kb. 5 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten aranykora és/vagy vaskori poklok
Életminőség vizsgálódások: példa/típustár
Eugéniusz: Életegészség-rontás/hiány ABC
Egy megérteni, megfontolni és tovább-gondolni való
lényegkereső talált, átfogalmazott, új magyar mondat – VIII.
Komjáthy Jenő
POGÁNY VAGYOK
Pogány vagyok. Nincs bennem semmi
Alázatos, tömjénszagú;
Zsolozsma, zsoltár, istenesdi
Nem ejti lelkemet rabul.
Nem verem én bűnbánva mellem,
Nem mondok szánom-bánomot,
Olcsó dicséretét se zengem
Annak, ki – majmot alkotott.
Nem ejt meg engem semmi földi,
Se földöntúli hatalom:
Az eget ostrommal bevenni,
Nem lekoldulni akarom.
Nem járok templomaitokba,
Miket a hízelgés emelt,
Bálványotok előtt a porba
Lelkem sohase térdepelt.
A földön úr szolgái vagytok,
S urat imádtok mennyben is;
A szív, a szolgaságba hajtott,
Csupán a zsarnokokba hisz.
Szeretek én, s ti hízelegtek,
Csúsztok ti, míg repülök én!
Imátok lenn a porba reszket,
Fönnszárnyaló enyém.
Arcotokon a kegy malasztja;
Fő vágyatok a nyugalom:
Én nem születtem hódolatra;
Szívem örök forradalom.
Pogány vagyok. Dac ül szememben,
Gúny és harag rezg ajkimon;
Pusztító tűz feszíti mellem,
A harcok élvét áhitom.
A gyűlöletnek óceánja
Csap olykor át a szívemen;
A viharoknak orgonája
Játszik most benne rémesen.
Mert gyűlölöm sivár világtok,
Amelynek neve: unalom;
Ásító kéje nekem átok,
Rothadt nyugalmát eldobom.
És gyűlölöm a lomha szörnyet,
Gyűlölöm arcod, rút Közöny!
Rég fekszi tetemed a földet,
Gőzébe hal milljó öröm.
S gyűlöllek téged, korcs Alázat,
Törpék álarca, pórerény!
Hiszen te adtál kúszni lábat
A Gyávaságnak, látom én.
És gyűlölöm a Szolgaságot,
A bűnök bűnét mindfölött:
Haragtól reszketek, ha látok
Egy elnyomót vagy görnyedőt. –
Pogány vagyok. Merész szememben
A szép Igazság szomja ég.
Istennő az; ha fátyla lebben,
Gyönyörbe tör a föld, az ég.
A szeretetnek óceánja
Csap akkor át a szívemen;
A teremtésnek orgonája
Szól mostan oly fönségesen.
Megzendül a szférák zenéje;
Az égi gömbök szózata,
Zokogva, zengve hull beléje
Az örök fájdalom maga.
Megnyílik a világ köröttem,
A légi kárpit széthasad,
Lebegni szigorú körökben
Látok csodás, nagy tárgyakat.
Nem tárgyak ők, dicső személyek;
A régi istenek talán:
A lelkük test, a testük lélek,
Tapintom s mégis látomány.
Alattam a föld is kitárul,
A por rajong, a kő beszél,
Jelt ád a némaság magárul,
És fölragyog a titkos éj.
A mélység mély szivét kitárja,
Leveti lepleit az Ég…
Úgy érzem, egy világ királya,
Ugy érzem, egy isten levék.
Természet! Élő templomodban
A tárgyak lelkét szíhatom:
Szent falaid közt égre lobban
Minden leláncolt hatalom.
Határtalan nagy templomodban
Az isten testét érezem;
Szivem szivével összedobban,
Szemébe néz ihlett szemem.
Világok teste lett a testem,
Amit látok, az mind enyém;
Átcsapnak a lángok felettem:
Égek, de el nem égek én!
A lelkek lelke lett e lélek,
A szívek szíve lett e szív,
Az ember bennem istenné lett,
Olimp dicső követje hív!
*
pTeste és lelke a Sátán/Gonosz Szellem megszállt temploma
pA reményed halasztod, nyírod ki, hagyod elvenni először
pA legrosszabb pénzt hamisító, s még azt is pancser módon
pRajta már csak a fegyver foghat, másra már nem fogékony
pTeknősként ki mással, pont a nyúllal áll ki futóversenyre
pLegyőzhetetlennek hiszi magát, csak hát az Achilles sarok
pMindene ép, szép, egészséges, csak éppen a nyaka véres…
pMajd hiszed, ha látod? „Hinni a templomban kell” mondod
pAmi nem látható vagy mérhető, az neki nem is valós dolog
pMég annyi mindent nem szereztél meg – hiányérzet kínoz
pMár mindened megvan, már semminek nem tudsz örülni
pNem vagy résen és az ördög kilopja szívedből az örömöt
pA halált megvető bátorsága istenigazából már istenkísértés
pAmit Isten adott, azt neki feltétlenül és mindörökre adta!?
pMéltatlanra pazarolod a legszebb éveidet, sőt évtizedeidet
pHa meghal a gyereked, először is a Jóistent tagadod meg
pNem világosodsz meg: a Földön egy nagy Úr vendége voltál
pA disznók elé szórja gyöngyeit, mégpedig számolatlanul…
pFehér zászlóval, feltartott kezekkel állsz ki az ütközetre
pHol folyton csak kerülöd, hol meg keresed a konfliktust
pAki állandóan csak menti és menti az életét, elveszíti azt
pHa csak beígérik a ménkű nagy pofont, mindent elárulsz
pMegkímélt állapotban, szinte elhasználatlanul múlsz ki
pAz ösztöneid teljes elfojtásával sorvad az isten benned
pHallgatásod nem bölcs, de balga beleegyezés kifosztásodba
pKecskére bízod a káposztád, pedofilra kicsinyed
pKézzel akarod minél szorosabbra betekerni a csavart
pKicsikkel, gyengével kezd ki, így akar erősnek látszani
pAz atyáskodó államra bízod gyermeked szellemi nevelését
pOlyat ígérgetsz, amit elvileg sem lehet számon-kérni
pHa egyszer engedtél: előbb csak a kisujjad kapja be…
pTöbbet erővel, mint ésszel: nagyon korán végelgyengülsz
pNem szól időben, így nem is törli a medve a halállistáról
pAdsz a szarnak egy ménkű pofont (majd még párat)
pAz úgy kezdődött, hogy ő visszaütött – meséli a történtet
pOlyan Nagyúr Ő, hogy még a grammatikának is parancsol
pEgyre kevesebbet tud, azt is egyre rosszabbul hegedüli el
pÖnként Prokrusztész ágyba fekszel: kínos uniformizálás
pHa éppen nem meredten figyelek, kilopod a szememet is
pA profi: a szemed se rebben, ha a szemembe hazudsz
pÖlelgetsz, hogy kipuhatold gyenge pontjaimat
pPofátlanul csened, lopod, sőt rabolod a drága időmet
pMindig azt elképzelni: mi a lehető legrosszabb kimenetel
pMindig talányokban, rébuszokban, rejtélyesen szólsz
pNeked muszáj mindig nyelvtörőkben beszélned!?
pSzemed kiteszed fizikai, kémiai, biológiai bántalmaknak
pIde lőjetek attitűd: rohamrendőrség/könnyfakasztó gránát
pMintha minden napon temetés/Halottak napja lenne
pCserbenhagyott áldozat, aki még szégyelli is magát…
pÁlarcos bedrogozott rendőrként önkívületben üt-vág, lő
pLefekszik: áttaposhat rajta a vad és bősz tömeg
pSegélyek bármikor elvágható infúziójára kötve
*
PLUSZ VAGY MÍNUSZ
Mások meg is ölhetnek, de nem árthatnak…
Hiába nyered meg az egész világot, ha lelkedben kárt vallsz!
Az embernél nincs csodálatosabb, de nincs kártékonyabb lény is
Aki mer az nyer: az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors
A mese, példabeszéd, jellemzés stb. rólad szól: ismerj magadra!
A baj felismerése a gyógyulás kezdete: most változtass életeden!
Ehhez csak bölcs szellem és lélekbátorság kell – sokkal több az,
ami rajtad múlik, semmint azt gyáva önigazolásul hinni akarnád…
