvallás, a rhabonbánok, a gyulák napimádó tisztelete is legtovább tartotta itt fenn magát; ennek az eredeti betűit ma is tartogatja még a csíkszeredai templom felirata. A rovásbotokra vágott ősmagyar dalok szövegét ők őrizgették legtovább.
S van egy sajátságos adománya a székely népnek: a találmányok kimesterkélése. A falvakban, a magányos lakokban elő-előkerül egy-egy naturalista gépész, aki furfangos mozdonyok kitalálásában töri a fejét. Fegyvereket találnak fel, miket
egyszer kell megtölteni, s tízszer lőnek; kútgépeket, mikkel egy gyermek öntözhet egész kertet; kelepcéket, mikben a medve megfogja magát; arató-, cséplőeszközöket, mik egy ember kezében háromnak a munkáját végezik; lakatokat, miket minden egyszerűségük mellett nem lehet a beavatlan kéznek felnyitni; sajátságos zeneműszereket: volt egy naturalista mechanikusuk, aki egy városnak olyan kutat készített, mely zeneműveket játszott, mikor vizet húztak belőle. A székelyben megvan az ösztön mindent magától találni fel, mint a kínaiban.
És amellett minő családi áldás! Akkora darab földön, amekkorán Magyarország akármiféle népfajából nem tudna megélni több kétszázezernél, a székely fajnak félmilliónyi ivadéka él.
És tisztességesen él! A székelyt nem látod, hogy koldulni jöjjön Magyarországra, székely koldust éppen úgy nem látsz idegen ajtó előtt, mint zsidó koldust. A székelyt nem látod se rongyosan, se mezítláb. Pedig egyik falu kapuja a másikéhoz egy hajításnyira van. Minden falu be van kerítve, s kapun kell bemenni. S azok nem
szétszórt rongyos házikókból állnak, hanem tisztán tartott fasoros utcákból, minők a németek lakhelyei. A XX. században már a székely nép száma a nyolcszázezer lelket meghaladta. Ha a székely faj itt volna Magyarország közepén, azóta benépesítette volna az egész országot; ha a főváros közelében volna, kezében volna az egész magyar ipar és kereskedelem.
És minő szép faj! Annyi szép, szabályos, jellemzetes arcot nem látni sehol a kerek földön, mint a székelyeknél. Minő változatosság a női szépség típusaiban! A svéd nők szőke, gazdag fürtjei, piros arca, ideges termete, s a spanyol hölgyek fekete szemei, nap aranyozta arcszíne, a kaukázi gyöngéd, finom körvonalak, a görög klasszikus arcmetszetek mind együtt találhatók e kis darab földön. És tartós szépségek! A harmincéves nő még piruló hajadonnak látszik, s az ötvenéves matróna délceg termetére, nemes arcára csak fehér hajszálai vallanak a lefolyt időről. Egész falvak vannak, amikben a női arcokból egy merő book of beauties-t lehetne kiállítani. S e szépségek szellemi tulajdonai is nemesek. Hűség, kitartás, engedelmesség, hallgatagság.
És különös adományuk az, hogy vérük tiszta, egészséges.”
*
Én, Kállai Eszter Etelka kérdezem: igaz ez még mind most is?
Ha kérdezem székely barátaimat, elmondják, sajnos, mintha Jókait akarták volna megcáfolni: a székely falvakban megjelentek a kocsmák, és bizony egyre több a kevert vérű ember. DE MÉG MINDIG ELEGENDŐ ŐSI ERŐ, BECSÜLET, ÖNÉRZET van, hogy megálljt parancsoljon a további süllyedésnek, s ha egy nagy ezidáig nincs is, sok kis Tatrangi Dávid van a ma már az egész Földön szétszórtságban élő székelység között, hogy elkezdje az ősi hagyományokra és hitre, a nők, az anyák, az élet tiszteletére épülő jövőt építeni. Elindítsa az egész magyarságot azon az úton, hogy küzdjön, munkálkodjon – tanulva és hátrányaiból is előnyt kovácsolva – az igazságosság, kölcsönösség, méltányosság, felelősségtudat jegyében legyen a Kárpát-medence a tudásból eredő megértés, a megértésből fakadó szeretet hazája.
Nőjenek itt fel (példát mutatva egész Európának, a Földnek) egészséges testű, lelkű, értelmű, szellemű fiatalok, ki-ki a maga nemzeti mivoltában: ruszin, román, szerb, horvát, szlovén, osztrák, szlovák, német, roma, zsidó, magyar s a más idetévedt.
Úgy legyen! … Az ember nem csak vétkezni tud tetteiben, gondolatban, szóban, cselekedetben, mulasztásban, ha akarja, ugyanezen dolgokban erényt gyakorolni is. A Teremtő, a Mindenható nemcsak a vétket megbocsátani tudja, hanem talán még szívesebben az erényre áldást adni is.
Ember, magyar ember, oly egyszerű dolgokkal gyakorolhatod az erényt: gondolkozz azon, hogy lehet megértést elérni az emberek között, cserélj erről eszmét emberekkel, ültess fát, a gyereket simogasd meg, ne mondj rosszat másokra megalapozatlanul.
Gyermekeinkért, unokáinkért, 1956 – (2006/08) – 2012 – 2025 – 2048 – 2056 – a méltó századikért! Rend – munka – ünnep – békesség!
Embertársam, ha elhatároztad, hogy vállalod, hogy megpróbálod, kérlek, tudasd velünk, másokkal! Erősítsük egymást! Fő a derű!
Kállai Eszter Etelka
Budapest, 2012. május 2
* * *
Jókai Mór
A jövő század regénye
Tartalom
Előszó
Első rész
Az örök harc
Egy király, aki megszolgálja a kenyerét
Ami a királynak nem szabad
Mennyit ér a király?
Mi az a Sabina?
Az Astrapé
Hja, „paraszt”, az megint más!
A vezérhalmi Alhambra
A „pellagra miserorum”
A repülőgépek őrültjei
Az ichor
A zivatar egy csepp vízben
Apocatastasia
Egy országgyűlés a XX. században
A király hallgat
A király tesz
Az egyetlen nagyhatalom
Rozáli
A nyolcadnap
Az orosz rém
Rossz napok
A fehér sas
Biberunt magnum áldomás…
Sasza asszony
A Nemzeti Bank kincsei
A jégtengerszem
Az utolsó fegyver
A nő
Egy állam – részvényekre
Hárman egy ellen
Második rész
Az örök béke
„Otthon” város
Az Otthon állama
A világ átalakulása
A világnyelv és betűi
Új bajok
A „nagy liga”
A világromlás
Egy drága szó
A lég vándora
Cham sötét ivadéka
Kin-Tseu
A babiloni hölgy
A szép lótuszvirágok
A vihar előjelei
Harc – vízzel
Hadjárat – vízzel
A repülő halott
Harc a légben
Egy seprűvonás
Az örök béke feltételei
A két rokon fenevad
Te Deum laudamus!
A második millennium vége
Az emberevők
A himalájai csillagda
Harc az égitestek között
Harc a földi csillagok között
A hold
Az új bolygó
Ismertető
Jókai egyik legtöbbet vitatott regényének teljes szövege először 1872-74-ben jelent meg.
Az írói fikció szerint a 20. század második felében játszódó regény Jókai nagyszabású kísérlete arra, hogy a kiegyezés utáni válságának, szorongásának motívumaira, megoldatlan külpolitikai, társadalmi, nemzeti kérdéseire legalább a távoli jövőben bizakodó választ találjon, kora bírálatát az utópia szellemében fejlessze tovább és haladja túl. Habsburg Árpád és a székely feltaláló, Tatrangi Dávid szövetsége a Monarchia jövőjéről szőtt eszmények álomszerűen széppé stilizált változata, az Oroszországgal vívott háború gondolata pedig azokat a félelmeket, tapasztalatokat hosszabbítja meg a fantázia erejével, amelyek a pánszlávizmus veszélye, az orosz anarchisták tevékenysége és ideológiája, valamint a porosz-francia háború hírei nyomán terjedtek el és ijesztették meg a liberális európai polgárságot. A Jó és a Rossz misztikus eredetű küzdelmében a kultúra és az erkölcs értékein kívül civilizációs fölényre, a tudomány és a (hadi)technika területén elért elsőségre is szükség van: ez az eszmekör a regény futurológiai, tudományos-fantasztikus aspektusára hívja föl a figyelmet. A Nihil országának legyőzése, az örök béke kiharcolása után a tudomány eredményei a nagy utópiát, az „Otthon államát”, a földi élet természeti feltételeinek megjavítását szolgálják. Politikai ábrándosságon, tudományos naivitáson, művészi egyenetlenségen is átüt a kompozícióban Jókai nemes, felvilágosult humanizmusa, szép és értelmes élethez való ragaszkodása, a humán és a természettudományos kultúra szakadása elleni tiltakozása. Művészi erényei közül itt elsősorban a gazdag fantázia, az esztétikai minőségek sokrétű gazdagsága, s kivált a leírások festőisége megragadó, melyben a megfigyelésen alapuló láttató erőt olykor már a századvég modern képzőművészeti látásmódja színezi át újszerűen dekoratívvá.
http://mek.oszk.hu/00800/00846/#
*
Jókai Mór
A jövő század regénye
MVGYOSZ hangoskönyvek
http://mek.oszk.hu/03300/03313/
* * *
Gaal György
magyar népmesegyűjteménye
Tartalom
Első kötet
I. Világbiró Nagy Mátyás
II. Balga Tamás
III. A mostohaanya
IV. Többsincs királyfi
V. A szökött katona
VI. A testvéri átok
VII. A zöld dragonyos
VIII. A kővévált királyfi
IX. Szegfűhaju János
X. Jankalovics
XI. A három tanács
Második kötet
XII. Ki hogy vet, úgy arat
XIII. Nemtudomka
XIV. Leányszín Bálint és Gyöngyszín Ilona
XV. Csonka és sánta pajtás
XVI A buzogányos gyermek
XVII. A szerencsés óra
XVIII. Hamupepejke
XIX. Az aranymadár
XX. Esztendőre ilyenkor
XXI. A hűséges princeszné
XXII. A szalmakirály
XXIII. Egy szegény halászról
XXIV. Az akasztófára rendelt királyfi
XXV. A rosz végre jóra fordúlt
Harmadik kötet
XXVI. A Vénus madara
XXVII. Egy Tátosról
XXVIII. A pelikán király
XXIX. Ördög leánya
XXX. Három királyleány
XXXI. Zöldike
XXXII. A szegény ember, ki az ördögöt megcsalta
XXXIII. A szalonnavár
XXXIV. Babszem Jankó
XXXV. A kigyó-királyfi
XXXVI. A bűbájos lakat
XXXVII. Kökény Matyi
XXXVIII. A tündérgyűrű
XXXIX. A színváltozó királyné
XL. Kincskeresők
XLI. Jóért jó
XLII. Az ostobán isten is csak bajjal segít
XLIII. Az aranyhajú hármasok
XLIV. A hatalmas síp
XLV. A szerencsés vándorlegény
XLVI. A kérkedés jutalma
XLVII. A szerencsétlenség jól esett
XLVIII. Az irástudó szegény fiu
XLIX. Könykeresztség
L. A három vándorló legény
LI. Kalmár fia
LII. Apollónius királyfi
LIII. Halászmese
Előszó
Egy, hosszú évek során át a nemzeti becsület érdekében, csendesen de sikerrel munkálkodott férfiúnak áldozatosan gyűjtött szerzeményét veszi általunk a magyar közönség, mint a nemzetéért honán kivül is folyton fáradozott hazafinak vég hagyományát, s ránk nézve új kincsét a magyar népköltészetnek, mely, valamint őáltala méltattatott először az azt megillető figyelemre, úgy senki által oly buzgón nem kerestetett, oly gazdagon őelőtte, sőt mindeddig még, ki nem aknásztatott. Öszves gyűjtései nyolcvan mesét tartalmaznak, részint általa megfigyelve s leírva, részint magyar közvitézektől tollba mondva, vagy magok által számára leírva úgy, mint azt otthon a nép körében hallották s magok is elbeszéleni szokták. Ezek közől tizenhetet egy kötetben, az ilyeket már akkor kedvelő német közönség számára kidolgozva adott ki Gaal György maga, s oly időben (1822), mikor nálunk nem csak kiadót, de általában még csak méltatót sem leltek a népi élet e szép virágai; Erdélyi János pedig a vele használatúl közlött egyik kézirati kötetből hetet bocsátott ki „Magyar Népmeséi” legújabb kötetében (1855), mik a 194 lapnyi könyvnek 108 lapját töltik be. Ennyi ismeretes a tetemes gyűjteményből, melyet mí, annak létesítője iránti kegyeletből, de nem kevésbbé népköltészetünk érdekében, amennyire bizonyos erkölcsi tekintetek vagy némelyek csonkasága nem korlátolnak, mint közel félszázados igyekvések gyümölcseit minél teljesben kivánunk irodalmunkba bevezetni.
A jelen első kötetben, melyet a második nyomban fog követni, két mese van (I. II.), mely Gaal német kidolgozásában, és három (szinte I. II. és VIII.) mely Erdélyi említett gyűjteményében megjelent: kis részei a nagy egésznek, melynek közzétételével, úgy hiszszük, méltó emléket állítunk azon férfiúnak, kit mint a magyar népmeseügy valódi megalapítóját felednünk s nem hirdetnünk többé nem szabad.
Bánfalva, october közepén, 1856.
A kiadók.
http://mek.niif.hu/10600/10625/#
*
MAGYAR SZÓLÁSOK, KÖZMONDÁSOK
(Erdélyi János gyűjtéséből)
7386.
Szolga is talál, kinek parancsoljon. K.
7387.
A ki szolga, nem ur az.
7388.
Szolgának étele első fizetése.
7389.
Rest szolgának bot a bére.
7390.
Ha parancsolni akarsz, tarts szolgát.
7391.
Mennyi szolgád, annyi ellenséged. KV.
7392.
Nem fülén, hanem hátán tanul a rosz szolga.
7393.
Rosz szolgának minden órán telik esztendeje.
7394.
Rosz szolgának nyelve a legfrisebb tagja.
7395.
Ne játszál szolgáddal: társul fogad.
7396.
Jövendölő szolgát mindenha kerüljed. KV.
7397.
Szökött szolga nem mond jót urárul. P.
7398.
Szökött szolgának nincsen bére./bot a fizetése.
7399.
Ki szolgáját gyengélteti, fejére neveli. BSz.
7400.
Szakálos szolgának a szó is vereség.
7401.
Vén szolga ócska butor.
7402.
Mesélő szolgának ritkán helyén dolga.
7403.
A mely szolga elfelejt ebédet enni, megérdemli a jó vacsorát.
7404.
Szolga sokat halljon, de keveset valljon.
7405.
Kettős ünnep, hetes eső: szolganyugodalom.
7406.
Se arany, se bárány, de szolgálat. KV.
7407.
Lusta szolgáló nem farán ül, hanem fülén.
7408.
Szomjasnak kevés vigasztalás az üres korsó.
7409.
Szomjunak a viz is iz.
7410.
Elmult a szomjuság, nem barát a kut. (2843.)
7411.
Szomjuság ellen ital az orvosság.
7412.
Ha szomoru megrészegszik bujában, még busabb lesz, ha feljózanodik.
7413.
Szomorunak sirása szive könnyülése. D.
7414.
Keveset élt a szomoru, ha későn halt is meg. D.
7415.
Szomorunak nehéz vig arczot mutatni.
7416.
Két szomoru is vigasztalhatja egymást. D.
7417.
Szomoru dolog senkit nem bántani, mégis bántatni.
7418.
Szomorunak szomoru nótája.
7419.
Szomoruság is hasznos, ha nem tartós. D.
7420.
Néha egy szomoruság fölér a halállal.
7421.
Türhetlen szomoruság a kebles háboru. D.
7422.
Nagy szomoruság kurvás vénet látni.
7423.
Ne szomoríts.
7424.
Szomorkodni gyarlóság, kétségbesni bolondság.
7425.
Ne szomorkodj, légy vig.
*
EGY ROMA KISLÁNY TÖRTÉNETE
Teljes történet, ami igaz forrásokból szakad. A sors kezének érintése egy magatehetetlen gyerek életében. Kissé átírva, hogy nyilvánosságra kerülhessen.
Amikor ez a novella megszületett, 1999 tavaszán még a gyereknevelés kezdeti stádiumában volt. A nagy szegénység, a nincstelenség, valamint a munkahelyek hiánya miatt több ezer gyerek került az árvaházakba, gyerekotthonokba, neveldékbe. A kórház szülészeti részlegén egy roma édesanya keserves panaszkodását hallgatták a szülni jött anyukák.
http://tollal.hu/mu/egy-roma-kislany-tortenete
*
P.G.-CsibészLove
2012
A vérem hajt én pedig megyek,
minden egyes éjjel más ágyába megpihenek,
semmi komolyra ne számíts, mert terhet nem cipelek,
pedig ha veled vagyok, még a föld is g*ci kerek,
hajtom a gádzsikat amíg bírom a tempót,
a palijuk meg eljátsza nekem másnap a Tong Po-t,
nem számít baby te csak a ruhádat gombold,
csak nekem táncolj, beteszek egy kis rap flow-t,
legyen bármilyen fain az éjjel reggel lépek,
bármennyire is jelentetted nekem a menedéket,
a szívemben rólad is megőrzök egy apró képet,
most megpecsételt téged is végre egy csibész bélyeg,
P.G. vagyok te sose feleded el a nevem,
sose feleded el milyen volt az éjszaka velem,
ne mondd hogy értem a szemed még nem könnyezett,
ne mondd hogy nem adod nekem magadat legközelebb!
Refrén:
Én nem adom magamat könnyen,
érted sose hullajtom a könnyem,
nem kell az állca, mit látsz a tükörben
ha belenézel?! – egy ördögöt angyali bőrben..
2x
Talán sose lesz olyan valaki kit igazán szeretek,
olyan kiért a legnagyobb tűzbe belemegyek,
én ilyen vagyok nem neked játszom a szemetet,
erről nem tehetek, imádok minden feneket,
árulkodó a tekintet hogy mi kell te neked,
ha velem tartasz begyógyítom minden sebedet,
jó színésznő vagy de nekem ne játszd a szerepet,
néztem a szemedet mindened bele remegett,
de babykém vigyázz a csibész átka,
örökké nem marad veled csak megy és nem néz hátra,
én ilyen vagyok mondd meg mit tegyek ez ellen,
ne érezzek kényszert hogy mindegyik pin*t kezeljem,
De hajnalodik tovább lépek csendbe,
mielőtt átmenne a kapcsoltunk féltékenybe,
én nagyon jól tudom hogy a tűz mért ég benne,
mert mindent mi kell megtalál egy csibész szerelembe!
Refrén:
Én nem adom magamat könnyen,
érted sose hullajtom a könnyem,
nem kell az állca, mit látsz a tükörben
ha belenézel?! – egy ördögöt angyali bőrben..
2x
Mindig egyedül voltam mert féltem a változástól,
becsuktam magam mögött minden ajtót távozáskor,
kanyhaló az én vérem, minden reggelem máshol,
ne kérdezd baby miért, elárul mindent e pár sor,
nem véletlen engem szúrtál ki a bagázsból,
egy csibész lehet csak ki téged tényleg elvarázsol,
nézz a szemembe lássam hogy nem parázol,
megismered a vérem hidd el egyből megkamázol!
Refrén:
Én nem adom magamat könnyen,
érted sose hullajtom a könnyem,
nem kell az állca, mit látsz a tükörben
ha belenézel?! – egy ördögöt angyali bőrben..
4x